Tinnitus Napló

A „nem-narratíva”

· PT7M44S

Összefoglaló

Az agyunk folyamatosan történeteket alkot, hogy megértse a világot és csökkentse a bizonytalanságot. Ez a narratív gondolkodás segít a mindennapi helyzetek gyors megoldásában, de problémás lehet, ha merevvé válik, mint például a fülzúgással kapcsolatos „nem-narratíva”. Az…

Röviden

Műsor
Tinnitus Napló
Megjelenés
2026. 05. 11.
Hossz
8 perc
Témák
narratív gondolkodás, fülzúgás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A 98. epizód mondandóját nagyon rövidre fogom, mert azt vettem észre, hogy ha- bár engem érdekel a részletekbe menő kibontása egy adott témának, sokakat nem.

Amikor az agyad egy történetet mesél, lényegében azt mondja, ez vagyok én a múltam miatt.

Tehát a múltat használja fel arra, hogy meghatározza a jelent, és hogy befolyásolja a jövőt.

Olyan mintha a visszapillantó tükörbe nézve próbálnád kitalálni, merre kormányozz tovább.

Mivel ezek a történetek a múltban tartanak, az alternatíva rá: ahelyett hogy igazságként fogadnád el, perspektívaként tekintesz rájuk.

Egy a sok közül amiből választani lehet.

A perspektíva tehát azt jelenti: így látom a dolgokat, és úgy döntök most.

Ezt a rövid levezetést használjuk napi szinten szinte minden helyzetben.

Akik maradtak, és kíváncsiak a bővebb kifejtésre, most érkezünk ehhez a szakaszhoz.

Ez a logikai levezetés jó, abból a szempontból, hogy bizonyos helyzeteket gyorsan és egyszerűen meg tudunk oldani az ilyen narratívák használatával, de a fülzúgás esetében ennél tovább kell mennünk.

Az ilyen típusú merev narratívák feloldására némi egészséges kételkedés szükséges.

A király meghalt, majd a királynő is.

A király meghalt, majd a királynő is meghalt bánatában.

Bár az első kijelentés rövid, lényegre törő.

A másodikra könnyebben emlékezünk.

Akárhogy nem tetszik ezt mondanom, az élet kaotikus és sok helyen bizonytalan.

Az agy, hogy rendet rakjon ebben a káoszban, történeteket használ.

Összeköt független eseményeket, hogy jelentést adjon nekik, mert így nem kell minden helyzetet újraértelmezni, ezzel rengeteg energiát takarít meg.

Másodrészt ezzel csökkenti a bizonytalanságot.

Ez lenne a kiszámíthatóság nyugalma, és ezáltal segít normák szerint viselkedni.

Így épít társadalmi magabiztosságot.

A probléma a különböző történeteinkkel, hogy nagyon gyorsan be tudnak merevedni.

Mind a kis narratívák, ezek a történetek se adnak mindig teljes képet.

Kutatások arra engednek következtetni, hogy bizonyos eseményekre rögzült forgatókönyveink vannak.

Például egy orvosi rendelő látogatása során pontosan tudhatjuk előre, hogyan fog lezajlani.

Először váróterem, majd a nővér hív, aztán orvos vizsgál.

Az ilyen forgatókönyvek ismerete rettenetesen nagy biztonságot ad, és az ilyen biztos pontokhoz az agyunk előszeretettel rendel új információt.

Tehát meglévő mentális modellekhez hozzárendel újakat, amolyan kategóriába való rendezés gyanánt.

Lisa Feldman Barrett szerint az agyunk egy jósló gép.

Az orvosi rendelő példájánál maradva, ha egy problémával fordulunk az orvosunkhoz, agyunk megpróbálja előre levetíteni, milyen lehetséges kimenetelek vannak, majd rögzíti a meglévő kép mellé a lehető legvalószínűbbet.

A modern pszichológia narratív terápiája problémás lehet ilyen szempontból, főleg ha egyedül akarjuk csinálni.

Mert arra ösztönözhet, hogy történeteket alkossunk a traumáinkból.

Mi van, ha nem minden függ össze?

Mi van, ha a dolgok csak megtörténnek, minden mélyebb értelem nélkül?

Jean-Paul Sartre a rosszhiszeműség fogalmával írta le ezt az állapotot.

Az ő példája a pincér, aki annyira azonosul a szerepével, a mozdulataival, hogy már nem emberként, hanem mechanizmusként létezik.

Feladja a saját szabadságát a narratíva kedvéért.

Anne-Laure Le Cunff Tiny Experiments című könyve alapján három fő narratív forgatókönyv típust különböztetünk meg.

A folytatásos forgatókönyv: mindig ilyen voltam, így továbbra is ilyen leszek.

Ez a múltfüggőség, ahol nem mersz letérni a kitaposott útról.

A közönség kedvenc forgatókönyv: a társadalmi mérföldkövek követése, iskola, egyetem, házasság, nyugdíj stb.

Kövesd a szenvedélyed mítosza!

Azt sugallja, hogy létezik egy ideális út, és ha nem találod, kudarcot vallottál, ami nem számol a szerencsével és a túlélési torzítással.

Carol Dweck szerint ez rugalmatlanná tesz.

Ha nehézségbe ütközöl, azt hiszed a rossz úton jársz.

Na, ha idáig kibírtad, akkor gratulálok, már most egy olyan dologgal rendelkezel, amivel sokan nem.

A figyelem fenntartása egy ilyen rendkívül összefüggéstelen dologban nem kis teljesítmény.

Az engem leginkább segítő gondolat ebben az Ismerd Önmagad filozófiai kutakodásban találtam.

Alvin Toffler szerint az új írástudatlanok nem azok, akik nem tudnak olvasni, hanem akik nem tudnak tanulni, felejteni és újratanulni.

Szerintem meg a filozófusok közhelye tudja megnyitni a gyógyuláshoz vezető utat.

Az önismeret, az önvizsgálat, amolyan ön-antropológiai eszközként segíteni tud abban, hogy tisztán lássuk az önmagunkról alkotott képet.

Nem egyszer láttam, hogy emberek vesztesként, elesettként vagy nyomorultként tekintenek önmagukra, akiknek nem jut semmilyen segítség, és ez érvényes volt rám is.

Mindaddig amíg el nem kezdtem leírni, mit gondolok.

Aztán mikor pár nap múlva visszaolvastam, szinte szembeszökött velem az ordas.

Ez az első eszköz: az ön-antropológia.

Tekints magadra úgy, mint egy kutató egy idegen bolygón.

Figyelj meg: egy hétig jegyzeteld le a hangulatod, a váratlan gondolataidat, mintha egy kíváncsisági iránytűt követnél.

Keress mintákat, de ne erőltess rájuk sorsszerű jelentést.

Kísérletezz, alakíts ki hipotéziseket.

Ha például félsz a nyilvános beszédtől, ne mondd magadnak, hogy béna vagyok benne.

Kérdezd meg: hogyan lehetnék jobb benne?

És megpróbálhatsz egy prezentációt előadni.

A cél nem az, hogy minden történetet kiírtsunk, hanem az, hogy a narratívát lecseréljük perspektívára.

A narratíva ugye azt mondja: ez vagyok én a múlt miatt.

A perspektíva pedig azt mondja: így látom a dolgokat és úgy döntök most.

Megjegyezném, nincs szükség arra, hogy a teljes életedet lebontsd, és arra sincs szükség, hogy részletekbe menően kielemezz mindent, ami éppen körülötted zajlik.

Mindössze arra van szükség, hogy a fülzúgáshoz fűződő negatív narratívát észrevedd.

A tinnitus-narratíva mentes élet tehát azt jelenti, hogy elutasítod a rögzült beteg identitást, és az életed nyitott választások sorozatának tekinted.

Összegzésül ennyit mondanék: az élet nem egy lineáris regény, inkább költészet, amiben a vers nem események láncolata, hanem képek, érzések és pillanatok töredékei, amiknek a jelenben van súlyuk.

Ha elengeded, hogy minden eseményt egy nagy én-történetbe fűzz fel, szabadabbá válsz.

Említett entitások

Témák

  • narratív gondolkodás
  • fülzúgás

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A „nem-narratíva””

Miről szól ez az epizód: „A „nem-narratíva””?

Az agyunk folyamatosan történeteket alkot, hogy megértse a világot és csökkentse a bizonytalanságot. Ez a narratív gondolkodás segít a mindennapi helyzetek gyors megoldásában, de problémás lehet, ha merevvé válik, mint például a fülzúgással kapcsolatos „nem-narratíva”. Az… Az epizód a Tinnitus Napló című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 11..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A „nem-narratíva””?

Fő témái: narratív gondolkodás, fülzúgás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A „nem-narratíva””?

Megjelenés: 2026. 05. 11.. Hossz: 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tinnitus-naplo/a-nem-narrativa-8380f9f2

Több epizód a Tinnitus Napló-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból