Aranyklinika Podcast

Beszédtéma. Mikor érdemes felnőttként logopédushoz fordulni? | Aranyklinika Podcast 16. rész

· PT36M39S

Összefoglaló

Az Aranyklinika Podcast 16. epizódjában Dr. Molnár-Tóth Alinka logopédus beszél a felnőttkori beszéd-, hang- és nyelészavarokról. A beszélgetés során kiderül, hogy a beszéd egy összetett kognitív folyamat, amelynek zavarai bármely életkorban jelentkezhetnek. A szakember…

Röviden

Műsor
Aranyklinika Podcast
Megjelenés
2026. 09. 10.
Hossz
37 perc
Témák
logopédia, felnőttkori beszédzavar, nyelészavarok, hangzavarok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Természetesnek vesszük azt, hogy beszélünk, de jó azt tudni, hogy maga a beszéd az egy rendkívül magasan szervezett kognitív tevékenység.

Számtalan, kisebb-nagyobb lépésből áll össze a fejünkben ez a rendszer, mire tulajdonképpen a gondolatból szó lesz.

Az, hogy egy megfázás után rekedt az ember hangja, hát az belefér, de hogyha ez két-három hétnél tovább tartósan fennáll, kellemetlen, az embernek az életminőségét olyan mértékben befolyásolja, hogy az már zavaró, akkor kell arra gondolni, hogy mondjuk egy fül-orr-gégészeti vagy foniátriai kivizsgálás.

Azt gondolom, hogy nem lehet erről eleget beszélni.

Úgy látom, hogy egész egyszerűen ma ez még nincsen benne a köztudatban, hogy nem kell úgy élni, hogy azt mondják az embernek a telefonon, hogy úristen, mi van veled, hogy mi ez a hang, hát te nem így beszéltél.

És ráadásul ugye, mint minden kórképnél, minél hamarabb elkezdünk változtatni azon az adott állapoton, annál sikeresebb tud lenni.

Tisztelettel köszöntöm Önöket az Aranyklinika következő podcastján.

Akik követték a műsorainkat, azok tudják, hogy szépen sorba megyünk különböző szerveket érintve, megpróbálunk közérthetően, tabuk nélkül, különböző kórképekről, betegségekről beszélgetni szakemberekkel, olyanokkal, akik itt az Arany Klinikán segítik a mi munkánkat.

Ma egy különleges vendéget hívtam, mert eddig beszéltünk a vesékről, májról, gyomor-bélrendszerről, és azt is el szoktuk mondani, hogy ugye, amikor az ember egészséges, akkor minden rendben van, nem is tűnik föl neki, hogy minden rendben van.

És igazából akkor derül ki valami betegség, amikor valami hiány van, valami nem úgy működik.

Molnár-Tóth Alinka főiskolai docenst hívtam meg mára, aki logopédus, és azt szeretném, Alinka, magától rögtön kérdezni, hogy ez így van a hangnál is?

Tehát tulajdonképpen ugye milyen természetes az, hogy most itt ülünk, beszélgetünk, fölkelünk, elkezdünk telefonálni, és azonnal a gondolatainkat szavakba tudjuk ölteni, de mi van akkor, hogyha ezt nem tudjuk?

Először is köszönöm szépen a lehetőséget.

Valójában pontos ez a megfogalmazás, hogyha abból indulunk ki, hogy természetesnek vesszük azt, hogy beszélünk, de jó azt tudni, hogy maga a beszéd az egy rendkívül magasan szervezett kognitív tevékenység, számtalan kisebb-nagyobb lépésből áll össze a fejünkben ez a rendszer, mire tulajdonképpen a gondolatból szó lesz.

Számtalan ponton elképzelhető, akár fejlődési, akár szerzett zavarok miatt eltérés, amik aztán kevésbé vagy inkább súlyosabb kórképek formájában jelentkeznek.

Kísiklik ez a nagyon egyszerű, sima, szép, egyenes út, És ugye mondta rögtön, akkor ebbe bele is kapaszkodnék, ahogy mondta, hogy azért lehet ez akár fejlődési rendellenesség, tehát nem igaz az, hogy mondjuk például a logopédus csak gyerekek, vagy csak felnőttek esetében van egy logopédusra szükség, hiszen zavar, az bármilyen életkorban előfordulhat.

Gyakorlatilag maga a logopédiai tevékenység, akárhogyha a tudományos oldalát, akárhogyha a gyakorlati aspektusait vesszük, gyakorlatilag nullától.

Legyünk optimisták, legyünk optimisták. 99-ben gondolkodtam, de mondjunk százat, mondjunk százat.

Gyakorlatilag lefedheti a teljes életkori spektrumot.

Mik azok a nagyon speciális tünetek például, amivel magát fölkereshetik?

Tehát mi hívhatja föl arra figyelmet, hogy hoppá, vigyázzunk, mert itt valami nem stimmel.

Azt szokták mondani, hogy rekedt a hangom, jó, hát már megszoktam, tudom, vagy elfáradt a hangom.

Szoktak ilyeneket is mondani, és ezt valahogy természetesnek vesszük, nem gondoljuk, hogy ennek valami betegség állhat a hátterében.

Ez így van, vagy azért inkább nem?

Igen, igen, tehát alapvetően azt gondolom, hogy érdemes két tengelyen gondolkodni akkor, amikor az életkornak a spektrumát tekintjük át.

Megkülönböztetjük a fejlődési zavarokat, tehát ez azt jelenti, hogy eleve már egy másik pálya az, ami a kisgyermeknek az életében elkezdődik.

Ugye itt úgy értem a másik pályát, hogy tehát egy más fejlődési ívet jár be, hogyha kimondottan a kommunikáció nyelv vagy beszéd szempontjából vizsgáljuk a kérdést, de ennek lehetnek felnőttkorban is, hogy is mondjam, maradvány tünetei vagy tünetei, illetve megkülönböztetjük azt a másik nagy kategóriát, amikor akármilyen betegség akármilyen kórkép miatt a már kialakult rendszerben áll be egy változás, ezeket nevezzük szerzett zavaroknak.

És tulajdonképpen ez az első, ilyen legfontosabb különbségtételem, ugye itt az Aranyklinika miatt 18 év feletti páciensekkel dolgozunk, tehát gyermekeket nem látunk itt el.

Bocsánat, megkérdezhetem, hogy ennek mi az oka?

Tehát, hogy ez egészen más speciális felkészülést igényel, vagy egyszerűen csak ez így alakult az évek során?

Vagy mi annak az oka, hogy például gyerekekkel nem foglalkozna?

Azt hiszem, hogy leginkább, igen, ezen a területen belül is egyfajta szakosodás az, ami az évek alatt jellemzővé válik a tevékenységünkre.

Tehát hogy én abban hiszek, hogy nem egy szakember sem érthet nagyon jól mindenhez.

Ezért én inkább ugye pályafutásom elejétől kezdve felnőttekkel dolgozom, szerzett zavarokkal dolgozom.

Itt nyilván egy kicsit még ki tudott szélesedni a felnőtt korképeknek az ellátási, hogy is mondjam, területe.

De hogy éppen azért nekem a módszertani táram, az eszközeim inkább felnőttekre szabottak, illetve nyilván a tanulmányaim is, az olvasott szakirodalmak is mind-mind a felnőtt zavarokra.

Világos, hát ugye vagyunk gyerekgyógyászok, akik gyerekekkel foglalkozunk, és a felnőtt, belgyógyászt, kardiológus stb.

Tehát ez egészen más, és biztos itt is vannak szerzett és veleszületett zavarok, rendellenességek.

De azért is nagyon fontos, mert ténylegesen azt hiszem, hogy inkább az a hit él az emberekben, hogy a logopédus kisgyerekekkel foglalkozik, felnőttekkel nem, holott hát ez messze...

Igen, ma már ez nem így van, de azt hozzá kell tenni, hogy a szakmánkon belül is egy iszonyúan fejlődő terület Magyarországon a felnőtteknek az ellátása.

Tehát tényleg úgy volt azért, ez hozzá tartozik az igazsághoz, hogy sokkal szofisztikáltabb módszerek, módszertanok állnak rendelkezésre, akár a korai fejlesztésben, akár az óvodáskorúaknak, akár az iskolásoknak az ellátásáig.

Értem ezt egészen ugye 18 éves korig.

De most már azért számtalan kutatás, kutatásnak az eredménye akár magyar nyelven is rendelkezésünkre áll, illetve hát a nemzetközi szakirodalomban azért már korábban jellemző volt, hogy a felnőttekre vonatkozó információk megjelenjenek.

De Magyarországon, mondjuk, hogyha az elmúlt 30 évet nézem, 30 évvel ezelőtt még nem állt rendelkezésünkre ennyi technika.

Alig annyit hadd kérdezzek már, hogy nagyon egyszerű, tényleg nagyon egyszerű kérdéseket szeretnék föltenni, hogy mik azok a jelek például.

Nyilvánvalóan, hogyha valakinek van egy stroke-ja, egy agyvérzése, és elveszíti a beszédkészségét, jó, hát ezt akkor nyilván mindenki tudja.

Erre is majd mindjárt rá fogok kérdezni, hogy ilyenkor van-e lehetőség egyáltalán, hogy újra tanuljon az illető beszélni.

Láttam már el példát, amikor igen.

De hogy mik azok a klinikai jelek, amik fölhívhatják a figyelmét egy felnőttnek ilyen súlyosabb állapot nélkül is, hogy hát azért érdemes lenne egy logopédus szakembert megkeresni, mert valami nem stimmel.

És akkor jönnek ezek, amit említettem, hogy rekedt vagyok, nyelési zavarom van, félrenyelek, nem akarom én elmondani, mert én nem értek hozzá, hogy maga mondja el, hogy mik lehetnek ilyenek, ami fölhívhatja a figyelmet.

Alapvetően az előző gondolatmenetet szeretném újraindítani, amikor arról beszéltünk, hogy fejlődési és szerzett zavarokat lehet megkülönböztetni, de van egy másik kontinuum, ami mentén meg lehet a tüneteket és ezáltal a kórképeket egymástól jól különböztetni.

Az első ilyen nagyobb csoport lehet mondjuk a hangképzési zavarok.

Akkor beszélünk hangképzési zavarról, ahogy említette is az előbb, hogy ha a hang tisztaságában, azaz a zöngeképzésben áll be valamilyen eltérés, rekedtség jelenik meg, vagy ahogy már volt is arról szó, kifárad a hang, azaz mondjuk egy hivatásos beszélőnél jelentsen ezt tanári szakmát, call centereseket.

Emelt hangerő, nagy tér, sok gyereket kell túlbeszélni.

Minden tornatanár rekedt majdnem, akivel én találkoztam.

Bocsánat a tornatanároktól, elnézést.

De hogy ezek azok az állapotok például, amin speciális hangterápiával, beszédtechnikai tréninggel jól lehet segíteni.

De ezeknek a hangképzési zavaroknak a hátterében állhat a gégének a megbetegedése is.

Nagyon gyakran látjuk, hogy pajzsmirigyműtétek után, amikor a gégét beidegző ideget a sebészek kénytelenek egy picit megmozdítani.

Nagyon gyakran van, hogy az egyik hangszalag egész egyszerűen nem mozog tovább.

Nyilván a hangminőségben ez egy nagyon komoly kiesést jelent.

Ez az elképzelhető, hogy a páciensnek a hang, tehát nem is jön ki hang a torkán, hogy elképzelhető, nagyon banális, de gyakori kórforma, egy komolyabb megfázás után, felső légüti fertőzés után egész egyszerűen a hangszalagok nem zárnak össze rendesen.

Erre is van egy külön terápiás technika, amivel gyakorlatilag a hangszalagoknak a tónusát tudjuk fokozni, és ezáltal, ha minden jól megy, minden faktor adott, akkor vissza lehet állítani az eredeti hangminőséget.

De az is elképzelhető, hogy csak egy beszédtechnikai probléma van.

Tehát, hogy annak, hogy a gégén...

Rosszul képzi, vagy rossz helyen képzi.

Pont azt akartam mondani, hogy rendesen megrezegtessük a hangszalagokat.

Vagyis most már szakmailag egyébként hangajkaknak illik őket hívni.

Akkor annak egy megfelelő légzéstechnika például az alapja.

És a magyar logopédiának is egy nagyon szofisztikált ága ma már az, hogy a levegőből hogyan lesz egy szép, dús hangképzés, egy hang hogyan jön ki az ember torkán.

Tehát, hogy alapvetően az első ilyen nagyobb csomagot a rekedtségnek szentelném, illetve a hang akármilyen jellegű érintettségének.

Bocsásson meg, hogy közbevágok, csak azt, hogy jól értem akkor, hogy azért, hogyha például valakinél ilyen rekedtség, vagy valamilyen hangképzési zavar van, akkor azért az a természetes vele járója, hogy kivizsgálást föltétlen indokol.

Tehát magyarul kellhet egy endokrinológiai vizsgálat, hogy esetleg pajzsmirigy betegsége van-e, kellhet fül-orr-gégészeti vizsgálat.

Tehát azért nyilván a különböző társzakmákat bevonják ilyenkor.

Olyannyira, hogy gyakorlatilag ez a protokoll, mert az, hogy egy megfázás után rekedt az ember hangja, hát az belefér, de hogyha ez két-három hétnél tovább tartósan fennáll, kellemetlen, az embernek az életminőségét olyan mértékben befolyásolja, hogy az már zavaró, akkor kell arra gondolni, hogy mondjuk egy fül-orr-gégészeti vagy foniátriai kivizsgálás történjen meg, pont azért, hogy lássuk, hogy mi van a struktúrával.

És ez nagyon fontos, hogy mondta, és egy kicsit ezzel a podcasttal is, az egész sorozattal, az a célunk, hogy az embereket megpróbáljuk arra ösztönözni, és hogy nem kell belenyugodni valamibe, hanem el kell menni, utána kell járni, meg kell nézni.

Tehát magyarul, amire gondolok, hogy itt sem kell abba belenyugodni, hogy mondjuk valakinek volt egy úgymond banális légúti fertőzése, és már egy hónap eltelt, és még mindig rekedt, még mindig gondolom.

Érzi, hogy kapar, szól, nem jó, nem.

Tehát azért kell akkor lépni, tovább menni kell, nem kell ebbe belenyugodni.

Ez nagyon fontos, és köszönöm, hogy ezt említetted.

Nagyon fontos, és azt gondolom, hogy nem lehet erről eleget beszélni.

Én úgy látom, hogy egész egyszerűen ma ez még nincsen benne a köztudatban, hogy nem kell úgy élni, hogy azt mondják az embernek a telefonon, hogy úristen, mi van veled, hogy mi ez a hang, hát te nem így beszéltél.

Tehát ezeken, és ráadásul ugye, mint minden kórképnél, minél hamarabb elkezdünk változtatni azon az adott állapoton, annál sikeresebb tud lenni.

És akkor legyek egy kicsit önkritikus, mert kritikus is akár a kollégákkal szemben, hogy mennyire vesszük mi igénybe a logopédus segítségét.

Magyarul, hogyha valakihez elkerül a legyen fül-orr-gégész, a neurológus, endokrinológus, mennyire vesszük igénybe, mennyire javasoljuk mi a betegeinknek azt, hogy Jó, oké, én megvizsgáltalak, kivizsgáltalak, de azért ezen tovább kell lépni, segítségre van szükséged, menj el a logopédushoz, és majd ő egy különböző technikával tud az állapotodon javítani.

Igénybe vesszük, vagy azért itt van javítani való?

Mert akkor lehet, hogy én is egy kicsit kritikus leszek most.

Azt hiszem, hogy itt még van javítani való.

De azt is gondolom, hogy nekünk is sokat kell még logopédusoknak tennünk azért, hogy az a kedvenc példám, hogy ha mondjuk eltörik az embernek a bokája, akkor evidens, hogy utána, ha sántikál, elmegy gyógytornászhoz.

De Magyarországon még, hogyha a beszéddel, és most ezt értsük így tágan, kommunikációval kapcsolatban van valamilyen nehézség, ami adott esetben mondjuk addig nem volt, akkor így még mindig nem evidens az, hogy, de hogy igazából ennek is megvan a nagyon hosszú távú oka a neurológiában legalábbis.

Nagyon sokáig azt gondolták, hogy az idegsejt, ami mondjuk egy stroke kapcsán elpusztul, hát akkor annak a területnek ott annyi, és az úgy marad, és az nem javul.

De ez közel 20, de lehet, hogy már 30 éve a neurobiológiai kutatások által felülíródott, de nagyon nehezen jön át a köztudatba.

Hogy igenis, tehát ugye az agynak a plaszticitása az egész munkánknak tulajdonképpen az alapja.

Teljesen mindegy, hogy a nyelészavaroknak a terápiájáról, a stroke-ot követő kommunikációzavarokról beszélünk, tulajdonképpen az történik, hogy egy specifikus ingerelrendezést, egy specifikus módszertant használunk azért, hogy aztán az agyban tulajdonképpen a hálózatokban változást tudjunk elérni.

Igen, hát tulajdonképpen azt hiszem, hogy ilyen podcast is arra jó, hogy egy picit fölhívjuk arra a figyelmet, hogy azért tényleg ezzel foglalkozni kell, és nem kell ezekbe belenyugodni, és lehet segíteni.

Mindjárt akkor ebbe is kapaszkodnék, mert azért tudom, hogy…

Említett entitások

Témák

  • logopédia
  • felnőttkori beszédzavar
  • nyelészavarok
  • hangzavarok

Személyek

  • Molnár-Tóth Alinka

Szervezetek, cégek

  • Aranyklinika

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszédtéma. Mikor érdemes felnőttként logopédushoz fordulni? | Aranyklinika Podcast 16. rész”

Miről szól ez az epizód: „Beszédtéma. Mikor érdemes felnőttként logopédushoz fordulni? | Aranyklinika Podcast 16. rész”?

Az Aranyklinika Podcast 16. epizódjában Dr. Molnár-Tóth Alinka logopédus beszél a felnőttkori beszéd-, hang- és nyelészavarokról. A beszélgetés során kiderül, hogy a beszéd egy összetett kognitív folyamat, amelynek zavarai bármely életkorban jelentkezhetnek. A szakember… Az epizód a Aranyklinika Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 09. 10..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Beszédtéma. Mikor érdemes felnőttként logopédushoz fordulni? | Aranyklinika Podcast 16. rész”?

Fő témái: logopédia, felnőttkori beszédzavar, nyelészavarok, hangzavarok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Beszédtéma. Mikor érdemes felnőttként logopédushoz fordulni? | Aranyklinika Podcast 16. rész”?

Megjelenés: 2026. 09. 10.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/aranyklinika-podcast/beszedtema-mikor-erdemes-felnottkent-logopedushoz-fordulni-aranyklinika-podcast-e977891c

Több epizód a Aranyklinika Podcast-ből