Aranyklinika Podcast

Megelőzhető a nagyobb baj? Szűrésekről, egészségtudatosságról | Aranyklinika Podcast 12. rész

· PT36M11S

Összefoglaló

A vendég, Dr. Németh István bőrgyógyász, patológus szakorvos a szűrések és a korai felismerés fontosságáról beszél, hangsúlyozva, hogy ezek az egészségmegőrzés alapjai. Összehasonlítja az egészségügyet egy autó szervizelésével, rámutatva, hogy az emberek gyakran félnek az orvosi…

Röviden

Műsor
Aranyklinika Podcast
Megjelenés
2026. 05. 14.
Hossz
36 perc
Szereplők, említett nevek
Németh István
Témák
egészségmegőrzés, szűrések, korai felismerés, bőrgyógyászat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én azt gondolom, hogy ha a szűrésnek, illetve a korai felismerésnek az előny-kockázatát nézem, akkor nincs olyan tényező, ami ne a szűrés, illetve a korai felismerés oldalára billenteni a mérleget.

Elfelejtjük azt, hogy az egészségünk mekkora érték, és hogyha visszatérünk erre a négy lábú székre, vagy három vagy négy lábú székre, akkor az egészségmegőrzés ez nélkülözhetetlen lenne, hogy magunkat is megfelelő módon szűréseknek alávessük.

Hogyha az egészségünk nem megfelelő, akkor nem tudjuk újratermelni magunkat, nem tudjuk azt a stabilitást nyújtani akár magunknak vagy akár a környezetünknek.

Nagyon sok beteg azért nem jár szűrésekre, vagy akár ha vannak is tünetei korai szakban egy korai felismerés, de azért nem járnak a betegek, mert félnek egyszerűen attól, hogy én tényleg beteg vagyok.

Ha arra gondolunk, hogy mindenkinek van kocsija, és a kocsit is el kell vinnünk szervizbe, a kocsit is le kell vizsgáztatnunk, a zöld kártyát meg kell újítanunk.

Miért nem tesszük ezt meg a saját testünkkel?

Tisztelettel köszöntöm önöket.

Rendkívül izgalmas témákkal készülünk a mai napra.

Sőt, azt is elárulom önöknek, hogy olyan sok kérdés van bennem is, hogy nem biztos, hogy ez egy podcast alatt meg tudjuk beszélni vendégemmel.

Úgyhogy valószínű, hogy két podcastot is fogunk ennek szentelni.

Szűrésekről, betegségmegelőzésről, korai diagnózisról, általánosságban, és aztán konkrétan betegségekre vonatkoztatva is ezekről szeretnénk ma beszélni.

Vendégemmel, Németh István tanár úrral, aki bőrgyógyász klinikai szakpatológus, rengeteg szakvizsgája van.

És azért is hívtam, és nagyon köszönöm Pisti, hogy vállaltad ezt a beszélgetést, hogy nagyon sokrétű a tudásod, ezt tudjuk és én nagyon sok oldalról szeretnélek majd kérdezni, úgyhogy vágjunk bele, mert sok a téma, izgalmas, érdekes kérdések.

Én azt gondolom, hogy ebben a változó világban, amiben élünk, mindenki keres valami stabilitást.

És mi lehet más stabilabb, mint az egészségünk?

Egyetértesz ezzel, vagy mik ennek a különböző lehetőségei, hogy ezt a stabilitást erősítsük? >> Abszolút egyetértek ezzel.

Én is köszöntöm a podcast nézőit, és köszönöm a meghívást.

Hát amint látjuk, a világunk az teljesen változó.

Egy dolog viszont biztos az, hogy valahogy stabilitást kell nyújtanunk akár magunknak vagy a környezetünkben élőknek.

És ebben nagyon fontos az egészségünk.

Én azt gondolom, hogy kicsit olyan, mint egy három vagy négy lábú szék.

Az egyik láb lehet mondjuk a tudásunk, egy másik láb lehet akár a kitartásunk, vagy a megfelelő irányvételünk, egy harmadik láb lehet a lelki erőnk, a lelki energiánk, és egy nagyon fontos negyedik láb az egészségünk.

Én azt gondolom, hogyha az egészségünk nem megfelelő, akkor nem tudjuk újratermelni magunkat, nem tudjuk azt a stabilitást nyújtani akár magunknak vagy akár a környezetünknek.

Én ezt nagyon fontosnak tartom, >> és úgy gondolom, hogy a három lábú szék az általában mindig labilis, ugye az nem nem igazán tud stabilan állni. >> Nem igazán tud stabilan állni, és az egészség, az egészségmegőrzés, az egészségnek a akár a betegségeknek a korai felismerése az alapvető ahhoz, hogy stabilitást nyújtsunk magunknak és a környezetünknek.

Ezt máris akkor belekapaszkodok ebbe a mondatodba, amit mondtál, hogy a betegség korai felismerése és van egy szűrés, ugye a szűrés is lehet a betegségmegelőzésnek egy igen fontos programja.

Mi a különbség a szűrések és a betegség korai diagnosztikája között?

A kettő gondolom nem ugyanaz. >> Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, amire rátapintottál.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, ahhoz először meg kell azt néznünk, hogy alakul ki egy betegség.

A betegségnek mindig vannak okai.

Ezek lehetnek akár veleszületett genetikai okok vagy környezeti tényezők.

És ezek a tényezők akár önállóan vagy általában komplex módon okoznak egy betegséget.

Ennek vannak van egy olyan periódus, egy időperiódus, amíg a betegség ki tud alakulni.

Majd amikor kialakul a betegség, akkor vagy egyből vannak tünetek, vagy akár egy latenciával később lesznek tünetek, és utána pedig kialakul a manifeszt betegség komoly tünetekkel.

Hogyha ezt a betegség előtti periódust nézzük, akkor ilyenkor még nincsen tünete a az embernek.

Ilyenkor nagyon fontos az, hogy a kiváltó okokat megfelelően azonosítsuk.

És itt van lehetősége a szűréseknek, amikor a kiváltó okokat megfelelően azonosítva akár primer prevenció részeként megelőzzük a betegséget.

A következő pont a szűréseknél, amikor már kialakult egy betegség, de még nincsen tünete.

Ugye ez a legfontosabb a szűrés szempontjából, amikor még nincsen tünet, de megfelelő módszerekkel, akár orvosi vagy diagnosztikus módszerekkel már ki tudjuk mutatni a betegséget.

Ha már vannak korai tünetei a betegségnek, és a beteg eljut időben szakemberhez, akkor pedig erről a korai felismerésről beszélünk.

Ennek is nagyon-nagyon fontos szerepe van, hogy minél korábban a tünetektől távolodva minél korábban felismerjük a betegséget.

Hogyha primer prevencióról már beszéltük, amikor a betegséget kialakító okoknak a feltárása nagyon fontos, a szekunder prevenció vagy másodlagos prevenciónak a szűrésekben, illetve korai felismerés van szerepe, amikor már kialakult a betegség, de minél hamarabb felismerjük.

Ha már mondjuk kialakult a betegség és ezt megfelelően kezeltük és a beteg jól van, utána jön a harmadlagos prevenció, hogy ne is alakuljon ki újabb betegség, vagy annak a betegségnek a akár a kiújulás dagatus betegségnél mondjuk egy áttétképződés vagy egyéb, vagy egy hasonló még egy ilyen hasonló betegség.

Szóval a primer, a szekunder, illetve a tercier prevenció, másodlagos.

Igen, mert azért ez nagyon jó, hogy ezt elmondtad, mert ugye ezt egy picit mindenki azt hiszi, hogy a megelőzés, prevenció az egy és nem lehet így felosztani, de azért ez így így nagyon jó, hogy tisztáztuk.

Amikor szűrésekről beszélünk, akkor az emberekben először szerintem lehet, hogy csak bennem, mert gyermekgyógyász vagyok, de általában a gyerekkor vetődik föl, hogy persze hát gyerekkorban kell szűrővizsgálat, mert kell a csípőt szűrni, ilyen szűrés, olyan szűrés.

De ez elég jól megoldott, azt gondolom.

De ugye nem csak a gyerekkorról beszélünk, amikor szűrésről beszélünk.

Tehát ez a későbbi életkorban legalább olyan fontos, hogy időről időre bizonyos szűrővizsgálatokat elvégeztessünk magunkon.

És ugye a szülőnek a felelőssége, a gyerekeknek a szűrése.

És valahogy ezt 18 év után, amikor már felnőttek leszünk, ezt elfelejtjük.

Elfelejtjük azt, hogy az egészségünk mekkora érték.

És hogyha visszatérünk erre a négy lábú székre, vagy három vagy négy lábú székre, akkor az egészségmegőrzéshez ez nélkülözhetetlen lenne, hogy magunkat is megfelelő módon szűréseknek alávessük.

Nagyon-nagyon fontos lenne azoknak a szűrő programoknak a kialakítása, illetve részvétel részvétele, amelyekkel meg tudjuk őrizni az egészségünket.

Úgyhogy én nagyon-nagyon fontosnak tartom akár már fiatal felőkorban elkezdeni, hiszen ez befektet is jövőbe.

Aztán hagyni fogom a gyerekkort.

Csak azért eszembe jut kérdés ezzel kapcsolatosan, hogy gyermekkori szűréseknél azért néha felvetődik bennünk az, hogy nem alakítunk-e ki a szülőkben egy fölösleges félelmet egy betegség iránt.

Ugye elkezdődtek az újszülött korban ultrahangszűrések, nincs sugárterhelés, milyen jó ultrahanggal meg lehet nézni az újszülötteket.

Akkor azt találtuk, vagy azt találták a szakemberek, hogy elég gyakran előfordul egy minimális kis vesemedence-tágulat.

Na most ezt elmondták, hát a szülők pánikba estek természetesen, és aztán kiderült, hogy ennek semmiféle klinikai relevanciája általában nincs, mert ez elmúlik, később már nem detektálható, nem mutatható ki.

Mennyire van ilyen ö a felnőttkorban?

Tehát van-e olyan, hogy felnőttkorban azt mondod, hogy hát azért a szűrésnek lehet veszélye, vagy pedig ez nem áll?

Én azt gondolom, hogy ha a szűrésnek, illetve a korai felismerésnek az előny-kockázatát nézem, akkor nincs olyan tényező, ami ne a szűrés, illetve a korai felismerés oldalára billenteni a mérleget.

Tehát én nagyon-nagyon fontosnak tartom.

Itt azt látom, hogy a betegekben van egy picit ilyen betegségtől való félelem, vagy egy kicsit betegségtudatnak az eltolása.

És nagyon gyakran emiatt a betegek még, hogyha már tüneteik is vannak akkor nem mennek el időben szakemberhez.

Ugye ez a korai felismerést csökkenti.

És hát hogyha a szűrésekről beszélünk, amikor még nincsen tünet, hát az még még kevesebb olyan páciens van, aki ilyen aki ilyen szempontból egészségtudatos, és időben még a betegség tünetei előtt elmegy szakemberhez. >> Pedig ugye azzal kezdtük, hogy ebben a változó világban mennyire vágyunk a stabilitásra, ahol az egészségünk lenne az egyik nagyon biztos stabil pont, ha tennénk érte.

Nagyon >> mik a tapasztalatok például mondjuk különböző szűréseknél, hogy meghirdetnek egy szűrőprogramot felnőtteknél, legyen ez emlőszűrés vagy bármilyen szűrés.

Elmennek az emberek egyáltalán jelentkeznek erre még akár akkor is, hogyha ez ingyenes és mondjuk finanszírozza a biztosító.

Erre vannak tapasztalatok, hogy 2017-ben indult egy EFOP-pályázat, egy európai uniós pályázat, amihez Magyarország is csatlakozott.

Itt ugye a vastagbél emlő, illetve a ménnyak rák szűrési procedúrák indultak be, és azt tapasztalták például, hogy direkt kiküldésnél a betegek mintegy 10%-a válaszol.

Tehát nagyon kevesen voltak ezek a betegek, tehát mindenképpen Magyarország tekintetében az egészségtudatosság az elmarad.

Az Európai Unió >> nemzetközi példákkal ha összehasonlítjuk, akkor sajnos ott elég hátul kullogunk.

Ebbe én azt gondolom, hogy azért van egy életkori, illetve egy kulturális adottság is.

Én azt gondolom, hogy az idősebbek egy picit az egészségtudatosságuk talán kisebb és hamarabb akkor igazából akkor mennek orvoshoz, amikor már netek baj, amikor már baj van.

Én azt látom azért a fiatalokban ugye a wellbeinggel, az egészségtudatossággal együtt ők már sokkal jobban egészségtudatosabbak és komolyabban fordulnak a szűrőprogramok felé, illetve a korai felismerés felé.

És azt gondolom, hogy már a cégek is, a munkáltató is felismerte azt, hogy milyen nagy erőforrás az, hogyha egészséges munkavállalói vannak, hiszen egy egy betegségnél nem csak egy egy nem csak a a család ö sérül meg, hanem igazából ilyenkor a ezek a páciensek nem tudnak dolgozni, és a munkahely is rosszul jár.

Tehát amit mindig szoktunk mondani, hogy egy betegségnek nem csak a gyógyszer meg az orvosi költségek, hanem az elmaradt munkabér satöbbi, a munkából való kiesés, ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ezeknek óriási költségei vannak.

Mondtad a fiatalokat, ez nagyon öröm ezt hallani, és ez ténylegesen így van.

Én azt láttam, hogy annak idején például, mikor mi egyetemisták voltunk, hát eszünkben nem jutott például az, hogy mondjuk egy palackvízzel menjünk be előadásra.

Szerintem ki is zavartak volna bennünket az előadásról, ha mi ott iszogatunk a professzor előadása közben.

Minden fiatalnak ott van a víz, palackvíz a kezébe, mert tudják, hogy inni kell folyadékra nagyobb mennyiségben szükség van.

Szóval bízhatunk abban, azt hiszem, hogy ez ténylegesen változni fog a fiatalokkal. >> Én azt gondolom, hogy változni fog, de mindenképpen még ugye a korfája Magyarországnak a illetve a a mai társadalmunk egy picit öregedő társadalom felé is halad, illetve a nyugati társadalmak.

Mindenképpen tanítani kell a középgeneráció, illetve az idősebbeket is arra, hogy minél hamarabb forduljanak orvoshoz, illetve megfelelő szűrési, korai felismerési lehetőségeik. legyenek a fiatalokban.

Tehát itt itt azt gondolom, hogy optim ez optimizmusra ad okot. >> Mondtad, hogy ugye nem nagyon megyünk el ilyen szűrésekre.

Ennek lehet talán az is oka, hogy egy picit tartunk tőle.

Nem tudjuk, hogy ez mivel jár.

Nem tudjuk, hogy ez fájdalmasak-e azok a vizsgálatok, amiket végeznek.

Szóval egy csomó ilyen kérdés is feszül bennünk, amikor egy-egy ilyen szűrővizsgálat gondolata fölvetődik, hogy mennyire kell ezektől általánosságban, most nem konkrétan egy-egy szűrésre gondolok, mennyire kellemetlenek ezek a vizsgálatok, mennyire fájdalmasak. >> Én azt gondolom, hogy ez függ attól, hogy ugye milyen szűrésekről van szó.

Mondjuk egy bőrgyógyászati szűrésnél, egy anyajegyszűrésnél nyilván kellemetlen levetkőzni és gyakorlatilag kisgatyában ott állni mondjuk egy ilyen szűréssel.

De én azt gondolom, hogy vagy akár mondjuk ha kiszünk egy anyajegyet, és egy pici bőrkimetszés történik, és aztán mondjuk a varratszedésig két hétig nem érheti víz.

Ezek mind kellemetlenségek, de ha azt nézik, hogy később mondjuk egy áttétes betegség alakul ki, amikor akár altatásos műtétek, komoly belsőleges kezelések, komoly betegség alakul ki, nem összemérhető a kettő.

Tehát én azt gondolom, én mindenkit bátorítok arra, persze egy pici kellemetlenséggel járnak ezek a szűrési módszerek, viszont nem összemérhető azzal, amikor kialakul egy manifeszt betegség.

Ugye a bőrgyógyászati szűrés az egy egyszerűbb, picit talán kellemetlenebb folyamat, ha mondjuk arra gondolunk, hogy egy vastagbél rákszűrésnél vagy polipszűrésnél, ugye ott már egy komolyabb beavatkozásról van szó, kellemetlenebb beavatkozásról van szó, de ott is vannak olyan bódítási, altatási lehetőségek, amikkel ez megoldható.

De hogyha egy korán észreveszünk akár egy polipot, annak a polipnak a levétele megtörténik, és nem alakul ki belőle egy vastagbélrák, akkor megúszhatunk egy komoly komoly műtétet.

Vagy akár ha arra gondolunk, persze mammográfiás szűréseknél is, persze az emlőt picit összenyomják, kellemetlennek vetkőzni, de nem összemérhető azzal, hogy később akár egy műtét vagy egy kemoterápiás vagy sugárkezelés történik.

Tehát én azt gondolom, hogy nem összemérhető a kettő, ne féljünk tőle.

És egy picit, hogyha ha arra gondolunk, hogy amiről beszéltünk és az egészségtudatosságról, a magunk energiájának a megőrzéséről az, hogy később egy stabilitást nyújthassunk magunknak és a családunknak, akkor nincs olyan hátráltató…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Megelőzhető a nagyobb baj? Szűrésekről, egészségtudatosságról | Aranyklinika Podcast 12. rész”

Miről szól ez az epizód: „Megelőzhető a nagyobb baj? Szűrésekről, egészségtudatosságról | Aranyklinika Podcast 12. rész”?

A vendég, Dr. Németh István bőrgyógyász, patológus szakorvos a szűrések és a korai felismerés fontosságáról beszél, hangsúlyozva, hogy ezek az egészségmegőrzés alapjai. Összehasonlítja az egészségügyet egy autó szervizelésével, rámutatva, hogy az emberek gyakran félnek az orvosi… Az epizód a Aranyklinika Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Megelőzhető a nagyobb baj? Szűrésekről, egészségtudatosságról | Aranyklinika Podcast 12. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Németh István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Megelőzhető a nagyobb baj? Szűrésekről, egészségtudatosságról | Aranyklinika Podcast 12. rész”?

Fő témái: egészségmegőrzés, szűrések, korai felismerés, bőrgyógyászat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Megelőzhető a nagyobb baj? Szűrésekről, egészségtudatosságról | Aranyklinika Podcast 12. rész”?

Megjelenés: 2026. 05. 14.. Hossz: 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/aranyklinika-podcast/megelozheto-a-nagyobb-baj-szuresekrol-egeszsegtudatossagrol-aranyklinika-podcast-74832d90

Több epizód a Aranyklinika Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból