Az Én Kék Zónám

Ernyey Béla: Tágra nyílt szemekkel nézem a világot | A Te Kék Zónád #15

· PT52M40S

Összefoglaló

Ernyey Béla színész Barbara Hámori podcastjában beszél az életfilozófiájáról, amely a nyitottságra és a folyamatos tanulásra épül. Kifejti, hogyan kezelte a kihívásokat, és miért tartja fontosnak az egészségtudatos életmódot. Szó esik még a magyar konyha szeretetéről és a…

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2026. 04. 06.
Hossz
53 perc
Szereplők, említett nevek
Hámori Barbara, Ernyey Béla
Témák
életfilozófia, nyitottság, tanulás, kihívások kezelése, egészségtudatos életmód, magyar konyha
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Intro 01:38 Próbáltam mindenkitől tanulni 04:48 Tágra nyílt szemekkel nézem a világot 06:00 Bennünk van a hosszú élet ti
  2. — Gyerekkorom mindent meghatározott 12:06 Egy címszerep, ami mindent elindított 13:26 Külföld: Az újratanulás rögös útja 1
  3. — Házasságom miatt védekeznem kellett 19:28 Akik örültek a sikereimnek 20:25 Az életemben minden változást én indítottam 2
  4. — Nem akarok a csúcsa lenni a dolgoknak 28:31 Mozgat, hogy továbbadjam a tudásom 30:06 Jó visszhangjai vannak a könyveimne
  5. — Amikor élsz nálad van a felelősség 38:03 A bevitt kalóriát jól dolgozzuk fel 39:43 Tapasztalatokra lehet hallgatni 41:18
  6. — Az egészségem a legfontosabb 50:35 Vendég kérdés Kövesd Ernyey Bélát: Facebook: https://www.facebook.com/p/Ernyey-B%C3%A

Ebben az epizódban

Rengeteg színésszel dolgozom együtt.

És azért én azt látom a színész társadalomban, hogy a színészek mindent borzasztó intenzíven élnek meg az életükben.

És mondjuk a mértéktartás az nem annyira jellemző rájuk.

Te hogy tudtál ebben az aranyközép maradni mindig, hogy miért voltál te ennyire normális? >> Ez egy nagyon összetett dolog.

Ilyen kitelepített úri gyerekként az, hogy hogy mi elérjük a a nullát.

Mindig mindenki azt mondta, hogy ó, hát neked könnyű, én a nullán vagyok.

És akkor erre azt mondtam, hogy figyelj ide, néhány évtizeddel ezelőtt én nagyon irigyeltelek volna téged, mert én mínusz 300-ról indultam ki.

Ernyei Bélát sokan a 60-as-70-es évek ikonikus filmsztárjaként igazi nemzetközi sármőrként ismerik, de az évtizedeken átévelő pályája mögött sokkal többrejlik.

Egy tudatosan épített, kulturálisan igényes és rendkívül fegyelmezett élesstratégia. színész, musical sztár és író, és mindemellett egy olyan ember, aki szereti a csendes harmóniát, a jó társaságot, a finom ételeket és a minőségi irodalmat.

Ma egy élő hegylakóval találkozunk valakivel, akin nem fog a kor, akiről leperegnek az évtizedek, és aki a közelgő 84. születésnapjához is ugyanazzal az arisztokratikus időtlenséggel, tartással és eleganciával érkezik meg, mint a 20-as éveiben. >> Olyan családból jövök, ahol szétszórták a a nagymama a gyerekkel itt lakott, a másik ott.

Kommunista időkben volt egy ilyen tisztogatás, és ahogy én fölnőttem, az bennem egyfajta erőt generált.

Nagyáemnak volt egy alapmondata, hogy ezeknek nem döglünk meg.

És az, hogy ezeknek nem döglünk meg, az rá volt vetítve az egész világra.

Köszönöm Béla, hogy eljöttél. >> Köszönöm a meghívást.

És így legyen, ahogy te most felvezettél engem, mert ez nagyon megtisztelő. >> Miért?

Tehát, hogy mondjam, a te esetedben, ha szabad egy ilyen udvariatlan fordulattal élni 84 évesen, most már ezt kijelenthetjük, hogy ez így van.

Te egy elképesztő példakép vagy.

El kell áruljunk azért egy titkot, ezért mi nagyon-nagyon régóta ismerjük egymást. >> Tényleg.

Szerintem én nagyon-nagyon fiatal pályakezdő voltam, amikor az első nagy interjúmat csináltam veled, és te akkor még Bécsben éltél.

Életvitelszerűen. >> Úgy hívták azt a műsort, hogy ismeretlen ismerősök, és és ellátogattunk a te akkori bécsi otthonodba, és körbevezettél az életeden, hogy hol próbálsz a színházban, hogy hol dolgozol.

Borzasztóan izgalmas volt az egész.

És hát akkor még hatalmas szakadék volt azért a a nyugat és a kelet között.

Tehát mi akkor tényleg úgy érkeztünk meg Bécsbe hozzád, mint az egyszer. >> Úgy érzed, hogy most egy picit kisebb a szakadék?

Hát most nem akarok politizálni, de talán azért egy fokkal kisebb, igen, mint mondjuk ez 1000, ez körülbelül 2002-ben volt, amikor ezt ez történt, vagy 2001-ben forgathattuk ezt, tehát ez nem tegnap volt.

És és én akkor is már nagyon nagyon nagyon csodáltalak, mert akkor akkor is hozzámképest ugye egy viszonylag korosabb embernek számítottál.

Bár akkor már mai fejemen már egy fiatal ember voltál.

De hogy de hogy akkor is a lényegesen meghazudtoltad a korodat, tehát hogy hogy a kortársaid azok már akkor is nagypapák voltak és papuskák voltak.

Te meg egy iratlan jó pali voltál, aki ott >> had kérdezzek valamit vissza. gondolod, hogy ez fontos, hogy ez tudatosan történik nálam is, hogy ez fontos az én életemben, hogy én feltétlenül sokkal fiatalabbnak, sokkal egészségesebbnek, sokkal aktívabbnak tűnjek, mint amilyen >> nem akarok udvari udvariatlan lenni.

Nyilván erre azt szeretnéd, ha azt válaszolanám, hogy nem fontos, de szerintem neked ez fontos.

Hát ha nem lenne fontos Béla, akkor nem néznél így ki.

Ha nem lenne fontos, akkor nem vetted volna föl ezt a tóningon tökéletes ruhát, amiben minden barna szín harmonizál a másikkal.

A na a szemüveged nem lenne tökéletesen a legújabb divat szerint. >> De akkor még annyit mondj, hogy hogy ez a most nekem fontos lárpurlár, vagy pedig ezzel én valamit próbálok kifejezni, ami fontos nekem? >> Akkor azt válaszold meg ezt a kérdést, mert erre te tudod a legjobban a választ.

Hát messze és sok-sok éve már ez magamnak szól, és azoknak, akik körülvesznek engem, azok, akik fontos nekem, fontosak nekem.

És néhány embernek, akihez szeretnék eljutni, egész életemben, egy edukáló típus voltam.

Annyi mindent tanultam, nem csak hoztam otthonról, hanem tanultam a világban.

Olyan fantasztikus nevekkel és tehetségekkel dolgoztam együtt.

És én mint egy kopírpapír, tényleg állandóan mindent megpróbáltam átvenni tőlük, ami számomra előnyös, ami számomra tudást jelent, ami aztán utána tovább adható.

De ahogy szűkültek a lehetőségek, ahogy észrevettem azt, hogy az én életem legnagyobb hibája Magyarországról nézve az, hogy én elvertem menni 1973-ban, >> ezt nem bocsátották meg neked? >> A mai napig? nem bocsátották meg.

És ez a szakmámban, hál istennek egy csomó mindent elértem, olyan dolgokat, amik amik nagyon-nagyon fontosak, és amit hogyha valaki egyszer azt mondta volna, hogy ezeket fogod elérni, akkor vagy kinevetem, vagy sarkon fordulok, mert azt hiszem, hogy viccel velem.

És tényleg ez nagyon nagy dolog.

Tehát ebből a szempontból teljesen igazad van.

És én magam is, miután tipikus iker vagyok a a dolog közepén születtem, úgy nézek bizonyos dolgokra az életemben, mint egy kisfiú, akinek ilyen kikerekelt nagy szemei vannak, aki a bátyját vagy vagy önmagát idősebben látja, és azt mondja, hogy fú fú fú fú de jó ez ez, hogy hogy ez tényleg ilyen lesz, ami volt.

Egy kicsit tudat hasad, de hát ilyen vagyok. >> Aha.

És kisfiú vagy még mindig belül? >> Nagyon.

Nagyon >> ugyanilyen tágra nyílt szemekkel tudod nézni a világon. >> És látod, talán ez az, amit amit érzel, vagy mondasz, hogy az a kisfiúság az soha nem változott meg bennem.

És és ma már erre büszke vagyok.

Azelőtt ezt szégyelni kellett. >> Szégyni kellett. >> Hát persze. >> Azért szeretem ezt a hegylakó példát veled kapcsolatban.

Én nagyon szerettem ezt a filmet nyilván fiatal korunkban. nagy egy nagy film volt, és ugye ha esetleg valaki nem látta ez a film arról szól, hogy hogy tulajdonképpen van egy kortalan főhősünk, aki él életeken át ívelően jelen van, és és a szerelmét is keresi, és megpróbálja újra élni újra élni a történeteit új korokban, de ő sosem öregszik.

És ezért a hegylakónak nekem egy picit te vagy a az a a magyar megfelelője, mert hogy te már, hogy mondjam, koronnánál fogva annyi mindent láttál, és annyi koronát íveltél, és annyi mindenkivel találkoztál, hogy én legszívesebben napokat ülnék és csak hallgatnálak téged, hogy hogy mi mi a legfőbb.

Nyilván ebben a műsorban azt keressük, hogy mi a hosszú, boldog élet titka, és hát ki az, akitől ezt leginkább meg lehetne kérdezni, ha nem erői béla.

Tehát, hogy nyilván erre te tudod szerintem a leghitelesebb választ, és remélem fogsz is nekünk mondani erre kicsit >> kicsit cinikus mondattal volt egy idős barátom, akitől tényleg rengeteget tanultam, és a könyveim nagy része tele van az ő bomónjaival, tényleg a jó bemondásaival, aki azt mondta még én kérdeztem, hogy ki ezzel mondom, szerinted mi a hosszú élettitka?

És így rámnézett és azt mondta, legfontosabb az, hogy az ember soha ne hagyja abba a légzést.

Jó, hát ez >> hát ez ugye ez is egy ez is egy de nem nagy segítség.

Na most komolyról fordítva a szót, én szerintem ez egy annyira fontos téma, és annyira fontos az is, hogy lássuk a helyzetünket, lássuk a lehetőségeinket, és azt is lássuk, amit nem tudunk, akármennyire is igyekszünk, hogy túl azon, hogy valaki jó genetikával rendelkezik, hogy odafigyelt magára, hogy éppen most beszéltünk itt kint, míg vártam rád arra, hogy hogy például egy ember például nem tudom, bemegyek egy helységbe ahol még dohányoznak, ami hál istennek egyre ritkább.

És akkor valaki mellé leülök, és addig visszatartom a levegőt, ameddig vagy be nem hívnak, vagy én kiem rohanok, mert már majd megfuladok.

Tehát ezek a fajta védekezésmehanizmusok az életemben borzasztó keményen be vannak kapcsolva, és be vannak mindenütt kapcsolva, ahol éltem.

És ez nem kevés helyemmel értem.

Délf-franciaországban 11 évet éltem Münchenben.

Tehát gyakorlatilag én azt mondom, hogy mi vagyunk a megoldás.

Bennünk van a hosszú élet titka.

És hogyha úgy bánunk az életünkkel, hogy az élet megbüntet minket, és nagyon fiatalon eltávozunk, azért ne csináltunk egy csomó olyan dolgot, amit nem kellett volna.

Most hagyjuk azokat a szegényeket, akik önniájukon kívül beesnek valamibe, egy egy legyen ez egy egy baleset, legyen ez egy nagyon nagy betegség, őket ki kell zárjuk.

De én azokról beszélek, és azok zavarnak engem, akik tudatosan teszik maguk körül tönkre a saját életüket. >> Ühüm. >> És ez nagy baj. >> Ühüm.

Azt tudod, hogy azért ilyen szempontból azért a magyar statisztikák azok elég elesújtóképet mutatnak.

Igen, tudom. >> Tehát a egyrészt a tehát ezek az önpusztító magatartások, az alkoholizzmus, ugye a drog, droghasználat, >> az öngyilkosság akár.

Tehát azért ebben nem >> és érdekes mód az étkezés is benne van.

Ugye azt mondjuk mindig, hogy mennyire jó a magyar konyha.

Én például olyan módon reménytelenül vagyok magyar gyomrú, >> hogy én imádom a magyar konyhát.

De azért azon belül is van nekem is mindig vannak olyan apró kis rá kacsintásaim a dolgokra, és azt mondom, hogy jó, az nagyon jó lenne, de mégsem azt mégsem. vagy nem így, vagy nem ennyit. >> Ühüm. >> És ez nagyon fontos.

Szerintem >> nekem nagyon érdekes, rengeteg színésszel dolgozom együtt, ugye dolgoztam is együtt.

És azért én azt látom a színész társadalomban, hogy a színészek mindent borzasztó intenzíven élnek meg az életükben.

Nagyon-nagyon intenzív emberek.

És mondjuk a mértéktartás az nem annyira jellemző rájuk, hogy te hogy tudtál ebben az aranyközép maradni mindig?

Hát mi mi volt ez a titok, hogy hogy nem billentél ki, hogy neked nem voltak nagy botrányaid, hogy te nem szaladtál bele egy nem tudom milyen epizódusba az életedbe, hogy hogy miért voltál te ennyire normális? >> Ez egy nagyon összetett dolog.

Gyakorlatilag ilyen kitelepített úri gyerekként az, hogy hogy mi elérjük a a nullát.

Mindig mindenki azt mondta, hogy ó, hát neked könnyű, én a nullán vagyok.

És akkor erre azt mondtam, hogy figyelj ide, néhány évtizeddel ezelőtt én nagyon irigyeltelek volna. téged, mert én mínusz 300-ról indultam.

Tehát amikor én a nullára kerültem, úgy éreztem, hogy én egy ösztes vagyok. >> Ennek mi az oka? >> Hát az, hogy hogy egy olyan családból jövök, ahol ahol szétszórták a a nagymama a gyerekkel itt lakott, a másik ott.

Tehát volt egy ugye a kommunista kommunista időkben volt egy ilyen >> ilyen tisztogatás.

És ahogy én fölnőttem, annak a minden egyes apró mozzanata annak, hogy hogy lukas volt a cipőm és és tél volt, az bennem egyfajta erőt generált.

Tehát azt, hogy nagyemámnak volt egy alapmondata, hogy ezeknek nem döglünk meg.

És az, hogy ezeknek nem döglünk meg, az rá volt vetítve az egész világra, a magatartásodra, az ellenállásodra, a gondolkodásmódodra és arra, hogy valamilyen módon, és ezt egyszer nagyon-nagyon aranyosan fejtette ki a Darvasiven, akivel nagyon jóban voltam, sokáig együtt voltunk a Vigzázban, hogy azt mondta, hogy egyre vigyázz, kérlek, hogy úri ember nem diszidál.

És azt mondtam, hogy Iván, nincs ilyen probléma, én soha nem fogok diszidálni.

Egy mert imádom a hazámat, kettő, mert nem adok meg lehetőségeket senkiknek, hogy engem kizárhassanak, hogy ne tudjak visszajönni, hogy ne tudjak csinálni mok. >> De te nem diszidáltál, az nem diszidálásnak minősült? >> Nem, kivándoroltam teljesen hivatalosan.

Én már a következő évben itt voltam és csináltam a a szelebburdi családot.

Tehát én >> Mi volt a fülbség a kettő között? >> Hát a a diszidálás az, hogy kimész, úgy csinálsz mintogyha k maradsz.

Ühüm. >> Ez pedig az, hogy hogy én kaptam egy munkaszerződést ebben a bizonyos színházban, és a mi szakmánknak a talán leges legnagyobbja, Bob Foszi adott nekem egy címszerepet.

Én azt a címszerepet ott eljátszottam, azáltal nagyon nagy sikerem lett.

Utána automatikusan kaptam a második, harmadik szerepet, megkaptam az állampolgárságot és így tovább, és így tovább Ausztriában.

És és ezzel azt tanultam meg, hogy nem csak, hogy ezeknek nem fogunk megdögleni, hanem mindent a saját magad móduszán tudsz. >> Hánban volt ez az? >> 73-ban mentem el, 31 éves voltam és az utolsó magyar előadásomat a Vixiázban úgy hívták, hogy Popfesztivál.

És ezek örültem, hogy hogy mai napig hallom a rádióba a dalt, amit éneklek, hogy hogy a princ katonát imádják, az embereknek szólítanak és megcsimogatnak az utcán.

Ez mind csodálatos dolog, de a legeslees legfontosabb mégsem az, hogy te mint művész élsz tovább, hanem hogy élsz ma is, tegnap is éltél, és holnap is fogsz az Isten segítségével, mint ember.

És ez a mi témánknak az alapja.

Azért engem nagyon érdekel, hogy azért a 70-es években akkor akkor emigráltál, vagy kivándoroltál, amikor én pont születtem, tehát ez a 70-es évek 73.

Hát azért ez egy óriási különbség lehetett akkor a az akkori Budapest és akkori Bécs között.

És engem az érdekel, hogy kellett-e újra tanulnod élni >> mindent.

Mondok neked egyetlen példát, és akkor rögtön fogod érteni azt.

Te kimész teljesen hivatalosan, van egy piros útleveled, rajta van a nem tudom milyen vörös csillagos címer, és te kimész, pontosan tudod, hogy ezzel az útlevéllel csak úgy tudsz visszamenni, hogy egyszer majd akkor utána meg kell kérni megint, hogy majd esetleg megint kijöhes.

Nem úgy, mint a többiek, akik délután lemennek bevásárolni és visszajönnek.

És ezzel megérkezel, közben tudod, hogy Európa legnagyobb zenészínházának egy fantasztikus darabját kaptad meg.

A világ egyik leghíresebb embere fog téged angolul instruálni.

Soha nem játszottál még németül egy színházban, és nem egy pici szerepet, hanem a címszerepet.

És közben az a kicsi magyar srác, akiről az előbb beszéltem, a kisfiú, aki rábámul erre az egészre, és azt mondja, itt két lehetőség van.

Az egyik az, hogy megsemmisülsz, mint majdnem mindenki, aki elmegy.

Említett entitások

Témák

  • életfilozófia
  • nyitottság
  • tanulás
  • kihívások kezelése
  • egészségtudatos életmód
  • magyar konyha

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Ernyey Béla: Tágra nyílt szemekkel nézem a világot | A Te Kék Zónád #15”

Miről szól ez az epizód: „Ernyey Béla: Tágra nyílt szemekkel nézem a világot | A Te Kék Zónád #15”?

Ernyey Béla színész Barbara Hámori podcastjában beszél az életfilozófiájáról, amely a nyitottságra és a folyamatos tanulásra épül. Kifejti, hogyan kezelte a kihívásokat, és miért tartja fontosnak az egészségtudatos életmódot. Szó esik még a magyar konyha szeretetéről és a… Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Ernyey Béla: Tágra nyílt szemekkel nézem a világot | A Te Kék Zónád #15”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Hámori Barbara, Ernyey Béla.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Ernyey Béla: Tágra nyílt szemekkel nézem a világot | A Te Kék Zónád #15”?

Fő témái: életfilozófia, nyitottság, tanulás, kihívások kezelése, egészségtudatos életmód, magyar konyha.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Ernyey Béla: Tágra nyílt szemekkel nézem a világot | A Te Kék Zónád #15”?

Megjelenés: 2026. 04. 06.. Hossz: 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/ernyey-bela-tagra-nyilt-szemekkel-nezem-a-vilagot-a-te-kek-zonad-15

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból