Csak ha érdekel podcast

Az elhízás és a bántalmazás mélylélektana - Bukta Tünde

· PT1H29M26S

Összefoglaló

A podcast epizódban Tünde és a házigazda az elhízás és a bántalmazás mélylélektani összefüggéseit vizsgálják. Az analitikus, tudattalan szempontokat részesítik előnyben a diétás és kognitív megközelítésekkel szemben. Tünde személyes tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan…

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2026. 06. 08.
Hossz
1 óra 29 perc
Szereplők, említett nevek
Bukta Tünde, Leindler Milán
Témák
elhízás, bántalmazás, mélylélektan
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nagyon sokszor azt csinálja, hogy ott a cigarett, vagyis ott a konfliktuselyzet, mit csinál?

Elmegy cigarettázni és kilép a helyzetből, és amikor visszajön, effektíven már nem ugyanaz a helyzet van, sőt sokszor nem is csinálja végig a folyamatot.

És hogy igazából ez a nagyon nehéz, hogy hogy van egy orális vigasz, és akkor még egy kilépés is egy helyzetből, ami amivel úgy gondoljuk, hogy talán megoldódik, de nem szokott. az egyik legnagyobb ilyen indikátora a vissza gyarapodásnak egy egyébként sikeresúkontroll után, hogyha az ember alapvetően olyan célokat űzött ki, vagy olyan úgymond eredményeket várt a folyamattól, ami nem reális. >> Ha megérkezik valaki hozzád, akkor nyilván ez arról szól a megküzdési repertoár, hogy ugye megnézed, hogy mi volt a múltban.

Nyilván nagyon sokat mondjuk a változtatni kívánoknak úgy ugye, hogy tervezze meg, hogy a közeli jövőben mi van, de azért tudjuk, hogy azért jönnek a nagyobb gebaszok is, tehát hogy azt is meg kellene tervezni, hogy a távoli jövőben mi van.

Na hát én ezt nagyon fogom élvezni, merthogy a az elhízás meg mindenféle ilyen járulékos témát eddig főleg inkább kognitív irányból, dietetikai irányból jártuk körbe itt nagyon sok vendéggel, és végre ilyen jó, szaftosabb, analitikusabb tudattalanabb szempontokból is lehet.

Én ezzel azért már próbálkoztam egyéni adásokban, de ilyen beszélgetésben ez még annyira nem jött elő.

Úgyhogy hát csapjunk ebbe bele, hogy egyáltalán hogyan kéne ennek neki indulni.

Egy egy egy parányit valami keretelméletet is tegyünk tegyünk hozzá. >> És hát szánjunk erre egy jó adag időt, merthogy van ebben van.

Hogyan ugorjunk ennek neki? >> Jó kérdés, mert egyébként ezzel nagyon sokat gondolkoztam, ahogy így készültem, hogy nagyon nem beszélünk ezekről a dolgokról jól, nem minőségben, >> és hogy valahogy úgy kellene, hogy értelmesen és szeretettel ezzel az egész folyamattal, mert nem így működik még mindig. >> Ühüm.

Azt látom, meg az lett egyébként a konklúzióm nekem most itt az elmúlt hónapokban, hogy az a legnagyobb probléma, hogy nem tudják az emberek magukhoz kapcsolni ezt a problémakört.

Tehát, hogy rengeteg nagyon-nagyon sok nézőpontot kapunk, hallunk, hogy mit kezdjünk ezzel a folyamattal, de hogy ez valójában nekem mit jelent, és a testemnek mit jelent, és én ezzel mit tudok kezdeni, az az még szerintem nagyon gyerekcipőben jár. >> Ühüm.

Meg szerintem akkor inkább elmondanám, hogy én mire jöttem mostra rá így az utóbbi időben.

Szerintem akkor kezdjük az én történetemmel, mert ez a leg legoptimálisabb szerintem, hogy hogy így így >> hogy a ugye én nagyon teljesen 64 kg-val elmentem egy szülési folyamatot, elkezdtem vagy egy terhességi folyamatot. 69 kg-val kijöttem a kórházból, és a hetedik hónapra már 86 kg voltam.

És hogyha így az mostani elméleteket nézzük, akkor teljesen reális, mert egy fenyegetővetélés történetébe kerültem, ugye elkezdtem vérezni, bekerültem a kórházba, akkor kaptam egy nagycsomó hormont.

Ugye azt mondták, hogy akkor semmi mozgás, semmi tényleg feküdjél végig az egész folyamat alatt.

És hogyha ugye megszületett a gyermek, akkor meg szétesett az alvás mintázatom is.

Tehát hogyha és ugye kaptam akkor egy olyan fogamzásgátlót is, ami ugye a szoptatás alatt szoktak kapni.

És akkor ugye megint megvettem tolva egy hormonális folyamattal.

Tehát, hogy teljesen érthető már számomra az, hogy hogy miért állítódott el effektíve akkor a rendszerem.

És akkor nyilván elkezdődött, hogy akkor most ez miért van? akkor étkezés, ugye jött a por, hát ami amit úgy a világban fellelhető volt, meg az összes információ fellelhető volt.

És ugye az utóbbi években arra jöttem rá egyébként, hogy az egész problémám ott kezdődött, hogy én csípőficammal születtem és valójában az igazi alapprobémám abban a pillanatban indult, amikor én egy pavliv kengyelt megkaptam az életben.

Tehát a testemhez való viszony már ott el volt állítva.

És és a most értettem meg igazából, hogy hogy ott abban a térben az már egy testemmel való viszonybon ez egy teljesen más folyamatot indított el.

És és hogy innentől kezdve meg nyilván elindult a szerotonin hálózatomban már más folyamat kezdődött el, tehát hogy egy teljesen egy olyan olyan testi állapotokat kaptam ott piciként, ami ami nem a teljesen normális folyamat volt.

És ugye ebben az a nagyon-nagyon érdekes dolog, hogy én erre 47 évesen jöttem rá, amikor ezt a könyvet írtuk, hogy amikor álmodtam azt, hogy az orvosok bántanak.

És nem igazán értettem, mert egy mandulamőtétem volt 17 éves koromban meg egy császármecszé sem.

És ugye elkezdtem ott keresgélni, hogy hát akkor hogy?

És akkor most ugye anyukámmal beszélgetve ugye ezek voltak a kommentárok nekem is, hogy egyébként te voltál vasban és szíban is, és hogy nagyon sajnáltalak.

És ugye akkor most elkezdek elkezdtem mostanában vele beszélgetni, ugye azt mondta, hogy hogy igazából és ugye hölgyek, orvos nők bántottak, vagy tehát hogy amikor jöttek fel ezek a rossz élmények, akkor nők voltak a a és nagyon pici voltam, ők meg nagyon nagyok voltak.

És akkor kérdeztem, és azt mondta, hogy nem a férfiorvosom volt egyébként, aki azt a Public Kengyelben lévő folyamatot, tudod, mert azt állítgatják meg, csinálják ezeket a folyamatokat, és hogy hogy viszont nők voltak az asszisztensek, akik akik egyébként ott ezt a ezt a biológiai hiányosságomat vagy sérültségemet igazából segítették.

És hogy most jöttem le egyébként, hogy hogy egyéb hogy nem volt megértve belül, hogy ez mi volt érzelmileg meg testileg, meg hogy éreztem én ott magam abban, hogy ezt az egész folyamatot működtették velem, vagy tették velem, és nyilván mindenki értem tette, de az, hogy az én testemnek ebben milyen érzéseket keltett, és ugye utána már össze is tudom rakni azt, hogy amikor csináltuk ezeket a tudattalan nézőpontú kutatásokat akár szondesztel, hogy az volt a a konk konklúzió, hogy hogy a boldog szoptatás állapotára vágynak a a túlsúlyosok.

És akkor, hogyha én ezt akkor 35 éves voltam, hát én megmondom őszintén, hogy a férfi kényeztetésére sokkal jobban vágytam, hogyha én azt a testemben bedetektáltam, de most már értem egyébként, hogy nyilván ott voltam hagyva egy fizikai deformáció miatt egy egy folyamatban. és hogy ezek ebben a történetben ugye én valószínű nem voltam jól.

Fájt az, ahogy ez az egész folyamat, és az, hogy anyukám megérkezett és és kaptam élelmet és szeretetet és törődést, az az egy teljesen jobb pillanatokat adott, és nyilván rátanultam arra, hogy az étel az megnyugtat, és hogyha krízishelyzetben vagy, mer rosszul vagy, akkor akkor nyilván ez egy nagyon pozitív dolog.

És ugye a kutatásokban is, ahogy a három faktoros kérdőíév kutatói is arra jöttek rá igazából, hogy pontosan itt a szorongás meg a meg a meg az az ez az étvágy egész biológiai folyamata, vagy nem kapcsolódik szét, vagy igazából összekapcsolódik, és az lesz egy megnyugtató forrás. >> Ühüm.

És hogy ez ezt utána szerint én legalábbis erre jöttem rá, hogy meg kellett ezt a saját testemmel is utána hát érteni, beszélni, végigkövetkeztetni és megnézni, hogy tényleg hogy kapcsolható kész szét a szorongás, vagy tényleg éhes vagyok-e, vagy csak szorongok.

Tehát, hogy ezek a folyamatok végigmennek ezekben a történetekben. >> Ez az, amit ilyen pongyolán érzelmi szoktak címkézni.

Én most a talán igen, de ami még nagyon érdekes volt a a hogy így sok ember segítséget kér tőlem, hogy az számomra mindig furcsa, hogy ők nagyon elutasításról beszélnek a környezet kapcsán. >> Én meg nem éltem meg ilyet.

És hogy én megértettem, hogy hogy ott nekem a a szülői tér az azért elfogadásról szólt, és nem is adtak ennek akkor a jelentőséget, hogy ez most ilyen döbbenet, mert ugye egyébként ez el is múlik.

Tehát, hogyha belegondolsz, egy éves fotóimon én már állok, semmi nem látszik, tehát hogy igazából ez ez a korrekció megtörtént addig, amíg >> amíg az a járásom el nem kezdődött.

És és viszont aki akinek meg ott a családi térben ilyen nagyon komoly tragédiák vannak, és szülők indítják, vagy ott olyan problémakörök vannak, meg ott elutasítás élmény van, ők meg nagyon magányosak és nagyon nagyon rosszul élik meg ezt az egészet.

És erre jöttem rá, hogy én nekem azért nem ennyire rossz a kővilággal való kapcsolatom, mert nem ők indították teljes mértékben ezt a folyamatot, de akinek az apukája, anyukája verekszik ott a térben, meg bántják egymást, meg tényleg olyan dolgokat élnek meg ott az emberek, hogy valaki most újbal kért segítséget, hogy azt mondta, hogy kijött abból a családi térből, és négy év kellett, hogy az az idegrendszer megnyugodjam.

Ühüm. >> Tehát, hogy egy olyan érzelmi pokolban volt, ami ami nem.

És és amire most én így sok tekintetben rájöttem, hogy ugye itt egy ezt így így fogalmazhatnánk meg, hogy egy vészhelyzetben történő magányérzet az, ami egyébként szerintem egy hiányállapotot csinál, tehát hogy nincs ott valami olyan olyan támogatóközeg, ami ami ami ami egyébként ha természetesen is normálisan megy a szeretetkapcsolat kialakulása, akkor ott van. >> Ühüm.

Meg én például azt is itt a könyvben is megfogalmaztam, hogy én még arra is rájöttem, hogy hogy 42 éves voltam, amikor engem jól szerettek, és nem és mindenki azt mondja, hogy engem szerettek, tehát hogy tényleg, de hogy de hogy viszont valaki szellemi síkon is, vagy valahogy azt a tündét is jól elkapta, aki a tehát tudott kapcsolódni a a szellemiségemmel is, akivé valójában születtem, és ez egy teljesen más megnyugtató folyamat volt.

Igazából én azt gondolom, >> tehát azt, hogy a stresszes háttér, vagy egy abúzív családi háttér, akár ilyen biokémiai meg kötődés, meg ilyesmi utakon tud generálni egy hát egy egy úgymond elromlott idegrendszert, most megint nagyon leegyszerűsítve, és hogy ez hogy tud utána rátapadni evési magatartásra, hogy az ennek a megnyugtatása lesz az evéssel.

Ezt ezen a szinten szerintem azért egészen logikusan el lehet jól magyarázni.

És szerintem aki így hallgat engem nagyjából rendszeresen, annak ez annyi valamennyire megvan.

De igen, hogy ezek mögött amúgy húzódik egy ilyen nehezebben megfogalmazható mármár ilyen mű művészi érzékkel megérthető valami, az azért ritkán kerül elő, ritkábban kerül elő, mert azt el szoktuk intézni annyival, hogy hát ezek ki ez hát ez így van.

És és akkor ezt így ez ilyen hitalapú dolog, hogy vagy elhisszük, vagy nem, mert mert mert mert nincs egy ilyen racionális logikája.

De hogy pont pont ezért jó, hogy hogy ez is azért kap teret, merthogy ezt is azért lehet indokolni, ki lehet fejteni tudattalan folyamatok vagy tudatalatti, ki hogy hívja folyamatokkal.

Csak hát sokkal nehezebb, >> nehezebb erről beszélni.

Meg nagyon nehéz megérteni is, mert tudod, amikor valaki segítséget kér, én hozzám már azok jönnek, akik már ugye mindenen is túl vannak, és és ugye és ugye nem nem azok jönnek, akik akiknek tényleg minimális problémaköre van, mert ugye látod a a szakmán belül is, hogy most Kádár Anna Mária azt mondta, hogy a serdőlőkor problémakörét feldolgozó könyvet írt az ő testi változásairól, és hogy az is igaz.

Tehát, hogy az, hogy kinek mikor történt a traumapontja, az egy nagyon érdekes dolog.

Én Én csak ezt azért mondtam most ezt el, hogy ugye igazából azt én tudtam, hogyha egy hosszú ideig nem tudom a testsúlyomat könnyen változtatni, akkor nekem kellett egy hosszú, rossz folyamatomnak lenni.

De ha néztem az életemet, nem tud nem hol van az igen.

És ugye még először amikor és és ugye az a nagyon nehéz, hogy azt is látom, hogy a tudattalan is nem nem úgy van, hogy most ő ezt eldönti, hogy ő ezt feldolgozott, hanem én azt látom, hogy a tudattalan is engedélyt ad arra, meg erőt és energiát, hogy ezt egyébként végigvidd, mert szerintem ez egy elég erős folyamat ennek a feldolgozása.

És ugye én is ahogy éjszaka fölébredtem, mert úgy megéltem eztem és ugye ez a kifeszítettség meg hogy feszítik a testemet és akkor keresgéltem, hogy én gyerekkoromban kibántott, tudod de hogy itt néztem, hogy a nagypapám ma is még a meditációba a bejön segítőként, tehát hogy én szeretetet éltem meg ilyen téren.

És akkor így nézted, hogy akkor ki lakott ott, amikor kicsi voltál, vagy tudod, hogy így kerested, hogy hogy ez kicsoda meg mi, de hogy de hogy nem találtam azt, hogy én én engem ilyen tehát, hogy rendszeresen bántottak volna, hogy én ilyen krónikus testi rossz állapotomban voltam, de itt megértettem, hogy nyilván egy négy-öt, hat hónapos public kengyeles létallapotban nem egy kellemes élmény lehetett.

És úgy, hogy nincs fájdalomérzetem a testemben, tehát hogy ott, tehát hogy tehát hogy nem úgy van, mint a mozgásszerű betegeknél, tudod hogy >> emlékeztet, ha igen.

Hanem annyi van, hogy például mit tudom én, ugye én is nagy Balatonvámniás vagyok, mindenki tudja már rólam, és hogy így a próbálgattam ezt a Balatonkört is, de hogy amikor majd megyek föl, akkor már nem jó.

Tehát hogy tudod, amikor már emelkedő van, az már az már a test meg tudom csinálni, de erőltetés.

És akkor a testem azt egy kicsit így effektíve visszahúzza magát.

És ugye mozgásnál is el szoktam mondani, mert most is mondják nekem, hogy fáj, hogyha edzőterembe elindulnak a és hogy én is úgy kezdtem, hogy nem volt jó.

Ugye hát ugye a van olyan elmélet, hogy 26 perc múlva itt van az endorfén felhő, és hogy ahogy elkezdesz mozogni, jó, hát nem.

És én úgy kezdtem, hogy a letakartam a szobabiciklit, tudod, hogy ne is lássam, hogy hány percnél tartunk.

És nagyon érdekes volt, hogy 35-nél, annál már nem baj.

Tehát a 35-öt kellőtt valahogy mindennel másra is foglalkozni, és utána már megjönnek ezek a dolgok.

És ugye az úszásnál is ez volt.

És én sokat mondom, hogyha valaki nekem ott az elején azt mondja, hogy tudok három órát úszni most 50 évesen, akkor azt mondom neki, hogy >> nem, de hogy meg kellett értenem, hogy ezt nekem fejből kellett elmennem mozogni, és meg kellett érteni, hogy ezeket a biológiai folyamatokat meg kell tennem, merthogy utána jön a jó érzés, és nem úgy, ahogy mindenki másnak, hanem volt, amikor tényleg egy ilyen szauna után is meg nagyon szerettem infraszaunázni is ugye rendszeresen jártam, és hogy reggel köszön köszönte meg a testem, hogy én tettem…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az elhízás és a bántalmazás mélylélektana - Bukta Tünde”

Miről szól ez az epizód: „Az elhízás és a bántalmazás mélylélektana - Bukta Tünde”?

A podcast epizódban Tünde és a házigazda az elhízás és a bántalmazás mélylélektani összefüggéseit vizsgálják. Az analitikus, tudattalan szempontokat részesítik előnyben a diétás és kognitív megközelítésekkel szemben. Tünde személyes tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan… Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az elhízás és a bántalmazás mélylélektana - Bukta Tünde”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bukta Tünde, Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az elhízás és a bántalmazás mélylélektana - Bukta Tünde”?

Fő témái: elhízás, bántalmazás, mélylélektan.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az elhízás és a bántalmazás mélylélektana - Bukta Tünde”?

Megjelenés: 2026. 06. 08.. Hossz: 1 óra 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/az-elhizas-es-a-bantalmazas-melylelektana-bukta-tunde-f9256a20

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből