Csak ha érdekel podcast

Észre sem vesszük és elfogyunk - A Te helyedben - Geisz Adrienn pszichológus története

· PT1H31M56S

Összefoglaló

Az anorexiával kapcsolatos személyes küzdelmekről szól ez az epizód, amelyben Geisz Adrienn pszichológus osztja meg történetét. Az anorexiával való megküzdésének folyamatát, ellentmondásos gondolatait és felismeréseit meséli el. Az epizód hangsúlyozza, hogy a gyógyulási…

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2026. 07. 13.
Hossz
1 óra 32 perc
Témák
anorexia, pszichológia, betegség, gyógyulás, személyes történet, lelki egészség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ahhoz, hogy most a család ne essen szét, [zene] ahhoz nekem ezt most meg kell tennem.

Mondták, hogy hát [zene] viszont hízni kéne, és akkor megadtak erre egy dátumot, hát egy három [zene] vagy négy hónappal későbbi dátumot.

Én ekkor már nem odamentem vissza, hanem [zene] a kórházba.

Miért pont az evésben találtam meg ezt a kontrollt? [zene] Az kicsit még számomra is kérdés, de talán talán abban olyan egyszerű volt, hogy a hogy azt azt [zene] tudom irányítani, az az tényleg csak rajtam múlik. kalandosan érkeztél, akkor mentél egy karikát itt a környéken. >> Megjártam Pestet, meg a metrókat és a buszokat is, de itt vagyok.

De te akkor pécsi vagy alapból, vagy? >> Debreceni vagyok. >> Debreceni, de Pécsen >> és Pécset tanulok. >> Aha.

Oké. >> Hát így bejártam az országot kicsit. >> Ak í kettő között van most. >> Igen, igen.

Itt szoktam átszállni. >> Nem pont itt, de >> de ennyire ismerem már Pestet is. >> Oké.

No hát akkor én ugye hátradőlök és hallgatom a történetedet.

Abban maradtunk, hogy egy hát egy evész történetet hallgattunk most meg. meg nyilván ennek a megélését.

Úgyhogy itt itt vagyok és figyelek. >> Okés. >> Nem mondom, hogy egyszerű így felépíteni, mert azt érzem, hogy nagyon sok mindenre szeretnék kitérni. >> Viszont így akkor először indulnék így a közepéből és utána esetleg kicsit így vissza. >> Ühüm.

Engem rendesen diagnosztizáltak is anorexia nervózával. 14 éves koromban >> Ühüm >> volt ez a dolog.

Én akkor kórházba is kerültem ezzel egyébként, és és kezeltek is.

A pszichiátriai osztályon voltam ben két hónapig. >> Utána a szüleim hazavittek saját felelősségre, úgyhogy ez még még ott utána tartott tovább a kezelést, csak már mint járóbeteg mentem vissza.

És hát előtte egyébként nem olyan sokkal, egy pár hónappal előtte kezdődött el nekem végül is a az, amikor így így volt az a trigger, ami az addig ilyen hát szerintem ilyen alapból meglévő hajlamosító tényezőket így hát így úgy manifesztálódott ez a dolog.

Lehet hogy >> és ezek amiket hajlamosító tényezőként mondasz, ezekről te úgymond azóta megtanultad, hogy azok, vagy már akkor érezted, hogy azok? >> Nem, akkor még akkor még ez így nem állt össze bennem, hanem inkább így már visszamenőleg, hogy azért volt egy elég pár, na, bocsánat.

Szóval, hogy volt egy jó pár olyan dolog, ami ami így visszagondolva érdekes számomra, hogy én hogy gondolkodtam róla mondjuk így a többi emberrel szemben, de akkor ez ugye nem tűnt fel mondjuk gyerekként, hogy hogy ez hogy ez nem feltétlenül normális.

Ö és ez a konkrét dolog, ami így beindította nálam az anorexiát, az az volt, hogy ugye vannak ezek az orvosi vizsgálatok a az iskolában.

Ez két évente volt nekünk. >> Én ugye ekkor nyolcadikos voltam.

Ekkor én már két éve gimnazista voltam, mert hatos osztályosba jelentkeztem egyébkéntatra. átkerültem egy másik iskolába, és azért azt így tudni kell így rólam is, meg így a családról is, hogy hát mi nem vagyunk túl magas emberek, meg nem is növünk túl sokáig.

Az a lényeg, hogy ugye megvoltak a két évvel azelőtti adatok is, és akkor ugye itt is történt egy magasságmérés és egy súlymérés, és látták, hogy hát nem nőtt se a súlyom, se a magasságom, és tovább küldtek endokrinológushoz, hogy nem-e valami ilyen probléma van, hogy a növekedési hormonnal vagy valamivel >> van valami probléma, akkor ugye elküldtek.

Ott megnézték, hogy nekem már becsontosodott a a nem tudom ilyenkor a kezen, kézen vagy hol nézik, de az a lényeg, hogyha az becsontosodott, akkor már nem nem nősz. >> És hát mondták, hogy jó, oké, akkor már nem növök tovább.

Viszont a súlyom már ekkor is, ugye gyermekeknél ezt a percentiliseket nézik, már ekkor is három percentilis alatt volt.

Tehát alapból elég alacsony volt a testsúlyom.

És mondták, hogy hát viszont hízni kéne.

És akkor megadtak erre egy dátumot, hát egy három vagy négy hónappal későbbi dátumot.

Én akkor már nem odamentem vissza, hanem a kórházba.

Hogy hogy addigra menjek vissza és hízzak már őszintén nem tudom, hogy hány kilót. >> Ühüm. [torokköszörülés] Csak, hogy >> de hogy ez így elhangzott instrukciónak, hogy fiatal hölgy tessék hízni. >> Igen.

És ugye 14 éves voltam, anyukám kísérte, szóval ő is ott volt, és ezt ő is hallotta.

És ez nekem azért fontos, hogy hogy ő is ott volt, és ő is hallotta, mert nekem így ez volt az egyik olyan dolog, ami így így nagyon beakadt akkor, hogy előtte elég nehezen indult nekem így a kamaszkor, és elég sok ilyen hát ez a tipikus ilyen, vagy hát nem tudom mennyire tipikus, de számomra akkor az volt, hogy volt gond az önértékelésemmel, nem tetszettem magamnak, de hogy pont az előtti idő időszakban.

Úgy egyébként úgy viszonylag jól kijöttem azzal, ahogy kinézek, vagy úgy úgy megtaláltam végre így magam 14 éves koromra, hogy hogy ez így jó.

És és nagyon megijesztett azt, hogy na most tetszem magamnak, de de ez így nem maradhat.

Én már ekkora ilyen magas leszek, de híznom kell.

És az, hogy ezt anya is hallotta, meg utána nyilván ezt így a családba így így körbement, hogy híznom kell.

Én utána így így nagyon féltem attól, hogy akkor most erre így mindenkire állt a családbamm, >> hogy engem fel kell hízlalni, mikor én végre jól érzem magam a bőrömbe. >> És akkor nekem ez volt az, ami így utána így ténylegesen beindította azt, hogy hogy elindult ez a folyamat.

Szóval fogyni nem szerettem volna.

Nekem ez így kimaradt. >> Nekem nekem mindig az volt, hogy csak hízni ne hízzak.

Csak hát ugye mivel attól tartottam, hogy a a család mostantól engem csak olyannal akar majd etetni, amivel felhízlal, erre a kontroll időpontra, ezért nem nagyon mertem enni azokat a dolgokat. >> Ühüm. >> És akkor így hát megindultam a lejtőn viszonylag gyorsan.

Ö >> tehát akkor ebből pont, hogy van egy paradoxon, hogy neked az volt a kábé feladat, hogy gyarapodni kell.

Igen, igen igen. >> De akkor ez elindított egy ilyen félelmet úgyhogy >> Igen.

Egy ilyen félelmet, vagy egy ilyen lázadást, nem tudom, >> egy hát igen, >> végül is előhívta azt a félelmemet, hogy én én nem akarok hízni, és és elindított egy lázadást így a család felé, hogy márpedig ti nem fogtok engem felhízlelni, mert én jól érzem így magam.

És és ami még így így fontos, hogy hogy ugye amiről beszélnek folyamatosan, ez a kontrollérzet, hogy hogy ez legyen meg.

Szóval, hogy én már akkor is éreztem, hogy hogy nincs meg a kontrollom, mert én ugye végig azt szerettem volna, hogy tartsam a testsúlyomat, viszont ugye hát ez elkezdett csökkenni.

A már alapból is >> a már alapból is három percentil is alattiból.

És és viszont olyan szélsőségesen alakult ez a dolog, hogy hogy utána meg már nem tudtam úgy gondolkozni se, hogy jó, akkor legalább azt érjük el, ahonnan indultunk, mert akkor ugye az már megint az volt, csak hogy hízni kéne, és az már ijesztő volt. >> Ühüm.

Szóval ilyen csak az egyik irányba működött.

Ez ez szerintem egy [torokköszörülés] gyakori ö megélés egyébként így a az anorexiásoknál, hogy hogy sosem elég jó, vagy talán valami hasonló.

Tehát, hogy hogy hiába volt az, hogy mondjuk mit tudom én még x kg régen úgy elégedetté tette őket, hogyha eljátszek egy még kisebbet, akkor már fordítva ez nem működik. >> Ühüm. >> Nem tudom, hogy mennyire érthető, hogy fogalmaz ért az egy irányú utca eléggé. >> Igen, igen, igen, igen. >> Oké.

És neked ott ebben az időszakban leesett, hogy amúgy egy betegségbe mész bele, vagy vagy ez így abszolút nem volt meg?

Ö hát hozzátartozik egyébként a történethez, hogy mi közben járkáltunk én 14 éven keresztül előtte nem nagyon fordultam meg orvosi rendelőbe.

Ekkor viszonylag rendszeresen, >> mert hát közben azért így fájt a hasam meg ilyenek. >> Szóval elindult ott egy ilyen gasztroenterológiai vizsgálat is, meg az endokrinológia úgy párhuzamosan.

Szóval járkáltunk orvosokhoz, több orvoshoz is, úgyhogy ez a kör is így megvolt, hogy na mire vagyok allergiás, mit tudom én, milyen ilyen ételintoleranciazteken jártam, de maga ez a ez a betegségtudat, ez ez nálam nem volt meg.

Annak ellenére, hogy amúgy mondjuk hallottam az anorexiáról meg a bulimiáról is, de én nagyon sokáig egy ilyen tépképzetben voltam, hogy hát a bulimiás az, aki eszik és hánytatja magát, az anorexiás meg az, aki nem eszik és hánytatja magát.

És akkor én így voltam, hogy hát én nem hánytatom magam, akkor ez nálam így >> akkor ilyen definíciós probléma volt ez. >> Igen, igen.

Aztán volt egy pont, amikor így után néztem, szerintem körülbelül webbetegen vagy valami hasonló jó platformon, [horkantás] hogy hát az anorexia az nem igazán lesz.

Szóval, hogy nem kell hánytassam magam, hogy ez teljesüljen. >> Van olyan típusa, de amúgy nem.

És hát akkor meg már így, így ez a tudtam, de de nem akartam úgy elfogadni, vagy hogy mondjam, vagy úgy nem akartam ezzel foglalkozni, hogy akkor oké, ez egy ez egy probléma, hanem hanem akkor még azt éreztem, hogy hát én hát én nem akarok meggyógyulni ebből, vagy vagy ez nem olyan komoly dolog, hogy ezzel kellene valóval í az alkudozás.

Igen, igen. >> Oké, oké, ha ha beteg vagyok, de akkor nem komoly, vagy oké, ha komoly, de akkor nem akarok meggyógyulni.

Tehát, hogy >> igen, hát egy ilyen alkudozás így így így magamban is, hogy hát hogy >> ú olyan jelentelen jelentéktelennek tartottam, vagy megvolt ugye ez, hogy hát annyira én nem láttam azt, hogy most nyilván ezek a tipikus képek ott voltak mellette, azért nekem mellette volt testképzavarom is.

Nem láttam azt, hogy hogy most én úgy néznék ki, mint a azokon a képeken, és akkor így nem tartottam ezt olyan olyan súlyosnak, vagy vagy komoly problémának, annak ellenére, hogy azért egy idő után ezt elkezdte a környezetem is kommunikálni felém, meg a szüleim is nagyon aggódtak, a nagyszülők is nagyon aggódtak.

Csak én úgy úgy valahogy legyintettem rá, mert például nálunk a az, hogy én noszogatva vagyok az evéssel, az nem volt egy új keletű dolog egyébként. >> Szóval így így visszamenve >> akkor kicsit azért én elég válogatós gyerek voltam, meg nem is voltam nagy étkü se soha, csak nyilván eddig a pontig nálam nem volt emögött semmi ilyen motiváció. hanem egyszerűen [torokköszörülés] csak így működtem úgymondüm >> normálisan olyan értelemben normálisan, hogy hogy nem volt tényleg emögöt sem hét közpok, de akkor ez jól megerősödött tulajdonképpen. >> Igen, igen, igen.

Hát ekkorra ekkorra már úgy tudatossá vált.

Szóval nem tudom, korábban így így ugye nem nagyon tulajdonítottam jelentőséget se így az étkezésnek.

Viszont akkor, amikor amikor úgy tényleg manifesztálódott ez a dolog, és tényleg beleestem, én így így mondom, az anorexiába, akkor akkor ugye pont pont, hogy nagyon ráfókuszáltam a az étkezésre, meg az evésre meg mindenre, ami ezzel kapcsolatos dolog.

Szóval amikor nem tudom mások 14 évesen a az ilyen-olyan oldalakra találtak rá, akkor én akkor én az alapanyagcserekalkurátorra találtam rá, meg az ilyen ilyen olyan tudományos cikkekre, nem tudom, időszakos böjt volt, ott minden. >> Ühüm. >> És [torokköszörülés] semmi olyan, ami hasznos lett volna neked? >> Hát nekem nem.

Igen, mondjuk abba abba tök jó volt, hogy hogy így hogy így mélyebbre vigyen, és még jobban megijesszen abban, hogy hogy mikor így elkezdtem érezni, hogy hát ez tényleg nem jó, még jobban megijeszem abban, hogy ennek ellenére tegyek ez ellen bármit is.

Például pont pár hete volt nálad egy dietetikus, aki mondta így az alapanyagcserével kapcsolatban, hogy ugye ez így főleg a magasságtól függ, meg ilyenek.

Na, én ezzel akkor 14 évesen nagyon jól meg tudtam magam ijeszteni, hogy hogy én is beírtam a saját magam magasságát, meg a saját magam testsúlyát, és így láttam, hogy nem tudom, ilyen 1000 kalória az, amennyi nekem az alapanyagcserém.

Ühüm. >> De ugye közben már olvastam ilyenekről, mint joj effektus meg mit tudom én.

Szóval, hogy nem gondolom azt, hogy feltétlenül annyira tudománytalan dolgok voltak ezek, de nagyon nem használtak abban, hogy nem neked tehát és nem úgy értem, hogy nem neked való, hogy mint egy horrorfilm a 14 évesnek, hogy még nem nekiivaló, hanem hogy nem a te állapotodra a megoldások ezek, mert egy elhízásra ezek valóban a >> aki tudja tartani egy időszakos böjt, az működik egy >> Igen. hogy fontos tudni a jójóhatásról, hogy az egy veszély, azt el kell kerülni, de hogy nem neked. >> Igen.

Csak hát nyilván azt sehol nem írták oda, hogy hát ezt most ne az anorexiások olvassák. >> És akkor nem olvastad volna el?

Hát valószínűleg akkor olvastam volna a leghamarabb, tehát nyilván ez se segített volna, csak >> hát igen, nem nekem szóltak, de én találtam meg őket, és ez így ez így nem segített akkor abban, hogy hogy én most >> merjek mondjuk többet enni. >> Ühüm. >> Megint. >> Oké.

És megvan akkor egy olyan pont, amikor beütött az, hogy oké, akkor az egy betegség. >> Hm.

Hát ilyen nagyon konkrét pont az nincsen.

Hát talán egy amikor amikor elment a menstruációm, mert azért azt úgy akkor én már >> előtte olvastam ugye, hogy ez például ugye most már nem, de korábban kritériuma is volt.

Igen. >> És hát tehát, hogy tudtam, hogy ez biztos, hogy amiatt ment el, és nem más miatt.

Meg meg nem tudom, így arra emlékszem, hogy egyszer egy egy táncpróbám akkor van nyolcadikban van ez a tánc, amit így szoktak csinálni, és nekünk is volt egyébként.

Én nagyon vártam [horkantás] >> mindig az ilyen próbákat, nagyon szerettem, meg nagyon készültem. akkor még volt barátom, [horkantás] és vele együtt táncoltam, szóval ez ilyen >> nagyon fontos lett volna, és tudom, hogy egyszer csak így így belenéztem a tükörbe, és akkor valahogy ott hirtelen úgy talán reálisabban láttam magamat, ahogy így a a farmerem már csak lógott rajtam, meg így a egy ilyen viszonylag tapadósabb felső is már egyáltalán nem tapadt sehol, és láttam azt a azt a fáradtságot meg azt a kimerültséget is magamon.

És így egy pillanatra így megijedtem, akkor tudom, hogy megijedtem így a táncpróba közepén.

És a akkor úgy utána úgy úgy kicsit igen, úgy megijedtem. [torokköszörülés] >> Üm >> ez volt az egyik, a másik pedig a család.

Szóval, hogy ott ott ahogy mindenki elkezdett aggódni, ahogy láttam, hogy kiből mit hoz ki ez…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Geisz Adrienn

Szervezetek, cégek

  • Brokkoli Studios Budapest

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Észre sem vesszük és elfogyunk - A Te helyedben - Geisz Adrienn pszichológus története”

Miről szól ez az epizód: „Észre sem vesszük és elfogyunk - A Te helyedben - Geisz Adrienn pszichológus története”?

Az anorexiával kapcsolatos személyes küzdelmekről szól ez az epizód, amelyben Geisz Adrienn pszichológus osztja meg történetét. Az anorexiával való megküzdésének folyamatát, ellentmondásos gondolatait és felismeréseit meséli el. Az epizód hangsúlyozza, hogy a gyógyulási… Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 13..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Észre sem vesszük és elfogyunk - A Te helyedben - Geisz Adrienn pszichológus története”?

Fő témái: anorexia, pszichológia, betegség, gyógyulás, személyes történet, lelki egészség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Észre sem vesszük és elfogyunk - A Te helyedben - Geisz Adrienn pszichológus története”?

Megjelenés: 2026. 07. 13.. Hossz: 1 óra 32 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/eszre-sem-vesszuk-es-elfogyunk-a-te-helyedben-geisz-adrienn-pszichologus-tortene-cbc21d2e

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből