Csak ha érdekel podcast

Lélek és emésztőrendszer - A Te helyedben - Mirgai Zita dietetikus története

· PT1H41M42S

Összefoglaló

Mirgai Zita dietetikus a "Te helyedben" sorozat vendége, aki krónbetegségével és gyomor-bélrendszeri megbetegedéseivel küzdőkkel foglalkozik. Saját tapasztalatairól mesél, hangsúlyozva a betegséggel való együttélést és az érintetteknek nyújtott szakmai segítséget. Beszél a…

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2026. 06. 29.
Hossz
1 óra 42 perc
Szereplők, említett nevek
Mirgai Zita, Leindler Milán
Témák
dietetika, krónikus betegségek, emésztőrendszer, egészségügy
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ezt már máskor is hangsúlyoztam, és úgy [zene] döntöttem, hogy most is ezt fogom, hogy hogy valóban az lenne az ideális, hogyha az [zene] ilyen beteg csoportokat egy egy komplex [zene] egészségügyi team venné körbe.

Sajnos amikor ennyiszer visszamegy az [zene] ember mondjuk ugyanabba a kórházba, mint amennyiszer ezt én tettem, akkor akkor olyan kapcsolatok alakulhatnak ki így az egészségügyi dolgozókkal, ami szerintem [zene] nagyon szép.

Tehát, hogy amikor mondjuk a legmogorvább nővért is megpuhítottam a kedvességemmel, akkor úgy éreztem, hogy jó, én így nyertem. [nevetés] És és igen. [zene] Szóval szóval, hogy ez tényleg nagyon felemelő tud lenni.

Köszönöm a meghívást először is.

Mirga Zita vagyok, dietetikus. több magánegészségügyi központban rendelek személyesen és online itt Budapesten.

És az egyik fő szakmai érdeklődési területem és az a pácienscsoport, akikkel a legtöbbet foglalkozok, a gyomorbérrendszeri megbetegedéssel élők.

Nem véletlenül, merthogy én magam is gyerekkorom óta egy bérrendszer, bérgyulladásos betegséggel, a krónetegséggel élek.

Szakmailag azt kell még rólam tudni, hogy hogy a rendeléseken kívül vállati egészségfejlesztéssel foglalkozok már az egyetemi évek óta és nagyon szeretek mindenféle edukációs tevékenységet is. >> Oké, hát nézzük akkor ebből a te személyes történetedet, aztán beleszakmázunk.

Ugye beszéltük, hogy ez a lesz az én szortom egy kicsit, hogy néha azt úgy felvillantjuk, de de most főleg a személyes részére vagyunk kíváncsiak.

És már rögtön ez érdekes, hogy hogy ki hogy mondja, hogy valaki a betegségben szenved, valakinek a betegsége van, valakit megtámadta, valaki meg él vele. >> És ez már rögtön nagyon optimistább.

Én csak azt nem igen, azt nem szeretem, amikor azt mondom, vagy azt nem szeretem mondani, hogy krómebeteg vagyok, vagy hogy ez valahogy ilyen nagyon megbélyegzőnek tűnik nekem.

De ez él vele, ez szerintem tök jó kifejezés. >> Meg a nem mindig tudok figyelni rá, de általában a pácienseket vagy a vagy a bará krónbeteg barátaimat ismerőseimet is úgy hívom inkább, hogy érintettek. úy betegek, betegtársak [torokköszörülés] ez nem. [nevetés] >> Igen, az is, az is még még úgy oké, de nem tudom, ez nem valami ilyen szenvedő klubja, hogy most így a betegt társak összejönnek, hanem hát van bennünk egy ilyen közös, és így tök jól tudjuk segíteni egymást, de szerintem az érintettek az egy sokkal szebb kifejezésre. >> Változott egyébként az évek alatt, ahogy erre gondolsz.

Nem tudom, szerintem annyira nem sokat, mert >> én ennyire durván sosem azonosultam a betegséggel, hogy így azt mondjam, hogy hogy ez annyira meghatároz, hogy úgy definiáljam magam, hogy Chrome beteg vagyok.

Sokat beszélek róla így szerintem mondjuk social média felületeken meg úgy nem szoktam titkolni, de ez csak azért van, mert mert nagyban befolyásolja a munkásságom, és így meg, mert tabú, és tök fontos róla beszélni, de így a mindennapjaim úgy telnek, hogy amúgy abszolút el tudok róla feledkezni.

Pedig ez az esetemben nem könnyű, ezt majd meg fogjuk látni.

És sosem szerettem ezeket a ezeket a megnevezéseket, hogy betegtársak, meg sosem szerettem azt, amikor mondjuk vannak ilyen IBD napok, amiket amúgy most már imádok, és nagyon szeretem a szervezőket, és most is nagyon szuper volt, de hogyha hogyha azt érzem, hogy hogy a hogy a rendezvény vagy valakinek a a mentalitása átmegy egy ilyen dagonyázó, a az nem tudom betegségben dagonyázó Ö, és most akkor itt itt most mindannyian ugyanabban szenvedünk típusú hozzáállásba, akkor az rá mindig ilyen vagy benne mindig ilyen viszolygást váltott ki.

Vagy amikor így ezt nem tudom mennyire érthető, amit mondok.

Vagy amikor mindenki mondjuk hozza a rossz tapasztalatát, és akkor átalakul a rendezvény egy ilyen rossz lakógyűlésé, akkor az az ott mindig volt benne egy olyan érzés, hogy most nem azért vagyunk itt.

És most már szerintem ez nagyon sokszor, nagyon sok ilyen ilyen rendezvényen megmutatkozik, hogy hogy igenis a betegség menedzselése terén óriási előrelépések vannak, mind gyógyszeres szinten, mind életmódszinten, és hogy és hogy lehet egy teljes életet élni ezzel együtt is.

Ugye a mi szakemberek nagyon sokszor hangsúlyozzuk azt, hogy mire nincsenek jó evidenciák, és hogy ne kövesd ezt a diétát, ne kövesd ezt a diétát, és és sokszor azt azt látom ezekben a közösségekben is, hogy már n senki nem hisz semmiben, mert semmi nem bizonyított, semmi nem válik be.

Ez egy gyógyíthatatlan betegség, de hogy ez nem azt jelenti, hogy nem lehet jól menedzselni.

És ezt is szeretem hangsúlyozni, hogy lehet, hogy egy csomó dologra, amit páciensek próbálnak, mondjuk tudom, gluténmentes étrend satöbbi, nincsenek evidenciák, de és és nem is kell feltétlen ezt követni, mert tök felesleges egy egy ilyen restrikció, de egy csomó minden másra meg vannak, és már csak az én betegutamban [torokköszörülés] is vagy életutamban is 2008 óta 2008-ban diagnosztizáltak, annyit fejlődött az egész táplálkozástudomány meg az orvos tudomány, hogy hogy szerintem tök jó esélyeink vannak [nevetés] ilyen téren. >> Vissza tudsz emlékezni, hogy hogy indult, meg hogy hogy fogadtad? >> Igen, hát én akkor még ugye általános iskolás, másod első második osztályos voltam és nagyon tipikusan indult, tehát hogy hasmenés, nem tudjuk miért, biztos allergiás a gyerek, >> [torokköszörülés] >> vezessen táplálkozási naplót, de mégse lesz jobb.

És akkor nem tudom, biztos valami vírus, és nagyon lassan eljutottunk odáig, hogy diagnosztizáltak, és aztán tök jól hatottak a gyógyszerek.

Szóval az én gyerekkorom az így kvázi tünetmentesen tudott telni.

Énekkaros voltam, rengeteget utaztam így a világban.

Nyilván oda kellett figyelnem, hogy mit eszek éppen Kínában, mert nem minden volt az én >> nekem is oda kéne figyelni. >> Igen, az [nevetés] mindenkinek.

Ö, úgyhogy úgyhogy egy kis odafigyelésen túl, meg rákészülésen túl egyébként tökre eseménytelenül teltek így a gyerekkori évek, hál istennek. >> És mikor indult ez be?

Márhogy rossz irányba? >> Az elmúlt három év volt kőkemény. >> Ühüm. >> És és azelőtt egyébként így a [nevetés] a sotés kezdésemhez tudom így datálni, amikor elkezdtem a dietetikát.

Ö az a helyzet, hogy hogy én előtte nagyon mély remisszióban voltam. >> Ühüm. >> Olyannyira, hogy az orvosom megengedte, hogy elhagyjam a gyógyszert.

És ez relatív ritka, és elég nagy ilyen [torokköszörülés] útókövetést igényel egy ilyen engedmény.

És én tényleg akkor már nagyon odafigyeltem az életmódra.

Tehát, tehát ezt így a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ez mennyit számít.

Stresszkezelés táplálkozás mozgás szociális kapcsolatok ápolása, alvás, minden ilyesmire odafigyeltem.

És és pont ez indított arra, hogy hogy elkezdjem a dietetikát.

És hát ezt már csak a jó Isten tudja, hogy pontosan hogy és mi történt, de valószínűleg több ok úgy úgy hozta, vagy olyan volt a csillagállás, hogy hogy lett egy vékonybél szűkületem a egy nagyon atipikus helyen a vékony bél első szakaszán. >> Oké.

Ugye biztosan tudod, hogy az első fél év azért elég durván sűrű ott a a az értéken. >> És és nekem volt egy elég perfekcionista hozzáállásom.

M merthogy hogy korábban nagyon sok rossz tapasztalatom volt dietetikusokkal.

Tehát hogy úgy éreztem, hogy nem kapok tőlük igazi kézzel fogható segítséget.

Azóta már nyilván nagyon sok jó szakembert ismerek, és valahogy úgy voltam vele, nem tudom, hogy ezt akkor tudatosítottam-e, hogy amit itt megkapok tudást, azt mindenképp tudnom kell, ennél csak többet, hogy én jobb jobban tudjak segíteni az embereknek, mint ahogy nekem segítettek. >> Ühüm. >> Hú, nagyon furcsa fejeket vágott Milán.

Nem tudom, hogy [nevetés] ezt a nézők látták, >> a bevágjuknak.

Igen, ez a perfekcionizmus, ez azért egy elég gyakori hát feature az ilyen pszichoszomatikus korképeknél, vagy az ilyen krónikus korképeknél, meg a Samelve Egyetem hallgatói között, tehát [nevetés] hogy és akkor így elég nagy az átfedés.

És tulajdonképpen szerintem erre nekem nem kellett volna így egy évnél több, hogy erre rájöjek az egyetemen, hogy ez nem működik.

Tehát, hogy annyitől teléktárgy van ott, meg annyi ilyen lexikális tudás, amit az ember nem tudociál pszichológia. >> [nevetés] >> Ö, és ráadásul ugye reggeltől estig az egyetemen vagyunk, akkor még utána menj haza, tanulj, és aztán van a vizsgaidőszakban 10en akárhány vizsgád, amit konkrétan lehetetlenség úgy elosztani, hogy mindenre tényleg fel tudj készülni.

Tehát, hogy ez sokszor inkább eset a szerencsé múlik.

Ö, úgyhogy, úgyhogy szerintem én ezt hamar el tudtam volna utána engedni, hogy nem, nem kell azért ennyire ennyire mindent tudni de de ez már késő volt, vagy vagy nyilván nem lehet egyokra visszavezetni, de de én ezt így jelentős tényezőnek érzem abban az időszakban.

És ez eleinte csak ilyen gyomorfájdalmakkal kezdődött.

Szóval arra gondoltam, h biztos, nem tudom, reflux vagy ilyesmi a itt a az idegeskedés miatt, és utána volt, hogy volt, hogy csökkent is, de azért úgy hosszút távon azt lehetett mondani, hogy ez így eszkalálódott folyamatosan és és pont azért, mert ilyen atipikus helyem volt, nem is nagyon találták meg.

Tehát hiába jártam én vissza kontrollokra, hiába jártam Budapest ügy káb legjobb IBD-s gasztroenterológusához, ö hiába tükröztek meg minden irányból valahogy nem sikerült megtalálni ezt a szűkületet.

De de hogy a vége felé már Ja, meg hát akkor jött a covid, tehát hogy ez megint csak megnehezítette az egész kivizsgálást.

Hát meg az életet is, meg a stresszt is.

Tehát azért az az is egy >> erőteljes tényező volt ott mindenkinek. >> Igen.

De ráadásul ugye a gasztroenterológusom is akkor azzem covidosztályon is dolgozott, tehát hogy az egyébként is nehéz elérni az orvosokat, akkor még nehezebb volt. >> Úgyhogy úgyhogy úgyhogy valóban az nem volt egy egyszerű időszak.

És aztán aztán szép lassan ezek a tünetek odáig jutottek, hogy van amikor már így hányásig fájtalsam.

Tehát, hogy ott, hogy ott akkor ott már éreztem, itt már tényleg nagyon nagy baj van, de de mondom, minden kivizsgálás ellenére nem kaptam kézzel fogható segítséget.

És végül már harmadéves voltam, tehát hogy eltelt három év, mire eljutottam egy gasztroenterológushoz. egy kis egy kisvárosban azzal a céllal, hogy én egyszerűen éreztem, hogy nekem a vékony belemben van valami, amit meg kell találni.

Tehát, hogy olyan a világon nincs.

Én én akkor nem a stressz miatt hánytam.

Nem nem azért hánytam, mert nem tudom, gyorsan ettem, nem volt soha evés zavarom, nagyon akartam enni. >> De hogy nem tudtam konkrét ételekhez kötni.

Ö meg meg ilyen nagyon erős bélhangok kísérték, tehát éreztem, hogy ez ez itt így nem jó.

És és akkor azzal a céllal kerestem fel azt a gasztroenterológust, mert tudtam, hogy ő csinál kapszulendoszkópiás vizsgálatokat, ami azt jelenti, hogy egy kis kapszulát lenyer az ember, és ezt így az így végigszenneli az egész bérrendszeret, bérrendszert.

Tehát tudtam, hogyha valami van, akkor ennek az eszköznek azt látnia kéne.

És a vizsgálatra végül nem került sor, mert ő megtökrözött újra és és úgy gondolta, hogy ő megtalálta a problémát.

És ott egy ott viszont egy tipikus helyen a terminális Ínnál, tehát a vékonybé utolsó szakaszán talált egy szűkületet, és és úgy volt vele, hogy akkor ezt meg kell műteni. >> Ühüm. >> És ekkor kezdődtek a a műtétek.

És mivel ugye hiába volt meg ez a műtét, csak nem lettem jobban, így a harmadik műtétre sikerült megtalálni [torokköszörülés] ezt a vékony bélszűkületet. >> Tehát akkor ugyanúgy m fölnyitottak. >> Igen. [torokköszörülés] >> Nem, nem jó.

Tehát >> először fölnyitottak össze vannak tapadva a belek.

Biztos azért nem halad át rajta az öökken, hogy mentesen az étel.

Utána nem lettem jobban, akkor megint felnyitottak, megoldották ezt a vékony bélutolsó szokaszán lévő szűkületet vissza, csak nem lettem jobban.

Akkor utána leküldtek egy ténylegesen egy ilyen kapszulát, és ahol az megakadt, az jelezte, hogy akkor itt van a probléma.

Ez nem fájt nekem >> csak, hogy hogy annyira pici volt ez a szűkület, hogy képalkotókkal nem lehetett látni.

És kellett egy ilyen jel, hogy a sebésznek, hogy ez így ott van, és akkor már tényleg megtalálta, és tényleg ott volt, és és úgy megoldotta, egy ilyen megplasztikázta, ezt úgy hívják, tehát hogy nem vett ki konkrét bélszakaszt, csak ott azt így ez kicsit így tágabbra csinálta >> és és akkor és akkor úgy jók voltunk, és ugye ez a három műtét, ez fél éven belül volt.

Én egyébként nagyon jól regenerálódtam mindegyikből, tehát így így ezt úgy kell elképzelni, hogy egy hét kórház, egy hét otthon, vissza az egyetemre, és ezt [nevetés] ezt nem újra ö és már amikor megoldódott a probléma, és tényleg azt hittem, hogy hogy akkor most így célba értünk, akkor így azt mondta a belem hogy ez így nem járja, hogy ilyen gyakran bele belém nyúltok.

És látsz egy műtéti szövődmény.

A a ez strangulációs hileusznak hívják.

Gyakorlatilag úgy tudnám elmagyarázni, hogy hogy a belek így összecsavarodtak, összetapadtak, mint egy nagy gombóc, és ez csinált egy komoly bélelzáródást.

És hát itt már az is nehézség volt, hogy hiába tudtam én, hogy mennyire fontos az, hogy egy műtétbe az ember jó tápláltsági állapotba menjen bele.

Egyszerűen nem tudtam magam annyira feltáplálni a műtétek között, hogy amit a kórházból leadtam, azt visszaszedjem, >> mert azért egy csomó helyen hiába van most már a guideline-okban benne, hogy minél hamarabb tápláljuk a beteget, egy csomó helyen inkább nyilván óvatossági célból a sebész azt mondja, hogy nem.

És és akkor nekem is volt, hogy a harmadik műtétnél aziszem a negyedik vagy ötödik napon tudtam elkezdeni enni és így és így ez ez egy alultáplált betegnél ez olyan kiesés, hogy ezt utána visszadolgozni nagyon nehéz. >> És hiába mondtam nekik már gyakorlatilag a második naptól kezdve, hogy én nagyon éhes vagyok, hogy hogy már azért nincsen energiám akár hosszabbakat sétálni, ami ilyenkor szintén tök jó tesz. meg a testi regenerációnak az üzemanyag ö >> pontan >> bármi, amit megeszel. >> Pontosan.

Tehát azért ilyenkor kell egy jó izomtömeg ahhoz, hogy hogy meg egy jó jó…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Lélek és emésztőrendszer - A Te helyedben - Mirgai Zita dietetikus története”

Miről szól ez az epizód: „Lélek és emésztőrendszer - A Te helyedben - Mirgai Zita dietetikus története”?

Mirgai Zita dietetikus a "Te helyedben" sorozat vendége, aki krónbetegségével és gyomor-bélrendszeri megbetegedéseivel küzdőkkel foglalkozik. Saját tapasztalatairól mesél, hangsúlyozva a betegséggel való együttélést és az érintetteknek nyújtott szakmai segítséget. Beszél a… Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Lélek és emésztőrendszer - A Te helyedben - Mirgai Zita dietetikus története”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mirgai Zita, Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Lélek és emésztőrendszer - A Te helyedben - Mirgai Zita dietetikus története”?

Fő témái: dietetika, krónikus betegségek, emésztőrendszer, egészségügy.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Lélek és emésztőrendszer - A Te helyedben - Mirgai Zita dietetikus története”?

Megjelenés: 2026. 06. 29.. Hossz: 1 óra 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/lelek-es-emesztorendszer-a-te-helyedben-mirgai-zita-dietetikus-tortenete-b9d31418

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből