Hangsúly

Tények, nem véletlenek – Szentpéteri Eszter inspiráló útja | Hangsúly Podcast | S02E06

· PT1H13M43S

Összefoglaló

Szentpéteri Eszter, a Tényekből ismert műsorvezető, színész, életmentő, jószolgálati nagykövet, anya, testépítő és zenész rendhagyó életútját mutatja be a Hangsúly Podcast legújabb adásában. A beszélgetés során szó esik gyermekkori álmairól, a világ megjavításának vágyáról…

Röviden

Műsor
Hangsúly
Megjelenés
2025. 07. 31.
Hossz
1 óra 14 perc
Szereplők, említett nevek
Szentpéteri Eszter, Czető Ádám, Czető Roland
Témák
életút, inspiráció, életmód
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok, Cető Roland vagyok. >> Sziok, én pedig Cető Ádám. >> És ez a hangsúly podcast soron következő legújabb adása.

És a mai alkalommal egy igazán különleges vendéget köszönthetünk itt a stúdióban. ugyanis általában egy kicsit messzebbről indulva le tudjuk szűkíteni azt, hogy végül is milyen területtel fogunk foglalkozni, vagy ilyesmi.

De nem úgy a mai napon ugyanis érkezik hozzánk Szent Péteri Eszter, aki tulajdonképpen műsorvezető, színész, de közben életmentő, jószolgálati nagykövet és elképesztő sok mindennel foglalkozik.

És hogy mindezek hogyan sűríthetők bele ugyanabba a 24 órába, amiben sokaknak akár két-három órát sem sikerül.

Hát >> például csak testedzésre fordítani, amiben ő is kiemelkedőt alkotott.

Hát ezt ő maga fogja nekünk elmesélni máris a bevezető után. [Zene] [Taps] [Zene] Itt is vagyunk a főcím után, ahogy ígértük.

És velünk szemben itt ül Eszter.

Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Só sziasztok.

Nagyon szépen köszönöm a meghívást.

Mi életem első podcastje ezt >> tényleg?

Lehet, hogy ér ránk ekkora tervet. úgy berobbantál ide a stúdióba hozzá. >> Persze, hogy hogy mindenekelőtt azt mondál nekem, hogy azt hogy csinálod, hogy a a felvezetőben már elmondtuk, hogy tulajdonképpen nem tudtuk leszűkíteni azt, hogy veled miről is szeretnénk beszélgetni, mert tulajdonképpen az élet minden szegmensében alkottál valamit, benne vagy, megjelentél, és nem is akármilyen színvonalon letetted ott a névegyedet, vagy a, vagy szóval tudják, hogy ki is vagy te, és mégis itt vagy most velünk, és van arra időd, hogy beszélgessünk, és mindezt olyan vigyorral teszed, mint aki nem másfél órát aludt az elmúlt éjszaka.

Ez a másfél óra, ez annyira riasztó nekem is, mert a három órás alvásaim azokat hozom rendesen.

Úgy néz ki, hogy nem elég a 24 óra szerintem nekem sem.

A rossz indulatú kommentelők szokták azt mondani, hogy keresi önmagát még mindig így 50 fölött is, de valahol én azt gondolom, hogy a világra, hogyha nem nem nyitott az ember, és nem akar, hát azért vagyunk itt, azért jöttünk ide, hogy hogy egy csomó mindent megismerjünk belőle.

És én Miskolci kislány, én miskolci lány vagyok, és 18 évig ott éltem, és akárhányszor visszamegyek, ott azért vannak gyönyörű részek, de hogy mindig úgy érzem, hogy ott én be voltam zárva, és én nekem annyi tervem volt, és emlékszem, hogy kiskoromban egyébként az volt a legfontosabb tervem, hogy hozzam egyensúlyba a világot, hogy hogy ne legyenek szegények és ne legyenek gazdagok.

Tehát hogy ezt nem tudom, hogy gondoltam.

A másik nagy tervem az az volt, mivel nem született testvérem, hogy összerakok magamnak egyet.

És a révai lexikomba találtam ilyen any alapanyagokat hozzá, hogy >> de tényleg.

És így mondtam, hogy akkor erre lenne szükség magnéziumra meg szénre.

És kérdezték, hogy ezt így miért akarom?

És mondtam, hogy >> de tényleg, hát ott volt lerajzolva és le volt írva, és akkor vegyelekkel volt, és a nagyapámat kérdeztem, hogy az a két betű az ott mit jelent?

Tehát, hogy éppen éppen elkezdtem tanulni a betűket.

Azonnal azt gondoltam, hogy a lelkem gyerekénye megmaradt annak, hogy nincsen akadály.

Tehát, hogy én én nem ismerem azt a szót, hogy ezt nem lehet, vagy és és most ne ne arra gondoljatok, hogy nem szabályok szerintélek, mert tudom, hogy vannak szabályok.

Néha szeretem őket áthágni, de tudom, hogy melyik szabály az, amit nem szabad áthágni. viszont a korlátozások nélküli, tehát hogy amikor amikor az ember úgy szabadon tud alkotni, repülni, menni, szerintem az a teljes élet, és attól boldog az ember és akkor így vannak olyan dolgok, amik olyan olyan erősen megérintenek, hogy elindulok abba az irányba, és valószínű tehát nekem például a színészet vagy a vagy a műsorvezetés, az konkrétan, amikor én emlékszem, hogy négy éves pici gyerek voltam, amikor úgy feltették úgy komolyabban ezt a kérdést.

A miskolci Nemzeti Színházban, ahol édesanyám ugye színész volt, tehát én ott nőttem föl másfél éves koromtól, amikor bevitt, vagy lehet, hogy még kisebb koromtól, nem tudom, de ott tudom, hogy rohangáltak utána, mert randalíroztam elég sok. nagyon rossz volt.

És és akkor így kérdezték, hogy mi akarok lenni.

És én nem is értettem a kérdést, mert én azt hittem, hogy hogy mindenki színész, tehát hogy hát mi akarnék lenni.

És akkor m akkor elmagyarázták, hogy nem, hogy azért vannak más foglalkozásúak is.

És mondtam, hogy ja jó, akkor viszont tévében mondó.

Tehát én ezt négy évesen tudtam. >> Az És így is lettem.

És így is lett, és egy ilyen kitérő volt még, hogy egy picit úgy megérinted, hogy talán gyerekorvos is lehetnék, de aztán arról letettem, mert ahhoz nagyon sokat kellett volna tanulni, és arra nem volt időm. >> És és négy évesen ugye a színészet az persze adott volt, de hogy a tévébemondás az hogy jött, vagy miért volt számodra ez ekkora ilyen kuriózum? >> Akkora varázs volt.

Ez úgy volt a mi korunkban, hogy képzeljétek el, hogy hétfőn nem volt adás.

Tehát, hogy és ne és akkor én teljesen kész voltam, hogy itt nincs a tévében adás.

És én mindig megpróbáltam bekapcsolni, hogy hátha mégis ma van dám volt.

És akkor én mindig vártam vártam azokat az arcokat, akik félelmetes, mert utána tőlük tanultam.

Tehát a Kudlik, Juli, ott tényleg az utcák örültek, amikor elindult a Delta és ő családtag és én úgy szerettem, ahogy Kacsint, és én anyukámnak mondtam mindig, hogy írjál le velet, és írd le nekik, hogy te gyönyörűen beszélsz.

Sokkal szebben beszélt, mint én.

És hogy írd meg, hogy te ott akarsz dolgozni.

És anyukám olyan jókat nevetett rajtam, hogy ezt, hogy én úgy gondolom.

Úgyhogy ő azt nem írta meg azt a levelet soha, de én így így voltam, hogy akkor akkor majd én megírom négy évesen még így gondoltam, vagy 10 évesen.

Aztán egy ez egyébként egy tök fura dolog, mert ez visszajött az életemben, tehát ezt majd erre biztos, hogy ki fogunk térni, ez a levélírás, mert végül is én így kerültem be egyébként a tévébe, és hogy mennyire furcsa, hogy hogy nekem egy kicsit olyan fenti sugallat, mert én édesanyámat nagyon korán elvesztettem.

Tehát, hogy nekem volt egy ilyen tök jó kis életem.

Annyiban volt egyébként nehezítve általa, hogy amikor ő meghallotta, hogy színész akarok lenni, akkor mondta, hogy bármi lehetek, csak az nem.

Tehát mindenben támogat és kizárólag egyetlen egy dolgot nem enged.

Nem enged színpadra gyerekként. >> Szerettél volna nyilvánvalóan.

És ő azt mondta, hogy nem. >> Én beleírtam magam a darabba.

Persze, hát megnéztem egy párszor, és akkor mondtam, hogy na onnan hiányzik egy gyerekszereplő, aki azt fogja mondani, onnan bejön és azt fogja mondani.

És akkor ezt meg is próbáltam egy párszor.

Mindig elkaptak a takarásban, vagy még előtte, mindegy.

Blaskó Péter akkor ott volt a Miskolci Nemzeti Színházban, és a Bori, aki később táncművész lett, ő ő játszott, és ő volt az én nagy barátnőm.

És akkor mindig mondtam a Borinak, hogy mondja már az apukájának, hogy az apukája mondja az anyukámnak.

De hát senki nem, anyukámmal nem lehetett mit kezdeni.

Tehát ő megmondta, hogy nem, mert megfertőződöm.

Hát mondtam, hogy ez picit úgy elkéstünk ezzel. >> Tehát amikor 50szer megnézel egy előadást, és ott nősz föl, és az a közeg, az az illat, az az otthonod illata, a második otthonod illata, akkor már ezzel régen elkéstünk. >> Azon gondolkodtál, hogy mi lehetett az oka annak, hogy ennyire kategorikusan azt mondta, hogy ő nem szeretné, hogy jerre a pályára. >> Igen, igen.

Neki volt egy nagy törés ezen a pályán, tehát hogy ő játszott jó szerepeket, aztán kevésbé jó szerepeket.

Tehát ő megtapasztalta azt a részét, amit amit nem akart, hogy én megtapasztaljak.

És ezért viszont nagyon hálás vagyok.

Tehát én ezt nem bírnám, hogy egy egy kőszínházhoz kötődni és k úgymond kiszolgáltatva lenni.

És mondjuk egy vidéki kőszínháznál ott még szinkron lehetőség sincs, tehát hogy kiegészít.

Nem is éltünk rosszul, tehát hogy így tényleg meg is megbecsülve volt, de azért volt idegkimerültség, sok minden volt ebben, hogy ő hogy ő engem meg akart ettől kímélni. 13 és fél éves voltam, amikor ő elment pár hónapos betegség után, amit amit megint csak nem hittem el először, hogy ő hogy ő nincs többet.

És akkor viszont úgy úgy később jöttem rá egyébként így 10 év után, hogy hogy volt bennem egy harag felé.

És olyan olyan érdekes ez, hogy hogy bárki, hogyha mondta nekem, vagy mondta volna nekem, hogy ne haragudjak rá, akkor én nem is értettem volna.

És volt egy nagyon kedves ismerősöm, aki végigvezette nekem, hogy hogy de mit mondanál neki, ha most ott ülne veled?

És egyetlen egy kérdést tettem volna föl neki, és abból jöttem rá, hogy haragszom, hogy hogy tehetted ezt velem.

És amikor rájössz arra, hogy hogy egy ilyen kérdést fölteszel, akkor itt csak az egó, csak az önzőség, mert utána úgy elkezdtem gondolkodni, hogy ő viszont 48 éves volt.

Tehát én viszonylag az akkori kornak megfelelően késői gyereknek számítottam.

Ma már 35 évesen fiatal anyuka.

Igen. >> És hogy ő neki milyen borzasztó lehetett, hogy egyrészt ő egy fiatal gyönyörű nő volt, és ott hagyni a 13 és fél éves gyereket, nem tudom, hogy hogy ő ezt hogy rendezte el saját magában, de akkor, amikor én ezt megértettem, akkor egy ilyen kő esett le a szívemről, és ilyen nagyon-nagyon jó dolgokat hozott.

Na hát csak addigra ugye elvégeztem az egészségügyi szakközépiskolát. egy reál tudománnyal foglalkozó szakközépiskolában végeztél, miközben tök művészeti beállítottságónak és ilyen spirituális mondtam is, hogy sem.

Tehát hogy én tudom, hogy azt miért.

Hát nagyapám az konkrétan sokkot kapott, aki mondta, hogy de hát akkor nem színész, de hát akkor ügyvéd vagy orvos, milyen szakközépiskola.

Hát mondom, én ezt tudni akarom.

Én ott nekem ott vál én ott válaszokat fogok kapni.

És mondta, hogy de hát menjek egy jó gimnáziumba, és menjek utána az orvosra.

Mondom, erre nincs időm, tényleg.

És nagyon-nagyon jó, hogy odamentem, mert egyébként mi ugye betegágy mellett voltunk, és az orvostanhallgatókat felmostuk egy-egy sterrofunkció után, tehát hogy mi simán én én hétműtétnél a csúcs hétműtétnél lapocoltam, ami azt jelenti, hogy bemosagszol hétműtéthez, minden műtétnél átmosagszol és én tartottam ezeket a kis sebz széthúzó dolgokat, és abszolút bírtam.

Na most ott meg betegágy mellett megtapasztaljuk azokat a betegségeket, a tüneteket és tudott kommunikálni az orvos felé.

Tehát egyébként a nővér az ápoló feladata az az egyik legkonstruktívabb, merthogy ő tapasztalja meg, ő tudja a tüneteket átadni az orvosnak.

Az orvos csak pár percet tölt a beteggel.

Az orvos a megoldást tudja, nélküle-e a beteg nem gyógyul meg.

De ott van az a kapocs, aki az ápoló, és ha ő nincs, és nem figyel, akkor ott megszakad egy lánc.

Ott ott nem tudja elmondani, hogy ezeket a tüneteket tapasztaltam.

Tehát én ott annyit tanultam, >> nagyon-nagyon sokat.

Mondjuk amikor fiatal anyuka voltam, mert nekem nagyon korán született a gyerek, akkor egyet nem tudtam megfürdetni a saját gyerekemet.

Csapat alatt mozdottuk a piciket, és a sajátomat nem mertem.

Tehát ott ott bejött egy ilyen vonal, hogy >> hát mert mondtam, hogy amíg a köldögcsong nem esik le, addig ez a gyerek vagy az apja megfürdeti, vagy nem fürdik. >> Félelmetes dolog az egyébként, hogy vigyázni rá szó, hogy a tudod, amíg a másival van az ember, az sajátját tönkretenni az >> szembe nem jutott, hogy leejtek egy kisgyereket vagy nem tudom.

De amikor így a saj mondom, úristen, hát ez olyan picike 3,5 kg volt meg 54 centis.

És ez nem is olyan kicsi, >> de egyáltalán nem volt kicsi, de hát ilyen ám mondom pólyába fogom meg, mert ki tudja, összetörik, vagy valami.

Tehát hogy ott valahogy az ember ott másképp nyúl hozzá.

Pedig annyira korán szültem, hogy egy év sem telt el a tanulmányok befejezése, és a épp, hogy elkezdődött a főiskola, már kiderült, hogy babát várok.

Olyan érdekes, hogy van benned egy egészen gyerekkorodtól fogva ugye hát nagyon jól láttad egyébként, mert ugye úgy tartják színház az egész világ színész benne minden ember, tehát neked tökéletesen igazad van már akkor ez, hogy minden ember színésze.

Ezen a világ mondom most a a egy közösségi oldalon, hogy az életjáték játsz. >> Na tessék. és hogy hogy és hogy volt egy ilyen abszolút művészi spirituális, de közben egy egy ennyire földhöz ragadt és valós dolog, hogy hogy ezek mind megfértek benned már akkor is.

Ez végigkísért egész életeden át, ahogy látom, mert most is csak itt mielőtt elkezdtük a felvételt, beszélgettünk, és annyi mindenről meséltél, és nem az van, ahogy most mutattam, hogy így bele belekapsz, hanem te tényleg mindenütt ott vagy, tehát hogy ez ez hogy van, hogy ez >> de de érted?

Szóval, hogy ez ez azért iszonyatos egyrészt nyitottságot a világ felé igényel, másfelől pedig hihetetlen sok belső energiát, hogy az ember mindenhol oda tudja tenni magát, és ne csak úgy lézengjen és lebegjen a felszínen. >> Igen.

Egyébként nekem az a leg legrosszabb.

Voltam olyan állapotban, >> voltam o valahogy >> a amikor nem vagyok jól, akkor történik olyan. >> Ühüm.

És amikor jól vagyok, és rájöttem, hogy attól vagyok jól, hogyha hogyha nem a saját megoldandó, mert nem én azt gondolom, hogy nincs probléma, megoldandó feladatok vannak.

Tehát ha nem a saját megoldandó feladataimon agyalok, hanem az úgy is agyal rajta az agyam, mert az olyan, mint egy számítógép.

És biztos voltatok már ti is úgy, hogy valami foglalkoztat benneteket, valami olyan van az életetekben, amiben mindenképp kell egy megoldás.

És nem csináljátok a többi dolgotokat, máson gondolkodtok, mással beszélgettek, esetleg másnak próbáltok megoldást adni, tanácsot adni, és egyszer csak beukrik a saját dolgotokban, merthogy az pörög hátul, az megy olyan tényleg olyan, mint mint egy számítógép az agyunk, és és keresi a megoldásokat.

Tehát, hogy én csak ezt meg kell tanulni, és ezt a legnehezebb megtanulni, hogy oké, akkor ez van, és akkor és akkor nem görcsölni rá, hanem ezt szeretném. innen ide szeretnék eljutni, és akkor valahogy valahogy ez tisztuljon majd ki.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tények, nem véletlenek – Szentpéteri Eszter inspiráló útja | Hangsúly Podcast | S02E06”

Miről szól ez az epizód: „Tények, nem véletlenek – Szentpéteri Eszter inspiráló útja | Hangsúly Podcast | S02E06”?

Szentpéteri Eszter, a Tényekből ismert műsorvezető, színész, életmentő, jószolgálati nagykövet, anya, testépítő és zenész rendhagyó életútját mutatja be a Hangsúly Podcast legújabb adásában. A beszélgetés során szó esik gyermekkori álmairól, a világ megjavításának vágyáról… Az epizód a Hangsúly című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 31..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tények, nem véletlenek – Szentpéteri Eszter inspiráló útja | Hangsúly Podcast | S02E06”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szentpéteri Eszter, Czető Ádám, Czető Roland.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tények, nem véletlenek – Szentpéteri Eszter inspiráló útja | Hangsúly Podcast | S02E06”?

Fő témái: életút, inspiráció, életmód.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tények, nem véletlenek – Szentpéteri Eszter inspiráló útja | Hangsúly Podcast | S02E06”?

Megjelenés: 2025. 07. 31.. Hossz: 1 óra 14 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hangsuly/tenyek-nem-veletlenek-szentpeteri-eszter-inspiralo-utja-hangsuly-podcast-s02e06-31aa3c45

Több epizód a Hangsúly-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból