Kihalni veszélyes

Becsüljük meg vizeinket! - Beszélgetés Kajner Péterrel / Kiutak podcast #10

· PT1H8M33S

Összefoglaló

A Kihalni veszélyes podcast e heti adásában Kajner Péterrel, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértőjével beszélgettek a magyarországi vizek állapotáról. Kiemelték, hogy hazánk felszíni vízkészleteinek jelentős része külföldről érkezik, belső megújuló készleteink…

Röviden

Műsor
Kihalni veszélyes
Megjelenés
2025. 09. 01.
Hossz
1 óra 9 perc
Szereplők, említett nevek
Őri Ádám, Orbán Viktor, Magyar Péter, Kajner Péter, Surányi Bori, Kovács Dóri
Témák
vízkészlet, környezetvédelem, élőfolyók
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

közkeletű városi legenda, hogy Magyarország vizekben gazdag ország, de hogyha jobban megnézzük, hogy hogy mennyi vizünk van, és azzal hogyan gazdálkodunk, akkor ez ugyancsak másképet mutat.

A folyóink vizeinek a 95%-a az a határon túlról érkezik.

Tehát a az úgynevezett belső megújuló vízkészletünk meglehetősen csekély.

És a hosszútávú elemzések azt mutatják, hogy az 1980-as évek óta csökkenő tendenciát mutat szinte az összes hazai részvízgyűjtőn a a felszíni vízkészleteknek a mennyisége.

Közösségi válaszok, jövőformáló tippek és történetek.

Én Surányi Bori vagyok, >> én pedig Kovács Dóri >> és ez itt a Kiutok Podcast.

Mai adásunkban a Tartsuk meg a vizet a tájban természetközeli megoldásokkal, helyes gazdálkodással tippünkről fogunk beszélgetni vendégünkkel Kajnár Péterrel, a VVF Magyarország élőfolyók programjának szakértőjével.

A tipp címe talán egy kicsit bonyolultan hangozhat elsőre, de ma már talán senkinek nem mondunk újdonságot azzal, hogy a szárazság kérdéskörével hazánkban is kiemelkedő mértékben kell vagy kellene foglalkozni.

Mai beszélgetésünk során igyekszünk érinteni többek között a szárazság kialakulásának okait, hogy mit és milyen technikákkal tudunk tenni különböző szinteken a vízt tájban való megtartásáért, ez miért fontos, illetve bemutatunk néhány már megvalósult jó példát is. >> Kezdjük is a vendégünk bemutatásával.

Kajnár Péter jelenleg a VVF Magyarország élőfolyók programjának szakértője és 2016 óta az ELTE társadalomtudományi Kar humánkológia szak oktatója, ahol a fenntartható vidékfejlesztés tárgyat viszi. 2001 után kezdett a vidék sorsával és a fenntarthatóságra törekvő kezdeményezésekkel foglalkozni. 2000-től 2005-ig a Védegylet munkatársa. 2005-től 2008-ig az élőlánc Magyarországért elnökségi tagja volt. 2007-től a szövetség az élő Tiszáért Szövet elnökségi tagja. 2012-től 19-ig pedig elnöke lett.

A VVF-nél a Tisza feltartható fejlesztésével foglalkozik.

Céljuk, hogy a korábbi árterületek közül minél többet újra össze lehessen kapcsolni a folyóval, és ezekkel javuljon a természeti állapot, valamint új környezetkimélő gazdálkodás és területhasználat alakuljon ki, ami a helyi közösségeknek is jó megélhetést nyújt.

Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást. >> Sziasztok és köszöntöm a kedves hallgatókat. >> Köszönjük szépen.

Kezdésnek kérlek mesélj egy kicsit arról, hogy mi is ez a VVF élőfolyók programja.

Mivel foglalkoztok pontosan? >> A VBF Magyarország részt vesz a VVF európai irodáinak a közös élőfolyók program elnevezésű kezdeményezésében, ami az édes vizek védelmére irányul, illetve arra, hogy a folyóink jobb állapotba kerüljenek, de olyan módon, hogy ez a helyi közösségeknek is jó legyen.

Mi Magyarországon három nagy folyóval foglalkozunk. a Dunával, a Tiszával és a drávával.

És ezek mentén a folyók mentén a a vízgaálkodás észerűsítése, a biodiverzitás növelése és ennek révén a helyi közösségek jobb életkörülményeinek biztosítása a fő cél.

Ez különböző megközelítéseket igényel a különböző folyók mentén. >> Jelenleg milyen Magyarország vízkészlete?

Ugye sokat hallottam, vagy én nekem legalábbis az maradt meg, hogy hogy Magyarország nagyon bőígy a vizekben, hogy ez így van, vagy ez változott esetleg az utóbbi időben, milyen jelenlegi helyzet? >> Igen, ez egy közkeletű városi legenda, hogy Magyarország viizekben gazdag ország, de hogyha jobban megnézzük, hogy hogy mennyi vizünk van, és azzal hogyan gazdálkodunk, akkor ez ugyancsak másképet mutat.

A folyóink vizeinek a 95%-a az a határon túlról érkezik.

Tehát a az úgynevezett belső megújuló vízkészletünk meglehetősen csekély.

És a hosszútávú elemzések azt mutatják, hogy a legalábbis amennyire visszalátunk a a vízkészletek mérése alapján, az 1980-as évek óta csökkenő tendenciát mutat szinte az összes hazai részvízgyűjtőn a a felszíni vízkészleteknek a mennyisége.

Magyar lefordító ez azt jelenti, hogy kevesebb víz érkezik a a folyóinkon.

Különösen drámai a helyzet a a Tisza vízgyűjtőjén, a felső Tisza vízgyűjtőjén. 49%-kal kevesebb vízhozam érkezik, de hasonló problémák tapasztalhatók más keleti országrészben lévő mellékfolyókon is, de ahogy mondtam, szinte az összes részvízgyűjtő Magyarországon ez a helyzet, illetve a talajvízkészletünk is csökken, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy a talajvizek egyre lejjebb mennek. évente egy kötőjel 3 cmrel csökkennek átlagosan, de vannak különösen rossz helyzetbe lévő helyek az országban, mint mondjuk a homokhátság, amit már félsivatagnak nyilvánítottak, vagy a nyírség, ami ami hasonló rossz helyzetben van, mint a homokhátság.

És összességében ezek a ezek a problémák fokozódnak, úgy tűnik, mert az éghajlatváltozás, illetve a az ember által kialakított vízzelvezető vízrendezés a vízkészleteink csökkenését idézi elő. >> Tehát akkor nem csak az éghajlatváltozás miatt van ez, mi ez a mesterséges vízzelvezető rendszer, ami igazából most jelenleg van Magyarországon.

Ez miért nem olyan, mint amilyen a természetben elvileg kellene lennie?

Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, mondjuk a 19. 105 közepéig, akkor azt látjuk, hogy elindul egy folyószabályozási folyamat, aminek ugye a fő célja az volt, hogy a minél több szántóterületet nyerjenek az ország területén, illetve aztán a városok, az infrastruktúra, vasútak, aztán a a közutak is terjeszkedtek, és emiatt a folyókat leválasztották a korábbi ártereikről, tehát nagyon nagyon leegyszerűsítve, nem szak szakmaul megfogalmazva a csatornává alakítottuk a folyóinkat.

És ez azt jelenti, hogy az ártér és a folyó között a kommunikáció megszűnt.

Magyarul az ár árhullámok nem tudnak kijutni a a az árterekre, nem tudják elönteni azt, nem tudnak vizet juttatni a a tájba, illetve ugyanezen logika miatt, tehát hogy minél többet, több földet tudjunk művelni, emiatt a belvízzelvezető rendszer is kialakult. ami Magyarországon összesen olyan 43000 km oszt tesz ki összesen.

És hát ez ugye hosszabb, mint az egyenlítő.

És e ez a rendszer ez hát ma már csökkent, de azért csökkent hatékonysággal, de azért elég hatékonyan viszi el az utolsó csepvizet is a tájból, ami nyilván egy mondjuk egy egy gabonatermesztésnek útban van, hogyha éppen a a vetésen áll mondjuk hetekig a víz, de közben azt is látni kellene, hogy hogy ezek a felszínű vizek biztosították korábban a talajvizeknek a az utántöltődését.

Ha erre nem találunk úgy megoldást, akkor akkor milyen következményekkel jár az, hogyha ezt a folyamatot nem fordítjuk vissza? >> A klímamodellek azt vetítik előre Magyarország vonatkozásában, hogy a szélsőségek fokozódására kell számítanunk.

Ha a történeti adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a az OECD, a fejlett országokat tömörítő szervezet országa kiterjedő elemzés azt mutatta ki, hogy a közép-európai országok a leggyorsabban melegedő országok közé tartoznak.

Magyarország is ezek között van, tehát a a világátlagnál, sőt az európai átlagnál is gyorsabban melegszik a az ország.

De ez nem csak azt jelenti, hogy egyre kevesebb ruhát kell majd hordanunk, hanem azt is jelenti, hogy egyre több energia van a rendszerben, most nagyon profánul meghat megfogalmazva, és egyre erőteljesebbek ezek a szélsőségek, hosszabbak lesznek az aszályok, mármint a a modellek szerint, erőteljesebbek lehetnek a a hőhullámok.

Ö és ugye Magyarország három klímazóna határán van, az óceánni, a kontinentális és a Mediterrán.

Emiatt ugye eleve nehezen meghatározható mondjuk a a holnapi időjárás is, de az is, hogy hogy milyen irányba tolódunk.

Most eléggé úgy tűnik, hogy a mediterrán zóna nyomul fölfelé, ami át fogra át fogja rendezni a a termesztési zónákat is, illetve hát egy egy csomó növénytől vagy fafajtól el is kell búcsúznunk.

Tehát mondjuk ha ha az erdőket nézzük, akkor a bük ami várhatóan ki fog szorulni az ország területéről.

A fenyőt azt azért nem mondom, mert az eleve nem is őshonos a mai Magyarország területén, tehát a ahol látunk, az az telepített és és valószínűleg ez leghamarabb fog kiszorulni, de a tájak szárazodása az az az élő környezetnek az átalakulását is hozhatja, de olyan vízigényes tavaszi növények, mint mondjuk a a kukurica vagy a repce, azok már most láthat atóan szórulnak ki a termesztésből, mert egyszerűen a az éghajlati körülmények veszteségessé teszik a a termesztést.

És hogyha ezeket a ezeket a szélsőségeket hagyjuk elszabadulni, akkor ezek a hatások ezek elérhetik a mindennapi életünket is.

Tehát a a budapesti agglomerációban különböző okok miatt, főleg azért, mert sűrűn lakott, nem elég fejlett az infrastruktúra.

Plusz még erre rájönnek a a hőhullámok is.

Tehát a budapesti agglomerációban ennek már látjuk időnként vízkorlátozások formájában a a hatásait.

Tehát azt azt valószínűsíták a városban se voltak túl kellemesek. >> Igen.

Tehát ezek a ezek a hőhullámok, hőstresszek, ezek az emberek szervezetét, különösen a a nagyon fiatalokét meg a meg az idősekét nagyon megviselik.

Hát mondjuk kinyíltan, tehát ez a ez a halálozások növekedéséhez is vezethet.

Nem lehet mindent klimatizálással kivédeni.

Tehát, hogy az egészségünkre, a gazdaságra is és az élő környezetre is nagy hatással lehet.

Valószínűleg ezeket a folyamatokat már oda visszatolni, ahol mondjuk 20 éve voltak, nem lehet, de ugyanakkor egy egy okszerű tervezéssel, egy egy előremeneküléssel, egy alkalmazkodással, illetve természetesen a az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentésével tudjuk tompítani ezeknek a hatását. >> Ühüm.

És tudnám beszélni egy kicsit arról, hogy amúgy mik akadályozzák, hogy hogy átváltsunk egy egy jobb módszerre. >> Ugye mindenki él egy információs buborékban, és ezek az információs buborékok nem feltétlenül találkoznak, hogy finoman és diplomatikusan fogalmazzak.

Tehát azok, amik mondjuk a te információs buborékodba vagy az enyémbe bejutnak a megoldásokról, az mondjuk egy kukoricatermesztőnek vagy egy ipari termelő cégnek a a vezetői fejében nincsenek ott azok az információk, vagy hogyha vannak is, akkor teljesen más a motivációs rendszer.

Ugye a ez a bizonyos folyószabályozás, illetve az azt követő fejlődési paradigma, az minket hozzászoktatott ahhoz, hogy hogy az ember uralja a tájat.

Illetve hát gyakorlatilag a a a vizeknek a szabályozásával a tájat is igyekeztük úgy úgy alakítani, meg a vízgazdálkodást is, mint az az otthoni vízrendszert, hogy ha kinyitom a csapot, akkor folyik belőle a víz, akkor van anny annyi, amelyny itt akarok. hogyha elzárom, akkor meg nincsen.

Na most egyre inkább arra kell fölkészülnünk, hogy mondjuk, ha ezt egy egy ilyen nagyon mutab példával lefordítjuk az otthoni viszonyokra, nem fogjuk tudni, hogy a a hónap melyik napján, melyik órájában jön víz a csapból.

És emiatt úgy kell majd úgy kellene gazdálkodnunk, hogy előre tervezni.

Tehát amikor éppen folyik a csapból, akkor eresszük teli a kádot, és akkor abból abból használgassuk, de nyilván nem kádba, hanem természetes rendszerekbe kellene gondolkodnunk, tehát ebbe az irányba kellene a gondolkodást is és a gazdasági ösztönző rendszert is átalakítani.

Tehát ki kellene mondani azt, hogy hogy ez a ez a jelenlegi vízgaálkodási rendszer, illetve ez a gazdasági paradigma, ez hosszú távon nem fenntartható.

Tehát két választásunk van, vagy vagy jön egy kényszer alkalmazkodás, amikor az egyre erőteljesebb katasztrófákhoz úgy fogunk majd viszonyulni, hogy hogy elszenvedjük őket, és és mintogyha ez egy Isten csapása lenne, és fogalmunk se lenne, hogy arról, hogy miért következett be, úgy viszonyulunk hozzá, kár kármentünk, benzinnal oltjuk a tüzet, mondjuk egyre több vízet használunk, egyre többet öntözünk a a vízhiányos időszakokban, vagy megpróbálunk ezekhez alkalmazkodni, tehát elébe menni a a vízproblémáknak és betározni a a többleteket.

Tehát ehhez ehhez viszont át kell alakítani a a területhasználatnak, a mezőgazdaságnak az ösztönző rendszerét.

A gondolkodásunkban kell átalakítani a kapcsolókat és másképp viszonyulni a az élőkörnyezetünkhöz meg a vizeinkhez. >> Ez most szerinted hogy áll Magyarországon jelenleg?

Van haladás, azt kell, hogy mondjam, de ez nem feltétlenül a józanésznek, hanem az egyre szaporodó katasztrófáknak a a következménye.

Tehát én a gyakorlatilag az, amit most mondunk, az szinte betűre ugyanaz, mint amit 20 évvel ezelőtt mondtunk, mármint, hogy így a civil meg a kutatói szféra részéről azzal a különbséggel, hogy most már sokkal több tudományos bizonyítékunk van arra, hogy milyen irányba halad. a klímaváltozás Magyarországon is, illetve a világban is.

A ugye meg lehetett figyelni a a az IPCC-nek, az éghallatváltozással foglalkozó kormányközi testületnek a a jelentésein, minden jelentésnél egyre nagyobb százalék-os arányban tulajdonították az ember tevékenységének a a klímaváltozást.

Most már most már ugye 100%-nál tartanak, ennél több már nem lesz remélhetőleg. és hasonló változás zajlott le így a közbeszédben is.

Tehát amik amik tényleg 20 évvel ezelőtt inkább ilyen ilyen zöld pamfletekben meg könyvekben szerepeltek, azok a azok a gondolatok már a címlapokon vannak, már a jobb újságoknak a a címlapjain, meg elég sok panel átszivárgott a a közbeszédbe is, de valahogy ez még odáig nem jutott el, hogy hogy ő konkrét cselekvéseket váltson ki, vagy kellően komoly cselekvéseket vál váltson ki.

Én szubjektív megítélés szerint a a 2022-es rekordaszályt tartom egy olyan kapcsolónak, ami azt gondolom, hogy még jobban fölgyorsította a gondolkodásunknak a a változását, már nem csak a miénket, hanem a döntéshozókét vagy a gazdálkodókét.

De hát látjuk a a gazdasági adatokon is, hogy hogy mondjuk az elmúlt 10 évben a a kukorica vetésterülete 10%-kal csökkent Magyarországon.

Egyszerűen azért, mert a klimatikus viszonyok miatt, amit a klímamodellek egyébként már 10 évvel ezelőtt kimutattak, hogy a kukorica termelése az veszteségessé fog válni, igaz, hogy ezt az évszázad közepére tették.

A tehát gyakorlatilag azok a folyamatok, amiket már ugye a modellek alapján nagyjából lehetett látni, milyen irányba tartanak, azok sokkal hamarabb bekövetkeznek, és ez valóban valamiféle változást elindított a döntéshozásban is.

Tehát, hogyha ha vízmegtartásról klímaalkalmazkodásról beszélünk, akkor…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • WWF Magyarország

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Becsüljük meg vizeinket! - Beszélgetés Kajner Péterrel / Kiutak podcast #10”

Miről szól ez az epizód: „Becsüljük meg vizeinket! - Beszélgetés Kajner Péterrel / Kiutak podcast #10”?

A Kihalni veszélyes podcast e heti adásában Kajner Péterrel, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértőjével beszélgettek a magyarországi vizek állapotáról. Kiemelték, hogy hazánk felszíni vízkészleteinek jelentős része külföldről érkezik, belső megújuló készleteink… Az epizód a Kihalni veszélyes című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Becsüljük meg vizeinket! - Beszélgetés Kajner Péterrel / Kiutak podcast #10”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Őri Ádám, Orbán Viktor, Magyar Péter, Kajner Péter, Surányi Bori, Kovács Dóri.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Becsüljük meg vizeinket! - Beszélgetés Kajner Péterrel / Kiutak podcast #10”?

Fő témái: vízkészlet, környezetvédelem, élőfolyók.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Becsüljük meg vizeinket! - Beszélgetés Kajner Péterrel / Kiutak podcast #10”?

Megjelenés: 2025. 09. 01.. Hossz: 1 óra 9 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kihalni-veszelyes/becsuljuk-meg-vizeinket-beszelgetes-kajner-peterrel-kiutak-podcast-10-a87ea486

Több epizód a Kihalni veszélyes-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból