Kihalni veszélyes

Komposztáljunk közösen! - Beszélgetés Merza Péterrel és Markó Gergellyel / Kiutak podcast #11

· PT1H21M41S

Összefoglaló

Az epizódban Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke és Markó Gergely, a Boráros téri közösségi komposzt komposztmestere beszélgetnek a komposztálás fontosságáról és gyakorlati megvalósításáról. Kitérnek arra, hogy mit lehet és mit nem szabad komposztálni, valamint a közösségi…

Röviden

Műsor
Kihalni veszélyes
Megjelenés
2025. 10. 05.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Markó Gergely, Merza Péter, Őri Ádám
Témák
komposztálás, környezetvédelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tehát erről érdemes még beszélgetni, hogy a közösség az oké, hogy az elején nagyon lelkes és hozzuk létre és csináljuk, de amikor már eltelik egy fél év, egy év, kettő, három, az emberek elköltöznek, odaköltöznek újak, nem találják meg a csoportot, csak használni szeretnék, vagy benne vannak a csoportban, de igazából csak kommentelni járnak a csoportba, vagy hasonlók, tehát hogy nagyon divers a lakosság, és az is nagyon változó, hogy ki milyen intenzitással meg hogyan kapcsolód, hogyan képzel el egy közösséget, mi a fogalmuk arról, hogy mit jelent egy komposzt közösség.

És a koordinátoroknak szerintem ebben van nagyon nehéz szerepe, és minden tiszteletem azoknak, akik évek óta koordinátorkodnak, mert a rengetegféle emberhez kell tudniuk kapcsolódni, és mindenkit próbálnak bevonni, merthogy vannak olyan feladatok, amikor kell az izomerő, meg a közös összefogás, meg hogy többen legyünk, és hogy azt érezzük, hogy nem egyedül pakoljuk át, vagy rostáljuk, vagy bővítjük A komposzt pontot. >> Kiutak podcast.

Közösségi válaszok, jövőformáló tippek és történetek. >> Sziasztok, én Kovács Dóri vagyok, én pedig Surányi Bori. >> És ez itt a Kiutak podcast.

Mai adásunkban a komposztáljunk együtttippünkről fogunk beszélgetni vendégünkkel Merza Péterrel, a Humus házból és Markó Gerglyel a borároséri komposztálótól.

Kezdjük is vendégeink bemutatásával.

Merza Péter, a Humus szövetség alelnöke és oktatási programvezetője.

Természetvédelmi mérnök végzettséggel rendelkezik.

Tanulmányait a nyugat-magyarországi egyetem erdőmérnöki karán és a Szent István Egyetemen végezte.

Pályafutását a Dunai Poy Nemzeti Park bemutatóhelyein kezdte, ahol terepi foglalkozásokat, tanösvénytúrákat és környezeti nevelési programokat tartott. 2016 óta a Humus Szövetség munkatársa, ahol az oktatási és szemléletformálási programokért felel.

Foglalkozások, képzések, előadások és kreatív szemlélet formáló eszközök, például szabadulószoba kapcsolódnak a nevéhez.

Gyerekkora óta aktív cserkész, szabadidejében főleg cserkész vezetők képzésével foglalkozik. >> Mai második vendégünk pedig Markó Gergely angoltanár, aki már több mint három évtizede elkötelezett a komposztálás mellett. 1988-ban édesapja ötletére kezdte el külön gyűjteni a szerves hulladékot budapesti lakásukban, amit hétvégenként a család telkén kialakított komposztálóba vittek. 2021-ben kapcsolódott be a közösségi komposztálásba a terekitéri komposztáló egyik létrehozója és két éven át aktív komposztmestere volt, majd a borároséri közösségi komposztálónál is segítette a munkát.

Bár Csákváron él hetente utazik Budapestre, hogy részt vegyen ezekben a kezdeményezésekben.

A komposztálás mellett más környezetvédelmi tevékenységeket is végez, újrahasznosított fából madárodukat készít és helyez ki parkokban.

Rendszeresen szemétszedéseken vesz részt, sőt még kukabúvárkodásra is hozzájárul a pazarlás csökkentéséhez. >> Köszönjük szépen, hogy elfogadtátok a meghívást. >> Köszönjük, hogy itt vagytok. >> Én is köszönjük. >> Köszi.

Elvileg azért mindenki tudja, hogy mi a komposztálás lényege.

Ugye a szerves hulladékot visszaforgatjuk a természetkörfgásába.

A városokban, háztartásokban ez főleg az élelmiszerhulladékot jelenti, de a kerti zöld hulladék is ide tartozik.

A kopposztálás segítségével humuszá tepanyagban, gazdag földé tudjuk alakítani, és így újra fel tudják használni a növények.

Tehát a az az anyag körforgás bezáródik.

Az első kérdésünk az lenne hozzátok, hogy miért fontos szerintetek, hogy a szebras hulladék ne a kukában kössön ki? >> Azért nagyon fontos, mert elpazarlódik, hogyha a kukába kerül.

Tehát amit te is mondtál a bevezetőben, ez egy nagyon értékes nyersanyag, egy táplálékforrás, és amit a kukába dobunk, az sajnos Magyarországon nagyon nagy arányban lerakóra vagy hulladékégetőbe kerül.

A nagyon nagy arány az 60%-nál több, ami a háztartásokból >> hát egy ilyen csővégi megoldással elkerül ugyan a szemünk elől, de szennyezésként marad utánunk, nem hasznosul.

A szervesanyag viszont nagyon fontos lenne a természetben a talaj számára, az élővilág számára.

Ezért nem szabad a kukába dobni, vagy ezért kérünk mindenkit arra, hogy ne odadobja.

Most ez a szervesanyag egyébként, ami nem kerül vissza ilyen nagy mennyiségben, az mit okoz?

Tehát az hiányzik most jelenleg is a környezetből?

Ez érezhető ennek a hiánya, vagy ez hogy néz? >> Hát abszolút, tehát Európa szerte degradálódnak a talajok, úgyhogy tehát ez az egyik módja, hogy ezt megoldjuk, hogy ezt visszajuttassuk a szervesanyagot, tehát nem nem vezethetjük ki. >> Igen, ezt kiegészíteném.

Tehát egyrészt a talajnak a szerves anyagtartalma kimerülőben van, akár a mezőgazdasági talajokat, de hogyha a városi parkokat megnézzük, ott onnan is elviszik, sok esetben összegyűjtik a levágott fűnyesedéket, avart és kimerül előbb-utóbb a talaj.

A ami pedig nem kerül vissza így a a természet körforgásába és lerakóra kerül, az nagyon erős szennyezőanyag kialakuláshoz vezet.

Metángáz képződik a szerves anyagból, ami egy nagyon erős üvegházhatású gáz.

Tehát nem csak, hogy elvonjuk az erőforrást a mezőgazdasági vagy az egyéb talajainktól, hanem még szennyezést is okozunk, hogyha ez a kukába kerül.

Tehát sokszoros a metán a szennyezése a széndioxidénak.

Én nem tudom a számod, de lehet, hogy te >> az üvegházhatásban 40szeres erősségű a metán a széndioxidhoz képest. tudtok olyat mondani, ami egyébként ilyen nagyon ilyen mostanában bevett ilyen gyakorlat, mint például az, hogy hogy zsákokba tesszük a zöld hulladékot vidéken, vagy nem tudom, ami van más esetleg ilyen, ami ilyen nagyon hozzászoktak az emberek, hogy így csináljuk, de egyébként teljesen rossz gyakorlat esetleg, >> hogy a zsákbatétel mellett még vannak további rossz gyakorlatok, akár vidéken is ugye zsákba teszik, hogy elvigye a az adott területen mondjuk Nálunk a Depónia Kft. [Zene] De hát vannak egyéb rossz megoldásuk is vidéken.

Kiviszik az erdőszélre a zöld hulladékot, ott hagyják, ami azért problémás, mert egyrészt kivihetnek oda invazív fajokat is, tehát amik nem lennének ott.

De egy másik probléma a zöld hulladéka, hogyha ott kupacba le van rakva és kiszárad. öy egy bármilyen, tehát mondjuk egy száraznyáron ö ott ott ott valami miatt tűz keletkezik.

Tehát ugye az az pillanatok alatt elég.

Ugye tuja, amit jellemzően így az emberek levágnak, és nálunk például azt viszik az erdőszínre, az még zölden is úgy ég, mint a zsír.

Tehát iszem a Pilisi Parkerdőnek ez fönt is van a honlapján, hogy az egyik ok, hogy ne vigyük ki a zöld hulladékot, az az, hogy erdőtüzet okozhat.

És akkor még van egy harmadik rossz megoldás, hogy frissen, tehát mondjuk metszés után egyből meggyújtják, és akkor az egész területet betölti a füst.

Tehát ez ezek a további rossz megoldások. >> Nem is csak metszés után, hanem ősszel.

Ugye pont most kezdődik a szezonja, hogy sokan az avart elégetik, tehát összekupacolják nagyon csinos kis kupacokkál az avart, és ahelyett, hogy ott hagynák, hogy mondjuk menedéke legyen a rovaroknak és sünniknek, >> elégetik, mert olyan a és ez már egy szemléletbeli kérdés, >> hogy egyrészt szokás elégetni, vagy ezt láttuk nagyapáinktól, és akkor mi is ezt folytatjuk, illetve, hogy mi számít szépnek egy kertben. sokaknak, az számít szépnek, ha nincs benne lehullott száraz falevél, ezért elégetikm >> és sokszor sajnos szeméttel együtt égetik, tehát ez az avarégetés és illegális hulladékégetés, ez kéz a kézben jel sajnos. >> És például itt most az avarégetésről szó volt, tehát az egyik ilyen rossz gyakorlat az a dió levelének az elégetése, am ugye azt gondolják róla, hogy az az nem jó.

Ez van benne egy juglon nevű anyag, ha jól tudom, bár én nem vagyok kemikus, és ez ugye ez gátolja a csíraképződést, csak ez annyira hamar lebomlik.

Ennekre ugye több évtizeddel ezelőtt ezt kitalálták, hogy a ha többi szárazlevelet nem is, de a diót azt feltétlenül el kell égetni, és ez a mítosz, ez ez tovább él.

Ja, és akkor lehet, hogy ebből indult az, hogy égessük el az összes avart, mert én arra gondoltam, hogy amúgy régen, tehát hogy ez vajon mennyire megy vissza ez a ez a összeszedjük a zavart és elégetjük dolog, mert szerintem régen valahogy jobban >> hát ez a tarlóégetéssel is összefügg, tehát a a szántón maradt maradékanyagokat is fölgyújtották. egyszerűen technológiailag könnyebbnek megoldásnak tűnt.

Azt nem gondolták végig, hogy ezzel szerves anyagot tüntetünk el a talajtól a légkörbe megy a szén. >> De ezt szerencsére kivezették.

Tehát >> Igen, akkor az az a rendszer, ami most kialakult, hogy ezt a zöld hulladékot elszállítják, ez ez egy rossz rendszer, vagy az az része az akár lehet jó is?

Tehát, hogy nem feltétlenül kell az én kertemben otthagyni?

Az is rendben van, hogyha ezt elszállítják és úgy viszik el. >> Hát szerintem ugye mindig az a rossz rendszer, ami tehát hogyha szállítás van, az már nem egy nem egy optimális rendszer.

Ugye a az a célszerű, hogyha helyben használjuk fel.

Tehát ezért azt mondanám, hogy akinek van lehetősége mondjuk a kertjében komposztálni, az komposztáljon a kertjében.

Hogyha valami miatt nem lehetséges a kerti komposztálás, akkor egy esetleg egy közösségi komposztálóba vigye, ami nincs a lakhelyétől távol.

És hogyha ez sem lehetséges, akkor pedig szerintem, de majd lehet, hogy Peti erről többet tud, érdemes a településen megoldani valahogy a a zöld hulladékkezelést, elsősorban szerintem komposztálással, vagy esetleg több település összeáll, de ugye mindig az, tehát annál nagyobb a lábnyom, hogy minél távolabb kell össze állítani.

És ugye vannak itt jó példák, és lehet, hogy itt átadom a felvidéki példát.

Tehát a maximálisan egyetértek, hogy helyben hasznosulás a legideálisabb.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy sokféle lakóhely és sokféle életforma létezik, tehát ezért nem egy kizárólagos jó megoldás van.

Tát, mint például azt láttuk Felvidéken is, Simony városában, ahol egy olyan rendszert alakítottak ki, hogy a lakóhelyekhez igazították a megfelelő megoldást.

A kertes házasövezetben a kerti komposztálást segítette az önkormányzat a lakótelepeken a házhoz menő begyűjtést és a közösségi komposztálást.

És amit a Gergő mondott, azt onnan folytatnám, hogy ahol a közösségi komposztálás sem megoldható valami miatt.

Na, ott kell lépnie egy hulladékgazdálkodó cégnek, vagy az önkormányzatnak, hogy begyűjtse, és akkor települési szinten, vagy akár régiós szinten, helyben az is még ha 50 kmenen belül marad, ez még talán nem annyira rossz megoldás.

És ez kiegészül az élelmiszerhulladéknak a begyűjtésével is, aminél sok esetben nem a komposztálás az ideális megoldás, hanem a biogáz előállítás.

Ez már egy kicsit összetettebb dolog, és itt is nagyon fontos arra odafigyelni, hogy minél kevesebbet utaztassuk >> azt a hulladékot, illetve az élelmiszerhulladéknál zárójelben muszáj megjegyezni, hogy a megelőzésre is nagyon fontos odafigyelni, ami a háztartásokra is igaz, de az ellátórendszerekre és a logisztikára és a kereskedelemre is abszolút.

Így az élelmiszer hulladéka tényleg ugye abból lehet biogáz, de én azért vidéken élek és ott tudom, hogy az élelmiszerhulladék annak ellenére, hogy mondjuk nem feltétlenül lenne ez törvényileg megengedett, de sokszor moslék lesz, ami szerintem egy abszolút jó felhasználása az élelmiszerhulladéknak, ha már keletkezik.

Ög szerintem van egy ilyen hierarchia, hogyha emberi fogyasztásra alkalmas valami, akkor azt fogyassza ember.

Hogyha már nem alkalmas emberi fogyasztásra, de állatnak még odaadható, akkor fogyasza el állat, és hogyha arra sem alkalmas, akkor lehet ugye belőle biogáz, illetve lehet komposztálni is. >> Ühüm.

Folytassuk azzal, hogy a a szintekre bontva a a lakosok hogyan tudnak kezdeni közösségi komposztot.

És mondjuk kezdjük a a személyes komposztálással, mit tudunk tenni, akkor utána mondjuk a lakóházak, és akkor utána a közösségi komposztok, hogyha ez így megfelelő. személyes komposztálás az azért egyszerűbb, mert ott te határozod meg, hogy mit teszel bele.

Tehát nálunk ugye otthon alomszék van, tehát mi például annak a tartalmát is komposztáljuk, amit úgy szoktam mondani, hogy mi nem csak azt komposztáljuk, amit nem eszünk meg, hanem azt is, amit igen.

Na most ilyet nyilván egy közösségi komposztálónál nem lehet megcsinálni.

De tehát ott az ember maga határozza meg, hogy mi kerüljön bele.

Nyilván érdemes utánanézni, hogy utána olvasni, olyannal beszélni, aki már csinált ilyet.

Amit Peti mondott a Simonyi példát Felvidékről, ott például ugye osztottak ki a lakosságnak komposztálókat, de előtte minden háztartásban, aki kapott komposztálatot, az egy embernek el kellett végeznie egy ilyen kvázi tanfolyamot, tehát el kellett mennie, hogy tanuljon a komposztálásról, és csak ezután kaphatta meg a az adott ládát.

Úgy tudom, ott az önkormányzat három különböző térfogatú ládát biztosított a háztartásoknak.

Aszerint, hogy mekkora volt a a telek, vagy hányan laktak a háztartásban.

És akkor ezután jön ugye a közösségi komposztálás, az pedig nagyon sokféle lehet.

Én még annyival az egyéni szintet kiegészíteném, hogy ott is a tehát amit mondtál, hogy nagyon fontos azt tudni, hogy egyéni szinten mik a lehetőségek.

Hogyha egy nagy kertem van, akkor valószínűleg elég sok zöld hulladékom lesz a kertből. azt, hogyan tudom jól kezelni, mulcsoljak-e, mit használhatok föl még azután, hogy kezeltem, és hogy mennyi a háztart vagy a konyhából kikerülő biohulladék fog belekerülni.

Ez akkor mi a jó arány, hogyan tudom ezt kezelni.

Erre vannak nagyon jó kis útmutatók akár a humusznak a honlapján, de más szervezetek is elég jó tájékoztatókat nyújtanak ebben a témában.

Bocsánat, csak hogy egy személyes ilyen példán keresztül, hogy hogy nekem van egy kis kertem, és ott van egy ilyen, csak kialakítottam egy ilyen nagyon minimális kis helyet, ahova kerül a zöld hulladék, meg az egyéb ilyen akár a barna hulladék is, meg arra teszem a a háztartási hulladékot, ami olyan de hogy igazából én nem figyelem konkrétan az arányokat, tehát tulajdonképpen akkor nem csinálok semmit, mármint hogy biztos, hogy nem komposztálok.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Humusz Szövetség

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Komposztáljunk közösen! - Beszélgetés Merza Péterrel és Markó Gergellyel / Kiutak podcast #11”

Miről szól ez az epizód: „Komposztáljunk közösen! - Beszélgetés Merza Péterrel és Markó Gergellyel / Kiutak podcast #11”?

Az epizódban Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke és Markó Gergely, a Boráros téri közösségi komposzt komposztmestere beszélgetnek a komposztálás fontosságáról és gyakorlati megvalósításáról. Kitérnek arra, hogy mit lehet és mit nem szabad komposztálni, valamint a közösségi… Az epizód a Kihalni veszélyes című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Komposztáljunk közösen! - Beszélgetés Merza Péterrel és Markó Gergellyel / Kiutak podcast #11”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Markó Gergely, Merza Péter, Őri Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Komposztáljunk közösen! - Beszélgetés Merza Péterrel és Markó Gergellyel / Kiutak podcast #11”?

Fő témái: komposztálás, környezetvédelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Komposztáljunk közösen! - Beszélgetés Merza Péterrel és Markó Gergellyel / Kiutak podcast #11”?

Megjelenés: 2025. 10. 05.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kihalni-veszelyes/komposztaljunk-kozosen-beszelgetes-merza-peterrel-es-marko-gergellyel-kiutak-pod-758d9447

Több epizód a Kihalni veszélyes-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból