Kösz jó(l) vagyok!

A "kicsit" hazugság: Csernus Imre a kiégésről és az újrakezdésről

· PT1H10M6S

Összefoglaló

Dr. Csernus Imre, a pszichiáter, aki visszavonult a praxistól, hogy vendéglátóskodjon, Krizsó Szilvia Kösz, Jól Vagyok! podcastjának vendége volt. Csernus őszintén beszélt a kiégésről, az egó elengedéséről és az újrakezdésről. Kiemelte, hogy a halandóság elfogadása…

Röviden

Műsor
Kösz jó(l) vagyok!
Megjelenés
2026. 03. 25.
Hossz
1 óra 10 perc
Szereplők, említett nevek
Csernus Imre, Krizsó Szilvia
Témák
kiégés, újrakezdés, pszichiátria, egó, halandóság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Azok az emberek, akik félistenként viselkednek, azok azért teszik ezt, mert nem akarják elfogadni, hogy ők kibáshatnak, és azt sem akarják elfogadni, hogy meghalhatnak.

Amikor én elfogadtam, hogy én egyszerű meg fogok halni, és ezt úgy materializáltam, mert lehet ezt mondtani a tükörbe, megírtam a végrende.

Stíluson öntudatlanul a másik közében jötta ezt az emléket.

Ezt a foldkozatlan, fruszáló élményt, és nemúztam azt, hogy én ilyen meg olyan, amolyan vagyok, és jöttem arra, hogy ezzel kapcsolatosan, amit lehetett, én megtapasztaltam, ami számomra fontos, és jöttem úgy eljött a végén.

Cserem mindenképp válasz, nem mindenki pultolható.

Ez itt a kösz jól vagyok podcast, és szerintem a ki néz minket az látja, hogy az elbe tűzárójelben van, nem véletlenül, mert ebben az is benne van, hogy közsz jó vagyok.

Hát nagyon szerencsések azok, akik ezt kimerik mondani, vagy ki tudják mondani, én nem tartozom közül.

Ezért is kezdtem el ezt a podcastot, krisban szélve vagyok.

És a módkori adásom után volt egy nagyon-nagyon erős hiányérzetem, sem is Imprével beszélgettem, és azon gondolkoztam, hogy beszéltünk egy kicsit a hibázásról, arról is, hogy ő vagyon beismerje azt, hogyha valamit rosszul csinált, vagy adott esetben, valamiben nem volt teljesen tökéletes.

És aztán van ez a szál elmaradt, mint ahogy arról se beszélgettem bele, hogy hogyan tudott teljes mértékben új pályárvány egy új szakmát megtanulni, abban is kiemelkedőt alkotni, és egyetem mi kellett ahhoz, hogy bátran belevágjon ebbe a dolgokba, úgyhogy gondoltam egy merészet, és meghívtam még egyszer.

És nagyon örülök, hogy el is fogad a megkívásomat, úgyhogy szia.

Szóval ott tartottunk mikor, aztán ide-oda kalandoztunk, de hogy volt neked ez a bizonyos partizánus interjód, miután kaptál egy hideget meleget, és ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy vajon te beismered azt, hogyha valamit rosszul csináltál, vagy hibáztál valamiben ezt felmered el, vállalni, fel tudod-e, fel akarod-e vállalni, és egyetlen, hogy vagy ezzel?

A saját megítélésedrel is, hogyha itt tetszik.

Nekem a hibázás felvállalásával, nincs sem bajom, mivel már az elején kanyarodok.

Tehát, hogyha már régészrevettem azt, hogy azok az emberek, akik félistennek viselkednek, félistenként viselkednek, azok azért teszik ezt, mert nem akarják elfogadni, hogy ők hibázhatnak, és azt sem akarják elfogadni, hogy meghalhatnak.

Tehát a fél Isten szimbolikálja inkább az Isten szó felé hajoz.

Teh szent vagyok kísérthetetlen.

És rejöttem arra, hogy aki így viselkedik, az nem csak hogy lassan fog reagálni egy adott szitúban, hanem nehezen vagy nagyon lassan fog tanulni a hibáiból, vagy a hiányosságainak a korrigálásából.

Ez meg ki fogja zárni akár egy adott esetben az exponenciális fejlődést, vagyis az első lépés nagyon rég az volt, hogy amikor én elfogadtam, hogy én egyszer meg fogok halni, és ezt úgy materializáltam, mert lehet ezt mondtazni a tükörbe.

Megírtam a végrendeletemet, és akkor az egyik ügyvédismerő sem azt mondta, hogy ezt hitelesíteni kéne, amit én nem tudtam, hát állaktam a közjegyzőhözt.

És ez is tök érdek volt, hogy tudmész, mentem, miért jöttem?

Hát, hogy hiteleítsem a végrendeletem.

A legtöbb ember előfordul az, hogy akkor meg akarsz halni, hát abszolút nem akarok meghalni.

Csak én úgy gondolom, hogy ez az emberi létem elfogadásának kulcsmentuma.

És azóta, hogy ez bekövetkezett.

Ha beleteszek valamit, valamiben és fölé durantok, vagy túlfeszítem a hárt akkor hibázni fogok, akkor meg fogok bántani másokat.

Vagy higged magad, hogy ez még elmegy.

Vagy amikor lehet oda másikat szenvedni, vagy megbántódva lenni, ami kécsek találni, hogy a másik egójának a konfliktusa, illetve az ő egójának a konfliktusa.

De nem én élek az ő fejében, és hogyha az én viselkedésem őt megbántotta, akkor korrigálom.

Tehát ez a nincsen semmi bajom.

Igen, csak a te viselkedéset, ha úgy tetszik, mint szakember, azért egyrészt nyilvánosan zajlik egy része legalábbis az előadásaid mindenképpen.

Ugye volt az a bizonyos műsor, amit aztán nem vágtak be a partisánban, hiszen nem járultál hozzá.

De minden esetre ott azért kitettél más embereket annak, hogy milyen megítélésre leesnek.

És csak azért veszem fel, mert én nagyon sok előadásodat láttam, ahol te kivívsz a közönség soraiból embereket, és ott bizonyos dolgokkal szembesíted őket.

Ami ők vagy könnyen vesznek, vagy nem vesznek könnyen, de aztán te elmész, és ők meg ott maradnak azokkal az élményekkel, vagy azokkal a nagyon negatív érzésekkel adott esetben, amikkel aztán nekik magukban nagyon nehéz mit kezdeni.

Már jó sok éve nem hívok egy senki sem.

Mikrofont adok a kezükben, de egy jó ideje, az előadásaimat egyrészt úgy kezdem, hogy ami elhangzik és amit hallanak, és neminjük, azt ne vegyék magukra.

Emlékeztetve őket arra szólásmásra, kinek valami nemin, az nem megy magának.

Most az érdekes ez a magamra bevés, hogy miért veszek magamra valamit.

Azért, mert nagyon intenzív vagy erős pajzsokat állítottam magam elé, és akkor egy adott mondat, azt átviszi.

Hogy most mit fog szólni a környezetem.

Most mit fognak gondolni a többiek.

Mindentál követem, hogy takarózzak, és ez ennyire látható.

Mert a hiányosság korrigálása valójában az illető embernek sikeri a minod.

És a másik, amit kiangsúlyozok, hogy én lehetőségekről beszélek.

A lehetőségnek az azt jelenti, hogy én tőlem bizony folyamatokban az illető ember bedugatja a fejét a homokba, vagy úgy dönt, hogy nem.

Mind a kettőnek következményei lesznek.

Következménye lesz, hogy ha én azt mondom, hogy jól vagyok, de valójában nem.

Mert mi történne akkor, hogyha én nem vagyok jól, és én azt mondom ki, hogy.

Azért nem vagyok jól, mert rájöttem arra, hogy nagyon régóta szeretet ésem miatt igyekszem megfelelni a környezetemnek, és ezért görgösen törekszem arra, hogy csak pozitívat mondjanak rólam, és betaláld egy ilyen, hogy te megalkó vagy.

Nem basszem már meg a jóisten.

És ennek a feldolgozása és elfogadása ez egy hosszú idő.

Tehát, hogyha valakiről elmondom, hogy észreveszem azt, hogy például megkérdezem őt, és menette jön a partnere, és válaszadás előtt őrnéz a partner.

Teh van egy alá fölé rendelkségi viszony.

Abben egyfelő igazad van, igazad van.

De ugyanakkor még mindig lovagulok egy kicsit ezen a dolgon.

Mert ugye előadásokon céges rendezvényeken.

Lehet, hogy már nem hisz ki, de én láttam, amikor kihívta valakit, és a kezébe adsz mikrofont, és ugye nem tudod, hogy egyébként tényleg milyen folyamatokat indítsz el benne, de milyen folyamatokat indítasz fel a környzetében, és lehet, hogy valaki egyébként nem mert most időzőjában neked nemet mondani, és belemegy ebbe a dologba, de hogy nagyon súlyos károkat tudsz az alakozni, hogy így rábögsz valakire, hogy akkor nem most egy valjászint mindenki előtt.

Anny tudom, hogy ha rosszul fogalmazok, akkor utána elmegyek fókusz, és az lesz a téma, de ne felejtsenünk.

Valójában van egy nagyon fontos dolog, hogy én teljesen másként funkcionálok, ha négyszam közt vagyok, és teljesen másként, hogyha mondjuk jó pár száz ember van.

És én ilyenkor, annak ellenére, hogy felteszek egy bizonyos kérdést, de nagyon figyelek arra, hogy a másik embernek a törőképessége mennyi?

Én ott nem fogok belemenni durva mély dolgokban.

Mondjuk kinek milyen durva mély tudod.

Most, hogy megkérdezem, hogy otthon ki a főnök, és akkor azt mondja, vagy azt mondja, hogy mit tudom, mi egy őszinte kapcsolatban vagyunk.

És én rögtön tekerem, hogy nincs hány százalékban őszinte.

Én azt mondja, hogy hát nyolc van, mondom, ez nagyon szép magas szám, de kérdezhetek valamit.

Ő azt mondja, igen, én kiszólok a nézőközönségnek egyébként az őszinte kommunikációnak, ez a kulcsmondata.

Mielőtt mondanék bármit, megkérdezem a másikat őszintén, hogy kérdezhetek el tőled valamit őszintén, mert mi van akkor, hogy a másik nem készült fel erre.

Nűgös, fáradnapja van, hold ez az amaz, kijött az orvostól fél egy vizsgálati eredménytől bármi lehetséges.

Nem kell sembaj, dehogy mint így, ahogy hallották uran hölgyek.

Ő azt mondta, hogy igen, akkor a következő lépés, ami a csaván kifér.

Kedves uram, én nagyon örülök, hogy 80%-ban őszint a padnáréhez.

Mondjon valamit abból a 20%-ból, amiben folyékonyan hazudik a felek.

Ha azt mondja, hogy 80% őszinte, akkor én kíváncsi leszek, hogy miben hazudik.

És azt mondja, hogy százakon, mit kezdesz.

Ann nagyon örülök, de ki a főnek.

Ők a főnek lehetséges, hogy elhallgat dolgokat.

Hát előfordulnak, akkor azért nem azt mondta, hogy százszer.

Olyan dolgokról beszélek, amit mindannyian elkövetünk.

Nem megyek be a legmérő, hogy önfeladás, az önfeladás együttjár az önprostitúálódással, hogy ez milyen kiatással a dolgokra.

Önmagára a tiszteletére, az önbecsülésére érintem, de nem személyre szabadtam.

Ém téged megkérdeznek hány százalékban vagy őszinte feleségeddel abban nekünk.

Annak idején ez egy kulcsmentum volt, hogy megbeszéltük, hogy egyrészt a regek vagyunk bohatnak, másrészt azért hazudoztunk a kapcsolat előző kapcsolatainba, ezt azt hamot, vagy szépítettünk dolgokat tök mindegy az hazuk.

És akkor megbeszéltük azt, hogy ez az egy legfontosabb, hogy legyen az bármi, de őszintén elmódunk egy másnak minden.

Ez segít egyébként a kapcsolatban.

Mert ez olhatatlanul kiadásról lesz a hangulatod.

Szerinted hányan tudják itt csinálni?

Tegnap is volt egy ilyen sziú, hogy csak állmondok egy tegnapi sztorit, hogy jön valami időjárás változás, és most nem tudom, hogy most a Hideg Fontra lettem érzékeny vagy a melegre, fogalmam sincs.

Annyira nem néztem meg, hogy milyen időjárás lesz, de nagyon fájt a fejem.

És néha ilyen megrénszerű a szemem mögött, és akkor advilta.

Pont nem volt késni kint volt az autóban, és ilyenkor még hitelettem magam, hogy a piánésem majd abszolút nem múlik elismerem magam.

És akkor 15 perc mól kimentem, de volt valami milyen bagatel, amiatt sokkal élesebben kicsattam a feleségemre, amit másnapra reggel felmerült a kávésás közben, és én mondtam, hogy én bocsátatat kérem, mert nagyon fájt a fejem, és ilyenkor bevettem a Fejtól csalítot, de még nem hatott.

Tehát én voltam az okozója annak, hogy az önhitetéssel nem időbe vettem be azt a gyógyszert, amit már sok éve óta rendszeresen beveszem, akkor nincs gond, 10 per szó.

Kicsantam bocsánat, kértem, most meg.

Ott van olyan, amire ki tudod mondani, hogy háztam.

És nem akarok lovagolni egyébként azon a bizonyos simmerkét és videón, amit nem mutattak be végül is a partizánban.

De kétség talán nem tudták volna 22 percet bemutatni.

Vanszág csak egy részét, egy mondatot.

És ott az egész 22 perc, az első mondattól tudatosan volt felépítve, mert az egész arra ment ki, hogy kedves 16 éves, nem túl fiatal a gyerekvállaláshoz.

Mert a gyerekvállalás az egy kulcsfontosságú momentum.

Útóosan kiderül, hogy nem, mert külföldre ment, otthagyta a köykök, stb.

Szakmai szempontból hívázok pár, hogy házok.

A diagnózisnak megfelelőnek kell, hogy legyen a terápia.

Tehát ez azt hít, hogy az a diagnózis, nem úgy kell, hogy cselekedjen.

Volt egy ilyen nagyon érdekes felmérés, hogy amit nem én vizsgáltam, hanem amígóton dolgoztam, vagy általában az van, hogy ugye időben bekerül a beteg, vagy a kliens, találkozik az ügyeletes orvos mondjuk 15 percre, majd bekerül az osztályra, ahol lesz kezelőorvosa, ott van a főorvos, vagy professor, pszichológus vizsgálja a két-három hétig, és felállít egy diagnózist.

Az ügyeletes orvos 15 perc alatt szintén felállít egy diagnózist.

És akkor valakinek eszébe jutott valamelyik ügyeletes főorvosnak, nézzük meg azokat az orvosokat, akiknek 15 perce van a diagnózis felállításához, hogy hány százalékban korelál az osztályon felállító a diagnózison.

És az első két helyezett, az egyik az én voltam, a másik egy másik orvos, 92%-osak voltunk.

Tehát 8% úgy mondom, hogy nem tudom, hogy milyen időintöró vizsgáltak meg.

Debből a szempontból én elég gyors voltam.

És erre 92%-ban fontos 8%-ban nem.

A 92% elég nagy számnak tűnik.

Ettől függetlenül a módszered meg te is elképeztem megosztó vagy.

De hogy ezzel meg nem foglalkozol, és ez nagyon érdekel, hogy ezt hogy csinálod szó.

Mert nyilván nem így volt ez mindig, tehát azt nem tudom elképzelni, te egész életedben rólad lepergett.

Amikor elkezdtem foglalkozni az én ismerettem.

Amikor beismertem magamnak, hogy a világ összes emberi tulajdonságával rendelkezem.

És hogyha nem figyelek oda, bármikor lehetek önmagam sorsának a megrondója.

A reakcióimra, a cselekedeteimre, tudatosan ott lenni a pillanatban.

Persze történtek korrekciók, az emlegel az a bevállaló című sorban, amikor én lettem az ordinálós dokon.

És egy idő után változtattam ezen az agresszív stíluson, mert észrevettem azt, hogy nagyon sok emberben ez félelmet generált, és mondtak rólam ezt azt, hogy én milyen vagyok, miközben soha nem is találkoztunk egymás.

És akkor elkezdtem agyálni, hogy miért van ez.

És akkor lejtem arra, hogy amikor valaki eljut egy adott korban, 30 40 éves koráig, vagy feljebb.

Rgeteg olyan konfliktust él át, amiben ő a rövidebbet húzza.

És mindenkinek az életében van, általában egy agresszív anyja, egy apa, egy barát, egy barátnő, egy főnök.

Tehát nagyon sokszor konfrontálódunk az agresszivitással, amit nem kezelünk megfelelően.

És a beszéd stílusom öntudatlanul a másik kezékben jöttem ezt az emléket, ezt a feldolgozatlan, frusztráló élményt, és ráhúzta azt, hogy én ilyen meg olyan, amolyen vagyok, és akkor tempáltottam, és akkor elkezdtem használni a mosolygós cinizmust.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A "kicsit" hazugság: Csernus Imre a kiégésről és az újrakezdésről”

Miről szól ez az epizód: „A "kicsit" hazugság: Csernus Imre a kiégésről és az újrakezdésről”?

Dr. Csernus Imre, a pszichiáter, aki visszavonult a praxistól, hogy vendéglátóskodjon, Krizsó Szilvia Kösz, Jól Vagyok! podcastjának vendége volt. Csernus őszintén beszélt a kiégésről, az egó elengedéséről és az újrakezdésről. Kiemelte, hogy a halandóság elfogadása… Az epizód a Kösz jó(l) vagyok! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A "kicsit" hazugság: Csernus Imre a kiégésről és az újrakezdésről”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csernus Imre, Krizsó Szilvia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A "kicsit" hazugság: Csernus Imre a kiégésről és az újrakezdésről”?

Fő témái: kiégés, újrakezdés, pszichiátria, egó, halandóság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A "kicsit" hazugság: Csernus Imre a kiégésről és az újrakezdésről”?

Megjelenés: 2026. 03. 25.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kosz-jo-l-vagyok/a-kicsit-hazugsag-csernus-imre-a-kiegesrol-es-az-ujrakezdesrol

Több epizód a Kösz jó(l) vagyok!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból