... és boldogan éltek

Mondd ki, mielőtt kiégnél: ELÉG! (vendég: dr. Füredi Júlia)

· PT59M54S

Összefoglaló

A kiégés gyakori probléma, amely bárkit érinthet. Az "ATM-analógia" segít megérteni az érzelmi feltöltődés és kiadás egyensúlyát, amely a kiégés megelőzésének kulcsa. A korábbi, 2023 májusi adásban a kiégés 12 lépését vették végig. Ebben az epizódban dr. Füredi Júlia, az "ELÉG!…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2025. 04. 04.
Hossz
1 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Füredi Júlia, Vörös István, Dr. Kádár Annamária
Témák
kiégés, szervezetpszichológia, mentális egészség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

bármi olyantól és bármilyen olyan helyzetben ki lehet égni, ahol többet adunk érzelmileg ki magunkból, mint amennyit képesek vagyunk utána tölteni.

Én mindig az ATM-nek szoktam hozni a példáját.

Az ATM-be be kell tölteni, és a másik oldalon pedig, hogy mire veszek ki abból az ATM-ből, hányszor, és mire költöm azt, amit kiveszek belőle.

Ha ezt a kettőt egyensúlyba tudjuk tartani, amihez nyilván kell az, hogy az embernek legyen egy jó kis önreflexiós képessége, akkor nagy valószínűséggel óvva vagyunk a kiégés ellen. [Zene] Sziasztok! ismételt két hét és ismét itt vagyunk egy és boldogan éltek podcastben.

Ú ilyenkor sok mindent el szoktam mondani, hogy mi volt korábban, milyen, milyen sorozatunk van, meg hasonlók, de annyi dolgunk van és annyi mindenről kell beszélnünk, hogy én ezt most nem szeretném, csak rögtön köszöntöm állandó társamat a podcastben, Dr.

És mielőtt a témáról beszélnénk, csatoljunk egy picit vissza, illetve a vendégünket köszöntenénk, aki szintén itt várakozik velünk.

Csatoljunk egy picit vissza. 2023 tavaszára, mintha 1000 éve lett volna, igaz, nem volt az olyan régen, amikor is azt mondtad, hogy érdemes lenne egy adást szánni a kiégés témájának, mert hogy azt gondolod, hogy ez egy olyan réteg, ami ami nem csak a szülőket, nem csak a családokat, nem csak egy célzott réteget, hanem a szegről végről valahogyan, de mindenkit valamikor és valahogyan érint.

Úgyhogy beszélgessünk a kiégésről.

És akkor ebben az adásban, ezt 2023 május, ha jól emlékszem egészen konkrétan, akkor azt vettük végig, hogy milyen fázisai vannak a kiegésnek, és ezen a klasszikus 12 lépésen vezettél át bennünket.

Visszahallgattam az adást, és ez ki is töltötte az adásidőt, és úgy zártuk le azt az adást, emlékszel-e, hogy hogy köszöntél el, hogy mi volt az utolsó dolga, amit mondtál ebben az adásban?

Na, annak 2023 májusában mit mondtál, promóter?

Fogalmam, úgyhogy légyszi világosíts föl.

Akkor azt mondtad, hogy és van a Füredi Juliának az elég című könyve, és ez egy baromi jó könyv, és egyszerűen Julit meg kell, hogy hívjuk adásba.

Na, látod, Juli, úgyzártuk ezt az adást.

Úgyhogy Füredi Júliának, az elég című könyv szervezőinek és szervezett pszichológusnak nagyon-nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadta a meghívást, és itt van velünk ebben az epizódban.

Én megmondom őszintén, hogy én is.

Amióta elkezdtem az elégkönyvet forgatni, azóta tényleg napokat számoltam vissza eddig az anásig.

A végére egyébként nem jutottam, bocsánat.

Nagyon-nagyon megérdemli a könyv, merthogy szerintem ez az a könyv, amit hogyha az ember elkezd olvasni, egy baromi jól tud hozzákapcsolódni.

Majd nyilván beszélünk arról is, hogy miért.

Egy kicsit úgy működik, mint a mint a hipohonda ennek, amikor kaparatorka, meg egy kicsit fáj a háta, meg úgy érz, hogy egy picit a gyomra is görcsöl, ugye, tehát hogy és a hipohondáség sem véletlen került szóba.

Tehát itt hirtelen úgy úgy úgy elkezd gondolkodni kicsit.

Mindenki talál magának valót ebben az elégben, aminek ugye a hívószava az a kiégés.

És ha megengeded Anna, akkor most kivételesen nem tőled, hanem Juritól kérdeznék először, hogy aztán ezen a vonalon menjünk tovább.

Hát, mert én látom, hogy bólogasz, de hallgatók nem.

Tehát így boldogattok és mondom persze nyugodtan kérdezzed.

Én én a jó diák vagyok, én kérek engedélyt, merthogy Anna is nagyon sokszor beszélt már erről itt a az elmúlt évadok során, hogy szakmán belül is megoszlik arról a vélemény, hogy egy segítő személy, vagy mondjuk egy egy szakember mennyit adhat ki magából, illetve a saját érzéseiből, gondolataiból történeteiből illetve mennyit kell magában tartani.

És Anna vállaltan azt az utat követi, hogy ő igenis vállalja a saját történeteit, a saját gondolatait, nyilván bizonyos kereteken belül, mert úgy gondolja, hogy ezáltal ad annak, akinek segíteni próbál.

És én úgy vettem észre, hogy amikor amikor ezt a könyvet, vagy ennek a könyvnek az ötlete, a koncepciója a megszületett, akkor benned is valami hasonló munkálhatott, mert hogy te azért kimméletlenül fölvállaltad ebben a saját kiégésednek a történetét.

Azt gondolom, hogy nem is lehetne igazából úgy hiteles, ha valamiről írok, hogyha abban nekem nincsen tapasztalatom.

Tehát nekem nagyon fontos volt.

Sokan kérdezték, hogy ja, hát ez biztos ilyen terápiás céllal írtam.

Lehet nem ez volt az, tehát nem ez volt az elsődleges cél.

Azt gondoltam, hogy a saját tapasztalatomnak a megosztása azért lényeges, hogy lássák azt a fajta szemszöget, tehát ne csak egy ilyen szakértő pszichológus külsős szemszöget, és majd akkor én megnézem, hogy a világban erről hogy gondolkodnak emberek, hanem hogy el tudjam mondani, hogy gyerekek, és az élőben na hát ez pont így néz ki.

És ez ez szerintem azért és és meg kell, hogy mondjam, hogy ez olyan szempontból be is jött, hogy ahogy te is mondtad, hogy nagyon sokan tudnak hozzákapcsolódni.

Rengeteg olyan visszajelzést kaptam meg kapok a mai napig is, ami arról szól, hogy hát, hogy az az igazság, hogy mikor elolvasták a sztorimat, le kell, hogy tegyék a könyvet, merthogy magukra ismertek, és hogy nem tudom, elkezdtek sírni, vagy dühösek lettek, vagy ilyenek.

Jó, azért tehát zárójelben megjegyzem, nem traumatizáló a könyv, tehát nem erről van szó.

Sőt, nagyon sokszor azt gondolom, hogy sikerül egy sokkal könnyedebb hangvételben megközelíteni ezt az egész történetet, de hogy valóban így van, hogy hogy igen, nagyon sokan magukra ismernek ebben, és azért is lényeges, ami a legelején mondtál, hogy hogy ugye ez mindenkit érint, mert alapvetően az emberek azt gondolják, hogy ja, hát persze kiégni az mondjuk az ilyen fehér galérs, ilyen irodában dolgozó vezérigazgatók szoktak, akik már jó dolgukba azt se tudják, mit csináljanak.

Úri huncutság szénné dolgozzák magukat, és akkor persze, hogy hogy kiégnek, de hogy alapvetően nem csak ők, hanem hanem mindenki, tehát az is, aki az is simán ki tud égni, aki mondjuk otthon neveli a gyerekeit, vagy pláne, hogyha nehezebb körülmények között él, vagy beteg gyereket nevel, vagy ő saját maga küzd, mondjuk valamilyen kronikus problémával.

Tehát az a attól is egyszerűen bármi olyantól és bármilyen olyan helyzetben ki lehet égni, ahol többet adunk érzelmileg ki magunkból, mint amennyit képesek vagyunk utána tölteni.

Én mindig az ATM-nek szoktam hozni a példáját.

Így az egyik dolog az, hogy egy ATM rendben legyen és mindig készen álljon.

Az ATM-be be kell tölteni, és sokszor ezt ugye nem tudjuk, hogy mit is akarunk betölteni, meg mennyit.

És a másik oldalon pedig, hogy mire veszek ki abból az ATM-ből, hányszor, és mire költöm azt, ami amit kiveszek belőle.

És ha ezt a kettőt egyensúlyba tudjuk tartani, amihez nyilván kell az, hogy az embernek legyen egy jó kis olyan reflexiós képessége, ha ezt a kettőt egyensúlyba tudjuk tartani, akkor nagy valószínűséggel védve óvva vagyunk a kiégés ellen, amiről rengeteget fogunk beszélni, de mielőtt tovább mennénk, ugye Anna azt kérdezném tőled, mert erről az előző adásunkban például nem esett szó, hogy milyen a nárcizmusról jutott egyébként eszembe, amikor mondtad korábban, hogy a nárcizmus ma egy ilyen nagyon div Atos nem azt mondom, hogy sitokszó lett, de csúnya.

És a gyerekek közt is hallom, mint az autista.

Tehát, hogy egyfajta jelzőként használják pejoratív értelemben akár az autistát, akár a nárcisztikust, amikor egy egy adást szántunk annak, hogy azért ez mennyire komoly dolog, amikor valakire rásütjük úgymond azt, hogy nárcisztikus, vagy diagnosztizáljuk azzalra, hogy nárcisztikus.

Na most a kiégés is szerintem egy picit hasonló dolog, hogy nagyon fontos tisztázni, hogy hogy mi a kiégés, és hogy mivel szokás keverni a kiégést, mjuk mi a különbség egy fáradtság, vagy egy kiégés között.

Tehát, hogy hogy össze lehet téveszteni, vagy akár egybe lehet mosni a a depresszióval is, mert ugye vannak közös jellemzők, akár a fáradtság, a motivációnak a hiánya, az, hogy elvesztem az érdeklődésemet, vagy ki vagyok merülve érzelmileg, de hogy ugye a kiégés általában egy konkrét helyzethez kötődik, például a munkához, míg a a depresszió ugye egy nagyobb, átfogóbb életterületet érint, vagy akár a teljes életünket, és még a kiégés esetén akár Á segíthet a pihenés, a feltöltődés, mint ahogy Juli mondta, ugye az ATM-et feltöltjük, persze nem így kampányszerűen, aztán erre is majd visszatérünk.

Vagy akár a munkahelyváltás, vagy a vagy egy más területen való érvényesülés.

A depresszionál azért egy mélyebb pszichés támogatás szükséges.

Meg akár hogyha így belegondolok, akár a szorongásos zavarokkal is össze lehet mosni, mert ott is ugye ott van a krónikus stressz, a akár a koncentrációs problémák, akár a az alvászavar például és a míg ugye a a kiégésnél ez egy hosszútávú túlterhelésnek a következménye sokszor a a szorongás esetében ez ez sokkal specifikusabb. ugye félelmekhez vagy akár szorongásos rohámokhoz vagy akár generalizált szorongászhoz is kapcsolódik.

És akkor amit azt hiszem te említetted a krónikus szorongást, krónikus fáradtságot, bocsánat, krónikus fáradtság szindrómát, hogy ott is ugye ott van a a teljesítmény csökkenése, a akár ez a fizikai kimerültség és az érzelmi kimerültség, de ugye a a krónikus fáradtság esetében inkább ez a biológiai meg immunológiai tényezők vannak túlsúlyban.

Kiégés esetén inkább a pszichés tényezők.

És nagyon fontos ez a pontos diagnózis is, mert teljesen más ugye a egy mentális betegségnek a terápiás, teljesen más ugye a burnout esetében, amit lehet tenni.

Igen, még bocsánat már még annyit hadd tegyek még hozzá, hogy nagyon fontos egyébként ez a ez a differenciáldgnosztika meg egyáltalán az, hogy hogy mi mindennel próbálják összemosni, vagy nem is próbálják, mert ez egy ilyen rossz indulatú feltételezés lenne, hanem mivel keverik össze.

És nagyon sokszor azt látom, hogy valójában egy tyúk és a tojás problémájáról beszélünk, hiszen azért az, hogyha mondjuk valakinek van egy folyamatos stressze, mert mert egy alapvetően egy szorongós típus, e ez az állandó szorongás, ez olyan szinten le tud valakit meríteni, ami valóban aztán egy ilyen kiégett állapotot tud létrehozni.

Tehát, hogy az, hogy hogy melyik volt előbb, és aztán mi mi miből adódott, ez ez azt gondolom, hogy ez teszi igazából nehézzé ezt a ezt a differenciál diagnosztikát.

Ugyanakkor meg nagyon fontosnak tartom, tehát ahogy ez Anna is mondta, hogy például ugye már hosszú idő óta kutatják azt, hogy hogyan lehet jól megkülönböztetni a depressziót meg a meg a kiégést.

És hát őszintén szólva azért szakemberként még mindig csak ott tartunk, hogy hogy mondjuk azt tudjuk, hogy az aki ki van égve, az ritkán van olyan állapotban, hogy mondjuk önsértő tendenciái lenne lennének, vagy szuidíd tendenciái lennének.

Egyelőre itt tart a nagy orvostudomány, hogy így tudja megkülönböztetni a kettőt, de még mindig nagyon sok közös jellemzője van.

Úgyhogy ez szerintem ez egy iszonyú komoly tudományos feladat, hogy ezt szét szétszálazzuk majd egyszer.

Ha már ha már beszéltünk ugye Juliról, és mondta ő is, hogy ő ő ő vallja, hogy hogy igen, kell a saját történet, mert mert egy kapcsolódási pont is a saját történet.

Ö visszahallgattam Anna, te is volt már, hogy a fölvételen kívül többször is, de fölvételben is mondtad már, hogy én már biztosan voltam kiégve.

Sőt olyat is mondtál, hogy szerintem nem is egyszer.

Az lenne a kérdésem, hogy hogy Juli, ugye nyilván neked meg van írva, tényleg csak Dió Héjban ilyen kis gondolatébresztő morsaként összefoglalnád nekünk a a hallgatónknak a a te kiégésed történetét, és annan esetleg mesélné-e te is egy ilyen konkrét történetet, hogy egy egy helyzetet lásson maga előtt a a hallgató, amiről beszélgetünk?

Annyit hozzátennék, persze mondom, annyit hozzátennék előljáróban, hogy az amit most elmesélek, az amiben én benne voltam, de fogalmam nem volt, hogy mi történik velem.

Tehát ez egy iszonyú fontos pont, hogy persze mindig mondjuk, hogy a cipésznek Lukasa cipője, és hát ez velem is így volt.

Tehát mentem én ezen keresztül, és fogalmam nem volt, hogy ez történik.

És ez nem azért van, mert rossz szakember vagyok, hanem az ember nehezen ismeri föl magán a tüneteket akkor, amikor benne van egy ilyen helyzetben.

Persze gyanakszik meg ilyenek.

De ogy valójában az történt, hogy én egy nemzetközi nagyvállalatnak voltam az egyik felső vezetője, és mint ilyen bizonyos időközönként úgynevezett felügyelő bizottsági ülésekre kellett kimenni, ami egy ilyen három-4gy órás ilyen agyrohasztó tevékenység, amikor van egy körülbelül 60 oldalas kis prezentáció, amiből van nekem másfél oldalam, és akkor mind körbejárunk a terembe, és mindenki elmondja a saját maga kis részét.

És akkor én így vártam, hogy leteljen az a két óra, amikor majd én jönni fogok.

És ez egy ilyen nagyon szép koranyári napom volt.

És így néztem kifele az ablakon, és láttam, hogy a platánfáknak a levelei között átszűrődik a napfény, hogy így kicsit így bolygatja a nyári szellő.

És akkor először csak az volt, hogy úgy éreztem, hogy ne egy meg, hogy mit keresek itt ben, hát annyival jobb lenne ott kint.

Tehát először ez ez volt az első érzés.

És aztán mint egy ilyen spirál elkezdtem magambba így nyilván csak magamba, mi a francot keresek itt még, hány órát kell itt töltenem?

És ezekkel az embereket mi közöm van nekem ezekhez?

És hogy egyáltalán milyen hozzáadott értéke van ennek az egésznek, amit csinálunk.

És ugye ettől most a világ tényleg jobb helyett.

És akkor én mit keresek ezzel az egésszel?

És már hány órája itt ülök, és ez hány másodperc?

És akkor az életemből honnan tudom, hogy még mennyi van hátra?

És akkor itt ilyen rettentes tevékenységgel akarom hagyni, múlni az időt.

Tehát egyszer csak így elkezdtem magam annyira beleturbozni, hogy volt egy ilyen óriási segélykiáltásszerű valami, ami hát nem szakadt ki belőlem, mert hát úri lány vagyok, és hát úgy neveltek, hogy üljek csöndbe.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mondd ki, mielőtt kiégnél: ELÉG! (vendég: dr. Füredi Júlia)”

Miről szól ez az epizód: „Mondd ki, mielőtt kiégnél: ELÉG! (vendég: dr. Füredi Júlia)”?

A kiégés gyakori probléma, amely bárkit érinthet. Az "ATM-analógia" segít megérteni az érzelmi feltöltődés és kiadás egyensúlyát, amely a kiégés megelőzésének kulcsa. A korábbi, 2023 májusi adásban a kiégés 12 lépését vették végig. Ebben az epizódban dr. Füredi Júlia, az "ELÉG!… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mondd ki, mielőtt kiégnél: ELÉG! (vendég: dr. Füredi Júlia)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Füredi Júlia, Vörös István, Dr. Kádár Annamária.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mondd ki, mielőtt kiégnél: ELÉG! (vendég: dr. Füredi Júlia)”?

Fő témái: kiégés, szervezetpszichológia, mentális egészség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mondd ki, mielőtt kiégnél: ELÉG! (vendég: dr. Füredi Júlia)”?

Megjelenés: 2025. 04. 04.. Hossz: 1 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/mondd-ki-mielott-kiegnel-eleg-vendeg-dr-furedi-julia

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból