Kösz jó(l) vagyok!

Hogyan legyél sebezhetetlen? Az önbizalom és a blöff művészete - Faragó Attila

· PT1H4M33S

Összefoglaló

Faragó Attila üzletember vendég a Kösz jó(l) vagyok! podcast legújabb adásában, ahol Krizsó Szilvia műsorvezetővel beszélget az önbizalomról, az önkép és a látható "csomagolás" kapcsolatáról. Attila megosztja tapasztalatait arról, hogyan építette újra magát, miután iskolai…

Röviden

Műsor
Kösz jó(l) vagyok!
Megjelenés
2026. 04. 01.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Faragó Attila, Krizsó Szilvia
Témák
önbizalom, önkép, üzletember
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én szeretem magam, és ez nagyon a gömbizalmat, és intentől igazából az ember se beszete lesz.

Nem fél a jövőtől, nem bánál meg a mulat.

Mindenkiben van valami pozitív, bárkire találkozol, bárhol belépsz, akkor keressél jó dolgot.

Nem mondja, ne dicsér meg ot, ami nem jó, de mindig találj meg, azt mindenki minden találni pár dolgot ami jó, és azt megvednész és dicsér meg.

Nincs olyan minden tud, hanem mindig egyre jobb lesz benne, de hogyha ez nem parolsz, hogy nőjön a magabiztonságot, akkor ez egy nagyon fontos anyag, de nem elég.

Mert vége az, hogy amikor ki fogsz szállni, és a nagy tudásra mondta számít, akkor azt nem tudod úgy mondani, hogy azt mondják rá, hogy ezt tényleg tudja.

Az életemben szinte semmilyen döntést nem bántam meg.

És ez nagyon sokat segít abban, hogy az ember tudja lépni dolgokat.

Ha vanok biztam, és átvettek, akkor azt mondtam, hogy ilyen van.

De azt gondoltam, hogy amikor belementem, akkor nyilván abban a szituációban mérlegeltam a helyzetet, és akkor egy szemben a legjobb döntést hoztam.

Én képes vagyok naponta jól érzni magamat a bőrönben.

Az út nekem nem úgy tűnik, hogy megyek valahova, hanem hogy megyek, én indulok és idő akarok eljutni.

És amikor találkozok emberek, hogy 30 éven mennek valahova, és mindig szaru vannak, de most már dolgozunk rajta, akkor azt mondom, hogy figyelj, egyszer meg kéne érkezni, neked meg fogsz halni.

Az egy tanúság, hogy amikor adsz embereknek feladat körülőséget és jobb történt hozzá, akkor ezek működik fognak.

Nem hiszem vagyokosabb vagyok, mint nagyon sok kollégában történve.

Egyszerűen más dolog, márjuk jó.

És ő képesek, hogy ha úgy érzik, hogy ezt rájuk bízok, akkor őknek meg akarnak felállni és meg is felelnek.

Ezért a köszönjol vagyok podcast, és én Kriszószéve vagyok.

Úgy fejeztük be múltkor Csánus Imrével, hogy egy kis részletet elmondott, hogy hogyan szokott aludni.

Gyaklatilag, ahogy leteszi magát az ágyban, néhány másodpercen belül elalzik.

És akkor mondtam, hogy én ismerek valakit, aki talán még nála is gyorsabb ebben a tában, mert hogy miközja magát egy hátra az ágyra, már menet közben el tud aludni.

És ez a valaki most itt van a stúdióban.

Ezt ha valakit úgy hívják, hogy faragó a egyébként üzletember, de számomra nem ez a legfőbb jellemzője, sokkal inkább, hogy egy fantasztikus apuka, direkt ezzel kezdem.

Mindemellett nagyon-nagyon jó fér, annyira jó fér, hogy engem elvisel, mert sok éve. 23?

Elássa 23 igen, meg még plusz három, tehát ez már gomcból is, gombocból is sok.

Erőse azt gondolom én ebben a kezdésnek.

Tehát ezt valami könnyebb témával is, mint a házassami kérdéssel.

Nem fogjuk elni a érzed magad?

Mindenkitől megszoktam azt kérdezni mindenki pedig még csak a csármás volt a vendégem, törmind esetben megkérdeztem, hogy hogy van.

Izgulok rosszul vagyok, de próbálom elkérzelni magamat a három szobában, hogy szoktunk beszélgetni, és hátra segíteni fog.

Én azt gondolom magamról, hogy nem vagyok fotogén, én azt gondolom magamról, hogy gyorsan beszélek ezért, nehezen érthető vagyok, nem szoktam meg a kamerát, nem szoktam meg a mikrofont, mitől ne izguljak.

És azt neki nem szoktad meg, hogy én kérdezlek téged be, de su nyilvánosan.

A nyilvánosságot nem szoktam meg azt, hogy kérdezzel a drágám, ez azért előszok fordulni, hogy ígog nagyjából 24 óra vagy nap.

Azért gondoltam, hogy mi beszélgessünk, mert én, amikor a Csőnő szemrével beszélgettem, én mondtam neki, hogy ő elképesztően ön azonos, és hogy azt érzem rajta, hogy ő nem érdekli azt, hogy mások mit gondolnak róla, és egy nagyon megosztó személyiség, de mégis jól van a bőrében.

És ha én valakiről ezt tudom mondani, hogy egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mások mit gondolnak róla, és amióta ismerem, és ez most már tényleg effektíve több mint 25 év lassan, nem lovoljuk az álmon.

Mindegy, szóval lényeg a lényeg, hogy nagyon-nagyon régóta, és hogy téged se érdekelt soha az, hogy ki mit gondol.

Mindig el voltál állulva attól, amiben éppen vagy, miközben önkritikus tudsz lenni, mert hiszen most is elmondtad, hogy igazából nem tartod magad fotogének, gyorsan beszélsz.

Én ezt vissza tudom igazolni, hogy én sem értem mindig, amit mondasz, és ezzel a barátszek.

Na most kezdjük el az analizációt nem mindegy.

Szóval, hogy engem mindig foglalkoztat azt, hogy ezt ahogy csinálod.

Szzerve az egésznek a lényege az, hogy nekem van egy nagy önbizalomam.

Lehet ezt nagy képvisülnek mondani, lehet ezt önbizalomnak, én nem bizalom, mondom nyilván, mert szerény vagyok, és az azt jelenti, hogy én hiszek abban, amilyen én vagyok.

Tudom, hogy a hibáim van, de ezt én úgy elfogadtam magamban, hogy ez így jön, és azt gondolom, az az egész életemnek a meghatározó része az, hogy én szerintem ismerem magam, az biztos, hogy én szeretem magam, és ez a nagy önbizalmat, és innentől igazából az ember se beszéltetlen leszt.

Nem fél a jövőtől, nem bánja meg a múltat, nem foglalkozik a másilényben, mert igazából tudom, hogy én tök jó vagyok, nekem magamnak fantasztikus, és ez az alapja az egész hozzálásnak az élethez.

Ezért tudok úgy élni minden nap, hogy jól vagyok.

De ezt hogy csinálod egyébként?

És ezt tényleg érdekel, én tudom azt, hiszen azért sok titkunk, az remélem, remélem, hogy nincs egyes előtt.

Minden esetben lényeg az, hogy nagyon-nagyon sok mindent tudok rólad, a múltadról, a gondolataidról, az érzéseidről.

És azt is tudom, hogy te, amikor a középiskolában jártál, akkor nem voltál teljes mértékben megelégedve a saját kézeted, de viszont szeretném volna csajozni.

Onnan indul-e az, hogy elkezdted magadat szugerálni, vagy emlékszel el arra, és már erre térjünk vissza, vagy emlékszel el mondjuk gyerekkorodban olyan dolgokra, amik megerősítettek téged abban, hogy te jó vagy.

Alapvetően szerintem az átvásziskolában, azok a, amikor én jártam a iskolában, azok voltak a menőcsávok, akik jó tanulók voltak.

Én egy okosgyerek voltok őszintén tudom mondani.

Jó tanuló voltam, az átvásiskolában, ottam az osztály legjobb tanulója, Fliba focisztem, tudom, minden ott arra, hogy egy Fradíba foció, jót tanul acez, az ilyen jó tanuló, jól sportoló menő csávól voltam.

És ez nagyjából meg is tartott az átadiskolé végéig, és utána bekerültem a középiskolába, ahol bekerültem egy 28 fős fiúk közösségbe, csak azoknak nem szóltak, hogy én vagyok a menő csávó.

És bejöttem egy bekerültem egy új közösségbe, ahol ezt nem vett készít.

És nekem egyszerűen ott egy olyan érzésem, hogy hóna, hóse, sácok, én vagyok, aki tal a menőhet, lehető meghozzá a menő gyerekek vagyok.

És akkor ezzel elkezdtem egy picit dolgozni.

És nagyon furam, mert igazából a csajzás is inne jött, hogy akkor meg kellett szeressíteni magam ezt az önbizalmat, hogy kiket építeni ezt az önbizalmat.

És akkor elkezdtem azon dolgozni, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni.

És akkor egy könyv, minek nagyon hatáss volt rám, ez a délkar megítől a hogyan szerezzünk barátokat is befolyásul egy embert társaik a civű könyv.

Ezt elolvastam szerintem vagy 30-or, és elkezdtem benni, nem 12-13 pont van belon, hogy elkezdtem gyakorolni, használni.

És ezek borzasztóan elkezdtek működni az életemben, mai napig ösztönösen használok a dolgokat.

Tehél mindenkiben van valami pozitív.

Bárkire találkozol, bárhol belépsz, akkor keressél jó dolgot.

Nem mondja, ne dicér meg ott, ami nem jó, de mindig találj meg, azt mindenki minden odra találni pár dolgot, ami jó.

Ezért van az, hogy nekem volt a barátnő régen, aki úgy kapott attól, hogy szerintem kokettálok a spáros pénztáros nővel, aki volt 60 éves, nem kokettálok vele, csak megérzem, hogy szép a fizurálja, milyen volt a napja, és beépült az embernek a mindenpiába az, hogy én megdicérem az embereket.

Én alapvetően igyekszem mindenhez pozitívan állni.

Ez nem nekem jó, a többiek gondolkozik, hogy én ilyen jó fej vagyok.

És ez, hogy ez mesterként akar az nagyon visszatetsző, de nekem részett a mindenprutunjainak.

Fogtam, az ember objektível látja magát, hogy hogy néz ki.

De ezt nem látom objektíve, ez nem obective dolog.

Ez csak hiszed, hogy objektív dolog.

Annak ilyen 16 évesen beálltam a tüköret, hogy ilyen félományosan becsutem a szembenet, csak a külsőmet láttam, és elkezdtem mondani, hogy én én jócsá vagyok, én jól nézek ki.

Nagyon jó képügyyerek vagyok, és nagyon jó sázc vagyok.

És ha valamivel hiszek, nagyon sok mindenbe kifograva a beszélgetés, hogy nem hiszek a dolgokban, viszek az emberi jelen fejlődésben, sok mindenban nem hiszek, amiben hiszek, az az ő szugeszió.

Én elkezdtem magamat szugerálni.

Én elkezdtem magamat bedumálni magamnak, hogy én jókügyerek vagyok.

És hogyha ezt sokáig dumálod magamnak, akkor ezt elhiszed, és abban persbe a világ jóképire fog látni.

Hány olyan embert látsz a világban, akik ronda nő tízes pasikkal rohangálnak, vagy visa vezető, és nem érte, hogy hogy lenne ezek egymásra.

Külső számít, de más látnak beléd akkor, hogyha.

Azt látják bed, amit te látod magad ebben a történetben.

De ha is kezdtem egyébként akkor menni, vagy ez akkor mi mennyire?

Mert most tudom, hogy mi bennyilek, meg de.

Ona mentem a buszon, hogy buszáját a iskolába, és egy időben mentem, buszon ismertem nagyjából majdnem mindenkit a szintemen évre, és ott mentem lányokhoz megismerkedni.

Ucán ismerkedtem, oda mentem, és elmondtam, hogy milyen szép rány vagy, és szeretnék fel megismerkedni.

És ha az jött vissza, hogy ő nem akar megismerkedni, akkor úgy távoztam, hogy igazából lesztem, hogy olyan neki volt.

Én szerintem ekkora hibátért, hogy nem ismerkedik meg velem, és ettől nem okozott benne a frusztrációt.

Ez oda mentem menni legközelebb is az utcán ismerkedéshez.

Tehát ezek ezek ilyen egymást erősítő dolgok szerint, hogyha az ember kiakítja azt az önbizalmat, azt az önképet, amivel azt gondolja, hogy ez jó, akkor ezek a negatív visszelések leperegnek róla, vagy kevésbé ütik meg.

Ugye azt mondtad, hogy az szubjektív, hogy ki, hogy néz ki, ki, hogy í meg a másikat a külső alapján.

Ez a fontos, hogy magát milyennek látja, és ezáltal magát milyennek láttja.

De a középiskola után bekerültél a műszaki egyetemre, ugyillamos mérnökik arra.

Ott az viszont objektív tény, hogy az elején, hogy úgy mondjam, nem derült az ki, hogy neked valóban ott a helyed és te fogod a legjobb jegyeket elért.

Azért én kész voltam a jelenfejülzésemmel.

Alapvetően azt gondolom, hogy a dél az emberek általában elkészülnek a jelenfülléssel.

Tehát, mint én 19 évesen értem, akkor kialkul valami az emberben, akkor már valamilyen nagyon.

És most mondtam az előben nem nagyon viszek a jelenfejdésbe.

Tehát nem hiszem, azt az ember.

Később nagyon más tud lenni, mint amilyen ekkora kialakult benne.

Az egész fakmák dölnek a gyubába az én mondott, az összes pszicholustól kezdve az összes kinesiológus, hogy mindenki, aki abbazolkozik.

Tehát azt gondolom, hogy addig nem kész voltam.

Nyval rájöttem arra, hogy egy szaköközkorán, hogy szeke egyetem, villamos, az az nem az én matematikai képességemek van kitalálva, hogy így fogalmazom, az első ZH100-ból hét pontos lett.

Én aki egyébként középiskában materizenek számítottam, és rájöttem, hogy ezekem nem fog menni magam agyából, fejéből, akkor ezt túl kell élni, és elkezdtem koncentrálni két dologra, a bulira, az életre, hogy hogyan élezem jól magam, hogy én légy túl az egyetemi oktatást, és elkezdtem arra fókuszni, hogy én milyen vagyok, és mi az, ami nekem jól áll.

Rejöttem, hogy villamos miéként én teljesen tehetségetem vagyok, mert nem szeretek a gép előtt ülni, nem vagyok egy matek zseni, nekem a képességem máshol erősek.

Nekem a képességem akkor is úgy láttam, hogy az emberi kapcsolatokban erősek, a szociális menedzsek képességgel, a döntés képességem, ezeket láttam magam erősnek, és akkor elkezdtem ebbe az irányba elmenni, hogy hogy lehet ez kiteljesedni.

És akkor belépem egy mened szakolégiumba, ahol az összes kocsmai, vagy a vedető barátom gyakorlatilag a gröhögöt, hogy mit játszok itt az lesz, hogy ilyen menaget szakolinkó járkálok, de én nem tudtam, hogy ez nekem az kell, és nekem az jó.

És akkor elkezdtünk ott képíten egy olyan skill-st, ami igazából ott fölött rengeteg tényleg csináltunk magunknak, szerveztünk magunknak, rengeteg biznis találkoztunk.

Nagyon sok olyan tudást gyakorlatot rénket találtam, amitől én azt észem, hogy más vagyok, és úgy jöttem közéletemről, hogy gyakorlatilag azt mondtam, hogy én vagyok a világ legakosabb ember, és én biztosabb éveken pár éven belül a világ legnagyobb menedzere leszek, és benemben van az összes képesség, ami ez kell.

Az elveimet, vagy a céljaimat a valósághoz igazítani, hogy ne legyen közül konfliktus.

De rájöttem, hogy könnyebb a célokat a valósághoz igazítani, mint a valóságot a célokhoz.

Ezért hamar átálltottam a céljaimat.

Egyébként nem volt szóltem volna abban, amikor kináltam magamról.

De ha értsd meg, hogy milyen őmizalom jöttem közértemre az azt jelenti, hogy én bementem egy.

Akkor Dammián Sandolnak a pénzügyutanás a cegéhez, és oda mentem is voltam a nyitokról dolgozik.

Mondtak, hogy ez egy gazdasági cég.

Mondtam, ez igaz, de ebben minden képeség megvan, amit ehhez a dolgozok.

Tudják, így kell, hogy ezt én meg fogom tudni.

És akkor azt mondták, hogy for jó van, itt van a gazdasági törvény, itt van a számíthető törvény, itt van a privatizás törvény.

Ez a három nagyjából egy-két éves dolgok volt, és nem nem értott az el különben, meg jobban senki más.

És akkor mondtak, hogy ebből három könyvt meg kell tanulni, mert ebből fogunk, hogy jövő héten a Gávor privatizációját intézni.

Mondtam, hogy akkor megérkeztem, ezek egyetem.

Adnak három könyvtet, van a három napon, akkor meg kell tudom és nekem vizsgálni kettes a legalább.

És egy héttelés ott álltam a Gávor gérgyár kolektíváj előtte, hogy mondtam, hogy a mi…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Milyen kérdésekre kapsz választ ebben az epizódban?

Hogyan lehetek magabiztosabb, ha közben tisztában vagyok a hibáimmal?

A vendég szerint az önbizalmának az az alapja, hogy ismeri és szereti magát, a hibáit pedig elfogadta. Saját megélése szerint emiatt kevésbé foglalkoztatja mások véleménye, és könnyebben érzi jól magát a mindennapokban.

Hogyan tudok könnyebben jó kapcsolatot kialakítani másokkal?

A vendég azt gyakorolta, hogy mindenkiben keressen valami valóban pozitívat, és azt dicsérje meg, ne olyasmit, amit nem tart jónak. Elmondása szerint a figyelmesség és a dicséret mára a mindennapi rutinja része lett, ugyanakkor a mesterkélt változatát visszatetszőnek tartja.

Hogyan tudok továbblépni egy rosszul sikerült döntésemen?

A vendég úgy tekint a korábbi döntéseire, hogy az akkori helyzetet mérlegelve az általa legjobbnak gondolt választást hozta meg. Elmondása szerint ez segít neki abban, hogy a rossz kimenetelű döntéseken se rágódjon sokáig, hanem a következő lehetőségre figyeljen.

A válaszok az epizód gépi leiratából, a beszélgetés tartalma alapján készültek; nem szakmai tanácsadás.

Több epizód a Kösz jó(l) vagyok!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból