Prevenciós Központ Podcast

Grönland Jegén: Anyukaként szemben a lehetetlennel - Dr Move Podcast 2. rész

· PT1H37M50S

Összefoglaló

Vámos Nóra, fotóművész és extrém sportoló, sportmúlt nélkül síelt át 560 km-t Grönlandon. Az epizódban a felkészüléséről, a család és az expedíció összeegyeztetéséről, valamint a mentális stratégiákról beszél.

Röviden

Műsor
Prevenciós Központ Podcast
Megjelenés
2026. 03. 04.
Hossz
1 óra 38 perc
Szereplők, említett nevek
Veres Attila, Vámos Nóra
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Egy idegen bolygó, egy teljesen nulla komfort nincs, és nincs ott senki, és csak te vagy meg az ember, akivel csinálod a az expedíciót, és csak egymásra meg magadra számíthatsz.

Az egy az egy teljesen más világ.

Na, ez a 70%, amiről beszélünk, amire nem tudsz felkészülni.

Úgyhogy nyilván úgy vágtam bele, hogy van benne van bennem elég önbizalom, hogy én ezt meg tudom csinálni, de mellette meg ott van az a rizikó faktor, amit meg kíváncsi vagyok, hogy na azokat a problémákat, amire előre nem tudok felkészülni, és biztos, hogy lesz egy rakás, amit el se tudok képzelni, hogy milyen lesz, na azokat hogy fogom megoldani.

Úgyhogy ez mindig így mozgat alapvetően.

Tisztelhetel üdvözlök mindenkit a prevenciós Központ Dr.

Veres Attila vagyok, a Központ Alapító ügyvezetője, és ma egy olyan világba teszünk közös utazást, ahol a győzelem nem csak kilométereken, mínuszfokokon és száhúzáson múlik, hanem azon, hogy merünk-e nulláról indulni, szembe tudunk-e nézni a jegesmedő veszéllyel, a viharokkal és a saját határainkkal.

A mozgásban már nem csak edzés, hanem extrém kaland is.

Mélypontok hóviharban, páros dinamika hasadékok között.

És az a kérdés, hogy meddig bírja a test és a lélek.

Ma aki extrém kalandra készül, legyen a szülő, egy ambiciózus amatőr vagy egy profi, mind ugyanazzal néznek szembe.

Hogyan készülök fel egy lehetetlenre, és mit kockáztatok a családdal és az egészségemmel.

Mai vendégünk vám Nóra fotóművész, extrém sportoló, három gyerekes anyuka, aki sportmúlt nélkül, mindössze másfél év felkészüléssel átszelte Grönland 560 km-es végsapkáját Rakoncai Gáborral. ők azok, akik világviszonylatban, egyedülálló párosként mínusz 20 fokban a puskával a mindennapi medvetámadások veszélye mellett vitték ezt végbe.

Ebben a beszélgetésben kiderül, hogy mi hajtotta Nórit három gyerek mellett a jégre, hogyan egyeztette össze a családot a fotózással, és mi volt a legkeményebb mélypont és legszebb pillanat. elmondja, hogyan monitorozta pulzusát, táplálkozását, mit tanult a test kockázatairól is.

Adunk egy igazi tedexleckét is anyukáknak, túrázóknak, önbizalomhiányból szenvedőknek.

Ami nekünk különösen fontos, hogy össze fog érni a kalandöröm, a testprevenció és a mentális erő.

Ha anyukaként, amatőr, sportolóként, túrakedvelőként hallgatsz minket, ez mindenképpen neked szól.

Jönnek máris a gyakorlati tippek, inspirációk, hogy holnap te is másképp nézz egy havasútra, vagy egy lehetetlennek tűnő célra, valamint tudd, hogyan kalandozz felelősen, pánik nélkül, hogy a teljesítmény ne menjen az egészség, vagy a család rovására.

Szeretettel köszöntelek a stúdióba.

Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást. >> Egy ilyen életút mellett kinek tartod magad?

Hát én egy ilyen kereső embernek tartom magam, aki nagyon-nagyon kíváncsi, iszonyatosan érdekel, hogy miből mit lehet kihozni.

Ezért is vágtam bele ilyen extrém kalandokba, de bármilyen tevékenységet csináltam így életem során, mindig az érdekelt, hogy hogyan hogyan lehet azt kicsit maximalizálni, jobbat kihozni belőle, hogyan lehet a határaimat feszegetni.

Nyilván voltak kényelmesebb időszakaim, de alapvetően alapvetően ez vitt előre mindig, hogy valahogy így feszegetni a határaimat és megtudni, hogy ki vagyok én és mire vagyok képes.

És tényleg az, amit feltételezek magamról adott ponton, az tényleg úgy is van-e. >> Ez megváltozott az út alatt. alapvetően egy bizonyosságot kaptam, tehát így már több expedíción is részt vettem, és mindig mindig úgy indultam neki nyilván, hogy biztos voltam benne, hogy meg tudom csinálni, mert úgy nem akartam nekiindulni három gyerek mellett, hogy egy olyan gondolat, hogy á lehet, hogy nem élem túl.

Szóval az a hülyeségkategória.

Szóval mindig biztos voltam, de volt bennem egy kíváncsiság, mert egy ilyen expedícióra azért ilyen 30-40%-ban fel lehet otthon készülni. úgy akár akár egy nagy célra is, vagy egy nagy célelérésre is ugye az ember megálmod valamit, és akkor felkészül rá a legjobb tudása szerint, a jelenlegi információi szerint, amit tud arról a dologról, ugyanígy edzéssel, a táplálkozással, az életnek a megszervezésével, az én esetemben ugye a családnak a megszervezésével, és akkor ez lefedi a 30-40%-át a dolognak, és aztán amikor az ember odakerül egy olyan helyszínre, ami tényleg olyan, mint egy egy idegen bolygó, egy teljesen nulla komfort nincs, és nincs ott senki, és csak te vagy meg az ember, akivel csinálod a az expedíciót, és csak egymásra meg magadra számíthatsz.

Az egy az egy teljesen más világ.

Na ez a 70%, amiről beszélünk, amire nem tudsz felkészülni.

Úgyhogy nyilván úgy vágtam bele, hogy van benne van bennem elég önbizalom, hogy én ezt meg tudom csinálni, de mellette meg ott van az a rizikófaktor, amit meg kíváncsi vagyok, hogy na azokat a problémákat, amire előre nem tudok felkészülni, és biztos, hogy lesz egy rakás, amit el se tudok képzelni, hogy milyen lesz, na azokat hogy fogom megoldani.

Úgyhogy ez mindig így mozgat alapvetően. >> Ugye amikor elindultál, akkor hogyan mutatkoztál be?

Hát ugye amikor elindultam, akkor azt mondtam, hogy itt van előttem egy kaland, felkészültem úgy, ahogy tudtam.

Nagyon jó a kérdésem, hogy Attila és egyszerűen állok elébe, és meg fogom csinálni, jöjjön bármilyen probléma, meg fogom oldani, együtt meg fogjuk oldani.

Én így így biztos vagyok benne.

Most pedig azt mondom, hogy Vámos Nóra vagyok, aki három gyerek mellett több expedíciót is végigvitt, és igazából ebből előadásokat tartottam, könyvet írtam, cégekhez megyek, kurzusaim vannak.

Szóval így ezt az egész erőfeszítést, ezt a sok energiát, amit most már jó pár év alatt beleraktam, ezt most már szépen tudom kivenni és átgondolni, koncepcióba rakni és oktatni vele másokat is, hogy ők is el tudják érni a céljaikat. >> Több éve ismerlek, ezt elmondhatjuk és én ismerem azt a Nórit, akit először megismertem. >> Egy már akkor is rendkívül céltudatos voltál.

Én azt gondolom, hogy neked két arcod volt.

Volt egy gyönyörű művészi, női arcod, és volt ez a ez a eldöntöm és megcsinálom arcod.

És én azt gondolom, mind a kettő rendkívül csodálatos.

Tehát ugye te a te a a világodat gyakorlatilag a fotózásba élted ki, vagy vagy helyezted ki a a gondolat fejezted ki a gondolataidat képeken keresztül, >> és jött egy felkérés, vagy vagy találkoztál valakivel, hogy hogy be bekopogtattak, hogy hogy helló Nóri, nem nincs kedod eljönni velem Grönlandra, kalandozzunk közel 600 km-t kettesbe, vagy hogy történt? >> Igen, ez egy jó kérdés. alapvetően igen.

Tehát a az alapvető motivációm az a művészeten keresztül az volt, hogy kifejezzem magam, hogy inspiráljak, hogy hogy már már az expedíciój előtt is kihívásokat csináltam meg ilyesmi így a fotózás terén.

És aztán bejött így a covid, és így minden lezárt, és mondom, láttam, hogy az emberek így így bezárkóznak, és kezdenek introvertá introvertáltá válni, és és problémáik vannak, és ez egy boldogtalan állapot, ugye a szabadság, amikor az ember tényleg odamehet, ahova akad, és egyszer csak így le van csökkentve a szabadság.

Nyilván jókkal, nem jókkal nem tudjuk, mindegy is.

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ott volt egy rakásember a társadalomban, akikhez én hozzá akartam szólni, és kitaláltam, hogy akkor csinálok riportokat, felkeresek olyan embereket, akik motiválnak másokat.

Csináltunk egy Facebook csoportot, ahol két hét alatt 6000, több mint 6000 ember odaözönlött.

Ez volt a Magyarország boldog emberei csoport, és egyszerűen csak megosztottam a gondolataimat egy barátommal, Vági Peti barátommal, és valahogy így a képbe került Rakoncai Gábor, őt már ismertem régebbről, akkor hallgattam egy előadását, és mondom, á felkeresem ezt a Gábort, van-e kedve igazából riportot adni nekem, vagy hát, hogy beszélgetni velem, hogy egy kicsit a közönséget inspiráljuk ezt a csoportot.

És akkor persze Gábor elfogadta a meghívást, és onnantól kezdve meg így megtaláltuk a hangot, meg nagyon inspiráló a személyisége.

És ültem egy budapesti lakásban éppen beszélgettünk valamiről, és mondom neki, hogy te figyelj már, nem csinálunk egy expedíciót, de ez körülbelül úgy, hogy három hete ismertük egymást, és akkor így mondja, hogy jó, hát akkor keljünk át Gröllandon.

Én meg így jó, hát akkor keljünk át Gröllandon.

Úgyhogy nagyjából ez volt így a sztori.

És aztán nyilván nyilván ránéztem arra, hogy basszus, most egy meleg szobába ülök, innen könnyű elgondolni dolgokat meg célokat megtervezni, de hova is készülök, vagy hol van ez a Grölland meg így mi az egész?

Ez egy ez egy nagyon jó kép, bocsánat, hogy szó vágok és nem szeretném, hogy nem akarlak megszakítani, >> de hogy hány ilyenről hallottunk, hogy meleg szobába kitalálták, megálmodták, elképzelték és sose történt vele semmi. >> Nem biztos vagyok benne, hogy azért igen magas százalék, hogy [nevetés] hogy igen, hogy kitalál ott kényelmes az kényelmesen, és és nem tudja az ember felfogni előre nyilván, hogy mire vállalkozik.

Úgyhogy nálam ez úgy történt, hogy hogy egyszerűen tudtam, hogy van egy olyan mechanizmusa az embernek át tehát nem akarok általánosítani, de a legtöbb embernek én azt látom, magamon is ezt figyeltem meg, hogy kitalál valamit, eldönt valamit, hú de jó, ezt megcsináljuk, és azonnal jön az ellenondolat, hogy miért is nem >> és akkor ez hogyan nem lehet?

És egyébként miért miért jó az a biztonságos kényelmes hely, ahogy most vagyok?

És nyilván nekem is voltak, hogy fotós vagyok, három gyerekem van, akkor még kis kamaszok voltak, most már azért nagyobbak.

És van egy tök jó bejáratott világom, mi a fenének emeljem a tétet, de közben meg annyira erős volt az egész dolognak ez az izgalom, meg a kíváncsiság, meg az érdeklődés, hogy mindent felülírt.

Úgyhogy tettem magamnak egy ígéretet, hogy innentől kezdve én kitűztem ezt a célt, eldöntöttem, nem fogok öngolt rúgni, nem fogom a saját döntésemet leértékelni, degradálni, hanem ez egy tök jó döntés.

Én ebben biztos vagyok, és egyszer én ezt most végig fogom tolni. lesz ami lesz.

Úgyhogy ezt én megígéltem magamnak, és akkor innentől kezdve megkezdődött a buli, hogy sportolói múlttal nekiállni egy olyan extrém kihívásnak, amit évente 15 ember csinál meg a bolygón, és harcedzett extrém sportolók mennek erre a helyre, nem pedig Vámosnúra az anyuka, aki fotózik közben.

Szóval, szóval ez így elég izgalmas volt. >> És a Gábor egyáltalán nem kételkedett.

Azt mondtam, kérdeztem mondom így utólag, hogy miért miért vágtál bele, vagy vagy velem, hogy hogy nem gondoltad meg magad.

De igazából nekem azt mondta, hogy ő már az elejétől azt érezte rajtam, hogy én egy ilyen problémamegoldó ember vagyok.

Nem az a fontos, hogy nyilván nagyon fontos, hogy jó erőben legyél.

Sokat kellett rázenem meg készülni, meg táplált az ember, meg minden, de két egyforma fizikumú, két erőteljes embert egymás mellé rakunk, úgyis az lesz a döntő, hogyha jön egy probléma, hogy melyik akarja ezt megoldani, és melyik közül ő pedig ki akarja kerülni, akármilyen fizikai beállítottsága van. egyébként van rá egy tök jó sztorim, de nem akarok előre futni.

Ezt majd a végén el fogom mesélni, >> hogy ez hogy is dőlt el, hogy jó fizikumú ember, és mégis feladta. >> Ühüm.

Én annyira hiszek a szem csillogásábát.

Egyszerűen, hogyha hogyha ilyen dolgokról beszélgetek valakivel, >> akkor akkor az személy egyszerűen látszik, hogy másképp csillog, vagy nem, hogy hogy ő hogy ő képes-e, hogy megcsinálja, vagy vagy ne is ne is kezdjünk bele.

Ez nagyon ez nagyon érdekes dolog.

Azt mondtátok, hogy oké, csináljuk.

Azamentél, és mit mondtál a gyerekeidnek? >> Hát én elkezdtem mesélni mindenkinek, akit ott értem a környezetemben, hogy fú, képzeld el, mekkora ötletem van, én át fogok kelni Gröllandon a világ legnagyobb szigetén.

Igaz, hogy vannak jeges medék meg ilyesmi, de hogy ez engem nem érdekel.

És akkor így jöttek a meg fogsz halni három nap múlva sírva jössz haza.

Milyen felelőtlen ember vagy? és sorolhatnám.

Tehát nyilván a másik félnél neki nem volt ott a teljes koncepció, nem volt neki ott az a bizonyossága, nem voltak ott az információ, ami nekem megvolt odatobni egy ilyen ötletet.

Hát teljesen kiborult ability, tehát ki voltak akadva így a környezet.

Aztán a gyerekek ők meg ugye akkor volt a kislányom 11 éves, tehát éppen kamasz kiskamaszkorban 14 meg 17.

Ők ők ebbe a vagány időszakba, tehát hogy nekik még semmi sem lehetetlen kategória.

Szerintem ez volt az ő fejükben a beállítottság.

Úgyhogy nekik semmi kérdés ezzel kapcsolatban nem volt, tehát semmi aggodalom.

Fel se fogták szerintem, hogy én hova készülök.

Nyilván amikor mutattam videókat, akkor a [nevetés] nem a brutál videókat ut csak mutattam a térk ide készülünk, ilyen felszerelés kell és megismertettem velük ezt az egész világot, tehát látták a felszereléseinket, ahogy készülünk, milyen kaját viszünk.

Sőt, volt olyan, hogy mikor csomagoltuk így a kajákat, egyszer csak azt láttam, hogy a középső gyerek így fut a ház körül, így teszi a köröket.

És akkor mondom, te mit csinálsz?

Hát azt mondja, én is készülök, mert majd én is megyek Gröllandra, most elkezdek akkor edzeni.

Tehát, hogy őket is inkább inspirált ez az egész dolog.

De valószínűleg benne volt az is, hogy nem fogták fel, hogy mi van.

Most már azért beszélgetek a lányommal, ő 14 éves, most már azért úgy úgy mondtam neki, hogy mi lenne, ha most elmennék egy hasonló kaliberű expedícióra.

Mondta, hogy anya, én nem akarok róla tudni. [nevetés] Tehát most már azért úgy változik a kisvilága.

De de a fiúk abszolút nekik ez így most is így beleférne nyilván ha az embernek van egy célja, akkor magába eldönti, és aztán azt is eldönti, hogy most mennyit akar hallgatni a környezetre, mennyire érdekes az ő véleményük, vagy kire hallgat.

Tehát ez már tehát én mindig azt szoktam mondani így előadások során is, hogy az embert nem lehet lebeszélni a saját döntéséről, hacsak nem engedi, hogy lebeszéljék.

Igen, ez gondom ez abszolút kulcs. >> Igen.

Igen. >> Volt olyan pillanat, amikor elgondolkodtál azon a negatív…

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Dr Move

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Grönland Jegén: Anyukaként szemben a lehetetlennel - Dr Move Podcast 2. rész”

Miről szól ez az epizód: „Grönland Jegén: Anyukaként szemben a lehetetlennel - Dr Move Podcast 2. rész”?

Vámos Nóra, fotóművész és extrém sportoló, sportmúlt nélkül síelt át 560 km-t Grönlandon. Az epizódban a felkészüléséről, a család és az expedíció összeegyeztetéséről, valamint a mentális stratégiákról beszél. Az epizód a Prevenciós Központ Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Grönland Jegén: Anyukaként szemben a lehetetlennel - Dr Move Podcast 2. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Veres Attila, Vámos Nóra.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Grönland Jegén: Anyukaként szemben a lehetetlennel - Dr Move Podcast 2. rész”?

Megjelenés: 2026. 03. 04.. Hossz: 1 óra 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/prevencios-kozpont-podcast/gronland-jegen-anyukakent-szemben-a-lehetetlennel-dr-move-podcast-2-resz

Több epizód a Prevenciós Központ Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból