Tervezd magad újra

E66 A magányosság járványa – mit tehetsz ellene?

· PT37M8S

Összefoglaló

A modern világban egyszerre könnyebb és nehezebb kapcsolódni másokhoz. Az egyedüllét és a magányosság két különböző fogalom: előbbi egy állapot, utóbbi egy negatív érzés. Evolúciós szempontból az ember társas lény, a csoporthoz tartozás biztonságot adott, az elszigetelődés pedig…

Röviden

Műsor
Tervezd magad újra
Megjelenés
2024. 12. 04.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Csekovszky Anna
Témák
magányosság, egyedüllét, társas kapcsolatok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

én úgy látom hogy egy elég ironikus helyzetben vagyunk és egy nagy kettősség jellemző a mai társadalmainkra erre a modern világra az egyik oldalról azt mondhatjuk hogy talán soha nem volt ennyire könnyű egymáshoz kapcsolódni legalábbis virtuálisan és olyan emberekkel beszélgetni akik távol vannak tőlünk fizikailag mondjuk a világ másik oldalán vagy akár olyanokkal akiket soha nem láttunk és akikkel igazából élőben soha nem találkozt ezzel egy időben talán azt is mondhatjuk hogy soha nem voltunk ennyire magányosak két dolgot meg kell különböztessünk az egyik az egyedüllét ami egy állapot és ami nem feltétlenül baj vagy nem feltétlenül negatív magányosnak lenni az pedig egy érzés ez inkább azt jelenti hogy kevesebb kapcsolatod van másokkal mint amennyit szeretnél tehát ez egy teljesen szubjektív fogalom ami a saját megítélésedtől függ és a vágyaidtól is tehát hogy mire vágysz mit mit szeretnél mennyire szeretnél kapcsolódni másokhoz lehet valaki úgy nagyon sokat egyedül hogy egyáltalán nem érzi magát magányosnak és az ellenkezője is megtörténhet hogy valaki folyton emberek között van és mégis végtelenül magányosnak érzi magát a kutatások azt is mutatják hogy a magányosságnak még csak az úgynevezett szociális képességekhez sincsen köze tehát olyan ember is érezheti magát nagyon magányosnak aki egyébként kön könnyen ismerkedik és könnyen kapcsolatba lép másokkal beszélgetésbe legyedik akár idegenekkel ő is érezheti úgy hogy valahogy nem kapcsolódik igazán megint evolúciós szempontból szeretném kezdeni a vizsgálatunkat mertogy ennek is evolúciós okai vannak hogy miért érezzük olyan rosszul magunkat egyedül ugye hát tudjuk hogy az emberek csoportban éltek és ez a csoporthoz tartozás adta meg az egyedül biztonságot ez jelentette a védelmet azt hogy lesz élelmem hogy lesz kire számítsak támogatnak a többiek sőt a szaporodási lehetőséget is a csoportba találtuk meg az utódok felnevelése tehát minden csoportosan történt és ezért úgy alakult a az ember hogy a természetes szelekció jutalmazta a csoporthoz tartozást és az ehhez kapcsolódó viselkedéseket például az együttműködést a kötődést másokhoz ezeknek a viselkedéseknek a hatására az agyunkban dopamin és oxitacin termelődik többek között ugye ezek azok a hormonok amik például az öröm élvezett megélésért felelősek amik kialakítják bennünk a bizalmat az oxitocin olyasmi ami felszabadultabbá is tesz és erősíti bennünk az egymás iránti kötődést tehát egyik oldalról az evol jutalmazta ezeket a bizonyos egymáshoz kapcsolódó egymás felé vonzódó viselkedéseket a másik oldalról pedig ennek az ellenkezőjét az eltávolodást úgymond büntette például olyan módon hogy kialakította bennünk az egyedüléttől való félelmet ez pedig egy amigdalának nevezett agyi területben alakul ki ami egyébként az érzelmekért felel tehát ezért van az hogyha kimaradunk dolgokból a csoportból akkor félelmet élünk meg mert ez is olyasmi amire úgymond evolúciósan be vagyunk huzalozva az emberek tehát az ősidőkben illetve mondhatjuk azt hogy több százezer éven keresztül 100-120 fős csoportokban éltek leginkább és ahogy mondtam ha ebből a csoportból kimaradtál lemaradtál kiszorultál az egyet jelentett a halállal tehát magányosan nem lehetett túlélni a mai valóságunk ezzel élesen szembbe megy hiszen azt látjuk hogy egy individualista korban élünk ahol kifejezetten támogatják és biztatják a média és különféle üzenetek azt hogy törődj leginkább magaddal egyedül is meg tudsz állni a lábadon nincs rá szükséged hogy másokhoz kapcsolódj és minden a technológia az életünk berendezkedése a lakásaink nagyon-nagyon sok minden van amit úgy találtak ki hogy lehessen egyedül használni és élvezni is a mai modern világunk nagyon szembbe megy az evolúciós körülményeinkkel és mégis működnek bennünk azok a régi mechanizmusok amiket ugye belénk épített a természet és nagyon ijesztő számunkra az egyedülét a tartós magány az kifejezetten káros hatásokat tud ránk gyakorolni például megváltoztatja az agy működését egerekkel végzett kutatásokban figyelték meg hogy az egerek agyában akik magány akiket magányosságra ítéltek a kutatók elég erőteljesen meg lehetett figyelni az agyban a neuronok szerkezetében kapcsolódásában konkrét változásokat például többek között a magányosság a memóriára is rossz hatással volt és még a motoros funkciókra is tehát lelassult kicsit olyan darabosabb mozgás volt jellemző azokra az egerekre akik ebben a kísérletben részt vettek az embernél is azt figyeljük meg hogy a krónikus magányosság nagyon sokféle betegséghez vezethet az első ami rögtön kézenfekvőnek tűnik az ugye a depresszió és a szorongásos zavarok tehát aki magányosnak érzi magát az könnyen belecsúszik egy ilyen deprimált állapotba mindent sötéten kezd látni egyre kevésbé érzi helyén a dolgokat illetve magát a világ világban és egyre többet szoronat növekedhet az életünkben a stressz a magányhására például a kortizol nevű hormon szintje is emelkedik ugyanakkor az önbizalmunkra meg rossz hatással van az hogy úgy gondoljuk hogy én nem vagyok képes rá hogy emberekhez kapcsolódjak nem vagyok elég értékes tehát ilyenkor egy csomó gondolat beindul ilyen önbecsmérlő negatív önértékelést táp álló rossz automatikus rossz gondolat és olyan biológiai hatásokat is megfigyelhetünk hogy például a magányos ember tehát akinek tartós magányosság áll fenn az életében annak meggyengül az immunrendszere érzékenyebb lesz a betegségekre aztán a demencia az alzheimer kó másik nevén gyakoribb azoknál az idős embereknél akik magányosnak érzik magukat és sajnos rövidebb él tartam is társul a magányossághoz van aki azt mondja hogy ugyanolyan káros magányosnak lenni minthogyha napi egy doboz cigit szívnánk el úgyhogy tényleg azt mondhatjuk hogy nagyon komoly káros hatásai vannak az egészségre a másik oldalról az is igaz hogy a magányosság egy önmagát gerjesztő folyamat ugyanis ami talán az egyik legrosszabb hatása hogy minél magányosabb valaki annál nagyobb az az esélye arra hogy szociális fóbiát alakítson ki mit jelent ez kutatásokból az derül ki hogy tartós magányasság esetén kialakul egy olyan állapot amiben az ember elkezdi egyre inkább félreértelmezni mások viselkedését és például az arckifejezéseiket tehát például olyasmiket gondol amikor valaki nem tudom én semleges arcot vág hogy milyen rosszul néz rám az illető biztos nem vagyok neki szimpatikus vagy hogyha valaki nem tudom én egy kicsit türelmetlenebb akkor lehet hogy azt úgy értelmezi hogy ráharagszik tehát folyamatosan egyre negatívabban ítéli meg mások viselkedését ennek eredményeként pedig másokat ugye barátságtalannak vagy ellenségesnek akár gunyorosnak vagy ijesztőnek lát és ebből következik az hogy még inkább tart tőlük még inkább elszigetelődik és még jobban kerüli az ember ket lehet hogy ez olyasmikben nyilvánul meg hogy nem tudom én hogyha elmegy valahova akkor próbál a lehető legkevésbé feltűnő helyre helyezkedni hogy hogyha valaki a szemébe néz akkor inkább lesüti a tekintetét és gyorsan elmegy nem megy oda másokhoz kifejezetten kerüli a kapcsolódást ha megszólítják akkor is gyorsan kihátrál egy beszélgetésből tehát ez egy ördögi kör és egy önmagát erősítő folyamat amibe nyilván nem jó ha belecsúszunk társadalmilag megvannak az okai annak hogy miért változott meg ennyire az életünk és miért van ez az úgynevezett járvány a magányosság járványa ami most már így ment be a köztudatba megszűntek ugyanis azok a lehetőségeink amikor könnyű volt egymással találkozni amik úgymond összehozták az embereket olyan dolgok nehezítik egyébként az idegenekkel való ismerkedést hogy például vannak különféle elképzeléseink hogy mi fog majd történni egy ilyen beszélgetésben az egyik dolog amitől gyakran félünk hogy majd nem fogunk tudni miről beszélgetni és hogy beáll köztünk valami kínos csend és akkor mi lesz hogyha egyikünk se fog tudni megszólalni vagy nagy isten én leszek az aki úgymond szégyenben maradok ugye meg így jönnek a negatív automatikus önbecsmérlő gondolatok és hát ezek nem segítik azt hogy egy ilyen szituáció belevágjak és bátran kipróbáljam magam tehát leginkább olyan dolgoktól tartunk mintogy a másik például meg fog ítélni nem tudom hogy mit fog rólam gondolni lehet hogy nem fog elég okosnak érdekesnek tartani lesz-e v vajon miről beszélgetnünk illetve még azért az is megjelenik a gondolataink között hogy vajon a másik mennyire lesz kedves szimpatikus barátságos ami nagyon jellemző ezekre a szituációkra tehát amikor szeretnénk ugyan ismerkedni de valahogy mégis visszatart tőle valami hogy hajlamosak vagyunk képzeletben felnagyítani a félelmeinket és sokkal durvábbnak rosszabbnak látni mint amilyen a valóság volt egy nagyon érdekes kutatás amit olvastam ami nagyon jól illusztrálja azt hogy mennyire túlzóak és teljesen a valóságtól eltérőek az elképzeléseink és hogy mindig rosszra számítunk akkor is amikor nem kell lenne rá számítani ebben a kutatásban olyan embereket vontak be akik vonaton utaztak és a résztvevők egyik felét arra kérték hogy kétféle szituációt képzeljen el az egyikben azt képzelje el hogy valakivel ott a vonaton beszélgetést kezdeményez valakit megszólít a másik szituáció pedig amire amit el kellett képzelni az volt hogy egyedül utazik végig és nem szólít meg senkit a más csoportnak mondjuk azt hogy az aktív csoportnak akiknek nem az volt a dolga hogy elképzeljenek hanem hogy csináljanak valamit az volt a feladata hogy a opció valóban megszólítson valakit és beszélgetésbe elegyedjen valakivel b opció pedig hogy egyedül utazzon végig az út során nagyon érdekes eredmény született ugyanis a kutatás végén azt mérték hogy ki mennyire volt valójában mennyire él vezte az utat azok akiknek az elképzelt helyzeteket adták ők úgy képzelték el hogy hogyha meg kellene szólítaniuk másokat akkor rettenetesen rosszul éreznék magukat és egyáltalán nem tudnák élvezni az utat ha pedig egyedül fognak utazni akkor biztos hogy akkor sokkal jobban érzik majd magukat ezzel szemben az a csoport akinek az volt a dolga hogy tényleg megszólítson másokat sokkal elégedett bbek voltak azok akik megtették ezt a lépést tehát akik abba a kondícióba voltak beosztva hogy beszélgetést kezdeményezzenek és azok akik magányosan utazták végig a vonatutat ők sokkal kevésbé élvezték az utazást mi derül ki ebből a kísérletből hát az hogy az elképzeléseink teljesen ellentétesek a valósággal tehát hogyha te most azt hiszed hogyha megszólítasz valakit akkor majd kínosan fogod magad érezni meg akkor ma majd sokkal kevésbé fogsz élvezni valamit egy eseményt egy programot minthogyha egyedül csinálnád végig ez csak a fejedben létezik a valóság az hogy ha megszólítasz valakit akkor sokkal nagyobbak az esélyid arra hogy tényleg jobban is fogod magadat érezni a beszélgetés által úgyhogy az a helyzet hogy kevés a tapasztalatunk idegenekkel való beszélgetésben viszont rengeteg hiedelmünk van úgyhogy az első dolog amit megtehetsz az hogy megvizsgálod ezeket a hiedelmeidet az egyik témakör amiről hiedelmeink vannak magammal kapcsolatosak tehát például ilyenek hogy furcsa vagyok vagy majd mások úgy fogják találni hogy unalmas vagyok vagy hogy nem vagyok elég okos vagy hogy ilyen szociálisan ügyetlen vagyok aztán a másik kör amiről negatív hiedelmeket táplálunk mások tehát hogy például majd nagyon rosszul fognak rám nézni ha butaságot mondok akkor ki fognak nevetni az emberek úgy általában nem kedvelnek engem vagy az hogy mindenki rám figyel a legtöbbször ezek olyan félelmek amik a fejünkben léteznek csak aztán arról is lehetnek téves hiedelmeink hogy például hogyan alakulnak ki a barátságok egy nagyon kontraproduktív vagy mondhatjuk azt hogy akár káros hiedelem hogyha azt gondoljuk hogy a barátság az olyasmi aminek magától kell megtörténnie ami úgy jön az életünkbe és aztán táplálja saját magát és nem igazán kell érte aktívan tennünk a kutatások megint csak azt mutatják hogy akik ezt hiszik azok magányosabbak és ezzel szemben azok az emberek akik proaktívabbak akik úgy gondolkodnak hogy akkor lesznek jó kapcsolataim ha én teszek értük hogyha megkeresem a másikkat ha időnként felhívom megkérdezem hogy mire van szüksége hogyan segíthetnék találkozzunk csináljunk együtt valamit ezek azok az emberek akik sokkal inkább körül vannak véve és nem érzik magukat magányosnak az is egy másik kutatásból derült ki hogy hogyha úgy képzelem hogy én egyébként elég jól körül vagyok véve emberekkel hogy elegendő barátom van hogy van kire számítanom van kire támaszkodnom ak akkor még a negatív dolgok is kevésbé fognak hatni rám és kevésbé billentenek ki az egyensúlyomból én megint egy érdekes kísérletet hoztam erre példának ebben a kísérletben enyhe áramütést kaptak az emberek és az egyik csoportnak a kedvesük a párjuk fotóját mutatták a másik csoportnak pedig idegenek fotóját és az volt a kísérlet eredménye hogy azok akik a kedvesük fotóját fényképét nézték az áramütés alatt kevésbé érezték keménynek nehéznek fájdalmasnak ezt az áramütést tehát az hogy hogy érezzük hogy mennyire vagyunk támogatva még akárcsak abszolút képzeletben is az abszolút kihat arra hogy hogy éreztük magunkat és mennyire vagyunk ellenállóak az élet nehézségeivel szemben az is tény hogy attól hogy mondjuk tartasz az idegenekkel való beszélgetéstől ezzel egyúttal még lehetsz kíváncsi másokra ez a két dolog nem zárja ki egymást és két egymástól független vonás de mondjuk a segítségen keresztül is kapcsolódhatunk tehát hogyha arra gondolok hogy én tudok segíteni valakinek és az nekem kevésbé ijesztő mint az hogy csak úgy megszólítsam a saját örömömre akkor lehet hogy így könnyebb lesz kapcsolódnom és akár másokkal beszélgetést kezdeményeznem vagy barátságokat na de hogyan is kezdheted el hogyha te egyéb ként nem vagy annyira extrovertált és nem annyira könnyen szólítasz meg idegeneket egy introvertált embernek tényleg rémálma egy ilyen networking esemény ahol egyedül van és ott találja magát egy csomó idegennel körbevéve és akkor ott valamit kellene csinálni hiszen egyedül egy ilyen helyzetben lenni ez nem egy természetes dolog számunkra ez egy külön megerőltetéssel jár és egy külön energiabfek ést igényel amit…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „E66 A magányosság járványa – mit tehetsz ellene?”

Miről szól ez az epizód: „E66 A magányosság járványa – mit tehetsz ellene?”?

A modern világban egyszerre könnyebb és nehezebb kapcsolódni másokhoz. Az egyedüllét és a magányosság két különböző fogalom: előbbi egy állapot, utóbbi egy negatív érzés. Evolúciós szempontból az ember társas lény, a csoporthoz tartozás biztonságot adott, az elszigetelődés pedig… Az epizód a Tervezd magad újra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 12. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „E66 A magányosság járványa – mit tehetsz ellene?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csekovszky Anna.

Milyen témákat érint ez az epizód: „E66 A magányosság járványa – mit tehetsz ellene?”?

Fő témái: magányosság, egyedüllét, társas kapcsolatok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „E66 A magányosság járványa – mit tehetsz ellene?”?

Megjelenés: 2024. 12. 04.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tervezd-magad-ujra/e66-a-maganyossag-jarvanya-mit-tehetsz-ellene-b273a215

Több epizód a Tervezd magad újra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból