Tervezd magad újra

E86 A Stockholm-szindróma

· PT17M1S

Összefoglaló

1973-ban Stockholmban egy bankrablás során Jan Erik Olson túszokat ejtett. A helyzet eszkalálódásával a túszok, különösen Kristin Enmark, kezdetben jó viszonyt alakítottak ki túszt ejtőjükkel. Olson követelései között szerepelt egy Mustang, fegyverek, pénz és barátja, Clark…

Röviden

Műsor
Tervezd magad újra
Megjelenés
2025. 08. 01.
Hossz
17 perc
Szereplők, említett nevek
Csekovszky Anna, Kristin Enmark
Témák
stockholm-szindróma, bankrablás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

1973. augusztus 23-át írunk, amikor is Stockholmban a Norm Stork téren álló Schveriges Kreditbankba kicsivel nyitás után besétál egy barnahajú fekete bajszú férfi.

Az egyik kezében egy textilbőröndel, a másik karján pedig át van vetve egy kabát, ami alatt egy félautomata fegyver lap.

Jan Erik Olson 32 évesekkor börtönből szökött rab.

Valójában vöröses szőke a haja.

Ezek fölött azonban egy parókát húzott magára és egy játékszemüveget.

A bőröngje pedig tele van a bankrabláshoz tervezett eszközökkel olyanokkal mint robbanószer dinamitfejek tartaléklőszer a fegyveréhez.

Van még nála kés, kötelek, két walkie és egy tranzisztoros rádió.

Olson a mennyezetbe lő és angolul felkiáltállt.

Igazán amerikai akcentussal szólal meg, és ezek után is csak angolul beszél, hogy ezzel is elrejtse a személy azonosságát.

Ezt a sort egyébként, ezt a belépő mondatot egy filmből kölcsönözte.

Megtetszett neki ez a mondat, és ezért így indítja a bankrablást.

Ekkor a bankban körülbelül 40-en tartózkodnak.

A legtöbben közülük rögtön a földre vetik magukat, és érthető módon alaposan megijednek.

Vannak olyanok is, akik a bank egy valamelyik félreelső részében rekednek.

Ugye több helyiségre van osztva ez a bank, fiók.

Olson elsőként a pultra teszi a rádióját, és felkapcsolja a hangerőt maximumra, ami csak még inkább hozzátesz az általános riadalomhoz és a káoszhoz.

Mint később kiderül, azért hozott magával rádiót, mert innentől kezdve folyamatosan hallgatja a híreket, szeretné tudni, hogy mit mondanak róla, mit tud a rendőrség, hol tartanak a nyomozásban.

Ezek után kötelet vesz elő, és az egyik alkalmazottra, egy férfira ráparancsol, hogy ezzel kötözze meg az másik közelben hasló fiatal nő kezét és lábait.

Ez a fekete hajó fiatal nő, 23 éves Christin Enmarknak hívják. nemrég szakított egyébként a barátjával, és most éppen az utolsó heteit tölti a bankban alkalmazottként, mielőtt visszamenne az egyetemre, hogy megkezdje a tanulmányait, szociális munkásként szeretne ugyanis dolgozni, és teljesen új életet szeretne kezdeni.

Elsőként tehát őt kötözi meg Olson, aztán még két másik túszt szerez.

Mikor a rendőrség megérkezik a helyszínre, akkor elmondja nekik, hogy mi mindent követel.

Először is egy autót, egy Ford Mustangot szeretne, két gépfegyvert, golyóálló mellényt, 3 milliós vét koronát és egy nagyon kedves barátja, Clark Olafson szabadon bocsátását, aki éppen ekkor börtönben ül.

Olson, akit innentől Janeriknek fogok nevezni, hiszen Olson, Olofson nagyon-nagyon hasonlítanak egymáshoz, ezért inkább a keresztnevüket fogom használni.

Tehát Janerik meg van győződve arról, hogy minden követelését meg is fogja kapni. és az a terve, hogy aztán a barátjával és a túszokkal együtt fog elmenekülni a helyszínről, hogy alátámassza ennek a követelésének a komolyságát, egy nőt, az egyik túsz nyakát szorongatva fegyvert fog az oldalához, és így a rendőröknek szemernyi kétségesen maradhat afelől, hogy tőre aztán semmi jóra nem számíthatnak.

Mindeközben a túszokkal valójában nem kifejezetten barátságtalan.

Később például megengedi a nőknek, hogy hazatelefonáljanak, és akkor ennek a bizonyos fiatalnőnek, Krisztinnek sikerül is beszélni az anyjával.

A másik két nőnek nem sikerül, mert nem ér a szeretteiket, nincs senki otthon a lakáson.

Egyikük egy anyuka, pedig sírva is fakade miatt, hogy nem tudott beszélni a kisgyerekeivel.

Jan Erik pedig megpróbálja megnyugtatni, és arra biztatja, hogy majd később próbálkozzon újra.

Eddigre az igazságügyminiszter világos parancsot ad arról, hogy semmilyen módon nem fogják lehetővé tenni a bankrablónak a szökést, az elvonulást a pénzzel és a megkapott fegyverekkel satöbbi, de azért, hogy valamilyen pozitív jelet, jó indulatot mégis csak mutassanak felé, ami tárgyalási alapot adhat a továbbiakhoz, valóban a helyszínre szállítják a barátját, tehát a jóképű csibészes, mosolyú Clark Olafson másnap meg is érkezik a bankfiókhoz, aztán a két rabló elbarikádozza magát a páncélteremben a három tússzal.

Clark érkezésével minden megváltozik, ahogy arról később a túszok beszámolnak az újságíróknak, a jelenléte nagyon megnyugtató mindenki számára, Janeriket is beleértve.

A körülményekhez képest ő az, aki igyekszik jó hangulatot teremteni, nagyon sármos és figyelmes a túszokkal. egy kedves kis mosollyal az arcán.

A következő napokban a rendőrök elkövetnek néhány baklövést, például mivel még mindig nem tudják megmondani biztosan, hogy ki is az első túzsejtő rabló, tehát Jan Erik az amerikai akcentusa miatt, és azért, mert továbbra is csak angolul hajlandó megszólalni, ezért tévesen azonosítják egy teljesen másik szökött rabbal, akinek egyébként megtalálják a kisöccsét, és úgymond meglepetésként őt odaviszik a bankhoz, és beküldik a bankfiókba, hogy beszéljen a feltételezett bátja lelkére.

Mivel Jöneriknek ugye érthető módon fogalma sincs arról, hogy ki is ez a 16 éves fiatalember, egy lövéssorozatot ereszt felé, a fiú pedig szerencsésen elmenekül.

A jelenet azonban elég ahhoz, hogy a fogjukban kialakuljon az a feltételezés, hogy a rendőrség egyáltalán nem ért a dolgához, és csak még tovább rontanak a helyzeten.

Aztán történt még néhány érdekesség a következő napokban.

Például az egyik rendőrfőnök, akit az ügynek a felelőseként jelölte ki, Lindrót bebocsátást nyer a bankba, a rablóknak az engedélyével, hogy egy nekiszegezett pisztoly mellett megnézhesse a foglyokat megbizonyosodhasson az ő állapotukról.

Ekkor megdöbbenten tapasztalja, hogy egyfajta bajtársiasság, egyfajta közvetlenség, barátságos hangulat van. a foglyok, főleg két nő, az egyik Krisztin, a másik Elizabeth és Clark között, aki át is öleli a válukat, és úgy viszi őket oda, hogy bemutassa őket.

A rendőrfőnökkel rövid beszélgetést folytatnak.

A nők nem kérnek semmit a rendőröktől, és nem is tűnik úgy, hogy igazán segítséget szeretnének, inkább csak megerősítik a rablók követeléseit, miszerint annyit szeretnének, hogy nyugodtan elhagyni az épületet együtt a rablókkal.

A rendőr értetlenül áll a történtek előtt.

Aztán az is ezen a napon történik, hogy Krisztin, tehát ez a 23 éves fiatal hölgy telefonál Olof Palme miniszterelnöknek, és azt mondja neki, hogy abszolút biztonságban érzi magát a rablókkal, de inkább attól tart, hogy a rendőrség miatt fog elmérgesedni a helyzet, vagy hogy esetleg képesek lennének megtámadni a bankrablókat, és ezzel feláldozni a foglyok életét.

A túszok tehát úgy érzik, hogy inkább a rablók azok, akik megvédik őket valami súlyosabbnak a bekövetkeztétől, és a rendőrökben egyre egyre kevésbé bíznak.

Később a rendőrség lyukat is fúr a mennyezetbe az emeletről, és egy fényképezőgépet dug be ezen keresztül, amire Janerik egyébként rálő, egy rendőr pedig elég komolyan meg is sérül.

A rendőrség következő lépésként könnygázt tervez bevetni, amitől alaposan megrémülnek a túszok. hiszen ez őket is érinti.

Végül a hatodik napon ez valóban meg is történik.

A rendőrség betör a páncélterembe, a két rablót bilincsbe verve, a túszokat pedig hordágyon szállítják el a helyszínről, ahol ekkor már tévésbok és tudósítók hada várja őket.

Krisztin ekkor még Clark után kiállt, és azt mondja, hogy még találkozunk úgy, mint ahogy egy régi baráttól köszön.

A média persze hamar felkapja az ügyet, és originálsi szenzáció lesz belőle.

A két bűnöző ügyét aztán persze bíróságra viszik, ott tárgyalják, de a túszok nem is akarnak ellenük tanúskodni, sőt még pénzt is gyűjtenek a jogi védelmükre.

Aztán Clark Olofsont végül felmentik a vád alól, és végül csak az eredeti büntetését kell letöltenie, tehát visszaviszik a börtönbe, és leül azt, amit egyébként eredetileg kiszabtak rá.

És a foglyok közül lesz olyan, aki még évekig tartja vele a kapcsolatot.

Ő egyébként újra és újra visszaeső bűnöző marad.

A későbbiekben is, nemrég halt meg, de még a 60-as éveiben is főként drogcsempészként kereste a kenyerét.

Jan Erik Olsont végül 10 évre csukják le, de a börtönben közben szerelmes leveleket kap olyan nőktől, akik vonzónak találják őt a hírekből ismerve.

Később pedig megnősül. vagy 15 évig Tájföldön él, ahol egy kis élelmiszerboltot vezet, és könyvet is ír a történetről.

A Stockholm szindróma elnevezést eredetileg az ügy kivizsgálására felkért svéd pszichiáter Nils Berot használta.

Ennek a úgynevezett szindrómának a tünetei, hogy az áldozat, vagyis a túsz elkezd kötődni, megpróbál segíteni, vagy megpróbálja megvédeni a fogvatartóját, hogy pozitív érzelmeket alakít ki iránta, és mindeközben negatívak az érzései a rendőrséggel vagy más autoritással kapcsolatban.

Azzal magyarázták ezt a szindrómát annak idején, hogy veszélyben akármekkora kis kedvesség is felértékelődik, és ezért alakul ki egy kötődés, egy szimpátia a túzejtő felé, mertogy eltorzul a látásmódunk, és azt, ami egy apróság, hogy mondjuk kiengedtek pisilni, azt annyira felértékelem, hogy emiatt a veszélyhelyzetben így fölfokozódnak az érzelmeim, és akkor elkezdek kötődni a túszejtő felé.

És mivel több esetben is megfigyeltek hasonlót, így aztán kapott egy ilyen elnevezést, hogy ez lehet a Stockholm szindróma.

A valóság ugyanakkor mást mutat.

Egy nagyon logikus dologra következtethetünk, hogyha egy helyzetben ugye van egy tejhatalmú zsarnok és van egy egy áldozat vagy valaki, akinek az élete csak ennek a zsarnoknak a jó indulatától függ, akkor mégis hogyan tudom növelni az esélyeimet a túlélésre?

Hát logikus, hogy a kölcsönös szimpátia, vagyis az, hogy megkedveltessem magamat a túszejtővel, vagy a zsarnokkal, vagy az úrral, ez egy jó stratégia lehet.

Evolúciós okokra is visszavezethetjük egyébként ezt a mechanizmust, hogy gyakori lehetett például még a vadászó gyűjtögető népek között az, hogy a egyes csoportok a másik csoporttól nőket raboltak.

És akkor ez a stratégia, hogy bizony tényleg összebarátkozom azzal, aki elrabolt, kifizetődőbb volt, mint az, hogy mondjuk elkezdtek ellenállni.

Később aztán vizsgálni kezdték, hogy létezik-e egyáltalán ez a Stockholm szindróma.

És egy 1999-es FBI jelentés szerint 1200 vizsgált esetből csupán 8%-ban fordult elő bármilyen jele annak, hogy a túszok vagy az áldozatok összebarátkoztak volna, vagy kötődni kezdtek volna a fogvatartójuk felé.

Tehát a Stockholm szindrómának nevezett dolog inkább tűnik kivételnek. ritkaságnak, sőt akár városi legendának, amiből persze könnyű médiaszenzációt csinálni, de ez nem egy hivatalos diagnosztikai kategória, nem egy pszichológiában valóban létező fogalom. hasonlóan más divatos kifejezésekhez egyébként, mint például a ahhoz, hogy van egy olyan elképzelés, hogy lehetek jobb vagy bal agyféltekés, hogy valamelyik agyféltekém erősebb a másiknál, vagy egy másik ilyen gyakori tévhit, hogy az agyunknak csak a 10%-át használnánk, vagy például az, hogy az elfolytott gyermekkori traumákat elegendő a felszínre hozni, beszélni róluk, és akkor már mintegy varázsütésre meg is oldódnak, ami azon ban valóságos és valamelyest hasonlít a Stockholm szindrómához az úgynevezett trauma bonding, azaz az a fajta társfüggőség, amikor valaki benne ragad, benne marad egy mérgező párkapcsolatban.

Tehát például párkapcsolati erőszak, abuzív kapcsolat áldozatai gyakran nehezen szabadulnak, és valóban kialakulhat valamiféle kötődés, de még ez se teljesen egyértelmű.

Ez a kötődés egyébként úgy alakulhat ki, hogy egymást váltják a bántalmazás és az apró figyelmességek, tehát a beléd rúgok és aztán megsimogatlak.

Tehát egy kicsit gonosz vagyok alapvetően, de aztán egy pici kedvességgel mégis csak visszaédesgetlek magamhoz.

Tehát egy ilyen kiszámíthatatlan ciklusba kerülnek a bántalmazottak, amiben folyamatosan ismétlődnek a bántalmazás, aztán a megbánás, aztán a mézeshetek, és jön az újabb bántás.

És ennek a hatására valaki akár függőséget is kialakíthat egy ilyen bántalmazóval szemben.

Erről most nem is beszélek nagyon hosszasan, de hogyha szeretnél erről egy hosszabb videót, akkor kommentelj ide ez alá a videó alá.

A Stockholm szindróma, tehát alapvetően úgy tűnik, hogy inkább mítosz.

Ugyanakkor egy érdekes történet, egy jó sztori és jó példája annak is, hogy mi emberek, milyen ügyesen tudunk alkalmazkodni adott esetben mentálisan is egy nehéz helyzethez.

És ugyanaz a helyzet egy perspektíva váltás után mennyire másnak látszik.

Ugye először itt is a rablók voltak az egyértelmű gonoszok a túszok szemében.

Rablóknak pedig ők csak igazából tárgyak vagy emberi pajzsok voltak.

De ahogy összezárva teltek a napjaik, és jobban megismerték egymást, mégis csak kialakult köztük valamiféle emberi kapcsolat, amibe akár belekerült a szimpátia, a kedvesség, a kölcsönös egymás védelmezése.

És ez nem csak egy irányba történt meg.

Ezt bizonyítja az az interjú is, amit Jan Erik Olsonnal készítettek, aki azt mondta, hogy az elején könnyedén lelőttem volna őket, de aztán ez idővel egyre nehezebb lett, mármint megölni őket.

És mindez az ő, mármint a túszok hibájuk, mindent megtettek, ugyanis amit mondtunk nekik, és nem álltak ellen.

És hogyha ellenálltak volna, akkor lehet, hogy nem lennénk ma itt, akkor másként végződött volna a történet, hiszen akár meg is támadhattak volna, akkor könnyebb lett volna megölni őket, de így megnehezítették, hogy megöljük őket.

Ahogy még szintén Janarik mondta, egyre jobban megismertük egymást, és ez nehezítette meg a helyzetet.

Jan Erik, tehát nézőpontváltásról beszél, és hogyha te is gyakorolnád a perspektívaváltást, akkor ajánlom az újnézőpontkártyaékot, ami ezt az adást is szponzorálta.

Ennek segítségével izgalmas új témákat és tartalmas beszélgetéseket indíthatsz játékos formában, még a legösszeszokottabb társaságban is.

Vagy éppen olyankor, amikor alig ismeritek egymást.

Például az egyik kedves vásárlóm azt írta, hogy csapatépítő eseményre vitte magával, ahol a szokásos, unalmas és felszínes beszélgetés helyett sikerült igazán izgalmas módon sokkal jobban, mélyebben kapcsolódni egymáshoz közelebb kerülni emberileg is.

Közben pedig nagyokat nevettek, és azok is megnyíltak, akik egyébként nem nagyon szoktak.

Tehát egy ilyen eseményen is jól jöhet.

Egy másik vásárlom pedig azt mondta róla, olyan ez a…

Említett entitások

Témák

  • stockholm-szindróma
  • bankrablás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „E86 A Stockholm-szindróma”

Miről szól ez az epizód: „E86 A Stockholm-szindróma”?

1973-ban Stockholmban egy bankrablás során Jan Erik Olson túszokat ejtett. A helyzet eszkalálódásával a túszok, különösen Kristin Enmark, kezdetben jó viszonyt alakítottak ki túszt ejtőjükkel. Olson követelései között szerepelt egy Mustang, fegyverek, pénz és barátja, Clark… Az epizód a Tervezd magad újra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „E86 A Stockholm-szindróma”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csekovszky Anna, Kristin Enmark.

Milyen témákat érint ez az epizód: „E86 A Stockholm-szindróma”?

Fő témái: stockholm-szindróma, bankrablás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „E86 A Stockholm-szindróma”?

Megjelenés: 2025. 08. 01.. Hossz: 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tervezd-magad-ujra/e86-a-stockholm-szindroma-91c2e6d3

Több epizód a Tervezd magad újra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból