Tudatos történetek

🎵 "Féltem, hogy vége a zenének" - László Attila: A Csillag Születik után

· PT48M31S

Összefoglaló

László Attila, a Csillag Születik harmadik évadának győztese a Tudatos Történetek podcastban mesél a gyerekkori sikerei és a tudatos felnőtt művészlét közötti útjáról. Beszél a Csillag Születik utáni életről, a hangja mutálásával járó félelmekről, a megfelelési kényszerről, és…

Röviden

Műsor
Tudatos történetek
Megjelenés
2026. 01. 01.
Hossz
49 perc
Szereplők, említett nevek
László Attila, Böröcz Tamás
Témák
zene, művészlét, csillag születik, önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Vendégem: László Attila, a Csillag Születik győztese 01:14 - "Hamarabb énekeltem, mint beszéltem" – A zenei kezdetek 03:
  2. — A Csillag Születik győzelem: Egy tündérmese belülről 10:46 - Élet a műsor után: Amikor átvettem az irányítást 15:36 - A
  3. — A hivatás megtalálása: Több, mint hobbi 23:30 - A COVID hatása: Alkotás a bezártságban 27:48 - Újra a színpadon: A járvá
  4. — Egyensúly a karrier és a magánélet között 35:51 - Lassíts le! Miért nem kell mindig rohanni? 43:01 - Emlékek és régi dal

Ebben az epizódban

Azt mondta, hogy Attila, azt kívánom, hogy mindig olyan legyél, mint ez a bimbó, mert amelyik Rózsa már kinyílott szépen, az nem sok idő, és már nem fog úgy kinézni.

De a bimbóban mindig ott van, hogy az az kinyílhat.

Ott van benne az élet. [Zene] Sziasztok!

Sok szeretettel köszöntelek titeket.

Ez pedig a Tudatos Történetek podcast 2026-os nyitórésze.

Egy kicsit megújultunk, most már három kamerával üzemel a podcast, és egy nagyon izgalmas vendéget hívtam, László Attillát, aki a Csillagszületik harmadik évadának a győztese volt.

De hogy ez-e az a címke, vagy inkább az, hogy zenész, művész, énekes, ezt majd vele vitatom meg.

Köszöntöm a kedves nézőket, akik néznek ezt a podcastot, és hát remélem, hogy jó ott fogunk beszélgetni. >> Nagyon sok kérdéssel készültem.

Hát és ugye, ahogy itt a felvezetőben is mondtam, a csillag születik.

Erre is ki fogunk térni, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos, meghatározó pillanat az életedben, >> de azért menjünk még még még vissza.

Egyrészt ugye ezt végül is mondhatjuk, hogy gyerekként nyerted, de hogy ott a nem tudom kis homokozóban vagy a zavarban játszva ott volt-e az, hogy a dallam az ének és ez a zene, ez ez ott lesz az életedben, vagy mikor került be egyáltalán, vagy már anyapoocakjában, vagy még azelőtt?

Hát anyom ő viccesen mondja mindig, hogy én hamarabb tanultam meg énekelni, mint beszélni.

És hát a zene valóban ott volt, amit említettél, hogy már a már a homokozób így most jelképesen igen, hogy a zene ott volt már akkor is.

Pedig a családban nem nincs senki zenész, aki ezzel foglalkozott volna, tehát úgymond én vagyok az első, de mindenki szerette a zenét.

Tehát nekem nagymamám is szerette a zenét. mindig is szerette volna, hogyha hogyha valamelyik lánya megtanul zenélni, de hát az nem sikerült.

De viszont az unokája legalább az már elkezdett foglalkozni a zenével, úgyhogy nagyon örült ő is.

És hát any népdalokat tanított nekem, sok népdalt.

Ezeket úgy megtanultam, énekeltem.

Ugye akkor még én nem tudtam, hogy ez milyen nagy, milyen nagy kincs, milyen nagy dolog az, hogyha az ember lelkében ott a zene, hogy az emberben benne van a zene, mert akkor ez így teljesen normálisnak tűnt, hogy szerettem énekelni, szeretem a zenét és valóban igen, gyerekkorban már ott volt.

Nekem csak halvány. emlékeim vannak az óvodából, de mesélték az óvónők, hogy Attila csak úgy énekelt és úgy már kell mondják, hogy Attila, jól van, most már kell menjen tovább a napirend, hát most már kell kell menni tovább.

Tehát hogy ezeket csak mesélték, nagyon halvány emlékeim vannak erről, de van.

És ezek olyan érzések benned, hogy hogy vagy akkor még gyerekként ez nem fogalmazód meg ilyen formán, csak az, hogy hát ebben jó lenni meg ez vagyok én, de hogy amikor így cseperedtél, megérkezett ez az érzés, hogy vow, hát én akár ezzel foglalkozhatnék is.

Volt ilyen pillanat? >> Hát én úgy gondolom, hogy nagyon fontosak a szülők így a gyermek életében már a kezdetekkor.

Tehát nyilván a szüleim vették észre a tehetséget.

És nagyon hálás vagyok azért, hogy nem csak észrevették, hanem hanem hogy foglalkoztak is vele, mert ugye sokszor azért van az, hogy a tehetséges a a gyerek énekel vagy akarmi, de úgy vannak vele, hogy hát oké, csinálja, de de csak egy hobbi és és >> legyen mellette más munkája, más szakmája, más képessége.

Már az első pillanattól édesapám már felismerte ezt a tehetséget, és ő ő volt vele, hogy hát belőle menjen akkor zenész, zenész énekes, ugye akkoriban hát én vendéglátó zenésznek készültem, mert az azt láttuk, hogy az van ott kézivásár környékén, milyen jól el lehet lenni ebből. >> Ez a szintetizátor és ének. >> Igen, szintetizátor és ének, lakodalmak, keresztelők, mindenféle ilyen rendezvény.

Ez volt így már emlékszem 10 évesen előttem és apumnak is meg is vette a szintetizátort el. igazából vitt helyekre, ahol ahol szintén zenészek voltak, hogy engedjenek engem is játszani, mert abból tanulok, mert ugye a négy fal között lehet gyakorolni 5- hat órát is.

V sose se voltam ez a nagyon nagy gyakorló ember mai napig sem, hanem ő ő fontosnak tartotta azt, hogy hogy igazából hogy emberek előtt úgy úgymond élesben megtapasztalni ezt az egészet.

És hát ő volt az, aki így így igazából legtöbbet úgy tette olyan szempontból, hogy hogy vitt.

Vitt sokszor akkor is, amikor nekem már nem lett volna kedvem, vagy vagy ugye még ilyen 10-14 évesen az ember még úgy úgy nem látja azt, hogy tudatosan nem látja azt, hogy most na én nekem ez fontos számomra, nekem ez kell, akkor nem látjuk ezt, mert akkor csak azt látjuk, hogy hát most nincs kedvem.

De a szülő ugye látja, hogy hát mi a fontos, hogy nem lehet csak úgy, hogy majd amikor kedved lesz, akkor nem, hanem meg, hanem kellett ez az erő, ez a hatás, ami ami valóban jót tett még akkor talán nem is volt annyira kellemes.

Úgyhogy igen, a szülők szülők indították el ezt az egészet.

Bennem ez igazából ma csak jóval később érett meg, hogy mennyire fontos is, hogy ez az én hitvallásom.

Tehát, hogy ez mondhatni 20 éves korom környékén >> érett meg igazán, hogy hogy mi is ez az egész.

Addig csak éneklés volt, és örültem, hogy éneklek, de jó, éneklek, szeretem a zenét, szeretem azt az egészet, de addig igazából csak úgy voltam, úgyhogy azért volt fontos, hogy a a szülői szigor vagy a nyomás meglegyen.

Hát nevezhetjük egyrész szigornak, de akkor ez egy nagyon erős bizalom is lehetett feléd, vagy részedről feléjük, hiszen >> hiszen bíztál abban, hogy igen, az az út, amit ők is egyengetnek neked, akkor az az biztos, hogy jó felé. >> Hát igen, gyerekként az ember gyerekként az ember még nem tudja, nem tudatos, üüm, >> csak halad az áról.

Na és ehhez képest gyakorlatilag tnél kevesebb voltál, vagy 14 körül, amikor a csillagszületig ugye bejött az életedbe.

Tehát az még akkor ha jól értem, az bőven nem az az időszak, ahol a tudatos zene.

De ehhez képest, hogy volt ott a ennek az egésznek a megélése?

Most nyilván 29 éves pályán mondom azt, hogy 14 évesen tényleg nem volt ez a tudatos zene, tudatos érzés nem volt meg bennem úgy lemélyülve, ami például már most úgy megvan, és ki tudja még meddig mélyül, mert nem lehet tudni.

Nekem ez egy mű, egy gyerek, nem is gyerekmese, vagy tündérmese, hogy is mondjam ezt, inkább olyasmi volt, egy tündérmese volt az a csillag születik megélni azt az egészet.

Tehát sokszor mondom hogy >> meg tudtad akkor egyébként élni, tehát hogy így így ott voltál benne, vagy vagy így nagyon furcsa kívül >> megtam jó volt.

Persze jól esett az a csillogás, az a hogy ismernek ugye a műsorban is ott úgymond az embert körül hát nem táncoljak, nem tudom milyen is erre a jó megoldás, hogy hogy mindenki jön ugye a akik a műsorhoz tartoznak, hogy gyere Attila most ide kell, ezt kell csinálni, azt kell csinálni fotó fotó. interjú és akkor na várjuk a műsort, készülünk.

Meg plá ez az egész, hogy Erdélyből kijöttünk Magyarországra, kisvárosból hirtelen Budapest.

Olyan volt egy ilyen egy hangulat az egésznek, egy ilyen mesebeli hangulata akkor még volt egy varázsa, ami ami már talán nem tud meglenni, de ami akkor az megvolt, az az nagyon szép volt, és egy mesebeli hangulat volt, hogy én csak úgy jöttem és nem is izgultam.

Ez volt az érdekes, hogy nem izgultam.

Ha ez most történjen ezzel a fejjel, én halálra izgulnám magam.

Ühüm. >> Mert ugye az ember már minél többet tud, vagy úgymond tapasztal, vagy több mindent nyitott, mint egy 14 éves, annal több mindenre jön rá, hogy mennyi mindent veszíthet, vagy mennyi mindent tud mérlegelni, belegondolni, akar túlgondolni, de akkor nem volt ilyen, csak mentem, vártam, hogy legyek már a színpadra.

Bele se gondoltam, hogy eltéveszthetem a szöveget, amit el is tévesztettem úgy az egyiknél, de bele se gondoltam.

Nem volt baj. >> És nem volt baj.

És most mondjam azt, hogy nem tudom melyik a jobb?

Mikor az ember túl belegondol mindent, vagy amikor csak halad az árra, amikor csak úgy történnek a dolgok.

Történt és és örültem, hogy hogy ott lehettem és átéltem, és a mai napig is egy szép emlék.

És ehhez képest, amikor ott kimondták a színpadon a nevedet így az utolsó utolsó pillanatban, >> akkor azért érkezett meg olyan érzés, hogy na azért eddig úgymond gyermekként itt voltam, de most lehet, hogy egy kicsit gyorsabban fel kell nőni. >> Megvolt benne.

És igen, hamarabb fel kellett nőni.

Már 14 évesen úgymond fel kellett nőni, nyilván nem lehet, de fel kellett nőni.

És nyilván a kötelezettségeim kezdtek lenni.

Persze nyilván szerződés volt minden.

Tehát hogy >> olyan felnőttes dolgok. >> Felnőttes élveztem is egy kicsit talán mondhatni, hogy élveztem azt a felnőttes dolgot, de de hogy azért mégis csak úgy kimaradt egy bizonyos időszak, ami ami akkor volt, ami fel kellett nőni.

És de élveztem, élveztem és nem nem bánom.

Bár még most se vagyok felnőtt, még most is azt mondom, mindig egyre ki vagyok, de sok mindennel felnőtt kell lenni, de való mindig meg kell találni azt a bizonyos gyermeki gyermeki létet, ami ami egy kicsit úgy kizökkent, hogy az ember azért ne vegye annyira komolyan ezt az életet.

Egy kicsit azért próbáljunk lazább is lenni.

Na most ha jól vettem ki bizonyos írásokból, szavakból, ott volt egy olyan érzésed, hogy igen, hát csillagszületik, szerződés fellépések hírnév ismertség, >> nagyon sok minden, de hogy arra az óceára a hajódal kievesztettek, de hogy volt egy pont, amikor ráébredtél, hogy na itt viszont én vagyok a kapitány, és nekem kell levezni.

Igen, >> mert ugye a média meg a csillogás meg hasonló az egy izgalmas világnak tűnhetm >> a maga árnyoldalaival.

Ezeket hogy érted meg? >> Igen, ez is egy jó meglátás.

Ez a ugye kielvesztek az óceánra és utána átadták, hogy na szia innentől, te vezeted a hajót.

Vagy vagy ugy a másik, hogy feldobnak a levegőbe, de hát ha nem tanítottak meg repülni, ja fejed dobhattak. nem títottak meg repülőnö, akkor akkor lezuhansz is.

És igen, ez az árnyoldal az ilyen tetségkutatóknak is például, ami igazából teljesen normális onnantól kezdve akármilyen ez az élet, hogy hogy az ember a saját maga kovácsa kell legyen, a saját maga vezetője kell legyen, és ez erre tanít meg.

És én örülök, hogy ez így történt.

Hogy nem az volt, hogy elkezdtek foglalkozni velem, és hogy a mai napig is foglalkoznának.

Nincs is olyan, de igazából, hogy hogy nem foglalkoztak velem, megnyertem, szép volt is.

Úgy amikor tapsolunk egyet a teremben, akkor még hangos, de mindig csak egy picit halkabb is.

De de hál istennek az mutatta meg nekem azt, hogy igen, Attila, hát meg kell tanulni akkor a dolgokat.

Az élet és a karrier az nem ilyen, az nagyon-nagyon keveseknek adatik meg, hogy most pont sikerül és utána is folytatják vele.

Az ember rá kell jön arra, és én is rá kell jöjek arra, hogy hogy igen, nem úgy megy, hogy csak úgy felőnek az égbe.

El kell kezdeni lassan mindent.

Előről még se kellett elkezdjem azért, mert megvolt már így ismertségem, tehát nem mindegy, hogy az ember mivel indul. az éróról, vagy már nyilván van egy ismertség, és azt kell felépítse.

Nekem há istennek ez megvolt ez az ismertség a csillagszületiknek köszönhetően, de magam kellett járjam az utam.

És milyen jó, hogy így van, mert így az ember igazán tud tanulni, így igazán erősebb tud lenni, bölcsebb lesz ettől.

És az egész élet ilyen, egy tanulás.

Ezt a mai fejedelmondod így, vagy akkor mondjuk abban a lecsengő időszakban is már volt egy ilyen, hogy >> hát nem baj, megrázom magam, úgyis innen tudok majd építkezni és haladjunk tovább.

Vagy azért ott volt egy mély időszak ahol >> újra kellett gondolni, újra tervezni és megélni a jövőnek az új dolgait. mostani fejjel nyilván ezt így mondom, de akkor nem így volt.

Akkor azért persze hát ten ö 16 évesen kezdett lecsengenni az egész.

És hát persze akkor benne volt, hogy hát akkor ennyi, vagy akkor megyünk visz Erdélybe, de akkor se volt az, hogy én akkor most nem fogok zenével foglalkozni.

Ugyanúgy megvolt a a lehetőség, hogy menjünk vissza Erdélybe, és folytatom azt, amit a csillagszetiket elkezdtem, hogy akkor vendéglehatózok.

De hát voltak ismerősök, akik a mai napig is úgymond sokat segítettek, akik azt javasolták, hogy a hát ne menjetek vissza, mert ha visszamentek Ádbe, akkor akkor itt mindennek vége.

Akkor már annyira visszaáll minden, hogy az ember nem tud már kitörni azon az útra, amin a csillagtletik elindított.

És így maradtunk, maradtunk mindig maradtunk maradtunk és és próbáltunk, hát próbálkoztam, mert nekem is voltak próbálkozásaim, mindenféle menedzsmentem, mert akkor meg azt hittem, hogy kell egy menedzser, és akkor utána ő nekem megcsinálja mindent.

Hát van ilyen, de én nem találkoztam azzal az emberrel még, és rájöttem arra, hogy hát akkor ha nincs más, akkor ki van?

És a mai napig is végis egyedül vagyok, egyedül csinálom ezt az egésszet, és jó, jó ezt csinálni.

Úgyhogy 16 évesen azért még kicsit gödörben érzi magát az ember ilyenkor, de utólag összekötve a pontokat, ez így kellett legyen. >> Aztán még így fiúnál, férfivá, érnél talán fontos egy főleg énekhangnál kiemelni mondjuk a mutálás időszakát, ami >> ami kicsit felbolygathatja a dolgokat, hiszen gondolom neked volt előtte egy bizonyos hangszín.

Ehhez képest történt ott változás, vagy ezt így könnyen élted meg?

Nem könnyen éltem meg, sőt annyira, hogy el is bizonytalanodtam, hogy akkor mi lesz?

Lesz-e olyan hangom, mint azelőtt?

Viszonylag késő jön nekem, mert 16 éves korom után kezdett jönni a mutálás, ami általában 14-nél szokott jönni.

Nekem eltolódott, és az egy szörny időszak volt, mert egy nap még jó volt a hangom, másnap meg nem.

És persze mindig akkor, amikor volt a fellépés.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „🎵 "Féltem, hogy vége a zenének" - László Attila: A Csillag Születik után”

Miről szól ez az epizód: „🎵 "Féltem, hogy vége a zenének" - László Attila: A Csillag Születik után”?

László Attila, a Csillag Születik harmadik évadának győztese a Tudatos Történetek podcastban mesél a gyerekkori sikerei és a tudatos felnőtt művészlét közötti útjáról. Beszél a Csillag Születik utáni életről, a hangja mutálásával járó félelmekről, a megfelelési kényszerről, és… Az epizód a Tudatos történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „🎵 "Féltem, hogy vége a zenének" - László Attila: A Csillag Születik után”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: László Attila, Böröcz Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „🎵 "Féltem, hogy vége a zenének" - László Attila: A Csillag Születik után”?

Fő témái: zene, művészlét, csillag születik, önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „🎵 "Féltem, hogy vége a zenének" - László Attila: A Csillag Születik után”?

Megjelenés: 2026. 01. 01.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-tortenetek/feltem-hogy-vege-a-zenenek-laszlo-attila-a-csillag-szuletik-utan-cfb965e4

Több epizód a Tudatos történetek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból