Veszprém 2030

Először a szem eszik, nálunk a száj is

· PT19M14S

Összefoglaló

A Veszprém 2030 podcast ezen epizódjában Holtay Ákos, a Mákmezer (Makmoiselle) pékség pékje osztja meg gondolatait a tökéletes kenyérsütés titkairól. Kiemeli a jó minőségű alapanyagok, a megfelelő idő és a hozzáértés fontosságát. Beszél a pékség hétfői, zárva tartással járó…

Röviden

Műsor
Veszprém 2030
Megjelenés
2026. 03. 06.
Hossz
19 perc
Szereplők, említett nevek
Gellért Gábor
Témák
kenyérsütés, pékség, gasztronómia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé.

Holtali Ákos, a Mákmezer pékje tudja a tökéletes kenyérreceptjét.

Jó alapanyag, amelynek megadják a kellő időt, a figyelmet és a megfelelő hozzáértést.

Ez a felvétel hétfőn készült azon a napon, amikor a pékség zárva van. >> Itt tulajdonképpen szinte minden nap történik valami még a zárás után is.

Talán a szombat délután nem, de de vasárnaptól.

A vasárnap és a hétfő az ilyen az egy ilyen kis buborék, az a az a mindennek az előkészülete.

És akkor ez kettől szombatig kitart. >> Tehát tulajdonképpen szombat délután lehet pihenni. >> Lehet >> felháborító >> lehet pihenni lehet mindig.

Azt hívják súnyogásnak, vagy >> nem?

Azt azt munkaidő közben kell csinálni. >> Ja, értem.

Igen, igen, igen. >> De mi történik egy ilyen napon?

Tehát ide kikerülnek a tárolók és >> Igen, ide kikerül az összes kocsi, amire amin a kenyereket tároljuk és amin a péksütemények is pihennek az általános hétköznapokban.

Amúgy amúgy pedig elkezdjük ugyanazt a folyamatot, ami amúgy is megy a hétköznaponként.

Csak ilyenkor, hogy mondjam, ilyenkor nem egymáson keresztül egymást akadályozzava csináljuk ezt a dolgot, hanem hanem szinte szinte mindenki a saját maga tempójába.

Elkezdjük a dagasztást ugyanígy ugyanúgy megvan a a leveles tésztánk készül a következő napra, és a kenyérrel zárjuk. kenyérrel és a zsemblével, kaláccsal, ezekkel zárjuk, amik majd a keddi nyitásra, ugye ez egy hétfőn, akkor ilyenkor ilyenkor semmi nem sűl. >> Nem, ilyenkor semmi.

Ilyenkor maximum a van egy magos kenyerünk és van egy sárga répás kenyerünk.

Ezekbe megsütjük ezeket a dolgokat.

A magokat pirítjuk, a sárga répat elősütjük.

Ez egy nagyon nagyon csak előkészülés.

És a gondolom ez egy kovásszal dolgozó pékség. >> Így van.

Ez ilyen naponta való törődést jelent. >> Pontosan.

Naponta. >> Na ez ez az egyetlen egy dolog, ami ami tényleg minden nap ez ez a hétfőtől vasárnapig ez ez minden megvan.

Szombaton egy nagyon minimális előkészülése van a kovásznak, és akkor vasárnap kezdjük el a következő hétnek a az összes kovászát. >> Ühüm.

Tehát ez gondolom ez valamilyen ez az őskovász, ami gondolom itt lehet.

Ez ez mikort mióta van etetve? >> Hát ez már most már öt és fél éve az elejétől.

És gondolom már akkor se volt egy napos. >> Nem, nem, nem, nem, de mindenesetre nem több 100 éves. >> Igen, igen.

Ami, ami nagy kérdés, és én sose tudom, hogy mitől lesz egy kenyér jó, tehát mi minek kell benne lennie, és minek nem?

Én kiszűrném azt, hogy adalékanyag ne kerüljön bele.

Ez ez a saját saját tapasztalat.

Úgy is lehet, csak nem mindegy, hogy egy kenyér ez két óra alatt készül-e, vagy mondjuk 24-48 óra alatt, akkor akkor a az alapanyagnak tegyem bele az időt esetleg, az az nagyon sokat számíteknél a dolgoknál.

A de ahogy mondtam, alapanyagként még egy normális minőségű liszt.

A víz meg a só meg opcionális, csak jó alapanyagból lehet jó végterméket készíteni. >> És amikor az ember bemegy egy úgynevezett látványpékségbeigen >> és látja, hogy ott van egy szép magas kenyér, >> az de másnap valahogy az már nem olyan magas, meg nem olyan szép.

Hát pont azért, hogy látvány, először a szemezik.

Lehet, hogy csak egy egy elszólása volt egy oktatómnak, vagy bármi, de de nekem ezt mondták legelőször, hogyha belép valaki egy ilyen helyre, akkor először a szeme lakik jól.

De konkrétan és nem biztos, hogy annyira ő utána fog járni annak, hogy ezzel mennyit foglalkoztak, miből készítették, hanem az az csak egy ilyen egy ilyen dolog lesz, hogy bemegyek, leveszem a polcra, nekem arra van szükségem gyorsan.

Mostanában sajnos ez a gyorsan ez ez nagyon >> Igen.

Igen. >> Nagyon problémát jelent.

Bár aki, hogy mondjam, aki egy kicsit beleássa magát, az az utána jár annak is, hogy hogy hol vesz meg milyen terméket.

Szerintem nem elítélni akarom, csak tényleg ez a ez a ez a nagyon minden nagyon gyorsan pörög.

Mindennel legyünk túl minél gyorsabban legyünk legyen meg az eredmény.

Csak ugye akkor a én ezt értem, hogy gyorsan megvagyunk valamivel, csak a fennmaradó időt akkor mivel töltjük?

Hanem, hanem hanem hanem ilyen, ilyen, ilyen apróságokkal például az egészünk >> én annyira nem vagyok ezzel, de nyilván azzal is lehet tölteni, hogy mondjuk nem egyszer rakunk ki kenyeret, hanem >> sok ízben.

Igen. >> Tehát ez szólhat arról, hogy a profitot emeljük, ahova csak lehet.

Persze >> van olyan adalékanyag, ami aztán pusztító, vagy ezek az adalékanyagok nem annyira pusztítóak, de hát nem, hát nyilván ezeket is ellenőrzik, de én úgy gondolom, hogy egy kémiai dologgal beleszólni egy természetes biológiai folyamatba, az >> én mindig azon szoktam gondolkodni, hogy amire azt mondják, hogy térfogatnövelő értem, de amikor az belém kerül, ott nem növel térfogatot, tehát Nem ez a puffadás egyik jellegzetes oka, hogy hogy ott ott bent is dolgozik és tér ennyire nem vagyok benfentes ezekbe a dolgokba, de ha azt kellene mondanom, és például a mi kenyerünkben nincs, ühüm, >> ezért nem is tudjuk azt mondani, hogy biztos attól van valakinek bármi baja.

De most ha megnézünk egy egy ilyen ugyanilyen tömegterméket, hosszú idő után lehet belőle bármilyen érzékenység, vagy bármilyen dolog. >> Sokszor szokott lenni, hogy azt mondják, hogy kovászos kenyér készül. >> Igen. >> De azért rásegítenek élesztővel.

Igen, igen igen igen igen. >> Ez >> talán ez most már most, ha jól tudom, már be van szabályozva, hogy ami kovászos, az tényleg tényleg azért ková rá segíteni a >> mert nem kerül bele más. >> Ühüm. >> Hát tulajdonképpen az élesztővel sem lenne baj, mert az is ugyanúgy teszi a dolgát.

Sőt, a sütés közben az úgy elillen. >> Ühüm.

Miután megvolt neki a hatása, csak pont amit mondtam nemrég, hogy ez a ez a nagyon gyorsan és hogyha ott tényleg a az adalékanyagokkal van rásegítve erre a dologra, akkor nincsenek azok a azok az enzimes meg mindenféle folyamat, ami ami például egy kovászos kenyérbe végbegy, ami utána nekünk sokkal könnyebb lesz, könnyebben emésztetjük. >> Hát akkor azt már tudom, hogy hogy mi kell a jó kenyérben?

Nem sok minden. >> Nem nem nem >> viszont meg kell adni a módját. >> Szeretet.

Most azra arra vagyok kíváncsi, hogy egy pék mitől lesz jó, mert nyilván gondolom minden egyes szakmába mindenki tudja, hogy ki a jó, ki nem. >> Igen. >> Tehát így így mondják, hogy úristen, a Géza, hát az alkalmatlan.

Hát saját tapasztalatból talán azt tudnám mondani, hogy a hozzáállás az az, hogy hogy a munka terén mit tesz bele az egész az egész folyamathoz, mert mert úgy kiválogatok dolgokat benne, hogy ez most tetszik, ez most nem tetszik.

Nyilván ez mindenkinek van ilyen kedvenc munkafolyamata, nincs kedvenc munkafolyamata, de nagyon sokat számítasz, hogy hogy állunk mellé, hogy azt azt a terméket, ami amivel mi dolgozunk, azt azt más emberek fogyasszák.

Nyilván olyat teszünk le, amit saját magunk elé is leraknánk, vagy legalábbis törekednénk rá. >> Igen, >> én valahol ezt így gondolom.

Meg az, hogy most az ember jó pék vagy nem jó pék, hát most magamra mondhatok bármit, de a többieknek a megítélése szükséges hozzá szerintem. >> De mit tudom én, gondolom itt is vannak kritériumok.

Valaki jól tudasztani, vagy bénán csinálja.

Nem tudom, hogy ezt egyáltalán lehet-e bénán csinálni.

Gondolom lehet. >> Hát ha nincs meg a kellő odafigyelés. >> Ühüm. tulajdonképpen végül is a szakképzésbe a az elejétől a végéig megvan ez a folyamat, hogy a a dagasztástól, a tésztafeldolgozástól utána készárulnak a a kezelésével, a sőt talán talán még az eladásral is, mert hogy nem emlékszek már régen volt, hogy hogy megvan az egész folyamat tanítva vagy átadva.

Az, hogy ebből ebből mennyi ragad meg az emberbe, vagy éppen melyik részéhez van több vagy kevesebb érzéke, az az megint annyira egyén függő. >> Ühüm. >> Hogy mondjam?

Azért a pékségek maguk minden pékség egyedi, és ott megvan a az a az a saját kis világa mindegyik dolognak, és és megvannak a fosztok.

Ezt szerintem ezt mindenki, aki aki látja, vagy jobb rálátása van, azt észre tudja venni, hogy például ki az, aki aki csak a kemence mellett szeret lenni, és és ő neki ennyi a dolga, és és kész.

És akkor nem is kell törekedni semmi másra. >> Tényleg a fejlődés az a fejlődésre való törekést egy kicsit >> Ühüm.

Azt egy kicsit úgy úgy tudnám, >> de gondolom ha van egy jó pékség, az nagyon gyorsan kifigyeli, hogyha valaki >> a szakmájában nem kellő figyelemmel dolgozik, és ezt kilöki magából. >> Igen.

Igen. >> Ühüm. >> Hát főleg főleg egy mint egy jó csapat, hogyha valaki annyira nincsen benne, nincsen benne az egész dologban, vagy nem annyira a része, hogy inkább kicsit kihúz belőle, azt azt kilöki a rendszer.

Szerintem én is így gondolnám. >> Mindig figyelem, hogy a Macmezer az egy olyan pékség, ahol mindig van valami új termék, és egyáltalán nem biztos, hogy ez az új termék olyan, ami máshol is van.

Tehát mindig vannak egyedi fejlesztések.

Mi ennek a folyamata? >> Ó, hát ötlet, ötletek tengerével rendelkezünk.

A a megvalósítás az az szerintem minden egyes alkalommal várhat magára, mert egyszerűen túl sok mindent szeretnénk egyszerre.

Ez a Gabiennek a fő a fő ötlet gazdája. behoz valamit, akkor akkor azt mindenki mindenki próbál hozzátenni, elvenni belőle, kicsit módosítani, amíg ez a dolog így át nem megy.

A sőt a lehetőségeink szerint is, meg a tudásunk szerint is.

Mindenki tesz bele valamit itt. >> Azt tudom, hogy például nagyon sokáig ilyen virslis cucc nem volt a boltban, és a Gabi erre azt mondta, hogy azért nincsen virsis, mert nem talál sehol jó virstit.

Persze. >> És anélkül meg nincs. >> Amúgy amúgy igen, nagyon sokat befolyásol az, hogy hogy miből készítjük, mert tényleg kifuthatnánk az első sarki közértbe, és teszünk bele valamit, de választhatjuk azt is.

És általában nem általában mindig az van, hogy oké, akkor ezt csináljuk meg, de akkor legyen egy olyan alapanyag, legyen egy olyan hozzávaló, ami ami ami tényleg csak itt van, csak mi ezt így szeretnénk csinálni, és addig csináljuk, addig dolgozunk rajta, amíg az úgy nem történik és kerül ki.

Na, e ezek ezek a ezek a háttérmunkák mindig, mert amikor a pultba kikerül, ezt ezt egy pár hét hónap év türelem, ez ez mindig kell hozzá.

És ez a türelem, ez ez megvan.

Nem tudom, nekem ha van egy ötletem, akkor hogyha az fél év múlva nincs meg, nagyon ideges vagyok. >> Hullámzó azért.

Igen, hullámzó ez a türelem is, de van mellette kitartás, meg tenni akarás.

Szóval vanit elengedünk, ami ami tényleg nem éri meg azt a azt az időt, hogy annyival többet foglalkozzunk vele. >> Ühüm.

Hát de hát ugye ez az ötletek tárházában szerencsére mindig kivehetünk valamit és mindig helyettesíthetjük valami valami másra vagy épp valaki máshoz egy jön egy gondolattal, hogy próbáljuk ezt meg így ezen a módon. >> És akkor ráadásul még azt hozzá se tettük, hogy megtörténhet, hogy megcsináljátok életetek süteményét, és akkor jön a nép, akinek nem kell.

Ilyen is szokott lenni, hogy a mi lelkesedésünk nagyobb, de talán úgy tudnám elmondani, hogy ez ez a Makmazelnek egy kicsit a különlegessége is, hogy hogy szeret egyedi lenni, főleg abban, amit nyújt, vagy nyújtani próbál. >> Egy kicsit térjünk át rád.

Az ember mikor szakmát választ, akkor próbál olyan munkát találni, ami őt kielégíti, és az életét is egy bizonyos mederben tartja.

A pékszakma az nagyon szép szakma, de azért vannak áldozatok, amiket meg kell hozni. >> Ez így van. >> Keveset alszik az ember, baromi sokat dolgozik.

Tehát te mikor eldöntötted, hogy pék leszel, akkor az volt a gondolatod, mert én nem vagyok egy jó alvó, dolgozni meg nappal éjszaka is szeretek, megyek. >> Hú, hát tulajdonképpen ezen talán a legutóbbi időben megint csak gondolkodtam, hogy vajon miért lettem pég, de nagyon nem jöttem rá a válaszra.

Így így így a konyhában nagymamám mellett sündörögni. forgolódni, az az mindig is az életem része volt.

De de az az ugye az nem pékszakma, az egy ilyen az abba általános.

Az egy sütés, egy főzés, hogy az egy bármi van.

Nagybátyám Pék, ő már 35, lassan 40 éve.

Ő volt az egyedüli pé a családban, ugye édesanyám ő ápolónő, apám pedig gépészmérnök, úgyhogy ez full nem tudtam, hogy ez honnan jön nekem, hogy én, hogy én pékségbe megyek.

Talán az volt az első, hogy az első ilyen gondolat, de inkább a családtól, hogy hát valami munka legyen, és kenyeret mindig esznek az emberek.

És ez a ez ez bennem volt addig, hogy jó, akkor akkor meglesz.

Igen. >> És azt nem tudtam egyelőre, hogy hol fogok elhelyezkedni.

Szombathelyen sikerült egy évet, és utána jött életem nagy lehetősége, hogy hogy csákánydoroszón a faluba, ahol ahol laktam, és onnan én származok is, ott van egy pékség, ahol a nagybátyám kezdéstől ott volt, és én ott elkezdtem dolgozni, és így 10 éven keresztül ott voltam, mint dagasztó.

Igaz, hogy ez viszont viszonylagosan járt azért elég sok lemondásra, mert délután volt ez folyamatosan délután kellett menni, délutántól estig.

Úgyhogy nekem az a része, hogy hogy éjszakázzak meg éjjel dolgozzak, ez a pékségből kimaradt.

Ez a a nagyüzemi pékségrész, ez is kimaradt, de valahogy nem is bánom. >> Ühüm.

És amikor amikor úgy sikerült, vagy úgy került, hogy ide jövünk Veszprémbe, nem volt kifejezett célom az, hogy pékségben dolgozzak.

De amikor jött ez a lehetőség, hogy a Makmazel meg, hogy nyílik egy kovászos pékség, akkor úgy nyilván jelentkeztem, de volt egy kis idő még, úgy nem volt konkretizálva, hogy én jöhetek.

Egy ilyen véletlen folytán kerültem amúgy egyik napról a másikra, de úgy voltam vele, hogy ha ha nem tudok idejönni a MMAbbe, mint ebbe a kovászos pékségbe, akkor nem szeretnék többet a pékszakmában lenni.

Nem volt nem volt ötletem, hogy hogy mit csináljak, de azt úgy, abban a formában, ahogy én otthonről eljöttem, azt már nem szerettem volna csinálni. szerettem a magát a pékséget, de úgy abban a formában úgy gondolom, hogy elég volt.

És ez egy ez egy nagyon jó váltó váltó időpont volt nekem.

Említett entitások

Témák

  • kenyérsütés
  • pékség
  • gasztronómia

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Mákmezer

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Először a szem eszik, nálunk a száj is”

Miről szól ez az epizód: „Először a szem eszik, nálunk a száj is”?

A Veszprém 2030 podcast ezen epizódjában Holtay Ákos, a Mákmezer (Makmoiselle) pékség pékje osztja meg gondolatait a tökéletes kenyérsütés titkairól. Kiemeli a jó minőségű alapanyagok, a megfelelő idő és a hozzáértés fontosságát. Beszél a pékség hétfői, zárva tartással járó… Az epizód a Veszprém 2030 című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Először a szem eszik, nálunk a száj is”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gellért Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Először a szem eszik, nálunk a száj is”?

Fő témái: kenyérsütés, pékség, gasztronómia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Először a szem eszik, nálunk a száj is”?

Megjelenés: 2026. 03. 06.. Hossz: 19 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/veszprem-2030/eloszor-a-szem-eszik-nalunk-a-szaj-is-73adfb09

Több epizód a Veszprém 2030-ből

  • Ez egy fontos podcast
  • Élő, fejlődő várost szeretnék!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

  • Japán fesztivál a Dubniczay-palotában!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

  • Újra Filmpiknik Veszprémben

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

  • 30 éves az új Művészetek Háza

    A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

  • Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket

    Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

  • A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek

    A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

  • A művészet csodás, ha eléri a célját

    A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

  • Könyv született a bántalmazó kultúráról

    Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

  • Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren

    A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból