Az Én Kék Zónám

Herner Dorka: A lélekmódváltáshoz türelem kell | Az Én Kék Zónám #34

· PT56M6S

Összefoglaló

Herner Dorka pszichológus, coach szerint a terápiás munka egyik kulcsa a kliens és a szakember közötti valódi együttműködés. Az epizódban arról beszélget Barbarával, hogy a lélekmódváltáshoz türelem kell, és a mentális jóllét is időt és kitartást igényel.

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2025. 08. 29.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Herner Dorka
Témák
lélekmódváltás, mentális jóllét, türelem, kitartás, együttműködés, terápiás munka
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — A személyes történetek segítenek a kapcsolódásban 02:15 A lelki életmódváltásra is időt és energiát kell szánni 03:41 A
  2. — Nem minden terápia jár sikerrel 09:08 Minden belső kudarc növelheti az énerőt 11:44 Fontos, hogy olyan legyen a terapeut
  3. — Az önmarcangoló karakterek 16:51 A kis közösségek eltűnésével egyre több a magányos ember 20:48 A nőiség komplexitása 23
  4. — A kiégés az ambícióval kezdődik 29:30 Az érzelmek tudatosítása 35:52 Hogyan tudjuk elfogadni saját gyengeségeinket és hi
  5. — Anyaként a saját igényeket is szem előtt kell tartani 43:40 A kiégés krízis veszélyes 45:08 Régen nem volt kapuzárási pá
  6. — Vendég kérdése Kövesd Herner Dorkát: Facebook: https://www.facebook.com/dorkaherner Weboldal: www.hernerdorka.hu Csatlak

Ebben az epizódban

Mindig a kapcsolat az, ami ami gyógyít.

És például, hogyha azt nézem, hogy testileg hogy tudunk előrébb jutni, ott is sokszor egy edzővel való kapcsolódás, egy barátnővel együtt járunk valami edzésre, és akkor az a kapcsolódás hozza el.

Emberek vagyunk, hát mindannyian dolgozunk az anyánkkal, az apánkkal, a gyerekeinkkel, a munkatársainkkal.

Igen, nem fog elsőre sikerülni, de hogy senkinek nem.

Herner Dorka, pszichológus, író, kócs és önazonos mesemondó.

A gyerekes gondolatok, a lélekmódváltás és a kudarcos terápiák című könyvek szerzője az önismeret témáját közvetlen szerethető nyelven teszi elérhetővé.

Öt gyermekes édesanyénk nem csak szakmai, hanem személyes tapasztalatból beszél anyaságról kiégésről határkeresésről és arról, hogyan kapcsolódhatunk újra a belső iránytűhöz.

Segít, hogy elengedjük a tökéletesség kényszerét és elfogadjuk.

Nem kell hibátlannak lennünk, elég ha hitelesek vagyunk. >> Hogyha nincs benne kudarc, nincs benne lelki izomláz, nincs fájdalom, gond akkor van a felszínnek a simogatása.

Tehát hogyha így egy terápián úgy jókat beszélgetünk, az nem biztos, hogy jó helyen vagyunk.

Dorka, nagyon sok előadásodban és a könyvedben is nagyon nagyon-nagyon személyes történeteket osztasz meg sokszor, már zavarba ejtően személyes történeteket.

Ezt miért teszed? >> Én az egyetemen azt tanultam, hogy egyáltalán ne rakjuk bele magunkat a munkánkba.

És talán ezért volt, hogy nem is pszichológusként dolgoztam az egyetem után, mert egyszerűen nem tudtam benne megtalálni magamat, hogy hogy van az, hogy ott vagyok egy kapcsolatban, és teljesen neutrális vagyok.

Nem az enyém volt, de azt hiszem, hogy ezt most már máshogy tanítják, vagy tanítanak más módszertant is.

És amikor először olvastam a Janomnak, biztos ismered író pszichoteró az írásait és a az önfeltárulkozásnak az eszközét, akkor így kezdtem érezni, hogy na igen, hogyha hiteles vagyok, akkor ha igazán ott lehetek én is, az valami olyasmit ad, amihez tudok kapcsolódni.

Tehát visszamegyek az egyetemre, amikor olvasok kutatásokat, elméleteket, az valahogy engem ledob, hogyha hiteles történeteket olvasok, mármint hogyha történeteket olvassok, személyes tapasztalatokat, akkor ahhoz tudok kapcsolódni.

Ez nem jelenti azt, hogy én a munkámban állandóan saját magamról beszélek.

Tehát hogyha most te hoznál és úgy ülnénk itt, hogy te vagy a kliens, én vagyok a pszichológus, akkor az nem azt jelentené, hogy te elkezdesz beszélni arról, hogy nem tudom bármi a munkádban mi a nehézséged?

És azt mondja, hát képzeld, én is.

Arról szól, hogy vannak olyan pontok, amikor az önfeltárás nagyon sokat segít abban, hogy a másik megélje azt, hogy egy csónakban ülünk, hogy én is ember vagyok.

Nagyon sokat segít abban, hogy a magány oldódjon, az ön bántás oldódjon.

Most például pont találkoztam a Horvát Lili nevű színésznővel, aki fölolvasta a Gyerekes Gondolatok című könyvemet, és ő is azt jelezte vissza, amit a legtöbb olvasóm, hogy úristen, annyira jó volt olvasni, mert így kiengedtem, hogy te is, én is, jól van, akkor nincs baj, hanem egy csónakban ülünk és küzdünk ugyanazokkal, bár nagyon különbözünk, de ilyen univerzális emberi cuccokkal dolgozunk mindannyian.

Hát igen, én a lélekmódváltás mű könyvedet olvastam nemrégiben.

Egyébként maga a cím is nagyon eltalált.

Én azt gondolom, tehát az életmódváltásról rengeteget beszélünk, pláne ebbe a műsorba, de a lélekmódváltás az egy átalad kreált és egyébként nagyon találó fogalom.

Nagyon sokat gondolkodtam, amikor a könyvedet olvastam azon, hogy valójában ez is csak egy elhatározás kérdése, vagy egyáltalán mit javasolsz azoknak, akik eljutottak oda, hogy képesek arra, vagy szeretnének lélekmódot váltani? >> Nagyon szerintem abszolút.

Ugyanúgy én is azt gondolom, hogy nagyon párhuzamos a testtel.

Tehát hogyha azt kérdezem, hogy mit javasolok azoknak, vagy mit javasol egy edző, aki vagy egy orvos, aki a testtel foglalkozik azoknak, akik eljutottak odáig, hogy hát valami azért nem stimmel, vagy nem úgy nézek ki, ahogy szeretnék, vagy nem egészséges a térdem, fáj.

Hát valószínűleg azt fogja javasolni, hogy hát ez nem öt perc lesz, de ha belerakja az energiát, akkor megéri.

Tehát, hogy amit mondasz, hogy elhatározás kérdése, biztos, hogy benne van.

Sokan azért határozzák el magukat, mert mert ott van egy fal, és nincs arra tovább, ami ameddig amerre eddig mentek.

Hát van, aki meghal valamit, és azért határozza el magát, tehát annyifélék vagyunk, de az egész biztos, legalábbis az én én tudásom és tapasztalatom szerint, hogy ugyanolyan, mint a testtel való munka, hogy kéri az időt, kéri az energiát.

Nekem az tetszett nagyon a könyvedben, hogy azon túl, hogy nyilván felismersz bizonyos általános problematikákat, amik amikkel ugye hozzád fordulnak a pácienseid, emellett elég kézzelf fogható megoldási kulcsokat is adsz, ami nagyon ritka.

Én én jártam egy pár terápiára az elmúlt, nem tudom 20 évben sokakhoz, és nagyon sokszor azért akadt el a terápiás munka, mert azt éreztem, hogy ugyanakörül a problémahalom körül forgunk, és valahogy nem találjuk közösen a kiutat belőle.

Tehát tudjuk, hogy mi miért történik, vagy mi miért történt, de valahogy nincsenek kézzelf fogható megoldási kulcsok.

És én azt látom, hogy te ebben most egy picit eggyel előrébb léptél. >> Nekem magamnak is ez a tapasztalatom, és talán ezért léptem arrafelé, hogy elméletben beszélgetünk anyukánkról, apukánkról, mégfőn >> megint az anyukánkról, az anyukánkról az exeinkről, de hogy mit csináljak?

Tehát, hogy nekem van egy nagyon földelt részem. azért nekem van öt gyerekem, tehát oké, hogy így beszélgetünk arról, hogy mit hoztunk meg satöbbi, de hogy mit csináljak.

És erre például, amit kérdeztél az előbb, hogy mire jó az önfeltárás?

Szerintem arra, hogy lehessen inspirálódni.

Tehát például amit legjobban tud egy saját élmény, az hogy elindíthat valami mást a másikban. egy ha én megmutatom a sajátomat, akkor az talán azt tudja hozni, hogy hát nem ez, de valami hasonlót.

Én leírom sok-sok eszközömet az élet mindennapi nehézségeihez, és akkor lehet, hogy nem az, de ebből veszek egy kicsit, abból veszek egy másikat, ha én vagyok az olvasó, és kikavarom a sajátomat.

Tehát például amit még szoktam kapni olvasóktól, hogy egy idő után azt ez így visszatérő, nem ugyanígy fogalmazzák meg, de hogy elkezdik a az én hangomat halkabban hallani és a sajátjukat erősebben.

Ez erről szól, hogy nem azért mutatom, hogy az enyémet kell csinálni, hanem hogy lehet így is, így is, így is, így is, és ott ben mi van?

De ehhez, hogyha csak így azt mondom, hogy hát igen, itt kéne valamit csinálni, akkor ott vagyunk a másik oldalon.

És ráadásul ugye most a sémapszichológia korát éljük.

Mindenki sémapszichológushoz szeretne járni, meg hát már ha bejutnak hozzájuk, úgy tudom, hogy komoly túljelentkezések vannak, de hogy valahol mégis ezekben a sémákban vagyunk valamennyien beszorulva.

És nekem a ez a hívószó, ez a lélekmódváltás egy picit azt is mutatja, mintogyha a sémákból segítenél a könyveddel, a terápiáddal talán egy picit kifele látni. >> Ühüm.

Én én azt gondolom egyrészt, hogy mindig megvan az adott kornak az, amit éppen lelkesen rajongunk valamiért, ahogy volt régen tudod volt a vajkorszak, a margarinkorszak, kell egy pohárbort írni, vagy nem kell, mi az egészséges testileg mi az egészség, hogy lehet a lelki egészséghez eltalálni? mindig a kapcsolat az, ami ami gyógyít.

És például, hogyha azt nézem, hogy testileg hogy tudunk előrébb jutni, ott is sokszor egy edzővel való kapcsolódás, egy barátnővel együtt járunk valami edzésre, és akkor az a kapcsolódás hozza el.

De a sémákra visszatérve, hát emberek vagyunk, hát mindannyian dolgozunk az anyánkkal, az apánkkal, a gyerekeinkkel, a munkatársainkkal.

Én én én úgy szoktam ezt elképzelni, nagyon szeretek képekben gondolkozni, hogy mondjuk ha itt vannak a szüleink és az a téma, hogy mit hoztam, akkor járkálunk így a körül, de van, hogy itt, van, hogy itt, tehát hogy érintjük, de hogy túl tudjunk rajta menni, ki tudjunk lépni abból, az egy nagyon nagyon érdekes, hogy mikor ragadunk ott és csiszolgatjuk ezt a témát, vagy van az, hogy oké, elmentünk, de igen, fogunk ott tartani megint és megint a különböző pillanatainkban szerintem te is, én is. >> Amikor megírtad a kudarcos terápiák című könyvedet, ami azért alapvetően egy elég komoly fricska a szakmádnak, már maga a címválasztás, nem?

Mert tulajdonképpen benne van az a az a mondás, hogy hát bizony minden nem minden terápiaért sikerrel véget, >> mert hogyne.

És nem is igazából nem is írtam, hanem írtam egy részt a sajátoman, de ez egy interjúk kötet kilenc másik segítő szakemberrel elég nagy nevekkel Magyarországon, tehát Boldizsár Ildikó, Máté Gábor, Révészenát, Szondi Máté tehát sorolhatnám.

És pont amit az elején kérdeztél, hogy miért fontos az önfeltárás.

Tehát ennek a könyvnek van egy amerikai változata, amit én olvastam.

Onnan jött az ötlet, hogy ez legyen egy ilyen interjúket Magyarországon, hogy annyira megnyugtató szakemberként és azt olvasni, úristen, ő is az amerikaiban is nagy nevek, akiket tanultam, aki tényleg az egyetem, úristen, milyen nagy ember, és akkor azt olvasom, hogy ő is ugyanúgy elakad, megakad, bénázik.

És azt szerettem volna, hogy legyen már ilyen itthon is, mert itthon is azt látjuk, hogy igen, okosokat mondunk ilyen podcastokban, meg megírunk egy könyvet, és abban milyen fú, de jó eszköz, meg milyen jó ötlet, meg milyen jó gondolat.

Na jó, de amikor ott ülünk, és hogyha hogyha ezt lehet lehet elmondani egy felületen, hogy mi is ugyanúgy emberek vagyunk, akkor megint ugyanazt hozza.

És ezt kapom vissza ugye a segítőszakmából, de nem csak segítőktől, a kudarcos terápiák kapcsán is, hogy úristen, de jó, hogy ők is, hogy mi is, hogy mindenki. >> Tulajdonképpen akkor ezért megsimogatját a pszichológusként egymás vállát, hogy nem mindenkinek sikerül, nem csak nekem nem sikerül minden, hanem neked se.

Mi szól ez a a a páciensek felé?

Tehát, hogy hogy amikor én, vagy bárki, aki most nézi ezt a podcastet, elhatározza, hogy egy lélekmódváltásba kezd, hogy megveszi a könyvedet, és azt mondja, hogy elkezd valamit másképp csinálni, mert mondjuk bele van szorulva egy olyan sémában, am tudod kikerülni, hogy hogy fel lehet arra készíteni, hogy nem fog elsőre sikerülni. >> H mondod ezt, hogy megsimogatjuk egymás válát. inkább azt mondanám, hogy a a oldódik a magány és a támogatás erősödik, és pont az énerőt lehet megtalálni benne, hogy igen, nem fog elsőre sikerülni, de hogy senkinek nem.

Tehát picit az összezsugorodott, magunkat piszkáló kritik állandó belső kritikusból lehet kijönni és azt mondani, hogy igen, hát hogyha az én hitvallásom az, hogyha megmutatom azt, hogy igen, ugyanez van, itt is elbukom, itt is elbukom, de ez sikerül, ez ez így sikerül, akkor így lehet hosszú távon menni az úton.

És ez egy támogató önmagában ez a ez az attitűd, hogy hogy érdemes mélyre menni egy kicsit.

A hadd mondjam azt is, hogyha nincs benne kudarc, nincs benne lelki izomláz, nincs fájdalom, akkor pont akkor van a felszínnek a simogatása.

Tehát hogyha így egy terápián úgy jókat beszélgetünk, az nem biztos, hogy jó helyen vagyunk.

Ezt most úgy értem, hogyha utána nincs az, hogy á hát ez azért ezen a kérdésen elgondolkozom, vagy szó nem kezd el belül dolgozni, vagy nincs az az érzésem, hogy basszus nincs igaza.

Tehát hogyha valami nincs valami feszülés, ugyanúgy mint a a testileg, hogyha úgy elvagyok az edzésen, akkor nem biztos, hogy valóban jó ir jó helyen vagyok.

Lehet, hogyha kicsit feszítem magamat, akkor építek valamit.

Ez ugyanolyan, hogy igenis merek kérdezni én az egyik oldalon, akkor azt jelenti, hogy a másik oldalon meg hát támogatom azt, hogy menjen, menjen beljebb.

És ott van olyan, amikor én is nem olyat kérdezek, van akikor ő érzi úgy, hogy fú, azért ide nem olyan jó járni.

Szóval, hogy ez szerintem megpróbáló.

De hát a testi edzés a a akár az életmódváltásnak, ha csak azt nézem mondjuk az étkezés, ne csak az edzésről beszéljünk.

Hát ott is hányszor van az, hogy elbukunk, hogy nem olyan, hogy nem nem esett jól.

Szóval és a amikor kialakítunk egy másik étrendel, tehát az se elsőre az van, hogy oké, akkor az tökéletes, és az is nehéz, mire beszerzed az alapanyagot, mire megfőzöd. >> Igen, nekem is egyébként egyni tapasztalatom az volt, amikor elkezdtem terápiára járni, és sokszor a problémában még mélyebbre süllyedtem, vagy még kilátástalan láttam az elején a azt, hogy hogy fogunk ebből valaha kijönni.

És egyébként sokszor teljesen váratlanul indultunk el fölfelé, amikor nem is nem is úgy álltak a csillagok valahogy úgy elengedtem azt, hogy ez most már nem fog valószínűleg fölfelé menni, és akkor elindult fölfelé. >> De visszamentél ezek szerint, tehát például beleraktad azt a kitartást és az állhatatosságot, merthogy nem három alkalom lesz, és hogyha ott megállsz, hogy fú, ez ugyanolyan szar, akkor nem jön a fölfele. >> Körülbelül hány alkalom, ami szerinted ideális vagy optimális?

Nyilván egyén megprémától függ.

Ez lesz a válaszod, de mégis mondjuk egy ilyen 10-15 20 alkalom az mondjuk egy alapegységnek számít. >> Sokféle módon dolgozunk.

Én nem tudom fölmérni azt, hogy hogy példant amit mondtál, hogy lehet, hogy teljesen váratlan dolog, lehet, hogy egy mondjuk én nagyon szeretek képeket használni, lehet, hogy megy a verbális terápia másfél éve, és akkor egyszer csak így elővesszük a kártyákat, és valami összeérik, valami odaér, valami valahogy odaérünk, de de azt is szoktam mondani, ha valaki elkezdi elkezd hozzám járni, hogy érdemes nagyon az érzésekre hagyatkozni, és hogyha az van, hogy nem passzolunk, akkor megyen el.

Tehát, hogy hogy én nem passzolok mindenkivel, tehát hogy ahhoz a fodrászhoz se járunk, aki nagyon vacak csinálja meg a hajunkat négy évig.

És mivel mivel azért ez egy nehéz dolog, hogy így föltárulkozzunk, elmondjuk a múltunkat, nagyon nehéz, nagyon sok pénz, nagyon sok idő.

Tehát hogyha valaki belerak két évet abba, és már az elején érzi, hogy á nem annyira jó ide járni, minek?

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Herner Dorka: A lélekmódváltáshoz türelem kell | Az Én Kék Zónám #34”

Miről szól ez az epizód: „Herner Dorka: A lélekmódváltáshoz türelem kell | Az Én Kék Zónám #34”?

Herner Dorka pszichológus, coach szerint a terápiás munka egyik kulcsa a kliens és a szakember közötti valódi együttműködés. Az epizódban arról beszélget Barbarával, hogy a lélekmódváltáshoz türelem kell, és a mentális jóllét is időt és kitartást igényel. Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Herner Dorka: A lélekmódváltáshoz türelem kell | Az Én Kék Zónám #34”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Herner Dorka.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Herner Dorka: A lélekmódváltáshoz türelem kell | Az Én Kék Zónám #34”?

Fő témái: lélekmódváltás, mentális jóllét, türelem, kitartás, együttműködés, terápiás munka.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Herner Dorka: A lélekmódváltáshoz türelem kell | Az Én Kék Zónám #34”?

Megjelenés: 2025. 08. 29.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/herner-dorka-a-lelekmodvaltashoz-turelem-kell-az-en-kek-zonam-34

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból