itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával

Mit keresünk a hűtő előtt 10-kor?

· PT48M37S

Összefoglaló

Sziasztok! Bárhalmi Kata és Szilágyi Tamás pszichológus az Itt vagyok podcast vendégei, egy kétrészes sorozat első részében. A beszélgetés az érzelmi evést, a táplálkozás és az érzelmek kapcsolatát, valamint a sikertelen diéták lelki okait járja körül. A pszichológus kiemeli…

Röviden

Műsor
itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával
Megjelenés
2026. 06. 17.
Hossz
49 perc
Szereplők, említett nevek
Szilágyi Tamás, Bárhalmi Kata, Bánhalmi Kata
Témák
érzelmi evés, táplálkozás, diéta, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én Bárhalmi Kata vagyok és köszöntelek titeket az Itt vagyok legújabb epizódjában.

Ez az adás egy kétrészes sorozat első része, amiben azt járjuk körül, hogy hogyan alakíthatunk ki tudatosabb, egészségesebb és szeretetteljesebb kapcsolatot a táplálkozásunkkal.

Miért nyúlunk ételhez stressz, szorongás vagy kimerültség esetén?

Miért nem működnek hosszútávon a diéták?

Az első részben Szilágyi Tamás pszichológussal fogunk beszélgetni a táplálkozás lelki oldaláról.

Megnézzük azt, hogy hogyan kapcsolódik össze az étkezésünk az érzelmeinkkel, hogy milyen szerepet játszik a stressz, az énképünk és az önértékelésünk a súlyunk alakulásában, valamint hogyan lehet az érzelmi evésből fokozatosan eljutni az önszerető táplálkozásig. [zene][éneklés] >> Ez az Itt vagyok élet és egészség podcast Bhalmi [zene] Katával. >> [zene] >> A Rossman minden életterületeden ott van veled, hogy támogasson a mindennapokban és a fontos pillanatokban is.

A podcast beszélgetést a Rossman támogatta. [zene] >> Szia Tamás!

Nagyon örülök, hogy újra itt vagy. >> Helló!

Egy számomra fontos témáról fogunk ma beszélgetni, amiről téged még nem hallottalak nyilvánosan beszélni, de nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a megközelítésedre.

Ugye az étkezés és az érzelmeink kapcsolatáról beszélgetünk ma.

Pontosabban a táplálkozás és az érzelmeink kapcsolatáról.

Én sokkal jobban szeretem a táplálkozás szót, mert annyira kifejező, hogy tápláljuk önmagunkat.

És mielőtt belevágunk, talán egy ilyen kis személyes megfigyeléssel szeretném indítani.

Én egy éven belül kétszer háromszor ilyen 2-3 kg plusz mínusszal szoktam hullámozni.

Tehát néha felszaladt 2-3 kg, aztán lefogyom azt a 2-3 kgt.

És ezt így ismétlem néhányszor.

És ez nem egy ilyen nagyon nagy változás.

Én azért mégis néha azért kicsit drámaian élem meg.

És általában amikor elérem a lélektani 3 kg pluszt, akkor így satu fékkel valamit azonnal változtatok.

Nyilván értelemszerűen kevesebbet kezdek el enni, hogy vissza térjek.

Viszont azért szerettem volna erről veled beszélgetni, hogy ne csak azt a részt tudjam, hogy meg tudjuk, hogy többet kell mozogni, meg kevesebbet kell enni, hanem hogy jobban megértsük azt, hogy mi zajlik ilyenkor lelki oldalon.

Hát ugye mondtam már, amikor fölkért, és hogy nem véletlenül nem vagyok nagyon sokszor ebben a témában, mert alapvetően szerintem én egy picit más oldal aralról fogom ezt így megközelíteni, mint egy csomó más ember.

Ugye mindig úgy mondom, hogy van a ez az ilyen coaching hozzáállás, meg van a pszichológia.

A coach az nagyon sokszor abban fog téged segíteni, hogy hogy lehetsz effektívebb, meg sikeresebb egy adott területen.

És és ebben ők nagyon jók is. dolgoztam én is ilyen coachsként még régen, de aztán úgy úgy éreztem, hogy elkezdem újra definiálni a sikert, és elkezdtem jobban arra menni rá, hogy hogy egy komplex sikerelképzelésem lett, ami nagyjából annyi, hogy hogy boldogan kellz föl reggel, hogy jól érzed magad.

És ebből a szempontból néha ez a két szakember ez egymásnak ellentmondó dolgokat fog neked javasolni. >> A cocsnál ebben a témában amúgy még nem jártam pszichológussal, mert beszélgettem erről.

Talán induljunk onnan, hogy miért nem csak akaraterő kérdése az, hogy mikor mit és mennyit eszünk?

Hát lehet azt mondani, hogy ez akaraterő kérdése, viszont alapvetően az akaraterő az az egy csomó olyan dologból táplálkozik, ami mondjuk a mi neurokémiai vagy neurobiológiai egyensúlyun így függen fog.

Szóval lesznek olyan dolgok, amikor úgy jobban kibillenünk az érzelmi állapotunkból, még akkor is, hogyha ezt így nem feltétlenül szeretnénk.

Ugye a fiúknak azt szoktam mondani, hogy képzeld el magad másnaposan, mondjuk [torokköszörülés] akkor, amikor egy ivászat után másnapos vagy, hogy az érzelmi állapotod az milyen.

És hogy tök érdekes, hogy ez a fajta ilyen neurokémiai stressz és szimpatikus idei rendszeri túlsúly milyen szinten predeterminálja azt, hogy te mindig rosszabbul fogod magad érezni ezeken a napokon.

A lányoknak pedig azt szoktam mondani, hogy képzeld el magad egy ilyen menstruációs időszak alatt.

Olyan mintogyha megne kötve a kezed.

Egyszerűen nem fogod tudni olyan kiegyensúlyozottan meg olyan jól érezni magad, mint az előtte meg az utána lévő időszakban.

Szóval azt akkor kijelenthetjük, hogy valamilyen szinten ennek a hajónak, aminek a kapitányai vagyunk, ennek a testnek féligmeddig alá vagyunk rendelve.

Annak ellenére, hogy mi vagyunk a főnökök és tudjuk irányítani, hogy ez merre menjen, ugye mégis csak ki vagyunk téve egy-két olyan alapszabálynak, ami ami befolyásolni fogja azt, hogy hogy ez az utazás ez milyen lejtmenetekkel meg csúcsokkal fog rendelkezni. >> Igen.

A főként a neurobiológus meg pszichiáter vendégeimtől tanulva azért arra is rávilágítanak, hogy néha nem tudjuk, hogy a sejtjeinknek mire van szüksége, és emiatt billenünk ki öntudatlanul. a kontrollból, mert egyszerűen nem jól tápláljuk önmagunkat.

Viszont ami ami talán induláshoz egy ilyen fontos kérdés, hogy mi a különbség fizikai és érzelmi éjség között? alapvetően az, hogy mi elégíti ki a az érzelmi éjség, az alapvetően egyfajta ilyen idegrendszeri kilengést próbál meg valahogy helyre húzni, és amikor szénhidrátokat eszel, akkor az növeli a serotonint nálad.

Szóval emiatt egy picivel jobbnak, egy picivel értékesebbnek érzed magad.

A fizikai érség az ennél sokkal komplexebb.

Fizikailag lehetsz éhes rostokra, meg fehérjékre, meg zsírokra, meg szénhidrátokra is.

Az érzelmi éség az nagyon sokszor a minél koncentráltabb és minél finomítottabb szénhidrátok irányába fog menni, mert ez az, ami érzelmileg egy kicsit téged így át tud billenteni. >> A legtöbb szokásnak a a kialakulása az ugye gyerekkorban indul.

Mi a helyzet az érzelmi evéssel?

Hogyan hogyan kondicionálódunk a gyerekkorunkban erre a jutalmazási mechanizmusra? >> Hát elmesélek egy történetet az én gyerekkoromból.

Én Én alapvetően azok közé az emberek közé tartozom, aki valószínűleg egész életében oda kell, hogy figyeljen a táplálkozási szokásaira, mert amikor nem vigyel oda, akkor elkezdek elindulni lefelé egy lejtőn, és elkezd ez rosszabb lenni.

Vannak azok a típusú emberek, akiknél így azt látjuk, hogy szinte tök mindegy, hogy hogy viselkedik, vagy tök mindegy, hogy hogy érzi magát.

Én ezt mindig annyira irigyeltem, >> bármit megehet, és akkor vagyunk mi, akiknek erre így oda kell figyelni.

És mi legtöbbször a gyerekkorunkban egy-két fura nevelési szokásnak voltunk kitéve.

Nálunk például az volt, hogy az volt az angyal, aki először befejezte a tányérján [torokköszörülés] a teljes fogást.

Ugye az egyik ilyen szabály, hogy ami eléd van letéve, azt mindenképpen be kell fejezned.

A másik ilyen az pedig az, hogy minél gyorsabban fejezed be, annál jobb.

A harmadik ilyen, [torokköszörülés] amikor megkérdezték tőlem gyerekként, miután megettem egy tányért, hogy mit kell ilyenkor mondani, akkor én kötelességtudóan mondtam erre, hogy azt, hogy kérek még. [nevetés] És akkor ez az, amire a nagymamák tapsolnak, mert hogy ők ugye így fejezik ki a így fejezik ki a szeretetüket, hogy akkor megetethetnek téged.

Szóval, hogyha nagyon sok ilyen van, hogy családi állapot, családi együttlét, vagy mondjuk amikor feszült vagy, akkor gyere, együnk egy fagyit, menjünk el, megyünk egy sütit, nézzünk valamit, kapjál be egy zerbót, mit tudom én mi. akkor össze fogja kapcsolni az agyad a lenyugvást, vagy a családi együttlétnek a az érzelmi kényelmét az evéssel.

És gyakorlatilag ez egy ilyen kondicionál egy ilyen kondicionálás révén így összekapcsolva meg fogja határozni a te szokásaidat.

Tehát, hogy mivel kapcsoljuk ezt össze?

Ugyanolyan mint a teljesítménykényszer.

Hogyha te úgy nősz föl, hogy amikor te elérsz valamit, akkor figyelmet és szeretet kapsz a szüleidtől vagy bárkitől többet, mint egyébként, akkor ezeket a dolgokat a te értékességeddel össze fogod kapcsolni.

És akkor így leszünk például teljesítménykényszeresek.

Hogyha ez evéssel kapcsolódik össze, akkor akkor pedig a táplálkozásban fognak megjelenni olyan anomáliák, amiket utána felnőttként vagy le tudunk dobni, vagy pedig meg fogja határozni kvázi sorsként az életünket.

És felnőttként akkor ugyanez a mechanizmus van amögött, amikor stresszesen ételhez nyúlunk, tehát amikor így kábé észre sem vesszük, és van egy nagyon feszült időszak, és már a hűtő előtt találjuk magunkat és rákcsálunk.

Ez ugyanennek a a jelenségnek a következménye, vagy itt bekapcsol valami más is? >> Hát figyi, alapvetően nagyon sok függőség az egy dopamin loopan alapszik.

Ugye a dopamin az több helyén termelődik az agyadnak, például az érzelemszabályozó résznél, itt a prefrontális kéregnél, ami így segít egy picit így lenyugtatni a limbikus rendszeredet, ahol pedig ugye egy az amikdala az, ami domináns.

És akkor ezekhez a dopamin loopokhoz nyúlunk akkor, amikor egy kicsit feszültebbek leszünk.

A dopamin loop egy csomó minden által keletkezhet.

Ilyen például a short videóknak a nézése, ami egy dopamin loop, ilyen a szerencsejáték, ami egy dopamin loop, ilyen a kábítószer, vagy a cigi, vagy az alkohol, egyfajta dopamin loop.

És ugyanez a dopamintermelés fog megjelenni az étkezésnél.

Egy ilyen stresszes nap után neked a kortizol szinted, ami a stresszhormonod, az ki van lőve az égbe, és te valamelyik szorongásoldó metódusodhoz fogsz nyúlni, és ez általában korrelálni fog azzal, ahogy te fölnőttél.

Tehát megvannak neked azok a módszereid, amivel te oldod ezt a stresszt, és akkor ehhez nyúlsz, ezt fogod elkezdeni, ami amiről tudod, hogy gyors dopamin lööket ad.

Ugye most azért nagyon jellemző sokunkra, hogy egy sokkal összetettebb, stresszesebb, gyorsabb életet élünk, és akkor ez óhatatlanul a legtöbbünknél bekapcsol akár a fáradtság, akár ez a hajszoltság, hogy nagyon sok fele vagyunk ö rengetegen van, aki gyereket nevelé és dolgozik, van aki több helyen dolgozik, tehát hogy van a tehát folyamatos multitaskingban van a félvilág.

Ez akkor óhatatlanul maga után vonzza azt, hogy hogy küzdeni kezdünk a a az evéssel. >> Hát itt ugye az a kérdés, hogy mennyien vagyunk mi, akik szorongunk a mindennapokban?

Szerintem elég sok. >> És ez mondjuk az elmúlt 15 évben ez alsó hangon ilyen 300%-os emelkedésben van benne, tehát hogy folyamatosan növekszik a szorongás azóta, amióta az ilyen aktív social média jelenlét meg úgy nagyjából a rövid videók bejöttek.

Tehát ez katasztrofális ez igazából katasztrofális hatással van a mi mentális egészségünkre.

De a másik meg ez a hassle culture, hogy gyakorlatilag a 70-es évek óta elhiteti velünk a kapitalizmus azt, hogy neked minden évben egy picit keményebben kell dolgoznod ahhoz, hogy ugyanazt meg tudd kapni, mint előző évben.

Ahogy növekszik a produktivitás, úgy valójában csak a világ leggazdagabb embereinek a vagyona fog egyenes arányban növekedni.

Az összes többi ember ki van hagyva ebből a loopból, és neki gyakorlatilag le kell követni ezt a folyamatosan növekvő igényt.

Mármint, hogyha most nézzel mondjuk egy Ilonmászkot, akinek egy trillió dollár lesz a vagyona, és ezek az emberek ezeket a vagyonukat nagyjából évente duplázgatni szokták, akkor minden évben nekünk exponenciálisan növekszik az az összeg, amit nekünk egy ilyen ilommásznak az eltartására ki kell pengetni.

A covid előtt Ilon Másnak 20 milliárd dollárja volt.

Na most ehhez képest azért elég brutális növekedést sikerült neki elérnie.

Mondjuk 50szeresére növelte a vagyonát ez alatt az öt-h év alatt.

Az azt jelenti, hogy az első évben nekünk 20-30 milliárd dollárt kellett összedobnunk egy Ilonmászkra.

Most már 500 milliárd dollárt kell évente összedobni.

És ezt úgy tudjuk elérni, hogy nem nagyon vannak üres járatok a napjainkban. mindig csinálni kell valami extrát, és ez kinyír.

Nincs meg ez a fajta mind wondering az életedben.

Nincs meg az, amikor csak így bóklászol, amikor semmit teszel.

Sőt, tehát hogy így szükségünk is van arra, hogy erre, hogy működjön az agy tényleg nincs.

És akkor belemész ebbe a workard, play hard üzemmódba, hogy akkor keményen dolgozol, és akkor mellette meg a stresszcsökkentésbe is így brutálisan kemény vagy.

Tudod, mész reggelente edzeni, meg tolod a táplálékkiegészítőket, meg csinálod az összes ilyen dolgot, közben még ugye odafigyelsz arra, hogy a stresszcsökkentő szokásaid közül lehetőleg a legkárosabbakat cseréld ki még egészségesebbekre.

De ugye amire nem figyelünk, az az, hogy maga a stressznek a növekedése, ami ezt az egész tünetet előhozza, az ne ott a gyökéroknál legyen kezelve, hanem inkább csak a tüneteket akarjuk nézni. >> Van egy jelenség így a social felületeken, hogy egyre többen osztják meg, hogy mit t ettek egy nap, és akkor melyik étkezésükben hány gram protein volt, és tényleg ez így ömlik.

És én az elején még itt tudod elkezdtem lelkesen elmentegetni.

Hát egyiket se nyitottam meg azóta se, de hogy közben ez is jön, hogy mindenki fantasztikusan adagolja a proteint a különböző menüjeiben, és hogy még ez is a feladataid közé kerül így napközben, hogy egy sokkal, nem tudom, okosabb ö nem tudom, ebédet kellene összeraknod magadnak. >> Ezt hívják transzhumanizmusnak, >> tehát hogy nekünk ez a feladatunk, hogy mi túllépjünk a saját emberi porhvelyünkön.

Ezt így túlszárnyaljuk, és a különböző kiegészítőkkel, meg módszerekkel, meg beavatkozásokkal mi egy milliárd évig éljünk, és így végig úgy nézzünk ki, mintogyha 20 évesek lennénk. >> Én nagyon szeretem ezt a fogalmat amúgy, csak amiatt, mivel behoztad, és ebben a műsorban amúgy nem foglalkoztunk még vele, viszont én nagyon szeretném ezt majd egyszer önálló témaként is feldolgozni, csak segítesz egy kicsit megérteni röviden, hogy mi a transzhumanizmus?

A transzhumanizmusnak az elképzelése, hogy neked az a feladatod az életben, hogy túllépj ezen a fajta emberi mi voltodon.

Tehát, hogy azok a fizikai korlátok, amiket az emberi test számodra meghatároz, az egyik ilyen például az, hogy te meghalsz.

Neked le kell győzni a halált, le kell győzni az öregedést, le kell győznöd mindent.

Mindent le kell nyomni. és az egész egyfajta halálfélelemből táplálkozik.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Milyen kérdésekre kapsz választ ebben az epizódban?

Ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, nem veszítem el a motivációmat a fejlődésre?

A vendég szerint a jelenünkkel való elégedettség nem jelenti azt, hogy ne akarnánk elérni valamit. Úgy véli, az ambíció táplálkozhat belső vágyból is, nem szükséges hozzá az önmagunkkal való elégedetlenség vagy a folyamatos önostorozás. Hallgasd meg 40:14-tól

Hogyan kapcsolódhat a gyerekkorom ahhoz, hogy evéssel nyugtatom meg magam?

A vendég szerint ha gyerekként a feszültségre rendszeresen édességet kaptunk, vagy az evéshez kapcsolódott a családi együttlét érzelmi kényelme, összekapcsolódhatott bennünk az étel és a megnyugvás. Úgy véli, ez a tanult kapcsolat a későbbi étkezési szokásainkat is meghatározhatja. Hallgasd meg 8:35-tól

Milyen mozgással kezdjek, ha szeretnék kilépni a stresszevés köréből?

A vendég kezdésként a sétát, napi 6–10 ezer lépés fokozatos beépítését javasolja, amely szerinte segítheti az idegrendszeri egyensúlyt. Hangsúlyozza, hogy ez lassú folyamat, és nem rövid, intenzív kúrában, hanem tartósan fenntartható változtatásokban érdemes gondolkodni. Hallgasd meg 27:08-tól

A válaszok az epizód gépi leiratából, a beszélgetés tartalma alapján készültek; nem szakmai tanácsadás.

Több epizód a itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával-ből