Kihalni veszélyes

Hozzunk létre Közösségi kertet - Beszélgetés Kling Ferenccel és Lőrinczi Istvánnal / Kiutak podcast #6

· PT1H28M

Összefoglaló

A Kiutak Podcast e heti adásában Lőrinczi István (a Terézvárosi Rózsa közösségi kert szakmai vezetője) és Kling Ferenc (a Kortárs Építészeti Központ közösségi kertek projektjének munkatársa) vendégeskednek. Az adásban a közösségi kertek létrehozásáról és működtetéséről…

Röviden

Műsor
Kihalni veszélyes
Megjelenés
2025. 04. 30.
Hossz
1 óra 28 perc
Szereplők, említett nevek
Kling Ferenc, Lőrinczi István, Őri Ádám
Témák
közösségi kertek, közösségi kert létrehozása
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Kiutak podcast, közösségi válaszok, jövőformáló tippek és történetek.

Valahogy itt a városokban is egyszerűen el már megkerülhetetlen az, hogy az emberek elkezdjenek azon gondolkodni, hogy nagyon változik a körülöttünk levő világ, és ehhez nekünk nagyon alkalmazkodni kéne. azokat az embereket, akik már ezt a gondolatot elkapták, azokat közösségbe szervezni egy olyan helyen lehet, egy olyan területen lehet, ami már kapcsolódik a klímához, kapcsolódik a zöldhöz, kapcsolódik az élelmiszerhez, a rovarokhoz, a tehát a közösség kerülen rengeteg minden van.

Tehát egy olyan szervezőv lehet, ami megerősíti ezeket a klímaadaptációra törekvő közösségeket. [Zene] Sziasztok!

Én Surányi Bori vagyok, én pedig Kovács Dóri és ez itt a Kiutak Podcast.

Mai adásunkban a Hozzunk létre közösségi kertet című tippünkről fogunk beszélgetni Lőrinci Istvánnal és Klink Ferenccel.

Beszélgetünk többek között arról, hogy ők miért vágtak bele, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az elmúlt években, hogyan lehet csatlakozni egy ilyen kezdeményezéshez, és mire érdemes figyelni, ha valaki maga szeretne közösségi kertet létrehozni a saját környezetében.

Üdvözlünk titeket, és köszönjük, hogy elfogadtátok a meghívásunkat.

Akkor kezdjük is a vendégek rövid bemutatásával.

Lőrinci István, Pelma kultúra tervező, oktató és 25 éve foglalkozik közösségfejlesztéssel. 2019 óta foglalkozik Pelmakultúrával és részlet többek között az életfaultúra és Jof Loton városi permakultúra képzésén.

Ezzel egy időben 2020-ban hozta létre a permagang Projectet. 2022-től a Terészvárosi Rózsa közösségi kert szakmai vezetője, melynek fejlesztése a helyi közösség aktív részvételével valósul meg.

Ezek mellett külön órákat tart a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak, és a Brit Perma Kultúra Egyesületnek akkreditált tanára lett nemrég.

Kling Ferenc egy éve dolgozik a kortársi építészeti Központ közösségi kertek projektjében.

Budapesten a feleségével és két kutyájukkal közösségi kertekkel már 2012 óta foglalkozik, amikor a Grundkert nyitásakor az egyik első csatlakozó volt.

Később a Grundkert közösségének vezetője lett, ahol rengeteget tanult a közösségi munkáról és a kertészkedésről.

Jelenleg három közösségi kert és kapcsolódó projektek koordinálásáért felelős a kéknél.

Köszönjük még egyszer, hogy itt vagytok.

Egyre többet találkozunk a város különböző pontjain, közösségi kertekkel, amik legalábbis itt Budapesten nagyobb lakótelepek mellett bukkannak fel.

Az első kérdés így az lenne, hogy mik is azok a közösségi kertek?

És mióta beszélhetünk ilyenekről?

Akkor szerintem kezdjük Feri veled.

Hosszú előadásokat szoktunk erről tartani, hogy mi is az, hogy közösségi kert meg hogyan fejlődtek ezek a háborús kertek Victory Gardenek meg egyebek. közösségi élelmiszertermelés irányából, városi élelmiszertermelés irányából a mai értelemben vett közösségi kertekig.

Itt Magyarországon nagyjából a 2010-es évek óta beszélhetünk arról, amit ma jelent egy közösségi kert.

És ez leginkább elsősorban közösség.

És ez ez az, amit minden alkalommal akárhányszor elmondunk, és minden alkalommal akárhányszor nem hallják meg az emberek, hanem hú, egy olyan hely, ahol lehet kertészkedni, tök jó.

Úgyhogy az, aki a közösségi kertet üzemelteti, vagy az a civil szervezet, aki a szervező, vagy tehát iszonyú energiát kell folyamatosan beletennie abba, hogy azt megértetni az emberekkel, hogy ez közösség.

Akkor elmondanátok azt, hogy ti hogyan találkoztatok ezzel, vagy akkor István egy kicsit mesélsz róla, hogy te hogyan találkoztál ezzel a koncepcióval, és mi az, ami megfogott benne?

Hát én Terészváros kertjét, a közösségi kertjét üzemeltetem és vezetem ugye a rózsaközösségi kertet.

Három évvel ezelőtt kezdett el.

Én átvettem egy területet, előttem volt még egy évig kert és azt megelőzően tervezte a helyi tájépítész, főtáépítész.

És hát kicsit kapcsolódva ehhez a kérdéskörhöz, nagyon meg tudom erősíteni, amit az előbb a a Feritől hallottunk, hogy hogy a kertészeket folyamatosan valamivel kell úgy pumpálni kívülről, hogy hogy a közösségi élményt megéljék.

Nyilván ezt nem ilyen modell formájában, hanem én pont azt a megbízást kaptam három évvel ezelőtt, hogy miután van egy közösségfejlesztői, tréneri múltam és permakultúrával foglalkozom, hogy ez a két oldal úgymond éppen talán olyan adottságokat eredményez, hogy közösséget is kell tudnom valahogy fejleszteni.

És elsősorban ezen van a hangsúly.

A másik nyilván a kertnek a mondjuk úgy, hogy az ökológikus miboltját fejlesztjük.

Én úgy találkoztam ezzel, hogy 2020-ban, amikor a Perma Gang Projekt nevű kísérletemet elindítottam, akkor erre így rátalált a média, és miután ez egy extrém helyen kezdtem el teret adni egy rendszer kifejlődésének, mondhatnám úgy is egyszerűbben, hogy egy egy gangertet hoztam létre, mert most már tényleg gang, de eddig meg gang volt. viszont és engem ott ott ismertek meg, és akkor így párbeszéd következett, és és így vállaltam el ennek a kertnek a vezetését.

Tehát én így keveredtem ebbe a helyzetbe, amit azóta se bánok, mert elképesztően jó tapasztalatokat tudok szerezni, és az élet nehézségeit is beleértve ebbe a jó tapasztalatokba.

Tehát, hogy hogy valóban nagyon sokan úgy néznek erre a kertre, a kertészek körében, hogy ők itt megtermelnek valamennyi zöldségnövényt, valamennyi fűszernövényt, és akkor a az a fő cél, hogy legyen még két szem egészségesebb, nyilván sokkal egészségesebb paradicsom, de nagyon nem erről van szó.

És aztán gondolom későbbiekben beszélünk arról, hogy milyen módszerekkel lehet, vagy szerintem legalábbis mi miket teszünk azért, hogy ez a kert ne csak egy ilyen szimbolikus paradicsom termesztő hely legyen, hanem hanem egy valódi közösség kezdjen el ott működni.

Ümeri még elmondodt, te hogyan találkoztál ezzel, és hogy hogy hozott az utad így a közösségi kertek világába?

Nekem ennél kicsit egyszerűbb volt a kapcsolódás.

Tehát amikor a Grundkertet alapították 2012 kora a tavaszán télvégén indultak ott az első kapavágások a Grundtháta mögött, akkor találkoztam vele valami kerületi újságban, akárhol, hogy itt egy közösségi kert lesz.

Gyorsan ráugrattam a témára, utána nyomoztam, hogy ki csináljak.

Kiderült, hogy Szegről végről lehet, hogy még a Zengőn találkoztunk valahol a Védegylettől a Kerzhelyi Zsuzsi, és akkor őt ismerem, és hogy lehetne bekerülni oda a kertbe, és aztán kimentem, és bekerültem a kertbe.

Nagyon nagy motiváció volt, hogy akkor volt másfél éves a kisfiam, és így a városban az fontos, hogy ne azt szokja meg, hogy a paradicsomat eskóból jön, hanem azt szokja meg, hogy a paradicsomat azt ugye elültetem a magot, nevelgetem a palántát, kiviszem a kertbe kiültetem locsolgatom gondozgatom, és egyszer megérik, és leszedem, és mennyire jó lesz.

Tehát ez volt egy nagy motiváció mögötte.

És aztán amikor a Grundkert területét beépítették, két évig tudott működni a Grundkert az eredeti helyén, akkor volt egy olyan váltás a vezetésben is, hogy aki korábban ott volt, hát másfele vitt az életútja.

Kicsit ott maradt gazdátlanul a kert.

Bennem meg nagyon nagy volt a motiváció.

Fogalmam se volt, hogy hogy kell közösségkertet vezetni, vagy bármit vezetni.

És azt mondtam, hogy nekem teljesen mindegy, csináljuk meg valahogy.

És ha senki más nem jelentkezik, akkor majd én csinálom, csak menjünk, haladjunk.

És aztán mentünk, és haladtunk, és lett gruncett, aztán három, aztán most már a negyedik helyen van a grunc, de ebben a negyedikben én már nem voltam benne.

És menet közben iszonyú sok tapasztalatot szereztem én is a közösségekről, a kertészkedésről.

Jártam nagyon sok ilyen önfejlesztő meg kisebb körű, nagyobb körű fejlesztő kurzusra.

Az nagyon nagy szerencsém volt, hogy pont akkor indult a Védegyletnek és a Profilantrópegyesületnek a kisközösségek átalakulásban projektje, ahova a Grundkertet sikerült bevinni.

Ott találkoztunk más közösségekkel, egymástól tanultunk rengeteget, meg ugye kaptunk egy ilyen szakmai irányítást.

De akkor először téged is a kert koncepció fogott meg, amikor megláttad, vagy igen, azért az volt, hogy vol, megyek én is kertészkedni.

Már visszagondolva én már akkor is azt mondtam, hogy nekem az elsődleges az volt benne, hogy egy olyan tehát olyan emberekkel legyek körülvéve, akik hasonlóan zölden próbálnak gondolkodni, meg élni a városban.

És a aztán a Gruncről később volt egy pár év, amikor így nagyon fölkapott dolog volt.

Volt egy Arte stúdió nevű filmes projekt, akik csináltak rólunk.

Ők öt városban csináltak filmeket a közösségi kertekről.

Az egyik fejezet az a nyolcadik kert volt.

A Leonardo kert akkor még működött meg a Grun Kert.

Aztán volt a hát egy független filmes, aki a Grundcat 3-ról csinált filmet.

Pont azt hiszem, hogy ott volt egy olyan, hogy a korvinysétányon vettünk fel egy jelenetet, és mondtam, hogy igazából az az egészben a legnagyobb dolog, hogy a Grundc 3-ban akkor akkor érden éltem, tehát volt saját kertem, volt 1 négmes ágyásom, így jelképesen, hogy a közösség része vagyok.

Ü és hogy ott terem az a háromszem paradicsom, és hogy mekkora buli, hogy azt sem én eszem meg, hanem odaadom valakinek, és ez mennyire nagy dolog.

És hogy szerintem erről kellene, vagy erről szól igazából a közösségüket, hogy megosztjuk egymással és megéljük azt a közös élményt, hogy olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik próbálnak így a város közepén is valamivel zöldebben élni a nagy átlag.

És hogy érzed most, vagy hogy miket láttok, hogy mekkora az igény most erre Budapesten vagy Magyarországon közösségi kertekre?

Minden évben szoktunk csinálni egy ilyen visszajelző kört a közösségi kertészeinkkel, hogy szeretne-e az idén is velünk maradni az, aki tavaly volt, mert az elsőbbséget élvez parcellán kiosztásánál.

És tavaly nyitottuk meg a Kőrisertet a nyolcadik kerületi Kőis utcában.

Ott volt most öt felszabadult parcella, amit meghirdettünk, és több mint 50-en jelentkeztek rá.

Yogy írtam is az önkormányzatnak, hogy ebből gyakorlatilag egy újabb közösségi kertet létre lehetne hozni. ennyi emberrel.

Próbáljunk meg további kerteket nyitni.

És hogy látjátok a a tehát, hogy a ez a közösség része mennyire jön össze?

Tehát, hogy most a most jelentkező emberek tisztában vannak-e ezzel a közösségi tehát, hogy a közösségi kertnek a közösség a lényege.

Ezt ezt az újanan jövők ezt mennyire értik, érzik?

Egyre jobban próbáljuk hangsúlyozni.

Nem tudom, hogy most már átüti-e az ingerküszöbet, de de most már eleve úgy hirdetünk meg bármit is, hogy olyan lelkes embereket keresünk, akik részesei lennének egy klímatudatos közösségnek, szívesen találkoznának másokkal is, és emellett művelnének valahol egy ágyást.

És nálatok a a Rózsakertben is ez van?

Nálunk hát gondolom más kertekben is vannak úgymond kertszabályzatok.

És éppen voltak most nálunk is ilyen parcella felszabad parcellák, tehát üres parcellák, rengeteg jelentkező, tehát ilyen évek óta tulajdonképpen van egy ilyen sorban állás.

Nálunk az van, hogyha valaki így bizonyos, mondjuk úgy, hogy elvárásoknak megfelel, akkor akkor automatikusan, hogyha kéri, akkor meghosszabbítjuk a szerződését.

Ugyanakkor, hogyha van új hely, akkor már mi is úgy közöljük ki, hogy ezt a hát egy ilyen belső kertszabályzatot azt azt ismertetünk előtte vele, amiben ezek le vannak írva, amikor az előbb elhangzott, hogy ez egy közösségi kert és hogy itt a közösségen van a hangsúly.

Van egy-két olyan pontja, amit kötelezővé tettünk azért, hogy hogy hogy ez így működjön.

Tehát nem szeretem én az ilyen szabály, tehát ne a szabályok működtessék a dolgokat, hanem jöjjön ez belülről.

De ugyanakkor meg azt éreztük, hogy másokkal szemben tiktlanan, hogyha bizonyos dolgokat nem teszünk kötelezővé.

Például van nekünk minden hónapban egy úgynevezett kertrendezőnk, amikor az előre kalkulálható mindenki által, és akkor részben a közösség nagy része tud találkozni. részben valamit fejlesztünk, karban tartunk, és a nap végén meg megünnepeljük a a az esőt, vagy éppen a napsütést.

Úgyhogy úgyhogy ezt például ennek egy részét most megpróbáltuk így így így kötelezővé tenni, mert hogyha az ember nem vesz részt fizikailag ezeken az eseményeken, akkor nem tud kialakulni ez a közösség.

Ez nem egy virtuális közösség.

Az se jó, hogyha mindenki külön-külön megy a kertbe és végzi el a karbantartói munkákat.

Tehát ez abszolút egy ilyen a közösség szokta ezt elvégezni.

Minden évben tartunk egy körülbelül hat olyan eseményt, ami szakmai előadások, workshopok, ahol szintén a a kertészeink számára tesszük ezt, és ott kiemelünk egy-egy témát, ami őket érdekelheti szakmailag.

De ezek is így a végén ilyen ünneplésekbe mennek át.

Tehát most volt a tavaly, én azt figyeltem meg, hogy hát ilyen citronfű nagyhatalon vagyunk, meg rengeteg gyógy és fűszernövény van a kérden, de de szó szerint rengeteg.

És annak a felhasználását valahogy aránytalannak éreztem, hogy hogy nincs úgy kihasználva vagy fölhasználva az, amit lehetne, mint amennyi terményünk van.

És akkor egy ilyen gyógy és fűszernövény workshopot hirdettem meg a körökben.

Szerencsére sokan el is jöttek, és akkor befőztünk különböző szörpöket.

Nyilván volt egy elméleti része, hogy hogyan szüretelj, mennyit mikor, milyen időközönként, melyik növénynél.

Picit a gyógyhatásokkal foglalkozva, merthogy tényleg szép a citronfű, vagy szép a menta, vagy éppen az izsóp, csak hogy ha az ember elkezdi metsenni, akkor még szebb lesz.

És ezt sokan nem így tekintenek rá, hanem ú de gyönyörű ez a rosmaring, és nem nyúlok hozzá, és amint hozzányúlok, ő ő elkezd még jobban dúsabb lenni és és és hát tulajdonképpen az nekünk egy rengeteg tinktúrát meg szörpöket és különböző tartósítási módszereket gyakoroltunk, és ez is egy ilyen nagyon jó buli volt.

Tehát oké, hogy hogy a lényege az volt, hogy tanuljunk, de ugyanakkor meg a közösség úgy mikor együtt főz, meg együtt szüretel, az egy az egy az egy olyan élmény, amit így így tényleg a virtuális térben nem lehet szerintem egyáltalán megvalósítani.

És nálatok milyen vannak programok?

Tudsz programok rólam három kertből,…

Említett entitások

Témák

  • közösségi kertek
  • közösségi kert létrehozása

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hozzunk létre Közösségi kertet - Beszélgetés Kling Ferenccel és Lőrinczi Istvánnal / Kiutak podcast #6”

Miről szól ez az epizód: „Hozzunk létre Közösségi kertet - Beszélgetés Kling Ferenccel és Lőrinczi Istvánnal / Kiutak podcast #6”?

A Kiutak Podcast e heti adásában Lőrinczi István (a Terézvárosi Rózsa közösségi kert szakmai vezetője) és Kling Ferenc (a Kortárs Építészeti Központ közösségi kertek projektjének munkatársa) vendégeskednek. Az adásban a közösségi kertek létrehozásáról és működtetéséről… Az epizód a Kihalni veszélyes című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hozzunk létre Közösségi kertet - Beszélgetés Kling Ferenccel és Lőrinczi Istvánnal / Kiutak podcast #6”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kling Ferenc, Lőrinczi István, Őri Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hozzunk létre Közösségi kertet - Beszélgetés Kling Ferenccel és Lőrinczi Istvánnal / Kiutak podcast #6”?

Fő témái: közösségi kertek, közösségi kert létrehozása.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hozzunk létre Közösségi kertet - Beszélgetés Kling Ferenccel és Lőrinczi Istvánnal / Kiutak podcast #6”?

Megjelenés: 2025. 04. 30.. Hossz: 1 óra 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kihalni-veszelyes/hozzunk-letre-kozossegi-kertet-beszelgetes-kling-ferenccel-es-lorinczi-istvannal-5ea6ada3

Több epizód a Kihalni veszélyes-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból