Kösz jó(l) vagyok!

Miért hazudsz magadnak? – Az önbizalom valódi ára | Csernus Imre

· PT59M27S

Összefoglaló

Dr. Csernus Imre pszichiáter, aki a Noszvajon újrakezdett életéről, stroke-ja utáni felismeréseiről és az önbizalom valódi természetéről vall őszintén. Kiemeli, hogy az önbizalom nem egy rögzült állapot, hanem minden nap megküzdeni érte. A beszélgetés érinti az önismeret…

Röviden

Műsor
Kösz jó(l) vagyok!
Megjelenés
2026. 03. 18.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Csernus Imre, Krizsó Szilvia
Témák
önbizalom, önismeret, stroke, pszichiátria
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Az életed bizonyos fontos területein nem mertél élni, nem mertél kockáztatni, nem mertél kilépni a komfort zóában.

Ez már az élet során az ilyen élet során kialakítja a bőntatot, és kialakítja azt, hogy nem szerettem magam.

Az önbizalommal bíró ember nem a világtó várja a megolést, hanem saját magát.

Első lépés, hogy haragszol a világra, majd a fejletlépés az, hogy megnézem a saját feladőségemet, hogy ez miért tanakult ki.

Az önismeretlen bíró ember nem használja azt, hogy belejúszon.

Az elfogadom, az egy nagyon magyar egy jelen kepacy van.

Tehát én megtortam azt, hogy az érzés, and to a major napon, we are not picking my gyros.

Nem van pontban megjárunk a felnyest, nem neksz meg.

Te mondhat azt, hogy bizonyos helyzetekben az embernek azt is föl kellni magának kérdést, hogy hol van az ő surap, hogy csináltam valamit rossz.

Nem az jött le, hogy te sem mondjuk egy elkozná.

Kíres és hírhed, besztól és bevállalós, macsos, ugyanakkor kisfius.

Csak néhány jellző ami egyszer igazkező vendégemre.

Leg az a személyiség, ami a jelen szerint egyáltalán nem zavarja.

Nem éjed meg a konfliktusoktól, keményen beláll helyzetekben vagy éppen emberekbe.

Ez régen használt módszerének is a jellemzője.

Ma már nincsenek egyéni terápiái helyette könyveket ír az országot járja, hogy előadásokat tartson, és közben vendégülett embereket az általa megálmodott és megalkotott helyen szakemberé vált a vendéglátásban, aki sajátos módon összekötöt a pszichológiát és a gasztronómiát.

Nagyon örülök, hogy itt vagy, hogy vagy.

Azt hogy értem, hogy milyen vagyok.

Ugyanek az egész Pontkasnak az a címe, hogy Kösz jól vagyok, és a Letőd direkt azért tettem zárója be, hogy beszélgessünk arról, hogy valami ki tudja mondani azt magáról, hogy ő akár úgy általánosságban, vagy akár a magánéletében, vagy szakmailag, és azért jött ez az egész, mert hogy nekem ez néha problémát okoz, és arra jöttem rá, hogy ezen nem vagyok egyedül.

Arra már végre jöttem, hogy ez a jó vagyok, ez nekem sánít, mert én tudom, hogy emberből vagyok.

Tehát hogy most jó vagy rossz.

Ez nekem. hogy én ember vagyok.

És azt róta tudom, hogy azok az emberek, akiknek nagyon magas az egójuk, és nem akarják elfogadni a hiányosságaikat, és a fájdalommal történő küszködésüket, vagy nem merik megoldani a félelmeik, azok rengeteg szemják, hogy jól vagyok, mert abszolút nincsenek jó. illetve látható jele.

Nem a nyugodság, hanem ha jól vagyok, ez egy pozitív töltető mondat.

Hogy bátor vagyok utána mosolyogni, mert hogyha csak vigyorogsz, vagy jól vagyok a faszon, akkor az azt jelenti, hogy hazudok.

De hogyha hazudok magamnak, hazudok a környezetemnek, és jön a következő kérdés, hogy mennyire fogom egy szeretni magam valójában.

Az önbizalom az ennek a kifejezése, hogy én szeretem magam, jól vagyok a hiányosságaimmal és a szerényeimmel, és hogyha szemben jön bármelyik, akkor ezt megfelelően tudom kezelni vagy reagálni.

Te szereted magad szerzezvékben ezt ki tud mondani?

De azért látszik, mert bejöttél, és én mondtam is neked, hogy egyszerűen fiatalottál, vagy nem tudom, mit csinálsz magaddal, de szemmel láthatóan fiatalottál és szemmel láthatom valahogy így.

Most hülye hangzik, de nem véletlen mondtam, hogy egyszerre vagy macsos meg kisfiú, most valahogy egy ilyen egy fiatalist jövő velem szemben.

És én láttalak már, bocsánat, néha úgyis.

Miért kérsz az én, bocsánatot?

Azért nem szoktunk ilyeneket mondani, hogy az én már nem tudom.

Hát szemben nem szívesen menem.

Akkor kimondom, hát akkor láttak menni a nagyon rosszul kényszer.

De akkor most mi azok annak, hogy most azt látom, hogy tényleg nagyon jól vagy.

Bizonyos folyamatok, illetve rengeteg folyamat rendeződött az életemben, ami miatt nagyon sokat dolgoztam.

Tehát ez nem most kezdődő folyamatok zárultak le.

És részben vicces, hogy jövőre 60 éves leszek, ha megélem.

Egyrészt folyamatosan látok embereket sokkal fiatalabb korban, ilyen olyan komoly betegségekben meghalni.

Részben látom az okát, meg feltételezem, de nem tudom.

De összesében jól vagyok, nekem az azt jelenti, hogy én tudatosan fel vagyok készülve bármire, ami jöhet.

Jöhet egy potenciális trauma vagy öröm, de már pontosan tudom, hogy nem fog elszállni a fejem.

Tudom az, hogy éles helyzetben, akár fájdalmas szitukban, hogy a legfontosabb, hogy megmaradjon a hideg fejem, hogy akár racionálisan meg tudjak dönteni, imádok megújulni.

Tudom, hogy a jó levőségnek az egyik alapja, hogy mennyire vagy bátor kilépni a komfort zónából, hogyha azt érzed.

És ennek a hozadéka a kreativitás és a megújulás.

És én azt már látom, hogy ez a pozitív gondolkodás, amivel rendelkezem, és ahogy hozzáok az életben, feltehetőleg kiadáss van a sejtjeimre.

Ez már az előtt is így volt, hogy jött az a bizonyos stroke, amiről aztán könyvet is írtál, vagy ez a stroknak igazából a következménye.

A strok igazából nem változtattam meg az életemet.

A könyvben csak azt keresem, mert idézni szerettem volna, ugye ez az oroszlánok és farkasok című könyvedben írsz erről, és gyakorlatilag úgy fogalmaztál ebben a könyvben, hogy soha nem felejtted el azt a napot, amikor újjászülettél.

Ha jön az a július, úgy, mivel leírtam sokszor most 17 vagy 19.

Mert vannak sejtéseim, hogy mi lehetett az oka.

Az orvosok nem találtak semmit semmi, tehát semmi kiváltó nem volt.

Pedig veszed a látvizsgáltok többször is.

És azt, hogy úgy maradhatam volna.

Én már róta nem foglalkozok azzal, hogy mi lett volna a, mert nem lett.

És nem véletlenül, hogy miért nem lett.

Én kutathatom az okokat, de azzal bjébb vagyok, hogyha nem tudom meg, nem leszek bájek.

Ejet inkább fulerővel koncentrálok a jetemre.

Igencsak azért a könyvben úgy fogalmaztál, hogy igazából azt tapasztaltad meg, és előbb is utaltál erre, hogy ezekben a helyzetekben is tudsz erős lenni és hideg feljel gondolkozni.

Valamilyen szinten mégiscs megerősített téged saját magadban.

Ezért kérdeztem azt, hogy vajon ez bármit is változtatott az élethez való hozzáállásodon, vagy a dolgokhoz való hozzáállásodon.

A halál való kapcsolatom ez nem tavaly kezdődött, vagy tavalyi volt az első ilyen élmény, még fiatal egyetem nem fiatal végző egyetemban, vagy balesetben majdnem meghaltam.

Akkor majd később, amikor dolgoztam na rkosokkal, utólag mesélték el, hogy az egyik narkos a nyugati aluljárójában le akart szúrni, és csak azt mentett meg, hogy én bementem volt valamelyik mozdóban még ott.

Isten körut fel, ott volt még egy ilyen nyilvános Wécén, és akkor ha téblából, és akkor elszállt a bátorságom.

Tudom, orvosként amikor elkezdett foglalkozni a halállal, én emlem az első betegemre, ki váratlanul meghalt, és akkor szembesültem a halállal így felnőttként, mert fiatal koromban a nagyapám halála volt-nagyon erősen traumatikus.

Tehát mondta az idő, és a halál az egyik természetesen lezajló epizódja lesz.

De azt is tudom, hogy azért nem töltel félelemmel, mert rájöttem arra, hogy a félelem, és az emberekben kialakult hiányzet ez korrelála.

Vagyis, hogyha te az életed során rengeteg mindent nem oldál meg, és ezeket dologatad.

Majd holnap most azért nem jó, mert a gyereked 18 lesz, most azért nem hozok döntést, mert karácsony van, most azért nem, mert húsvét van, most bangnak, kifogások mindig vannak.

De az élet, mint látod, hogy egyik pontra a másikra drasztikusan megváltozhat, vagy eltörhet.

És hogyha még marad egy pár gondolatod, amíg el nem élsz, milyen százízzel fogod ezt megélni.

Amikor foghatják a kezedet, ott lesz a gyereked, a partnerek, stb. a barátaid.

De igazából, amikor ott vagy a fejeddel, akkor érezni fogod, hogy az életed bizonyos fontos területein nem mertél élni.

Nem mertél kilépni a komfortzónában.

Ez már az élet során, az ilyen élet során kialakítja a bűn tudatot, és kialakítja azt, hogy nem szeretem magam.

Plusz, hogyha tegyük fel még okos is vagy, iskolázott, akkor rengeteg kompenzációs mechanizmust fogsz kialakítani, amivel az eljáró feszültséget tünetilek kezeled.

Azok persze nem fog megszűnni, csak nösök itt ott, amott, letszólag jól van, meg minden happy, megrigyenek, meg azt mondják, hogy milyen jó neked, stb.

Csak te belről érzed, hogy valami csikorog.

És azért csikorog, mert egy fontos dologban, gyárva vagy, és nem lépsz ki a comfort zónádból.

De jön a következő lépés, az egód meg akadályozza, hogy ezt a gyávosságodat felhangosíts.

És leüljél magaddal szemben, hogy én vagyok a felelős azért, hogy az életem mezen területein kudarci élményeim vannak, és a kudárci élmény megcsökkenti az önbizalomat.

Mert az ego alapjában véve a fél a fájdalmas dolgok hangos felhangosításától.

Főként az, hogy egyes máső személyben hangolszonál, hogy mégis én vagyok vanyó, ha borzoztol.

De ez nálad azért nem így volt mindig, nem?

Ezért ez egy folyamat, amikor egyszer rájösszoké, akkor kilépek rájönszoké, akkor mostantól kezemisan ünazonosan akarok élni.

Ezt nem mondhatnám, hogy ez ilyen szavakkal fogalmaztam én meg magamnak, hanem én éreztem, hogy egy adott élet, az nekem nem jó.

Nem fogalkoztam elzonos olyan azonos vagy nem azonos, hanem nem jó.

És hogyha nem jó, akkor mi a megoldás?

Én már róta ilyenkor nem bádaskodom másokra, megmutogatok, meg keresem a kifogásokat, hanem keresem a megoldásokat.

És én megfogalmaztam, hogy a lipódnak végén, akkor tovább mentem, akkor megfalmaztam, hogy Budapesten való élet egyébként nagyon szép, de jelenetben nem nekem való.

És akkor már mentem vidékre, és az életem ilyen kulcsélményeit egy idő után már tudatosan figyeltem ezekre a finom jelzésekre, vagy jelzőrendszerekre.

És most már 11 éve, vagy 15 éve élek lent, és nem érzem azt, hogy váltalom kéne.

Mikor elmegyek szép a világ valamelyik szép tájára, és akkor ott nem tudom, hogy te mennyire szoktad azt csinálni, csak úgy kíváncsiból, hogy na, akkor itt egy ingatlan mennyi.

Megan lehetne itt, meg csinálnék ott.

De valójában ez, mit csinálnék ott az egyik fontos szempontről, vagy egy adott ingatlanban itt adtamod, hogy mit csinálsz?

Tehát ez kulcsontóságú, és akkor mérlegelem egymásmeré teszem azt, amit én ott Kelet-Magyországon felépítettünk, a feleségemmel, és hogy bárhol elközdenünk, és mit szeretünk ott lenni.

Szeretjük azt az életet élni, amit élünk.

Tehát nincs okom, hogy én elköltözzák bárhol is, és nem is fogok.

És akkor ezt látom rajtu most.

Amikor bátor vagy egy adott élettforma mellett letenni a voksod, akkor megváltozik a töltet.

Ez bármil életforma lehet az is, hogy ha valaki azt mondja, hogy én nem akarok többet sem, ő megvalósítani.

Valójában nem akarok többet dolgozni sem, hanem csak úgy lenni akarok.

Én azt mondom, hogy ez a mondat fakadhat egy frusztrációból is. hogy tele van acipőm, azzal.

Milyen finom a fogalmazon, nem volt az még ilyenek ennyire jön visszafogod.

Eszembe jutott az a másik szóhoz.

Traumából következő menekülés kommunikációban nincsen hit.

Mert hogyha te betör vagy kijelenteni azt, én azért nem dolgozom, mert és ezt el is hiszed, és jól is érzed magad benne.

Mert ugyanakkor tudod, hogy ha nem csinál semmit, sem lesz annak jó vége.

Nem úgy nincs semmit, hanem mondjuk van, aki azt mondja, hogy dolgoztam én már eleget, mostantól kezd az egészségemre akarok koncentrálni, és akkor ezok meg.

Nem lesz elég, mert az edzés, vagy a séta, vagy a könyvolas, addig az agyát intenzíven használó valakinél.

És teljesen mindegy, hogy ez egy kétkezi munkás, vagy felsőfokú, egyetemi végzettséggel bíróz, vagy mérnök, vagy bárki.

Teh az agyunk letehetsége és használata kulcsfontosságú.

Mertha egy teremtő lények vagyunk, és ott lagyok az agyunkban valami, és azt nem használjuk.

Bilyen szép az életünk, de ezen a területen ki fog alakulni a frusztráció.

És megfogalmazódik az, hogy én már semmit nem teszek hozzá a világhoz, konatkozom, rán már nincsen szükség?

Ez nagyon sok nyugdíjas ne hallom, rá nincsen szükség.

Persze már előtte, de én megfordítanám.

Miért nem tesz meg az illető mindent, hogy önmagára legyen szükség.

Miért másoktól várjuk el a megoldásokat?

Az önbizalommal bíró ember nem a világtól várja a megoldást.

Mert a legvégén nem a világgal van elszámolót, hanem saját magaddal.

Ha te úgy döntöttél, hogy akkor ha te ki tudsz teljesedni, hogy van egy 600 700 négyzetméteres kerted és a melegházat építesz fel, és csodánál csodálatosabb zöldséget tenyész, természet, és azt megosztod, eladod, feldolgozod, stb.

Épp úgy rengeteg emberrel fogsz találkozni, aki kíváncsi a kerre, szeretnének ő is egészségesen táplálkozni, hogy te mit hozz létre, stb. stb.

Csak úgy lenni ingerek nélkül jól úgy fogyasztani a javokat, nem lesz elég a jó lás.

Mondhat, hogy aki önbizalom a bír, az mitől fő szerinted?

Valakinek van önbizalma vagy semmi nagyon-nagyon sok üzletemberrel dolgozom együtt.

Nagyon fontos emberek nagyon nagy dolgokkal tettek le az asztalra televíziókkal, teletérvekkel.

És egyébként az élet visszaigazolta azt, hogy jól csinálják, amit csinálnak, de mégis hasik is, nők is, azzal küzdenek, hogy én igazából nem is értek semmihez.

Az önbizalmat biztos tudod, hogy meg lehet alkotni anyagi racionális szempontból.

És meg lehet alkotni érzelmi szempontból.

Tehát ugyanböző olyan helyzetek, amelyek nagyon sokrétű és sokszínű érzéseket generálnak benned, mit fogsz azzal kezdeni.

Az érzelmi intelligencia gyakorlati használata az az, hogy az érzelmi konfliktusaid képes vagy megoldani vagy sem.

Mert ezek, akikről beszélsz, feltehetőleg nagyon okos emberek, akik a racionális intelligenciájukat használjuk az életük egy adott részét, de konfrontálódnak az idő múlába.

Mit kezdenek azzal, hogy megváltozik a testük.

Mit kezdenek azzal, hogy szembesülnek azzal, hogy oké,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Miért hazudsz magadnak? – Az önbizalom valódi ára | Csernus Imre”

Miről szól ez az epizód: „Miért hazudsz magadnak? – Az önbizalom valódi ára | Csernus Imre”?

Dr. Csernus Imre pszichiáter, aki a Noszvajon újrakezdett életéről, stroke-ja utáni felismeréseiről és az önbizalom valódi természetéről vall őszintén. Kiemeli, hogy az önbizalom nem egy rögzült állapot, hanem minden nap megküzdeni érte. A beszélgetés érinti az önismeret… Az epizód a Kösz jó(l) vagyok! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Miért hazudsz magadnak? – Az önbizalom valódi ára | Csernus Imre”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csernus Imre, Krizsó Szilvia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Miért hazudsz magadnak? – Az önbizalom valódi ára | Csernus Imre”?

Fő témái: önbizalom, önismeret, stroke, pszichiátria.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Miért hazudsz magadnak? – Az önbizalom valódi ára | Csernus Imre”?

Megjelenés: 2026. 03. 18.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kosz-jo-l-vagyok/miert-hazudsz-magadnak-az-onbizalom-valodi-ara-csernus-imre

Több epizód a Kösz jó(l) vagyok!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból