Prevenciós Központ Podcast

Tudomány vs valóság - a diéták mítosza és az egészség valósága - Dr. Food Podcast 2. rész

· PT1H39M57S

Összefoglaló

A kalóriadeficit önmagában nem egyenlő az egészséggel, és a táplálkozási tanácsok sokszor eltérnek a tudományos elméletektől. A vendégek, Haris Éva és Volák Zsuzsánna, a Prevenciós Központ podcastjában arról beszélgetnek, hogyan navigáljunk a táplálkozási útvesztőkben.…

Röviden

Műsor
Prevenciós Központ Podcast
Megjelenés
2025. 12. 03.
Hossz
1 óra 40 perc
Szereplők, említett nevek
Haris Éva
Témák
táplálkozás, diéta, egészség, kalóriadeficit, tudomány
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

J. [zene] Tehát a kalória deficit nem egyenlő az egészségen.

Tehát, hogy hogy olyan tápanyaghiányosan össze-vissza ugráló vércukorral egy megbomlott inzulinválasszal rendelkeznek az emberek.

És ezt is most egy vendégem jelezte vissza, amit így mindig éreztem, hogy a kalória deficit elméletben a legjobb az, hogy alacsony kilokalóriájú tápanyagokat kell enni, vagy élelmiszereket kell enni, mert abból sokat ehetünk.

De nem ez a cél, hogy sokat egyél, hanem optimális mennyiségbe egyél, jó makrókkal egyél. >> Tehát ha gyereknek születésnapja van, és csokitortát fogok neki hozni, akkor én is meg fogok enni egy szeletet belőle, mert mi történik?

Semmi, de ha három hónapig nem eszem meg azt az egyszerett kis tortámat, akkor utána az egész tortát fogom megenni a cukrázdában, sunyiban, mert ugye még az szokott nagy kaland lenni, hogy ugye kifelé még mindig mutatom, hogy hogy én aztán nagyon és nézzétek meg, hát nem fogyok. >> Tisztelettel üdvözlöm önöket.

Veres Attila vagyok, a prevenciós Központ alapító ügyvezetője.

Akik azt hiszik, hogy a tudomány és a valóság hétköznapi életben ugyanaz, azok ma különösen figyeljenek, mert ma pont ezt a mít fogjuk darabokra szedni, hogy mi is a valóság valójában.

Évtizedek óta halljuk, a kutatások ezt mondják, a tanulmányok azt állítják, de amikor mégis elmegyünk az orvoshoz, lehet, hogy ő pont egészen mást fog állítani.

A gyakorlatban ez teljesen másként van, és az emberek csak állnak ott, mintha két különböző nyelvű térképet kaptak volna egy ismeretlen városban.

Meghívtam két igazi szakértőt, akik pontosan értik, mi okozza ezt a zavaros helyzetet, és ami a legfontosabb, hogyan lehet ebből mégis egy működő rendszert alkotni.

Vendégeink Haris Éva, aki nem hisz, a csodák van csak az emberi kitartásban.

Több mint 25 éve foglalkozik a test megértésével, olyan megközelítést követve, ahol az intuíció és az evidencia nem állnak egymással szemben, hanem igenis együttműködnek.

Éva tudásával és tanácsaival több világ és olimpiai bajnok egyéni és csapatsportolót is segített a kimagasló eredményeik elérésében.

Ma is számos híres sportoló keresi fel a tanácsai tanácsaiért.

Következő vendégünk Vollák Zsuzsánna, vezető diatetikus, aki több mint 30 éve dolgozik a Szent János kórházban.

A szakmai területe az endokrinológia.

Nem csak az evidenciákat ismeri, hanem azt is, hogyan kell kezelni.

Az például, amikor egy 47 éves beteg ül előtte, akinek minden laborlelete rendben van, mégis azt mondja, nem vagyok jól, szenvedek.

Ruzsanna a dietetikusok országos szövetségének, a magyar táplálkozási társaságnak, a magyar elhízástudományi társaságnak, a magyar diabétes társaságnak és természetesen a magyar egészségügyi kamarának is a tagja.

Szóval ma az elméletekről és a gyakorlatokról, tudományról és a valóságról, számokról és a közérthetőségről fogunk beszélgetni.

A választ keresünk arra a kérdésre is, amit minden magyar ember figyelmét felkelti, hogy mit tegyünk végre, hogy elkerülhessük a túlsúlyt.

Foodon, mert ma megtanuljuk, hogy az előrehaladás nem jár szenvedés nélkül, de intelligencia nélkül sem.

Szeretettel köszöntelek benneteket a stúdióban.

Köszönöm, hogy elfogadtátok a >> meghívást.

Nem volt egyszerű összehozni, de de nagyon nagyon büszke vagyok, hogy ezt sikerült megoldani.

Beszéljetek egy kicsit magatokról.

Honnan ez a táplálkozás szeretet?

Tehát hogyha ez [nevetés] ez a táplálkozás szeretet, akkor azt én nagyon szeretem.

Ö igazán én nem is volt kérdés, azt gondolom, amikor amikor döntöttem, hogy hogy mi milyen pályát választok, akkor mindenhogyan a segítés volt benne.

És és abban az időben, tehát ez azért 40 éve, akkor az orvosok egy nagyon külön kaszt volt.

Nagyon nehezen értettem, hogy mit csinálnak ez a egyeske, ketteske, én vagyok a király és csak az van, és csak az lehet.

Tehát az nem az én világom volt, de segítőként azt láttam, picit dolgoztam segédápolóként, akkor utána én azt láttam, hogy van egy olyan középutas megoldás, ez volt a dietetika, ahol az orvos és a beteg között egy nagyon jó pozíciót lehet elérni.

Úgy, hogy ugye az étkezésről, a kajáról mindenki szeret beszélni, mindenki ért is hozzá.

És akkor akkor ott megtaláltam azt a szakmát, ami ma már a hivatásom, a táplálkozástudomány.

És én boldog vagyok, hogy ezt csinálhatom.

Mert mert jó érzés, tehát hogy mindig van új, mindig van új kihívás, mindig van új feladat, mindig találok valami olyan elhivatottsághoz vezető utat, ahol ahol mindig lehet alkotni.

Tehát nekem az alkotás nagyon fontos és az ember nagyon fontos.

Tehát, hogy még mindig szeretem az embereket, nem mindenki, de azért a a pácienseimet igen.

És és ez előre visz. >> Azért 30 év ugyanazon a területen azért az az nagyon-nagyon tiszteletre méltó.

Megvan az a pont az életedben, amikor azt mondhatod, hogy na ez ez az, ami ami amek nekem kell, és ezen akarok tovább menni, és na na ez az enyém.

Úgy van, vagy úgy volt, hogy mindig jött valami, amitől tudtam tovább venni.

Tehát én a János kórház mellett csináltam egy ebédházhoz szállító cégnek a vezetődietetikusságát, ahol volt egy olyan tulajdonos, aki autódidakta módon többet tanult és többet tudott, mint 20 másik dietetikus vagy orvos.

Nyitott volt mindenre, szeretett pénzt keresni, és ezért óriási szabadságot adott nekem.

Tehát a világban megjelenő legújabb étkezési kultúrák, ö, fogyógúrás rendszerek, azok nálunk voltak először.

Azt nekem el kellett olvasni, ki kellett találnom, meg kellett a gyakorlatban valósítanom.

Nagyon nagy csapatot adott rá.

Hogyha a szénhidrát szegény étkezés volt, akkor kitaláltuk az elsőként azt, hogy milyen az a liszt, ami nem emeli meg a vércukrot, akkor klinikai vizsgálat.

Tehát, hogy nekem a a klinikai dolgok, tehát a János kórházi dolgaim, ami az én gyerekem, mellette volt az ő gyereke, ahol ahol alkotás volt, és mindig mindig mindig volt valami, amit én mindig tudtam a a kórházban használni, mert amikor a verzió nem ment, ami a klasszik, hogy 160 g szénhidrát, most csak egy példát mondok, akkor volt öt variációm arra, hogy mit tudok felajánlani, hogy ha nem így, akkor úgy, ha nem úgy, akkor em így.

Nézzük meg, mi az, ami kellene, mi az, ami lehetséges, mire figyeljünk még, mert ott volt a gyakorlat, annak minden tudása, és ott volt az elmélet, ami egy sablon 80%-ba bejön, de a 20%-ban ott volt nekem a szabadság.

És ettől nekem egy pillanatig nem volt olyan pont az életemben, amikor azt mondjam, hogy én nem akarok dietetikus lenni.

Úgyhogy nekem azt gondolom, hogy óriási mázlin van az életben, hogy hogy olyan a munkám, hogy az a hobbim. találkoztam egy olyan csapattal, olyan emberrel, aki szerintem Magyarországon nincs még egy olyan dietetikus, aki ennyi mindent megtehetett és gyakorlati és elméleti tudást szerezhetett úgy, hogy hogy segített közben.

Tehát az, amikor 300 embert úgy fogyasztottunk le, hogy a mi általunk kifejlesztett dolgokat kapta, készen megkapta a kaját. nagyon nagy nevű professzorok álltak mögöttünk.

Tehát, hogy tényleg hihetetlen az a így hátranézek, és akkor így rácsodálkozom, hogy ez velem történt, vagy ez velem megtörténhetetten. >> És ettől ettől én jól vagyok. >> És ez most is így van, ez a támogatás, mert is megkapod ezt?

Ö most már más típusú, tehát most már szab >> ugye azért találkoztunk az Évá, mert mi annak idején a gaszt a Igen, hát kimondom, a Gasztrojában találkoztunk.

Ez volt az a bizonyos ebédházhoz szállító cég.

Akkor volt egy ilyen zsírégető klub, és akkor ő ott írt elméleti, gyakorlati dolgokat, sporttal kapcsolatos dolgokat Éva csinálta.

És akkor akkor mi nagyon értettük egymást, és utána sokat beszélgettünk, de nem tudtunk együtt dolgozni, és a tulajdonosa ennek a cégnek úgy döntött, hogy akkor itt van vége, el elment nyugdíjba idézőjel bezárva, és akkor én azt mondtam, hogy ez nagy levegő és akkor most egy új fejezet kezdődik az életemben.

Ezt nagyon hamar összetalálkoztunk Évával, és akkor azt kérdezte, hogy na most már van időd? >> [nevetés] >> És aztán picit összedugtuk a fejünket, és aztán lett időnk a közös dolgainkra.

És azt gondolom, hogy ez egy jó döntés volt, vagy egy jó választás volt, vagy én élvezem a társaságát, meg élvezem azt, ahogy mi együtt tudunk dolgozni. >> Éva, ez hogy igaz rád?

Azért teljesen két más életutat látunk és tudunk.

Hogy hogy jött nálad ez a szeretet?

Amúgy én sokat beszélgetek ugye Zsuzsival és hogy egyből hadd reflexáljak arra, amit mondott, hogy a közös jövőnk vagy a múltunk is, meg hogy ez a közös pont ez valószínű az, hogy hogy ugyanezt gondolom az életemről.

Tehát, hogy én egy tök szerencsés ember vagyok, amit szerettem volna, azt így mindent megkaptam, hogy csinálhattam, dolgozhattam.

Tehát, hogy mondjuk lehet, hogy nem is vagyok annyira szerencsés, mert csak úgy nem kaptam semmit, de szerintem te se.

Tehát, hogy mindenért meg kell dolgozni, de hogy maga ez egy jó élmény a mögöttem lévő szakmai múlt.

Én nem akartam dietetikával foglalkozni sosem.

Ugye én most is mindig periférián vagyok, merthogy nem vagyok dietetikus.

Én diplomás ápolóként végeztem alapszakon. mindig a az úgy összességében érdekelt a az emberi szervezetnek a működése, és nem csak egy nem csak egy része.

Én egy kardiológiai őrzőben dolgoztam, aztán traumatológián, tehát hogy ez ugye két teljesen különböző része a az egészségügynek.

Mindegyiket nagyon szerettem, és aztán akkor a az MSZ szakom lett ugye az egészségügyi szaktanár.

Itt is csak az motivált, hogy hogy én úgy komplexen szeretném érteni, hogy hogy hogyan működik az ember.

Az önös érdek az volt benne, hogy ura legyek a testemnek.

Tehát, hogy ez ez úgy egész saját motivációm ez volt, hogyha én sovány akarok lenni, akkor sovány legyek.

Ha föl akarok szedni izmot, akkor tudjak felszedni izmot.

Ehhez pedig ugye egy csomó élettani folyamatot kellett áttekinteni.

És gyakorlatilag egy nagyon szép utazás, amit Zsuzsi hosszabb távon csinált, hogy hogy mennyi változó van az egészségügyben, meg akár az élettanunkban is, amit a 90-es évek elején tanultunk, az mit tudom én, 2000-re megdőlt.

Hogy akkor még szentül hittünk egy ilyen tök abszurd dologb vagy egyszerű dologban, hogy a vékony bél az steril.

Aztán ráértünk, hogy nem steril, a vékony bélben is vannak. bélbaktériumok.

És akkor az ember így váltott, tehát hogy az egy elavult tudás, most ez egy új.

És akkor egy idő után elkezdett foglalkoztatni az, hogy vajon amit most tudunk, az 10-20 év múlva elavult lesz-e, és azt fogják-e mondani, hogy hogy rosszul tudtuk, akár a vércukorról, akár az inzulinról, bármi ilyesmiről.

És akkor elkezdtem ilyen funkcionális irányba olvasgatni, meg képezni magamat, aki egy kicsit másképp látja az orvostudományt, mint mondjuk a az evidence base úgy általában.

És akkor valahogy így életmód, tehát ugye az jött, hogy életmóddal foglalkozni, hosszú élet.

És ugye ennek az alapja, ahogy így ki sejlett az idők folyamán az én fejemben, hogy ez egy táplálkozás központú.

Azt egy jó pár évig így is gondoltam, hogyha a táplálkozásod rendben van, akkor minden rendben van.

És most már ezt egy nagyon szűk gondolkodásnak vélem, merthogy ez egy része annak, hogy egészséges legyél, hogy kell azért mer nagyon sok minden.

És most sokkal nagyobb problémának látom, hogy az emberek tentől felgyorsultan élnek.

Ez a kortizollal nagyon sok bajuk van, tehát a stresszkezeléssel.

És azt látom, hogy a táplálkozás azért elég jó fókuszban van, a csomó minden mellette meg nincs.

És akkor így egyre szélesedett így a az érdeklődésem.

Egyre többet olvastam, utána tanultam ezekbe a témákba.

Én végeztem egy mentálhigién segítő képzést is a Károly a Károlin.

És az is csak azért volt, hogy hogy értsem, hogy emberek miért nem tudnak dolgokat véghez vinni.

Van akinek könnyebb, van akinek nehezább.

És igazán a sport dolog, az is gyerekkorom óta sportolok.

Ez is érdekes, hogy nekem így nem ilyen túl nagy problémáim nem voltak a test súlyszabályozással.

De azt is gondolom, hogy ez is egy szerencsés genetika.

És mivel én falun nőtem fel, ezért a 70-es80-as években azt gondolom, hogy ez egy jó epigenetikát is kaptam ott, mertogy nem ettem feld dolgozott ételeket, igaz, hogy rengeteg cukrot ettünk abba az időbe, de gyakorlatilag iszonyat mozgásunk is volt, tehát nem volt még számítógép meg social média meg semmilyen.

Social média az utcán történt, ahol rohangáztunk gyerekként.

Nagyon sokat jártam így az erdőben, sokat kirándultam vele, meg tehát, hogy egy aktív életet éltem.

Ezért a gyerekkoromban úgy gondolom, hogy nem sérült így a a nem is a bérrendszám, hogy a táplálkozási jó mintákat sajátítottam el, de azért fiatal felnőttként adtam én is a szervezetemnek jócskán rossz dolgokat és gyakorlatilag tehát, hogy egész életemben sportoltam, innen kanyarodtam már, sose voltam élsportolva meg semmilyen, de én asztali teniszeztem, kosárlabdáztam, aztán utána kerültem így a testépítés virágába, és akkor ott a testépítésből is nagyon fontos volt ez a kaja.

Ott is egy csomó minden, amin már ma csak mosolygok, amikor régen ezt evidenciálnak gondoltam, akár a fehérje kiegészítőket, a csirke brokkoli történetet, a csak nagy izmok legyenek, és akkor minden stimmel.

És én Páncél Gábornak köszönhetem igazán a az élős sportba való bekerülésemet. ő volt, aki Tóth Krisztiánt elhozta hozzám még a Riói Olimpia előtt.

Elkezdtünk beszélgetni akár edzésről, táplálkozásról, minden ilyesmiről.

És akkor mindig szoktam mondani, nekem Krisztián a prototípusom.

És úgy úgy szeretném, hogyha látnák például az emberek azt, hogy Rióba 90 kgba hogy nézett ki a Krisztián testalkatra, és hogy nézett ki Tokióba ugyanaz a 90 kg-s ember, aki ugye ott a judo a sportág, és 90 kg-ba bronzéremmel jött haza, tök más alkat ugyanaz a súly.

És a Krisztián volt, aki megmutatta nekem, hogy azok a evidenciák, amiket akkor még én is evidenciának gondoltam, és mindenkinél próbáltam alkalmazni, hogy ezek nem működnek.

Tehát, hogy ő egy olyan sportoló, akinek aki relatív alacsony szénhidráton és egy magasabb zsíron nagyon jól működik, és így tudja jól…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Prevenciós Központ

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tudomány vs valóság - a diéták mítosza és az egészség valósága - Dr. Food Podcast 2. rész”

Miről szól ez az epizód: „Tudomány vs valóság - a diéták mítosza és az egészség valósága - Dr. Food Podcast 2. rész”?

A kalóriadeficit önmagában nem egyenlő az egészséggel, és a táplálkozási tanácsok sokszor eltérnek a tudományos elméletektől. A vendégek, Haris Éva és Volák Zsuzsánna, a Prevenciós Központ podcastjában arról beszélgetnek, hogyan navigáljunk a táplálkozási útvesztőkben.… Az epizód a Prevenciós Központ Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tudomány vs valóság - a diéták mítosza és az egészség valósága - Dr. Food Podcast 2. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Haris Éva.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tudomány vs valóság - a diéták mítosza és az egészség valósága - Dr. Food Podcast 2. rész”?

Fő témái: táplálkozás, diéta, egészség, kalóriadeficit, tudomány.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tudomány vs valóság - a diéták mítosza és az egészség valósága - Dr. Food Podcast 2. rész”?

Megjelenés: 2025. 12. 03.. Hossz: 1 óra 40 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/prevencios-kozpont-podcast/tudomany-vs-valosag-a-dietak-mitosza-es-az-egeszseg-valosaga-dr-food-podcast-2-r

Több epizód a Prevenciós Központ Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból