Tervezd magad újra

E53 Öt hiba, amiket megbántam pszichológusként – és amit tanultam belőlük

· PT18M7S

Összefoglaló

A pszichológusok is követnek el hibákat, és folyamatosan tanulnak, fejlődnek. Az adásban a műsorvezető öt olyan múltbeli hibáját osztja meg, amelyekből a hallgatók is tanulhatnak. Szó esik arról, hogy az emberek gyakran a felszíni problémával fordulnak pszichológushoz, ami nem…

Röviden

Műsor
Tervezd magad újra
Megjelenés
2024. 06. 12.
Hossz
18 perc
Szereplők, említett nevek
Csekovszky Anna
Témák
pszichológia, tanulás, hibák, önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

a pszichológusra sokan úgy tekintenek mint valakire aki már minden bölcsesség birtokában van pedig a pszichológus is ember és bizony követel hibákat folyamatosan még csak azt sem hiszem hogy kevesebbet mint bárki más aki egy kicsit is foglalkozott már önismerettel az önismeretnek persze az is része hogy nem csak elkövetjük de igyekszünk észre is venni azokat a hibákat és változtatni azon amin lehet nekem is voltak nagy tévedéseim lépéseim a munkámban és azon kívül is és bizonyára ma is vannak de ezekről szeretnék ma beszélni egyrészt hogy megmutassam neked egy kicsit a munkámnak a kulissza titkait vagy az árnyasabb oldalát amit talán kevesebbet mutogatnak másrészt pedig azért mert ezek amiket ma hallani fogsz olyan hibák amelyek sokszor valamilyen általános érvényű tanulsághhoz vagy felismeréshez vezettek ami épp úgy jól jön egy könyvelő vagy egy egy projektmenedzser vagy egy tanár életében mint a pszichológusnak ezeket a felismeréseket általában egy pszichológus például a szupíziós munka során teszi vagyis egy tapasztaltabb kolléga vagy kollégák segítenek más szemszögből látni a dolgokat és akkor jöhetnek ezek az aha élmények amit aztán apránként be tudunk építeni a munkánkba és az életünkbe ezekből hoztam ma egy csokorra valót abban bízva hogy talán neked is segítenek felismerni a saját tévedéseidet és tanulni a példáimból egész pontosan ötöt gyűjtöttem össze mindegyiknek van hétköznapi vonatkozása és a végére hagytam azt ami szerintem a legnagyobb tévedés amit mégis rengetegen elkövetünk úgyhogy maradj velem ebben a 25 percben mert biztos vagyok benne hogy te is fogsz találni a mai adásban valami hasznosíthatót vágjunk is bele aki pszichológushoz fordul az mindig valamilyen témával érkezik valamilyen tör történettel ami miatt ugye felkereste a terapeutát vagy a pszichológiai tanácsadást az egyik nagy felismerés amit minden pszichológus hallgató viszonylag korán megtesz szerintem az az hogy az a történet amivel az emberek érkeznek az általában nem az ami a valódi elakadásukat okozza mondjuk valaki lehet hogy azért jön mert úgy érzi hogy le van maradva az életben hogy nem igazán élt meg sikereket és hogy a kortársaihoz képest a azt látja hogy mindenben jobbak nála aztán amikor elkezdünk egy kicsit mélyebbre ásni akkor kiderül hogy valójában teljesen leértékeli magát és lehet hogy mondjuk ez a gyerekkorából fakad mert például amikor a szülei figyelmére vágyott akkor azok mindig mással voltak elfoglalva mondjuk egymással veszekedtek vagy egy másik valaki például azért megy pszichológushoz mert magányosnak érzi magát nem talál társat és elmeséli az alkalmak során mondjuk a f fére sikerült ismerkedéseinek a történetét azt hogy úgy érzi hogy senki sem érti meg és mindenki csak kihasználta a kapcsolatai során tehát ez a látszólagos probléma aztán mondjuk öt-h alkalom alatt kiderül hogy szíve mélyén ő nem érzi magát szerethetőnek és ezért aztán olyan kapcsolatokba megy bele amiből semmi jó nem tud kisülni amit ezzel mondani akarok hogy az egyik hiba amit még a pályám elején elkövettem pszichológusként és szerintem az életükben is sokan küzdenek ezzel hogy a történetre figyelünk a felszínen levő problémára és azt próbáljuk meg megoldani és néha az az érzésem hogy az aki pszichológushoz fordul az egy kicsit azt is várja hogy ott megoldják ezt a felszíni problémát sőt vagy akár a pszichológus adjon tanácsot oldja meg helyettük vagy adjon olyan megoldási javaslatokat amik neki segítenek pedig az embereknek soha nem mások megoldásaira van szükségük sőt a legtöbb problémát senki helyett nem lehet megoldani ha csak abba belegondolsz hogy hányszor előfordul mondjuk hogy egy barátod kér tanácsot tőled úgy tűnik hogy segítségre van szüksége és mondjuk te mondasz neki három dolgot amit tehetne és lehet hogy meg is hallgat aztán valami egész mást csinál valahogy a mások megoldásait az emberek a legritkább esetben valósítják meg ugyanis az nem a saját megoldásuk és bekapcsolnak tudat alatti ellenállások is vagy vannak például olyan kliensek akik ugyanazokat a játszmákat játsszák a pszichológusnál is amit egyébként az életükben persze abszolút nem tudatosan de nagyon következetesen az egyik ilyen játszma az az igen de amikor eljutunk például oda együtt hogy neki ezt és ezt lehetne és lenne jó mondjuk csinálnia mondjuk kilépni egy kapcsolatból vagy munkahelyet váltani vagy jelentkezni egy képzésre vagy nem tudom én elindítani egy vállalkozást aztán elkezd mindenféle kifogásokat találni hogy igen de miért nem lesz mégs jó ez vagy mondjuk valaki aki karriertanácsadásra jön és amikor odalyukadunk ki hogy jó is lenne meg szeretne is váltani valahogy mégis lebeszéli magát róla mindenféle olyan indokkal ami inkább kifogásnak hangzik eleinte én is ösztönösen azt csináltam amit szerintem mind csinálunk hogyha valaki elmeséli a problémáját hogy nagyon figyelünk arra amit mond és aztán a tartalomra válaszolunk ha viszont ahelyett hogy próbálnék tanácsot adni ahelyett megkérdezem hogy hogyan érzi magát vagy elmondom hogy én mit érzek ahogy ő erről beszél vagy esetleg elmondom hogy én mit látok rajta az sokkal többet segít ugyanis az emberek elsősorban azért mennek pszichológushoz hogy saját magukkal jobban kapcsolatba kerüljenek tehát hogy a saját érzéseiket és a gondolataikat kibogozzá és aztán majd eljussanak valamilyen döntésig csak ennek nem feltétlenül vannak tudatában amiből szintén lehet frusztráció de erre majd még később visszatérek tehát az első tévedés amit szerintem nem csak a pszichológus követhet el hanem te is a saját életedben hogy nem a gyökérproblémát próbálod megoldani hanem annak a felszíni megnyilvánulását mondjuk teszem azt valaki állandóan el van foglalva a tisztasággal a renddel és a takarítással és folyton veszekszik a párjával vagy már akár a szakításra gondol mert nem bírja elviselni hogy a másik milyen rendetlen közben pedig ő maga az aki annyira keresi a biztonságot és retteg a káosztól hogy az már a másiknak elviselhetetlen mondjuk azért mert teszem azt gyerekkorból hoz valami olyan élményt ami miatt soha nem érzi magát igazán biztonságban vagy egy másik példa aki állandóan túl sokat dolgozik túlórázik és teljesen meríti magát és azt mondja hogy ezt a családjáért teszi mert el kell tartania a családját és mindenki ő rá számít és úgy érzi hogy ő a megmentő vagyis hogy ez az ő szerepe ezt kell csinálnia közben valójában lehet hogy a saját önértékkelése nincs rendben és azt próbálja pótolni az anyagiakkal szóval ezzel csak azt akarom mondani hogy mindig van a sztori a történet amit mesélünk magunknak és vannak a mélyebb okok és ezekhez a mélyebb okok okhoz általában nem a szavak hanem az érzéseink meg a testi megnyilvánulásaink szoktak elvezetni ez egy a második hiba amit el lehet követni pszichológusként az az amikor megpróbáljuk a saját szemszögünkből értelmezni hogy valaki miért csinálja azt amit vagy mondjuk a saját előfeltevéseink alapján értelmezzük és interpretáljuk azt amit mondott a másik ez a megpróbálom kitalálni hogy mire gondolt a költ című eset nagyon könnyű félreértelmezni amit a másik mond sőt még azt is amit nem mond például gondolj csak arra hogy ha valaki csak ül és ráncolja a homlokát akkor lehet hogy valaki azt gondolja hogy mérges miközben lehet hogy csak gondolkodik ezt is mindannyian csináljuk hiszen ugye értelmes lények vagyunk és az agyunk úgy működik hogy állandóan kiegészítjük azokat a dolgokat amiket látunk vagy hallunk a saját elképzeléseinkkel és a saját feltevéseinkkel tehát ha mondjuk van egy helyzet valaki valamit csinált vagy mondott akkor azt megmagyarázom magamnak hogy mondjuk azért mondta ezt meg ezt mert nem kedvel engem vagy azért nevetett mert nevetségesnek talált vagy azért nem válaszol az üzenetemre mert nem vagyok neki fontos ugye ezek ismerős dolgok tehát nagyon könnyű a saját félelmeinket vagy a haragunkat vagy más érzéseinket rávetíteni másokra és téves követ kkeztetéseket levonni amit ehelyett tehetsz az az hogy sokkal többet kérdezel és ha van valamilyen feltételezésed hipotézised akkor azt sem állítás formájában fogalmazod meg hanem rákérdezel hogy ezt gondolom vajon igaz-e mondjuk teszem azt hogy példát is hozzak tegyük fel hogy valakit mondjuk megkértél hogy intézzen el neked valamit vagy segítsen valamiben és aztán napokig nem kerül újra szóba ez a szívesség és azt gondolod hogy nincs igazán kedve hozzá pedig ahelyett hogy levonnád így a következtetésedet egyszerűen megkérdezheted tőle hogy nézd mondjuk erről volt szó aztán nem beszéltünk többet róla jól sejtem hogy nincs igazán kedved ehhez a dologhoz vagy más oka van hogy nem beszélünk erről tehát ne játszd a mire gondolt a költő játékot ahelyett hogy rögtön levonnád a saját értelmezésed szerint következtetéseket ellenőrizd hogy a feltevésed igaz-e a harmadik hiba amit elkövethetünk a beszélgetésekben és amit a kezdőpszichológusok is gyakran elkövetnek hogy mindig ki akarjuk tölteni a csendet olyan mintogyha félnénk attól hogy mi lesz ha éppen nem hangzik el semmi mi lesz hogyha nem irányítunk hanem csak így ülünk együtt nem fog-e unalmasnak gondolni a másik hogyha éppen nem mondok semmit pedig egy jó beszélgetésben van helye a csendnek és ha láttál már esetleg jó terápiás beszélgetéseket akár filmen vagy akár jó interjúkat ott is van a két ember között csend ugyan mi a rohanás kultúrájában élünk és szinte hajszoljuk az eredményt és ugye azt akarjuk hogy produktívak legyünk és közben néha elfelejtünk jelen lenni úgyhogy az én saját véleményem ma már az hogy a legmélyebb beszélgetésekben kliensekkel vagy magánéletben is a csendnek is lehet jelentése főleg hogyha igazán odafigyelünk egymásra egy negyedik hiba amit segítő szakemberek elkövethetnek szintén ehhez a produktivitáshoz és a sikerességhez kapcsolódik egy időben nagyon csalódott voltam hogyha nem tudtam valakinek segíteni és minden áron eredményt akartam vagyis persze mindent megtettem hogy sikeres és eredményes legyen a munka és ez szerintem természetes és elis várható viszont nagyon magamra vettem a felelősséget a kimenetelért és úgy éreztem hogy ha a közös munkától nem történt valami nagy változás annak az életében aki eljött hozzám mondjuk nem világosodott meg akkor én kudarcot vallottam mint pszichológus mondhatni hogy minden árom meg akartam menteni mindenkit az jelentette nekem a győzelmet ha egy kliens járt hozzám és valahogy együtt felfedeztünk valami nagy horderejű dolgot valami nagy megoldást elszánta magát egy nagy változásra mondjuk munkahelyet váltott vagy tényleg felismert valami nagy dolgot hogy mit fog ezután másként csinálni pedig az ilyen átütő eredmények azok a terápiás munkában is viszonylag ritkák és egyébként az életünkben is persze ha jársz pszichológushoz és többször mentél és nem változik semmi és ugyanúgy érzed magad mint amikor elkezdted akkor valószínűleg tényleg érdemes másikz embert keresned tehát én nem mondom hogy az eredménytelen terápia az jó terápia de nem kell mindig nyerni és néha az is eredmény hogyha például valamit elfogadunk csak annyira sikerorientált világban élünk hogy úgy tűnik hogy tényleg csak a nagyon látványos dolgok érnek valamit ha csak azt tekinted eredménynek az életben ha kirobbanó sikert aradsz akkor ritkán leszel elégedett ezért érdemes fejleszteni magadban azt a képes hogy képes legyél hálásnak lenni apró dolgokért is mondjuk ha csak arra gondolsz hogy mi volt jó ebben az órában vagy a mai napban vagy ezen a héten hogyha rendszeresen gondolkodsz ezeken akkor beépítheted az életedbe azt a szokást hogy a kis dolgoknak is tudjál örülni nem kell mindig szupersztárnak lenni sem a munkában sem más dolgokban érdemes különbséget tenni aközött hogy a legjobbat szeretném kihozni magamból és aközött hogy folyton kételkedek magamban hogy én nem vagyok elég jó az egyik az előbbi a fejlődés felé vezet a másik pedig inkább megakaszt és állandó elégedetlenséget szül ha te sokkal gyakrabban érzed azt hogy nem elég jó amit csinálsz vagy nem vagy elég produktív akkor az is lehet hogy önbizalomprémával küzdesz és ebben az esetben ajánlom figyelmedbe az éppen most megjelent találd meg a belső erőd című programomat amiben lépésről lépésre erősítheted velem az önbizalmadat és az önértékelésedet hogy ne kételk egy folyton magadban erről a programról az epizód leírásban többet is megtudhatsz de térjünk most vissza a legnagyobb tévedésekhez ugye elérkeztünk az ötödik hibához amit gyakran elkövettem pszichológusként és valószínűleg te is elkövetsz az életedben ez pedig a kontrollal kapcsolatos egy időben én az voltam amit angolul control freaknek neveznek magyarul ezt talán úgy lehetne leáfordítani hogy kontrollmániás ezt például azzal tudnám érzékeltetni hogy amikor mondjuk volt olyan hogy adtam egy házieladatot a kliensnek mert hogy egyébként időnként ilyen is van a pszichológusnál és akkor találkoztunk a következő alkalommal és ő nem csinálta meg akkor én nagyon csalódott tudtam lenni vagy van aki azzal az elképzeléssel fordul a pszichológushoz hogy az majd valamilyen különle es megoldást kínál és megmondja neki hogy mit csináljon nyilván ez nagyon leegyszerűsített megfogalmazás de tényleg arról van szó hogy vannak akik megint csak tudattalan módon de azt várják hogy valaki gondoskodjon róluk hogy valaki vállalja a felelősséget és a pszichológusoknak meg kell tanulniuk hogy elválasszák a saját felelősségüket a kliensétől és megtanulják hogy mire van befolyásuk és mire nincs az aki kívülről várja a megoldást vagy a döntéseket az gyakran úgynevezett külső kontrollos személyiség típus vagyis ő úgy érzi hogy a dolgok alapvetően nem tőle függnek hanem inkább megtörténnek vele és nincs igazán ráhatása a saját életének az eseményeire ezzel szemben a belső kontrollos személy ő tudatában van annak hogy mi minden múlik rajta és ezért sokkal aktívabban vállalja a felelősséget is hát én nem tudok és nem is akarok senki helyett dönteni de egy időben elkövettem azt a hibát hogy azt h hogy nekem kell legalábbis mindent irányítani és kontrollálni és ez az amit úgy látom hogy sokan csinálunk hogy megpróbálunk mindent a kezünkben tartani még azt is ami nem a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „E53 Öt hiba, amiket megbántam pszichológusként – és amit tanultam belőlük”

Miről szól ez az epizód: „E53 Öt hiba, amiket megbántam pszichológusként – és amit tanultam belőlük”?

A pszichológusok is követnek el hibákat, és folyamatosan tanulnak, fejlődnek. Az adásban a műsorvezető öt olyan múltbeli hibáját osztja meg, amelyekből a hallgatók is tanulhatnak. Szó esik arról, hogy az emberek gyakran a felszíni problémával fordulnak pszichológushoz, ami nem… Az epizód a Tervezd magad újra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 06. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „E53 Öt hiba, amiket megbántam pszichológusként – és amit tanultam belőlük”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csekovszky Anna.

Milyen témákat érint ez az epizód: „E53 Öt hiba, amiket megbántam pszichológusként – és amit tanultam belőlük”?

Fő témái: pszichológia, tanulás, hibák, önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „E53 Öt hiba, amiket megbántam pszichológusként – és amit tanultam belőlük”?

Megjelenés: 2024. 06. 12.. Hossz: 18 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tervezd-magad-ujra/e53-ot-hiba-amiket-megbantam-pszichologuskent-es-amit-tanultam-beloluk-d9402a99

Több epizód a Tervezd magad újra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból