Az Én Kék Zónám

Lukács Liza: A legtöbb elhízás mögött gyerekkori trauma áll | Az Én Kék Zónám #37

· PT56M6S

Összefoglaló

Dr. Lukács Liza szakpszichológus az evés- és testképzavarok hátterében álló pszichológiai okokat, családi mintákat és gyermekkori traumákat elemzi. A beszélgetés során szó esik az étkezéshez fűződő viszonyról, a diéták korlátairól, valamint a szakmai segítség fontosságáról.

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2025. 09. 18.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Lukács Liza
Témák
evészavarok, testképzavarok, gyerekkori trauma, pszichológia, étrend, lelki egészség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Intro 01:33 A 90-es évek óta nőtt meg az evéssel és testtel kapcsolatos szorongások aránya 03:31 A mai világban az élvez
  2. — A fogyasztó injekciók ideiglenes megoldást jelentenek, ha nem változik meg az ételhez való viszony 07:43 A krónikus test
  3. — Meg kell tanulni érezni a jóllakottság-érzést 14:01 Trauma húzódik az evészavarok hátterében? 16:47 Már kamaszkorban jel
  4. — Fontos, hogy minél előbb meglegyen a diagnózis 20:36 A pszichológiai segítségnyújtásnak az első lépések között kellene s
  5. — A nők hormonális változásai 34:52 A social média káros hatásai 37:27 Minimális túlsúllyal is sokan gondolják, hogy el va
  6. — Nem elég megérteni az evészavart 49:57 Az evési mintákat meg lehet szakítani tudatosan? 52:26 Vendég kérdése Csatlakozz

Ebben az epizódban

Olyan ingerek vesznek minket körül, amik arra sarkalak, hogy együnk minél többet, minél nagyobbat, minél jobbat, nehogy lemaradjunk valamiről.

Az élvezet rendkívül fontos, és ha esetleg meghíztunk, akkor pedig máris sorolják a garmadáját azoknak a szereknek, módszereknek, eszközöknek, amivel meg lefogyhatunk, mintogyha ez annyira egyszerű lenne. >> Lukács Liza, krízistanácsadó szakpszichológus, az evés lélektan hazai úttörője, eddig öt nagy könyvszerzője, köztük az éhes lélek gyógyítása, a Hogyan szeretsz, a Ne cipel tovább és a legutóbbi Mire éhezel.

Könyveiben és terápiás munkájában az evészavarok, a krónikus makas súlytöbblet és a szélsőséges diéták mögött meghúzódó lelki okokat vizsgálja.

Kutatásai szerint ezek gyakran kötődési sebekhez és ritkább esetben feldolgozatlan traumákhoz kapcsolódnak.

Ahogy írja, nem a testünk éhes, hanem a lelkünk. legfontosabb tudományos megállapítása, hogy a testtel vívott küzdelem sokszor valójában a múltunkkal vívott harc eredménye.

Ez egy nagyon fontos dolog, hogy nem csak azok érintettek, akiknek súlyfelesleg van, vagy akik valamilyen evészavarral küzdenek, diagnosztizált evészavarral, hanem sokszor azok is, akik külsőleg egy egy teljes életet élnek, jól vannak, jól néznek ki.

És még sokszor el is hiszük, hogy hogy nagyon jól vannak a bűrükben.

Rengeteg szorongás kapcsolódik a testükhöz, az evésükhöz, annak ellenére, hogy úgymond tartanak egy egészséges életmódot. >> Köszöntünk téged a stúdióban.

Nagyon köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Köszönöm a meghívást.

Hát ez egy nagyon nagyon-nagyon komoly téma, és én azt gondolom, hogy mindannyiunk környezetében családjában ismeretségi körében van olyan barátismerős családtag, akik ezekkel napi szinten küzdenek.

Ezek olyan démonok, amik amiket szinte gyerekkorok óta hordoznak ezek az emberek, vagy nagyon sokszor, és és úgy látszik, mintogyha ez ez egy mindenen túlmutató probléma lenne.

Nekem nem kevés barátnőm van, akinek a a napi hangulatát az befolyásol, hogy éppen hány kilót mutatott a mérleg.

És nagyjából ez egy ilyen mindent vivő Jolly Joker kártya.

Ez ez mióta van így egyáltalán a kultúrtörténetünkben?

Ennyit számít az, hogy ennyire vagyunk túlsúlyosak vagy éppen vékonyak? >> Ez egy nagyon fontos dolog, hogy nem csak azok érintettek, akiknek súlyfeleslegük van, vagy akik valamilyen evészavarral küzdenek, diagnosztizált evészavarral, hanem sokszor azok is, akik külsőleg egy egy teljes életet élnek, jól vannak, jól néznek ki.

Még még sokszor el is hisszük, hogy hogy nagyon jól vannak a bőrükben, de aztán néha vagy elmondják, vagy vagy észrevesszük, hogy ez korán sincs így, hanem rengeteg szorongás kapcsolódik a testükhöz, az evésükhöz, annak ellenére, hogy úgymond tartanak egy egészséges életmódot.

Ez ahogy a kérdésem ezt visszacsatoljak, ez egy újköltető modernkori civilizációs probléma, vagy az emberiség történetében ezek a különböző testi önképzavarok, ezek mindig is jelen voltak? >> Ez egy újkeletű civilizációs probléma, és hát hozzánk a 90-es évek elején gyűrűzött be igazán nyugat-európai hatásként, akkor szaporodott meg nagyon az evészavarók és a testképzavarók. és az evéssel, a testtel kapcsolatos szorongásos problémáknak az aránya. >> Pedig ugye a 60-as években volt a a Twigy a legnagyobb szexszimbólum, akik ugye a zero null nullás zeró test ideált behozta, és úgy tűnik, hogy mégsem volt akkor hatással a 60-as évek embereire ez. >> Na hát ennek nagyon sokféle oka lehet.

Az egyik az, hogy teljesen más volt a kínálat. azért ne hagyjuk ki ebből a képletből a fogyasztói társadalomnak a hatását is.

Tehát egy része a testideálok, a másik része azok a kulturális hatások, amik nem is olyan régről jönnek, hanem hogy a fogyasztás mindennél fontosabb, hogy olyan ingerek vesznek minket körül, amik arra sarkallanak, hogy együnk minél többet, minél nagyobbat, minél jobbat, nehogy lemaradjunk valamiről.

Az élvezet rendkívül fontos, és ha esetleg meghíztunk, akkor pedig máris sorolják a garmadáját azoknak a szereknek, módszereknek, eszközöknek, amivel meg lefogyhatunk, mintogyha ez annyira egyszerű lenne. tényleg a bármilyen celebújságot, akár nemzetközét kinyit, az ember látja ezeket a csodálatos fogyástörténeteket, aminek nyilván a a csodainjekciók, nem mondom ki a nevét, de a csodainjekcióknak köszönhetően gyakorlatilag ma már az, hogy valaki lefogyjon, ez szinte mindenki számára elérhetővé vált.

Ez mennyire befolyásolja a ti munkátokat, például egy ekkora átütő piaci szereplő, mint a mint a fogyasztóinjekciók?

Ez nem igaz, hogy mindenki számára elérhetővé vált.

Én a saját praxisomban is azt látom, de olyan orvosokkal beszélgetve, akik ezeket a szereket adják ajánlják pácienseiknek, és azt hallom, hogy ezeknek a pácienseknek a nagy része bizony visszahízik. >> Ühüm.

Különösen akkor, hogyha emellé kap egy olyan vezetést, pszichés vezetést, és nem segítjük azt, hogy az ételhez való viszonya az átalakuljon.

Elmondom, hogy én mit látok nagy problémaként azoknál a pácienseimnél, akik már úgy érkeztek hozzám, hogy hogy már túl voltak egy ilyen nagyobb fogyáson ilyen szerek segítségével.

Hát teljes kétségbeesésben érkeznek, hogy mi lesz, hogyha visszahízom, rettegnek attól, hogy vissza fognak hízni.

És bizony, hogyha az evési attitűdjük nem változik az önmagukhoz való viszonyuk, és ott maradnak azok a készséghiányok, úgy mint érzelemszabályozási nehézség, önmegnyugtatási nehézség, feszültségkezelés és sorolhatnám jutalmazás, büntetés így tovább.

Szóval akkor akkor valóban ez egy ez egy nagyon rövid idejű dolog lesz.

Ö és azt erősítik meg a a az ezzel foglalkozó orvosok is, legalábbis én ezt hallom sokaktól, hogy igen ritka az, aki meg tudja tartani.

És pszichológiai oldalról erre a magyarázat rendkívül egyszerű. eleve az, hogy egy ilyen külső szer, tehát azt látom, hogy úgy érkeznek meg, hogy valami csinál velem valamit, és ez nem fordítódik át az úton abba, hogy én a kezembe tudom venni ezt a folyamatot.

És ettől indul el egyébként az a rettegés, hogy hogy mi lesz, hogyha abba kell hagyni.

De sokan mondják, ők sose akarják abba hagyni.

Hát ezeknek a szereknek a hosszútávú hatásait még nem ismerjük.

Én azt mondom, hogy én nem használnék ilyen szert, de amikor visszaemlékszem a saját hányattatásaimra, akkor igen, azt mondom, hogy ha azt mondták volna, hogy itt akkor még ilyenek voltak, hogy hogy bélférek petét tartalmazó kapszula. >> Atyavilág >> és és bizony lehet, hogy odatették volna elém, akkor bevettem volna.

Tehát, hogy van az a beszűkült állapot, az a kétségbe esett állapot a túlsúllyal, vagy általában az evési zavarokkal, ami ami fogékonnyá teszi az embert, esetleg olyan szerekre is, és most mindenféle szerekről tehát beszélek, amelyek amelyek nem feltétlenül ö hasznosak később.

Ez a beszékrő tudatállapot ez borzalmasan érdekes, mert hogy ugye nagyon-nagyon sokan azért már mondják azt, hogy ezeknek a az injekcióknak azért van rengeteg ellen javallat, ellenhatása, vagy vagy nem ismertek a hosszútávú következményei, és mégis azt látom, hogy zokszó nélkül nagyon sokan beszórják magukba, tehát hogy ugyanazok az emberek, akik mondjuk egy covidoltástól rettegve azt mondták, hogy ők ezt köszönik szépen, nem kérik, mert nem tudják, hogy mit szúrnak beléjük.

Ennél az oltásnál ugyanezeket a kérdéseket nem teszik föl, tehát ebből látszik, hogy teljesen más érzelmi állapotban vannak.

Azért nagyon sokan tanácsolják azt, hogy amikor elkezdik ezeket csinálni, akkor kezdjenek el mellette testmozgást, izomépítést, mert ugye az izomból is rengeteget fogynak.

Te azt látod a praxisodban, hogy nem fogadnak szót, tehát egyszerűen a könnyebb utat választják?

Hát én nem így fogalmaznék, hanem úgy, hogy hogy eleve a túlsúly, a krónikus túlsúly és sok esetben az evési zavarok hátterében ott van az, hogy valaki egészen pici korától kezdve abban szocializálódik, hogy a testedből jövő érzetek nem olyan fontosak, nem bízhatsz bennük.

Ugye ezt úgy hívják, hogy érvénytelenítik a környezet érvényteleníti a testi szükségleteket.

Mondjuk mondok egy nagyon egyszerű példát rá, amikor eszik a gyermek, mert ugye hát ezek mind gyermekkorból indulnak, hiszen először az evéssel, az étellel mikor találkozunk, gyakorlatilag az életünk első órájában találkozunk az etedéssel, és utána ez már így is marad.

Tehát, hogy ez önkéntelenül összekapcsolódik minden egyébbel, úgy mint kapcsolódással biztonságérzettel önmegnyugtatással és így tovább.

Szóval, hogy amikor azt mondom egy gyereknek, ül az étel felett és ő azt mondja, hogy nem kérem, elég volt.

És akkor azt mondom, hogy nem igaz, hogy ez a két falat már nem fér beléd, tessék megenni. >> Ühüm.

És ezzel azt jeleztem számára, de ugye nem egy alkalomról van szó, hanem ez megint a egy etetési stílus, a családban lévő általános attitűd, amit lehet, hogy hoznak régről, lehet, hogy két-három generációval korábról hozzák így passzolják tovább ezeket a mondatokat, vagy az erre vonatkozó mégzéseket, de hogyha egy gyermek ebben nő fel, hogy ezt hallja, és mondjuk minden étkezésnél ezt hallja, sőt még máskor is ezt hallja, mondjuk amikor fáj neki valami, akkor azt mondják, á ne gondolj rá, vagy nem fáj, nincs ott semmi.

Ühüm. >> Akkor ezzel azt üzennié neki a környezet sokszor tudattalanul, tehát akarata ellenére, hogy hogy nem érdemes figyelned a tested jeleire.

Majd valaki itt a szülő, később pedig majd valamilyen szer, csodaszer, orvos, guru, akárki majd megmondja neked, hogy neked mire van szükséged, és neked hogy kell lefogyni.

És én úgy látom, hogy ezek a manapság csodaszereknek hit, de egyáltalán nem azok.

Ezek ezek pont átveszik a szerepét ennek a külső irányításnak, és az a baj, hogy így is marad a végéig.

Tehát hiába fogy le valaki 30-40 kg-t, mert ilyet is láttam, de hogy ugyanúgy ott áll mínusz 40 kg-val, úgyhogy én nem tudom, hogy kell ezt csinálni, és nemhogy nem érzékeli a testéből érkező jeleket, mondjuk az éhségjeleket, vagy a jól lakottságot, vagy akár mondjuk ami teljesen más minőségű érzet, mondjuk, hogy hogy fél vagy szorong, vagy feszült, és ezeket nem tudja elkülöníteni egymástól. >> Ühüm. és hogy ezekkel is össze fog zavarodni, összegabajodik ezekben, és önmaga sem fogja.

És itt jön a másik kulszó, tehát az egyik az, hogy ő ezeket megtanulja helyesen észlelni és felismerni. >> És a következő lépés az, hogy komolyan venni. >> Tehát, hogy felnőttként is, amikor ott ülök a nagyobb adag mellett, mert itt visszakapcsolva arra, hogy a társadalmunk az ilyen, hogy nagyobb adagokat ad.

Mondjuk nézzünk meg egy iskolai menzát, de sokszor egy egy úgy nem a fine dining, de egy átlagos éttermet, tehát hogy hogy azt gondolják, és valószínűleg ebben van valami, hogy akkor érzi magát elégedettnek a magyar ember, vagy lehet, hogy nem csak a magyar, hogyha hogyha többet kap, mint amennyire szüksége van. >> Ühüm.

És és tehát jönnek ezek a külső hatások, és ő azt gondolja, hogy hogy ezeknek eleget kell tennie, és ha nem veszi komolyan magát, akkor hiába érzi mondjuk az étel felénél, vagy kétharmadánál, hogy elég volt, szépen lapátolja tovább. >> Közel egy éve fogyasztok napi szinten fiberéket, ezért külön öröm, hogy ők a mai adásom szponzorai.

Az Activ Fiber Sék, egy magyar fejlesztésű gourmé rostsék, amit még Feri az edzőm ajánlott nekem 2024-ben, azóta imádom.

Egy ilyen sé adagonként 10 g rostot és 18 g fehérjét tartalmaz, ráadásul mesterséges édesítőszerek nélkül.

Márpedig szakértők ajánlása szerint a felnőttek tegnapi 30 g rózsbevitel lenne az ideális.

Ezt minden egyes nap csak zöldségekből és gyümölcsökből fedezni nem mindenkinek egyszerű.

Ilyenkor jön jól a fiberék, ami pillanatok alatt elkészül, és tapasztalatból mondom, hogy isteni finom is.

Ha ti is szeretnétek kipróbálni, irány az activatefibersek.com/kékzónaoldal, ahol a kék zóna kód használatával 10% kedvezményt kaptok az első vásárlásotokból.

Nekem sokat adott a fiberség a mindennapokban.

Remélem, ti is így lesztek vele.

Akik mondjuk hozzád elkerülnek, nyilván ők már azért egy bizonyos tudatossági szinten vannak, hiszen változtatni akarnak egy csomó mindenen.

Ők sem érzik, tehát már nem érzik, hogy mikor laktak jól.

Tehát effektíven megszűnik az most nem az injekciósokra beszélk, hanem mondjuk egy sima fogynivágyó páciensedről.

Nem érzi már, hogy mikor lakott jól? >> Ezt mondják sokan, nem mindenki, de sokan ezt mondják, hogy hogy nem érzik.

Ugyanakkor ez nagyon érdekes, mert gyakorlatilag, hogyha elkezdjük ezt valóban figyelgetni, önmegfigyeléssel, jelekkel, és skálával, tehát valami kis sorvezetővel segíteni őt adni ehhez szempontokat, akkor meglepő módon egy két-három hét után már mindig ezt szoktam mondani, hogy hogy a testünk az egy csoda.

Tehát hogyha elkezdünk vele jól bánni, meg jól reagálni rá, akkor lehet, hogy valaki mondjuk 30 éves, és abban nőtt fel, hogy soha nem reagált erre, és valóban alig észleli, vagy egyáltalán nem észleli ezeket a testi jeleket, de ezek úgy fel tudnak erősödni, és ez annyira fontos, hogy hogy partnerünké, társunkká váljon, mert innentől kezdve indul meg az, hogy nem egy ilyen fogösszeszorításos akaraterővel tartják meg az alacsonyabb testsúlyt, vagy nem azzal fogynak le az emberek, hanem azzal, hogy elkezdenek a testük valódi jelzéseire jól odaillően reagálni. >> Nagyon sok helyen írod a könyveidben, hogy valójában a az elhízás vagy az evészavarok, ugye ennek van egy másik iránya is, amikor valaki aluleszik akár az anorexi, akár a bulimia esetében, azok valamennyi ilyen valamiféle gyerekkori traumából táplálkoznak.

Ez mennyire igaz? >> Hogyha klinikai szintű evészavarokról beszélünk, mondjuk anorexia, bulémia vagy falászavar, hogy a nagy klasszikusokat említsem, akkor sok esetben van a háttérben valamilyen trauma, valamilyen bántalmazás, visszatérő vagy szexuális bántalmazás.

Például az anorexziások történetében 50%-ban >> találták ezt meg.

Ugyanakkor ott is ne gondoljuk, hogy feltétlenül mindannyian traumatizáltak, merthogy hogy és szerintem ez, ha lehet ilyet mondani, még sokkal nehezebb, hogy egy általános diszfunkcionális családi légkör alakítja ki és tartja fent ezeket a problémákat.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Az Én Kék Zónám

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Lukács Liza: A legtöbb elhízás mögött gyerekkori trauma áll | Az Én Kék Zónám #37”

Miről szól ez az epizód: „Lukács Liza: A legtöbb elhízás mögött gyerekkori trauma áll | Az Én Kék Zónám #37”?

Dr. Lukács Liza szakpszichológus az evés- és testképzavarok hátterében álló pszichológiai okokat, családi mintákat és gyermekkori traumákat elemzi. A beszélgetés során szó esik az étkezéshez fűződő viszonyról, a diéták korlátairól, valamint a szakmai segítség fontosságáról. Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Lukács Liza: A legtöbb elhízás mögött gyerekkori trauma áll | Az Én Kék Zónám #37”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lukács Liza.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Lukács Liza: A legtöbb elhízás mögött gyerekkori trauma áll | Az Én Kék Zónám #37”?

Fő témái: evészavarok, testképzavarok, gyerekkori trauma, pszichológia, étrend, lelki egészség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Lukács Liza: A legtöbb elhízás mögött gyerekkori trauma áll | Az Én Kék Zónám #37”?

Megjelenés: 2025. 09. 18.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/lukacs-liza-a-legtobb-elhizas-mogott-gyerekkori-trauma-all-az-en-kek-zonam-37

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból