Porkoláb Gyöngyi

Fókuszban a kiégés - Kuna Gábor pszichológussal

· PT1H4M42S

Összefoglaló

A Minden számít podcast ezen epizódjában Kuna Gábor pszichológussal beszélgetnek a kiégésről. Kitérnek a korai jelekre, a teljesítménycsapdára és a határok hiányára. A pszichológus megosztja személyes tapasztalatait és a könyvében található felismeréseket, módszereket a kiégés…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2026. 01. 24.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Kuna Gábor, Porkoláb Gyöngyi
Témák
kiégés, teljesítménycsapda, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Minden számít podcast.

Mi történik akkor, amikor az ember nem csak fáradtnak érzi magát, hanem kiderül, hogy valami más van a dolgok mögött?

Oly sokszor hallgatjuk és halljuk az életben, hogy kiégett valaki, nem találja, mi lehet az oka azoknak a tüneteknek, amelyeket aztán szép lassan összerak.

Kuna várhelyi Gáborral, mai vendégemmel annak járunk utána, hogy valójában milyen tünetek húzódnak meg mögötte, lehet-e lábon kihordani egy kiégést, akár úgy, mint egy tüdőgyulladást, ami persze nem egészséges a mindennapok tekintetében vagy a jövőnk vonatkozásában. izgalmas aspektusból tekintünk rá, különös tekintettel arra, hogy egy könyv formájában összegezte azt a tudást, azt a tapasztalatot a szakértő pszichológus, amelyet nekünk, olvasóknak, a mindennapok emberének próbál átadni.

Én pedig faggatom, talán nem válaszokat fogunk önmagában kapni, hanem komoly felismeréseket.

Nagy szeretettel köszöntelek, és köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásomat. >> Köszönö a lehetőséget.

Lehet egy olyan furcsa kérdésem hozzád, hogy mi volt ez az első olyan élményed, amikor a kiégéssel találkoztál, de nem mint szakember?

Hát talán első vélins, mert majd menet közben kiderül ez, hogy a kiégés azért maga módján egy picit rejtélyes, picit alattomos jelenség, nyilván némi gyakorlattal meg némi ismerettel azért felismerhető, de hogy én máris így előreugranék, vagy beleugranék a közepébe, hogy hogy a kiégéssel kapcsolatban azért amikor már nagyon erős, kézzel fogható érzelmi vagy fizikai vagy egészségügyi tünet ek vannak, akkor az már egy nagyon előrehaladott állapot. >> Tehát hogyha és ez egyfajta üzenet, vagy így ezt próbálom mindig közvetíteni, hogy hogy érdemes a tendenciákra meg az apró változásokra, meg erre az alattamos változásra figyelni, hogy >> hogy hogy lesz a hétköznapi élet egy kicsit mindig fárasztóbb, egy kicsit kimerítőbb, hogy kell a szokásos feladatainkhoz egyre több energia.

Tehát, hogy nekem sem valami nagy-nagy összeomlás élményem volt a saját életemben természetesen, hanem hanem ezz a tulajdonképpen szokásos, hogy több területen dolgozom, párkapcsolatban, házasságban élek, kisgyerekes szülő vagyok, és hogy és hogy időről időre jönnek azért ilyen kiégésszerű epizódok.

Tehát amikor azt érzem itt december közepén, hogy ez már nem fáradtság, hanem kimerültség, ez már sok volt.

Tehát, hogy személyes tapasztalt inkább ez, hogy hogy szerintem nem tapasztaltam rosszabbat, vagy nem volt ez katasztrofálisabb, vagy nem jutottam el egy olyan szintre, ahol már az egészségem került veszélybe.

Úgyhogy aztán egy általános tapasztalat, de hogy feltűnt, hogy hogy azért időről időre ez nekem is sok.

És hogy ami meg inkább inspirált a könyvedben, nyilván a saját élményeim is benne vannak, az inspirálta, hogy ahogy említettem, hogy több területen dolgozom, hogy pszichológusként dolgozom, egyénekkel, párokkal, családokkal, és ez az egyéni munkában nagyon-nagyon sokszor jött ez, tehát hogy a kiégésből indulunk.

No, ha már utaltunk itt a könyvre, akkor itt akik követnek minket, és nem csak hangformájában, akkor hadd mutassam, hogy ez az ég velem, a kiégés tünetei, okai, és sikeres megküzdés, ez így néz ki, így kell keresni, hogy esetleg a könyves boltokban egyébként a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg.

Ezzel kapcsolatban akkor hadd fordítsam már föl azt a bizonyos kecsapos dobozt, amit néha szakemberként néha az ember alkalmazza hogy >> hogy nézzük meg más olvasatban.

Ö két részre lehet bontani ugye ezt a könyvet, vagy bontottad ezt a könyvet, és én magam is így >> szerettem olvasni.

Ö az újságot előfordult, hogy hátulról kezdtük olvasni.

Mi van, hogyha most hátulról kérdezek, vagy kérdezlek arra vonatkozólag, amit mondtál, ugye a könyved második felében nagyon kézzel fogható kapaszkodókat, módszereket, technikákat, megközelítés nézőpontot ajánlasz. ha foglalkoztatja a téma, érzi magát a tüneteit, vagy akár cégvezetőként ugye foglalkozik is ezzel, hogy hogy a kollektív próbálja segíteni, de ott a legutolsó részben van az önismeret, az önreflexió, >> amit te most mondtál, hogy az ember nem is mindig veszi észre magát, vagy folyamatosan, hogy is mondtad, hogy figyelni kellene, mert hogy ez egy egy folyamat.

Természetes része az életünknek, hogy időnként rárá kellene nézni arra, hogy hogyan viszonyulunk az időnkhöz, az elégedettségünkhöz, és akkor talán a kiégésnek a fázisai is hamarabb felismerhetőek lennének.

Tehát hogyha másik, tehát fordítsuk már meg és közelítsünk most még az elején onnan, hogy az önismeret az miként kivitelezhető a mindennapokban. >> Hát természetes része kellene, hogy legyen. >> Ühüm. hogy hogy valahogy önmagunkkal olyan viszonyban legyünk, hogy hogy legyen ebben valamilyen értő figyelem, hogy tudjunk úgy tekinteni magunkról, hogy hogy mi legyünk az elsők, akik időben észreveszik, hogy hogy zajlik most valami, aminek nem kéne, változik bennem valami a munkához, az élethelyzetemhez való viszonyom, a hangulatom.

Tehát, hogy hogy hogy itt ez a ez a sokszor felemlegetett önreflexiós készség, ami szerintem az önismereti munkának egyébként az egyik kulcseleme vagy vagy az alapja, mert hogy ugye az önismereti munkáról ugye általánoságban azt lehet mondani, hogy hogy igen, nagyon-nagyon sokat tud segíteni neki ég meg megelőzésében és a felismerésében, de inkább a megelőzésében, hogyha az ember előrelép ebben a bizonyos önismeretben.

Tehát hogyha hogyha jobban ismerem a saját belső folyamataimat, hamarabb észre tudom venni, hogy valami változás történik, hogyha hogyha jobban értem, bár sosem lesz tökéletes az emberi személyiség természetéből adódóan, de hogy >> jobban értem a saját érzelmi folyamataimat, hogyha hogyha jobban rálátok egyébként a könyvben részletesen említett belső parancsaimra, ami amíg nem látok rá, addig tudattalanul erősen befolyásolják a működést, tehát hogy ez a csomag meg ennek a csomagnak a felismerése meg az olvasása meg a megismerése maga az önismereti munka és hogy nem kell ebben tökéletesnek lenni az önismereti munka egyébként definícióját meg célját tekintve egyébként is egy életen át kell hogy szóljon mert úgy >> életszakaszról életszakaszra is változunk fejlődünk de hogy nem kell ebben tökéletesnek lenni de van az a szintje már az önismeretnek egy olyan típusú működés és viszony önmagammal amiben a kiégés szindróma egyszerűen már nem talál álná a helyét, tehát mert nem élne meg, mert mert időben észrevennénk.

És hogy ennek a bizonyos olyanismereti munkának, amiben egyébként óriási egyéni szabadság van, tehát ezt mindenki úgy csinálja, hogy akarja.

Aki akar, menjen pszichológushoz, bár én pszichológusként azt gondolom, hogy nem kell mindenkinek. >> Ühüm. vagy menjen csoportban, vagy olvasson könyvet, vagy vagy táncoljon, vagy tehát, hogy ami ami segít magát megismerni, nagyon sokféleképpen lehet csinálni, de hogy egy tényleg egy picit visszatérve az önre reflexióra, az önismereti munkának, ez a szerintem az egyik alappillére, ez a ez az önmagunkra irányuló >> értőfigyelem.

Tehát, hogy meg tudjam azt tenni időről időre, hogy egy picit visszalépek abból a állandó hullámzásból, körforgásból, abból a centrifugából, amiben itt tudunk lenni a hétköznapi életben.

És hogy és hogy egy picit így kilépek, és ilyen egy lépés távolságról ránézek, hogy hogy vagyok, vagy hogy reagálok egy helyzetben, vagy tehát, hogy mi van velem éppen.

No, ez azért is érdekes, amit mondasz, mert ősszel ö én is részt vettem egy olyan kerekaszt a beszélgetésben, ahol cégvezetőkkel boncolgattuk azt a kérdést, hogy hogy a kiégés az az ő életükben miként és hogy jelent meg.

És akkor ehhez csatolnék még egy olyan friss élményemet a múlt héten, amikor beszélgettünk erről a témáról fiatalokkal, ez azt jelenti, hogy ilyen 20 és 30 közöttiekkel, és azt mondták, hogy á hát a fiatalok körében, hogy lenne, hát még nem éltek annyit, nem lehet kiégés.

Na és akkor ezt a két dolgot toljuk már össze, hogy van a fiatal munkaerőpiacon megjelenő generáció, aki teljesen más szemlélettel áll a munkához. máshogy kezeli az érzelmeit.

Lehet ezt most megint taglalni, hogy a mondjuk 20 évesek vagy már a 30 évesek mondjuk telefonhasználata, használata között mi a különbség és milyen pszichés folyamatokat indít el.

De maga a kiégés az, ahogy a felvezetőben is talán említettem, hogy sokan beszélnek róla úgy, mint ami hát bagate, velem ez nem történhet meg, én csak huszonpár éves vagyok.

Ugyanakkor bizonyos ágazatokban dolgozó 23 éveseket meg simán utolérhet ez a folyamat.

Na és akkor visszatérek erre a cégvezetői kerekasztalra, ahol szóba került például az, hogy az Európai Unióban nagyon komoly téma a burnout, és konkrétan a munkáltatók munkavállalók viszonyrendszerében kapnak lehetőséget, hogy ők Burnout szabadságra mennek.

Magyarországon ez a történet ott tart, hogy bármilyen tünettel mondjuk már orvoshoz fordul valaki, mert esetleg olyan erőteljes tünetei vannak, nem rakja még össze, hogy ez kiégés.

Nincs is szakmakódja a kiégésnek.

És >> szóval, hogy rakjuk már egy kicsit a munkaerőpiac von unatkozásában össze, vagy mi a te véleményed azzal kapcsolatban, hogy hogy a a kiégés az egy ilyen jaj, ne foglalkozzunk vele, ki lehet a szordani lábom, majd jobban leszek, majd kevesebb munka lesz, majd egy kicsit többet pihenek, elmegyek öt napra pihenni, és akkor ott ér valakit egy egy betegség, mert ugye akkor jön ki rajta ez a történet.

Szóval mit látsz te akkor inkább úgy mondom a gyakorlatodban ezen jó sok mindent elmeséltem és >> hát azt elsősorban azt és akkor én most egy picit visszaugranék a könyv meg itt az egész gondolatmenet elejére hogyó >> hogy mi is ez tulajdonképpen tehát érdemes egy >> érdemes egy rövid definícióval kezdeni és hogy ilyen nagyon-nagyon klasszikus definíciók vagy több nagyon klasszikus definíció is azért úgy szól hogy hogy valamilyen tartós megterhelés tehát hogy valamilyen hosszan táv hossz hosszú távon fenyegető és fennálló károsító hatás sok következtében elszenvedett érzelmi, fizikai, mentális lefáradás.

Tehát, hogy >> hogy a kiégés az egy ilyen lefáradás típusú jelenség.

Igen. >> És az pedig, hogy mi az mi az a stresszhatás, vagy mi az a károsítótényező.

Na, itt azért tehát, hogy hogy ez a definíció most nem szó szerinti idézet volt, de hogy de hogy nagyon hasonlított a Herbert Freudenbergernek a 60 éves, tehát hogy tényleg egy nagyon-nagyon régi definíció.

Ugye ő még Helfer szindrómának hívta magát a jelenséget, nem is Burnoutnak, >> merthogy ezt először az ilyen utcai munkán dolgozó ö szociális munkásokon vették észre, és hogy és hogy ez valahogy így a egyrészt a munka világában, és ez segítő foglalkozásokhoz volt ez adresszálva, és ez nem változott azóta, tehát hogy >> hogy a segítő foglalkozások azok valóban tudnak nagyon-nagyon megterhelők lenni, de hogy nagyon-nagyon messze kibővült már íy >> sajnálatosan az érintettek köre, tehát hogy hogy nem gondoljuk azt, hogy hogy ez csak a munka nem gondoljuk azt, hogy ez csak a segítő foglalkozások körében, de ez bármilyen munkában, munkatípusban, bármilyen munkahelyen bárhol megjelenhet ez a kiégés, ahol fennáll az a jelenség, hogy valami engem tartósan úgy károsít és terhel, hogy annak a terheivel nem boldogulok.

Tehát, hogy nem tudom se megoldani, se kilépni belőle, se kezelni a hatásokat.

Tehát, hogy valami hosszan fennálló károsító hatás van.

És hogyha innen nézzük, akkor nemhogy a segítő foglalkozásokból a bármilyen munkába, de hogy még úgy általában még a munkavilágát, mint befoglaló kategóriát is érdemes bővíteni.

Én most egy egy kolléganő jóvoltából elkezdek és elkezdtem az kifejezetten az anyai kiégéssel foglalkozni.

Tehát ez a kisgyerekes anyák kiégése.

És ugye nem ez a hivatalosan definiált munkavilág, de hogy a kisgyerekes szülőségben meg a csecsemős kisgyerek gondozásban bőven előfordulhat az, hogy fennáll ez a tartósan lefárasztó, károsító, megterhelő hatás, ami minden nap ismétlődik.

A nap 24 órában ismétlődik, és nem tudok vele mit kezdeni.

Tehát, hogy létezik például az anyai kiégés.

Úgyhogy most már nagyon kibőrül.

Nekem mondod egyébként az a kerekasztal beszél említett kerekasztal beszélgetés hozzászólását pont azzal kezdtem, hogy azért tegye a szívére minden itt ülő nő a kezét, hogy ki az, akinek nem volt olyan, hogy úgy azt érezted este, hogy elég, és valamit kezdened kell ezzel, hiszen édesanya vagy, és akkor birkóznak benned ezek az érzések.

De hogy ezt felvetetted, azért ez egy kicsit ilyen tabu döntögető, mert folyamatosan ugye inkább arról hallunk, hogy az anyaság milyen csodálatos élmény és érzés. a teendők tekintetében is és őszintén beszélni ezekről az érzéksekről szerintem felszabadító erejű is lehet. >> Hát igen, a mi kultúránkban nehéz erről őszintén beszélni, és hogy >> most egy picit csapongunk, de nem beszélunk >> követő lesz, mertogy mertogy ez meg hogy milyen az anyaság és miről szabad beszélni és mi nem, >> ez meg már a kiégés okai kategóriába tartozik.

Úgyhogy nagyon röviden és majd még beszéltünk erről részletesen is, de hogy ugye kiégéssel kapcsolatban mindig vannak környezeti okok, tehát környezeti ok nélkül nem létezik kiégés.

Tehát hogyha a munkavilágát nézzük, akkor mindig van szervezetlenség, tervezhetetlenség túlmunka erőszakos főnök, lehetetlen elvárás.

Tehát ami objektív, külső tényező, ami megterhelő, >> de hogy amikor én elkezdek kiégéssel dolgozni, mondjuk akár egyéniben, akkor mindig kiderül, hogy hát igen, van környezeti hatás, tehát hogy ezek valahol léteznek, de hogy legalább ennyire fontosak, sokszor még fontosabbak a személyes okok. >> Ühüm. >> Mertogy merthogy azért mégis csak egy érzelmszabályozási kudarcról vagy krízisről beszélünk.

Tehát, hogy lehet, hogy van környezeti hatás, és ugye vannak azok a extrém környezeti hatások, az erőszak, bántalmazás, ami mindannyiunkat ugyanúgy leterhelne, de hogy általában nem ez a helyzet, hanem általában az a helyzet, hogy van környezeti hatás, de hogy végül én vagyok az, aki valamilyen személyesokból ezzel nem boldogul, és hogy ez már ugye ezek a a belső parancsok, vagy a maximalizmus, vagy a szorongáshajlamom, vagy a versengés…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fókuszban a kiégés - Kuna Gábor pszichológussal”

Miről szól ez az epizód: „Fókuszban a kiégés - Kuna Gábor pszichológussal”?

A Minden számít podcast ezen epizódjában Kuna Gábor pszichológussal beszélgetnek a kiégésről. Kitérnek a korai jelekre, a teljesítménycsapdára és a határok hiányára. A pszichológus megosztja személyes tapasztalatait és a könyvében található felismeréseket, módszereket a kiégés… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fókuszban a kiégés - Kuna Gábor pszichológussal”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kuna Gábor, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fókuszban a kiégés - Kuna Gábor pszichológussal”?

Fő témái: kiégés, teljesítménycsapda, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fókuszban a kiégés - Kuna Gábor pszichológussal”?

Megjelenés: 2026. 01. 24.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/fokuszban-a-kieges-kuna-gabor-pszichologussal-6ae762b3

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból