Tervezd magad újra

E50 Nem tudod értékelni a sikereidet? – így küzdöttem le az imposztor szindrómát

· PT28M5S

Összefoglaló

Ebben az epizódban a műsorvezető a hallgatók kérdésére válaszolva az imposztor szindrómával és a sikerek értékelésének nehézségével foglalkozik. Saját példáján keresztül mutatja be, hogyan küzdött ezzel a problémával egyetemi tanulmányai és későbbi pályafutása során, kiemelve a…

Röviden

Műsor
Tervezd magad újra
Megjelenés
2024. 05. 22.
Hossz
28 perc
Szereplők, említett nevek
Csekovszky Anna
Témák
imposztor szindróma, siker értékelése
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

a mai immáron 50 adásban egy hallgatói kérdésre válaszolok mégpedig egy olyan kérdésre amiben én magam is érintett voltam és vagyok időnként részben segítő szakemberként zsusanna pedig művészként tette fel a kérdést hogyan kezeljük a siker és kudarc kérdéskörét a magunkkal szemben támasztott magas elvárásokat és hogyan jöjjünk ki abból az ördögi körből hogy folyton mérricskéljük összehasonlítjuk magunkat más sokkal és nem érezzük magunkat elégnek nekem magamnak erről a kérdésről rögtön eszembe jutott néhány személyes élményem az egyik ilyen sztori még a pszichológia szak legelején történt meg velem akkor éppen magyarországra jártam pszichológia szakra első éves voltam és anatómiából volt egy nagyon nehéz vizsgánk ez volt a szóró tantárgy amin a legtöbben elsőre megbuktak és én is biztos voltam benne hogy én is így fogok járni úgyhogy rengeteget készültem erre a vizsgára el is jött a nagy nap és elmentem vizsgázni amikor beadtam a dolgozatot akkor úgy voltam vele hogy hát valószínűleg nekem is újra kell majd jönnöm nagyjából egy hét telt el mire az oktatónk kijavította a vizsgákat és akkor már volt ez az online felület ha jól emlékszem neptunnak hívták ahova felkerültek az eredmények és én teljes ledöbbenéssel láttam hogy ötöst kaptam anatómiából hát az első gondolatom az volt hogy tuti biztos elcserélték a dolgozatomat valaki máséval a második pedig az hogy ez előbb-utóbb ki fog derülni ahogy most beszélek erről még most sem hiszem el teljes egészében vagy hogy nehéz elhinni hogy ez tényleg az én érdemjegyem volt aztán persze találkoztam a barátaimmal akik megkérdezték hogy hogy sikerült az anatómia viizsga és szinte szégyeltem amikor mondtam nekik hogy ötös lett mert annyira meg voltam győződve róla hogy én ezt nem érdemeltem meg és csak valami szerencsés tévedés lehet a dologban ezt csak azért mesélem el mert szerintem iskolapéldája lehetne annak amivel rengetegen küzdenek legyen szó tanulmányi eredményről munkahelyi sikerekről vagy éppen arról hogy kapsz egy dicséretet ezután a vizsga után is én a szerencsén kívül csak azzal tudtam magyarázni a dolgot hogyha mégis az enyém ez az ötös akkor az is csak azért lehetséges mert én biztosan ötször annyit készültem és tanultam mint mások hiszen a képességeim azok nyilvánvalóan gyengébbek ha meg vagy róla győződve hogy a sikered vagy egy eredményed csak a véletlen szerencseműve lehet vagy hogy csak úgy tudsz bármiben is értékelhető teljesítményt nyújtani ha sokkal több erőfeszítést teszel mint bárki más akkor te is jó eséllyel imposztor szindrómával küzdesz egy évvel később aztán én átmentem tanulni egy svájci egyetemre genfbe ott aztán arról voltam meggyőződve hogy nekem semmi helyem a svájciak között akik biztos hogy mind sokkal jobbak nálam nem csak a nyelvben hanem mindenben és ezért folyamatosan megfeszültem hogy jók legyenek az eredményeim amikor elkezdtem aztán dolgozni ugye már megszereztem a végzettségemet egyik másik kliens kifejezetten megköszönte a munkámat vagy esetleg olyasmit mondott hogy rengeteget segítettem neki akkor rögtön arra gondoltam hogy én csak véletlenül voltam ott és valójában ő segített magán és nekem semmi szerepem nincs ebben de a művész kérdezővel is tudok azonosulni hiszen nekem is vannak festői ambícióim de amikor valaki megdicséri egy képemet akkor kifejezetten szabadkozni szoktam hiszen hogy jövök én ahhoz hogy amatőr ként valami értékelhetőt fessek el tudom képzelni hogy mondjuk micsoda belső küzdelmet okoz megszabni az árát egy műalkotásnak amihez ugye meglehetősen kevés fogódzó létezik aki imposztornak érzi magát még ha nem is állandóan de csak időnként tehát nem érzi magát teljesen feljogosítva arra amit csinál úgy érzi hogy nem is olyan jó mint amilyennek mások hiszik az általában nehezen kéri meg a munkája árát és ha véletlenül megfizetik akkor se érzi teljesen jogosnak az életét áthatják a kétejek a lebukástól való félelem és folyamatosan hajtja magát hogy jobb legyen de honnan hozzuk ezt az érzést miért nem csillapodik akkor sem amikor már objektíven nézve letettünk valamit az asztalra és a legfontosabb mi kell ahhoz hogy meg tudjunk tőle szabadulni hogyan tudnánk értékelni a saját eredményeinket és a teljesítményünket és kiszabadulni ebből az önostorozásból hogyan engedhetünk magunknak nagyobb teret és több spontaneitást az életünkbe hogy ne hajszoljuk a soha el nem érhető tökéletességet ezekre a kérdésekre keressük a választ a mai epizódban hogy te is nagyobb magabiztossággal és kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban éld a napjaidat ahogy kutattam ebben a témában meglepődtem rajta hogy habár csak a 70-es évektől adtak neki nevet a pszichológiában ez az állapot meglehetősen gyakori három emberből kettőt is érint valamivel több nőt mint férfit és jellemzően a nagyon teljesítményorientált igyekvő szorgalmas emberek szenvednek tőle talán az sem véletlen hogy két női kutató írt először az impostor szindrómáról paulin clans és susan ines megfigyelték hogy számos páciensük én ma azt mondanám hogy kliensük igen eredményes a saját szakmájában van sőt egyenesen kiválóan teljesít mégsem tartja magát okosnak és a sikereit nem magának tulajdonítja hanem annak hogy mások minden bizonnyal túlbecsülték a képességeit ezek egyébként mind nők voltak és mind arról a belső meggyőződésről számoltak be hogy valójában nekik inkább valahogy szerencséjük volt emiatt pedig imposztornak csalónak érezték magukat és innen kapta az egész szindróma az elnevezést fontos megjegyezni hogy mint annyi minden amiről ebben a podcastben szó esik ez sem egy betegség hanem én inkább azt mondanám hogy olyan mint egy attitűd vagy egy ilyen berögzült hozzáállás saját magamhoz amiben a hiányosságaimat felnagyítom a pozitívumaimat meg az eredményeimet pedig inkább lekicsinnylem ha te is kíváncsi vagy hogy mennyire jellemző rád ez a hozzálás létezik egy kérdőív amivel felmérheted ez az impostor szindróm skála és ez alapvetően egy angol nyelvű teszt aminek ehhez az epizódhoz elkészítettem nektek a magyar változatát úgyhogy ha érdekel hogy te hova esel ezen a skálán akkor majd az epizód meghallgatása után ne felejtsd el letölteni a linket megtalálod az epizód leírásában és ehhez a skálához tartozik egy kiértékelés is amiből aztán megtudhatod hogy milyen mértékben vagy kitéve az ilyen imposor szindrómás gondolatoknak gyakran egyébként kifejezetten a képzettebb szakemberek körében fordul elő hogy nem érzik magukat elég jónak de a fiatal művészek között is kiemelten gyakori ugyanakkor bőven előfordulhat más szakmai területeken is gyakorlatilag bármilyen szakmában egy értékesítő is folyamatosan kételkedhet abban hogy mások nem jobbak-e nála egy vállalkozó meg lehet róla győződve hogy mindenki vállalkozása jobban megy mint az övé és biztos mindenki kevesebbet dolgozik mint ő ez szerintem nagyon tipikus vagy éppen olyas valaki aki frissen kezdett egy új pozícióban ő gondolhatja azt hogy csak a szerencse folytán vették fel és előbb-utóbb ki fog derülni hogy nem odavaló az egyik összetevője az imposor szindrómának éppen az hogy folyamatosan hasonlítgatod magadat másokhoz és a fejedben mindenki jobban teljesít nálad mivel megvagy rólad győződve hogy nem a képességeid és a tudásod hanem a szerencse minden eredményednek az alapja mindig többet akarsz tenni mint mások hogy elrejtsd úgymond a hiányosságaidat hogy nehogy kiderüljön az igazság hogy igazából nem is vagy alkalmas mivel kompenzálni próbálsz elképzelhető hogy minden feladatodra túlkészülsz mondjuk 66-szor elolvasol minden emailt mielőtt kiküldenéd vagy olyanról is hallottam aki vezető létére kétszer annyit dolgozott mint a beosztottjai hogy nehogy kiderüljön amiről ő maga mélyen meg volt győződve hogy soha nem is volt alkalmas a vezetői kinevezésre mindennek persze egyenes következménye a folyamatos kimerültség az hogy úgy érzed hogy semmire nincs időd mert sosem csináltál eleget mivel nem vagy kapcsolatban a saját sikereiddel nem érzed magadat igazán értékesnek így nagyon valószínű hogy alacsony az önbizalmad aki imposztor szindrómával küzd az gyakran ebből az önbizalomhiányból fakadóan vagy túl magas vagy túl alacsony célokat támasz magának hiszen így két eset lehetséges hogyha nagyon alacsony a cél akkor biztos vagyok benne hogy képes leszek teljesíteni de valójában nincs benne semmi kihívás tehát nem élek a saját lehetőségeimhez miért életet ilyen lehet valaki aki azért halogat egy saját vállalkoz és marad benne egy unalmas állásban mert nem hiszi el hogy képes lenne egyedül vállalkozni a másik lehetőség ez valamivel ritkább de erre is van példa hogy annyira magas a cél mondjuk olyan rövid a határidő vagy annyi mindent válalsz be egyszerre hogy kizárt hogy elkészülj vele akkor pedig azt lehet mondani hogy hát én mindent megpróbáltam nem rajtam múlott nem az én hibám hogy nem sikerült de mindkettő fakadhat ugyanarró ról a tőről hogy valójában nem hiszem el hogy alkalmas lennék rá van itt még néhány olyan specifikus gondolat amelyek hajlamosítanak arra hogy ilyen állapotot megéljünk az egyik egy olyan amit régről hozhatsz magaddal és valószínűleg mint minden régről hozott gondolatnak ennek is van valamilyen haszna az életedben ez pedig az hogy el kellene érnem valami jelentőset akkor leszek valaki ez mint egy hajtóerőként motivációként mottóként is szolgál téged de közben iszonyat nyomást is tesz rád nyilván nincs nekem azzal semmi bajom hogy legyenek ambícióid sőt többször is hallhattad már ebben a podcastben tőlem hogy célok nélkül csak átrobog felettünk az élet de ezzel a nagy dologgal ezzel a le kell tennem valamit az asztalra típusú elképzelés el azért van némi fenntartásom pszichológusként mert hogy mit is jelent az hogy letenni valamit az asztalra mikor leszel elégedett hogyha egyetemi docens leszel azzal elégedett leszel ha bekerülsz mondjuk a legjobb magyar vállalkozások listájára akkor elégedett leszel magaddal vagy ha kiadják az első könyvedet akkor majd elhiszed hogy elég jó vagy sajnos az a helyzet hogy aki a fejébe vette hogy nem nem elég jó annak nem fog elmúlni ez az érzése akkor se ha egy szinttel feljebb lép erre már az előbb is említett vezető is jó példa aki miután előléptették nem hitte el hogy ezt tényleg megérdemelte és ezért még többet dolgozott de én is azt gondoltam hogy ha majd megszerzem a svájci pszichológusi diplomámat és elkezdek dolgozni akkor majd azt lehet mondani hogy akkor már letettem valamit az asztalra és egy kicsit megnyugodhatok ezzel szemben valójában az történt hogy a munkában még annál is kevésbé éreztem magam kompetensnek eleinte mint az egyetemen hiszen minden teljesen új volt és annak ellenére hogy volt előtte is egy gyakorlati része az oktatásnak amikor teljes egészében az én felelősségem volt hogy hogyan dolgozom akkor még kevésbé éreztem magam a helyzet magaslatán tehát nem az eredmények oldották meg az imposztor szindrómámat és neked sem azok fogják éppen ezért ez a gondolat hogy majd ha letettem valamit az asztalra hát ez így ahogy van kuka hiszen biztos vagyok benne hogy már most is egy csomó mindent letettél az asztalra amit nemes egyszerűséggel egyáltalán nem veszel figyelembe úgyhogy jöjjön is az első gyakorlat ami segít megszabadulni az imposztor szindrómától ülj le egy papírral és írd le mindazokat a dolgokat amiket eddig elértél írj egy listát az eredmé ényeidről szerepelhet rajta munka és egyéb dolgok is családi dolgok lehet rajta az hogy lakás nyelvtudás szakmai eredmények mindenféle ha ezzel kész vagy akkor vedd a kezedbe ezt a listát és olvasd fel magadnak úgy mintogyha valaki másról beszélnél mondjuk úgy hogy ennek az embernek van egy kocsija amire maga gyűjtötte össze a pénzt van két diplomája ilyen és ilyen munkahelyen dolg zik három nyelven beszél van egy működő vállalkozás amiből megél akármi és csak hallgasd meg magadat ha ezt valaki másról hallanád mit gondolnál erről az emberről ha ez egy idegen embernek a listája amit te csak úgy elolvasol akkor milyennek képzelnéd el milyennek látnád ezt az embert van mire büszkének lennie biztos vagyok benne hogyha tényszerűen így végignézed az elért eredményeidet mintha egy k szemmel látnád magad akkor észre fogod venni hogy máris letettél dolgokat az asztalra és hogy rengeteg értékes dolgot megvalósítottál és arra is rá fogsz jönni amit nem győzök eleged hangoztatni hogy amikor leértékeled magadat az csak egy gondolat és nem a valóság könnyen össze lehet téveszteni a kettőt de ez a gyakorlat segít helyreerakni a dolgokat még nem esett szó arról hogy honnan jön ez a magas teljesítményelvárás magunkkal szemben és miért cipelheted magaddal te is a hozzáállásunk saját magunkhoz az szintén gyerekkorban alakul ki ha gyakran leértékeltek a környezetedben akkor te is elkezded leértékelni magad egyrészt valószínűleg te is olyan közekben nőttél fel ahol sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a hiányosságok mint a dicséret vagy a pozitívumok a felnőttek gyerekkorunkban minden alkalmat megragadtak hogy rávilágítsanak persze csupa jó szándékból a hibáinkra az egész poroszos iskolarendszernek ez volt az alapvető hozzáállása emlékszem arra például hogy amikor én kilenc évesen hazajöttem a szüleimmel algériából ahol addig éltünk és így aztán ott kezdtem el az iskolát itt magyarországon belecsöppentem egy magyar általános iskolába ahol még a betűket sem úgy írtam mint a többiek és kaptam érte a leszidást és élénk él bennem hogy milyen hosszú ideig tartott megtanulnom hogy például a magyarok másként írják az r betűt mint a franciák és mennyi szégyenérzett volt bennem amiért mindig elfelejtettem jól írni a magyar r-t már ekkor nagy volt bennem a vágy hogy megfeleljek a közeg pedig nem volt igazán támogató az én másságommal kapcsolatban de az is lehet hogy mondjuk akár később volt egy nagyon maximalista tanárod aki azz azzal bizonytalanított el hogy olyan profi volt hogy valahogy kialakult benned az a kép hogy te soha nem érhetsz a nyomába de volt olyan ügyfelem is aki arról mesélt hogy ő a testvéréhez mérten mindig kevesebb figyelmet és elismerést kapott a családban mivel ő inkább a művészi alkotásban volt jó a tesója pedig reál tárgyakban remekelt ebből aztán…

Említett entitások

Témák

  • imposztor szindróma
  • siker értékelése

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „E50 Nem tudod értékelni a sikereidet? – így küzdöttem le az imposztor szindrómát”

Miről szól ez az epizód: „E50 Nem tudod értékelni a sikereidet? – így küzdöttem le az imposztor szindrómát”?

Ebben az epizódban a műsorvezető a hallgatók kérdésére válaszolva az imposztor szindrómával és a sikerek értékelésének nehézségével foglalkozik. Saját példáján keresztül mutatja be, hogyan küzdött ezzel a problémával egyetemi tanulmányai és későbbi pályafutása során, kiemelve a… Az epizód a Tervezd magad újra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 05. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „E50 Nem tudod értékelni a sikereidet? – így küzdöttem le az imposztor szindrómát”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csekovszky Anna.

Milyen témákat érint ez az epizód: „E50 Nem tudod értékelni a sikereidet? – így küzdöttem le az imposztor szindrómát”?

Fő témái: imposztor szindróma, siker értékelése.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „E50 Nem tudod értékelni a sikereidet? – így küzdöttem le az imposztor szindrómát”?

Megjelenés: 2024. 05. 22.. Hossz: 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tervezd-magad-ujra/e50-nem-tudod-ertekelni-a-sikereidet-igy-kuzdottem-le-az-imposztor-szindromat-3f67e1f1

Több epizód a Tervezd magad újra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból