Édesebb Napokért

✨ Mit tegyek, ha azt érzem, hogy nem vagyok elég jó? ✨

· PT12M55S

Összefoglaló

Az Édesebb Napokért podcast legújabb epizódja az önértékelési problémákkal küzdőket szólítja meg. A műsorvezető, Emese, saját tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan küzdött a belső kritikussal és az elégtelenség érzésével. Elmondja, hogyan tanulta meg átírni a negatív…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 06. 19.
Hossz
13 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
önértékelés, belső kritikus, elégtelenség érzése
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szia, Emese vagyok, és ez itt az Édesebb Napokért podcast, ahol kitárgyalunk mindent annak érdekében, hogy megtaláljuk az úunkat ebben a gyönyörű és mégis néha kaotikus világban.

Legyen szó egészségről, motivációról vagy önismeretről, körbejárunk minden olyan témát, ami ahhoz kell, hogy önmagunk legjobb verziójává váljunk.

Tarts velem, és vegyük át együtt az irányítást az életünk felett. [Zene] Sziasztok!

Köszöntelek titeket a legújabb epizódomban, ahol az unértékelésről fogok beszélni.

De elsőként szeretném megköszönni, hogy ellátogattal a csatornámra, és igazából elmondani azt, hogy azzal, hogy ide látogattál, azt bizonyítod, hogy te is a legjobb verziódat akarod előhozni önmagadból, ami már zseniális, és megtetted az első lépést efelé.

Mindenképpen fontosnak tartottam arról, hogy beszéljek erről a témáról, mert szerintem nagyon sokak életében jelen van a negatívan értékelés.

Hát az én én életemet is elég nagy mértékben uralta.

És az a baj, hogy azzal, hogyha negatívan értékelésed van, és csúnyán beszélesz magaddal magadról, akkor igazából megragadsz abban a valóságban, és egy idő után el fogod hinni azt, hogy tényleg te egy rossz ember vagy, te egy lusta ember vagy, satöbbi, satöbbi, csak azért, mert ugye ezeket mondod önmagadról és önmagadnak.

Nagyon sokáig sajnos nekem is ez uralta az életemet, és igazából emiatt nagyon szomorú voltam, tök sokáig, és nem értettem, hogy mi ez a konstans negativitás, ami utána uralja a napaimat, de aztán megértettem azt, hogy igazából a legnagyobb szabotáló tényező tud lenni az életben, hogyha az embernek rossz az önértékelése, mert igazából a gondolataival egyre jobban, csak lejjebb és lejjebb taszítja önmagát.

Volt egy időszak az életemben, főleg ha jól emlékszem, az egyetemi évek elején, amikor elköltöztem otthonról, szóval háztartást kezdtem el vezetni, elkezdtem az egyetemet, ugye emellett a párkapcsolatomat is próbáltam egészségesen tartani.

Mindenellett dolgoztam is, értelemszerűen nem jutott mindenre idő.

Id sorolnám például azt, hogy voltak napok, amikor nem jutott időm edzeni, vagy amikor vizsgaidőszak van, akkor nem tudtam itt foglalkozni a barátaimmal, vagy nem tudtam annyival telefonálni a szüleimmel, satöbbi, satöbbi.

És folyamatosan tök mindegy, hogy mit csináltam napközben, annak ellenére, hogy dolgoztam három órát, tanultam nyolc satöbbi, satöbbi, egyszerűen azt mondtam magamnak, hogy nem vagyok elég, mert ennek ellenére is mondjuk lusta vagyok, mert ennek ellenére sem voltam képes megcsinálni azt az é-t olyan szinten, mint ahogy akartam.

És egyre jobban csak egy ilyen spirálba toltam önmagamat, és és vittem lefelé.

Annak ellenére, hogy amúgy így visszatekintve tényleg egy tehát terminátorként működtem abban az időszakban.

Szóval annak ellenére, hogy ennyi mindent amúgy véghez vittem, és ennyi mindent csináltam egy-egy nap, mégis azok a gondolatok uralták a az gondolataimat, hogy lusta vagyok, nem vagyok elég kitartó, nem vagyok elég jó, és a többi, és a többi.

És hát igen, ez így utólag nem is olyan meglepő, hogy amúgy brutálisan nem voltam boldog, és tényleg mindig fáradt voltam, szomorú voltam, és igazából csak imádkoztam, hogy mikor legyen hétvége, amikor amúgy ugyanúgy folytattam ezt a spirált, mert értelemszerűen a hétvégén sem álltak meg a dolgok.

És aztán ahogy egyre jobban mentem bele ebbe az egész önfejlesztés, önismereti útba, önszeletet satöbbi.

Igazából nem tudom, hogy mi ennek az átfogó neve, de hogy egyre jobban kezdtem el önmagammal foglalkozni, rájöttem arra, hogy amúgy amiket eddig mondtam magamról, azok nem is igazak.

És igazából attól, hogy ezeket a dolgokat mondogattam, ezeket a dolgokat ismételtem magamba, elhittem, és igazából megalakítottam azt a valóságot, amit akkor úgymond tudat alatt akartam, hogy igaz legyen.

És a legjobb az egészben, vagy a legszomorúbb, hogy ezek ugyan nem is voltak igazak.

És egyszerűen fú, már nem is nem is tudom mikor.

Szerintem már lehet egy két éve hallgattam egy podcastot, amiben hallottam egy ilyen technikát, aminek az a neve, hogy reality check.

Ennek az egésznek az a lényege, hogyha elkezdenek így eluralkodni rajtad azok a gondolatok, ezek a negatív gondolatok, hogy lusta vagyok, nem vagyok elég jó, satöbbi, akkor egy ilyen kisebb megát kell magadnak parancsolni és egy ilyen reality check csinálni.

És azóta amúgy elég sokat szoktam ezt alkalmazni.

Na mondom, hogy hogyan szoktam ezt csinálni, és utána értelemszerűen, hogyha jön egy legközelebb egy ilyen alkalom, akkor az adott szituációra te is megpróbálhatod implementálni, kipróbálni, mert szerintem amúgy tök hatásos.

Úgy indul az egészt, hogy tegyük fel, most mondok egy szenáriót.

Egész nap dolgoztam, esetlegesen mondjuk volt egy lesz egy ZHm holnap, szóval munka után hazaértem, leültem, tanultam még két órát, este 80, és realizálom azt, hogy hogy ma még nem edzettem.

Annak ellenére, hogy amúgy egy csomó mindent csináltam aznap, ez a gondolat jön be, hogy basszus, mégse sikerült edzenem.

Nem hiszem el, hogy lehetek ilyen lusta, hogy lehetek ilyen béna.

Igazából most kéne nekiállnom este 8-kor, de már annyira fáradt vagyok, hogy semmihez nincs erőm.

Igazából csak arra, hogy elfeküdjek a kanapén a kedvenc regényemmel, vagy csak beszéljek a barátommal, vagy anyukámmal, vagy bárkivel.

De az, hogy most nekiálljak négyemű fekvőtámaszokat csinálni, ahhoz semmi energiám nincs.

És hogy lehetek ennyire lusta?

És akkor fogtam egy papírt, és leírtam rá, hogy nem edzettem, ezért lustanak értem magam.

És akkor van néhány kérdés, amivel ugye csekkolom, hogy ez tényleg reális-e?

Mi annak az alapja, hogy lusta vagyok?

Van rá bármilyen bizonyítékom, hogy lusta vagyok, vagy csak ez alapján az egy információ alapján?

És elég valószínű, ugye hát most például példámba kiindulva ugye attól, mert ledolgoztam mondjuk nyolc órát és tanultam kettőt, de nem maradt erőm mondjuk edzeni, attól én még nem vagyok egy lusta ember. magyarul igazából ez az egész kreálmány a fejemben ez egy ez egy nagyon nagy hülyeség és ez nem a valóság de ezzel hogy én azt mondom hogy lusta vagyok ezért én tényleg úgy érzem hogy én egy lusta ember vagyok és csak viszem magamat lejjebb és lejjebb és ennek semmi értelme.

És ezt ugyanúgy fel lehet használni arra például, hogy a munkában ma amikor prezentáció volt akkor nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezért béna vagyok.

Tényleg béna vagyok. hogy most csak egyszer volt egy féliklás, amiből amúgy majd tanulok a jövőben.

És hogyha semmi realitása nincs ennek, akkor akkor tényleg ezt tudatosítani kell önmagadba.

Vagy mondjuk nem sikerült úgy a ZH-d, vagy a vizsgád, vagy a dolgozatod, vagy bármi ilyesmi úgy ahogy szeretted volna, vagy esetleg véletlenül megbuktál.

Ez nem jelenti azt, hogy te buta vagy.

Lehet, hogy az adott adott pillanatban nem úgy sikerült, vagy legközelebb több tanulásra van szükség, vagy több felkészülésre, de ez nem jelenti azt, hogy te buta vagy.

Nincs bizonyíték erre, és ha nincs valamire bizonyíték, akkor nem valóság.

Viszont azzal, hogyha te ezeket mondogatod, a te valóságodban igenis igazakká válnak.

De miért akarnád azt, hogy egy olyan valóságot králj magadnak, amiben te egy rossz ember vagy, te egy but ember vagy, te egy lust ember vagy, vagy bármi az alábbiak közül, vagy bármilyen negatív dolog?

Miért akarnál egy olyan valóságban élni, ahol te egy negatív ember vagy?

És a legszebb ebben az, hogy másokkal szemben annyival elnézőbbek vagyunk.

Most tegyük fel, hogyha egy barátnőd leírja neked ezt, hogy egész nap dolgoztam, utána tanultam, vagy csak dolgoztam, vagy csak tanultam, és elfáradtam, és már nem volt energiám edzeni, és nem edzettem, és lusta ember vagyok, akkor te mit írsz erre?

Igen, te egy lusta ember vagy?

Lusta ember vagy csak azért, mert egy napot kihagytál az edzésből, vagy egy hetet, mert mondjuk most olyan időszak van az életedben.

Hát szereted azt az adott embert?

Szereted a barátodat, a szüleidet, a testvéredet.

Nem fogod neki azt mondani, hogy hát te egy lusta ember vagy, mert nem nem edzettél, miután már ledolgoztál mondjuk egy munkanapot.

Miért van az, hogy másokkal sokkal elnézőbbek vagyunk, mint önmagunkkal?

Pedig magunkat kéne a legjobban szeretni.

Ugyanis akkor tudod a legerősebb és legőszintébb szeretedet utána a környezetednek is nyújtani, hogyha te szereted önmagadat, és megadod magadnak is a tiszteletet.

Szóval hagyd abba azt, hogy mindenki másnak elnézel mindent, és utána magadat meg a földbe tiporod. magadnak ugyanazt meg kell adni, ugyanúgy lehetsz elnéző, és nem kell csak és nem kell beskatulyáznod önmagadat csak azért, mert mondjuk hibáztál, vagy csak azért, mert nem úgy sikerült valami, ahogy eredetileg eltervezted.

Lehet, hogy a végén sokkal jobb végkéletete lesz az egésznek, mint ahogy akartad.

És simán lehet, hogy lesz olyan alkalom, amikor ennek a reality checknek az lesz az eredménye, hogy hát igen, volt realitás alapja és volt valóság alapja, de ezzel sincsen semmi baj, mert akkor jön a következő kérdés, hogy hogyan tudok legközelebb jobban teljesíteni, hogyan tudok legközelebb tovább lépni, hogyan tudok kijönni ebből a gödörből, mi lesz a következő lépés?

És az összes ilyen negatív gondolaton egyes éve végig kell menni.

Igen, nem egyből fog sikerülni.

Igen, lehet valamit meg kell ismételtened.

Kétszer, háromszor, 10szer, 15-ször, de el fog jönni az a pont, amikor már ez természetesen fog működni.

Sőt, el fog jönni az a pont, amikor már nem is kell leírni, hanem már csak a fejedben végigjátszod ezt az egészet, és már automatikusan, amikor jönne egy ilyen negatív gondolat, akkor akkor azt mondod, hogy á, ez nem így van.

Ezt most ezt a gondolatot most azonnal ki kell verni a fejemből, mert ez nem így van.

És azzal, hogyha ezt gondolom, azzal megalkotom ezt a valóságot, mert az érzéseink azok validak.

Hát értelemszerűen, ha valamit érzünk, akkor az úgy van.

Nem tudom azt mondani, hogy nem érzem így, mert hogyha ezt érzem, akkor akkor azt ezt érzem.

De van erőnk, és képesek vagyunk arra, hogy úgy alakítsuk a valóságunkat, ahogy mi akarjuk. és a gondolataink alakítják ezt.

A gondolataink alakítják azt a valóságot, amiben élünk.

Szóval legyünk tudatosak azzal, hogy mit gondolunk önmagunkról, mit gondolunk a környezetünkről, és tényleg törekedjünk arra, hogy boldogok legyünk, és és ehhez ez is kell.

És ezek a negatív, önértékelő gondolatok sajnos mindenkinek az életében ott vannak.

És akármennyire is próbálunk tanulni önmagunkról és menni előre az önfejlesztés útján, ezek felfel fognak bukkanni, de az egész élet igazából egy nagy tanulás és fejlődési út, és szerintem nem is arról van szó itt, hogy teljes mértékben el kell ezeket tüntetni.

Nem is tudom, hogy amúgy ezeket el lehet-e tüntetni, vagy ha bárki tudre valami módszert, hogy teljesen, hogy tudjuk nullára törölni, akkor szóljon, írjon bármi.

Kíváncsi vagyok rá, de sajnos van egy olyan megérzésem, hogy ezeket teljes mértékben eltüntetni a gondolatainkból nem tudjuk.

Itt igazából arról van szó, hogy mekkora szerepet tulajdonítunk ezeknek a gondolatoknak az életünkben.

Milyen hamar tudjuk őket lecsendesíteni, amint mondjuk teret kapnak a fejünkbe. hogyha mondjuk meghallod ezeket a gondolatokat, akkor mennyi ideig tart az, hogy esetleg megáld parancsolni nekik, hogy engeded-e azt, hogy ezek a gondolatok befolyásolják a hangulatodat, hogy elrontsák a napodat, a hetedet, a hónapjaidat, vagy akár az évedet, vagy megá tudsz nekik parancsolni, és rájössz arra, hogy ezek nem a valóság, ezek csak a képzelet szüleményei.

Szóval, hogyha legközelebb ilyen történik, akkor vegyél elő egy papírlapot, vedd elő a telefonon jegyzetét, teljesen mindegy nekem mire írod fel, de csináld meg ezt.

Próbáld ki, adj neki egy esélyt.

Igazából nincs sok vesztenivalód, és szinte biztos vagyok, hogy rá fogsz jönni arra, hogy annak a negatív gondolatnak, amit mondtál magadról, semmi alapja nem volt.

És amúgy nem is igaz, mert biztos vagyok benne, hogy egy jó ember vagy, és nem, és okos vagy, és ügyes vagy, és kitartó.

Lehet, hogy kell egy-két helyen csiszolgatni a képességeinken.

Sőt, hát ez az egész önfejlesztés dolog, ez én biztos vagyok benne, hogy ez egész életen áttartó folyamat lesz.

És lesznek olyan pillanatok, amikor kicsit úgy érezzük, hogy letérünk az útról, hogy kicsit mélyebb kerülünk, de ezzel nincs semmi baj, mert ezekből csak erősebben térünk vissza.

De biztos vagyok benne, hogy az egésznek az egyik alappillére az, hogy jó legyen az önértékelésünk, hogy szeressük önmagunkat és hogy tiszteljük magunkat és a legnagyobb empátiát, szeretetet, elfogadást magunk felé kell adni.

Ugyanazt a szeretetet és elfogadást és empátiát, mint amit a szeretteinknek adnánk.

Nekem amúgy ez a reality check dolog, ez eléggé jól működik, és érzem magam egyértelműen a változást, és már nem engedem, hogy ezek a negatív gondolatok elrontsák a napjaimat.

Nem azt mondom, hogy 100%-ban mindig sikerül, de próbálkozom és fejlődök és pozitívan állok a jövő felé és lehet, hogy lesznek majd még hatásosabb módszerek, és ezeket is majd nagyon szívesen megosztom veletek, de most elsősorban kíváncsi vagyok, hogy nektek ez hogy tetszik.

Majd várom a visszajelzéseteket a kommentekben, vagy hogyha esetleg van valami más módszer, ami szerintek nagyon hatásos, akkor arra is nagyon kíváncsi vagyok, és nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok a mai epizódban, és kívánom, hogy legyen szuper édes napotok.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál ebben az epizódban, és ha esetleg ma még nem mondta volna neked valaki, akkor szeretnélek emlékeztetni arra, hogy hihetetlenül szeretlek, nagyon büszke vagyok rád, és kívánom azt, hogy legyen szuper édes napod. [Zene]

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨ Mit tegyek, ha azt érzem, hogy nem vagyok elég jó? ✨”

Miről szól ez az epizód: „✨ Mit tegyek, ha azt érzem, hogy nem vagyok elég jó? ✨”?

Az Édesebb Napokért podcast legújabb epizódja az önértékelési problémákkal küzdőket szólítja meg. A műsorvezető, Emese, saját tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan küzdött a belső kritikussal és az elégtelenség érzésével. Elmondja, hogyan tanulta meg átírni a negatív… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨ Mit tegyek, ha azt érzem, hogy nem vagyok elég jó? ✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨ Mit tegyek, ha azt érzem, hogy nem vagyok elég jó? ✨”?

Fő témái: önértékelés, belső kritikus, elégtelenség érzése.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨ Mit tegyek, ha azt érzem, hogy nem vagyok elég jó? ✨”?

Megjelenés: 2025. 06. 19.. Hossz: 13 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/mit-tegyek-ha-azt-erzem-hogy-nem-vagyok-eleg-jo-64aea9a1

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból