Ügyvéd Podcast

153. Az ügyvédi pálya láthatatlan oldala – karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák

· PT51M56S

Összefoglaló

Az Ügyvéd Podcast 153. adásában Bodnár Eszter jogász, coach és tréner osztja meg gondolatait a jogászi hivatásról. Az epizód a jogászok karrierépítésével, vezetői szerepeivel és szervezeti dilemmáival foglalkozik. Bodnár Eszter, aki jogászok üzleti, vezetői és karrierfejlődését…

Röviden

Műsor
Ügyvéd Podcast
Megjelenés
2026. 01. 26.
Hossz
52 perc
Szereplők, említett nevek
Lőrik József, Méhes Dávid, Retteghy Dóra, Gerő Tamás
Témák
jogászi hivatás, karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy podcast, ahol ügyvédek beszélgetnek ügyvédekkel a hivatásokról.

Először bemutatom vendégemet Bodnár Esztert, aztán kezdődik a beszélgetés.

Bodnár Eszter jogász, okleveles coachs, aki kifejezetten jogászok szakmai és vezetői fejlődését támogatja.

Több mint egy évtizedes hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkezik a közszolgálat, a jogszabályelőkészítés, az akadémiai szféra és a jogászközösségek fejlesztése terén.

Programjai célzott, stratégiai és gyakorlatias támogatást nyújtanak mindazoknak a jogászónak, akik tudatosabban szeretnék építeni karrierjüket, vezetői szerepüket vagy szakmai identitásukat.

Szeretettel köszöntelek az irodámban, mert személyesen tudtunk találkozni, annak ellenére Eszter, hogy Kanadából érkeztél. >> Nagyon szépen köszönöm a meghívást, és nekem is öröm, hogy három dimenzióban is itt lehetek.

Amikor készültem erre a beszélgetésre, akkor azt láttam, hogy teljesen hiánypótló az, amivel te elkezdtél foglalkozni.

Coachból rengeteg van, de olyan coach és segítő szakember, aki kifejezetten ránk jogászokra specializálódott, én rajtad kívül ilyenről nem hallottam.

Igen, ez még egy viszonylag új terület.

Egyébként van néhány, több területtel foglalkoznak.

Van, aki pszichológia irányában foglalkozik inkább jogászokkal, valaki inkább egy szervezetfejlesztési úton.

Én elsősorban karrier és biznisz kérdésekben segítek jogászoknak, és nyilván azért is velük foglalkozom, mert nagyon a szívügyem, hogy ők jól legyenek és a helyükön legyenek.

Hogyan vezetett az utad a jogszabályelőkészítéstől egészen a coachingig?

Mi volt az a pont, hogy ahol tényleg világossá vált számodra az, hogy velünk szeretnél foglalkozni, mert azt mondtad, hogy nagyon fontosnak tartod, hogy mi jogászok rendben legyünk.

Miért olyan fontos ez? >> Igen, azt szoktam mondani, hogyha a jogász az a helyén van, és jól van, akkor igazából ők forgatják a világot.

És nyilván ebbe belejátszik az a tapasztalatom, amit hát most már több mint 10 év egyetemi oktatóként észereztem, mert itt közelről láttam így a generációkat most már felnőni, és hát nagyon intelligens és nagyon motivált keményen dolgozó és nagyon analitikus személyek, akik nagyon gyakran ugye inspiráltak is arra, hogy vezető szerepet töltsenek be a társadalomba, úgyhogy nem mindegy, hogy ők hogy érzik magukat, és valóban képesek-e a potenciáljukat az teljesen kitölteni.

Változott benned a kép, a kivatásod kezdetétől számítva a benned élő jogászkép, mondjuk napjainkig?

Szerintem az, és az első kérdésem nem válaszoltam, hogy amikor a az egyetemről kikerülünk, akkor úgy képzeljük el így a karrierünket, hogy az egy ilyen egyenes csík, lehetőleg így felfelé halad, és minél gyorsabban, de aztán ha visszanézünk mondjuk egy ilyen életközépnél megállva, akkor akkor látjuk, hogy valójában egy ilyen nagyon kacskaringós út, ahol minden tovább vezet valamivel, de nem egy ilyen egyenes vonal, legalábbis sokunk ezt mondhatja el.

Egyébként érdekes, ahogy visszanézve rá lát az ember, hogy mi is motiválja.

Én közigazgatásban kezdtem dolgozni, aztán pedig az egyetemen reerültem vissza oktatóként, és egy nemzetközi civil szervezetnél is dolgoztam.

És amikor egy ilyen hát mondjuk életközepi válságnak egy ilyen kiégés közeli állapotba kerültem, és elkezdtem egy kicsit nézegetni, hogy mégis mit szeretnék, vagy mi mit mivel szeretnék foglalkozni, akkor nagyon világossá vált, hogy mindig is ott voltak azok a pontok, amikor amikor emberekkel szerettem foglalkozni.

Ö mindig is olyan szituációkban éreztem magam otthon magamat, ahol másoknak a potenciáljának a ki kibontásában tudtam segíteni.

Legyen ez egy PhD hallgató az egyetemen, egy kolléga a a munkahelyi viszonyokba, úgyhogy tulajdonképpen ez egy logikus következtetés volt, csak én sokáig nem láttam ezeket a pontokat összeállni.

Amikor én elvégeztem az egyetemet, akkor nagyon minimális gyakorlati képzést kaptunk.

Tehát úgy jöttünk ki, hogy nagyjából fogalmunk se volt arról, hogy mit csinál a bíró, mit csinál az ügyész, mit csinál az ügyvéd, mit csinál a közigazgatásban dolgozó.

Nemhogy egy keresetlevelet nem tudtam akkor még megírni, de egy fizetési meghagyásra tudtam volna beadni, mint ahogy állítólag az orvosi egyetemekről is úgy jönnek ki, hogy egy infúziót állítólag a városi legendák szerint nem tudnak bekötni.

Szóval mit mondanak az ügyfeleit?

Mi volt a saját képük arról, hogy milyen lesz az a jogi pálya, vagy hogyha leszűkíteném egy kicsit, akár az ügyvédi pálya?

Ez egy nagyon fontos pont és nagyon fontos hiányokság, amin egyébként most pont igyekszünk is változtatni egyetemi szinten több kutatóval és oktatóval együtt, merthogy ez a mai napig nem változott a a mi időnkhöz képest sem.

Én azt gondolom, hogy egyrészt nagyon kevés információt kap az ember joghallgatóként arról, hogy milyen valós lehetőségei vannak.

Másrészt ennek ellenére nagyon magas elvárásokat támasztanak vele.

Tehát hogy ez mindig a a karri, a jog karri az egy a a ott biztos, hogy sikeresnek kell lenni, de hogy pontosan ez mit jelent, milyen lehetőségek vannak, és hogy milyen területeken lehet ezt elérni, az az információ az szerintem teljesen hiányzik.

És én nagyon sok így 30-as 40-es jogásszal dolgozom, akik éppen ezért jönnek hozzám, mert kiderül, hogy ők tulajdonképpen sosem gondolkodtak el azon, hogy ők mit is szeretnének csinálni, hogy ők egyáltalán a jogja a leg legmegfelelőbb nekik, és vesznek arra egy bátorságot, hogy ezt erre reflektáljanak, hogy ezt átgondolják, aminek az eredmények épp sokszor rájönnek, hogy igen, valóban ez a legmegfelelőbb útszámunkra, de sokszor rájönnek, meg, hogy valamilyen jogon belül másik terület, vagy akár egy jogon kívüli területen szeretnék folytatni.

Amikor eldöntötted, hogy váltani fogsz, mert azért egy nagy fokú váltása a te életedben az, ami most történt, akkor ahhoz kellett egy jó nagy adagbátorság.

Mi volt az a pont, ahol így el tudtál rugaszkodni, és azt tudtad mondani, hogy akkor megteszed azt a lépést, hogy akkor elkezdesz coachinggal foglalkozni?

Megnéztem a weboldaladat, nagyon jól struktúrált és nagyon sok mindent lehet nálad csinálni. kitérünk erre később, hogy pontosan miket, de hogy gyakorlatilag ki kellett találnod egy saját rendszert, és amikor ezt elkezdted, akkor ahhoz nyilván kellett egy váltáshoz, egy olyan bátorság, mintogyha a Tarókártyát tudnám példaként mondani, a bolond lapja, aki így így dől lefelé, és gyakorlatilag ugrik nagy bizalommal a nem tudni hova. >> Ühüm.

Igen, vicces lesz a válaszom, mert én is egy coaching folyamatban döbbentem rá arra, hogy ezt szeretném csinálni.

Ott álltak össze össze ezek a pontok, és én már előtte is mindig támogattam mindenfajta ilyen segítő gondolkodást. ö bárkit bátorítottam terápiára, vagy hogy cocsal dolgozzon, de az volt az első, amikor én is megtapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül ebben a karrierdöntésben, és hogy főleg egy csoportos programban voltam, ahol láttam, hogy mások ugyanezzel küzdenek.

Jogászok, nem jogászok. egyaránt ez egy vegyes csoport volt, és annak a coachingnak akkora módszertana, amit én is részben használok a karrier coaching irányban, az a design thinking volt, ami a terméktervezésből ismerjük, ahol ugye úgy szoktam ezt illusztrálni, hogy nem rögtön legyártják az millió iPhone-t, hanem nyilván egy prototípust készítenek, és azzal kezdenek el kísérletezni, de még fontosabb, hogy előtte megpróbálják megérteni a fogyasztót, és a karrierünk esetén ez a fogyasztó, ez mi magunk vagyunk.

Tehát mindig egy ilyen erős önismereti utat kell bejárni ahhoz, hogy az ember tényleg feltegye ezeket a nehéz kérdéseket magának, és amikor már elég ismerete van, akkor pedig el kell kezdeniegy kísérletezni.

És visszatérve az én útam is ez volt, hogy nem egy éles váltással történt ez, hanem nagyon pici lépésekben kísérletezve, rengeteg emberrel beszélgetve, rengeteg jogásszal, rengeteg ügyvéddel beszélgetve, megértve a az ő problémáikat, hogy tényleg mi az, amire valóban hiányzik nekik.

Azt is látom, hogy hol vannak a gátak, és hogy hogyan lehet ezeket ilyen nagyon pici lépésenként téglárt tégrállal lebontani.

Mostanában hallottam, illetve látom és tudok is azonosulni részben azzal a trenddel, mondjuk, ha például az anyaságra gondolok, hogy legyél elég jó anya, a jogi hivatásban ez nem annyira működik, és szerintem az orvosiba se feltétlenül, sőt gyorsnak se mindig lehet lenni.

Tehát ha én csak elég jó vagyok, de mondjuk elírom a személyi számot a az adásvételi szerződésbe, akkor nem jegyzi be a földhivatal.

Tehát a perfekcionizmus az a mi hivatásunkban annyira alapvető, és szerintem ezzel talán kéz a kézben jár a halogatás is.

Te hogy tapasztalod? >> Ó, hát a halogatás az egyik legjellemzőbb probléma, mivel az ügyfelek érkeznek.

Nagyon gyakran a a időmenedmenten kezdünk el közösen dolgozni, és ott bomlanak ki igazából ezek a mögöttes kérdések. mint például a perfekcionizmus, ami nagyon nagyon sokszor egyébként egy ilyen delegálásra való képtelenségben is, kivol még senki nem tudja ezt úgy megoldani, ahogy én tudnám.

Nyilván egy ilyen határtartási probléma, akkor minden nekem kell, akkor nyilván nincsen munkaidőhatár, és utána így ezek így felfejtődnek ezek a problémák.

Az biztos, hogy a jogászok azok nagyon különlegesek.

Az elején is ezzel kezdtem, de nem csak így az intellektuális szinten, hanem abban is, hogy hogy egy nagyon speciális dologra tréningeznek minket az egyetemi évek során.

Ugye a probléma megoldása és ugyanerre a a hibázástól való félelemre, ami valóban a legtöbb helyzetben tényleg nagyon kockázatos, de hogy emiatt tulajdonképpen egy nagyon sok reflexet is belénk ültetnek.

Például az, hogy hozzánk jönnek az emberek a problémával.

Mi vagyunk az, akiknek mindig felkészültnek, mindig precíznak, mindig professzionálisnak kell lenni.

Ezért, hogyha valami nem működik akár a praxisunkban, akár a karrierünkben, akkor nagyon nehéz ezt beismerni, nagyon nehéz segítséget kérni.

Sok kollégával beszélek, találkozom, és azt tapasztalom, én ugye specialista vagyok, két nagyon szűk területre specializálódtam, nem rögtön az elején, de nem volt könnyű döntés, és igyekszem így dolgozni a folyamataikon és a saját folyamataimon is annak érdekében, hogy bár kicsi az iroda, de azért valahogy így felülemelkedjünk egy csomó minden és legyünk egy ilyen flowban.

Vannak azért kihívásaink, de én azt látom, hogy nagyon sok olyan kolléga van, aki általános ügyvéd, nincsenek fix megbízások, gyakorlatilag ajánlásban bíznak, várnak arra, hogy egy nagyon kiszámíthatatlan hétköznapok tengerében vannak jelen a kollégák, és nincsen struktúra, nincsen módszer.

A kötelező adminisztrációt, azt mindenki megcsinálja, úgy látom, de valójában egy ilyen kiteljesítő szabad mégis rendszerezett élet az én nekem határozottan úgy tűnik, hogy nincs.

Szerinted hogyan lehet ezen elkezdeni dolgozni, gondolkodni, hogyha mondjuk a az ügyfél ebben az esetben mondjuk tételezzük fel, hogy egy közepes méretű magyar megyeszékhelyen, városban élő középkorú ügyvéd, aki mondjuk vegyes praxist visz?

Igen, az utóbbi időben sok ügyfel ügyvédel dolgoztam, vagy beszélgettem velük, és és én is most kezdem még élesebben látni, hogy mennyire különböző problémákkal küzdenek a különböző méretű irodák.

Úgyhogy nagyon fontos szerintem, hogy hogy ezt ezt ezt jól kell látni, hogy hogy hol mire van leginkább szükség.

És hát a hiszem, hogy a legnehezebb helyzetben mindenképpen az egyéni ügyvédek vannak.

Ö márpedig azért, mertogy ők egyszerre ügyvédek és egyszerre vállalkozók.

És ahhoz viszont egy vállalkozó, persze nagyon sokféle vállalkozó van, de hogy sokkal inkább bevet már azt, hogy vállalkozásként is gondol, hogyha elkezd egy vállalkozást.

Tehát ehhez ugye megszerzi azokat az ismereteket, gyakorlati tapasztalatokat, amire szüksége van, és egy stratégiát is felépít erre. ö akár egy ügyfestratégiát, akár egy brend brendet ehhez.

És úgy látom, hogy ez nagyon sok ügyvédnek nincs meg, mert hogy honnan lenne tehát, hogy ez is egy természetes dolog, hogy hogy nagyon keveset beszélünk erről.

Tulajdonképpen elvárjuk, hogy hát ezt már ugye tudja.

Ez is egyébként egy jogászos tévképzet néha, hogy azt gondoljuk, hogy mi mindenhez értünk.

De hogy nyilván ezeket ezeket ugyanúgy meg kell tanulni, ahogy megtanultuk a polgári jogot vagy a büntetőjogot.

És a azt szoktam ilyenkor javasolni, hogy így tényleg menjünk vissza egészen az alapokig, mert nagyon sokszor ugye az okozza a feszültséget, hogy hogy rutinokból dolgoznak ügyvédek de a világ az megváltozik, és ugyanazok, amik működtek még azok nem feltétlenül működnek már.

Most egyébként nemrég fejeztem be egy egyéni ügyvéddel, egy folyamatot, aki aki úgy jött hozzám, hogy ő elfáradt, hogy hogy elvesztette a lendületét.

Ö minden ügyféltől minden ügyféltől rosszul van, és és nem tudja, hogy ez miért van.

És nagyon jó volt, hogy vissza tudtunk menni a elkezdtük onnan, hogy mivel tölti a napjait. vissza tudtunk odamenni, hogy milyen típusú ügyfelei vannak, milyen típusú ügyfeleket szeretne, és utána egyrészt akkor tudtuk kezelni a már meglévő ügyfelekkel lévő problémáit, akár legyen szó árazással, határtartással, időbeosztással kommunikációs csatornákkal, és amikor itt felszabadult az energiája, akkor elkezd el tudtunk kezdeni proaktívan építeni stratégikusan építeni, hogy akkor mi az, amit amit szeretne, hogy hogyan képzeli el az irodáját egy év év múlva, öt év múlva, 10 év múlva, és ez volt a legnagyobb váltás szerintem az ő gondolkodásában.

Tehát egy mászetváltás volt tulajdonképpen, hogy egy reaktív végrehajtóból egy proaktív vállalkozóvá vált.

Szerintem mi vagyunk kicsik, vagyunk többen, és a nagyobból van kevesebb, de azért Budapesten, illetve Magyarországon is vannak nagyobb nemzetközi irodák, illetve valóban nagy irodák.

Nekik milyen kihívásaik vannak?

Itt is ugye azért vannak különbségek a méretek között.

És például a közepes méretűeknek azt látom, hogy nagyon sokszor pont ez a kihívás, hogy megnőttek és sokszor még próbálják ugyanazokat a működési modelleket továbbvinni, amit kicsi irodaként elkezdtek.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „153. Az ügyvédi pálya láthatatlan oldala – karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák”

Miről szól ez az epizód: „153. Az ügyvédi pálya láthatatlan oldala – karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák”?

Az Ügyvéd Podcast 153. adásában Bodnár Eszter jogász, coach és tréner osztja meg gondolatait a jogászi hivatásról. Az epizód a jogászok karrierépítésével, vezetői szerepeivel és szervezeti dilemmáival foglalkozik. Bodnár Eszter, aki jogászok üzleti, vezetői és karrierfejlődését… Az epizód a Ügyvéd Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „153. Az ügyvédi pálya láthatatlan oldala – karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lőrik József, Méhes Dávid, Retteghy Dóra, Gerő Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „153. Az ügyvédi pálya láthatatlan oldala – karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák”?

Fő témái: jogászi hivatás, karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „153. Az ügyvédi pálya láthatatlan oldala – karrierépítés, vezetés, szervezeti dilemmák”?

Megjelenés: 2026. 01. 26.. Hossz: 52 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ugyved-podcast/153-az-ugyvedi-palya-lathatatlan-oldala-karrierepites-vezetes-szervezeti-dilemma

Több epizód a Ügyvéd Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból