Záborszky Péter Podcast

"Mindig a vendég van a központban" - Hogyan épült az ikonikus VakVarjú étteremlánc - Semsei Rudolf

· PT28S

Összefoglaló

Semsei Rudolf, a VakVarjú étteremlánc, a Dobay cukrászdák és a Budapest Party Service alapítója mesél a karrierútjáról. Vendéglátós pályája a Gellért szállóban kezdődött, pincérként, majd rendezvényeken és éttermekben dolgozott, mielőtt 1997-ben egy drinkbár ügyvezetője lett.…

Röviden

Műsor
Záborszky Péter Podcast
Megjelenés
2025. 08. 15.
Hossz
0 perc
Szereplők, említett nevek
Semsei Rudolf, Záborszky Péter
Témák
vendéglátás, étteremlánc, karrierút
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Bemutatkozás 1:02 Hogyan kezdődött? 12:56 Google Reviews Fontossága 23:45 Külföldi vagy Magyar vendégek vannak? 34:40 Mi
  2. — Hogyan élted túl az alapanyag áremelkedést? 1:00:10 Könnyebb a luxus étterem vagy az önkiszolgáló? 1:07:40 Meddig kellet
  3. — Kulcstanulságok szervezetfejlesztésben 1:22:19 Honnan jött a hozzáállásod? 1:26:08 A vendég a legfontosabb 1:38:00 Tesla
  4. — Istenhit Ez a Záborszky Péter Podcast, amelynek célja, hogy minél több embert inspiráljon vállalkozás vagy startup alapí

Ebben az epizódban

hogy a tanulóknak az első munkaerő való belépés az olyas olyan, mint az első szerelem.

Ha nem vagyunk elég kedvesek, az olyan csalódás lesz, hogy egy életre megutálja.

A következő podcast vendégem Semsei Rudolf, akit legjobban a Vakvarju étterem alapítójaként ismerünk, de ő csinálja Budapest Partyzervízt, a Dobai cukrázdát és még több másik vállalkozást.

Sok szempontból szerintem Rudolf az ellentéte annak, amit elképzelnék egy vendéglátóstól, és ezért elképesztően érdekes, hogy hogyan szervezte meg a vállalkozásait, az éttermeit.

És a beszélgetés közben nagyon úgy éreztem, mint sok másik interjú alatt, hogy egy olyan emberrel beszélgetek, akinek igazán fontos, hogy valami maradandót és jót alkosson.

És ezért nagyon élveztem ezt a beszélgetést.

Ha esetleg még nem követtél be, akkor kövesd be, hogyha érdekelnek ilyen beszélgetések sikeres vállalkozókkal, cégvezetőkkel.

Úgyhogy hölgyeim és uraim, bemutatom Semsei Rudolfot. >> Hol kezdődött a te karriered, vagy vállalkozói karriered, vagy mikor tudtad először, hogy hogy te mondjuk vállalkozó akarsz lenni, vagy ilyen ilyen függetlenül szeretnél valamit építeni? >> Talán az első kérdés, hogy hogy lettem vendéglátós, merthogy a szerintem az is egy izgalmas dolog.

Tehát, hogy nem akartam vendéglátós lenni, hanem csak a Gellért szállodában láttam rengeteg nyugati autót.

Mi a Gellért mellett laktunk nem sokkal, és akkor azt éreztem, hogy valahogy szállodigazgatónak kell lenni.

És akkor mikor a szakközépiskolában, akkor míg egyszerűbe jelentkeztem, akkor mondtam, hogy hát én szálladaigazgató szeretnék lenni, és ezért jelentkeztem ide.

Anyám mondta, hogy ilyet nem illik mondani fiam.

De hát mondom, én az akarok lenni.

És aztán utána főiskolára kerültem, és ott kezdtem el dolgozgatni ilyen nappal, pincérkedni rendezvényeken meg éttermekben és és egyszerűen úgy úgy úgy húzott magával a világ. pincérkedtem, aztán banket főnök lettem, aztán banket igazgató lettem az egyik legnagyobb cégnél, és utána már kaptam az ajánlatokat, és 97-ben 23 évesen egy drinkb üzemeltető cégnek lettem az ügyvezetője.

És aztán másfél éve később megalapítottam a bónusz party szervízt 98-ban.

Ott kisebbségi tulajdonos voltam ebben, és végül is öt év közös munka után a tulajdonostársakkal másképp láttuk a jövőt, elváltak útjaink, és 2003-ban lettem végül is önálló vállalkozó. >> És mi mitől tudtál ennyire gyorsan így felemelkedni, vagy szerinted mi volt, amivel így ennyire végis azért 23 évesen itt tartani, az is az is már egy mutat valamit.

Anyámtól, apámtól mindig azt láttam, hogy dolgozni kell, úgyhogy máig ezt csinálom, és hogyha valamibe így beleállok, akkor azt így így kőkeményen tolom.

És hogy nagyon nagyon sok több mint 140 tanuló van a cégcsoportban, meg hát a most már Gundelkároly szakiskolában is ott vagyok rendszeresen mentorkodom ott is van egy ilyen saját tanfolyam, amit viszek.

Ö és a fiataloknak is azt mondom, hogy egyszerűen legyenek az embernek víziói, tehát olyan álmai, amit úgy tud bele kapaszkodni.

Sőt, mindig azt szoktam nekik mondani, hogy igenis csukják be a szemüket, és képzeljék el, hogy hol lesznek öt év múlva, vagy hol lesznek 10 év múlva.

Képzeljék el, hogy milyen milyen hazamenni, befeküdni az ágyba, reggel felkelni, milyen a fürdőszoba, ahova kimennek, kislattyognak.

Mi férfial képzeljük-e, el, hogy amikor becsukom az autóm ajtaját, akkor az mennyire finoman csukódik be, hogy érezzem, hogy mennyire szeret az az ülés, hogy hogy indulok el, hogy békéssel nyugalomba, hogy a kisállatomat hogy fogom sétáltatni, vagy Isten adja a gyerekeimet.

Tehát, hogy nekem ez mindig megvolt.

És >> és akkor mit kérdez mité mit képzeltél el 23 évesen, vagy akkor mi volt? >> Pé azt tudtam, hogy hány gyerekem lesz.

Tehát tudtam, hogy nagy családot szeretnék, három gyerekem biztosan legyen.

És mindig elképzeltem azt, hogy ugye 74-es születésű vagyok, hogy hogy 26 évesen már ott lesznek a gyerekek.

Nem lettek ott a gyerekek, később lettek a később lett, és nem három, hanem négy.

De hogy de hogy ez tök fontos volt nekem.

És mindig mindig ott van az, hogy látok valami lehetőséget, és akkor elképzelem, hogy ebbe ez a lehetősége mi az, amit tud nekem adni.

Szóval egyik szerintem ez a vízió, hogy legyen hitem valami irányba.

És a másik pedig az az legalább ilyen fontos, az a kitartás.

Tehát hogy egyszerűen tolni kell, tehát hogy munka nélkül nem lehet valaki sikeres.

És hogy mindig azt gondolják, hogy vállalkozók azok szerencsések, vagy jó kapcsolattal rendelkeznek.

Jó, ma lehet, hogy ez egy kapcsolat, az fontosabb lehet néhány embernek, de hogy de hogy igazából piacon vállalkozni csak akkor lehet, hogyha mocskos sokat dolgozik az ember.

Tehát, hogy éjel nappal ezen jár az agya, tudja ezt tolni, szeretettel csinálja, és ehhez meg kell egy jó társ.

Tehát, hogy nekem a feleségem ebben fantasztikus társ, hogy nem piszkál, nem cseszeget, hanem tudta azt, amikor 2003-ban ebbe belevágtam, ami nagyon-nagyon nehéz volt, hogy ezt azért csinálom, hogy hogy jobb legyen később az életünk. >> És akkor az mi volt pontosan, amit akkor elkezdtél?

Hát vicces volt, ugye én party szervízzel foglalkoztam előtte, rendezvény gasztronómiával.

Ezek jellemzően üzleti rendezvények, vállalati események és emellett mondjuk most is csinálunk egy olyan 120-150 darab esküvőt egy évben.

Tehát ez a másik fele így a 700 rendezvénynek, amit így most Budapest partizervízként bonyolítunk.

De hogy én azt gondoltam, hogy elfáradtam a rendezvény világba, és hát végülis van egy ilyen diplomám, hát miért ne csináljak egy miért ne legyek éttermes?

És akkor a belvárosban, a Paulaide utcában volt egy étterem ami úgy killódott és hallottam, hogy nem megy tökéletesen és tök ismeretlenként bekopogtam az ajtón és a viszta tulajdonosaival találkoztam.

Övékké volt ez az étterem, és ez 2003. szeptember 1jével vista cáfékként átvettem és megnyitottam.

Az a Paulaide utcában van és hát ezt de ugye hát a nagy nehézség az, hogy ugye azt gondoljuk, hogy tök tök ügyesek vagyunk és hogy ez működni fog, meg egy éttermet nem nehéz működtetni és hát tolni kellett bele a pénzt, de hát nem nem volt sok pénzem.

Tehát itt az volt a nagy nehézség, hogy mindenünkön jelzálog volt és egyszerűen nem jött a vendég.

Tehát, hogy mindig azt szoktam mondani, hogy étteremet nem megnyitni nehéz, hanem azt elindítani és hosszú távon nyereségessé varázsolni.

Ugye van is az a vicc, hogy hogy lehetünk milliomosok vendéglősként, előtte milliárdosok vagyunk.

De hogy ezt én ezt nagyon erősen megtapasztaltam, és akkor visszamentem a rendezvényvendéglátáshoz és elkezdtem néhány hónappal vagy egy fél ével később újra a rendezvények vendéglátását biztosítani.

És ez volt az, ami hosszú hosszú éven keresztül ezt a ezt az egyensúlyt megadta, hogy az egyikkel, amit kerestem, azt a másik oldal meg az étteremmel elköltöttem.

Tehát akkor volt egy először egy rendezvényszervező vállalkozás, azt akkor szüneteltetted egy kicsit az éttermekért, aztán aztán megint elkezdted Igen.

Hát ugye az az előző az a bónuszparty szerví volt. egy másik tulajdonos társak voltak, és az önálló cégem először az éttermes volt, és utána mentem vissza a rendezvény vendéglátás irányába, ami máig nagyon meghatározó, tehát hogy azóta tényleg az egyik piacvezetőkké váltunk és a Várkertbazárban, Pesti Vigadóban, Szépészeti Múzeumban, Millenárison, Ramkolosszon meg nem tudom hány helyen vagyunk vendéglátósok. >> Na, akkor végül is ez kettő egy majdnem egyszerre kezdted el ezt a két vállalkozást, és akkor ezek támogatták. hogy igen, igen, igen.

Sőt, hát az első időszakra azért annyira nem is vagyok büszke, hát ebből az étteremből vittük ki az ételeket.

Tehát, hogy nem mondom, hogy a világ legbiztonságosabb élelmiszerhéniája mellett tudtuk megcsinálni, hogy nagy rendezvényeket, több 100 több 1000 fős rendezvényeket abból a pici konyhából valahogy megoldottunk, jó, akkor már voltak sokkológépek meg ehhez hasonlók, amik lehetővé tették, hogy ezt a hűtőláncot biztosítsuk.

De hát ebbe az időben mondjuk az még viszlag természetesebb volt, és kevés olyan professzionális eszközpark volt, amivel ezt tényleg úgy lehet megoldani, ahogy ahogy minden tekintetben a higiénia meg egyszerűen a a korszerűség megköveteli. >> És akkor talán ha kicsit beleásunk a akkor a rendezvényszervezés részébe, ott ezt önállóan akkor hogy tudtad ezt egyáltalán elkezdeni, vagy már volt annyi kapcsolatod, hogy ezt ezt elindítsd, vagy hogy tudtál ebbe belefogni?

Pont előbb beszélgettünk arról, hogy mennyivel más világ volt.

Tehát 2003-at írunk, az internet az még így szaggatott, így nagyon nagyon nem volt jellemző.

Ugye néhány hónappal vagy évvel ezelőtt még a 90-es évek végén még a szaknévsör, a telefonkönyv, Yellow Pages volt a legfontosabb kommunikációs csatorna. 2003-at írunk, talán az első emaileket küldözgettük, tehát még a fax még még forró és meleg volt.

Tehát, hogy egyszerűen az volt a legfontosabb, hogy eleve azért valamennyire ismertek akkor már engem a szakmában.

A magyarországi rendezvényszerők szövetségének voltam rendezvénygasztronia tagozatvezető, sőt még azóta is vagyok.

Tehát, hogy azért volt egy kapcsolatrendszerem, ezt ki tudtam használni, meg hát menni és házalni.

Tehát, hogy mi magyarok valahogy mindig azt csináljuk, hogy építünk egy céget, merthogy van egy fantasztikus ötletünk, és utána megsértődünk a világra, mert ez a fantasztikus ötlet senkinek nem kell, ugye?

Tehát, hogy ilyenkor ki hülye?

Szóval nyugaton meg ezt pont fordítva csinálják.

Tehát hogy először felmérik, hogy mire van szüksége a piacnak, és arra létrehoznak egy terméket.

És a másik, ahol ahol mindig fordítva velőlünk a lovon, hogy létrehozunk egy rohadt jó infrastruktúrát, és akkor még még működtetni is tudnánk a rendszert, de elfelejtjük, hogyha nincs értékesítés, akkor ja van mögöttünk egy fantasztikus logisztika, vagy egy gyártóüzem, vagy valamiet, először a terméket el kell adni.

Hát mi ezt jól csináltuk, tehát a értékesítés jól működött, a gyártórész volt gyengébb, úgyhogy ez a állandóan versenyfutás volt az időben, hogy hogy akkor még hogy tudunk úgy szervezetet építeni, úgy rendszert építeni, hogy ez ez működjön.

Tehát szerintem ez >> egy kicsit ilyen amerikaiasabb sztori akkor, hogy hogy úristen, van 10 vásárlóm, akkor gyorsan csináljunk valamit.

Hát de basszus, tehát ez a normális, hát fordítva a legnagyobb baj, tehát hogy érted, merthogy, merthogy akkor tudod a kapacitásidat is úgy növelni, hogy jó legyen.

Már mindig, amikor növeled, azon gondolkozol, hogy jó, most itt vagyok, de mi lesz a következőben?

Tehát hogy hogy ez szerintem ez így sokkal inspirálóbb, és hogy ez így ez így meg egészségesebb.

Tehát, hogy egy vállalatot érted nem lehet másképp csinálni.

Tehát, hogy nem olyan nem olyan lufikat akarunk létrehozni, amik így itt van, aztán majd egyszer valakinek kell a gyártósorom, hanem hanem magát a forgalmat kell tudnom eladni, tehát a cégértéket is ez adja.

Hát egy éttermet ma a nulláról létrehozni az sok-sok 100 milliót.

Tehát hogy ha már mondjuk megvan az épület és mondjuk megvan valamennyire a a légtechnika, vagy a gépészet, akkor is ugye a 2-300 milliótól indul.

De a budai üzletünket ugye tavaly építettük át.

Jó, ott egy épületet is hozzá kellett tenni, de hát az egy közel egy milliárdos beruházás volt.

Tehát hogy borzalmas nagy érték.

És hát és ezt az éttermet ezt nem tudom másnak használni utána.

Tehát, hogy nagyon okosan végig kell gondolnom, hogy hogy alakítom úgy ki az egészet, hogy utána jól tudjam működtetni.

És pont most holnap nyílik meg hivatalosan is egy új belvárosi csárdánk.

És és pont azt mondtam, hogy itt van ez a Puli és Juász.

És akkor mondja íy az üzemetet is igazgató, hogy hát figyelj Rudi, egyszer úgy kéne nyitni egy üzletet, hogy hogy nem épphogy.

Tehát, hogy amikor még előző este nem az, hogy a bútorokat húzogatjuk, mert az egy jó dolog lenne, de előző este még festünk, mázolunk még burkolunk és társain.

És akkor mondom, de Ricsi, nem érted, nem tudunk így nyitni üzletet, mert itt van a bérleti díj, itt van az a rengeteg alkalmazott.

Nekünk az a legfontosabb, minél előrébb előbb tudjunk megnyitni, mert egyszer annyi pénzbe kerül egy étteremnek a nyitása, üzemeltetése.

Hát hát a bérleti díj, a személyzeti költség, ezek istentelen magas összegek, hogy hogy arra vagyunk kényszerítve, hogy ezt minél rövidebbre húzzuk, és hogy pont pont az értékesítés eladni eladni eladni, csak erre kell dolgoznunk. >> Mondjuk itt fölmerül bennem, hogy szerintem van azon szoktam gondolkozni, hogy két típusú biznis van. van, ahol talán ha nem tökéletes az első tapasztalat, akkor lehet, hogy nem baj, mert lehet, hogy sok új vásárlód van, és és ahogy egyre jobb lesz a terméked, nem annyira számít, hogy az elsőnek mondjuk rossz a palasztalata volt, de nálatak ez mennyire számít, hogy mondjuk oké, még nincs teljesen kész az étterem, de már jönnek a vásárlók abból. >> Ú, nagyon nagyon jó kérdés, nem?

Tehát, hogy ugye van van egy másik nagy különbség az elmúlt 25 évhez képest, az hogy borzalmasan változott a piac és ahhoz kapcsolódó értékelés.

Tehát hogy ma neked hol kell a legjobbnak lenned?

Az interneten. >> Ühüm. >> Tehát, hogy nekünk ma vendéglátósként ott vannak a azok a közösségi oldalak, ahol egyszerűen értékelnek bennünket, és hogyha rossz a ratingje az étteremnek, nem jönnek be.

Tehát, hogy az a leg legszemet ebbe az egészbe, hogy ma a legesleelsőbb pillanatban arra kell törekednünk, hogy mondjuk 4-8 alá ne menjen egy nyitó üzletnek az értékelése. >> És ezt hogy tudod csinálni biztosítani?

Tehát, hogy úgy kell megnyitnom, hogy az az első pillanatban valahogy tökéletes legyen.

Tehát az az edukációja a kollégáknak például nagyon-nagyon fontos, ugye nagyon nagyon durva.

Tehát, hogy a vendéglátásra volt leginkább jellemző az, hogy elvolt egy étterem, annak jó volt a híre, évente egyszer eljöttek, ha volt egy negatív élményed, de azt nem tudtad megosztani.

Tehát ha valami nem volt jó, akkor azonnal fogod, és egy egy csillagot raksz rá a Google értékelésen.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Mindig a vendég van a központban" - Hogyan épült az ikonikus VakVarjú étteremlánc - Semsei Rudolf”

Miről szól ez az epizód: „"Mindig a vendég van a központban" - Hogyan épült az ikonikus VakVarjú étteremlánc - Semsei Rudolf”?

Semsei Rudolf, a VakVarjú étteremlánc, a Dobay cukrászdák és a Budapest Party Service alapítója mesél a karrierútjáról. Vendéglátós pályája a Gellért szállóban kezdődött, pincérként, majd rendezvényeken és éttermekben dolgozott, mielőtt 1997-ben egy drinkbár ügyvezetője lett.… Az epizód a Záborszky Péter Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Mindig a vendég van a központban" - Hogyan épült az ikonikus VakVarjú étteremlánc - Semsei Rudolf”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Semsei Rudolf, Záborszky Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Mindig a vendég van a központban" - Hogyan épült az ikonikus VakVarjú étteremlánc - Semsei Rudolf”?

Fő témái: vendéglátás, étteremlánc, karrierút.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Mindig a vendég van a központban" - Hogyan épült az ikonikus VakVarjú étteremlánc - Semsei Rudolf”?

Megjelenés: 2025. 08. 15.. Hossz: 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zaborszky-peter-podcast/mindig-a-vendeg-van-a-kozpontban-hogyan-epult-az-ikonikus-vakvarju-etteremlanc-s-0ed7f3d8

Több epizód a Záborszky Péter Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból