Édesebb Napokért

✨Az értékem nem a produktivitásomtól függ✨Podmas 6✨

· PT1M25S

Összefoglaló

A műsorvezető a podcast hatodik részében arról beszél, hogy korábban az értékét a produktivitásához kötötte, és folyamatosan több feladatot vállalt. Ez a hozzáállás fizikai és mentális kimerültséghez vezetett. Ma már felismerte, hogy az igazi érték a létünkben és az emberi…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 12. 06.
Hossz
1 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
produktivitás, mentális kimerültség, önértékelés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[harang][zene] Üdv újra itt és köszöntelök az Édesnapokért podcast podmás sorozatának hatodik részében.

Ma ugye december 6-a van, úgyhogy mindenkinek boldog Mikulást kívánok, és remélem, hogy tele volt a csizmátok mindenféle finomsággal.

Amúgy kíváncsi vagyok, hogy ki mit kapott, szóval írjátok meg kommentbe, vagy írjátok meg nekem üzenetben akár.

És szerintem én akárhány éves is leszek, én mindig is teljes mértékben izgatottan fogom várni ezt a napot, mert emlékszem a gyerekként is, ez volt az egyik kedvenc decemberi ünnepem, és és emlékszem, amikor a húgommal csak így vártuk azt, hogy hogy megláthassuk azt, hogy miket hozott nekünk a Mikulás.

Na de térjünk is vissza erre az epizódra.

Ugyanis a mai tanulság nem lesz más, mintogy a produktivitás nem egyenlő azzal, hogy mennyit érek.

És ez egy olyan tanulság, amit az utóbbi időben tanultam meg.

Viszont az, hogy megtanultam, az ettől függetlenül nem jelenti azt, hogy minden egyes nap sikerül ezt tényleg betartanom, mert tényleg nem szeretnék nektek hazudni, mert tényleg szerintem nem az a lényeg, hogy itt most elmondjam nektek, hogy mennyi mindent megtanultam és most már mennyire tökéletesen csinálok mindent, mert ez hát nagyon nem így van, de rajta vagyok és tanulom, és most már tudom, hogy nem ez a helyzet.

Szóval tudom, hogy nem attól vagyok értékes, nem ettől leszek értékes, hogy mennyire vagyok produktív, de de mostanáig így éltem.

Szóval elég nehéz megváltoztatni egy olyan szokást, egy olyan berögződést, amit az ember 20-22 éven keresztül mondjuk betarotz, és ennek éltem igazából a napjaimat.

Nem tudom pontosan, hogy ez családi mintából jött-e, vagy akár így a a világ nyomására, de hogy tényleg az volt bennem, hogy akkor leszek értékes, hogyha minél több dolgot elintézek egy nap, hogyha minél hosszabb az a bizonyos tudólistám egy napra, és minél több dolgot tudok kipipálni rajta.

Éveken a teljes mértékben beleragadtam ebbe, csak csináltam, egyre több dolgot vállaltam magamra reggeltől estigazából tényleg megállás nélkül pörögtem, csináltam a dolgaimat.

És amúgy emlékszem, hogy így ismerőseim vagy barátaim volt, hogy így mondták is, hogy úristen, mennyi mindent csinálok egyszerre.

Meg nekem amúgy így a Google Netart használom arra, hogy így a teendőimet vezessem, meg ugye lássam magam előtt, hogy milyen programjaim lesznek.

És néha úgy megmutattuk így egymásnak így barátokkal, és akkor mindenki el volt ájulva, úristen, hogy mennyi dolgot csinálok, és akkor így úgy éreztem, hogy igen, hát ennyi dolgot csinálok, és ezért vagyok értékes, ezért vagyok megbecsülve.

És abban a pillanatban, hogy valamit ugye nem sikerült, de mondjuk ezt már említettem, hogyha valamit nem sikerült megcsinálnom, akkor teljes mértékben úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam.

És abban a pillanatban, hogy valami nem sikerült, vagy volt olyan napom, amikor kicsit kevesebb energiám volt, mondjuk ne adj isten beteg voltam, na hát az a legrosszabb.

De hogy abban a pillanatban, hogy egy kicsit kevesebbet sikerült elintéznem, akkor lelkiismertfulásom volt.

Nost visszatérve ahhoz, amit mondtam, ugye, hogy a betegség, amikor én beteg vagyok, vagy voltam, abban a pillanatban nem amiatt lettem szomorú, vagy nem amiatt lettem letört, mert ugye beteg vagyok és rossz a közérzetem, hanem egyből az volt bennem, hogy akkor nem fogok tudni semmit csinálni egész nap, és az az teljes mértékben a legnagyobb tragédiával él fel, és akkor csak ideges lettem.

Szó igazából abban a pillanatban, hogy én beteg lettem, akár csak egy nátha, de mondjuk a legrosszabb, amikor tényleg mondjuk egész nap az ágyban kellett maradnom mondjuk napokig, akkor amiatt voltam teljes mértékben kiakadva, és azért haragudtam így az életre, merthogy nem voltam elég produktív.

Szóval teljes mértékben ilyen addiktív lett, addiktívvá váltam a produktivitás iránt.

És aki hasonló van í az életét, hogy hasonlókon már mentát, az tudja, hogy miről beszélek, mert nagyon furcsa annak, aki ezt nem érzi vagy nem éltál, de hogy tényleg az teljes mértékben addiktívvá tud tenni a produktivitást, mert tényleg amúgy jó érzéssel tölti el az embert az, hogyha elvég elvégez egy célt.

De hogy itt szerintem nem arról van szó, hogy teljes mértékben akkor ne legyünk produktívak és ne csináljunk semmit, mert megint ez egy másik véglet, hanem pont az, hogy tegyünk tisztába azzal, hogy mennyi energiánk van egy napra, mennyi energiaháztartásunk van, és annak megfelelően kell beosztani a napunkat, és igenis ugyanúgy szükségünk van feltöltődésre.

És pont ezért, mert nem tiszteltem, és nem voltam tisztában az energiám mennyiségével, mert ezt igazából szerintem egy kicsit így lezártam, hogy így nem engedtem magamnak, hogy érezzem azt, hogy mikor van, hogy hol van a határ.

Pont azért volt, hogy azért néhány havonta így kiégtem és teljes mértékben kimerültem.

És volt egy pont szerintem ilyen hát ha jól emlékszem az egyetem második évében, a covidnak a covidnak a második hulláma környékén.

Ugye otthon tanultunk, mert nem lehetett bemenni az egyetemre.

És emlékszem, hogy emellett vállaltam online diákokat, tanítottam, korepetáltam giméseket, illetve volt egy általános kisfiú, akihez úgy jártam, hogy reggelente odamentem hozzájuk, és akkor ilyen babysitter is voltam.

Hát babys sititter hát nagyobb volt, mert első és másodikos volt, de mégis ugye hát szülői felügyelet kellett, vagy felnőtt felügyelet.

És akkor átmentem hozzájuk tényleg hétre, szóval azt jelenti, hogy ilyen 5:30-kor körülbelül felkeltem, és elmentem hozzájuk, megvártam vele az összes óráját, mármint hogy ugye nekik is online oktatás volt.

Végig ott ültem vele, ugye tanítottam őt, meg hát tanul meg tanultuk azt, amit igazából a tanárok adtak le online, és utána ugye egyetem volt, plusz edzettem, háztartást vezettem, és délután is ugye teljes mértékben indult előről az, hogy tanítottam gyerekeket.

A lényeg, amit ebből ki akarok hozni, bocsánat, hogy egy kicsit hosszúra sikerett ez a kis mini story time, de hogy a lényeg még lényeg, hogy volt egy pont ott, amikor már így hetekig ezt csináltam és igazából semmi olyat nem csináltam nagyon, ami úgy engem igazán feltöltött volna.

É akkor így belenéztem a tükörbe, és így nem is értettem azt, hogy hogy ki vagyok.

Mármint, hogy annyira fáradt voltam, annyira úgy éreztem, hogy egész nap csinálom.

Van egy hosszú listám, amit amúgy tényleg kívülről nézve, külső szemlélőként hát nagyon ügyes voltam, mert hát mindent sikerült kipipálnom a bizonyos listán minden egyes nap, viszont belülről totálisan ürességet éreztem.

Nem éreztem igazából semmit, csak azt mint egy ilyen gép, mint egy robot úgy éreztem magam, csak csináltam, de csináltam.

És akkor ott voltam, hogy ott álltam, hogy ennyi mindent csinálok, és mégsem vagyok boldog.

És akkor tudatosult bennem, hogy pont azért, mert nem attól leszek boldog, és nem attól leszek értékes, hogy mennyi mindent csinálok egy nap mennyiség szempontjából, hanem azt, hogy minőségileg ezek milyenek, minőségileg ezek mennyire tényleg önazonos dolgok, amiket én csinálok.

És akkor realizáltam, hogy hát igen, egyáltalán nem voltak azok.

És akkor jöttem rá, hogy valahogy ez az energiaháztartásunk nekem is, mindenkinek, és mindenkinek azért egy kicsit más.

Más dolog az, ami feltölti őt.

Más dolog az, ami lefárasztja őt, ami elvesz ebből a bizonyos energiából.

Viszont én egyáltalán ugye nem figyeltem erre, hogy ez eléggé mondjuk fel legyen töltve.

Viszont én szerettem volna adni, szerettem volna helytállni.

Viszont ha nincsen eléggé feltöltve az raktár, akkor nem tudunk abból erőt meríteni.

És akármennyire is fájt belátni, de akkor jöttem rá, hogy igenis szükségem van arra, hogy pihenjek, szükségem van arra, hogy feltöltődjek, szükségem van arra, hogy minden egyes nap csináljak olyan dolgot, ami nem a hagyományos, produktív dolog, mert nem egy olyan teendő, hogy mondjuk bevásárlásfőzés vagy valami mondjuk a munkába.

Szóval nem egy ilyen hagyományos teendő, de ugyanúgy elengedhetetlen ahhoz, hogy boldog legyek, és ahhoz, hogy máshol viszont meg tudjam állni a helyemet, mert az értékem nem attól függ, hogy hány dolgot sikerült megcsinálnom egy nap, hanem hogy eközben milyen ember maradok, hogyan szólok önmagamhoz, hogyan szólok másokhoz, hogyan kapcsolódok másokhoz, és hogy mennyire tudok tényleg jelen lenni, és nem mindig a következő teendőre fókuszálni, és nem volt könnyű elfogadni ezt. egyáltalán nem volt el könnyű elfogadni, de próbálkozom, és szerintem ez is egy nagyon-nagyon fontos része a fejlődésnek, hogy próbálkozok minden nap.

És amúgy pont a mai napom nem arról szólt, hogy sokat pihenjek, viszont az előző három meg négy napom az viszont teljes mértékben a feltöltődésről szól.

És tudom, egyáltalán nem érzem magamat kimerültnek, mert tudom azt, hogy ez a bizonyos energiaraktárom fel van töltve, és most igenis maximumon tudom nyújtani másoknak is, nektek is akár a tartalmakat, mert ez a bizonyos raktár fel van töltve.

És nem érzek lelkiismert fordulást, hogy az előző három vagy négy napban pihentem, mert tudom, hogy ez kellett ahhoz, hogy most itt legyek és így legyek itt ilyen minőségben, és tényleg szívből tudjak nektek is átadni értéket, nektek is átadni gondolatokat, és megpróbálom kizárni tényleg azt a mintát, azt a sugallatot a világtól, a szocial médiától, hogy mindig pörögni kell 100%-on.

Kezdjük ott, hogy nem is tudunk mindig 100%-on pörögni. minden egyes naphogy teljesítünk, és ez is teljesen rendben van, mert nem robotok vagyunk, hanem emberek.

És ez egy kis emlékeztető neked is, és nekem is arra, hogy lelassulni, pihenni egyáltalán nem gyengeség.

Szükséges, ugyanúgy szükségünk van erre is.

És aki ismer, ceg család, barát, bárki, tudja, hogy nem erősségem amúgy a semmitevés és a pihenés, de szerintem ugyanezek az emberek meg tudnak erősíteni engem abba, hogy már sokkal jobb vagyok benne, mint néhány éve.

És igenis rajta vagyok, és tényleg úgy érzem, hogy ez a bizonyos szikra, ami ugye ott van bennünk, és sokszor emlegetjük, vagyis hát így látjuk így akár most social media is szokott menni, hogy ugye elvesztettük ezt a szikrát, vagy visszaszerezni ezt a bizonyos szikrát.

És úgy érzem, hogy ez a bizonyos szikra bennem azért is élett újra, mert teret teret adtam magamnak a pihenésre, és már nem vagyok teljes mértékben görcsösen ráfókuszálva arra, hogy produktív legyek.

Ettől függetlenül igenis szeretem, hogyha szervezőt a napom, és imádom a tudólistákat.

Viszont próbálom most már sokkal jobban optimálisan megírni ezeket az a tudólistákat.

Nem 15 dolgot egy napra, hanem mondjuk kettőt vagy hármat.

És mégis ott van a nap végén bennem az, hogy igenis sikerült kipipálnom azt a két-három dolgot, de nem éreztem azt, hogy kudarcot vallottam amiatt, hogy tényleg 15 dolgot felsoroltam a listára, amit amúgy emberképtelen megcsinálni egy nap.

És ezzel el is érkeztünk a mai tanulság végéhez.

Remélem, hogy hasznosnak találtad, és remélem, hogy egy kicsit jobb hedbe deítettelek akkor is, hogyha most egy kicsit mondjuk lassabb időszakod van az életben.

És főleg mivel most hétvége van, mindenképpen ajánlom azt, hogy ez az idő a legtökéletesebb arra, főleg itt a téli időszakban, amikor csak úgy be lehet kuckozni a kis lakásba vagy a házba.

Ez a legjobb időszak arra, hogy egy kicsit feltöltődjünk.

Szóval töltsed kérlek ezt a hétvégét azzal, hogy legalább egy dolgot csinálsz, ami tényleg igazán feltölt lelkileg, testileg, mindenhogy.

És igazából ennyit szerettem volna mondani, és holnap találkozunk a következő epizódban.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál ebben az epizódban, és ha esetleg ma még nem mondta volna neked valaki, akkor szeretnélek emlékeztetni arra, hogy hihetetlenül szeretlek.

Nagyon büszke vagyok rád, és kívánom azt, hogy legyen szuper [zene] édes napod.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨Az értékem nem a produktivitásomtól függ✨Podmas 6✨”

Miről szól ez az epizód: „✨Az értékem nem a produktivitásomtól függ✨Podmas 6✨”?

A műsorvezető a podcast hatodik részében arról beszél, hogy korábban az értékét a produktivitásához kötötte, és folyamatosan több feladatot vállalt. Ez a hozzáállás fizikai és mentális kimerültséghez vezetett. Ma már felismerte, hogy az igazi érték a létünkben és az emberi… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨Az értékem nem a produktivitásomtól függ✨Podmas 6✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨Az értékem nem a produktivitásomtól függ✨Podmas 6✨”?

Fő témái: produktivitás, mentális kimerültség, önértékelés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨Az értékem nem a produktivitásomtól függ✨Podmas 6✨”?

Megjelenés: 2025. 12. 06.. Hossz: 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/az-ertekem-nem-a-produktivitasomtol-fugg-podmas-6-9b2570e5

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból