Édesebb Napokért

✨Féltékenységből motiváció✨Az önismeret egyik titkos eszköze✨

· PT23M10S

Összefoglaló

Az Édesebb Napokért podcast e heti adásában Emese az önismeret egyik nehéz, mégis fontos témáját, a féltékenységet járja körül. Az epizódban szó esik arról, hogyan lehet a féltékenységet motivációként használni, rámutatva arra, hogy mire vágyunk valójában. Ugyanakkor kitér arra…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2026. 05. 05.
Hossz
23 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
féltékenység, önismeret, motiváció, összehasonlítás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szia, Emese vagyok, és ez itt az Édesebb Napokért podcast, ahol kitárgyalunk mindent annak érdekében, hogy megtaláljuk az utunkat ebben a gyönyörű és mégis néha kaotikus világban.

Legyen szó egészségről, motivációról vagy önismeretről, körbejárunk minden olyan témát, ami ahhoz kell, hogy önmagunk legjobb verziójává váljunk.

Tarts velem, és vegyük át együtt az irányítást az életünk felett.

Üdv újra itt és köszöntelek az Édesebnapokért podcast csatornán.

És hogyha ez az első alkalom, hogy itt vagy, akkor pedig köszöntel a kis közösségünkben.

Azzal, hogy ellátogattál erre a csatornára, azzal, hogy elindítottad ezt az epizódot, már megtetted az első lépést annak érdekében, hogy önmagad legjobb verziójává válj el.

A mai epizód szerintem rengeteg ember számára felszabadító lesz, ugyanis egy olyan érzelemről fogunk beszélni, ami a legtöbb embernek az életében ott van, attól függetlenül, hogy nem mindig szeretjük ezt beismerni és nem szeretjük tudatosítani saját magunkban.

Arról meg végképp nem beszélve, hogy másnak sem mondjuk el, és ez bizonyos érzelem.

Nem más, mintogy a címből is látjátok a féltékenység.

És hogyha végighallgatod ezt az epizódot, lehet, hogy az epizód végére teljesen máshogy fogsz ránézni erre a bizonyos érzelemre.

És lehet, hogy ahelyett, hogy szégyent érzel, és úgy érzed, hogy ez teljesen negatív, és csak lehúz, és rossz irányba visz, lehetséges, hogy megérted az epizód végére, hogy mire akar ez a bizonyos érzelem rámutatni, hogyan mutat rá esetleg arra, azokra a dolgokra az életedben, amikre valójában vágysz, és hogyan tudod átalakítani ezt a lehúzó érzelmet. egy tulajdonképpen egy eszközzé, ami segít tisztábban látni önmagadat, és tényleg egy kicsit ilyen önismereti eszközzé átvarázsolni, mert lehet, hogy ez a bizonyos érzés, amit eddig gyengeségnek éreztél, ez valójában, hogyha megfelelően ragadjuk meg és megfelelő nézőpontból nézzük, akkor az egyik legerősebb iránytűké tud válni az életünkben.

Szinte biztos vagyok benne, hogy mindannyian voltunk már olyan szituációban, hogy irigységet éreztünk, ránéztünk valakire, legyen az akár ismeretlen ember, legyen az akár családtag vagy barátunk.

És azt éreztük, hogy hogy féltékenyek vagyunk arra, ami neki van.

Egy eredményre, egy külsőre, egy párkapcsolatra, egy autóra, egy megszerzett diplomára, bármi ilyen elért sikerre.

Legyen az tényleg tárgyi vagy szellemi dolog, de előjött valaminek kapcsán. belőlünk ez a féltékenység.

Sőt, tovább víve nem csak csupán egy ilyen féltékeny érzés fogott el minket, hanem legalábbis én magamon sajnos már volt, hogy tapasztaltam ezt és ismerősi körömben is, amikor mondjuk beszéltünk így a féltékenységről, akkor tapasztaltam ezt, hogy abban a pillanatban, amikor az ember tényleg belemegy ebbe és elkezd gondolkodni a másik másik iránt, érted féltékenységen, ez sokszor párosulhat egy ilyen negativitással, egy egy ilyen negatív kompenzációval, hogy mondjuk oké, oké, lehet, hogy nem tudom, ő neki nagyon szép a külső ője, de hogy belülről biztos, hogy biztos, hogy eléggé egyszerű ember, vagy az is lehet, hogy oké, oké, neki megvan az a nagy háza és nagyon nagyon gazdag, mondjuk, de biztos vagyok benne, hogy a családi élete az az nem megfelelő és nem olyan boldog családban él, mint mondjuk én.

És valahogy így úgy érzem, hogy sokaknál lőjön ez, hogy így elkezdjük kompenzálni azt, hogy hogy oké, hogy neki az megvan, az a bizonyos érték megvan, de de közben meg nekem mondjuk más van meg, ami meg neki nincsen.

És egyből egy úgy érzem, hogy mintogyha egy szintre akarn akarnánk hozni önmagunkat a másikkal, csak azért, hogy ne érezzük magunkat kevésbé értékesnek.

Attól függetlenül, hogy amúgy lehet, hogy ez valótlan, és attól függetlenül, hogy amúgy nem függ egyik a másiktól, és nem vagyok kevésbé, vagy nem vagyunk kevésbé, vagy jobban értékesek a másiknál, mert tulajdonunkban van bizonyos dolog, vagy elértünk egy bizonyos dolgot, de mégis szerintem így naturálisan az emberek egy kicsit így így működnek.

És kicsit olyan, mintogyha valami verseny lenne, hogyha a másiknak mondjuk tök jutott ebből a bizonyos dologból, akkor mondjuk én már nem érhetem el azt a bizonyos dolgot, mert akkor én már hiányt szenvedek abból a bizonyos dologból, és ezért kompenzálnom kéne valamit.

Pedig amúgy ez ugye egyáltalán nem így van.

És a másik ilyen dolog, ami általában szerintem sokaknál, legalábbis nem biztos, hogy mindenkinél, de nálam követni szokta azt, amikor féltékenységet vagy irigységet érzek, vagy akár egy ilyen kompenzációs mechanizmus elindul bennem, az az, hogy szégyelem magam, megbánom.

Főleg akkor, hogyha egy olyan emberről van szó, akit mondjuk szeretek. tényleg a szerettem, vagy a barátom, vagy a családtagom, és akkor érzem azt, hogy egy ilyen negativitássá formálódik át bennem, vagy haraggá akár, mert igenis sajnos nem vagyok tényleg rá büszke, deve de sajnos volt már olyan, hogy haraggal párosult az, hogyha mondjuk féltékenységet éreztem valaki iránt, de abban a pillanatban, amikor ugye realizáltam, hogy mit érzek, abban a pillanatban nagyon rosszul éreztem magam, és lelkiismeretfulásom is volt, hiszen ugye egy olyan emberről van szó, akit mondjuk szeretek tényleg és tisztelek, és nem akarom egyáltalán, hogy neki kevesebb legyen abból a bizonyos dologból, vagy nem akarom, hogy ne érjen el sikereket.

És ilyenkor jönnek az értések bennem, hogy miért nem tudok csak szimplán örülni valakinek, és hogy miért kell, hogy féltékeny legyek, miért nem tudom ezt így teljes mértékben elengedni, merthogy alapvetően ugye a féltékenység rossz dolog.

Legalábbis sokáig úgy éreztem, hogy ez ez rossz dolog, és hogy ebből ugye már fordítottam a kedves túlgondoló agyammal egyből továbbvitte ezt az egészet, hogy hogy én rossz ember vagyok.

Vagyis hát feltettem magamnak ezt a kérdést, hogy hogy valóban akkor megérdemlem-e azt, hogy jó embernek hívjam saját magamat és véljem azt, hogy én jó ember vagyok, miközben féltékenységet és negativitást érzek más iránt, egy szerettem iránt, vagy ismerősöm iránt, vagy akár egy ismeretlen iránt, csak azért, mert neki megvan valamije, ami mondjuk nekem nincs.

És ez utána forgatókönyv általában az volt, hogy akkor ostoroztam önmagamat, és valahogy megpróbáltam így eltalálni a gondolataimat, de hogy alapvetően nem foglalkoztam ezzel, és amikor legközelebb szembe jött velem egy ugyanilyen érzés bárki iránt, akkor megint nem tudtam jobban kezelni ezt az egészet.

És aztán nem olyan régen szembe jött velem, nem emlékszem, hogy podcastben, vagy hol láttam, de de szembe jött velem ez a gondolat, hogy mi van akkor, hogyha alapvetően ez a féltékenység, ez nem egy rossz érzelem, csak rossz irányból nézzük és nem megfelelően fordítjuk esetleg le.

És mi van akkor, hogyha a féltékenység az nem egy rossz tulajdonság, hanem szimpla egyszerűséggel egy jelzés?

Nagyon sokan úgy nőttünk fel, hogy a féltékenységet és az irigységet azt szégyelni kell. hogyha ránézünk valakire, meglátjuk valakinek a sikerét, a boldogságát, a szépségét, és egy ilyen rossz érzés fog el minket, hogy egy irigység vagy egy féltékenység, akkor velünk valami baj van, rossz emberek vagyunk, hiszen ez egy rossz tulajdonság.

Pedig sokkal inkább, hogyha belegondolunk akkor és egy kicsit más irányból nézzük meg, akkor ez lehet igazából egy jelzés.

Megmutathatja azt, hogy igenis vannak dolgok az életünkben, amiket még nem értünk el, és vágyunk rá. segít egy ilyen desztinációt adni annak irányában, hogy mi az, amit tényleg szeretnénk megvalósítani az életünkben.

És lehet, hogy picit segít rávilágítani arra, hogy igenis van-e egy olyan részünk, ami még vár arra, hogy kiteljesedjen, és vár arra, és vágyik arra, hogy közelebb kerüljön ahhoz az élethez, amit tényleg meg szeretne valósítani és segít egy kicsit önazonosabban látni azt, hogy mi az, amire tényleg van igényünk, mi az, amire tényleg vágyunk. ugyanis én soha az életemben nem voltam még irigígy olyan emberre, vagy nem voltam féltékeny olyan emberre, akinek mondjuk otthon volt egy PlayStation-je, vagy arra, hogyha valaki megkapta a legújabb focicipőt, vagy esetleg vett egy Harley Davidson motort, vagy esetleg beválogatták az ifjúsági parlamentbe, ezek engem sosem mozgattak meg, sosem éreztem féltékenységet ezekkel kapcsolatban.

És lehet, hogy most te itt a a füles túloldalán vagy a kamera másik felén, és miközben hallgatsz, nem érted, hogy mondjuk ezek engem miért nem mozgattak meg, miközben téged.

Igen, de pont ezért, mert mindannyian mások vagyunk, és vannak dolgok, amik engem nem mozgatnak meg, de mást igen.

És ez az érzelem, amikor előjön belőlünk egy egy ilyen igítség, egy ilyen féltékenység, az egy jel. egyel arra, hogy van bennünk egy cél, van bennünk egy vágy egy olyan dolog iránt, ami még nincs meg az életünkben, de mégis segít nekünk abban, hogy onnantól kezdve, hogyha felmerül bennünket ez az érzés, be tudjuk azonosítani, hogy igen, azért van ez az érzés bennem, mert vágyok rá.

És milyen jó, hogy van valami, ami igazából tudat alatt már segít nekem irányt mutatni azzal kapcsolatban, hogy merre menjek tovább.

Mi az, ami tényleg önazonos, mert tényleg, hogyha valamire nem vágysz, akkor nem fogsz féltékenységet érezni azzal kapcsolatban.

Bennem is szoktak ezek az érzések előjönni.

De ennek az oka szimpszerűséggel egy ilyen misbelief, egy ilyen berögzült, limitált berögzült hit igazából, hogy limitáltak ezek a bizonyos források.

És hogyha valakinek sikerült valami, valaki valamit megszerzett, akkor onnantól kezdve neked már vagy az, hogy nincs rá lehetőséged, vagy kevesebb eséllyel fogod mondjuk ugyanazt elérni, hogyha ő szép, hogyha sikeres, hogyha ő gazdag, akkor valamiért nekem már erre kevesebb esélyem van. pedig ez nem így van, mert az élet ez nem egy torta, hogy valakinek egy kisebb szalát jut, valakinek meg nagyobb belőle.

Értelemszerűen mint tudjuk, hogy vannak jó módub emberek, meg kevésbé jó módub emberek, de hogy ez nem azért van, mert limitált ez a bizonyos forrás, amiből gazdálkodnak, hanem szerintem ennek nagyon sok rétege van, és nagyon sok oka, de egyáltalán nem jelenti azt, hogyha valaki úgymond elvesz egy részt ebből a tortából, akkor neked kisebb marad, mert mások sikere azok nem fognak elvenni tőled.

Neked ugyanúgy van lehetőséged, és ugyanúgy van jogod bármihez, és ugyanúgy van bármit szerencséd is akár megtapasztalni ugyanazokat a dolgokat, és elérni ugyanazokat a dolgokat, amiket mások elértek.

Sőt, amúgy valamilyen szinten még onnantól kezdve, hogyha ugye látjuk azt, hogy valaki képes megvalósítani valamit, akkor onnantól kezdve már nem érezzük azt, hogy az a bizonyos dolog mondjuk belulu, hogyha valaki, nem tudom, lefutotta a maratont, most nem tudom tényleg hasamra ütök három perces kilométer átlaggal.

És tudod, hogy van egy ilyen ember, aki képes rá, akkor hogyha te valakinek azt mondod, hogy te is szeretnéd ezt csinálni, vagy akár saját magadnak, hogy kitűszöd ezt a célt, hogy szeretnéd a nem tudom, félmaratont lefutni három perces kilométer átlaggal, akkor nem fogod azt érezni, hogy ez lehetetlen, mert amúgy valaki már megvalósította.

Szóval amúgy az, hogyha valakinek sikerült valamit elérnie az életbe, azzal, hogyha valaki holdra szállt, előtte, azt hitték az emberek, hogy ez képtelenség, de onnantól kezdve ez már vannak emberek, akiknek ez lesz az életcéljuk. onnantól kezdve, hogy valaki elért valamit, már bebizonyítja azt, hogy amúgy lehetséges, nem érzed már annyira delulunak valamilyen szinten, úgy érzed, hogy több lehetőség van arra, és több realitás arra, hogy amúgy meg lehet valósítani azt a bizonyos dolgot.

Szóval valamilyen szinten még meg is köszönhetjük azt, hogy milyen jó, hogy megmutattad azt, hogy amúgy ez lehetséges és ez egy reális dolog az életemben, és hogyha neked is sikerült, akkor nekem is sikerülni fog.

Csak tényleg nem szabad, hogy elveszítsük saját magunkban a hitet. vagy esetleg ha nem is az, hogy elveszítjük, hogyha valakinek mondjuk nincs, akkor fontos, hogy felépítsük saját magunkban a hitet önmagunk felé, hogy igenis képesek vagyunk rá.

Viszont van egy nagyon fontos dolog, hogy alapvetően lehet ezt az egész érzelmet jelként használni, egy ilyen iránytűként, de nem szabad szerintem, vagy meg kell húzni a határt, hogy ne engedjük azt, hogy ez az érzelem, ez az üzemanyagunkká váljon, mert ha csak azért kezdesz el célokat hajszolni, hogy utolérj valakit, csak azért, hogy beizonyítd a másiknak, hogy te is képes vagy rá, hogy utolért, hogy hogy tényleg elhitesd akár másokkal, és bemizonítsd azt, hogy te is elég értékes vagy, és te is képes vagy rá, és te is vagy annyira jó, mint mint ők, akkor sosem fogod elégnek érezni magad, bármit is érszel az életedben, mert akkor tulajdonképpen nem belülről építkezel, hanem teljes mértékben összehasonlításból.

És ez a féltékenység nagyon könnyen azért egy ilyen negatív mérgező körforgássá tud válni.

Elkezdünk rossz emmel nézni másokra, elkezdjük rossz emmel nézni mások sikereit, nem tudunk már nekik annyira örülni, mint eddig.

Legyen szó akár tényleg a szerettünkről is akár.

És emellett magunkra is haragszunk emiatt, hogy így érzünk. illetve amiatt is, hogy még nem tartunk ott, mint mondjuk ők.

És pont ezért nem az a cél, hogy a féltékenységből éljünk, és a féltékenység legyen az üzemanyagunk, hanem arról, hogy megtanuljuk lefordítani azt, hogy mit is próbál üzeni nekünk ez a bizonyos érzés.

És legközelebb, amikor úgy érzed, hogy elfog ez az érzés, akkor próbáld ki, hogy megállsz egy pillanatra így a gondolataidban, és és megkérdezed magadtól, hogy mit is akar nekem ez az egész üzenni?

Mire vagyok valójában féltékeny?

És próbálj meg nem megállni egy kérdés után, hanem akár négyszer, ötször is visszatérni erre a miért kérdésre, hogy jó, de miért?

Mert alapvetően a felszín az, ami megragad minket, a amit látunk, amihez egyértelmű, de valójában a legtöbb esetben sokkal mélyebb vonzata van.

Egy mélyebb érzelmi szükséglet az, amire vágyunk, és nem az a felszín, amire először úgy érezzük, hogy szükségünk van.

Például, hogyha féltékeny vagy valakire,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨Féltékenységből motiváció✨Az önismeret egyik titkos eszköze✨”

Miről szól ez az epizód: „✨Féltékenységből motiváció✨Az önismeret egyik titkos eszköze✨”?

Az Édesebb Napokért podcast e heti adásában Emese az önismeret egyik nehéz, mégis fontos témáját, a féltékenységet járja körül. Az epizódban szó esik arról, hogyan lehet a féltékenységet motivációként használni, rámutatva arra, hogy mire vágyunk valójában. Ugyanakkor kitér arra… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨Féltékenységből motiváció✨Az önismeret egyik titkos eszköze✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨Féltékenységből motiváció✨Az önismeret egyik titkos eszköze✨”?

Fő témái: féltékenység, önismeret, motiváció, összehasonlítás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨Féltékenységből motiváció✨Az önismeret egyik titkos eszköze✨”?

Megjelenés: 2026. 05. 05.. Hossz: 23 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/feltekenysegbol-motivacio-az-onismeret-egyik-titkos-eszkoze-bdc938f7

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból