Igaz történetek

#129 A továbblépés mindig fájdalmas – Fejős Éva

· PT15M29S

Összefoglaló

Fejős Éva írónővel a változásokról és a továbblépésről beszélgetünk. A döntések erejéről és a kihívásokkal való szembenézésről is szó esik.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2025. 12. 10.
Hossz
15 perc
Szereplők, említett nevek
Fejős Éva
Témák
változások, továbblépés, döntések ereje, kihívásokkal való szembenézés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

♬ ♬ Ez itt az Igaz Történetek podcast.

Saját tapasztalataim alapján vallom, hogy a változás, ami saját elhatározásodból születik, mindig pozitív, még akkor is, ha nem az történik, amit a változástól reméltél.

Lehet, hogy utólag úgy ítéled meg, talán nem helyesen döntöttél, de legalább kezedbe vetted a saját sorsodat, és csak magadat okolhatod a következményekért.

Egy biztos, a határozott döntések erőt adnak ahhoz, hogy a jövőben is szembenézz a kihívásokkal.

Hiszek a közhelyben akármilyen elcsépelt is: A legrosszabb döntés a nem döntés.

Egy ilyen sorsfordító döntésről szól Fejős Éva története.

Akkor már 11 éve voltam a Nőklapja újságírója, és hát nagyon szerettem azt a munkát, de az volt az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy már nem biztos, hogy teljesen a helyemen vagyok.

Ez részint abból is következett, hogy akkor már regénynyíróként építettem akkorra fel az életemet. 2011. novemberében járunk, illetve még egy pár héttel korábban.

Másrészt pedig az újságnak az akkori vezetése is egy picit háttérbe szorított a korábbiakhoz képest.

Legalábbis azt mondták, hogy egy picit pihenjek és ne menjek a nagy riportjaim után.

De engem mindig vezetett a kíváncsiságom, meg nagyon szerettem bedobni magam így olyan helyzetekbe, amikből valami érdekes, valami tanulságos, valami hasznos jött ki, és hát az kevésbé érdekelt, hogy „15 szépségápolási trükk”.

Úgyhogy azon gondolkoztam, hogy most mitévő legyek.

És egyszer csak beugrott, hogy van nekem egy szerelmetes városom, Bangkok, ahova egyébként 1997-ben érkeztem először a párom oldalán, és az első három napig azt hittem, hogy itt meg fog fulladni.

Büdös volt, koszos volt, hangos volt, szokatlan volt.

És a negyedik reggel úgy ébredtem, hogy imádom ezt a várost, itt akarok maradni.

És az első regényem is 2008-ban Bangkokban játszódott a „Bangkok tranzit”.

Azzal törtem be tulajdonképpen így a szórakoztatóirodalomba.

És az az érdekessége, hogy bár nekem nagyon sok regényem játszódik távoli helyszíneken, amiket már megismertem, de csak kevés közülük olyan, amelyik szereplőjévé is vált a könyvnek.

A Bangkok tranzitnak a főszereplője tulajdonképpen Bangkok, mert az a regény nem játszódhatna máshol.

És hát ez egy komoly szerelem részemről.

És hát még ehhez jött egy kis gyerekkori emlék, hogy a Sicc Afrikában című könyvem, mikor értelmeztük a szüleimmel, hogy ugye Sicc, ahol él, ott nincs tél és nincs hó.

Én akkor azt mondtam, hogy egyszer majd szeretnék egy telet olyan helyen tölteni, ahol pálmafák vannak, meg napsütés, meg tenger, meg minden.

És akkor ez volt az a pillanat a tizenegyedik nőklapjás évemnél, amikor azt mondtam, hogy na most eljött ez az idő, hogy én elmegyek egy télre, öt hónapra - persze ezt egyeztettem a családommal - és ott fogom megírni a következő könyvemet, és csak úgy hagyom, hogy történjenek a dolgok.

Hát igen ám, de mondjuk ahhoz kellett egy fizetés nélküli szabit kérni, ami még ma sem egyértelmű, de mondjuk az én korosztályomban a szüleim azt mondták, és igazuk is volt nyilván, de hát valamit valamiért, hogy egy jó állásból az ember nem ugrándozik ide-oda, meg mi az, hogy fizetés nélküli szabadság, miféle úri huncutságok?!

Mondjuk én ezt egzisztenciálisan már meg tudtam engedni magamnak, mert akkor már a regényekből éltem.

Mondhatom, hogy akkor már az újságírás lett a hobbim, és hát nem fordítva.

Azért ettől függetlenül elég nehéz volt ez, hogy hogyan menedzseljem le magamban, hogy én odamenjek a főnökeimhez és elmondjam, hogy én most akkor kimegyek a napfénybe öt hónapra.

És érdekes módon a barátnőm megkérdezte, hogy „de szerinted egy regényhősöd mit csinálna?” És akkor én rávágtam, hogy ő már ott ülne a repülőn.

És ez igaz, mert mert az én regényhőseim általában valamilyen döntéshelyzet előtt állnak, vagy azért, mert ők maguk akarnak dönteni, vagy azért, mert az élet ilyen helyzet elé állítja őket.

Úgyhogy ők mindig döntenek és általában egy döntés után minden jobb lesz.

Ezt nekem a regényhőseim tanítják mai napig, de persze az ember a saját életében nem olyan bátor, mint amikor a regényhőseiről kell dönteni.

Azért én mégis hozzájuk fordultam, és tőlük kaptam a bátorságot, és nem mondom, hogy nem lepődtek meg, de elengedtek.

Így érkeztem meg 2011. 11. hó 11-én Bangkokba.

Annyira ismertem már Bangkokot, mert mi akkor utána, hogy beleszerettem, minden téli nyaralásunkat ott töltöttük, és olyan volt, hogy a taxisofőrök jöttek innen-onnan az országból, én mondtam meg nekik, hogy merre kell menni, tehát tényleg nagyon ismertem.

Thai-ul nem tudok, de ennek ellenére elég gyorsan levették, hogy elég ismerős vagyok itt.

Hogy hol lakjak, ugye az még akkor kérdéses volt.

Tehát én tényleg ilyen regényhős szinten ugrottam bele ebbe a dologba, hogy ha itthonról néztük, akkor minden baromi drága volt, főleg hosszú távra.

És akkor elmentünk egy olyan szállodába, ahol egyébként is mindig laktunk, és onnan elmentünk egy olyan helyre, ahol már többször jártunk a barátainkkal, és ott hát ilyen rendkívül jó thai módon alkudozni kellett, és végül egy nagyon szép helyen egy gyönyörű apartmant béreltem ki.

Úgy indult, hogy az ember elindul egy ilyen önismereti utazáson.

Bár én csak így komolyan azt mondtam, hogy nem érzem túl jól magam újságíró szakmailag a bőrömben, és egyszer megvalósítanám azt, amit eddig nem.

De ettől függetlenül nyilván azért arra számítottam, hogy a párom itthon dolgozik, tehát ő nem is tudott volna végig kint maradni, hogy azért én sokat leszek egyedül, de ebből semmi nem lett, mert az összes barátunk, rokonunk, mindenki jött hozzám.

Úgyhogy nagyon jó, hogy volt egy külön hálószoba-nappalis lakásom, mert gyakorlatilag szinte sose volt üres.

De ettől függetlenül egy nagyon klassz élet volt.

Előttem volt egész Bangkok, ott voltam a tetején, tényleg majdhogy nem a homlokánál.

Alattam volt a medence a pálmafákkal.

Én minden nap ott írtam, ott írtam meg a Karibi nyár című regényemet, ami azért úgy elég érdekes, hogy Bangkokban születik meg egy karibi regény, de imádtam ezt.

És akkor délután meg éppen aki barátom, barátnőm, unokatesóm ott volt, nyakunkba vettük a várost, és akkor felfedeztük újra és hát akkor már én nem igazán turista szemmel, hanem már mindig tudtam, hogy hova szeretnék menni, hova szeretek beülni, hol szeretem csak nézni az embereket.

Egy fantasztikus időszak volt.

Ott volt a karácsonyi készülődés, meg hát minden, amit az ember egyszer szerintem meg kell, hogy éljen, amikor, nem tudom, nyári ruhában van, és úgy jön a Karácsony.

Ennek a szállodának a tetején volt egy nagyon jó kis konditerem, és már ott is jóban lettem a helyiekkel, akik jártak oda bérlettel sportolni.

És volt egy nagyjából velem egykorú, kicsit fiatalabb nő, aki minden nap járt szintén, és mindig úgy alakult, hogy az egymás melletti futópadokon futottunk, és nagyon klassz volt, mert egyébként így a medencére nézett a konditerem, de előttünk meg alattunk volt az egész város, ami egy komoly fényszennyezés, de valahol meg ugye csodálatos, hogy az a rengeteg fény.

Na és akkor idővel jobban lettünk.

Már úgy időzítettük, hogy mindig egymás mellett fussunk, és akkor utána vagy lementünk az utcára, és ott ettünk valamit együtt, vagy a medencénél ültünk egy kicsit, és ott beszélgettünk.

Ő egy üzletasszony, egy nagyon komoly sorssal.

Egyébként én a Szeretlek Bangkok című könyvemben őróla elég hosszan írtam.

Thai tanárnő, Bangkokban élt, de már nem tanárnő volt.

Őt megcsalta a férje, ahogy lebuktatta, meg ahogy elváltak.

Nekem az egész sztorit elmondta.

Most nyilván ez hosszú lenne, de a lényeg az, hogy ő elkezdett családi pénzből vállalkozni és kozmetikai szalont csinált.

Aztán lettek masszázsszalonjai, ahol már neki dolgoztak ott a masszőrök.

Szóval ez nem az az utcai masszázsszalon volt, ahova egy három hetes suliból bekerülnek a lányok, hanem ez egy komoly, úgyhogy csupa expat járt oda, nagykövetek, a szalonjaiba.

Szóval úgy felépítette önmagát, és egyébként aztán egy ilyen vállalkozóként egy nagyvállalkozó férje lett.

Szóval egy csodálatosan felívelő karrierje volt, és érdekes módon mégis a saját konditerme ellenére azt szerette, hogyha visszajár oda, ahol találkozik a hétköznapi emberekkel.

És én jártam is nála egyszer-kétszer, megismertem barátnőit, főztünk együtt, megtanították nekem a tom yum levest, ami egyébként azért érdekes, mert Tájföldön nem is mindenhol van konyha, mert annyira az a kultúra, hogy az utcán esznek, ugye rengeteg kifőzde meg kis étterem, nagy étterem van, és ők gyakorlatilag összegyűlnek, és egy asztalnál 15-20-an ott össze-vissza mindenfélét kirendelnek és esznek.

Egyébként szerintem ez egy nagyon szociális meg klassz dolog.

Úgyhogy hárman dobták össze nekem a tom yum leves receptjét, mindenki máshogy mondta el.

Na és akkor egyszer csak már közeledett az öt hónap vége.

Szóval valahogy márciusban voltunk, nekem áprilisban kellett hazajönnöm, április 3-án, azt hiszem.

És mondjuk ilyen március elején-közepén azt vettem észre, hogy minden futásnál, meg már aztán később egész nap úgy fáj a lábam, a hátsócombom a jobb lábamon, mint amikor egy ilyen komolyabb izomsérülése van az embernek.

Én sportoltam sokáig, úgyhogy ezt ennek tudtam be, de azért nem akartam feladni, és akkor akkor is jártam minden este oda az edzőterembe, és akkor volt, hogy csak lépcsőztem.

Na és akkor mondta nekem ez a lány, hogy Figyelj, ez így nem lesz jó. ne járjál ide az utcai masszőrökhöz, mert persze próbáltam, de igazából nem lett jobb, hanem majd én adok neked valakit, aki segíteni tud rajtad.

És így kerültem el az ő egyik ilyen masszázszalonjába, ahol egy ilyen kortalan masszőz fogadott, aki lehetett 40 és lehetett 60 is, nem lehetett megállapítani, beszélt angolul, sok külföldi kuncsaftja volt, és érdekes módon nem úgy kezdte, ahogy ott a legtöbben, hogy öltözz át, és akkor kapsz egy thai masszázst, mert majd a könyökömmel meg a térdemmel beléd mászom, hanem beszélgetni kezdett velem hogy ki vagyok, mit csinálok, miért vagyok itt, honnan jöttem, mikor megyek, hova megyek.

És hát én azt akkor elmondtam, hogy én újságíró is vagyok, meg regényíró is vagyok, és egyre több regényt adunk el, meg egyre jobban felépült.

Akkor azt hiszem már tizenkettedik könyvemet írtam.

Dehát újságíró is vagyok, és nagyon szeretem, és most már megyek vissza.

Egy darabig hallgatott, és mondta, hogy hát igen, amikor továbblépünk, az mindig fáj...

Abban a pillanatban nekem leesett, hogy ez másról szól.

Érdekes, hogy rögtön tudtam, hogy ez a fájdalom, ez egy ilyen lelki fájdalom a lábamban, annak ellenére, hogy én ezekben a dolgokban hát mérsékelten hiszek, vagy nem tudom, de azt nem gondoltam volna, hogy egy ilyen komoly combfájdalmat elő tud idézni az, hogy én már továbbléptem a lelkemben.

És aztán kaptam egy masszázst, hazamentem és leültem.

Ott volt előttem Bangkok, egy ilyen sötétüveges volt a nappalim, de ilyen a plafontól a a padlóig üveg végig.

Odahúztam egy forgó bőrfotelt, és ott ültem, és ott, azon az éjszakán én elsírattam a nőklapjás múltamat. ♬ ♬ Ott én tudtam, hogy valójában én tényleg azért jöttem el, mert nagyon nehéz lett volna a búcsút így egyik pillanatról a másikra bemondani.

És én magamat is valószínűleg áltattam ezzel, hogy egy kicsit talán rá is készültem.

De ami nagyon érdekes, hogy amikor én hazajöttem, és ezt megosztottam a szeretteimmel, barátaimmal, senki nem csodálkozott.

Mindenki azt mondta, hát tudtuk, hogy nem mész vissza a Nők lapjához, tudtuk, hogy neked már nem az utad.

És nagyon szerettem, meg nagyon sokszor álmodtam vele még utána, hogy ott ülök értekezleteken, meg a csapatítésen, mert ez is egy fájdalom.

Tehát minden továbblépés meg döntés egy nagyon nagy fájdalom.

De azt gondolom, hogy nekem erre az útra részint azért volt szükségem, hogy ezt a döntést én ne csak meghozzam magamban, hanem kimerjem mondani.

És azért volt erre szükségem, hogy el tudjak indulni az igazi utamon. ♬ ♬ Fejős Éva eddig 42 regényt írt, amik több mint 1 millió példányban keltek el.

Éva weboldalán, fejoseva.com, elképedve látom, hogy nemcsak hihetetlen iramban szüli regényeit, de reménybeli íróknak 12 részes videósorozatot publikált, podcastot készít, előadásokat tart, és mindemellett az Erawan könyvkiadót is vezeti. ♬ ♬ Mindenkinek vannak sorsfordító, képtelen, megható vagy mulatságos történetei.

Nem vagy se túl fiatal, se túl öreg ahhoz, hogy te is mesélj egy történetet nekünk.

Küldd el a történetedet az igaz@igaztörténetek.hu email címre, és mi majd keresni fogunk.

Kövess bennünket a Facebookon, és ha tetszik, oszd meg barátaiddal, biztos örülnek majd neki.

Ha nem szeretnél elszalasztani egy epizódot sem, iratkozz fel az Igaz Történetek Podcastra kedvenc lejátszódban.

Említett entitások

Témák

  • változások
  • továbblépés
  • döntések ereje
  • kihívásokkal való szembenézés

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#129 A továbblépés mindig fájdalmas – Fejős Éva”

Miről szól ez az epizód: „#129 A továbblépés mindig fájdalmas – Fejős Éva”?

Fejős Éva írónővel a változásokról és a továbblépésről beszélgetünk. A döntések erejéről és a kihívásokkal való szembenézésről is szó esik. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#129 A továbblépés mindig fájdalmas – Fejős Éva”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Fejős Éva.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#129 A továbblépés mindig fájdalmas – Fejős Éva”?

Fő témái: változások, továbblépés, döntések ereje, kihívásokkal való szembenézés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#129 A továbblépés mindig fájdalmas – Fejős Éva”?

Megjelenés: 2025. 12. 10.. Hossz: 15 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/129-a-tovabblepes-mindig-fajdalmas-fejos-eva-rhup1117

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból