Édesebb Napokért

✨Soha nem fogod azt érezni, hogy készen állsz✨Podmas 15✨

· PT11M15S

Összefoglaló

Az Édesebb Napokért podcast sorozat 15. részében a műsorvezető arról beszél, hogy a „készen állás” sosem egy érzés, hanem egy tudatos döntés. Gyakran halogatjuk a céljaink elérését, mert azt várjuk, hogy majd egyszer készen állónak érezzük magunkat, de ez az érzés ritkán érkezik…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 12. 15.
Hossz
11 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
halogatás, döntéshozatal, célok elérése, tudatosság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[harang][zene] Üdv újra itt és köszöntelek az Édes Foket podcast podm sorozatának következő részében.

Ebben a sorozatban megosztok veletek 24 olyan dolgot, amit az elmúlt 24 évben tanultam.

És a mai tanulság pedig nem más, mintogy soha nem fogod azt érezni, hogy készen állsz.

Volt már veled olyan, hogy tudtad, hogy mit kéne tenned? volt valami, amire nagyon vágytál, vagy amit úgy éreztél, hogy igen, ezt ezt valószínűleg meg kell tennem annak érdekében, hogy tovább menjek a saját utamon.

Viszont volt benned valami, egy gátló tényező, és mindig csak azt mondtad, hogy jó, jó, jó, majd meg fogom csinálni, hogyha majd elég bátor leszek hozzá, hogyha eléggé sok információt begyújtöttem az adó dologról.

És a vége igazából az lett, hogy egy helybe toorogtál nagyon sokáig.

És amikor tényleg már azt érezted, hogy na igen, most van az a pont, hogy lehet meg kéne csinálnom, akkor meg már egy picit túl késő volt.

Sokáig én is így voltam ezzel az egésszel.

Vártam valami nagy érzést, valami égi jelet, ami azt fogja nekem sugalni, hogy igen, igen, most van ez a pont, hogy el kell kezdenem, most van az a pont, hogy készen állok arra, hogy belevágjak.

Ilyen sugallat nem jött általában.

És az időközben muszáj volt rájönnöm arra, hogy ilyen nem is lesz.

Ugyanis az, hogy készen állok valamire, az az esetek 99%-ában nem egy érzés, nem az, hogy jön egy ilyen sugallat, hanem egy döntés, hogy igen, most akkor bele fogok kezdeni és belevágok.

Ugyanis szerintem nem lesz nagyon olyan nap az életben, amikor teljes mértékben úgy érezzük valamivel kapcsolatban, hogy eltűnik mindenkéte, és csak a magabiztosság marad. viszont amikán számítanak az életben, és igazán ilyen nagyobb döntések, nagyobb dolgok, ott szerintem tényleg az a szép benne, hogy annak ellenére, hogy félünk, annak ellenére, hogy igenis vannak bennünk kérdőjelek és vannak bennünk kétségek, annak ellenére igenis lépünk és igenis belevágunk és az, hogy félünk valamitől, vagy az, hogy vannak kétink, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az akkor nem nekünk lett megírva, vagy el fogunk bukni, vagy valamiért nem állunk rá készen és még igenis várni kell, hanem ez a félelem Ezek a kétek, ezek pont azért alakulnak ki, mert fontosnak tartod azt a bizonyos dolgot, amivel kapcsolatban ezeket érzed.

Hogyha nem félnél, hogyha nem kérdőjeleznéd meg a a sikerességét, vagy nem kérdőjeleznéd meg azt, hogy hogy tényleg meg fogod-e tudni csinálni, és hogy készen állsz-e rá, akkor akkor valószínűleg nem elég fontos neked.

Alapvetően az édesebb napoket platformot tavaly ősszel kezdtem el. viszont ez az egész vágy, hogy belekezdjek egy tartalomgyártásba, hogy legyen egy saját platformom és saját podcastem, ez már hosszúhosszú évekre visszamegy ez az egész vágy.

Már tiniként emlékszem, hogy a legjobb barátnőmmel csillogó szemekkel néztük a tartalomgyártókat, és már akkor is bennem volt az, hogy fú, de jó nekik, és hogy amúgy én is szeretnék ilyet csinálni majd, de hogy nem állok rá készen, nem érzem magaman a magabiztosságot.

Meg persze hát az is zavart, vagy az is foglalkoztatott, hogy mit fognak rólam gondolni mások, a barátaim, de most mindegy, ez most egy másik másik tanulságra vonatkozik.

És telt múlt az idő, és vártam azt, hogy jöjjön a pillanat, hogy hogy úgy érezzem, hogy na igen, igen, akkor most megvan már hozzá a magabiztosságom, megvan hozzá a tudásom, mert mondjuk megszereztem azt a videóvágási képességet, amire ami mondjuk akkor nem volt meg.

Szóval mindig találtam úgymond egy kis kifogást, hogy mi az az oka, ami miatt még nem állok készen arra, hogy hogy belekezdjek ebbe az egészbe.

És akkor tavaly nyáron igazából akkor kezdődött el az egész gondolat, hogy akkor most már belekeltek ebbe a platformba. több okból is, de végül úgy voltam vele, hogy ilyen június környékén volt az, hogy elkezdtem kitalálni ugye a nevet, az alapkoncepciót, azt, hogy nagyjából mikről szeretnék beszélni.

És ott is júniustól eltelt hosszú, hosszú sok-sok hónap, hogy elértünk október végéig, és október végén tettem ki az első videómat Tiktokra.

És nem bánom visszamenőleg, értelemszerűen minden, ami most vagyok, azak köszönhető, hogy a múltban milyen döntéseket hoztam, milyen tempóban haladtam.

Szóval egyáltalán nem bánom, hogy valamit úgy csináltam, ahogy viszont viszont azért azt is be tudom vallani magamnak, hogy valószínűleg, hogyha már hamarabb elkezdtem volna, akkor már egy teljesen más helyen lennék.

És ebben a négy hónapban, amíg úgymond terveztem az édesem napokért platformot, folyamatosan így az volt bennem, hogy jó, jó, jó, majd el fogom kezdeni, majd elkezdem, hogyha meglesz ez, majd elkezdem, hogyha egy picit megtanultam összeszedettebben beszélni mondjuk a kamera előtt, hogyha már nem leszek olyan zavarban, hogyha hogyha már tényleg tudok mindent, amit szeretnék, hogyha egy nagy stratégiát kidolgoztam, és több hónapra előre megvannak a tartalmaim, akár felvéve, akár csak megtervezve, szóval nagyon sok mindenre úgy voltam vele, hogy úristen, még Még ezt is meg kell csinálni ahhoz, hogy belekezdjek, de még el kéne sajátom, jobb mondjuk videóvágási tudást hozzá, lehet, hogy egy jobb laptopra van szükségem.

Szóval mindig volt valami, amit így rá tudtam fogni arra, hogy még nem állok készen, mert és amúgy a mélyén igazából csak puszta félelem volt szerintem így visszagondolva az egésztől, hogy ugye kiállok a nagy világba és tényleg leülök a kis telefonommal és és elkezdem felvenni a videókat.

Szóval inkább tényleg félelem volt a háttérben.

És persze olyan szempontból jó volt ez a pár hónap felkészülés, hogy elkészítettem a az irányt.

Ő az édesebb napokért ebukkott.

Szóval volt nagyon sok jó része is.

És nem bánom, mert mondom, ezért vagyok itt most, ahol vagyok, mert mert így alakítottam.

De de igazából el tudtam volna kezdeni már nyáron, szóval már akkor is elkezdhettem volna, mert nem történt olyan októberben, hogy tényleg akkor jött egy sugal, vagy valaki megkocogtatta a vállamat, és azt mondta, hogy na igen, most készen állsz, vagy nem az volt, hogy reggel felkeltem, és az volt az első gondolatom, hogy ú most készen állok, akkor most kiposztolom az első videómat.

Hát közel sem erről volt szó, közel sem.

Hanem pont az történt, hogy görgettem a TikTokot.

És szembajtelem ez a gondolat, hogy soha nem fogom azt érezni, hogy készen állok.

Soha nem fogok, mert az, hogy készen állok, az egy döntés és nem egy érzés.

És annak ellenére, hogy féltem, annak ellenére, hogy remegő kézzel nyomtam rá a közételgombra a Tiktokon, de igenis kiposztoltam az első videómat, és nem éreztem úgy, hogy készen állok közel sem, de megtettem.

És utána még nagyon-nagyon hosszú ideig nem éreztem úgy, hogy készen állok, de megtettem és kiraktam a következő videót és a következőt is.

És egyszer csak azt vettem észre, hogy már úgy érzem, hogy igenis készen állok, sőt igenis készen álltam.

Készen álltam az első pillanatban is, csak féltem.

És ezzel sincsen semmi gond, mert emberekből vagyunk, vannak bennünk kétségek és félelmek.

De most már tudom azt, hogy attól, mert van bennem egy bizonyos kétség, attól még muszáj, hogy megtegyem magamért.

A saját magamért kell annyira bátornak lennem, hogy igenis megteszem azt az első lépést és belevágok, és utána a többi úgy is kialakul az úton.

A kétjeid csak akkor lesznek validáltak, hogyha valamit tényleg megtapasztaltál, hogyha valamiben sikert értél el, ha valamiben esetleg elbuktál, és akkor újra kellő, nem is elbuktál, csak mondjuk hibáztál, vagy valami félreikerült és ebből fogsz tanulni, és a fejemben lévő kétekből nagyon sok minden tényleg mondjuk beigazolódott, de nagyon sok minden nem.

Valamilyen dolgok teljes mértékben alaptalanok voltak, de ezt tényleg csak akkor tudom meg, hogyha tényleg belevágok és tényleg csinálom, és valószínűleg, hogyha már úgy kezdök bele valamibe, hogy már nem félek, hogy már nincs bennem kéely, hanem minden tökéletes és belevágok, akkor egyáltalán nem érzem ugye kényelmetlennek az adott szituációt.

Egyáltalán nem érzem azt, hogy növekednék.

Igazából akkor valamit megteszek, ismételek.

És értelemszerűen ilyenkor nem érzem azt, hogy növekszem, mert az igazi növekedés az akkor történik, amikor tényleg a komfortzónádon kívül lépsz.

És igen, az akármennyire is kellemetlen, néha meg kényelmetlen, de az a valódi növekedés, amikor feszegeted egy picikét a határaidat, és ezért van az, hogy ezt a pici félelmet, amit ilyenkor érzünk, azt nem szabad megválni, amíg alábhagy, mert akkor egyáltalán nem, egy nem lesz akkora sikerélményed, nem lesz tényleg nem lesz egy ilyen áttörés benned, és nem növekedsz, nem fejlődsz olyan szinten.

És értelemszerűen én most a tartalomgyártással kapcsolatban hoztam a a példámat, de tényleg ez bármi lehet.

Néhány évvel ezelőtt például, amikor úgy voltam vele, hogy elkezdek mondjuk edzőterembe járni, akkor megvolt a vágy, megvolt bennem az érzés, hogy igenis szeretnék elmenni, szeretnék mozogni, szeretnék kipróbálni egy olyanfajta mozgásformát, de féltem attól, hogy mi lesz, hogyha furcsán néznek rá, mi van, hogyha hibázom, mi van, hogyha kinevetnek, mi van, hogyha nem tudom, hogy hogy kell használni az egyes gépeket.

És akkor elkezdtem videókat nézni, hogy előre már tudjam, hogy esetleg egy-egy gépen mit kell csinálni, amivel amúgy nincsen probléma, mert szerintem amúgy is hasznos ezeket így tudni, vagy akár személyjegyzőhöz is elmenni, de hogy alapvetően nem volt bennem az, hogy akkor jó igen, akkor most már mindent tudok és akkor el kell mennem, hanem egy idő után úgy döntöttem, hogy jó, akkor akkor el fogok menni.

De nem arról volt szó, hogy akkor az összes létező gépet tudtam már, hogy hogy kell használni.

Azt se tudtam, hogy abba az adott konditerembe, ahova először elmentem, milyen gépek lesznek, vagy milyen súlyok lesznek.

Ezt akkor tudom meg, amikor odamegyek és körbenézek, meglátom, mik vannak, esetleg segítséget kérek, megkérdezem egy odajáró embertől, hogy ezt hogy kell használni, vagy amikor már ott vagyok, akkor tényleg jobban megvizsgálom az adott eszközt, de ezt mind csak akkor tudom, amikor már vettem a bátorságot arra, hogy igenis elmentem, de nem azért, mert készen álltam, hanem azért, mert azt mondtam, hogy jó, akkor most el fogok menni.

Most szeretném, hogyha elképzelnél valami olyan dolgot, ami már nagyon hosszú ideje benned van.

Benned van, hogy vágysz rá, hogy szeretnéd elkezdeni, de mégis úgy érzed, hogy még nem állsz rá készen, mert vársz arra, hogy jöjjön egy belső érzés.

Ugye ez elég valószínű, hogy nem fog elérkezni, de hogyha most úgy érzed, hogy szükség van arra, hogy mégis csak jöjjön egy ilyen kis sugallat, akkor most én leszek az a bizonyos sugallat, mert tényleg készen állsz, készen állsz, és biztos vagyok benne, hogy meg fogod tudni csinálni.

És a benned lévő félelem az teljesen rendben van, teljesen emberi dolog.

És valószínűleg benned lesz sokáig, és ezzel nincs semmi baj, mert ez is része az útnak.

Ez jelenti azt, ez jelenti azt, hogy növekedsz és fejlődsz, és biztos vagyok benne, hogy meg fogod tudni csinálni.

Szóval itt az idő, hogy arra a dologra, amire most gondolsz, abba most belevágjál.

Most azonnal nem kell várni holnapra, jövő hétre, jövő évre, mert most is benned van minden, ami kell hozzá.

És a többi az úgy is kialakul az útközben.

És magamat is kell sokszor emlékeztetnem arra, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy már nem félünk, hanem azt, hogy annak ellenére is merünk lépéseket tenni, hogy igenis bennünk van egy bizonyos félelem.

És igazából szeretném ezzel a zárógondolattal be is fejezni a mai epizódot.

Nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottál és holnap találkozunk ugyan.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál [zene] ebben az epizódban.

És ha esetleg ma még nem mondta volna neked valaki, akkor szeretnélek emlékeztetni arra, hogy hihetetlenül [zene] szeretlek.

Nagyon büszke vagyok rád, és kívánom azt, hogy legyen szuper édes napod.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨Soha nem fogod azt érezni, hogy készen állsz✨Podmas 15✨”

Miről szól ez az epizód: „✨Soha nem fogod azt érezni, hogy készen állsz✨Podmas 15✨”?

Az Édesebb Napokért podcast sorozat 15. részében a műsorvezető arról beszél, hogy a „készen állás” sosem egy érzés, hanem egy tudatos döntés. Gyakran halogatjuk a céljaink elérését, mert azt várjuk, hogy majd egyszer készen állónak érezzük magunkat, de ez az érzés ritkán érkezik… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨Soha nem fogod azt érezni, hogy készen állsz✨Podmas 15✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨Soha nem fogod azt érezni, hogy készen állsz✨Podmas 15✨”?

Fő témái: halogatás, döntéshozatal, célok elérése, tudatosság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨Soha nem fogod azt érezni, hogy készen állsz✨Podmas 15✨”?

Megjelenés: 2025. 12. 15.. Hossz: 11 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/soha-nem-fogod-azt-erezni-hogy-keszen-allsz-podmas-15-4966dbf9

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból