itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával

Miért nem elég jónak lenni? – Láthatóság és szakmai jelenlét a social mediában

· PT1H14M34S

Összefoglaló

A műsor ezen részében Bánhalmi Kata és dr. Aczél Petra kommunikáció- és médiakutató a social média láthatóságának szakmai szerepét vitatják meg. Feltárják, hogy a digitális térben való jelenlét elengedhetetlen feltétellé vált-e a szakmai sikerekhez, és hogyan lehet megőrizni az…

Röviden

Műsor
itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával
Megjelenés
2026. 04. 29.
Hossz
1 óra 15 perc
Szereplők, említett nevek
Aczél Pet, Aczél Petra, Bánhalmi Kata
Témák
social média, szakmai jelenlét, digitális jelenlét, karrierépítés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok, én Bánhalmi Kata vagyok, és köszöntelek titeket az Itt vagyok legújabb epizódjában.

Az előző social médiáról szóló részben Aczél Petrával arról beszélgettünk, hogy hogyan hat a közösségi média a személyes életünkre, az önképünkre, a jelenlétünkre, a mentális állapotunkra.

De mi történik akkor, amikor már nem csak magánemberként, hanem szakemberként vagyunk jelen ebben a térben?

Ma egyre erősebb az az érzés, hogy nem elég jónak lenni valamiben, azt meg is kell mutatni, hogy a láthatóság az nem egy lehetőség, hanem feltétel.

Ebben a beszélgetésben azt járjuk körbe, hogy ez valóban így van-e, és hogy lehet-e úgy jelen lenni az online térben, hogy közben nem torzul az, akik vagyunk.

Mai vendégem Acél Petra, nyelvész, kommunikáció és médiakutató, retorikus.

Ez az Itt vagyok élet és Egészség podcast Bhalmi Katával.

Nagyon vártam, hogy folytathassuk a beszélgetésünket.

Nekem meg mindig nagyon nagy öröm, hogyha veled beszélgethetek.

Nem csak azért, mert mert fontos kérdéseket teszel föl, hanem mert különlegesen érzem, hogy érdekel is, amit válaszolok, és szerintem mindenki, aki hallgat és néz minket, és ugyanezt látja.

Ugye az előző beszélgetésünk az a social média személyes életünkre gyakorolt hatásáról szólt, és annyira belemelegedünk a témába, hogy az adás után elkezdtünk azokról a visszajelzésekről beszélgetni, amit én kapok.

Ugye nekem van egy kommunikációs ügynökségem, és ott egyre többet találkozom azzal a jelenséggel, hogy az ügyfeleim nem csak a cégüket akarják építeni, hanem hanem gyakorlatilag a saját személyes jelenlétüket is.

És ma ezt a szakmai utat nyitnánk ki.

Ez a ez a belső vágy, vagy ez a vágy, amit megfogalmaznak, hogy ők szeretnének szakmailag jelen lenni jobban az online térben, ez nekem mindig egy kicsit ilyen visszásanhat, mert azt érzem, hogy ezt egy elvárásként támasztják maguk felé, de nem belső meggyőződésből jön ez, hogy ők online szeretnének jelen lenni.

Te hogy látod azt, hogy hogy elég ma az, hogyha a termékem jó, vagy nekem magamnak is jónak kell lennem az online térben?

Ugye érdekes, amit kérdezem, mert nem nem mondtál pontos példát, tehát hogy mondjuk van valakinek egy kitűnő fagylaltja, vagy van valakinek egy egy csodálatos szívecskés zoknia, és akkor az a amellett ő személyesen is szeretne részt venni ebben a térben.

Azt gondolom, hogy egy pár évtizede zajlik egy nagyon sajátos folyamat a nyugati kultúrákban, de még mielőtt bárki megijedne, hogy valami enciklopédikus Kína történelme típusú elméletet szeretnék felvázolni, azzal azzal javítom magam, hogy ez ez úgy szól, hogy személyesítünk.

Tehát valami akkor van, hogyha tudok hozzá egy személyt kapcsolni.

Ez valószínűleg a tömegtársadalmak nagy vágya, hogy hogy személyesebben akarom ismerni ebben az őrült nagy zajban azt a márkát, azt a terméket, azt a szolgáltatást.

Egyébként a politikában is így vagyunk, tehát akarok egy arcot hozzá, tehát arc viszi el a politikát.

Ezt most elég jól tapasztalhatjuk.

Tehát, hogy és azért ezt látjuk Európában is, de látjuk Amerikában is, de látjuk egyébként nagyon furcsa, nem tudom, ki tudja politikában, Japánban is, ahol egy korábban doboló hölgy ugye a az ország első vezetője, és egy ilyen személyi, egy nagy fokú népszerűség övezi, és tajképpen senkit nem érdekel éppen, hogy ez a párt ugyanaz, ami volt, vagy hogy éppen mit csinálni.

De ne menjünk ebbe ennyire mélyen bele.

Tehát szeretnénk egy arcot kapni hozzá a nagy cégeknél.

Tehát gondolj bele például Steve Jobs jelenségbe.

Nem azt mondjuk, hogy Apple, hanem Apple és Steve Steve Jobs.

És Tim Cook ahhoz képest, aki nemrég mondott le, vagy mond mostanában le, ahogy én tudom, ő alatta sokszorosára növelte a cég bevételét, de az, hogy sokszorosára növelte a cég bevételét, mégis csak azzal kapcsolódik össze, hogy ez egy picit szürkébb. picit uncsibb.

Ez egy olyan helyes, rendes dolgozó ember, de hát nem őt néznénk el egy óriás színpadon.

Tehát itt az is kérdés, hogy hogy amikor így dönt egy személyiség a vállalatával kapcsolatban, akkor gondol-e arra, hogy egyszer nem ő fogja vezetni.

Kettő gondol-e arra, hogy én, mint személyiség, lehet, hogy elnyomom egy kicsit az üzletnek azt a részét, amit egyébként kultúrában aztán építeni szeretnék, mert egy ilyen én egy ilyen nagyon-nagyon jósvádájú figura vagyok, és akkor a márkám közben meg mondjuk egy csipkeverő szett.

Tehát ezek a nagy kihívások, de az, hogy személykel, azt jogosan érzik ma a márkák, illetve a cégek vezetői, hogy valahogy szeretnénk a nagy zajban valakivel találkozni, amikor egy márkával találkozunk, és ennek már csak egy icipici, és láttam, hogy már levegőt veszel, és már mindjárt kérdezni fogsz, hogy ennek már csak egy pici eleme, amikor a amikor a baktérium meg az orrom is egy figura.

Tehát ez a mert tulajdonképpen az óron megelevenedelik, tehát minden két személy, most már személy az is, akit a fertőtlenítőszer megöl, vagy egy kis figura, vagy szó, hogy mindennek van, és ezek már nem csak a jelkép állatok, hanem mindennek élnie kell ahhoz, hogy én érezzem, hogy él.

Korábban azért ugye az volt a fejünkben, hogyha valamit jól és eredményesen csinálunk, akkor annak meg lesz a következménye.

Ma viszont azt látjuk az online térben, hogy nem is kell feltétlenül, vagy nem is feltétlen látjuk az eredményt, hanem sokkal előbb látjuk bizonyos esetekben azt, aki hangosan, jól tállalva van jelen az online térben, és valójában semmit nem tudunk a mögöttes teljesítményről.

Ez változott, tehát hogy ma adott esetben fontosabb, hogy jól mutassuk magunkat, mint mint az, hogy mi a valódi teljesítmény mögötte, mert a siker az jöhet a másik irányból is.

Érdekes, hogy szerintem van egy harmadik fázis is, amikor megpróbálunk valamit mutatni, és nem számolunk azzal, hogy ezt ma már le tudják ellenőrizni.

Tehát ugye az, amit mondasz, hogy igen, a teljesítményből következett mondjuk az elismertség. egyébként ez se mindig igaz, hiszen ismerjük azt a városi szólást, hogy az a jó vezető, aki nem csinál semmit, mert ugye azt nincs miért leváltani.

Ögye ezt különösen vállalatoknál mondják, hogy az ember mindig abban a pozícióban végzi, ahol a legrosszabb, mert onnan már nem léptetik előlébb.

Ugye addig vitték előre, aztán úgy jártunk, és ott már nem csinál semmit.

Az is igaz, hogy vannak olyan szakmák, és ez a második fázis, amiről beszélsz, amelyek azért, és ezt is lássuk be, Kata, amelyek tulajdonképpen arról szóltak, hogy egy ilyen nagy kommunikációs hab habverésbe kapcsoljunk egy egy mondjuk egy terméket.

Gondoljunk mondjuk a dizájnra, mint olyanra, hogy leülök, mondjuk a én vagyok a megrendelő, hogy nekem csináljon egy dizájntárgyat, mondjuk egy egy tervező.

Akkor lehet, hogy két óráig lyukat beszél a hasamban azzal kapcsolatban, hogy nézzem már meg milyen egyedi.

És tulajdonképpen semmi más, mint egy cipőpertli, amiről szó van.

Tehát azért megjelent ez a a marketinggel, a PR-rel, hogy a dolog az, amit mondunk róla.

A dolog az, ahogy viselkedünk vele kapcsolatban.

A dolog az, akit kapcsolunk hozzá.

Hát érdekes tudni például, hogy amikor egy márka egy nagyon drága embert szerződtet, hogy mondjuk a közösségi médiában, vagy akár a hagyományos legeszi médiában hirdesse, akkor összesen azt gondoljuk, hogy hú, ez egy erős márka lehet, mert van ennyi pénz rá.

Tehát van egy ilyen komoly emberre pénz.

Vagy ismerünk olyat is, amikor ma nem csak, hogy a maga az arc adja el, hanem éppen az ellenkezője maga az arc taszít el tőle.

Tudunk olyan sportmárkáról, amely rosszul határozta meg a célközönségét, fogadott egy nagyon ismert influencert, de az pont két generációval fiatalabbakhoz szólt.

És az a középkorú fizetőképes közönség pedig azt mondta, hogy hú, ha ilyen tresssel dolgozol, akkor köszönöm, nem kérek belőle. ami azt mutatja, hogy sokkal fontosabb valójában nem ahhoz ragaszkodom csak, hogy az a termék egyébként nagyon kényelmes és irtó jó benne futkározni, hanem hanem szeretném az egészet megkapni.

És akkor most van az a harmadik állapot, amit szerintem te jól ismersz, hogy mivel olyan médiumokon kommunikálunk, ahol az ismeretségi körünk tudhat rólunk valamit, mivel nagyon könnyű ma leenőrizni, hogy hol van egy kis stúdió, ahol párhalmi kata beszélget emberekkel.

Ezért, hogyha te például arról beszélsz minden minden vendégeddel, hogy miért jó a nyersveán étkezés, és a sarkon meglátnak, amint éppen egy elképesztő jó kis lúcskos, cupákos, nem tudom milyen csirkecombot.

Na az még majdnem majdnem egészséges, de de eszel, volt erre is példa, akkor lőttek Budán.

Tehát akkor a a akkor baj van.

Tehát szerintem most van az a fázis, hogy azt kell eldöntenie-e valakinek, aki céges vagy márkaszinten bemegy a ebbe a médiába, hogy készen állok-e arra, hogy olyan leszek, mint első Erzsébet, aki azt mondta, hogy mi az az egész életem egy színpad, tehát ott születek.

Hát ugye tudjuk a királyok történetéből, hogy hogy nyilvános volt a szülés, nyilvános volt a minden.

Kis sarkokonól lehetett megbeszélni. bizalmasabb dolgokat, de még az sem.

És leellenőrzik és számon kérik, és csalódnak bennem.

És ha ezzel nem számolunk, akkor nagyot hazudunk magunknak és akkor nem is leszünk hitelesek.

Chase Huges mondja, hogy az igazán hiteles márka és ember az, aki minden megnyilvánulásában számol azzal, hogy valamilyen szociális atrocitás érheti, vagy kritika.

Ez tehát ezt nem fogod tudni kikerülni.

A a ahogy hallgattalak, gyakorlatilag így beugrott az elmúlt kb évben az a folyamatos nyomás, ami különböző kulcsoktól, vezetőktől, kommunikációs szakemberektől minden irányból jött, hogy a self brenden kell dolgozni.

Ez a self brend, ez valami olyan zászlóra tűzött valami lett, ami a mai napig él.

Tehát, hogy a mai napig nagyon sokan tartanak erről kurzusokat, tanítják, vagy akár csak influencerei ennek a témának.

És egy kicsit olyan, mintogyha mindenki azt érezné, hogy ez akkor ez a self brend, ez akkor az amivel nekem az összes egyéb dolog mellett foglalkoznom kell.

Neked mi a véleményed a selfbrand kultúráról?

Azt gondolom, hogy ez egy szemfényvesztés.

Tehát az ember nem tud létezik.

Természetesen a pszichológia ismeri, hogy vagyunk mint személyek.

Nyilván vannak identitásaink, szerepeink, szelfjeink. többé vagy kevésbé tudjuk ezt ellenőrizni, ugye, hogy hogy valahol vagyok, akkor igyekszem úgy viselkedni, hogy a másoktól irányomban elvárt viselkedést ki tudjam váltani.

Ugye egyébként ez is érdekes, hogy hogy olyan négy-ötféle dologra vágyunk, tehát tehát van, aki arra vágyik, hogy nagyon hatalmasnak lássák, van aki arra vágyik, hogy intellektuálisnak lássák, és nyilván úgy kezdek kommunikálni, tehát folyton arra utalok, hogy hol végeztem, hogy milyen könyveket olvasok, folyton utalgatok, bocsássák meg a nézők, ugye és a hallgatók, ha így teszek, de hogy nyilván vannak ilyen identitás meg szelfelvárások, de valójában amikor megnyilvánulunk, akkor Akkor értsük meg, hogy a másikat nem tudjuk abban ellenőrizni, hogy rólunk mit gondol.

Tehát álmodozhatunk arról, hogy a szelfbrenden makulátlan és valaki éppen a voodu bábunkat szurkálja otthon.

Tehát tehát ez egy ez egy felfuvalkodott dolog tulajdonképpen azt hinni, hogy fel tudod építeni a saját sírszobrodat mielőtt meghalnál.

Tehát az amit nem az amit elrejt ez a fajta tréning, ez az, hogy nem tudod egy ponton túl ellenőrizni, nem tudsz számolni azzal, hogy mi minden kerül elővelődt kapcsolatban.

Azt gondolod, hogy hú, nem néztem ki soha ilyen jól, mint ma.

És valaki meg beírja, hogy te jó Isten, ez egy rém.

Ugye egyébként nekem volt ilyen élményem személyesen is.

És és akkor jön rá az ember, hogy egy dologgal tudok készülni, úgy is, mint üzletember, úgyis mint brendtulajdonos, hogy fog érni valamilyen szociális kockázat, mert abban a pillanatban nem Brend vagyok, hanem az az autonóm ember, aki tudok valamit mondani vagy sem.

És éppen, hogy nem építeni kéne magunkat, hanem mondjuk korlátozni, mert hogyha a brendemért dolgozok, akkor az valóban nagyon nagy kérdés, hogy én vajon minden társadalmi kérdésben megnyilvánulok-e? egyébként hagyd hagyd még mielőtt meg, mert látom, hogy készülsz egy jó kérdéssel hárommal, hogy hogy a hogy gondoljunk egy kicsit mondjuk Einsteinbe, hogy a végén már mindenről beszél egy tudós, és akkor van egy pont, amikor az ember érzi, hogy mi van az egy kicsit már erodálja.

Szerintem ez egy konkrét és valós jelenség amúgy a napjainkban is, és egy nagy kérdés.

Viszont mielőtt belemegyünk ennyire a részletekbe, ugye azt mondod, hogy a selfbrand kultúra egy szemfényvesztés és gyakorlatilag egy egy nem nem a jót tanítja.

És és és ezzel együtt azért azt is látom látjuk, hogy ahhoz, hogy te róla tudjanak, hogy te mivel foglalkozol, és mindjárt hozok konkrét példákat, mert kicsit körbeinterjúztam a saját környezetemben konkrét szakmákat, hogy ez mégis csak kell ahhoz, hogy te sikeres legyél, hogy többen tudjanak rólad, hogy hozzád jöjjenek el egy szolgáltatást igénybe venni.

Tehát, hogy akkor ehhez hogy kell viszonyulni?

Mert az egyik oldalról látni kell azt, hogy hogy ez nem egy jó irány, de a másik oldalról meg azért a jelenlét, az online jelenlét ma már valós feltétele a sikernek.

Nagyon jól mondod, annál is inkább, mert ugye látjuk ezeket a rövid videókat.

Van már, amikor rájön mondjuk egy étterem, hogy a másik már hónapok óta arról posztol mondjuk, hogy hogy milyen isteni ott a a kuglóf.

Ö de mi nem videóztunk, mert nem gondoltunk erre, és kiderül, hogy az hozná ide a sorban állást.

A kérdésed alapja arra hadd adjak gyakorlativá első legyünk mélyen meggyőződve arról, hogy amit csinálunk az jó és van akinek már most tetszik.

Tehát nem lehet, én azt gondolom, hogy hogy lehet virtuális üzleteket építeni, nem létező vagy nagyon gyenge szolgáltatásra, de vannak dolgok, különösen egyébként termékeknél igaz-e.

Mondjuk igaz ez mondjuk az élelem, tehát beszélhetsz a hasamban azzal kapcsolatban, hogy valami egészséges, ha fertelmes az íze. egyébként senkinek nem javaslom, hogy valamit csak azzal reklámozzon, hogy egészséges, mert a úgy működik a a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Miért nem elég jónak lenni? – Láthatóság és szakmai jelenlét a social mediában”

Miről szól ez az epizód: „Miért nem elég jónak lenni? – Láthatóság és szakmai jelenlét a social mediában”?

A műsor ezen részében Bánhalmi Kata és dr. Aczél Petra kommunikáció- és médiakutató a social média láthatóságának szakmai szerepét vitatják meg. Feltárják, hogy a digitális térben való jelenlét elengedhetetlen feltétellé vált-e a szakmai sikerekhez, és hogyan lehet megőrizni az… Az epizód a itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Miért nem elég jónak lenni? – Láthatóság és szakmai jelenlét a social mediában”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Aczél Pet, Aczél Petra, Bánhalmi Kata.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Miért nem elég jónak lenni? – Láthatóság és szakmai jelenlét a social mediában”?

Fő témái: social média, szakmai jelenlét, digitális jelenlét, karrierépítés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Miért nem elég jónak lenni? – Láthatóság és szakmai jelenlét a social mediában”?

Megjelenés: 2026. 04. 29.. Hossz: 1 óra 15 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/itt-vagyok-elet-es-egeszseg-podcast-banhalmi-kataval/miert-nem-eleg-jonak-lenni-lathatosag-es-szakmai-jelenlet-a-social-mediaban

Több epizód a itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból