Pulzus Podcast

A siker receptje: Szeretet nélkül nem megy!

· PT55M27S

Összefoglaló

A Pulzus Podcast vendégei Kolonika Judit, szenior női triatlonos és Nemes László, ultrafutó. Két különböző sportolói pályaív, de sok közös tapasztalat. Megosztják gondolataikat a sport mentalitásáról, sikereikről, kudarcaikról és az eddigi útjuk során szerzett tanulságokról.…

Röviden

Műsor
Pulzus Podcast
Megjelenés
2026. 04. 03.
Hossz
55 perc
Szereplők, említett nevek
Koronika Judit
Témák
sport mentalitás, triatlon, ultrafutás, siker
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Pulzus Podcast, az Nsport tudományosan [zene] szórakoztató podcastja.

Minden, ami a futás, kerékpár triatlon világából érdekelhet.

Diagnosztika, frissítés, felkészülés, hírek és aktualitások.

Ma a 2025-ös év legb szenior női triatonosával, Kolonika Judittal és a 2025-ös év legjobb férfi korosztályos ultrafutójával, Nemes Lászlóval fogok beszélgetni.

Beszélgetni fogunk a gondolkodásmódjukról, a mentalitásukról, sikereikről, kudarcaikról és az úton szerzett tapasztalataikról.

Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Először is gratulálok a díjakhoz.

Köszönöm szépen. >> Köszönöm szépen. >> És kezdjük a kezdeteknél, hogy hogyan és mikor kezdtetek el sportolni.

Még nem is biztos, hogy ebben a sportágban voltatok.

Mikor mikor kerültetek a sport világába? >> Hát én a triatlonban nagyon korán belecsöppentem.

Negyedik általános iskolás voltam, amikor a tesi tanárnő szólt, hogy lesz egy ilyen, hogy duatlon diákolimpia.

Nem is tudtam, hogy mi az, de jónak tűnt.

Így, hogy kimentünk a helyi focipálya körül, futottunk meg a a helyi utcában bringáztunk egy kicsit, és akkor én én innen kikerültem a városi versenyre, a megyeire, a megyeiről az országosra, és akkor ott már volt egy kis csapat, akik Sopronból mentünk, és akkor ott kiderült, hogy van ennek egy triatlon változata is, és hogy abból is van diákolimpia, és akkor tavasszal elvittek a triatlon diákolimpiára, És akkor alakult Sopronban egy triatlon csapat, aminek aztán azonnal részese is lettem, és így benne is ragadtam.

Tehát, hogy körülbelül 10-11 éves korom óta én én ebben ebben vagyok benne, és azóta is elkísér, és talán egy kezemel meg tudom számolni, hány szezon maradt ki, úgyhogy ez most már több mint 30 éve jelen van.

Nekem szélesebb egy picit ez a dolog.

Én Én az általános iskola első évében elvittek futballozni.

Igazából rá kellett jönnö, hogy nem vagyok egy nagy futballhetség.

Viszont a labdaérzékem az nagyon jó volt, és akkor és ez mindegy, hogy mekkora volt a labda.

Úgyhogy úgyhogy az alsó alsó és felső tagozatban is szerepeltem ilyen versenyeken, ahol kislabdadobás távolugrás meg valamennyi futás volt.

Aztán ebből megmaradt a labda, és tovább léptem mert mert szerettem azért a csapatjátékot is, és lett belőle kézilabda, és ez még mindig az általános iskolában.

Aztán a középiskolában még eljutottunk az ifi szintig.

Én a honvédban kézilabdáztam nagyon-nagyon sokáig, márhogy az ifi szintig.

És aztán itt egy picit derékba tört a sport számomra. jött a fiatalkor.

Kicsit kinéztem az életbe és és ilyen kis testépítés ilyesmi maradt meg így, hogy hogy legyen egy kis sport, de az csak egy ilyen hobbi szín, abszolút hobbi szinten.

És aztán 2000 12-ben adatott az, hogy le volt extra időm, és akkor nem tudtam vele mit kezdeni.

Mondom, akkor elmegyek futni, de az nem tudta kitölteni, mert nem tudtam sokat futni, csak ilyen 5 km volt úgy, úgy jól esőleg.

És ki kellett töltenem a maradéki időt, és akkor elmentem úszni, és mivel külföldön éltünk, így az adottság megvolt.

És ilyen két-három órákat úsztam a part közelbe füldugóval, szemüveggel, oda vissza, oda vissza.

Csak ezt csináltam meg ezt az 5-8 kéreket futottam.

És akkor mikor hazaköltöztünk, akkor utána utána nem volt nagyon lehetőségem az úszásra.

Vitte az időt a munka, de a futás azt szépen köré tudtam építeni a munkám köré, és akkor így így a futás megmaradt, és és akkor ebből lett a a félmaraton maraton, és utána pedig az ultrafutás, ami most már jelen van az életemben. >> És mi az, amire eddig titeket megtanított a sport? abszolút a fegyelem, a az önismeret, hogy tisztában legyek mindig saját magammal és a határaimmal.

És és azt hiszem, hogy hogy van egyfajta másfajta szeretete ennek, mint az élet más területén ez a sportszeretet.

Ez nagyjából így ez, amit én így most így hirtelen összekaparnék ebből.

Szerintem én is a fegyelmet mondanám első első helyen, mert hiába fiatalabb koromban azért nem voltam az élmezőnyben, de de hogy mindig ott ott voltam az edzéseken, és egyfajta egy ilyen elkötelezettséget igényelt meg, és és azért mindig meg megjelentem és ott voltam. illetve azt, hogy hogy mindent ki lehet bírni, [nevetés] hogy hogy fáj és és kellemetlen, de ha ott a cél, akkor igenis végig lehet bármit csinálni.

Ö igen, aztán vannak még gondolataim, de az már nem biztos, hogy a tanítást >> Ühüm. >> Na mik ezek a gondolatok?

Hát csak az, hogy hogy például, hogy ez emberi kapcsolatok, hogy hogy bárhol voltam a világban, hogyha ha triatlonra került a szó, akkor ezáltal mindig találtam barátokat, mindig találtam egy közösséget, amihez lehet kapcsolódni, és mindig befogadó közösséget találtam.

Úgyhogy ez ez egy nagyon jó dolog ebben. >> És hogyan definiálnátok így a sikert?

A siker fogalmát az mi nektek?

Én erről nem nagyon tudok konkrétumot mondani, mint siker.

Megélem a versenyeimet, de ez így így nem tudom ennyire kategorizálni, hogy hogy ez egy siker.

Ez egy ez egy ez egy folyamat, aminek a része vagyok, a része részese okozom és és változtat engem is.

De lehet, hogy majd hogyha talán azt mondanám, hogyha majd amikor vége lesz valamiért, a akkor tudok úgy visszatekinteni rá, hogy ez sikeres volt vagy sem.

Egyelőre még elfelé tendál a dolog, de valahogy így definiálnám ezt.

Ezt ezt valahogy nem tudom annyira konkretizálni.

Ugye van egy kézzel fogható része a sikernek, ami az eredmény.

Tehát amikor hogy hányadik [torokköszörülés] fokkára állsz föl a a dobogónak, haudnék, ha azt mondanák, hogy ez nem számít, mert én nagyon eredményorientált vagyok.

De nem voltam mindig ilyen, amikor elkezdtek jönnek jönni az eredményeim, és belekóstoltam abba, hogy hű, milyen jó az, amikor amikor fönnok a dobogón.

Hű, milyen jó, amikor én futok be elsőnek.

Akkor ugye ezt megéreztem, és és elkapott ez a ez a ez a lendület, és persze így így a siker az ez ebből a szemszögből is értelmezhető, és sokat is jelent számomra, de maga az, hogy hogy kitűztem egy célt és és mindegy, hogy most az hányadik hely, de ha én úgy érzem, hogy az a verseny jól sikerült, akkor igenis az egy sikeres verseny volt, vagy akár legyen az edzés, ha nem is a versenyekről beszélünk, de hogyha van egy kemény edzés és sikerült azt azt elvégezni, az legalább annyira jó érzés tud lenni, mintogyha ha befutok a célba. >> Szeretitek a felkészülés részét is ennek a ennek a sportnak, vagy maga a versenyzés az, ami ami éltett titeket?

Hát >> szerintem egyikünk se tudná azon a szinten csinálni, hogyha nem élveznénk.

Egyszerűen nem hát ahhoz, hogy hogy ilyen ilyen az ultrafutáson vagy a vagy ugye a triatlonban, hát az ráadásul még három különböző dolog, hogy hogy ahhoz rengeteg munka kell, hogy abban sikeres legyen valaki, hogyha nem szereti a munkát, amit amit le kell tenni napról napra, hétről hétre, akkor akkor ez ez nem egy minőségi, akkor nem lesz minőségi a munkája, és akkor nem lesznek eredményei, nem lesznek sikerei. az embernek.

Tehát itt szeretni kell azt, amit a az edzésbe érzel, hozod, viszed magaddal, megcsinálod, ahogy mondta Judit is, hogy hogy egy egy jó edzés az az akár fel tud érni egy egy versenyeredménnyel is, hogyha ha azt olyan jól tudod megcsinálni, és és a végén egy olyan olyan érzés jön.

Vannak ilyen abszolút vannak ilyen edzéseim.

Tehát abszolút abszolút >> persze van, amikor nem esik jól és nincs kedved kimenni, esik az eső, hideg van, a hátad közepére púp az egész, mégis kimész, aztán úgy jössz vissza, hogy há mégse volt ez a rossz.

A másik meg, hogy szerintem neked is, hogy hogy annyi edzés van, meg viszonylag régóta csinálod, hogy az az élet része, tehát hogy hogy nem jelent nehézséget sokszor, vagy nem is nincs p opció arra, hogy na most mit csinálok délután, hanem hogy annyira a a mindennapjaim része, életem része maga az edzés, hogy mintogy elmegyek dolgozni, vagy megcsinálom az ebédem, és akkor És akkor ott az edzésél után is ez van. [nevetés] >> Igen.

Tehát, hogy a idő időnek egy része az automatikusan nálam nálam egy picit más.

Én én én nekem elég jól tudom hozzáépíteni a az életem többi részét az edzésekhez.

Tehát nekem tényleg egy ilyen alapkő.

És akkor utána utána jönnek a már ugye a és ebben benne van az, hogy a a családra is igazítva az edzéseket, de hogy tényleg annyira a a az életünk része ez, mert mert máshogy nem lehet az ember nem tudja sikerre vinni a a a dolgát, hogyha ez ez nem válik az élete részévé. hogyha mérföldköveket kellene így megfogalmaznotok magatoknak így a az eddigi sportkarrieretek során, akkor akkor tudnátok mondani nekem egy-kett olyan akár versenyt, időszakot, ami ami úgy meghatározó volt ezen az úton, ameddig ameddig itt idáig eljutottatok? >> Hm.

Hát elég sok évet kell [nevetés] számba vennem így most már 32-t kábé.

De ha egészen visszamegyek gyerekkoromig, akkor talán az első mérföldkő ott volt nekem amikor amikor elkezdtem jól futni.

Én am körülbelül 17-8 éves voltam.

Én én ilyen késő né típus vagyok.

És addig a futás az nekem ilyen baromi szenvedés volt.

És aztán kábé így nem tudom egy pár hónap alatt azt kezdtem érezni, hogy egyre jobban megy, erősebb vagyok.

És akkor mit tudom én, volt egy mezei verseny, ahol lehagytam azt a csajt, akit addig mindig csak messziről néztem a hát és akkor fú, ez milyen jó.

És akkor akkor kezd valószínű akkor értem el egy olyan fizikális fejlettséget, hogy hogy kezdett jól menni a futás.

És akkor akkor így a 20-as éveimben ugye a triatlonban is elkezdtek jönni a az eredmények, és aztán a a egyre többször álltam korosztályos dobogón.

És aztán talán amikor a a budapesti Iron Man 70.3 volt, és akkor ott ott kvalifikáltam a világbajnokságra, ott az megint egy ilyen egy ilyen minőség és mennyiségbeli váltást jelentett az a felkészülésekben, és talán még mindig ebben a szakaszban vagyok.

Talán most kezdem ezt a szakaszt lezárni. >> Hát ugye nekem rövidebb a a futómúltam.

Én nekem az első mérföldkő az azt gondolom, és a legerősebb az az, amikor beléptem az ultravilágába.

Ezt csak távom. 2018-ban volt az első lehetőségem, vagyis hát adták a lehetőséget egy barátom, és egy 53 km-es versenyen, és ott olyan szenvedést és küzdelmet éltem át, ami ami rávilágított, hogy ki is vagyok, mit is keresek ebben a sportban, mire vagyok ott és akkor képes, és hogy látom ezt. és hogy láthatom magam ezt más ebben az egészben másként.

Ez igazából mostanra szűrőd szűrődött így le, de én akkor is tudtam, hogy az nekem óriási tanulság és tanítás volt, és ezt a mai napig is felemlegetem, mert mert tényleg egy sorsdöntő pillanat volt.

Bár abban a pillanatban azt gondoltam, hogy soha többet nem fogok futni, mert úgy ért véget számomra a verseny, de aztán másnap már kerestem az annál hosszabb távokat és így így egyre feljebb a kilométerekben folytattam.

Aztán a következő ilyen ilyen minőségi lépés az az, amikor valóban amit amit a Kurosz is mond, hogy hogy az ultra igazából az 24 óránál kezdődik.

És amikor legelőször elmentem és részt vettem egy 24 órás bajnokságon, az az meghatározó volt, mert egyrészt azért, mert mert sikeresen tudtam abszolválni és és első lettem azon a versenyen, és ez a verseny meghozta a lehetőséget egy másik versenyen való abszolút kvalifikációra indulásra.

Ez a spartatlom volt, és ez odáig tartott, hogy a sportatlon is nagyon-nagyon jól sikerült.

Tehát, hogy ennek volt egy ilyen vonzása, úgyhogy ez is egy ilyen blokk volt.

És hát a következő, mert ugye nekem három három ilyen mérföldkő van ezalatt a rövid idő alatt, az pedig amikor amikor ezt a távot meg tudtam duplázni.

Úgyhogy és még visszatérve egy pillanatra a sikerre, mivel mivel azt gondolom, hogy a a az én világom az körülbelül itt a 48 óránál az ultrafutásban ez egy határ számomra nagyjából, bár ki fogok próbálni ennél hosszabbat is még az idén, de azt gondolom, hogyha a sikerre vissza tudok térni, mint gondolatra, akkor akkor az idei célversenyemnek a jól ül és az lehet egy siker, akkor azt sikernek fogom biztosan abszolálni, [torokköszörülés] hogy a futómúltam eljutott eljutatott oda, hogy hogy ott egy olyan eredményt érhetek el, ha ez megtörténik.

Úgyhogy ez a 48 ezek a lépcsők voltak a belépés.

A 24 és a 48 óra ezek ilyen ilyen nagyon sarokkövei voltak az én futásomnak.

Nem volt túl sok egyikből sem.

És amúgy a célokat hogyan tűzitek ki?

Tehát hogy hogy tekintetek így a így a jövőbe?

Hogy találjátok meg azokat a versenyeket, meg azokat a célokat, amik belülről tényleg motiválnak titeket, amiért amiért oda beleteszitek ezt a kőkemény munkát? >> Ez nálad érdekesebb lehet, mert ugye mint triatlon, az triatlon, tehát ott ott ott ott az idő az, ami nem, hogy hogy hogy mit futsz, mert nálunk a így csak a futásban más is más is benne van.

Hát ott azt az elmúlt években a az volt a a cél, hogy tényleg adott távon egyre jobb eredményt érjek el, vagy legalábbis tartsam meg azt a mind idő, mind helyezésberi eredményt, amit az előző évben most az elmúlt években a 2023-ban csináltam én nagyon hosszú idő utána vagy piszkálódás után az első hosszú távomat ugye az is egy ilyen cél volt.

És most hát nem gondolkozom abban, hogy lesz még, de hogy nem is tudom ezzel mit akartam mondani.

Vesztettem a fonalat a fejemben, hogy átadom a szót, megkeresem a fonal végét.

Szerintem a futásban az a lehet, hogy én rosszul fejeztem ki magam a Juditnál, mert ott azért lehet akár dupla, tripla, nem tudom milyen Iron Maneket futni. >> Ja, az nem az én világom. >> De [nevetés] hogy de hogy a de hogy nálunk nálunk a a a szólófutásban és akkor nálam ez egy ez először ugye a távnövelése volt, hogy hogy el le tudok-e futni egy 100 km-t, 160-at.

Amikor ez amikor megvan, akkor pedig a ennek az ideje esetleg, hogy hogy és amikor már így elkezdődöttek a korosztályos első, második harmadik helyém, akkor akkor meg az volt a cél, hogy ha újra lefutom, akkor akkor ebben esetleg följebb lépni, az idő leszűkíteni, és akkor talán a dobogó magasabb fokára is föl tud állni az ember.

De ugye nálam ez a 48 óra, ez [torokköszörülés] két évvel ezelőtt lépett be a színre.

Úgyhogy azóta én egyszer futottam 48 órát, meg most lesz az idén majd 48 óra, úgyhogy korosztály,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A siker receptje: Szeretet nélkül nem megy!”

Miről szól ez az epizód: „A siker receptje: Szeretet nélkül nem megy!”?

A Pulzus Podcast vendégei Kolonika Judit, szenior női triatlonos és Nemes László, ultrafutó. Két különböző sportolói pályaív, de sok közös tapasztalat. Megosztják gondolataikat a sport mentalitásáról, sikereikről, kudarcaikról és az eddigi útjuk során szerzett tanulságokról.… Az epizód a Pulzus Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A siker receptje: Szeretet nélkül nem megy!”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koronika Judit.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A siker receptje: Szeretet nélkül nem megy!”?

Fő témái: sport mentalitás, triatlon, ultrafutás, siker.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A siker receptje: Szeretet nélkül nem megy!”?

Megjelenés: 2026. 04. 03.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pulzus-podcast/a-siker-receptje-szeretet-nelkul-nem-megy-ce9f1192

Több epizód a Pulzus Podcast-ből

  • Mi kell egy 24/48 órás ultrafotó világbajnoki címhez?

    A Pulzus Podcast e heti adásában Nemes László, aki 24 és 48 órás ultrafutásban korosztályos világbajnok és világcsúcstartó, valamint edzője, Erdélyi Nándi a vendég. László 56 éves…

  • Miért más a kezelés, ha sportol a masszőr?

    A Pulzus Podcast ENsportos adásában Darabos Dávid sportmasszőrrel beszélget Geri. Dávid elmeséli, hogyan lett sportmasszőr, IT-s háttérrel, és miért tartja hálásabb szakmának a ma…

  • Ne fuss bele ezekbe a hibákba! (2. rész)

    A Pulzus Podcast e heti adásában Kovács Viktor és Várdai Zsolt, az ENSPORT edzői folytatják a kezdő sporthibákról szóló beszélgetést. Az adásban olyan kérdésekre kaphatnak választ…

  • Fehér trikó a Tour de Hongrie-n

    Kárpáti Bálint, a Kőbánya Cycling Academy U23-as versenyzője élete első Tour de Hongrie-ján indult, ahol a legjobb magyarnak járó fehér trikót is viselhette. A versenyzővel és edz…

  • A dupla Ultrabalaton (#Projekt418) és a főtt rizs

    Boros Linda az első nő, aki szintidőn belül teljesítette a dupla Ultrabalatont (#Projekt418). Ebben az epizódban Linda és edzője, Erdélyi Nándor az Ultrabalaton teljesítésről, a d…

  • 24 órás vércukormérés a jobb sportteljesítményért

    Enyingi Vivien dietetikus beszél a 24 órás vércukormérésről, annak sportteljesítményre gyakorolt hatásáról, és a személyre szabott táplálkozásról. Az adásban más táplálkozási témá…

  • Online futóedző vagy algoritmus?

    Ebben a podcast epizódban a Pulzus Podcast házigazdája, Mózes Gergely az ENSport két edzőjével, Perényi Andival és Sinka Andrással beszélget az online futóedzési applikációk és a…

  • Ne fuss bele ezekbe a hibákba!

    Ebben a Pulzus Podcast adásban, melynek témája a futás, kerékpározás és triatlon tudományos megközelítése, az ENSPORT edzői, Kovács Viktor és Várdai Zoltán beszélgetnek Mózes Gerg…

  • Bikefit: placebo vagy teljesítményfaktor?

    A Pulzus Podcast ezen adásában a bikefit (kerékpár beállítás) fontosságát tárgyalják Szabó Csaba és Solymos Gábor, az ENSPORT szakemberei. Kiemelik, hogy a helyes beállítás nem cs…

  • INSCYD: teljesítménydiagnosztika, másképp

    Ez az epizód az INSCYD teljesítménydiagnosztikai rendszert mutatja be, amely új megközelítést kínál az állóképességi sportolók teljesítményének méréséhez és értelmezéséhez. Kiemel…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból