Tinnitus Napló

Hiányzó Másik

· PT10M29S

Összefoglaló

A Tinnitus Napló 80. epizódjában a műsorvezető Byung-Chul Han filozófus gondolatai alapján vizsgálja a teljesítménytársadalom és a pszichopolitika hatásait a mentális egészségre. Megbeszéli, hogyan vezethet a "képesnek lenni" parancsolata önkizsákmányoláshoz, kiégéshez és…

Röviden

Műsor
Tinnitus Napló
Megjelenés
2025. 07. 21.
Hossz
10 perc
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A múltkor az önmagunk elvásztésének finom művészetéről beszélgettünk.

Arról hogy a valódi béke néha abban ráélik ha elengedjük a fix elképzeléseket, a berögzült történeteket arról kik vagyunk.

Ma egy olyan témát hozok, ami elsőre talán nem tűnik közvetlenül kapcsolódónak.

De, ahogy Stephen West, a Philosophize This podcast házigazdája is mondja, a filozófia gyakran a legváratlanabb helyeken tárja fel a valóság mélyebb rétegeit.

Ma Byung- Chul Han dél-koreai filozófus gondolataiba merülünk el, hogy megértsük hogyan befolyásolja a modern társadalom a mentális egészségünket, és hogyan kapcsolódik mindez a tinnitus-hoz azaz a belső csend hiányához Képzeld el, a világ amiben élünk sokkal bonyolult, amit gondolnánk.

Régen az embereket főleg azzal irányították, hogy mit nem szabad megtenniük.

Szabályok, tilalmak és büntetések által.

Han szerint ma már nem ez a fő stratégia.

Ma sokkal inkább azzal irányítanak minket, hogy mit tehetnénk meg, mire vagyunk képesek Bármi lehetsz!

Hozd ki magadból a maximumot, ismerős??.

Így a kérdés az, ha ennyire szabadok vagyunk és ennyi lehetőségünk van, miért vagyunk mégis annyian kiégve, depressziósan és szorongva?

Miért érezzük hogy sosem vagyunk elég jók, és hogyan illeszkedik mindez a tinnitushoz Vajon a belső állondózóiunk erősít fel ezt a kényszert, vagy éppen a társadalmi nyomás miatt vallunk sebezhetőbbé a belső szajok iránt?

Mi van, ha a szabadsági illúziója egy újfajta kontroll?

Byung-Chul Han szerint a XXI. századi társadalom már nem a XX. század fegyelmező társadalma, amit a tilalmak és parancsok jellemeztek.

Ehelyett egy teljesítmény társadalomban élünk ahol a „nem szabad” helyet a „képesnek lenni” a meghatározó.

Az állampolgárok már nem fegyelmezett alanyok, hanem teljesítményújtó projektek, vállalkozók önmagukra nézve.

Elsőre ez a szabadság ígéretnek tűnik.

Bármi lehetsz, amit csak akarsz ezen a világon.

Abban a pillanatban, amikor a képesnek lenni parancsolattá válik, egy új belső kényszer alakul ki.

Ez az újfajta kontroll a pozitív hatalmon keresztül érvényesül.

Ahelyett, hogy valaki fegyvert szegezne a fejünk köz, azt mondva nekünk, mi mindent tehetnénk ha elég értékeseké és hatékonyabb tennénk magunkat.

Ezt Han pszichopolitikának nevezi, Foucault biopolitikájának kiterjesztéseként.

Az én végtelen maximalizálásának hajszolásában az emberek megőrülnek attól, hogy sosem elég jók, sosem tesznek eleget.

Ha egy pillanatra is leállnak a produktív munkával, bűntudatot éreznek.

A kiégés szindrómája, a depresszió, az ADHD és a narcizmus mind a teljesítménytársadalom termékei szerintük.

Ezek nem a tilalom, hanem a korlátlanul képesnek lenni okozta kudarcok.

A kiégésben szenvedő ember nem azért éget ki, mert nem akart semmit tenni, hanem mert mindenre képes volt.

Ez a fajta lelki infarktus, amelyet az Én kimerülése okoz a saját maga által kiváltott teljesítménykényszerre.

Az ember ilyenkor önmagával szemben kizsákmányolóval válik, ami sokkal hatékonyabb, mint a külső kizsákmányolás, mert a szabadság formájában történik, és nem okoz ellenállást.

Itt a kizsákmányoló és a kizsákmányolt egy és ugyanaz.

Han szerint a teljesítmény társadalom egy narcisztikus társadalom.

A narcizmus nem a szeretet formája, hanem az én túlzott felnagyításából fakadó Én túlzás.

A narcisztikus Én a saját képére esik, mint Narcissus a tóba.

A „lájk” kultúrája is a narcizmus formája, ahol folyamatosan megerősítést keresünk önmagunkra.

A narcisztikus ember képtelen másokra figyelni, mert túl elfoglalt saját magával.

Ebben az értelemben a narcizmus vak a másikra.

A modern életből hiányzik a másik jelenéte.

Aztán a másik különbözésége, negativitása a rájtett, a tökéletlen kifejezéssel írja le.

Az emberek túlságosan magukra koncentrálnak, és minden más a különbséget, a hibákat, a mélységet kiszűrnek.

A közösségi média és az internetes tartalmak felületes élményeket nyújtanak Rengeleg információt, de kevés valódi tudást, vagy megértést.

Így nincs időnk elmélyekedni gondolkodni a dolgok mélyén.

Han-t idézve: „Az egyformaság terrorja ma az élet minden területét érinti.

Az ember mindenhová utazik; mégsem tapasztal semmit.

Mindent lát; mégsem jut bepillantásig; információt és adatokat halmoz fel, mégsem szerez tudást.

Kalandokra és ingerekre vágyik, de mindig ugyanaz marad.

Online barátokat és követőket gyűjt, mégsem találkozik soha egy másik személlyel.” Ez a hiányzó másik vezet a kapcsolat és a szeretett válságához és fokozza az elszigeteltséget.

Az okostelefon is hozzájárul ehhez.

Han szerint ez egy digitális gyonószék, ahol önként adjuk meg magunkat a megfigyelésnek.

És figyelmet követelünk a megbocsájtás helyett.

Szinte minden ami az okostelefonnal kapcsolatos, összeegyezhetetlen az igazi gondolkodással és szabadsággal.

Han nem kínál apokaliptikus forgatókönyvet, hanem megoldásokat javasol.

A lényeg hogy vezessük vissza a másikat, a negativitást az életünkbe.

Elsőként Valódi odafigyelés gyakorlata.

Lassan ítélkezés nélkül hallgassunk meg másokat, úgy ahogy ők vannak.

Tegyük félre az egónkat és próbáljuk meg megérteni a nézőpontjukat ahelyett, hogy csak magunkhoz hasonlítanánk őket, vagy hasznot keresnénk benne.

Váljunk egy rezonancia kamrával a másik számára, hogy szabadon beszéljenek.

A második pont az örömteli, haszontalan dolgok.

Csináljunk olyan dolgokat, amelyek nem tesznek hatékonyabbá, vagy nem hoznak pénzt, hanem pusztán örömet szereznek.

Keressünk egyensúlyt a munka és a szabadidő között.

Han maga is híres arról, hogy kertészkedik kétkezi munkát végez és csendben ül.

Végül, számomra a legnehezebb, a csend... és az elmélkedés gyakorlása: a valódi gondolkodás ami megkülönböztet minket az állatoktól, a felszínes multitaskingtól, a lassításba és a mély elmélkedésben rejlik.

Kérdőjelezünk meg a gondolkodásmódunkat, és merüljünk el abban ami más, mint amit hiszünk.

Ez a stratégia segít leküzdeni a narcisztikus hajlamot, hogy mindig hatékonynak és produktívnak kell lennünk, és a kiégéshez vezető utat.

Ezzel az összefoglalóval úgy gondolom jól sűrítettem mit mond Byung-Chul Han.

Most érjünk rá a számunkra legfontosabb kérdése.

Hogyan kapcsolódik mindez a tinituszhoz?

Azt gondolom nem kell külön hangsúlyoznom.

A tinitusz egy allandó belső inger, ami könnyen a teljesítmény társadalom csapdájába terelhet minket.

A folyamatos bálső zaj elől, menekülhetünk a külső ingerekbe, a doomscrollingba, a túlzott produktivitásba, csak hogy ne kelljen szembenéznünk vele, ezzel a belső zajjal.

Ez felelősítheti a szorongást és a depressziót is.

Azonban Han üzenete és a Tinnitus-phronēsis koncepciója tökéletesen összecseng.

Ha megtanulunk lassítani, bevezetni a csendet, elfogadni a másikat, akár a tinituszunkat is, mint egy másikat a fülünkben, és nem csak a produktivitásra fókuszálni, akkor sokkal ellenállóbbá válhatunk.

A valódi belső béken nem abban ráélik hogy legyőzzük a tinituszt, hanem abban hogy teljes életet élünk zajjal együtt.

Ez mélyebb megértésehez vezet.

Szóval mit hiszünk magunkról a mai epizódból?

A modern világban a pozitív hatalom irányít minket.

A teljesítménytársadalom állandó önkizsákmányoláshoz narcizmushoz és mentális problémákhoz vezet.

A különbség, a mélység és az igazi kapcsolatok hiánya, amit a felületes technológia tovább erősít.

Byung-Chul Han azonban utat is mutat.

Vezessük vissza a másikat az életünkben.

Valódi odafigyeléssel, örömteli, haszontalan tevékenységekkel, csenddel és mély elmélykedéssel.

Ez a stratégia segít leküzdeni a narcisztikus hajlamokat és a kiégést.

De leginkább abban segít, hogy együtt éljünk a tinitusz-al.

A tinnitus ebben a kontextusban nem csak tehár, hanem egy lehetőség.

Ha tudatosan alkalmazunk ezeket mint Tinnitus-phronēsis gyakorlatokat, a lassítás, a csend, a másik akar a belső zajunk elfogadását és mélyebb elmékedést, akkor a belső szabadság felé haladhatunk.

Ami esetünkben a cél nem a zaj eltűnése, hanem a teljes élet zajjal együtt.

Ha ma csak annyit teszel, hogy nem próbálsz megfelelni.

Ha egy percig csak vagy, annélkül hogy hasznos lennél.

Már tettél valamit, amit a világ elfelejtett.

Két hét múlva jelentkezem újra.

Említett entitások

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hiányzó Másik”

Miről szól ez az epizód: „Hiányzó Másik”?

A Tinnitus Napló 80. epizódjában a műsorvezető Byung-Chul Han filozófus gondolatai alapján vizsgálja a teljesítménytársadalom és a pszichopolitika hatásait a mentális egészségre. Megbeszéli, hogyan vezethet a "képesnek lenni" parancsolata önkizsákmányoláshoz, kiégéshez és… Az epizód a Tinnitus Napló című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 21..

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hiányzó Másik”?

Megjelenés: 2025. 07. 21.. Hossz: 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tinnitus-naplo/hianyzo-masik-fff95463

Több epizód a Tinnitus Napló-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból