Tudatos történetek

🍜 ÉLETízesítő: Hogyan találd meg a saját válaszodat - vendégem Czirják Tamás

· PT49M6S

Összefoglaló

Czirják Tamás, az Életízesítő megalkotója és segítő, arról beszél, hogy az élethez való játékos hozzáállás hogyan segíthet az önazonosság megtalálásában. Az interjú során szó esik a komfortzónán túli felfedezés fontosságáról, az önmagunk megismerésének útjáról, és arról, hogyan…

Röviden

Műsor
Tudatos történetek
Megjelenés
2026. 02. 26.
Hossz
49 perc
Szereplők, említett nevek
Czirják Tamás, Böröcz Tamás
Témák
önismeret, önazonosság, komfortzóna, életfilozófia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Nagyon gyakran megkérdezek embereket, [zene] hogy kicsoda ő valójában?

Ennél a következő kérdés, [zene] hogyha például hölgyeket kérdezek, hogy mitől érzed magad nőnek?

És akkor így nagyon-nagyon sokszor kiakadnak a szemek, hogy hú, hát ezt [zene] ezt ő most nem tudja megmondani.

És hogyha ha valaki el akar indulni ezen az úton, akkor [zene] szerintem egyetlen egy dolgot tegyen tisztában, hogy ki is ő valójában mit is akar.

Mert attól, [zene] hogy nézzük az edzéstervet, nézzük azt, hogy hogyan kell azokat a dolgokat, skilleket tenni, amit felsoroltál, azzal nagyon könnyen olyanná válhatunk, aki a másik.

Töltsd meg a napodat inspirációval. [zene] Videók, tippek, podcastok, mindent egy helyen.

Töltsd le az eventomi appot iOS-re, és fedezd fel még ma, mi motivál téged? [zene] Én Börc Tamás vagyok.

Ez pedig a tudatos történetek.

Sziasztok, én Börös Tamás vagyok.

Ez pedig a Tudatos Történetek podcast következő része.

És mai vendégem Cirják Tamás, aki a segítői szakmában tevékenykedik. elsősorban, és megtaláljátok őt úgy, hogy életízesítő.

Nagyon tetszik ez az ilyen enyhémáthallásos szó összetéte, és nem mellesleg az érzelmeséknek az írója.

Szóval készüljetek fel egy önismereti utazásra.

Az élet nevű játékról fogunk beszélgetni.

Köszöntelek itt a podcastban. >> Köszöntelek, Tomi.

Na hát ahogy ezt a két szót így ízlelgetem, azért ebből egyből felötlik bennem, hogy hogy ez egy ilyen játékos hozzáállás az élethez, és talán egy olyan üzenetet is hordoz nekem, mint első hallónak, hogy ezt az életnevő játékot azért nem kell feltétlenül annyira komolyan venni.

Ezt te is így gondolod, vagy ezért született meg ez a fogalomrendszer?

Mondjuk így >> maximálisan egyetértek az első meglátással.

Történet, hogy az egész hogy indult.

Én egy ideig csecsemi otthonban dolgoztam a gondozó és elküldtek egyszer oltásért és elmentem oltásért, de ahogy ő szólt a barna falevelek között beleléptem egy lyukba, és elszakadt a a bokaszallagom.

És akkor volt az otthoni rehabilitáció, ahol azt mondták, hogy igen, Tamás, le kell menni, járatni kell.

És ahogy így sétáltam, sétáltam, mert nagyon régóta bennem volt egy cikk a az ételizesítőkről.

És azon gondolkodtam, hogy hú, ezt már meg kellene írni, mert hogy az ételízesítők nem igazából egészségesek, nem jók.

És így mantráztam magamban, ételizesítő, életízesítő, te jó ég.

És akkor belém villant az, hogy amit én az életben szeretnék csinálni, az az, hogy életeknek olyan ízeket adjak, amit amit eddig ők nem éltek meg, amik bennük volt, de egyszerűen körülmények, a neveltetés nem engedte megélni azt, ami bennük van.

És az egész ami még hozzákapcsolódik egy kollégámnak a tapasztalata, gyerekkorában mindig jött a fagy is, a klasszikus csoki vanília puncs.

És még mindig ezt ette, ezeket ette.

Hát egyszer gondolta a felnőtt fejjel, hogy valami különleges fagyit fog enni, és nem jött be neki, és utána megfogadta, hogy biztostól ne mozduljunk, és alapvetően a vanília puncs és csokoládé fagyit ette utána is.

És elgondolkodtam rajta, hogyha olyan sok íz van, akkor miért miért ne lehetne kipróbálni ízeket?

És it utána ezt át tudtam csatolni ahhoz, hogy a az életben is annyi dolog van, és nagyon nagyon sokszor egy dobozban élünk, nagyon sokszor csak az ismerősbe bízunk, de milyen az, amikor megkóstolunk új dolgokat?

Tehát amikor életemben először olívabogyót ettem, azt mondtam, hogy ezt nem tudom, hol találták ki, de nem kellene errőltetni. viszont az egyik legjobb dolog, amit amit fogyasztok manapság, mert nem rossz íze van, hanem különleges, >> és meg kell hozzáérkezni. >> És meg kell hozzáérkezni.

És amikor az életízesítés van, tehát amikor foglalkozok emberekkel, akkor mindig szeretném őket egy picit kijjebb lökni a komfortzónájukból, a dobozból kikukucskálni, ha kell, akkor támogatni, mert a csodák a komfortzónán kívül vannak.

És ez az íz, amibe, amivel jó az életet élni.

És ez a segítői szándék, ez már, hogy visszaemlékezel akár gyerekkorban is ott volt, akár így az emberi kapcsolataidnál, vagy akkor még nem tudom, ügyvéd, mérnök szerettél volna lenni, és akkor volt valami jót, és mondjuk ez egy váltás vagy egy önismereti esemény miatt alakult.

Így >> klasszikusan mozdonyvezető és űrhajós akartam lenni, tehát ez ez így megvan.

Arra emlékszem, hogy amikor Balatonban voltam gyerekkoromban, akkor akkor mindig megmentettem a bogarakat, tehát Katica bent van a víz közepén, és akkor Újhegy és ki sétálni vele.

Nagyon érdekes volt, hogy egy nagyon jó barátom is pont ugyanezt tette.

De az igazi változás az akkor történt, amikor 19 évesen lassan a felnőtt korba léptem.

Elvesztettem egy nagyon jó barátságot, és akkor kezdtem el foglalkozni magammal, hogy igazából mi van, mi van mögötte, mi az, amit hoztam, mi az, amit rosszul csinálhatam, és mi az, amit jobban tehetek.

És akkor ez a 30 éves út, ez egy ez egy nagyon gyönyörű utazás. nagyon sok huppanóval, nagyon sok kaptatóval, nagyon sok a csúcsról körbe tudok nézni élménnyel.

És ahogy így értem, ahogy így idősödtem, egyre inkább látom azt, hogy ez a segítői dolog, ez mi?

Nem az a klasszikus, amikor valaki nagyon rosszul van, és akkor te majd megoldod, hanem hogyan tudod, hogyan tudom kihozni úgy belőle azt, ami benne van, hogy ő saját maga tapasztalja meg, saját maga éli meg és saját magára büszke.

És így a saját szakmai életemben is így így meg kellett érni ahhoz, hogy hogyan lehet ezt még jobban csinálni.

Tehát nem erre a pályára készültem.

De most az emberi lélekkel lelkekkel való találkozás az egy az egy hihetetlen élmény.

És szerinted ez az élet nevű dolog, ez mitől lesz igazán ízes, vagy mi az, amiket tehetnénk, de nem teszünk?

Most persze egy ilyen nagyon általános kérdésnek tűnik, meg nem is feltétlen lehet rá így válaszolni, hiszen nagyon sok egyéni út van.

De hogy akár a te nézőpontodban, vagy a te életedben mitől mitől jönnek elő azok az ízek. >> Ühüm.

Legjobb barátom Gerner Andrással, amikor így világmegváltó gondolataink vannak, akkor nagyon sokszor eszünk bejutó azt, hogy mi az élet értelme.

Nem is biztos, hogy meg lehet válaszolni.

Nem is biztos, hogy jó másoknak a válasza.

De mégis egy idézet adta nekem azt az alapot, ami ami nagyon sokat jelent.

És ez az volt, hogy a az élet értelme az, amit te beleteszel.

Az életnek nincsen talán általános értelme, meg nincsen olyan, hogy amikor amit én elmondok, hogy ez nekem jó, az akkor neked is jó lesz. vagy akár a férfiak, nők között is van egy hatalmas különbség, vagy akár korosztályba is.

Tehát a gyerekek és az idősek én azt találtam legjobb megoldásnak, hogy meg kell találnia mindenkinek azt, hogy mi az ő életének az értelme, mit szeret tenni, mi az, amit ő boldoggá teszi, hol tud fejlődni, és mi az, amit mondjuk el kell kerülni.

Hogy ez a saját életemben hogy jelent meg? nagyon sokat ö kerestem, és amikor eljutottam arra a pontra, hogy meghallgattam ezt, kérdeztem attól, nagyon kíváncsi ember vagyok, tehát nagyon szeretek beszélgetni és nagyon szeretek a dolgok mélyére látni.

El kellett egy idő után jutnom oda, hogy Tamás, mi a te saját válaszod?

Kíváncsiságom megmaradt, de emellett ne azt kutassam, hogy más mit élt meg.

Ne azt kutassam, hogy más hogyan csinálja, hogy dönt jól, hanem egyszerűen mi az én saját válaszom rá.

Ha én meg tudom válaszolni a saját kérdéseimre, a saját válaszaimat, akkor igazán jól tudok élni, igazán jól tudom a dolgaimat irányítani.

És ez a felszabadultság, hogy nem függök ilyen szempontból másoktól.

Ez adta azt a löketet, amikor kipróbálhatom, tesztelhetem elbukhatok bocsánatot kérhetek, örülhetek, mert nekem tudom, hogy ez jó.

És nem azért jó, mert a másik azt mondta, hogy ez belefér.

Tehát egy olyan tudatosság, egy olyan önazonosság, ahol az ember, vagyis én benne általánosságban fogalmazzak, otthon van.

És ez az én életemnek az íze, és én szeretem a a csípős ételeket, akkor az nekem jó, de nem kell az asztalnál mindenkinek csípős ételeket enni. >> Viszont kipróbálom az édeseket is, merthogy kíváncsi vagyok, hogy a másik hé milyen.

Hogyha ez fontos és jó, akkor beépíthetem, de ne azért akarjak édességet enni, mert mindenki az asztalnál édeset eszik.

És egy számtalan íz van, számtalan élmény.

Jó ezt, hogyha az ember saját maga éli meg és tapasztalja. >> Aki követi a podcastot, vagy engem egy ideje, az az szintén tudhatja, hogy nekem is volt egy ilyen váltásom, mert én közgazdászként dolgoztam évekig, és akkor utána lett ez a teljesen másfajta élet.

És a tapasztalatom akkoribból az, hogy ez abszolút egy ilyen befelé vezető keresés.

Tehát, hogy talán láthatjuk azt manapság, hogy nagyon sokan tényleg küzdenek azzal, hogy nem jó a munkahely, nem tudom, ki vagyok, nem tudom, merre tartok.

És erre az egészre rárakódik egy olyan, hogy ott a social média, külsőségek, kint keresett valóságok, és talán a külső körülmények sem könnyítik meg azt, hogy a mi útunk jobban vezessen befelé.

Így a mindennapi munkád során mit tapasztalsz, vagy hogy lehet megkönnyíteni azt a fajta utat, hogy oké, picit nyugodjunk, meg nap végén befele figyeljünk.

Nem kell feltétlenül a hegytetőn meditálni, hanem már lehet, hogy elég, ha éppen a Facebookot és az Instagramot mondjuk félretesszük egy negyed órára.

De hogy szerinted hogy lehet ezen ügyesen elindulni, hogy amúgy megtaláljuk a mi ízünket? >> Ühüm.

Hú, ez egy zseniális és egy nagyon nehéz kérdés. egybe.

A történet onnan kezdődik, hogy kommunikációt oktattam Pécsi Tudományi Egyetemen, és fiatalok voltak ott.

A mindenki nagyon erős és nagyon csinos volt, de az egésznek annyi volt a lényege hogy amikor ki kellett jönni, akkor akkor olyan, mintogyha levették volna a lélegeztetőgépről, hogy én.

És amikor oktattam, mindig arra törekedtem, hogy olyan módon adjam át a tudásomat, ahol ők nem hallgatók, hanem résztvevők.

És ez azt jelentette, hogy táblánál rajzoltam.

Következő lépés mindenképpen az volt, hogy volt egy kis videó, tehát a mai fiatalság vagy a mai létbe vizuálisan működünk.

Tehát megerősítettem azt, amiről magyaráztam, és akkor utána a harmadik lépésben meg a gyerek és játszok el.

És volt egy kedves hölgy Blanka, aki akitől megkérdeztem, hogy kijönné bemutatkozni.

Nagy nehezen kijött és úgy nagyon-nagyon zavarba elmondta azt a stander dolgot, hogy szeretek sportolni, zenét hallgatni, bla bla bla bla.

És mondtam neki, hogy figyelj, Blanka, van még három szünetünk.

A megtanítsalak arra, hogy hogyan kell határozottan kiállni és beszélni, bemutatkozni.

Kicsit gondolkozott és azt mondta, hogy jó.

És akkor elmondtam neki a következő szünetig, mi miben készülj fel, hogyan készülj föl arra, hogy bemutatkozol.

És a következő szünetnél kijött, és bemutatkozott nagyon határozottan.

Nagyon-nagyon büszke volt az osztálya rá.

És a következő szönben viszont kiköltem, és azt mondtam az osztálynak, hogy figyelj, ha visszajön, akkor mindenki beszélgessen a pattársával, és ne figyeljenek rá.

Blanka bejött, bemutatkozott nagyon jól, de senki nem figyelt rá.

És akkor kérdezem, Blanka, hogy miért csinált, vagy hogy ért az első, hogy hogy érezted magad?

És mondta, hogy nagyon rosszul.

És mondtam, de miért csináltad akkor?

Hát, mert azt mondta a tanár úr, és így mondom, oké, jó, na akkor ez az a szitu, ahol ki kell lépni a komfortzónából, és elmondom, hogy mit tegyél, hogyha bejössz az utolsó szünetben, akkor megszerezd a figyelmüket, és nagyon stabilan ott legyél.

És a negyedik szünetnél megtette.

És itt fogalmazódott meg bennem az, hogy alapvetően nagyon gyakran úgy beszélgetünk, hogy nem halljuk a másikat, vagy nem figyelünk a másikra.

És mivel kommunikációs képesség fejlesztő vagyok, nagyon jó fülem arra, amikor kérdezek valamit, és nem arra válaszol, vagy mesélek valamit, és látom, hogy nem figyel, és ilyenkor mindig kicsit óvatosan odacsípve, hogy akkor de hallottad, hogy mit mondtam?

És akkor jaj, jaj, jaj, ja nem, bocs.

Tehát akkor mondom, mire válaszoltál?

És hogy annyira szépek ezek a helyzetek, mert ilyenkor nem az van, hogy akkor te nem is figyelsz rám, hanem az van, hogy próbálom vissza csavarni a jelenbe arról, hogy figyeljünk egymásra.

És persze az én feladatom, amikor valakivel beszélgetek, hogy ő azt érezze, hogy tényleg őt hallom.

Nem javítani akarom, nem megítélni, hanem csak figyelni rá.

És hogyha valaki el akar indulni ebbe az irányba, én azt mondanám, hogy egyetlen egy dolog dolgot gyakoroljon be, hogy ott van, ahol van, azt teszi, amit tesz akkor, amikor teszi.

És vannak a multiteskénk hazugsága, hogy gépelek közben szól hátul a zene, és még >> még tévét-t is nézek talán. >> És tévé is van.

Tehát hogy és közben még lehet, hogy kajálok, tehát hogy mindent egyszerre csinálunk, és így nincs meg annak a az érzete, hogy ott vagyok abban, akkor, amit teszek. >> Hát, mert gondolom a figyelem is mondjuk persze egyénenként elhetér, de mondjuk ennyi. >> Igen. >> Tehát azt hiába csinálok öt dolgot, az nem lesz ötször ennyi, hanem darabolódik.

És ebbe a csapdába szerintem nagyon sokan beleesnek.

És közben nagyon sok >> és nagyon sok energia átugrálni egyik feladatról a másikra. >> Úgyhogy a nem mondom, hogy könnyű. [nevetés] Nem mondom, hogy én se szoktam elcsúszni, hogy például a vacsora közben még meghallgatok valamit, de egyszerűen hihetetlen élménye van annak, hogy ott vagyok.

Tehát, hogyha valaki például egy sorozat nézés közben eszik, akkor nem tudom, hogy érzi-e azokat az ízeket, amiket eszik, vagy nagyon-nagyon sok ilyen zavaró tényező van, amikor nem éljük meg, amiben vagyunk.

És így nagy kérdés nekem, hogy habzsoljuk a az ingereket, de fogalmunk sincs, hogy mit, vagy valamit nagyon-nagyon mélyen megélünk.

De az egy nagyon nehéz folyamat.

Tehát valamibe belemélyülni az annyi dolog van, annyi mindenről lemaradhatok, hogyha nem követem a dolgokat.

Viszont úgy érzem, hogy a a kommunikáció az élet alapja.

Azok az emberek, akik tudnak kapcsolódni, meg megértik a másikat, figyelnek magukra, azok olyan minőségi és mély életet tudnak élni, ami ami sokkal…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „🍜 ÉLETízesítő: Hogyan találd meg a saját válaszodat - vendégem Czirják Tamás”

Miről szól ez az epizód: „🍜 ÉLETízesítő: Hogyan találd meg a saját válaszodat - vendégem Czirják Tamás”?

Czirják Tamás, az Életízesítő megalkotója és segítő, arról beszél, hogy az élethez való játékos hozzáállás hogyan segíthet az önazonosság megtalálásában. Az interjú során szó esik a komfortzónán túli felfedezés fontosságáról, az önmagunk megismerésének útjáról, és arról, hogyan… Az epizód a Tudatos történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „🍜 ÉLETízesítő: Hogyan találd meg a saját válaszodat - vendégem Czirják Tamás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Czirják Tamás, Böröcz Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „🍜 ÉLETízesítő: Hogyan találd meg a saját válaszodat - vendégem Czirják Tamás”?

Fő témái: önismeret, önazonosság, komfortzóna, életfilozófia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „🍜 ÉLETízesítő: Hogyan találd meg a saját válaszodat - vendégem Czirják Tamás”?

Megjelenés: 2026. 02. 26.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-tortenetek/eletizesito-hogyan-talald-meg-a-sajat-valaszodat-vendegem-czirjak-tamas-1e6c4f60

Több epizód a Tudatos történetek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból