Édesebb Napokért

✨ Én vagyok a felelős a boldogságomért ✨Podmas 4 ✨

· PT7M14S

Összefoglaló

Ebben a részben a műsorvezető arról beszél, hogy az ember felelős a saját boldogságáért és életéért. Elmondja, hogy sokáig külső tényezőktől várta a boldogságot, másokat hibáztatott a problémáiért, de rájött, hogy csak ő maga tud változtatni a helyzetén. Az önfelelősség…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 12. 04.
Hossz
7 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
önfelelősség, boldogság, életvezetés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[harang][zene] Üd újra itt és köszöntelek az idei évi podmásorzatom következő részében, ahol megosztok 24 olyan tanulságot, amit az elmúlt 24 éven tanultam.

A mai tanulság az nem más, mintogy te vagy a felelős, vagyis hát én vagyok a felelős a saját életemért és a saját boldogságomért.

Ezt alapvetően szerintem mindenkinek egy kicsit nehéz megemészteni, vagyis hát nekem egy kicsit nehéz volt, mert hajlamos voltam.

Hajlamosak vagyunk szerintem többen is sokszor így a problémáinkat másokra hárítani, hogy mások miatt alakult ez rosszul.

Másokat hibáztatunk azért, hogy nem vagyunk boldogok, azért, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.

De valójában, hogyha jobban belegondolunk, akkor igenis vannak dolgok, amire nincs rá hatásunk.

Viszont arra, hogy mi hogy reagálunk különböző dolgokra, arra igenis van rá hatásunk.

És igazából csak szeretnék egy kicsit még visszamenni a gondolatmenetem legelejére, hogy volt idő, amikor tényleg mindig azt vártam, hogy valami fog történni az életemben, aminek hatására majd boldog leszek.

Hogyha majd lesz egy párkapcsolatom, akkor majd boldog leszek.

Hogyha megkapom azt a bizonyos álommunkát, akkor majd boldog leszek.

Hogyha segít XY megoldani a problémámat, akkor majd meg fog oldódni, és akkor majd boldog leszek.

De azért, mert ültem ottett kézzel és igazából panaszkodtam, ott értelemszerűen nem oldódott meg semmi, csak igazából saját magamat húztam lejjebb és lejjebb.

És sokáig ebben éltem, és így lassan kezdtem rájönni arra, hogy azzal, hogy igazából mindig mást várok, azzal a saját erőt veszem ki a saját kezemből, mert onnantól kezdve nem én irányítom az életemet, nem én vagyok az életemnek az írója, hanem valaki másnak a kezébe adom igazából a ceruzát.

És aztán rájöttem, hogy senki nem fog jönni, senki nem fog megmenteni, senki nem fog segíteni kiütni mondjuk az evérzavar gyógyógyulásomból.

Nem lesz az, hogy bekop valaki, és azt mondja, hogy akkor most átveszem a kis puttonyodat, mert ez nem így működik.

Nem fog becsöngetni senki az ablakon, és átadni neked azt tálcán azt, hogy tessék, itt van az álloméleted, mert ezért csakis te tudsz tenni, mert az az ember, akire várok, hogy bekopogtasson az ajtón, és átadja nekem azt, amit szeretnék, az az ember már itt van, mert az az ember én vagyok.

Én fogom megvalósítani azt, amit szeretnék.

Nem fogja senki más helyetten megoldani.

És ez ijesztő tud lenni, mert abban a pillanatban ugye, hogy átvállalom ezt az egészet, abban a pillanatban, hogy realizáltam ezt, ez egy felelősséggel is jár.

De igazából úgy vagyok vele, hogy vállalom a felelősséget, mert a nap végén tényleg én szeretném alakítani az életemet, és nem akarom, hogy másra alakítsa helyettem az én életemet, mert tényleg azzal csak egy bábú vagyok igazából a szaktáblán, de én nem szeretnék ez lenni, akit mozgatnak.

Én szeretném irányítani a dolgokat.

És rájöttem arra, hogyha valami nem tetszik az életemben, valamin változtatni szeretnék, az csak úgy fog működni, hogyha tényleg változtatok is rajta.

És tényleg, hogyha egy kicsit ilyen konkrétabb példát szeretnék mondani, emlékszem, hogy amikor végeztem a gimnáziumba, és elköltöztem a otthonról, külön költöztem ugye azzal, hogyha valaki elkezd egy saját háztartást vezetni, azzal újabb felelősségek lépnek az életében, újabb dolgokkal kell megbirkózni, amivel az eddigi életében nem kellett.

Például ilyen az, hogy be kell fizetnem a csekkeket, be kell adnom az adóbevallásomat évvégén, miután már ugye elkezdtem dolgozni.

Szóval nagyon sok olyan dolog volt, amikor csak így álltam, hogy mondom, ezt így tényleg nem tudom, hogy hogy kell megcsinálni.

És emlékszem, hogy az első időben folyamatosan csak panaszkodtam.

Igazából hallogattam azt, hogy ezt ugye megoldjam ezt a feladatot, vagy ezeket a feladatokat, és panaszkodtam, hogy hát, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, merthogy az iskolában ezt nem tanították meg, és hogy mennyire rosszul van kialakítva a rendszer, merthogy igazából az életre nem tanítja meg a gyerekeket, ami amúgy mellékesen továbbra is szerintem így van, de most nem ez a lényege annak, amit szeretnék mondani, hanem attól függetlenül, hogy ez most így van, ezen nem tudok változtatni. hogy nem tudom megváltoztatni azt, hogy az adott pillanathoz képest évekkel ezelőtt milyen információkat kaptam meg, és miket nem.

Abban a pillanatban azt tudom tenni, hogy akkor ugye senki nem fog bekopogtatni az ajtón, és azt mondani, hogy itt van a válasz a kérdésemre, hanem akkor nekem kell lépnem, nekem kell keresnem, nekem kell választ keresnem a kérdésemre senki másnak.

Sokáig áldozatként éltem, feltettem magamnak nap mint nap azt a kérdést, hogy miért pont velem történik ez?

Miért nem lehetek ott, ahol más van?

Miért nem lehet nekem is olyan életem, mint másoknak?

Mikor leszek már én is boldog?

És aztán tényleg ebben a szituációban is ismét felelősséget kellett vállalnom a boldogságomért, mert tényleg rajtam múlik az, hogy hogy látom a világot, rajtam múlik az, hogy milyen döntéseket hozok, hogy hogy kezdem el a napomat, hogy milyen rutinokat építek bele az életembe, hogy kikkel veszem körülmamat, hogy kiket priorizálok, vagy miket priorizálok, és hogyan alakítom az apró szokásaimat nap mint nap.

Ez csakis rajtam múlik, nem máson.

És abban a pillanatban, hogy tudatosítottam ezt az egészet és felelősséget vállaltam ezért az egészér, abban a pillanatban hihetetlenül nagy erőt éreztem magamban.

És persze az erő mellett azért benne nem volt egy kis félelem is.

Féltem a kudarctól, féltem attól akár, hogy mit fognak gondolni rólam mások, féltem attól, hogy hibázni fogok, és féltem attól, hogy ekkora felelősség van rajtam.

De valamilyen szinten szerintem pont ez is szép az életben, hogy és ez is a bátorságunkat mutatja, hogy annak ellenére is teszünk lépéseket, hogy hogy félünk.

És szerintem ez ez nagyon szép dolog, és nagyon-nagyon fontos.

És most már tudom, hogy én magam fogom megváltoztatni az életemet.

Én magam fogom alakítani az életemet.

Senki más, nem más, hanem én magam, és képes vagyok rá.

Képes vagyok úgy alakítani, ahogy én szeretném.

És hogyha neked is kell ez a kis motiváció és ez a kis gondolat, hogy veled menjen, akkor szeretném, ha tudnád, hogy veled ez ugyanígy van.

És nem kell, hogy várj senki másra.

Nem kell, hogy várj valakire, hogy betoppanjon az életedbe, mert az az ember, akinek meg kell érkeznie, az a kezdettől az első pillanattól kezdve ott van veled, mert az te vagy.

Mert bármit meg tudsz csinálni, amit a fejedben elképzelsz.

Tényleg a legmerzebb álmaidat is képes vagy megvalósítani, csak hinned kell magadban, és tényleg legyél te az életed írója.

Ne add ki a ceruzát a kezedből, és minden, ami ahhoz kell, hogy változtass, és hogy egy jobb életed legyen, az már benned van.

Már ott van benned, biztos vagyok benne.

És igazából szeretném ezzel a gondolattal le is kerekíteni a mai epizódot.

Remélem, hogy hasznosnak találtad és tetszett.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál ebben az [zene] epizódban.

És ha esetleg ma még nem mondta volna neked valaki, akkor szeretnélek emlékeztetni arra, hogy hihetetlenül szeretlek.

Nagyon büszke vagyok rád, és kívánom [zene] azt, hogy legyen szuper édes napod.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨ Én vagyok a felelős a boldogságomért ✨Podmas 4 ✨”

Miről szól ez az epizód: „✨ Én vagyok a felelős a boldogságomért ✨Podmas 4 ✨”?

Ebben a részben a műsorvezető arról beszél, hogy az ember felelős a saját boldogságáért és életéért. Elmondja, hogy sokáig külső tényezőktől várta a boldogságot, másokat hibáztatott a problémáiért, de rájött, hogy csak ő maga tud változtatni a helyzetén. Az önfelelősség… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨ Én vagyok a felelős a boldogságomért ✨Podmas 4 ✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨ Én vagyok a felelős a boldogságomért ✨Podmas 4 ✨”?

Fő témái: önfelelősség, boldogság, életvezetés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨ Én vagyok a felelős a boldogságomért ✨Podmas 4 ✨”?

Megjelenés: 2025. 12. 04.. Hossz: 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/en-vagyok-a-felelos-a-boldogsagomert-podmas-4-5c697a9d

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból