Égéspróba Podcast

Vedd ki a melót a karácsonyfa alól! - Égéspróba Podcast #04 X Lippai Roland

· PT50M59S

Összefoglaló

Lippai Roland, life és karrier coach, és az Égéspróba podcast házigazdája arról beszélgetnek, hogy a vállalkozók és munkavállalók gyakran képtelenek kikapcsolni az év végi ünnepek alatt. A vendég szerint az egész éves magas fordulatszámról hirtelen átkapcsolni ünnepi üzemmódba…

Röviden

Műsor
Égéspróba Podcast
Megjelenés
2025. 12. 08.
Hossz
51 perc
Szereplők, említett nevek
Lippai Roland
Témák
vállalkozók, munkavállalók, kiégés, karácsony
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

12 hónapból alsó hangon 10et egy nagyon magas fordulatszámon gyakran kicsekkolás szabadság vagy rosszul eltöltött szabadságggal töltünk el ebből a fajta 100-as fordulatszámból hirtelen december 23-án befékezni és 24-ére megérkezni lelkileg, mentálisan és akár fizikailag is ez egyébként lehetetlen.

Ebből van az a feszkó, amit mondtál.

Van olyan, hogy december 24-én még válaszolni kell egy ügyfélnek az emailére.

És hogyha valaki azt gondolná, hogy ezt a a vállalkozók vagy a munkavállalók többsége ezt önként dalolva és örömmel teszi, akkor azt téved.

Ezek nagyon-nagyon kellemetlen, nagyon rossz helyzetek és nagyon mély dilemmák tudnak előjönni ilyenkor, hogy akkor most valójában mit csináljak, melyik döntésemnek mi lesz az ára.

Ugye ha válaszolok, annak is van egy következménye és van egy eredménye.

Ha nem válaszolok, akkor annak is van egy következménye, egy eredménye, vagy akár egy ára is. tudjuk azt, és tényleg úgy tudjuk, hogy tudatosítsuk is magunkban azt, hogy hogy mi egyébként minden minden tőlünk telhető létező háttérfeladatot vagy admin feladatot elvégeztünk, akkor az nekünk már tudat alatt is, de ak de jó, hogyha kihangosítjuk, van hogy ki kell hangosítanunk magunknak, amikor szorongunk emiatt, hogy tehát én mindent elterveztem már januárra, biztonságban vagyok, pontosan tudom, hogy mikor mi fog történni, pontosan tudom, hogy mit hagyok magam mögött ebben az évben.

Pontosan tudom, hogy most jelenleg miben vagyok benne, és pontosan tudom azt, hogy mit fogok csinálni akkor, amikor újraindul az élet munka szempontjából.

Sziasztok kedves égéspróbázók.

Nagyon sok szeretettel köszöntelek benneteket az Égést Próba podcast legfrissebb adásában, ahol visszatérő vendégem van, Lippai Roland, live és karrier coachs, ultrafó.

Szia Roland! >> Üdvözöllek és üdvözlök mindenkit, aki nézi vagy hallgatja ezt az adást.

Nagyon örülök, hogy itt vagy újra.

És hát közeledik ugye a karácsony, közelednek az ünnepek, úgyhogy nem véletlen, hogy most találkozunk, mert azért legyünk őszinték, mi vállalkozók hajlamosak vagyunk arra, hogy persze azt mondjuk, hogy majd karácsonykor pihenünk satöbbi, de azért stikába odanézünk az emailre, megnézzük, hogy hátha valaki érdeklődött valamiért, és nem biztos, hogy le tudjuk tenni a munkát ezekre a hetekre, vagy akár ezekre a napokra is. [horkantás] Szerinted mennyire jellemző forgatókönyv ez, hogy egyszer csak így beesünk a karácsonyfa alá? >> Általános tapasztalat, de akár még a saját életemből is mondhatnám, hogy én nekem is voltak olyan időszakaim, amikor ahogy beestem a munkából a karácsonyfa alá, úgy estem is ki onnan.

Szóval, hogy ezt csak azért mondom, hogy nem szeretnék ítélkezni, vagy bármilyen olyan gondolatot ide hozni, ami esetleg rosszul eset olyan embereknek, akik mondjuk ilyen helyzetben vannak.

Én azt gondolnám, hogy ez amit ez a forgatókönyv, amit mondtál, vagy ez az algoritmus, ez gyakorlatilag szinte minden vállalkozót vagy minden olyan embert érinthet, akinek valamilyen típusú jövedelme származik valamilyen típusú munkából.

Úgy gondolom, hogy talán ez a fajta működésmód már túl is nőtte azt azt a gondolatot, hogy ez csak és kizárólag mondjuk a vállalkozókra vagy nem a klasszikus munkaszervezésben munkát végző emberekre jellemző.

Nyilván az egy megint egy más kérdés, hogy emögött az algoritmus miatt mögött milyen belső erők, motivációk dolgoznak.

Tehát igazából nem az a kérdés szerintem, hogy ez a fajta működés létezik-e vagy sem, hanem az, hogy milyen hajtóerők vannak e működés mögött.

És hogyha ezeket fölismertük, akkor mit tudunk tenni azért, hogy ezeket a hajtóerőket megszelítsük, átalakítsuk, és hogy így ha már a karácsonyfa metaforáját hoztad, amit nyilván kitíthatjuk az ünnepi időszakra is, akkor oda egy kicsit nyugodtabban, lassabban, egy kicsit alacsonyabb, belső feszültségszinttel érkezzünk meg az egész éves hajtásból.

Na, ezekről a motivációkról meg a munkaletevésről szerintem sokat fogunk beszélni.

Viszont én egy cikkedből szeretnék felolvasni egy mondatot, hogyha megengeded, mert szerintem nagyon-nagyon erős mondat, és a nyaralásról írtad, de igazából analóg nyilván a a karácsony kapcsán és azt írtad, a nyaraláshoz való hozzáállásunk azt is megmutatja, hogy mennyire szeretjük és becsüljük magunkat.

Az a kérdés, hogy megengedjük-e önmagunk számára, hogy kompromisszumok nélkül kicsekkoljunk néhány napra, vagy akár hetekre, és az energiaigényes és fárasztó mindennapokból.

És ez szerintem egy nagyon-nagyon erős mondat.

És kifejted ezt egy picit? >> Nem is emlékeztem, hogy ilyesmit írtam volna. >> Te írtad pedig. >> Ez [nevetés] teljesen elhiszem.

Kicsit messzebbről indítanék, és remélem sikerül megérkeznem ehhez a gondolatkörhöz.

Nekem az a meggyőződésem, hogy alapesetben, tehát hogyha nincsenek az életünkben külön nagyon erős kényszerek meghatározottságok >> [zihálás][horkantás] >> ezek általában külső körülményekből szoktak fakadni, akkor igyekszünk oly módon szervezni a mindennapjainkat, a heteinket és egyáltalán az életünket, hogy az hogy azzal magunknak jót tegyünk És az az ember, aki tiszteli, becsüli, szereti önmagát, az alapvetően arra törekszik, hogy a hogy olyan dolgokat csináljon, és itt ért a gondolok a munkára is, ami számára inkább örömöt, elégedettségérzetet fakaszt, mint mondjuk stresszt és állnapfeszültséget, vagy tűzoltást és mindent, ami ezzel együtt jár.

És azt gondolom, hogy aki hetente 80 órákat dolgozik, hetente 100 órákat dolgozik, nem húzza meg a saját határait, nem mondja azt adott esetben egy ügyfélnek vasárnap délután 4 órakor, hogy holnap reggeltől vagyok elérhető, mondjuk 9 órától, ő ezzel nem tesz magának jót.

Ennek nyilván megvannak a a lelki mentális következményei, megvannak a fizikai, egészségi állapotra való következményei is.

És hogy talán itt tudok megérkezni ehhez a mondathoz, hogyha eléggé szeretjük, tiszteljük és becsüljük önmagunkat.

És itt nem valami tökéletes állapotról beszélek, hiszen folyamatos a vívódás önmagunkkal is mindig van, min vívódnunk.

Mindannyiunk megvannak a pici kis démonjai, amelyek néha hallatják a a hangjukat.

De hogyha mégis ebben a hármasban sikerül egyfajta egyensúlyt elérnünk, amit nem is biztos, hogy egyedül meg tudunk csinálni, elképzelhető, hogy egy külső támogatásra van hozzá szükségünk, akkor ez hatá, akkor ez meghat akkor ez elvezethet oda, hogy igenis azt mondom, hogy én megtámogatom magamat azzal, hogy mondjuk most adok magamnak három nap szabadnapot, vagy elmegyek egy hétre szabadságra, hiszen azzal jót teszek saját magamnak.

Persze ketté vehetjük a a fókuszt.

Nézhetünk erre a dologra úgy is, hogy hiányállapot fókusszal.

Tehát hogyha nem dolgozom, akkor kevesebb lesz a bevételem, ügyfelet veszítek, jaj, mi történik, kimaradok valamiből.

Ugye ez egy általános félelmünk. nézhetjük egy egy ilyen növekedés fókusszal is, hogy ezt félretéve, hogy de hát táplálom magam, energetizálom magam, kedves vagyok magammal, irgalmas vagyok magammal és ugye ez két egymás szöges ellentétben lévő gondolkodásmód. azt elismerem, hogy ez nem egy habkönnyű téma, és az általános belső húzalozásunk miatt, amit meghatároz a családi szocializációnk, az oktatási rendszernek a a szocializáció, ugye általában a munkahelyi kultúrák, ez általában a a negatívabb gondolkodásmódot erősíti, fel, izmosítja meg.

Ebből nem olyan könnyű átcsekkolni erre a növekedésorientált vagy öngondoskodás orientált gondolkodásmódra nem lehetetlen megcsinálni.

Nyilván munkát kell beletenni, belső munkát kell beletenni, de nagyon-nagyon jól működik.

Ráadásul az a trükk, hogy amikor először vagy másodszor megtapasztaljuk azt, hogy igazából annyira jó dolog mondjuk néhány napig csak magunkkal foglalkozni, csak magunkkal foglalkozás, az lehet egyébként egy kiadós alvás, lehet egy jó fürdő, lehet egy túrázás, tehát bármi, ami nekünk megfelel, annak annak a pozitív hatása, endorfén és dopamin és minden más, ami itt jön, ez egy pozitív visszacsatol olást ad nekünk arról, hogy igenis ez jó dolog.

Ami pedig jó dolog, azt újra akarjuk csinálni, újra és újra is akarjuk csinálni.

Ebből aztán ki tudunk alakítani egy rutint, ki tudunk alakítani egy rendszert akár hónapra vagy vagy éves szintre lebontva.

És az a jó még ebben, hogy fokozatosan felül tudjuk írni a régi reflexeinket és az idegrendszerünknek a működését.

Gyakorlatilag át tudjuk programozni.

Nem péntekről hétfőre, hanem egy belső munka kell hozzá, és néha egy kicsit meg is kell talán dorgálnunk magunkat, hogy igen, most ezt az órát arra szánom, amit tegnap beírtam.

Csak mondtam egy nagyon egyszerű példát, és ilyenkor az jön, hogy de hogy hát akkor haszontalan vagyok, hogyha nem csinálok semmit.

Nem próbáljuk ki, hogy milyen azt az egy órazát valami mással eltölteni.

Persze akkor, hogyha erre lehetőségünk van.

És megint csak szeretném elkerülni az általánosítás.

Sokféle élethelyzetben vagyunk, sokféle dolgot csinálunk.

Az a külső állapottér, amiben érünk, a meghatározottságok mindannyiunknak másfajta kötelmeket, kitettségeket idéz elő.

Tehát hogyha hogyha én hogyha megengeded, mondok egy példát.

A múlt héten én én elmentem három napra Zalába egy zsákfaluba az egyik barátomhoz, és csütörtökön kicsekkoltam a világból, és gyakorlatilag a három napból kétszer futottunk, fürdőbe jártunk, satöbbi, mi volt három napom.

Ez nem törvényszerű, hogy ezt mindenki meg tudja csinálni, és nyilvánvaló nekem is előtte terveznem kellett, el kellett rendeznem a különböző dolgaimat.

Most gondolok itt a családra, illetve a munkára is, de elképzelőtt, hogy ezt 10 évvel ezelőtt nem tudtam volna megtenni, akár a külső meghatározottság miatt egés, vagy akár amiatt, mert saját magamnak nem engedtem meg.

Hiszen milyen dolog az, hogy én csütörtökön elmegyek és zalai zsákfaluba, és a keshelyi futkosok, miközben más meghúzza az igal ez egy bonyolult folyamat tud lenni.

Nem tudom, hogy tudtam-e válaszolni a kérdésre. >> Abszolút tudtál.

És akkor beleviszek egy picit ilyen személyes vonalatén is, mert nekem volt egy nagyon hasonló élményem a nyáron, hogy a barátaim engem elcipeltek Ausztriába a Schnébergre, hogy másszunk hegyet.

Én nem vagyok egy nagy hegymászós, de kitalálták, hogy menjünk el.

És úgy picit én úgy szorongtam, tartottam ettől az egésztől, meg most hogy lesz meg izé egyáltalán.

Elmentünk, hazajöttünk, és én egy olyan feltöltődést éreztem, hogy bennem másnap ott volt egy ilyen irgalmatlan tetvágy, hogy nekem most le kell mennem edzeni, én fel vagyok pörögve, én úgy jöttem feltöltődve onnan haza, amit én nagyon-nagyon régóta nem éreztem.

Tehát gyakorlatilag ugyanez történt meg, amit most elmondtál tulajdonképpen. >> És milyen ö milyen felszabadító az az érzés, amikor visszamünk egy néhány napos ilyen kicsekolásból, és rájövünk arra, hogy igazából a Föld forog tovább. >> Igen. >> Ugye? >> Igen.

És nekem például nagyon szimpatikus volt, hogy mikor nyáron először írtam neked egy emailt, amikor az első podcastbe hívtalak, és akkor visszajött egy automata válasz, hogy most én nem vagyok egy pár napig, és ha nem, nem fogom stikában sem nézegetni az emailjeimet.

Ez nekem nagyon-nagyon szimpatikus volt.

De ez miért van, hogy ezt olyan nagyon nehezen tudjuk megtenni?

Szerinted mi dolgozik bennünk, ami ami egy picit ellenáll ennek, hogy hogy mi ezt meg tudjuk tenni, ezt a kicsekkolást?

Ugye az egy érdekes nézőpont, hogy hogy azzal van nehézségünk, hogy kicsekkoljunk, vagy azzal van nehézségünk, hogy letegyük a munkánkat.

Hogyha kívülről közelítünk ehhez a témához, akkor azért azt látjuk, tényleg ezt látjuk, hála a az online világnak és a közösségi médiának, hogy mintogyha mindenki reggeltől estig dolgozna, mintogyha mindenki reggeltől estig flowban lenne a hét minden napján, és természetesen ha ránéz egy kőre, abból is inspirálódik, és terméket vagy szolgáltatást tud fejleszteni.

Most persze humorizálok ezzel, de nyilván a dolog azért eléggé komoly. >> És az állandó tevés, az állandó cselekvés, az állandó munkában lévés az tudom, hogy vannak, akik ezt vitatják, főleg azok, akik ezt az életmódot élik.

Egy ilyen alapértékké, egy ilyen alap alap alapértékké vált a társadalmunkban.

Ugye ezt gyűjtő néven úgy is nevezik, hogy hustal culture, és ennek megvan a megvannak a maga maga jellemzőjéi.

Nagyon nehéz mentálisan kilépni ebből a fajta ilyen érték globális értékrendből vagy gondolkodásmódból.

Hiszen hogyha azt látjuk, hogy mindenki csinál valamit, hogyha azt látjuk, hogy mindenki sikeres körülöttünk és mindenki produktív, akkor automatikusan a társas összehasonlítás csapdájába esk. ez mindannyiunkkal meg tud történni, de a szintjével azért tudunk játszani, akkor az az érzet keletkezik bennünk, hogy mi lemaradunk, mi nem vagyunk jók, nem vagyok elég nem vagyunk eléggé értékesek satöbbi satöbbi satöbbi.

És ez viszont megnehezíti azt, hogy hogy letegyük a munkát és valamilyen más létmódba vagy életmódba lépünk bele, aminek szerves részét jelenti az is, hogy gondoskodom magamról, hogy időnként megjutalmazom egy magamat egy pihenéssel, aminek természetesen következménye van a azok felé, és akik akiket szeretünk, akik fontosak nekünk, mert ugyanúgy a túlhajtásnak is következménye van azok felé, akik fontosak nekünk, és akiket szeretünk.

Szóval, hogy alapvetően fölépült egy olyan olyan ilyen világ körülöttünk, egy megfoghatatlan világ, ami [horkantás] ami gyakorlatilag folyamatos nyomást fejt ki ránk azzal kapcsolatban, hogy csak akkor vagyunk értékesek, csak akkor vagyunk mondjuk szerethetők, elismerésre méltók, hogyha csinálunk valamit és mindig csinálunk valamit, és természetesen minden egyes nap legalább 1%-kal jobbnak, ügyesebbnek, szebbnek kell lennünk, mint amilyen előző nap voltunk, ami nyilván egyébként lehetetlen.

És persze és akkor ezt nyilván le tudjuk bontani egyéni szintre is, hogy mondjuk ha én nem tud szándékosan magamra vetítem és akkor így így nem általánosítok.

Hogyha mondjuk én nehezen teszem le a munkát, és folyamatosan a munkán jár az eszem, és nem jutalmazom meg magam egy pihenéssel, vagy egyáltalán csak a regenerációval, mint olyannal, akkor amögött milyen erők,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vedd ki a melót a karácsonyfa alól! - Égéspróba Podcast #04 X Lippai Roland”

Miről szól ez az epizód: „Vedd ki a melót a karácsonyfa alól! - Égéspróba Podcast #04 X Lippai Roland”?

Lippai Roland, life és karrier coach, és az Égéspróba podcast házigazdája arról beszélgetnek, hogy a vállalkozók és munkavállalók gyakran képtelenek kikapcsolni az év végi ünnepek alatt. A vendég szerint az egész éves magas fordulatszámról hirtelen átkapcsolni ünnepi üzemmódba… Az epizód a Égéspróba Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Vedd ki a melót a karácsonyfa alól! - Égéspróba Podcast #04 X Lippai Roland”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lippai Roland.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vedd ki a melót a karácsonyfa alól! - Égéspróba Podcast #04 X Lippai Roland”?

Fő témái: vállalkozók, munkavállalók, kiégés, karácsony.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vedd ki a melót a karácsonyfa alól! - Égéspróba Podcast #04 X Lippai Roland”?

Megjelenés: 2025. 12. 08.. Hossz: 51 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/egesproba-podcast/vedd-ki-a-melot-a-karacsonyfa-alol-egesproba-podcast-04-x-lippai-roland-31eeddca

Több epizód a Égéspróba Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból