Kösz jó(l) vagyok!

A "boldog agy" titka – Ezt tanuld meg a háborús tudósítótól! | Al Ghaoui Hesna

· PT1H12M8S

Összefoglaló

A korábbi haditudósító, Al Ghaoui Hesna a szorongás és a bizonytalanság leküzdésének gyakorlati módszereit osztja meg. Elismeri, hogy maga is szorongásra hajlamos, és a mindennapi életben is alkalmazható megküzdési stratégiákat tanít. Hesna szerint a jó hallgatóság szerepe…

Röviden

Műsor
Kösz jó(l) vagyok!
Megjelenés
2026. 05. 13.
Hossz
1 óra 12 perc
Szereplők, említett nevek
Krizsó Szilvia
Témák
szorongás, bizonytalanság, megküzdési stratégiák, boldog agy
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egyszerűen tudomású kemül, hogy ez a bizonytalanság ez most már velünk fog maradni, és bele fogom pusztulni, hogyha nem tanulunk megalmazkodni ehhez.

Legjobb példá er, amikor a férjem mervé megszönhet, drágám, mint szorong.

Mert hogy látja, hogy a körben van a kezem.

Sokkal jobb taktik, hogy közelebb húzom a film forrását, hogy jobban lásam a részleteket, jobban lásom azt, hogy még egy alapvetően ijesztő helyzetben is egyébként még mennyi döntési pont van, amit én befolyásolni tudok.

Ez egy nagyon nehéz folyamat volt nekem, mert én egy alapvetően egy szorongó gyerek is voltam, és szerintem én alapvetően egy szorangásra hajlamos felnőtt is vagyok.

És azért nekem ez egy kőkemény tanulási folyamat volt, és még most is tartunk.

Akkor tudunk segíteni valakinek, hogyha jó hallgatóság vagyunk, értő, jelenlévő hallgatóság, mert önmagában az, hogy valaki artikulálni tudja azt, ami benne zajlik, az már a feldolgozás segíti.

Nem biztos, hogy mindig megéri ebbe belerakni azt a végtelen sok gondolatot, energiát, belső vívódást, hogy hogy találja meg azt a személyiség árnyalatot abban az emberben, mert néha fényleg az a megoldás, hogy ha hjuk, hogy szétszodorjon minket az élet.

Aki nagyon erősen mutatja magát, az mindig az érzelmek elnyomásával, vagy elkerülésével jársz önértékel és a röntgon.

Ez is attól fik a nap meg perceben kérdeze meg.

Göndör fürtök, csillogó és állandóan mosolyogó szemek, apró termett vagány ruhák és főbevalok, akár egy kislány leírása is lehetne.

De ezek a jelenzők cseppet sem egy honninevű kislányt akarnak, hanem valakit, aki egyébként alkotott egy holinegű kislányt, hiszen több könyvet is írt róla.

De a többség talán nem erről ismeri.

Hanem a szószoros értelmében vett halált megvető bátorságáról, hiszen hadósítóként megjárta a pokropoklát, amiről könyvet írt.

Saját élményei és mások kérdései kapcsán elkezdte kutatni a félelem természetét, amelyből szintén könyv született majd tréningprogram.

Legújabb könyvében pedig azt tárja fel, hogy milyen képességek kellenek ahhoz, hogy túllépjünk a kudarcokon, sőt építkezzünk belőlük.

Ez a bemutatás az első mondatot leszámítva akár objektívnek is mondható, de most nem törekszem objektivitásra, mert vendégemmel nagyon is elfogult vagyok.

Egyfelől a kollega nő volt a hajdán szép időket megért MTV-l másfelől akkor is és most is oda voltam érte.

A sok oldalú tehetségéért, a szakmai alázatáért, a munkabírásáért, de legfőképpen azért, hogy kiemelkedő teljesítménye és tényleg fantasztikus eredményei mellett normális tudott maradni.

Mindig kedves nyitott figyelmes és őszinte.

Rendszeresen szoktunk egymással beszélgetni, egymást erősíteni, néha bátorítani, így nem volt kérdés, hogy elhívom magamhoz beszélgetni.

Nem most teljesen zavarban jöttem, nagyon-nagyon megható volt minden, amit mondtál.

De minden úgy igaz, ahogy mondtam.

Nagyon köszönöm, és egyébként tényleg igaz ez az egymástóvaló inspirálódás, mert annyira emlékszem, ha már így behoztál egy személyes szállat, szerintem ezt neked már régen mondtam, nem tudom, emlékszel, az első élményem személyes élményem veled, azontól nyilván összefutottunk az MTV székházban, de én még egy nagyon kis zöldfülük kezdő voltam, és egy diátadón voltunk veszprémben.

Egy kamerahungárja diátadón, és a mosdóban összefutottunk.

És te felén forultál, és egy csillogó szemmel mondtál nekem valami nagyon kedves bátorító mondatot.

És én teljesen elvontam már, hogy a krizószilvi, a krizószilvény.

Érdekes volt, hogy a képernyőr, ahogyan én ismertek korábban, mindig egy ilyen nagyon-nagyon határozott, nem is kemény, de hogy mégis egy ilyen nagyon határozott nőbenyomását keltetted, és olyan sok kedveség volt ebben a mondatban, hogy így ez így külön megszólított nekem, hogy én ajándék volt nekem.

Szóval, hogy nem sok mindenre emlékszem ezekből a kezdő évekből, de ez nagyon ott volt nekem, nagyon jó esett.

Én remontem is emlékszem, hogy ezt mondtam volna nekem, és nekem most átjárt egy ilyen jó leső bország.

Most ha bevallhatom mindenkinek, hogy igazából csak azért hívtam a helyzet, mert a gyereket, de ez nem igaz.

De érdekel most, hogy megy különbe.

Olyan érdekes, mert attól függ, hogy melyik nap és melyik percén kérdezett, de így egy napon belül is elképesztő magaslatokat és mélypontokat tudok megélni, mert annyira sűrű most az élet, és olyan sok élményer ér, és én is olyan sok élményt és ingért adok másoknak, mert járom az országot, rengeteg előadást tartok.

És azért ez egy ilyen nagyon felfokozott lelkiállapottajár sokszor, főleg egy jó találkozó után, amikor én is kiteszem a lelkem, és kapok is nagyon sokat az emberektől, akikkel találkozok, és akkor tényleg így órákon át olyan, mintha föld fölött lebegnék, és ilyen áramlásban vagyok.

Aztán jönnek a krahok, mert hogy ez óvatatlan ugye, hogy ezek a oszilláló hullámok, ezért így ezek működnek, és van, amikor viszont végtelen fáradt vagyok, és meggyötört, és azt gondolom, hogy megint nem vigyázok eléggé magamra.

És akkor ennek a kettőségétől függéppen, hogy mikor kérdezed meg, hogy éppen hogy vagyok.

De összességében egyébként tök jól vagyok.

Milyen jó, hogy ezt hallom, hogy tök jól vagy, mert azt gondoltam, hogy manapság már egyáltalán tett, hogy jól elindítottam ezt a köszönjük, jól vagyok a podkaztat, hogyben tudjuk, hogy az elbettő benne van, mert azért mégis csak önismeretről is szól, meg önékelésről.

De hogy lehetem a jól lenni, mert hogy annyiféle borzadály vesz minket körül, hogy elképesztő fegyelmezettséget követte, hogy valaki magára parancsoljon, hogy akármi történik, én nem leszek rosszul.

És szerintem pont magamon tesztelem azt, amiről az előadásokat is tartom, hogy hogyan lehet ebből a beszű tudatállapotból, amiben minden beletol minket, a közállapot, a társadalmi helyzet, a politika.

Minden, ami történik, vagy a technológiai teljesen ijesztő, meg közben előremutató változások.

Tehát, hogy tényleg, ha elkezdem olvasni a híreket, és sajnos túl sok hírt olvasok mostanában, tehát mindig arról prédikálok, hogy szerintem egy kicsit jöjjünk le, de most szerintem nagyon kevesen tudják megállni.

Minden nap történik valami elképesztő dolog.

Ithon is, meg nemzetközileg is szól, ezek mind arra felé tolnak minket, hogy ráfűjünk még job a hírekre.

Ebben még nekem is fejlődnem kell.

És alapvetően, amikor látom, hogy mennyi minden történik, milyen sok bizonytalanságot szülnek egyébként ezek az események, akkor nekem is jön az a gyomori, az a feszülés, csak az a jó, hogy ezt gyakorlom magamon is, amit másoknak próbálok tanítani, hogy hogy érjem tetten ezt rögtön, és húzom ki magam egy ilyen külső perspektívában.

Mert egyszerűen tudomású keveni, hogy ez a bizonytalanság, ez most már velünk fog maradni, és bele fogom pusztulni, hogy ha nem tanulunk megalmazkodni ehhez, és jól lenni ilyen körülmények között is.

És nem mondom, hogy engem ez nem szippant be, csak egyre gyorsabban tettem tudom érni, és próbálok így kilépni egy ilyen külső perspektívában, vagy picit ilyen térkékként látni ezt az egészet, és a jó dolgokat is ugyanúgy észrevenni a bizonytalan és negatív dolgok mellett.

Minél többet fókuszálni például a családomra, meg a gyerekekre, mert hogy nekem igazából ők az az energiaforrás, amiből nagyon tudok töltekezni.

Erre mindjárt visszatérünk a gyerekkedésre, hogy egyébként ebben a bizonytalan helyzetben te hogy tudod támogatni, hogy ők aztán próbáljanak a jövőben pozitívan is reménykedven nézni, de hogy ne hogy az legyen a vége, hogy én itt lefordulok a szépről, mert elveszem magamat, és itt halok meg, mondj létszívens arra pár gondolatot, hogy te hogy éred magad, ami az, amire azt mondod, hogy egyre gyorsabban éred magadat, tettel, hogy beszippant ez a dolog.

És mi a te technikád arra, hogy e van a pillanatban királysdől magadat.

Ez olyan érdekes, mert ez az egész egy. egy alapvetően nagyon banálisnak tűnő dolog a tudatosság, mert hogy ezt olyan sokat használjuk.

De tulajdonképpen a tudatosság, az a képesség az élményeink megfigyelésére.

És erre azért tudunk egyre nehezebben soríteni, mert amikor rengeteg inger ér minket, akkor ezek mind elviszik a figyelmünket.

Egyre kevésbé tudunk jelen lenni a pillanatban, mert az a sok információ az elkezdi indukálni azt a történet szövést a fejünkben, hogy mi minden történhet.

És nekem az volt az egyik legizgalmasabb dolog, amikor pont én írtam az új könyvemet, hogy nagyon sok a kutatóval beszélgettem meg terapeutával.

Olyan szakemberrel, akik elmagyaráztek, hogy az, ahogy össze vagyunk rakva, finom hangolva, azokra az időkre lettek optimalizálva, amikor még a kelet-afrikai szavarnákon éltünk kis családi közösségekben, és ez a túlélésáloga volt, hogy a figyelmünket mindig beszippantsa az, ami veszélyes, ami negatív.

És az embernek ráadásul ezt a narratívát, amit automatikusan elkezdett szülni az agya.

Ez is a túlélésáloga volt, hogy a lehető legrosszabbat feltételezze, hogy ahhoz tudjon alkalmazkodni.

És akkor még nem volt kében olyan fajta információs dönping, amik közben bekerült az életünkbe az agyunk alapvetően ugyanígy működik, ugyanígy akad fönn a negatív dolgokon, ugyanígy tárolja azt tovább, ugyanígy feltételezi a legrosszabb forgatókönyvet.

És gyakorlatilag ebbe örülünk bele, mert most már nagyon nehéz kihúzni a fejünket ebből.

És én igazából azt kezdtem elcsinálni, hogy a testemmel egy kicsit jobban kapcsolódtam, hogy észrevegyem, mert a testünk mindig előbb jelzi ezeket a dolgokat.

Én nekem például ökölberándul a kezem.

Hát, hogy egyből befeszeltünk, vagy erőbet.

De nagyon vicces egyébként, és ezt is az előadásból mindig elmondom, hogy kicsit oljam a hangulatot, mert látom, hogy mindenki elkezdik gondolkodni, hogy mi az, hogy a tested előbb jesz.

És a legjobb például, amikor a férjem mervén megszön, hogy drágám minden szorongsz.

Mert hogy látja, hogy gyökőben van a kezem.

Én hamarabb észrevesz egy szorongok, mint ahogy nekem az tudatosulna.

Mert hogy nagyon sokszor a testünk előbb jelez, mint ahogy eljut egy gondolat az a tudatos részébe.

Nem egyébként rögtön jön tény a gyomorgörcs.

Abban a pillanatban valami van gyomorgörcs és elkezdized a nyelvtetben.

Ugyan ez nekem is a gyomor feszülés is.

Nekem a kézizadás az egy következő stádium, de ez mindenkinek tényleg nagyon változó, és hogyha te is így rögtön meg tudtad mondani, most már tudod, hogy mit érdemes figyelni, mert hogyha kapcsolódunk a testünkhöz, az hamarabb fog jelezni, hogy hoppá kihúzunk, kihúzuk magunkat ebbe a megfigyelő pozíció, hogy mit érzek.

És hogy akkor mi az a szomatikus érzés?

Mi az az érzelem, ami most bennem dolgozik.

Mi az a gondolat, ami lehet, hogy ott cirkulál, csak észre se vettem.

És szerintem ezt nagyon jól le gyakorolni, hogy ez a folyamat egyre gyorsabban megtörténjen, egyre gyorsabban tetten és különcsív, mert önmagában már ez a tudatosítás egy kicsit kirángat abból a beszorult állapotból, és lehetőséget ad arra, hogy átfókuszál a figyelmedet, mert szerintem ez a másik nagyon fontos technika, amit gyakorok, a gyerekeknek is tanítok.

A fókuszváltás művészete szerintem a mai legfontosabb zálog annak, hogy megúszuk képészel ezt a bizonytalan veszélyesnek érzett világot.

Észreveszem azt, hogy a gondolataim horkulálnak, lesz e háború, lesz- még benzin két hónap, múlva, stb.

És egyszerűen óhatatlan a figyelmünk a vándorló figyelem, ezeken a veszélyes dolgokon ad, megint csak evolúciósból.

De ha már észrevettem, hogyan tudom átfókuszálni a figyelmemet valamire, ami biztági érzetet ölt elok befolyásolni.

És például érdemes összegyűjteni ezeket a dolgokat, hogy nekem mi az, ami biztonsázetet ad, akár így vizualizálni is egy képet, hogy minél többet gyakorlom análgyok gyorsabban át tudom terelni a figyelmemet olyan dolgokra, amit nem tudok befolyásolni, félelemmel tölt el arra, hogy oké, de mi az, ami itt van most a jelenben, ami az enyém, ami jó érzéssel töltel.

És aztán ez gyakorolni ezt a fókuszváltást, mert pont a resiliencia szakértünk mondják, hogy a vándorló egy az a depressziós a, a fókuszát, az a boldog vagy.

Tehát amikor benne vagyunk egy tevékenységben, az érezzük sokszor ezt a nagyon klasszó élményt, aninek persze sok más összetevője is van, hogy pont megfelelő kihívás, a több csíksztmiáító óta tudjuk, hogy ez egy milyen klasz állapot.

De tényleg azonja, amikor csinálunk valamit benne vagyunk valamiben, akkor éljük át azt a fajta boldog tudatállapotot, ahova nem fér be egy szorongató, jövőbemutató gondolat.

Ezért nagyon fontos az, hogy próbálj minél többször valami visszajönni a jelenbe.

És amikor fókuszálunk egy tevékenységre, és tényleg megéljük azt a pillanatot, akkor pont támogatjuk magunkat ezzel.

Ez nem mennyi időn sikerült neked elsajátítani azt, hogy egyre rövidebb idő alatt tudsz a fókuszban a biztonságodat örekedni, mert én tudom.

Hogy te azért nagyon sokat rágótál, nem tudom még rágotszál, de nagyon sokat rágódtál a múlton, és nyilván nézted a jövőt is, és az azért nehézséget okozott.

Csak hogy benne legyél abban, amiben éppen vagy.

Ez egy nagyon nehéz folyamat volt nekem, mert én egy alapvetően egy szorongó gyerek is voltam, és szerintem én alapvetően egy szorangásra hajlamos felnőtt is vagyok.

És ezért nekem ez egy kőkemény tanulási folyamat volt, és még most is tartát.

Nem mondom azt, hogy ebben én már ilyen master szinten vagyok, és nagyon sok minden függ, vagy nagyon sok mindentől függ, például az érzelem szabályozásra egyértelmű jön hat a fizikai állapot.

Tehát az, hogy éppen mennyit aludtam azon a héten, mennyire normális ételeket ettem, mennyi stressz ingerért.

Ezek mind befolyásolják azt, hogy én hogyan tudom ezt gyakorolni, hogy mennyire vagyok képes tettenni, és tényleg átfókuszálni a figyelmet.

Úgyhogy én ezt évek óta gyakorlom, tehát azt kell, hogy mondjam, hogy legalább egy ilyen négy éve próbálom ezt nagyon tudatosan behozni, és az utóbbi egy-két évben extra tudatosan, mert egyre inkább szükség van rá.

És olyan sok minden történt az elmúlt két évben, az…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A "boldog agy" titka – Ezt tanuld meg a háborús tudósítótól! | Al Ghaoui Hesna”

Miről szól ez az epizód: „A "boldog agy" titka – Ezt tanuld meg a háborús tudósítótól! | Al Ghaoui Hesna”?

A korábbi haditudósító, Al Ghaoui Hesna a szorongás és a bizonytalanság leküzdésének gyakorlati módszereit osztja meg. Elismeri, hogy maga is szorongásra hajlamos, és a mindennapi életben is alkalmazható megküzdési stratégiákat tanít. Hesna szerint a jó hallgatóság szerepe… Az epizód a Kösz jó(l) vagyok! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 13..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A "boldog agy" titka – Ezt tanuld meg a háborús tudósítótól! | Al Ghaoui Hesna”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Krizsó Szilvia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A "boldog agy" titka – Ezt tanuld meg a háborús tudósítótól! | Al Ghaoui Hesna”?

Fő témái: szorongás, bizonytalanság, megküzdési stratégiák, boldog agy.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A "boldog agy" titka – Ezt tanuld meg a háborús tudósítótól! | Al Ghaoui Hesna”?

Megjelenés: 2026. 05. 13.. Hossz: 1 óra 12 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kosz-jo-l-vagyok/a-boldog-agy-titka-ezt-tanuld-meg-a-haborus-tudositotol-al-ghaoui-hesna

Több epizód a Kösz jó(l) vagyok!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból