Édesebb Napokért

✨Viszlát kiégés ✨ Burnout, túlterheltség és a Gen Z valósága✨

· PT31M25S

Összefoglaló

Az Édesebb Napokért podcast e heti adásában Emese a kiégésről, a túlterheltségről és a Gen Z valóságáról beszél. Elmondja, hogy a kiégés nem lustaság, hanem a folyamatos túlterheltség eredménye egy olyan világban, ahol mindig többet kell nyújtani. Kitér arra is, hogyan juthat el…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2026. 04. 05.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
kiégés, túlterheltség, gen z
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szia, Emese vagyok, és ez itt az édesebb napokért podcast, ahol kitárgyalunk mindent annak érdekében, hogy megtaláljuk az utunkat ebben a gyönyörű és mégis néha kaotikus világban.

Legyen szó egészségről, motivációról vagy önismeretről, körbejárunk minden olyan témát, ami ahhoz kell, hogy önmagunk legjobb verziójává váljunk.

Tarts velem, és vegyük át együtt az irányítást az életünk felett.

Üdv újra itt és köszöntelek az Édesebb napokért podcast csatornán.

És hogyha ez az első alkalom, ha itt vagy, akkor pedig köszönt el a kis közösségünkben.

Azzal, hogy ellátogattál erre a csatornára, azzal, hogy elindítottad ezt az epizódot, már biztos vagyok benne, hogy megteheted az első lépést annak érdekében, hogy önmagad legjobb verziójává váljál.

Mielőtt belekezdenék a mai epizódba, szeretnék köszönetet mondani nektek.

Ugyanis múlt hét hétvégén rápillantottam az Apple Podcasten a toplistákra, és úgy van, hogy ezen az Apple Podcast alkalmazáson különböző tematikákban vannak osztva a toplisták, van ilyen általános toplista is, de az önfejlesztési toplistában az ötödik helyen voltam.

Ez ugye egy örök lista, szóval ez folyamatosan változik, de elképesztően sokat jelent nekem, és tényleg nagyon-nagyon hálásan köszönöm, hogy ennyien itt vagytok, ennyien hallgatjátok az epizódokat, ennyienre sokan nézitek a videóimat, és tényleg ez nagyon-nagyon sokat jelent nekem.

És hogyha még esetleg nem iratkoztál fel a csatornámra, akkor itt a csodás lehetőség, hogy megted nekem ez tényleg nagyon sokat jelent és sokat számít, és tényleg őszintén hiszem azt, hogy a legtöbbet az élet életünkben egymástól tudunk tanulni, egymás tapasztalataiból, és szeretném tényleg, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetem, a mondanivalóm, egyre többen tudjunk tanulni egymástól, és azzal, hogyha feliratkozol, azzal, hogyha értékel az epizódokat, a csatornát, vagy kommentelsz, azzal egy picit az algoritmust fel tudjuk pörgetni, és együtt közösen tudunk tenni azért, hogy mindenkinek icipicit boldogabb és mindenkinek édesebb legyen a napja és a hétköznapja és az élete.

Elképesztően hálás vagyok nektek és tényleg köszönöm.

Na és térjünk is a mai epizódra.

Szerintem mindannyiunknak az életében volt már olyan, hogy elterveztünk dolgokat és a végén nem teljesen a terv szerint alakultak a dolgok. mint amikor például elmegyünk nyaralni egyet, és a tengerparton egy gyönyörű homokvárat építünk közvetlenül a tenger mellett és aztán egyik pillanatról a másikra jön a tenger, és elsodorja az egészet.

És ahogy ott állunk, igazából rájövünk, hogy az volt az alap probléma, hogy egy olyan dolgot próbáltunk meg kontrollálni, amit nem tudunk, a tengert nem tudjuk kontrollálni, és igenis van néha, hogy elsodorja ez a bizonyos víz a homokvárunkat.

És az év elején pontosan megterveztem, hogy miről fogok nektek beszélni, milyen témákat hozok nektek az egyes heteken.

Ugye két hetente van új epizód, és nagyjából szerintem július közepéig megvolt, hogy minden második héten ugye miről fogok beszélni.

Nem írta meg pontosan a teljes tartalmat, de nagyjából már egy témaötletet felírtam.

És az a helyzet, hogy a mai epizód az teljesen másról szólt volna, mint amiről a végén tényleg beszélek nektek. ugyanis a mai fő téma az az időbeosztás lett volna, a produktivitás lett volna, az, hogyan tudsz minél kevesebb idő alatt minél több dolgot minél hatékonyabban megcsinálni. tényleg egy ilyen kis tool kit, hogy hogyan lehetünk minél jobban produktívabbak, mert alapvetően én egy olyan embernek vélem magam, aki tényleg nagyon jó vagyok így az időbeosztásban, tényleg nagyon produktív tudok lenni egyes napokon, de az a helyzet, hogy jelen pillanatban egyáltalán nem éreztem volna se autentikusnak, se hitelesnek azt, hogy erről beszélek nektek. ugyanis őszintén szólva egy picit úgy érzem, hogy a kiégésnek a a szélén táncolok én is.

És szerintem egyáltalán nem lett volna helyes, nem lett volna fair.

Igazából becsaptalak volna titeket is, meg magamat is, mert hogy lehet beszélni ugye produktivitásról, hogyha közben ki van égva az ember?

Persze olyat tudtam volna csinálni totál hitelesen, hogy mondjuk tippek azért, hogy hogyan legyél annyira produktív, hogy a végén kiégjél.

Értelemszerűen erre erre tudtam volna alapozni.

Ez hiteles lett volna, meg autentikus, de nekem nem az a célom, hogy azt adjam át, hogy hogyan legyek, hogyan legyetek rosszabbul, hanem pont az, hogy hogyan legyetek jobban, hogyan legyen emeljétek az életeteket egy következő szintre.

És végül úgy döntöttem, hogy a mai témát, a hivatalos témát azt elnapolom egy olyan időre, amikor tényleg úgy érzem, hogy hételesen tudok erről nektek beszélni, és tényleg úgy érzem, hogy úgy tudom átadni nektek azt, hogy hogyan legyetek mondjuk produktívak, hogyan legyetek időhatékonyak, amikor már én is megtanultam azt, hogy mindezt hogy lehet úgy csinálni, hogy a végén ne égjen ki az ember.

Szóval a mondó vagyok, hogy ismét tanuljunk valamit együtt közösen, ugyanis most erre nekem is óriási szükségem van, hogy egy kicsit tanuljak a kiégésről, arról, hogy mi ez valójában, arról, hogy hogyan tudom esetleg legközelebb elkerülni és arról, hogy most a jelenlegi állapotomból hovan tudok egy picit kijönni, hogy kevésbé érezzem magam fáradtnak és és kiégve.

Először is, mint mindig definiáljuk azt, hogy mi is valójában a kiégés, mert amúgy szerintem ez a szó is egy olyan szó, amit elég sűrűn használunk, sűrűn dobálózunk vele, és nagyon sokszor nem is tudunk egy definíciót mondani arra, hogy mi is az a dolog valójában, amit csak úgy használunk a hétköznapokban.

A kiégés angolul ugye burnout, lehet, hogy így többet találkoztatok már ezzel a kifejezéssel, egy olyan állapot, amikor tartó stressz hatására érzelmileg, mentálisan és fizikailag is kimerül az ember. és már nem tudunk úgy működni, mint korábban.

Nem egy egyszeri fáradtságról van szó, hanem egy hosszabb idő alatt kialakult kimerülés tulajdonképpen, ami fokozatosan veszi el az energiádat, a motivációdat és az örömérzetedet is.

Három főjelét azonosítottam most így nektek az alapján, amiket itt találtam az interneten.

Az egyik ugye az, hogy ami a legalapvetőbb, hogy tényleg kimerült az ember, és ez tényleg egy állandó fáradtságot jelent. nem azt jelenti, hogy egyszer alszol egy nagyot, és aztán kipihent vagy, hanem attól függetlenül, hogy mondjuk aludtál nc vagy 10, vagy akár 12 órát is egy este, egyszerűen ez a folyamatos fáradtság és energiahiányoz, amit érez az ember.

A következő az az érzelmi eltávolodás.

Az, hogy egy kicsit így üresnek érzi az ember magát, azt, hogy ilyen közönösnek, hogy nincs motivációja.

Kicsit így olyan, mintogyha lezárta volna az ember az érzelmeit.

És nálam amúgy ez ez nagyon jellemző sajnos.

Én amúgy is elég sokat dolgozok ezen.

Próbálok legalábbis dolgozni azon, hogy minél több érzelmet engedjek be, mert valószínűleg túl sokáig éltem úgy, hogy egy ilyen robotként, hogy tényleg csak csináltam, csináltam a dolgokat, és nem engedtem be ezeket az érzelmeket.

És ez is egy ilyen jele tulajdonképpen annak, hogy egy ilyen érzelmi kiégéssel küzd az ember.

És ilyenkor kicsit az ember úgy is érezheti magát, hogy nem érdekli igazából semmi.

Szóval tényleg csak a teljes kimerültség az, ami uralja a mindennapjait.

És a harmadik fő csoport, a harmadik fő ilyen jel az az, hogy azt érzi az ember, hogy csökken a teljesítményérzete.

Az, hogy olyan érzése van, hogy igazából teljesen mindegy, hogy mit csinál, akkor sem lesz soha elég jó.

És egyszerűen nem érzi magát az ember sose sikeresnek.

És értelemszerűen nem azt mondom, hogyha most bármelyik igaz rád, akkor tuti akkor ki vagy égve.

Szóval én most nem diagnosztizálni akarnék bárkit, mert tényleg ez mindenkinél más, mindenki máshogy működik.

Szóval egyáltalán nem ez a célom, ezt akarom sugálni, hogy akkor most diagnosztizáld magadat kiégetnek.

Én csak szerettem volna, hogy kicsit mindenkinél helyére kerül ez a bizonyos fogalom, hogy mi is maga az a kiégés.

És ahogy egyre jobban belementem ebbe a témába, egyre több cikknél jött velem szembe a Z generáció. az, hogy a Z generációt mekkora mértékben érinti ez az egész kiégés.

És az a helyzet, hogy ez egyáltalán nem véletlen.

És értelemszerűen erre nagyon sok indok van, nagyon sok magyarázat, de az egyik, ami szerintem tényleg tök jogos, hogy alapvetően úgy léptünk be a munka világába, hogy sokkal inkább vágyunk arra, hogy valami értelmes munkát csináljunk, sokkal inkább vágyunk arra, hogy fejlődjünk, mint az eddigi korábbi generációk.

Ezzel szemben viszont egy olyan rendszer fogad minket, ami sokkal inkább jutalmazza a teljesítményt és a produktivitást, mint a mentális jólétet.

És az a helyzet, hogy ez a kettő, ez egy folyamatos feszültséget generál bennünk.

Illetve emellett nagyon sok kutatásban azt is kimutatták, hogy ahogy ugye halad előre, a világ egyre jobban ilyen hibridé válik minden munkahely akár.

Egyre jobban nehezebb megtartani a munka magáné egyensúlyt.

Egyre kisebb a határ. e között a kettő között.

És ez is ugye óriási nehézséget ad, és nagyon nagy stresszt helyez ránk, hogy egy folyamatosan egy ilyen aktív állapotban vagyunk.

Nem tudjuk félrerakni azt, hogy igen, akkor most van vége mondjuk a munkánknak, most van vége a napunknak, hanem mondjuk ott folytatjuk a napunkat, ahol eddig dolgoztunk, csak lecsukjuk a laptopot mondjuk az asztalon, amin eddig dolgoztunk, aztán utána azon fogunk nem tudom vacsorázni. egyszerűen sokkal nehezebb szétválasztani fizikailag is és fejben is a munkát a magánélettől.

De ez persze nem csak a munkára jellemző.

Igazából unblock azt, hogy egy ilyen always on módban működünk, hogy egy folyamatosan egy aktív állapotban vagyunk, folyamatosan jönnek a hírek a telefonunkra, a tévében, folyamatosan jönnek az értesítéseink, jelen vagyunk a social médián és folyamatosan ugye aktívan, folyamatosan le van terhelve a szervezetünk, ezért nincs meg az a mennyiségű kikapcsolódás, az a tényleg minőségi kikapcsolódás, amire alapvetően szükségünk lenne.

És tényleg eléggé durva belegondolni, hogy most a nagy átlagról beszélek, hogy ugye képernyő előtt dolgozunk, és aztán utána onnantól kezdve, hogy képernyőnél dolgoztunk, képernyő előtt dolgoztunk mondjuk nyolc órát, utána lecsukjuk a képernyőt és folytatjuk a napunkat pihenéssel.

Viszont ugyanúgy egy képernyőt veszünk elő, legyen az a tév, legyen az a telefon, de hogy képernyőről képernyőre haladunk, és ez amúgy tényleg, ha belegondolunk, ez egy kicsit ijesztő.

És két hete voltam, vagy másfél, mindegy, körülbelül másfél két hete voltam egy előadáson, ahol szó volt erről is. szakember beszélt arról, hogy az emberekre milyen negatív hatással van ugye az, hogy hogy folyamatosan a képernyőt nézzük, hogy folyamatosan scrollolunk.

És ez a bizonyos szakember ő azt is vizsgálta amúgy, hogy mondjuk az effektív az agynak a az összeállítását és az agynak a nem tudom még a formájára is kihatással van az, hogy hogy mennyit használjuk ezeket a bizonyos elektronikai eszközöket. erről a konkrét dologról, hogy hogyan alakítja ez át az agyat, nem szeretnék többet beszélni meg mesélni, mert nem emlékszem pontosan, és nem akarok fals információkat átadni, de a lényeg, ami lényeg, hogy nagyon megragadt az, hogy átlagosan egy ember egy nap 63 mt scrollol.

Na most így viszonyítási alatnak a pizzai ferde torony kisebb mint 65 m. körülbelül egy 20 emeletes társasház méretét, magasságát görgetünk le minden nap.

És ez ez szerintem nagyon durva.

Ez nagyon elképesztő és nagyon szomorú is emellett.

És nem csoda, hogy emellett ennyire ki vagyunk merülve, hogyha belegondolunk, hogy ez 65 mnyi információ.

Szín, hang, effekt, mozgóképernyő, gomb, nem tudom, jobbra húzás, balra húzás.

És ebben a 65 mternyi internet vagy scrolloló időben, idősávban mennyi döntést kell hozni az agyónnak?

Mert ugye attól függetlenül, hogy nem érezzük döntésnek, de döntés az minden egyes alkalommal, amikor görgetünk egyet.

Döntés az minden egyes alkalommal, amikor lájkolunk valamit, amikor rányomunk valamire, amikor a tovább gombra kattintunk.

Ezek minden egyes ilyen kom, minden egyes komnyomás.

Ezek döntések, amiket meghoz az agyunk, és minden egyes döntés egy bizonyos energiát használ fel a kapacitásunkból.

És nem csoda, hogy el vagyunk fáradva, mikor naponta több 1000 ilyen mikro döntést hozunk meg az életünkben.

Szóval akármennyire is elcsépeltnek hangzik, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokszor hallja mindenki, hogy nem kéne ennyit használni a telefonunkat, meg nem kéne ennyit képernyőnyőt lenni, de tényleg nem szabadna.

Mármint, hogy ez tényleg nagyon negatív hatással van. a szervezetünkre és a mentális egészségünkre és igazából tényleg az egész életünkre.

És persze valamilyen szinten ellentmondás, mert ezt a tartalmat is, ezt ugye az internetre fogom kirakni.

Szóval értelemszerűen én is eléggé aktív felhasználója vagyok ennek, de de ezt egy kicsit nem tudom, így teljesen lesokkolt.

Na de visszatérve, hogy még egy dolog, ami miatt kicsit úgy érzem, hogy a mi generációnk erősen érintett ezáltal a kiégés miatt, ez a szerepbizonytalanság, mert ugye a Z generáció az, aki most így a 20-as éveibőn van, mi vagyunk abban az időszakban, ugye az életünkben, hogy még így keressük az utunkat. keressük, hogy hogy most akkor mik vagyunk még gyerekek vagyunk, de már felnőttek.

Hogyha még hazamegyek anyukámhoz, akkor segít még kimosni a piszkos ruháimat, de közben már saját háztartást vezetek.

Kérdések vannak bennünk, eszméletlenül sok.

Szóval ez a bizonyos szerepbizonytalanság is egy nagyon nagy fáradtságot tesz ránk.

És nem azt mondom, hogy más generációban nem voltak meg ugyanezek a kérdőjelek, mert igenis megvoltak bennük is, amikor ennyi idősek voltak.

Viszont nekünk emellé most még itt van egy eszméletlenül rohanó világ, egy hihetetlenül hangos médiazaj és a közösségi média.

És a social médián nap mint nap több 100 több 1000 olyan videót és tartalmat fogyasztunk többek között, ahol más embereknek az életével hasonlítjuk hasonlítjuk össze magunkat más emberek tempójával és sikereivel.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨Viszlát kiégés ✨ Burnout, túlterheltség és a Gen Z valósága✨”

Miről szól ez az epizód: „✨Viszlát kiégés ✨ Burnout, túlterheltség és a Gen Z valósága✨”?

Az Édesebb Napokért podcast e heti adásában Emese a kiégésről, a túlterheltségről és a Gen Z valóságáról beszél. Elmondja, hogy a kiégés nem lustaság, hanem a folyamatos túlterheltség eredménye egy olyan világban, ahol mindig többet kell nyújtani. Kitér arra is, hogyan juthat el… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨Viszlát kiégés ✨ Burnout, túlterheltség és a Gen Z valósága✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨Viszlát kiégés ✨ Burnout, túlterheltség és a Gen Z valósága✨”?

Fő témái: kiégés, túlterheltség, gen z.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨Viszlát kiégés ✨ Burnout, túlterheltség és a Gen Z valósága✨”?

Megjelenés: 2026. 04. 05.. Hossz: 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/viszlat-kieges-burnout-tulterheltseg-es-a-gen-z-valosaga-7cedac4d

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból