Tervezd magad újra

E52 Hogyan küzdd le a félénkséget? Öt lépés a társas magabiztosság felé

· PT33M22S

Összefoglaló

A Tervezd magad újra podcast E52. részében a társasági félénkség leküzdésének módjait vizsgálják meg. Kitérnek arra, hogyan hat a kultúra és a neveltetés a magabiztosságunkra, miért okoz nehézséget az idegenekkel való beszélgetés, és hogyan kezeljük a belső kritikust. Megemlítik…

Röviden

Műsor
Tervezd magad újra
Megjelenés
2024. 06. 05.
Hossz
33 perc
Szereplők, említett nevek
Csekovszky Anna
Témák
félénkség leküzdése, társas magabiztosság, belső kritikus
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

veled hányszor fordult elő hogy lelkesen vártál valamilyen társasági eseményt hogy ott esetleg majd megismerk egy érdekes emberekkel majd amikor odaértél akkor nem tudtad hogy hogyan szólíthatnál meg bárkit is és inkább feszengve egyik lábadról a másikra álltál aztán jobb híján elfoglaltad a pozíciódat mondjuk a büféasztal mellett mintha csak egy szendvicsért ugrottál volna be vagy az hogy mondjuk elmentél egy képzésre egy workshopra egy előadásra és úgy gondoltad hogy ott majd meg fogsz ismerkedni másokkal de aztán inkább elmerültél valami jegyzetelésben vagy éppen mondjuk kerámia festésben csak azért hogy ne kelljen senkivel szóp elegyedni ez bizony megint egy olyan téma ami szerintem sokunkat érint és megvannak a pszichés okai annak hogy miért vagyunk félénebbek társaságban annál mint ahogy szeretnénk úgyhogy ezzel fogunk ma foglalkozni hiszen engem és még sok ismerősömet és ügyfelemet is érint ez a téma és bizony sok mindenhez van szükségünk arra hogy leküzdjük ezt a félénkségünket a legutóbbi magabiztosságról szóló epizódban néhány olyan okról már esett szó ami működik bennünk néhány olyan jelenség mechanizmus ami így pszichésen előhozza belőlünk ezt a félénységet például ott szó volt arról hogy mennyire alulbecsüljük hogy mások milyen pozitív véleménnyel lesznek rólunk vagy hogy mennyire fognak szimpatikusnak találni illetve hogy túl nagy nagy esélyt adunk annak hogy inkább kritikusan negatívan fognak megítélni ma tehát a társasági félénkséget fogjuk közelebbről vizsgálni és természetesen arról is lesz szó hogy mit tehetsz azért hogy könnyebben tudjál kapcsolódni másokhoz ezekben az ijesztő társas helyzetekben amikor nem ismersz senkit amikor új beszélgetések kezdődnek idegenekkel a kapcsolataink a kapcsolódás képessége az legalább olyan fontos az egészség megőrzéséhez mint mondjuk az étkezés vagy a sport tehát bizony a kapcsolódás képessége az egy nagyon fontos képesség és lehet is és érdemes is fejleszteni vágjunk bele még 1975-ben philip zimbardo pszichológus készített egy kutatást a stanford university-n tehát amerikában amiből az derült ki hogy az emberek 40%-a félénknek vallotta magát ami tehát azt jelenti hogy majdnem a fele úgy nyilatkozott hogy jellemzőek rá olyan dolgok mintogy például folyton figyeli magát hogy mit csinál hogyan teljesít és másokhoz méri a teljesítményét és az összehasonlításban rendszer rend szerint alul marad tehát úgy érzi hogy ő nem olyan ügyes mint mások nem olyan jól beszélget nem tud olyan jól viselkedni és azon is aggódik hogy mit gondolnak vajon róla mások nemrég megismételték ezt a felmérést és ebből az derül ki hogy most már legalábbis az egyesült államokban az emberek közel fele félénknek tartja magát ez lehet hogy egy meglepő szám nekem legalábbis az volt mert annyira nem tűnik úgy hogy minden második ember félénk lenne de ha ugyanakkor megvizsgálunk bizonyos dolgokat mint például azt hogy amikor egy olyan előadásra megyünk ahol nincsenek a helyek lefoglalva tehát mindenki odaül ahova akar akkor általában az első sorok üresen maradnak vagy a az hogy mondjuk egy társasági eseményen egy partin inkább azokkal szoktak az emberek beszélgetni akiket egyébként is ismernek és ez még akkor is igaz hogyha alapvetően mondjuk ismerkedni jöttünk az például szintén a félénkség egyik jele lehet hogy amikor itíy semmi nem jut eszünkbe egy beszélgetésbe akkor lefagyunk ilyenkor bekapcsol az agy félelemközpontja és úrrá lesz rajtunk az a bizonyos pánik tehát rövid zárlat keletkezik az agyunkban és egyszerűen nem tudjuk hogy hogyan folyt tassuk a beszélgetést hogy lehet az hogy mégis csak minden második ember valójában belülről félénknek tartja magát hát ennek az az oka hogy a legtöbben ezt nem mutatják ki tehát kívülről ezt nem lehet észrevenni az hogy valaki belül szenved hogy valaki szorong kínosan érzi magát magát megítéli ezek mind olyan dolgok amik abszolút nem látszódnak kívülről hogyha valaki ezt mondjuk megszokta és megtanulta hogy hogyan tudja palástolni és ebből fakad az is hogy nagyon egyedül érezzük magunkat ezzel az érzéssel hiszen azt sem látjuk hogy mások is hasonlóan hasonló cipőben járnak tehát nem látszik belőle semmi általában csak a fejünkben megy egy ilyen belső kritikus monológ kételkedünk saját magunkban a képességeinkben és ezek a gondolatok körbe-körbe járnak a fejünkben pedig hát valójában az a helyzet hogy senki sem 100%-ig mentes ennek az érzésnek a megélésétől előfordul mindenki életében egyszer egyszer van akinek az életében gyakrabban azt is érdekesnek találom hogy kulturális különbség is van abban hogy mennyire vagyunk félénkek például mondjuk az ázsiai populációkban bizonyos országokban kifejezetten magas félénkséget mértek ami azt jelenti hogy az emberek sokkal nagyobb százaléka arányban sokkal többen tartották magukat félénknek a legalacsonyabb pedig izraelben volt az összehasonlított országok közül beszéljünk egy kicsit arról hogy miért lehet ez mi lehet ennek az oka hát ebből a kutatásból az derült ki a szerzők azt a magyarázatot adták hogy az hogy mennyire vagyunk félénkek az ugye hát szintén egy olyan dolog ami gyerekkorból gyökeredzik és hogy javarészt azon kívül hogy van egy genetikai adottság ami nyilván közrej játszik de attól is függ hogy az adott kultúra hogyan áll hozzá a kudarchoz tehát hogy hogyha valaki nem sikeres éppen abban amit csinál egy mondjuk egy gyerek egy feladatban egy iskolai dologban akkor hogyan reagálnak rá a felnőttek ezekben az ázsiai kultúrákban nevezetesen a japán és a taiwani kultúrák voltak azok amikben a legmagasabb volt a félénség nagyon nagy felelősséget tesznek az egyénre ami azt jelenti hogy hogyha elbukik akkor az az ő hibája és egy gyereket is úgy fognak megítélni hogy ennye ennye hogyha valami nem sikerült akkor annak te vagy az oka jobban kell csinálnod ráadásul a szerénység az amit a társadalom értékel ezekben az országokban és azt hogy ne hívd fel magadra a figyelmet ne legyél feltűnő ezzel szemben azokban az országokban például izraelben ahol ugye az derült ki hogy kevésbé félénkek az emberek úgy nőnek föl a gyerekek hogy a kultúra eleve sokkal támogatóbb és megerősítőbb az egyénnel tehát nem az egyénre teszi azt a felelősséget hogyha valami nem sikerült akkor ő nem elég jó ez például olyan dolgokban nyilvánul meg hogy már gyerekkortól kezdve sokkal kevésbé tartják az egyén felelősségének a kudarcot teszem azt hogyha egy izraeli gyerek papírsárkányt készít akkor a felnőttek a környezetében dicsérni fogják hogy milyen ügyes hogy milyen men jó sárkányt csinált milyen szép és hogyha véletlenül ez a sárkány nem repül akkor azt inkább a szélre fogják mint a gyerekre úgyhogy azokban az országokban ahol a kudarcot nem tulajdonítják teljes mértékben az egyénnek hanem a körülményeknek sokkal nagyobb önbizalom magabiztosság fog kiépülni a gyerekekben és a félénkség pedig nyilván ennek függvényében alacsonyabb lesz aztán az is nagyon számít hogy ugye mennyire értékelik az egyéniséget a különbözőséget például amerikában az egyesült államokban is érték az hogy valaki egyéni az hogy valaki mondjuk erős vezetői képességekkel rendelkezik vagy az hogy kiállsz magadért ezek olyan értékek amiket ez a társadalom bátorít így aztán az amerikai gyerekek is bátrabbak lesznek mint mondjuk a japán gyerekek ez olyanokban is megnyilvánul hogy mondjuk mernek kockázatot vállalni attól független hogy milyen eredményre számítanak nem véletlen hogy amerikában ennyi vállalkozás látott napvilágot és hogy ennyire erős a startup kultúra próbáltam vonatkozó magyar kutatást is találni hát sajnos nem sikerült de azt azért elmondhatjuk hogy tradicionálisan a magyar kultúrában is inkább a szerénység számít erénynek azt hogy nem szabad túl hangosan beszélni a sikereimről mert az már ilyen nagy mellényűségnek számít nagy képűség nek és a szerénységet a tisztelettudáshoz a jómorhoz és a szorgalomhoz társítják ugyanakkor ha megnézzük a mai társadalom berendezkedését azért nem mondhatnánk hogy a legszerényebb emberek a legsikeresebbek vagy vagy hogy ők lennének a porondon magyarországon sem mondjuk összehasonlítva egy másik olyan társadalommal amit jól ismerek a portugál társadalommal összehasonlítva akárcsak a politikusok szintjén is megjelenik kezd ugyan tényleg nem láttam erről objektív kutatást de azért ezt lehet érzékelni hogyha az ember egy kicsit a sajtót követi a siker tehát nem a szerénységgel és a félénséggel jár kézen fogva de hát talán nem is mindenki akar nagyon látványos karriert befutni szerepelni vagy hatalmat szerezni viszont szerintem mindannyian szeretnénk önmagunk legjobb verziója lenni ehz pedig néhányszor elengedhetetlen hogy lek ük a félénkségünket és hogy a vágyaink és ne a félelmeink irányítsák a döntéseinket és a tetteinket a társas helyzetekben érzett félingség szintén az önbizalomhiány egyik megnyilvánulása az önbizalomhiányról ugye már volt szó a múlt héten egy kicsit ennek folytatásaként gondoltam erről beszélni mert mert ez is egy nagyon fontos téma ugyanis ha nem bízunk magunkban akkor szabotáljuk magunkat és nem élünk a lehetőségeink kel és ez a társas helyzetekre is igaz az önbizalom ahogy már a múlt héten is beszéltem róla egy kicsit szeretném itt visszahozni az nem egy nagy képűség vagy nem arrogancia hanem az hogy különféle helyzetekben teljesen fel tudom vállalni magamat és úgy tudok viselkedni ahogy szeretnék mondjuk ki tudok állni emberek elé tudok szerepelni hogyha éppen szeretnék valamit mondani nyilvánosság előtt ki tudok állni magamért komfortosan érzem magam a azzal is hogy mások látnak hogy feltűnő vagyok hogy hallatom a hangomat de az önbizalom egy kicsit még több ennél alapvetően egy bizalom a képességeimben tehát úgy lehetne még megfogalmazni hogy az önbizalom azt jelenti hogyha előttem van egy hegy akkor úgy látom hogy meg fogom tudni mászni lehet hogy hosszú lesz lehet hogy küzdelmes lesz de el fogok jutni a tetejére mindenképpen menni fog rengeteg olyan emberrel dolgoztam akik nagyon szerették volna magukat egy nagy vágyuk mellett elhatározni mondjuk szerettek volna tényleg vállalkozni elindítani valami sajátot vagy családot alapítani esetleg elköltözni egy másik országba de hiába tudják meghozni a racionális döntést önbizalom híján nem indulnak el ugyanis nem hiszik el magukról hogy képesek rá hogy képesek megmászni ezt a bizonyos hegyet hát az az érdekes hogy egyikünk sem kell hogy feltételezze hogy bármire is képes mi míg meg nem próbálta hiszen eleinte semmire nem vagyunk képesek a cselekvés által fogjuk megtanulni a dolgokat és igazá az ismerkedésre igaz a networkingre vagy éppen a nyilvános beszédre mindezeket lehet gyakorolni meg lehet tanulni lehet benne fejlődni de el kell kezdeni valahol és ehhez kell bizonyos mértékű önbizalom az önbizalom még abban is fontos hogy jó kapcsolatokat tudjunk kialakítani tehát ez a bizonyos társas önbizalom onnantól kezdve hogy olyan párkapcsolatot választani vagy olyanban maradni csak benne amiben én értékesnek érzem magam amiben a másik értékel hogy ki tudjak állni magamért hogy tudjak úgy kommunikálni a másikkal hogy egyenrangú felek vagyunk az erős önbizalom végül abban is segít hogy olyan életet éj ami megfelel az ambícióidnak és a nagy vágyaidnak tehát ugye ezek voltak ezek a nagy vágyak elutazni munkahelyet váltani belekezdeni valami kreatív projektbe akár művészeti dologba vagy mondjuk egy képzésbe mondjuk vagy akár elindítani egy podcastet ugye ezekre mind ezekhez mindhez szükség van az önbizalomra én például tudom hogy én saját vállalkozásra vágytam mióta csak az eszemet tudom mióta csak elkezdtem dolgozni és nem mondom hogy ez egy könnyű dolog volt fölépíteni vagy nagyon gyorsan ment vagy nagyon evidens volt hogy mi hogy működik és merre csináljam de felépítettem ugye mindezt nem lehetett volna önbizalom nélkül de azt is tudom hogy mennyien vannak akik nem érzik magukban ezt a belső erőt és nem tudnak kapcsolódni vele van számodra egy kérdésem most egy pillanatra itt álljunk meg és tartsunk egy kis önvizsgálatot tedd fel magadnak azt a kérdést hogy mennyire érz azt hogy neked van önbizalmad és akkor onnantól kezdve hogy semennyire azon keresztül hogy nem igazán vagy hogy mondjuk ha inkább nem mint igen aztán van az hogy eléggé tehát amikor a legtöbb helyzetben viszonylag magabiztosnak érzem magamat van olyan szituáció ami ki tud billenteni az egyensúlyomból és végül ott van a 100% ami azt jelenti hogy tudom hogy amire vágyom arra képes is vagyok nem egy könnyű idáig eljutni de azt hiszem hogy lehetséges én magamat most a mai fejemmel ide sorolnám de ez 15 évembe került mire eljutottam ide hiszen ha visszagondolok arra hogy mondjuk akár a pszichológusi pályám kezdetén hogy hogy voltam én ezzel az biztos hogy sokkal inkább az inkább nincs meg mint megvan kategóriába tettem volna magam de az embereknek úgy mondjuk öt ember e ből három vagy négy inkább önbizalomhiányosnak tartja magát és nagyon sokan vannak ebben a nem igazán kategóriában mondjuk én magamra úgy tudom ezt vonatkoztatni hogy ugyan nem társaságban voltam önbizalomhiányos de a munkaerén nagyon nagyon könnyen beleestem abba a kétkedésbe hogy jó-e amit csinálok biztos hogy én rosszabbul csinálom másoknál nincs is elég eszem hogy mint pszichológus nem érek semmit pláne igazából nem is vagyok jó pszichológus egy imposztor vagyok aztán mindent tökéletesen akartam csinálni soha semmivel nem voltam elégedett soha nem értékeltem a saját teljesítményemet úgyhogy tudom hogy ez egy mennyire nehéz helyzet és nagyon sok emberrel is dolgoztam akinek ez az egyik nagy problémája volt és ezért választottam ezt témájául a legújabb programomnak a tervezd magad újra ak akadémiában az önbizalomnak öt kulcsa van ezeken szeretnék ma végigmenni ezek olyan dolgok amiket mindenki számára elérhetőek és megvalósíthatóak tehát nincsen benne semmi ördöngősség viszont tényleg csak akkor működik hogyha nem csak meghallgatod ezt a mai epizódot hanem meg is csinálod a munkát ami mögötte van anélkül nem megy ezekre az öt lépcsőre vagy öt kulcsfontosságú dologra építettem fel a programot is de most szeret ém veled megosztani hiszen ennek a…

Említett entitások

Témák

  • félénkség leküzdése
  • társas magabiztosság
  • belső kritikus

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „E52 Hogyan küzdd le a félénkséget? Öt lépés a társas magabiztosság felé”

Miről szól ez az epizód: „E52 Hogyan küzdd le a félénkséget? Öt lépés a társas magabiztosság felé”?

A Tervezd magad újra podcast E52. részében a társasági félénkség leküzdésének módjait vizsgálják meg. Kitérnek arra, hogyan hat a kultúra és a neveltetés a magabiztosságunkra, miért okoz nehézséget az idegenekkel való beszélgetés, és hogyan kezeljük a belső kritikust. Megemlítik… Az epizód a Tervezd magad újra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 06. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „E52 Hogyan küzdd le a félénkséget? Öt lépés a társas magabiztosság felé”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csekovszky Anna.

Milyen témákat érint ez az epizód: „E52 Hogyan küzdd le a félénkséget? Öt lépés a társas magabiztosság felé”?

Fő témái: félénkség leküzdése, társas magabiztosság, belső kritikus.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „E52 Hogyan küzdd le a félénkséget? Öt lépés a társas magabiztosság felé”?

Megjelenés: 2024. 06. 05.. Hossz: 33 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tervezd-magad-ujra/e52-hogyan-kuzdd-le-a-felenkseget-ot-lepes-a-tarsas-magabiztossag-fele-c3c36d3f

Több epizód a Tervezd magad újra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból