Az Én Kék Zónám

Góg Anikó: A gyaloglás az új, egészséges és bárki számára elérhető csodaszer | Az Én Kék Zónám #16

· PT42M44S

Összefoglaló

Góg Anikó, személyi edző és olimpikon triatlonista, az egészséges életmód és a mozgás fontosságáról beszél. Kiemeli, hogy a gyaloglás elérhető és hatékony mozgásforma, felhívva a figyelmet arra, hogy nem az edzés típusa, hanem a rendszeresség a lényeg. Az epizódban arról is szó…

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2025. 04. 24.
Hossz
43 perc
Témák
egészséges életmód, mozgás, gyaloglás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Intro 01:13 Sportolás mindenek felett 03:14 Mi a siker titka? 04:49 Testmozgás nélkül nehéz az élet 06:35 Az idealizált
  2. — A kütyükkel szemben nagyon igazságtalan a verseny 11:34 Jellemzően a nők mikor kezdnek el újra sportolni? 13:34 Egy kezd
  3. — Mi növelheti az akaraterőt? 16:55 A mozgás mellett a táplálkozás is fontos 19:52 Léteznek általános érvényű diéták? 21:5
  4. — Rosszul enni is pénzkérdés 26:00 Milyen tipikus hibákat követünk el? 28:26 Edzés után nem feltétlenül az evés az első go
  5. — A gyaloglás az új őrület? 34:19 Vajon milyenek lesznek az emberek 200 év múlva? 35:21 Anikó a Krézi 36:57 Otthon vagy ed
  6. — Sokszor egy retusált valóságot kergetünk 39:13 Szülés utáni hasfal regeneráció 42:33 Van értelme a rövid edzésprogramokn
  7. — Az edzés sokszor önmagában állagmegóvás 47:22 Ragadós a sportolás? 49:13 Vendég kérdése Kövesd Góg Anikót:Facebook: http

Ebben az epizódban

azért nem egy sikeres influencer szerettem volna lenni, mikor elkezdtem így a social média tevékenységet vagy jelenlétet.

Elmetten csak hittem abban, hogy az, ahogy én a sportról gondolkodom, vagy ahogy annak az értékteremtő erejét én meg tudom fogalmazni, az meg fog szólítani másokat is.

Góg Anikó személyjedző, de leginkább kríziként ismeri több tzres tábora.

A korábbi olimpikon triatlonos Iron Man, magyar bajnok ugyanis úgy döntött, bevállalja a bolondériát, és vicces videókban a kissé zakkant personát keveri a motivációs trénerrel.

Azzal, hogy én minden nap edzek, én nem vagyok naponta izmosabb, erősebb, fittebb, nem tudom milyenebb, de meg tudom őrizni azt, amit mondjuk 15 évvel ezelőtt meg tudtam csinálni.

És ott döbbentem meg én is ennél a felismerésnél, hogy hát akkor ez mégsem hiábavaló.

Tehát, hogy most itt azoknak szeretném ezt inkább üzenni, akik elkezdik és nem látják a csodás változást azonnal, hogy sokszor önmagában az állagmegóvás már értékes lehet.

Anikó célja, hogy mindenki megtalálja azt a mozgásformát, ami nem csak fittebbé, de stabilabbá és energikusabbá is teszi.

Szerinte a mozgás legnagyobb ellenségei a modern kütyük, de ha minden nap elvégzünk valamilyen szuszogtató mozgást, már sokat teszünk az egészségünkért.

Mennyire bosszant téged az, hogyha valaki nem sportol?

Nem bosszant, ez egyéni felelősség.

Inkább értetlenül állok előtte, de bosszúságot nem vált ki belőlem.

Valahol azt láttam, hogy azt nyilatkoztad, vagy talán pont a te előadásodon mesélted azt el, hogy amikor egészen kicsi lány voltál, akkor a a balettiskolai kiválasztásnál nem kerültél kiválasztásra, és ez egy olyan mély mély sebet ütött rajtad, hogy onnantól kezdve folyamatosan be akartad bizonyítani, hogy te igenis képes vagy rá.

Kellenek-e szerinted ezek a traumák?

Azért olyan mély sebet nem ütött, és abszolút meg tudom érteni az edzőnek a választási szempontjait, hisz magam is edzőként azért most már tudom, hogy bizonyos sportágra bizonyos alkattípusok felelnek meg leginkább.

De nyilván azért egy picit úgy megnyomott bennem egy csengőt, hogy hát én erre nemért nem lettem kiválogatva.

Alapvetően ez inkább a kompetitív személyiségemnek szólt, mintsem az, hogy fölgoztolt volna bennem olyan olyan energiákat, hogy azt mondjam, hogy márpedig én azért is begolyózom magam egy olyan ligába, ahova tudom, hogy nem tartozhatok.

Nagyon érdekes, hogy azt mondod, hogy a kompetitív személyiséget, hiszen az életed egyik jelentős részét rengeteg idődet szántad élsportra, ugye a triatlonnal foglalkoztál, kint is voltál az olimpián, ha jól tudom. öö nagyon komoly versenyekre indultál, magyar bajnok lettél, tehát tényleg azt gondolom, hogy az a fajta versenyszemlélet az minden a mindennapjaidat áthatotta.

Ehhez képest ma amatőrökkel foglalkozol zömében, olyan olyan nőkkel és férfiakkal, de talán zömében nőkkel, akik akik nem biztos, hogy valaha sportoltak, pláne nem élsportoltak, pláne nem rendelkeznek azzal a mozgáskultúrával.

Megvan-e még a versenyszellem?

A versenyszellem megvan, de a szakmai karrieremben az adni akarás motivált sokkal inkább, mintsem ez a kompetitív hozzáállás.

Azt tudtam, hogy a sportolók már tudják, hogy mit ad a sport.

Ott azért olyan sok újdonságot, hogy nem tudnék edzőként sem talán hozzátenni.

Sokkal vonzóbb volt éppen emiatt számomra az, hogy azoknak a civileknek mutassam meg, hogy mennyi szépség és lehetőség van benne, és ráz a hideg, miközben erről beszélek.

Tehát, hogy pontosan éreztem, hogy nekem ez az irány lesz az, ahol egy ilyen, ahol megtalálhatom a saját hangomat.

És ezért vonzott annyira, hogy sokkal inkább civilekkel személyedzőként foglalkozzal, mint sem a versenysport bármely területén.

Mi a legnagyobb sikerélmény, amit elértél mondjuk az elmúlt egy-két évben?

Mit ér mit érzel a legnagyobb sikerélményednek?

Azt hiszem, hogy talán számszerűségében az, hogy hány emberhez tudok szólni.

Nyilván azt nem tudom lemérni, hogy ezeknél az embereknél, akik mondjuk akár követőként vagy előfizetőként a egyes videótárak mögött ott vannak, ez mit ad?

Án nagyon sok személyes történetet kapok visszajelzésként is.

Nekem ez ilyen nagyon nagy motivációt ad minden nap, hogy ilyen egyéni történeteket tudunk megírni azáltal, hogy egy picit segíthetek a folyamatban valahol van.

Tehát körülbelül mekkora táborod van neked most?

Hát a Facebookon 275000 ember van, az Instán 50 pár ezer ember között körül mozog ez a szám.

Hogy tudott ez ekkorára nőni ez a tábor?

Mi az, amit te másként csinálsz? hiszen azért, hogy mondjam, fitness edzőből, jó tehetséges fitnessedzőből nagyon sok van.

Mi az, amiben te másképp szóltál?

Én vettem a bátorságot, hogy önmagam maradhassak.

Tehát én nem egy sikeres influencer szerettem volna lenni, mikor elkezdtem így a social média tevékenységet vagy jelenlétet, hanem egyszerűen csak hittem abban, hogy az, ahogy én a sportról gondolkodom, vagy ahogy annak az értékteremtő erejét én meg tudom fogalmazni, az meg fog szólítani másokat is.

És alapvetően nagyon organikusan működött ez az egész, és a mai napig nem az motivál, hogy akár követőszerzés céllal olyan tartalmakat gyártsunk, amire azt gondolom, hogy nagy népszerűséget válthatna ki, vagy nagy megosztást fog eredményezni.

Szerintem ezt a fajta önazonosságot érzik benne, és ebben találtak valamiféle szerethető dolgot.

Az ugye nem nagy titok, hogy a testmozgás nélkül nagyjából nincsen hosszú, boldog élet, sőt az sem nagy titok, hogy testmozgás nélkül nagyon-nagyon nehéz fenntartanunk egy egészséges mentális és fizikai állapotot.

Mégis azt látjuk, hogy elképesztő rossz statisztikáink vannak arra nézést, hogy például a magyar lakosságban hányan és kik edzenek rendszeresen.

Tehát egészen apró százalékokról beszélhetünk. 5-7% azok, akik minden nap edzenek.

Tehát ez egy nagyon-nagyon apró töredék.

És körülbelül a lakosságnak 25%-áról lehet azt mondani, hogy talán valamiféle heti rendszerességgel valamilyen mozgást folytat, legyen az egy séta.

Hogy lehet ezt szerinted átfordítani?

Tehát nyilván te egy tömegsport irányába indultál el, tömegekhez szeretnél szólni, tömegeket szeretnél megmozgatni.

Mi az a kritikus pont a amitől át tudnánk fordítani, vagy át tudnátok fordítani a a jelentős többségét a a a lakosságnak?

Szerintem fontos lenne, hogy megérkezzen az a fajta felismerés mindenkiben, amivel te indítottad most ezt a ezt a gondolatot, hogy ennek a fontossága meg kérdőjelezhetetlen, és innentől kezdve szerintem nagy mértékben szándék kérdése az, hogy én milyen életminőséget szeretnék önmagamnak megteremteni.

Most nyilván a civilizált életünk alapvetően abba az irányba tolta el a működésünket, hogy mindent gépekkel tehermentesítünk és a kényelem és a komfort irányába mentünk el és nagyon távol kerültünk attól a fiziológiás szükséglettől vagy igénytől, amit hogyha beteljesítenénk, akkor jobban lennénk és jól működnénk.

Már nagyon távol távoliak ezek a referenciapontok.

Nagyon korán elveszítjük a pozitív mozgásélményünket, már mint eszköz, mint megoldás, mint lehetőség.

Nincs is ott a gondolattárunk, esetleg ez közelebb hoz hozhatna minket ahhoz, hogy akár fizikailag, akár mentálisan egészségesebbek legyünk.

Ez azért nagyon érdekes, mert azért hogyha azt nézzük, hogy a social média felületeken kiket követnek, és milyen kik az idolok, azért majdnem minden minden esetben olyan olyan idoljaink vannak, akiknek nagyon fitt fitt a testük, mozognak, gyönyörű popsikat növesztenek, fantasztikus alakjuk van férfiaknak, nőknek egyaránt.

Tehát én én azt gondolom, hogy valahol mégis az idealizált mai emberkép az egy nagyon fitt emberkép.

Szerintem az, hogy valami csodálatra méltó, az lehet, hogy egy ilyen bénító hatással is bír egybent.

Amikor annyira távoli maga az idol, hogy úgy érzem, hogy elérhetetlen, vagy akár a töredéke, vagy annak a, nem tudom, megközelíthetetlensége áll fent, akkor akkor akkor az ember nem veszi az erőt és a bátorságot, hogy akár azt azt az álmot dédelgesse, hogy erre ő is képes lehetne akármilyen mértékben is.

Az egy ilyen puszta csodálatban kimerül.

Talán picit szedjük szét azért a generációkat.

Te ugye egy nagyon speciális területen indítottad el a saját kis online oldaladet.

Te kifejetten a szülés utáni nők rehabilitációval kezdtél el foglalkozni.

Aztán ma már látom, hogy számtalan is egyéb területtel foglalkoztok.

De hogy mi a problémája mondjuk egy 18 és 30 közötti generáción?

Tehát a fiatal nők, hogyha hozzátok fordulnak, mit szeretnének? kicsit hadd menjek elébe annyival, hogy szerintem minden generációnak megvan a lehetősége és megvannak az akadályozó körülményei, de ez onnan elindul, hogy beültetjük a gyereket hat évesen az iskolapadba, vagy nagy isten még korábban akár óvodásként megkínáljuk egy olyanfajta inaktivitással együttjáró, de egyébként érzelemgazdag világgal, amit mondjuk egy, nem tudom, egy táblagépnek a simogatása jelenthet számára, ahonnan azonnal elvágjuk azt a lehetőséget, hogy ő a sport irányába, vagy a fizikai akásb mozgás irányába, a játék irányába egy valamiféle elvágyódást érezzen magában. van aztán beteljesít ösztönösen, organikusan.

Az iskolai évek szerintem alapvetően ebből állnak ki, hogy most vagy egy sportosib adom a gyereket és aztán külön órára járatom, vagy pedig egy erős iskolába, aztán nem győzök valamiféle sportmozgást mesterségesen megteremteni neki szülő.

Ez egy vagy vagy most szerinted?

Amikor te gyerek voltál, nem egy vagy volt.

Én biciklivel jártam iskolába.

Nekünk volt normális testnevelés óránk.

Délután meg alapvetően nekem már a versenyt töltöttek ki, ami lehet, hogy speciális.

Tehát az ugy én De ettől még jól tanultál?

Nem voltam magántanuló és le tudtam hozni azt a kötelezőt, amit kellett teljesíteni, de ebből a szempontból ahhoz a szerencsés kisebbséghez tartozhattam, akinek kisvárosban ez megadatott.

Tehát ugye én a mai napig tök nagy áldásnak élem meg azt, hogy Orosházán nőhettem fel, mert volt ez a fajta biztonság, hogy a szüleim ki engedhettek futni, vagy elengedhettek biciklivel iskolába, és tudták, hogy ebből olyan kapitális nagy probléma nem fog majd keletkezni.

Legfelbb egy kutya kerget meg, de hát ez az életre valóságomat edzi.

Szóval szerintem ez egy nagyon nagy ajándék volt nekem ott a startnál a gyermekéveen, ami meghatározta a mostani sporthoz való viszonyomat.

Tehát szerintem iskolásként körülbelül így ebben lavírozunk.

Itt azért a szülőnek ott van a felelőssége, hogy de egyébként igyekszem megteremteni, hogy legalább hétvégén legyenek olyan mozgásos tevékenységeink, ami élmény, ami nem az edzésről, nem a teljesítményről szól, nem a versengésről szól, hanem hogy öröme együtt kirándulni, öröme az, hogy nem tudom, valamilyen labdajátékot csinálunk.

Nagyon nagyon nagy rivális a kütyű.

Abszolút és egy nagyon igazságtalan verseny, hiszen felnőttként azt hiszem ezt aláírhatjuk mi is, hogy rögtön bevonódunk és azonnal involválódunk egy ilyen típusú tevékenységben.

És nagyon nehéz azt mondani, hogy á hát itt ülök másfél órája, most szólaljon meg a jó zzenész és álljunk föl innen.

Ha az okos órám nem emlékeztet, akkor lehet, hogy nem kapok észben.

Szóval szóval egy nagyon nagy ellen széllel szembeni küzdeleme ez.

De ha ezt is ilyen tisztán tudjuk látni, akkor legalább odáig eljutok, hogy szólaljon meg egy csengő, ami azt mondja, most akkor eddig és nem tovább, mert ha ez nem, akkor bedobtuk a lovak közé, aztán fussanak, amerre akarnak.

Láttad-e már a mai fiatal felnőtteknél ennek a hatását?

Pál nevesen annak a hatását, hogy ők gyerekkorukban nem biciklivel jártak, nem futkároztak ki, nem fogocskáztak ki, nem bújcskáztak kint, hanem kütyűztek?

Tehát látsz-e ebben akár a saját generációdal ellentétben egy különbséget akár mozgáskoordinációban? izomidek kapcsolatban.

Szerintem erről egy mai testnevelő vagy sportág edző tudna nyilatkozni, hogy mit lát ennél a fiatal felnőtt generációnál, akik már így nőttek fel, hogy évről évre, aki mondjuk nem tudom, akár több 10 évet is már edzőként eltöltött, így ebben, az nyomon tudja követni az azonos életkorú nem tudom populációk hogyan változnak ebből a szempontból egymáshoz képest. ő valószínűleg referenciában sokkal megbízhatóbb lenne.

Én akikkel találkozok inkább ugye azok a felnőttek akik már tudatosan hozzák meg azt a döntést, hogy szeretnének mondjuk tenni önmagukért, ott abszolút látszik az, hogy gyerekkortól kezdve meddig volt életben tartva nála a mozgás, vagy pedig egy nagyon-nagyon régi élményhez kell visszanyúlni, és azt mondani, hogy hát igen, utoljára nem tudom, nyolc évesen apukámmal bicikliztünk, és értem, de mondjuk ezt 53 évesen újra ezt a folyamatot innen megindítani sokkal nehezebb, mint sem ha azt mondja, hogy figyelj, 20 éves korom még egy picit lötyögtem.

Nem tudom, kosztunk, sitboloztunk, kimentünk a grundra, nem tudom, volt valami mozgásélmény, és onnan kell újra csatlakozni, mert aztán kiesett egy 20-30 szép, mert épp egy gyereket nevelt, vállalat, birodalmat épített bármi.

Teljesen respektálható, de azért ez nagyon számít, hogy mennyi volt az a kiesés, mennyi volt az a szakadék, amit mondjuk mozgás nélkül töltött.

Mik azok a tipikus élethelyzetek?

Most akkor szűkítsük le a nőkre, a nők életében, ak ahol azt gondolod, hogy ott jellemzően jelentkeznek nálad, vagy jellemzően el akarják kezdeni a mozgás gazdagabb életformát.

Vannak-e ilyen élethelyzetek, amikhez ez köthető, vagy teljesen random, hogy ki mikor kezdi el?

Hát bele akarunk félni az esküvői állomruhánkba például.

Szerintem ez nagyon jellemző. gyerekvállalás kapcsán most már azért változott, ha nem a szülést követően szeretném visszanyerni a lánykori alakomat, formámat, hanem egy több az olyan tudatos gyermekvállaló nő, aki azt mondja, hogy már a várandóságom alatt igyekszem a saját és a babám egészségéért tenni mozgással, akár azzal a fajta pici félelemérzettel, hogy annak érdekében, hogy ezt követőleg amikor már a baba megszületik, akkor ne hozzam magam abba a nehéz helyzetbe, amikor az élet egyébként is…

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

  • Az Én Kék Zónám

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Góg Anikó: A gyaloglás az új, egészséges és bárki számára elérhető csodaszer | Az Én Kék Zónám #16”

Miről szól ez az epizód: „Góg Anikó: A gyaloglás az új, egészséges és bárki számára elérhető csodaszer | Az Én Kék Zónám #16”?

Góg Anikó, személyi edző és olimpikon triatlonista, az egészséges életmód és a mozgás fontosságáról beszél. Kiemeli, hogy a gyaloglás elérhető és hatékony mozgásforma, felhívva a figyelmet arra, hogy nem az edzés típusa, hanem a rendszeresség a lényeg. Az epizódban arról is szó… Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 24..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Góg Anikó: A gyaloglás az új, egészséges és bárki számára elérhető csodaszer | Az Én Kék Zónám #16”?

Fő témái: egészséges életmód, mozgás, gyaloglás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Góg Anikó: A gyaloglás az új, egészséges és bárki számára elérhető csodaszer | Az Én Kék Zónám #16”?

Megjelenés: 2025. 04. 24.. Hossz: 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/gog-aniko-a-gyaloglas-az-uj-egeszseges-es-barki-szamara-elerheto-csodaszer-az-en

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból