Énegyetem Podcast

APASEB - BESZÉLGETÉS CSIRMAZ LUCÁVAL /// ÉNEGYETEM PODCAST 2. ÉVAD 19. EPIZÓD

· PT52M51S

Összefoglaló

Az Énegyetem Podcast ezen epizódja az apaseb, azaz az apafigurával való kapcsolat hiányának vagy nehézségeinek pszichológiai hatásait vizsgálja. Vendégük, Csirmaz Luca pszichológus és kutató, a „Mintatörés” című könyv szerzője, aki saját tapasztalatain keresztül világít rá, hogy…

Röviden

Műsor
Énegyetem Podcast
Megjelenés
2024. 07. 19.
Hossz
53 perc
Témák
apaság, lelki egészség, kapcsolatok, trauma, önismeret, mintatörés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] ez itt az én egyetem podcast nem a hullámokat kell állítani hanem megtanulni szörfözni gyakorlati eszközöket adunk egy rendkívüli [Zene] élethez ez itt újra az é egyetem podcast marcinoágival és németi rolanddal és már itt van velünk a stúdióban csirmaz luca pszichológus kutató a psicholif szakmai vezetője iasta és az előző epizódban így jöttekmentek rajtam keresztül a a az érzések és a tapasztalatok és hát az anyasebbről beszéltünk és ebben az epizódban pedig az apaasebbről fogunk és ugye a könyvben pedig a világseb ami ami a következő erről most így külön nem fogunk beszélni de vegyétek meg a könyvet olvassátok el és ajánljuk mindenkinek azt az élményt amit így közösen és külön is átéltünk együtt ágival azért mondom hogy közösen is mert egy közös utazás során olvastuk ezt a könyvet és meg is tudtuk így vitatni hogy meg tudtuk beszélni hogy miket érzünk magunkon közben és ami izgalmas hogy az apasebnél majd mind a ketten egy más-más apatípust fogunk behozni példaként de az első kérdés lucától szokásosan hogy mi is az az apasb h ó igen most nehéz így a típusoktól függetlenül mesélni erről általában ugye így így meséltünk arról hogy az anyák mennyire kapnak egy ilyen nagy súlyt a válukra hogyha jó anya vagy a gyereked akkor jó lesz ha nem akkor el van cseszve és kész és hogy az apá nakak se a szerepét se az esetleges árdó hatását nem ismerjük el igazán szerintem tehát hogy se nem empatizálunk eléggé azzal hogy mit jelent apának lenni és mennyire fontos hogy ő megadja azt a funkciót mert mert lehet valaki baromi jó anya ha apa nincs ott akkor az még mindig egy ilyen rezgőasztal lesz ami bárm bármikor felborulhat és hogy igen hajlamosak vagyunk bagatelizálni a azt hogy hogy mi van akkor az apával az életünkben és nagyon sokszor amikor traumatizáltak vagyunk akkor könnyű azt felismerni mondjuk hogyha valami olyan nagyon kiugróan rossz ugye ha mondjuk nem tudom ordítóztak velünk vagy elcsattantak pofonok hogy ilyen voltak ilyen nagyon látványos dolgok az talán úgy belénk ég ez is baromi fájdalmas de a traumának ugyanennyire egy jelentős és ugyanilyen mérehatoló része az amik akkor egyszerűen az a traumám hogy valaki nincs is ott az emlékeimben és ezt baromi nehéz észrevenenni egyébként bármelyiket azért nehéz észrevenni mert amivel belenövünk azt gondoljuk hogy az a normális és hát egy csomó ideig nem is gondoljuk azt hogy ja hát amúgy ennek nem így kellett volna hogy történjen nem minden család ilyen nem minden anya vagy apa hasonló ehhez de de azt meg pláne nehéz észrevenni hogy hogy lehet az hogy én rossz vagyok valamitől amiről én nem is tudok hogy szükségem lett volna rá de mégis hiányzott és akkor itt már kicsit igen elő előhoztam a kétféle típusunkat hogyha gondoljátok én nagyon kíváncsi vagyok mondjuk itt hogy ti melyik típushoz tudtatok kapcsolódni vagy nek nekem már most jött hogy én azt gondoltam hogy nekem ezzel nincsen semmiféle problémám egyáltalán hiszen nem is volt ö nem vett részt az életünkben az életemben egyáltalán és nem is nagyon ismerem ami igazából azért sem teljesen igaz mert mindenki azt mondja amikor lát engem és látja édesapámat látja hogy hogy néz ki vagy vagy vagy akár valami régi fotón hogy egy az egybe annyira nagyon hasonlít de nem úgy hasonlít hogy hogy jaj mát most fizikailag és külsőleg hanem hogy a gesztikulált óban a hangleejtésben sokszor az energiában a nevetésemben tehát hogy hogy megint csak azt hoznám egy picit vissza hogy hogy bármennyire is ellenállunk neki hogy van egy ilyen kedvenc idézetem hogy aminek ellenállsz az erőre kap és amire tekintesz az eltűnik és ez is megint a tisztán látás szóval hogy hogy én röviden h én azt hittem hogy nekem ezzel nincsen semmi bajom mert nem is volt soha úgy apám miért lenne nekem ezzel bármi bajom nekem itt nincs mit elgyászolnom és nagyon nagyon nagyon durva volt így rájönni hogy de nekem ez mikor is hagyott el titeket apukád egy-két éves voltam egy-két éves voltam és mondom hogy nincs konkrét emlékem veszekedésről vitatkozásról van olyan van hogy négy éves vagyok állok a kis macimmal hogy én kap ulnék meg játszanék és akkor ők megordítanak hogy hogy kéje legyen a gyerek hogy hova menjen és akkor én így hogy akkor úgy nem tudtam elmondani hogy hogy amúgy itt vagyok és hogy így hogy leszarom ezt ami történik most itt nem tudtam nagyon megélni a haragomat se hanem csak emlékszem arra a lefagyás állapotra hogy tehát igazából csak testi szinten tudom vissza hozni magát a lefagyást és nagyon érdekes hogy azóta is így reagálok nagyon sokszor annyi a különbség hogy az a hát ilyen öt-h éves önismeretem vagy elhatározásom hogy hogy önismeretbe vágok az az nekem azt hozta meg hogy már ilyen fél percekben le tudom r rendezni nem mondom hogy mindig nem vagyok buthha nem világosodtam még meg mindig azt mondom hogy amíg itt láttok engem addig ugyanolyan ember vagyok mint bár ki nem váltam fényé de hogy legalábbis még és szóval hogy hogy hogy de megvan igen ez hogy ott állok és és hogy kizárnak és igazából ez az egész nem is rólam szól hogy nem látnak és csak egy egy apróság még hogy elkezdtem ehhez a gyerekhez viszont beszélni é sose beszéltem vele ezzel a kisgyerekkel bennem és akkor mondtam neki hogy látlak hogy én most lát mert viszont bennem így biológiailag is meg úgy érzelmileg meg meg tehát pszichológiailag is megjelent egy egy ilyen felelősségvállaló egy egy ilyen egészséges férfi kezd bennem megjelenni valószínűleg a koromnál fogva természet organikusan is így jön ez ne gondol a nem nem korró önmagában nem nem jön oké én így élem meg hogy hát jó van remény 40 fölött mi vagy 50 fö t na hát tudod tehát addigra már beérsz jó szóval igen szóval mindegy csak azt hogy van értelme van értelme az önismeretnek meg terápiának meg meg mindennek is amit az ember belefektet mert egy idő után akkor látja hogy á most lefagytam ez stresszreakció jó tehát hogy könnyebb így és a trauma attól kettő dologtól nagyon trauma vagy igazán trauma az egyik az hogy tehetetlen voltam benne és itt nekem elsőre ez jutott erről a történetről eszembe hogy hát ott állsz te egy-két éves gyerekként két felnőttel szemben aki vitatkozik a te jólétedről tulajdonképpen és a te t tehá hogy és ráadásul úgy vitatkoznak a te jólétedről hogy a kvázi megegyeznek abban hogy a fele úgy is hiányozni fog és hogy közben igen nekem is ez jön így érzésileg hogy hát de ezzel mit lehet mondani vagy mit tud ez a kis gyerek ezzel szemben csinálni hát semmit hát totálisan totálisan egyenlőtlen a helyzet nagyon tehetetlen és a másik dolog ami miatt trauma trauma hogyha az ember egyedül van azzal a rossz dologgal ami történik és minthogyha igen itt sűrűsödött volna ebben a ebben az emlékben itt mindkettő ilyen tényleg nagyon nagyon én én is így így nehéz is volt megszólalnom lehet hogy már az epizód elején valami valami ilyesmit éreztem át hogy itt mit lehet csinálni mit lehet mondani hát annyira annyira szívbe markoló és annyira igazságtalan és annyira nem így kellene hogy legyen és akkor persze hogy mit tudsz ezzel a fájdalommal kezdeni azt hogy apádnak a fontosságát kvázi így leválasztod magadról jó sok éven át ühüm és akkor úgy ez minthaog nem is számítaná persze há most az hogy ő elment hát és mit számítas nekem ht legalább én így lettem meg volt ez meg az akitől kaptam szeretet tehát ehz van ebből kell építkezni és akkor igen ez így tűnhet egy ilyen feldolgozottságnak amúgy messziről de általában ez egy ilyen diszociáció egy ilyen elszakítottság attól az érzelmi tartalomtól amit baromi nehéz tartalmazni amikor tényleg kapcsolódunk hozzá és és mennyire szép és majd ugye erre is elvihetjük az epizódot hogy oké hogy itt vannak a sebeink de mi a francot kezdünk ezekkel tehát ez ez nem arról szól hogy most így mindenkit beijesztünk és akkor így most sírunk együtt egy szobába mer egyébként az egész jó tud lenni ha legalább már együtt sírunk igen hanem hogy lehet azt csinálni és azt érdemes csinálni előbb-utóbb amit mondasz hogy így benned is már kialakult vagy így kialakulóban van erősödőben van igen hogy hogy már ott van az a felnőtt ember aki elismeri ennek a gyermeknek a létezését az érzéseit és és megpróbál kapcsolódni hozzá nagyon nehéz tehát nem mindig sikerül lesz nagyon sokszor épp úgy elidegenedünk attól a attól a belső gyermekünktől akinek a legnagyobb szüksége lett volna arra hogy valaki vele legyen mintogy annoó elidegenettek tőlünk de hogyha ezeket a pontokat tudjuk így át átjutni rajtuk akkor ezekben vannak a legnagyobb változások is h és érdekes bocsánat hogy én mindig azt mondtam hogy nem létező személy üm én így hívtam évekig h nem lehet így hívni mert létező személyre ma is élő személy igen és kataartikus volt különben az amikor én nagyon sok évig nem beszéltem az én édesapámnak a az új házasságában született gyerekkel aki most már egy 30 éves felnőtt nő akinek van egy gyereke és ő megkeresett engem nem is olyan nagyon rég és és nekem az szóval én mindig egy hiányt éltem meg hogy az én apám vagy hát legalábbis most már rájöttem hogy egy hiányt élek éltem meg és és akkor ahogy így kapcsolódtam vele már egészen más aspektusból láttam mindent már úgy értem hogy a testvéremmel hogy ő mesélte hogy milyen volt milyen nehézségeik voltak és akkor így egy ember lett aha ilyen ilyen való megint ugyanott vagyunk hogy hogy hogy ilyen valódi lett valahogy úgy kibalanszáltam igen üm neked nekem teljes ellentéten nek nekem az apukám a mai napig jelen van sőt anyukámikkal nem is váltak el az én apukám a határok nélküli apuka aki aki így mindent szabad mindig jó fej volt mindig kedves mindig is meg lehetett bármit csinálni ezért mindig tudtam hogyha kérnem kell valamit vagy el akarok menni valahova akkor apukámat meg kell kérdezni mert biztos azt mondja hogy persze menjél csak anyukám nálunk aki a realista a családba és hát én ezt egyrészt nagyon szeretem apukámat mert a spontanitást és a játékosságot tőle kaptam plusz bármilyen kérdést feltettem a biológiától kezdve a fizikárő mindig tudta a választ ő nagyon-nagyon okos de hát én most volt egy ilyen rádöbbenésem ismerésem a síaterapá utám által hogy egyszerűen benne maradtam olyan kapcsolatokban amiből ha látom és határt húzok akkor már rég ki kellett volna lépnem üm és ez ez igazából valah ahol a jófej apukámnak köszönhető akire így azt mondanám hogy tényleg jó fej volt de hogy így ennek én iszom meg most kicsit úgy érzem a levét ami ami egy nagyon friss párhetes felismerésem hm igenennyire el lehet itt hinni ugye hogy apa tényleg csak ilyen a a jó fért ez gyerekként még így tök jó is hamar rá lehet szokni hogy akkor ezt hogy lehet javunkra fordítani deogy közben nem tölti be igazán az apai funkcióját hm egy most egy olyan történet jut eszembe ami ugyanígy hasonlóan ez volt vagy most már kettő is amikor így húsznak be a dolgok hogy hát igen így így tudott kapcsolódni mondjuk anya vagy apa hozzám akkor amikor én már felnőttem barátként vagy barátnőként de amúgy ő anya vagy apa nem tud ott lenni és itt is egy picit ezt érzem hogy ő inkább akart ilyen haver lenni mint sem apa és nem akarta bevállalni azokat az ütközési pontok ami viszont kellene ahhoz hogy te amúgy biztonságban érezd magad hát ezért a a reális kereteknek itt a sérülése az azért igen elvezethet ilyen dolgokhoz és hogy apámból az erőt is el kell tanulnom nem csak a jófejséget ha apám ezt így áttolja anyára ugye igen ez történ ma ütközzé te a gyerekekkel vagy kezel te ezt azt tényleg ilyenkor is amúgy hasonlókor végül is hasonló típus mert más módon passzív vagy nem létez ő az az édesapa amivel ti felnőttetek de kvázi ilyenkor ő így lepaszolja a saját feladatát és akkor amúgy ez ez tényleg egy ilyen baromi zavaros közeget teremt mert mert viszont az anya aki egyszerre csinálja nem csak az anyai feladatát de még az apa egy részét is hát az minimum kiég vagy szorongó lesz de de nagyon sokszor ugye még ő kapja annak így a büntetését akár másoktól akár saját bőrén keresztül hogy hát bassus hát ez így nem jó vagy nem megy vagy sok merát hogy ez ez amúgy egy gyáva dolog édesapád részéről azt mondanám hogy így most kicsit behoznám a mostani baráti körömből is azért több olyan van akinek van gyereke és nagyon ilyen hasonló minta van hogy az apuka elmegy dolgozni ugye pénzt kell keresni ő tartja el az anyukát és a gyereket is és hazamegy és akkor fél órára egy órája játszik a gyerekkel apuka jó fejm és utána az összes határhúzást mindent is az anyukának kell megcsináln az anyuka mond nemet ő a kis gonosz ő az aki próbálja a gyereket valami jó irányba terelni és és az apuka az mindig a jó fej jön apuka már rohannak a gyerekek az ajtóba igen és erről az jut eszembe hogy persze meg lehet egy ilyen édesapától tanulni a játékosságot nevetést a kalandot de nem lehet megtanulni azt hogy mi van hogyha nehézségek vannak mi van ha konfliktusok vannak és azért mondjuk az hogy én a egy konfliktusban hogyan tudok helyt állni hogy abba egyáltalán bele merek-e menni azt mondjuk nem mindegy az én életem minősége szempontjából felnőttként pláne nem hát apukám konfliktus kerülő és ezt még az élete mostani vége felé nagyon durván el is ismerte ön magának ő ő ő ő jobban szeretett azonosulni a jó fejséggel meg hogy ő a munkaén is jó fej mindenkivel meg ő az i bevállalja az utolsó műszakot is és nehéz mert ezt utána a saját párkapcsolataimban tapasztaltam meg hogy én is inkább behódoló voltam vagy konfliktuskerülő merthogy féltem az elhagyástól és féltem attól hogy elhagynak és és egyszerűbb volt akkor inkább elkerülni ezt az egészet és akkor ahogy a az előző részek egyikében mondhatjuk is az üldözői játszmát hogy én mentem a ki bocsánatot kért én mentem az aki próbálta oldani megkapcsolódni a másik emberhez a helyzetet és nagyon nehéz ebből a a sémából kitörni hiszen akár a párkapcsolataimban vagy akár a családi mintában is ezt láttam ühüm meg ez is egyfajta érzelmi elérhetetlenség én mindig csak a pozitívat mutatom vagy csak azt próbálom élni hát azt azt nem lehet őszinte hát egyik ember sem ilyen igazán erre most azt mondanám hogy nekem nagyon sokat segített a sémakémia akár köny vagy akár a ter peuta oldaláról hogy merjem…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Csirmaz Luca

Szervezetek, cégek

  • Psycholife
  • Libertine

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „APASEB - BESZÉLGETÉS CSIRMAZ LUCÁVAL /// ÉNEGYETEM PODCAST 2. ÉVAD 19. EPIZÓD”

Miről szól ez az epizód: „APASEB - BESZÉLGETÉS CSIRMAZ LUCÁVAL /// ÉNEGYETEM PODCAST 2. ÉVAD 19. EPIZÓD”?

Az Énegyetem Podcast ezen epizódja az apaseb, azaz az apafigurával való kapcsolat hiányának vagy nehézségeinek pszichológiai hatásait vizsgálja. Vendégük, Csirmaz Luca pszichológus és kutató, a „Mintatörés” című könyv szerzője, aki saját tapasztalatain keresztül világít rá, hogy… Az epizód a Énegyetem Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 07. 19..

Milyen témákat érint ez az epizód: „APASEB - BESZÉLGETÉS CSIRMAZ LUCÁVAL /// ÉNEGYETEM PODCAST 2. ÉVAD 19. EPIZÓD”?

Fő témái: apaság, lelki egészség, kapcsolatok, trauma, önismeret, mintatörés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „APASEB - BESZÉLGETÉS CSIRMAZ LUCÁVAL /// ÉNEGYETEM PODCAST 2. ÉVAD 19. EPIZÓD”?

Megjelenés: 2024. 07. 19.. Hossz: 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/enegyetem-podcast/apaseb-beszelgetes-csirmaz-lucaval-enegyetem-podcast-2-evad-19-epizod-17dbccee

Több epizód a Énegyetem Podcast-ből