Édesebb Napokért

✨A hit és a félelem ugyanazt kéri tőled✨Podmas 19✨

· PT7M14S

Összefoglaló

A "Édesebb Napokért" podcast ezen epizódja a hit és a félelem működésének hasonlóságát vizsgálja. Mindkettő arra késztet, hogy elhiggyünk valamit, ami még nem látható vagy bizonyított. Az adás kitér arra, miért könnyebb a félelmet választani, hogyan álcázza magát "józan…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 12. 19.
Hossz
7 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
hit, félelem, pszichológia, személyiségfejlesztés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[harang][zene] Üdv újra itt és köszöntelek az Édesebb Napogér podcast podb sorozatának következő részében.

Ebben a sorozatban megosztok veletek 24 olyan dolgot, amit az elmúlt 24 éven betanultam.

És a mai tanulság, amivel érkeztem hozzátok, az pedig nem más, mintogy a hit és a félelem pontosan ugyanezt követeli meg tőlünk, azt, hogy higgyünk valami olyan dologból, amit nem látunk.

Nagyon sokáig nem értettem, hogy ez ez mit jelent.

Amikor először meghallottam, így csak néztem, hogy fú, hát biztos valami nagyon mé gondolat, de hogy hogy nem teljesen értem, hogy az életem melyik részére lehetne tényleg hasznosan ráhúzni és és értelmezni.

Aztán telt múlt az idő és rájöttem, hogy amúgy az életem minden egyes területén folyamatosan választások elé nézek, döntések elé állít az élet és rajtam múlik a napvégén, hogy ezt a bizonyos döntést, ezt a bizonyos választást a hit vagy a félelem irányítja.

És ha belegondolunk, mind a kettő ugyanúgy működik.

Mind a kettő ugyanazt követeli meg tőlünk.

Az, hogy bízzunk valamibe, hogy higgyünk valamiben, ami amúgy még nem is történt meg az életünkben, amire nincsen bizonyítékú, nem tudjuk alátámasztani, hiszen még ismeretlen, de a napvégén mégis csak hajlamosak vagyunk az egyik felé húzni.

Szerintem többször hajlunk inkább a félelem felé.

Pedig ha belegondolunk, tényleg nincs nincs a különbség köztük, csak egy pici gondolatnyi, mert még a félelem azt sutogja nekünk, hogy mi van, hogyha nem sikerül, mi van, hogyha kinevetnek, mi van, hogyha elbukok, addig a hit pedig pont az ellenkezőjét azt suttogja neked, és azt sugalja, hogy mi van, hogyha sikerül, mi van, hogyha ezzel fogom megvalósítani azt a célt, amit kitűztem magam elé?

Mi van, hogyha ezzel új embereket ismerek meg?

Mi van, hogyha ezt fog elvezetni ahhoz, hogy megvalósítsam álmaim életét?

Mind a kettő értelem egy-egy gondolatot indít el az agyunkban, és csupán egy apró pici különbség van köztük, egy pici apró gondolatnyi.

Én alapvetően egy racionális ember vagyok.

Nagyon sokszor engedtem azt, hogy ugye ezek a evidensebb, racionalista gondolatok irányítsanak.

A hangosabb gondolatok, az ismerős gondolatok.

És ez sokszor sajnos a félelem felé vitt, hogy inkább megkérdőjelezem, hogy valóban fog sikerülni.

Meg megvizsgáltam azt, hogy milyen buktatói lehetnek az adott szituációnak.

És nem mondom, hogy ez mindig gátolt engem, hogy ez egy teljes mértékben ez egy rossz kvalitás.

Viszont nagyon biztos vagyok benne, hogy nagyon sok mindenben gátolt is az életemben.

És persze könnyebb elhinni sajnos szerintem nagyon sok ember esetében, nem csak nálam, de értelemszerűen magamról tudok nyilatkozni.

Sokkal könnyebben éreztem, hogy el tudom hinni a félelmet, mert az sokkal ismerősebb volt.

Azt már megtapasztaltam, azt már ismertem. sokkal könnyebb volt telet engedni olyan gondolatoknak, hogy mi van, hogyha nem sikerül, mi van, hogyha nem vagyok elég jó, mert a hit az egy sokkal ismeretlenebb dolog volt, egy újdonság, és általában hajlamosak vagyunk szerintem megmaradni a az ismerős környezetben.

És egyre többet jön velem szembe a gondolat, akár filmekben, akár a magányéletemben, hogy számítsunk a legrosszabbra, és akkor nem érhet minket csalódás.

És akármennyire is, szerintem a legtöbb ember azért mondja ezt az egész gondolatot, köztük sokszor, sajnos én is így voltam ezzel.

Mert ezzel próbáltuk felkészíteni magunkat.

Ez egy ilyen védekező mecchanizmus, mert akkor úgy gondoljuk, hogy megvédjük saját magunkat a fájdalomtól.

De szerintem amúgy itt nem erről van szó.

Sokkal inkább amúgy arra trenírozzuk az saját agyunkat, hogy keressük ugye erre a valóság alapot, mert ugye az agyunk akkor hiszel valamit, akkor tudunk tényleg teljes mértékben hinni valamiben, hogyha látunk rá bizonyítékokat és elkezdjük keresni ezeket.

És hogyha valami megtörténik, igazából akkor csak azt mondjuk, hogy jó, hát igazából erre számítottam, nem vagyok meglepődve.

De ez folyamatosan amúgy egy stresszel jár, mert azért értelemszerűen a csalódás az az nem egy pozitív érzés.

És igazából az a gondolat, hogy nem ér csalódás, az szerintem egy teljes mértékben helytelen megfogalmazás és egy helytelen állítás.

Ugyanis a csalódás nem a helyzettől függ, hanem az, hogy mi hogyan reagálunk egy aztott helyzetre, hogyan fordítunk le egy adott helyzetet.

És azzal, hogyha tényleg mindig csak erre készülünk, erre számítunk, ha mindig a a kudarcot akarjuk alapbul venni, mint egy alap végkimenetel, meggátoljuk és nem adjuk meg magunknak azt a lehetőséget, hogy higgyünk abba, hogy valaminek jó is lehet a végkimenetele.

És tudod mi a legszebb az egészben?

Hogy a hit és a félelem is ugyanabból az erőből táplálkozik, ugyanabból az energiából, ugyanabból az energiaraktárból, ugyanúgy a te gondolataid alkotják.

Itt igazából tényleg egy választásról van szó, egy választásról, hogy te melyiknek adsz igazán teret.

És biztos vagyok benne, hogy az elején ez még kényelmetlen lesz és ismeretlen, de tényleg ez a mi döntésünk, az én döntésem.

És most már tudom, és most már tudom, és próbálom tudatosan trendírozni erre az agyamat, mert még kell igenis kell hozzá a tudatosság, még nem megy teljes mértékben magától.

De amúgy hallottam egy nagyon szép hasonlatot, hogy van egy rate, ahol tényleg csak egy rate van, soha nem szelte át még senki azt a bizonyos rétet, de abban a pillanatban, hogy te átmész egyszer, ugye elkezdesz kialakítani egy sövényt, és az elején még nagyon nehezen megy, mert hát ugye óriási a gaz, óriási a fű, de hogyha átmész egyszer, utána átmész ötször, utána még átmész tízszer, és akár eltelennek hetek vagy hónapok, úgy, hogy mindig átmentél azon a bizonyos réten, az a kis utacska, amit elkezdtél megalakítani az elején nagyon nagy előbefektetéssel, ha egy idő után már teljes mértékben egy nyílt ösvénnyé válik, és teljes mértékben nulla erő befektetéssel igazából rutinból át tud sétálni a réten.

És szerintem nagyon sok minden így van az életben, hogy az elején még nagyon nagy erőbefektetés egy új rutinnak a beimplementálása az életünkben.

Értelemszerűen, hiszen ismeretlen, hiszen még nem csináltuk.

Viszont onnantól kezdve, hogy újra és újra ismételjük, onnantól kezdve egyre evidensebbé válik, és a végén már tényleg gondolkodás nélkül meg tudjuk csinálni.

És szerintem az agyunk pontosan így működik, hogyha elkezdjük trénírozni arra, hogy inkább a hitbe higgyünk és a hitbe öntsük az energiáinkat és nem a félelmünkbe, akkor egy idő után már sokkal hamarabb fognak a pozitívabb és a hitteleli gondolataink az eszünkbe jutni.

Hiszen a nap végén tényleg ugyanabból az energiából merítkezik.

És a mi döntésünk és a mi döntésünk, hogy hogy alakítjuk azt a kisképet a fejünkbe a jövőnkről. hiszen a félelem ugye a negatív jövőt vetíti elénk, míg a hit az ugye a pozitívat.

És itt tényleg csak rajtunk múlik, hogy melyik képet akarjuk odavetíteni, hiszen egyelőre sem melyik nem valóságos.

Innentől kezdve tényleg csak döntés kérdése.

Mi van, hogyha amit szeretnél, amit tényleg a szíved mélyén szeretnél, az már úton van feléd, már majdnem elérkezett hozzád, egy icipici választál tőle, csak még nem látod, de már ott van.

Én már tényleg hiszek benned, és szeretném, hogyha mostantól a gondolat, ami az eszedbe jut ilyenkor, az nem az, hogy mi van, hogyha nem sikerül, hanem mi van, ha sikerül, mert biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.

És szeretném ezzel le is zárni a mai epizódot.

Remélem, hogy tetszett, és egy picit motiváltabbnak érzed magad, mint mielőtt meghallgattad.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál ebben az epizódban [zene] és ha esetleg ma még nem mondta volna neked valaki, akkor szeretnélek emlékeztetni arra, hogy hihetetlenül [zene] szeretlek.

Nagyon büszke vagyok rád, és kívánom azt, hogy legyen szuper édes napod. ti

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨A hit és a félelem ugyanazt kéri tőled✨Podmas 19✨”

Miről szól ez az epizód: „✨A hit és a félelem ugyanazt kéri tőled✨Podmas 19✨”?

A "Édesebb Napokért" podcast ezen epizódja a hit és a félelem működésének hasonlóságát vizsgálja. Mindkettő arra késztet, hogy elhiggyünk valamit, ami még nem látható vagy bizonyított. Az adás kitér arra, miért könnyebb a félelmet választani, hogyan álcázza magát "józan… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨A hit és a félelem ugyanazt kéri tőled✨Podmas 19✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨A hit és a félelem ugyanazt kéri tőled✨Podmas 19✨”?

Fő témái: hit, félelem, pszichológia, személyiségfejlesztés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨A hit és a félelem ugyanazt kéri tőled✨Podmas 19✨”?

Megjelenés: 2025. 12. 19.. Hossz: 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/a-hit-es-a-felelem-ugyanazt-keri-toled-podmas-19-f1d8733e

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból