Édesebb Napokért

✨Ha ma nem érzed jól magad a testedben, akkor ez az epizód Neked szól ✨

· PT24M27S

Összefoglaló

Emese az Édesebb Napokért podcastban a testpozitivitásról és az önelfogadásról beszél. Elmondja, hogy neki is voltak nehéz időszakai a testképével és az étkezési zavaraival, de megtanult szembenézni az önkritikus gondolatokkal. Kiemeli, hogy betegség vagy a súlyváltozás is…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 10. 15.
Hossz
24 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
testpozitivitás, önelfogadás, testkép, étkezési zavarok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szia, Emese vagyok, és ez itt az édesebb napokért podcast, ahol kitárgyalunk mindent annak érdekében, hogy megtaláljuk az utunkat ebben a gyönyörű és mégis néha kaotikus világban.

Legyen szó egészségről, motivációról vagy önismeretről, körbejárunk minden olyan témát, ami ahhoz kell, hogy önmagunk legjobb verziójává váljunk.

Tarts velem, és vegyük át együtt az irányítást az életünk felett.

Nagyon örülök, hogy ismét ellátogattál a csatornámra.

És hogyha ez az első alkalom, hogy itt vagy, akkor pedig köszöntelek a kis közösségünkben.

Ahogy ezt a címből is láthatod, a mai epizódban kicsit így a body positivityről szeretnék beszélni.

Arról, hogy hogy a látsz az embernek kicsit pozitív testképe, mert gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy vannak olyan napok, vannak olyan időszakok, amikor úgy nem vagyok annyira meg barátkozva azzal, amit mondjuk a tükörben látok.

És amúgy ez azért is egy kicsit aktuális téma most jelenleg az életemben, mert most, hogyha valaki nézi is az epizódot, nem csak hallgatja, akkor látja, hogy most ez egy kicsit ilyen bekockózódósabb epizód, ugyanis a a kanapémnak a kényelméből egy nagy pulcsiban veszem fel most ezt az epizódot.

És ennek egyrészt az oka, hogy az utóbbi egy-két napban betegecske voltam.

Nem voltam így nagyon beteg, de hogy de pont annyira, hogy így gyenge voltam.

Nem nagyon tudtam semmit csinálni azon kívül, hogy megpróbáltam így túlélni a munkanapokat.

És lényeg, ami a lényeg, hogy ilyenkor, amikor több időm van itthon lenni, több időm van csak úgy, csak úgy ellenni, csak úgy nem csinálni semmit, akkor elkezdek gondolkodni.

Értelemszerűen több időm van arra, hogy szabadjára engedjem a gondolataimat.

És ugye hát itthon értelemszerűen sok tükör is van.

És ilyenkor, amikor az ember beteg, akkor hát én legalábbis nem szoktam úgy érezni magamat, mint egy topmodell, amikor beteg vagyok.

De tudom, hogy amellett, hogy még beteg is vagyok, az, hogy mondjuk marcangolom önmagamat, hogy nem úgy nézek ki, mondjuk, mint ahogy szeretnék, azzal csak rontok a helyzeten.

De alapvetően, hogy ez most egy ilyen időszak volt, erről már régóta szerettem volna beszélni, mert amúgy aki már követ régebb óta, az tudja.

De aki mondjuk akinek mondjuk ez az első alkalom, hogy találkozott velem, annak csak így egy rövid sztori, hogy nekem nagyon sokáig evés zavarom volt és testképzavarom, és nagyon nem voltam megelégedve a testképemmel.

És emiatt is, ezzel kapcsolatban is nagyon sok olyan kérdést kapok így a nap mint nap a TikTok csatornámon, vagy akár Instagramon is szoktatok írni, hogy hogyan jutok túl azon, hogy hogy ugye változott a testem, mert értelemszerűen amikor nagyon benne voltam ebben a betegségben, akkor akkor kilógban is sokkal kevesebb voltam, és hát azért vékonyabb voltam és nagyon sokatok kérdezi azt, hogy hogyan tudtam igazából ezen túllendülni, hogy hogy értelemszerűen híztam és hogy felvett felszedtem súlyt magamra igazából. ából elértem az egészséges testsúly, de hogy attól függetlenül ugye aki ilyen mentális betegséggel küzd, vagy csak nagyon nincs megelégedve így a testével, annak ez az egész már akár egy kis súlyváltozás és súlynövekedés is is nagyon nagy lelkileg megterhelő tud lenni. és nagyon sokan kérdeztétek ezt, szóval emiatt is mindenképpen beszélni szerettem volna róla, illetve még egy szóval eléggé, bocsánat, hogy ilyen hosszú lett ez a bevezető, de hogy még egy ilyen plusz kiegészítésnek, hogy nekem időszakosan szokott ez az egész jönni.

Szóval általában amikor ugye mondjuk tél van és ilyen nagy pulcsikat lehet hordani úgymond, szóval mindig lehet, de hogy értelemszerűen az emberek ilyen nagyobb ruhákat hordanak, akkor kevesebbszer fordul meg ez az egész a fejemben, de régebben is úgy volt, és amúgy mai napig is mondjuk úgy jönnek ezek a rosszabb gondolatok, hogy hogy vagy a az a gondolat, hogy nem vagyok megelégedve, önmagammal nincs jó testképem.

Ezek jellemzően inkább a nyári időszakokba szoktak jönni, amikor értelemszerűen bikinit hord az ember, fürdőruhát, vagy csak rövidebb ruhákat, esetleg szűkebbeket is.

És ugye hát most lett vége a nyárnak, most tudok igazából így kollektíven beszámolni arról, hogy amikor nyáron jöttek mondjuk ezek a gondolatok, akkor hogyan tudtam túllenni rajtam, mert hát sajnos, bármennyire is sajnálom, de végetért a nyár, itt az ősz.

Ma már októbert is sírunk, szóval, hogy tényleg teljes mértékben el kell búcsúzni az idei nyártól.

De nem baj, próbálom tényleg ennek a az őszi téli kis lelassulós, bevackolóds időszaknak is a az előnyét nézni akármennyire is.

Amúgy én egy nagyon nyári ember vagyok, azt szeretem, hogyha süt a nap, hogyha meleg van, és már felkészültem arra, hogy fagyoskodni fogok.

Emiatt is gondolom úgy, hogy itt az ideje, hogy beszámolják és elmeséljem igazából a tapasztalataimat nektek, hogy hogyan sikerült ezeken túljutnom és mik azok, amik nekem segítettek.

Ez a téma alapvetően nem feltétlenül érint mindenkit, mert tudom, hogy vannak olyan emberek, és a környezetemben is van nagyon sok ember, aki így teljes mértékben meg van elégedve a testképével és őszinte leszek, nagyon felnézek ezekre az emberekre, és nagyon örülök, hogy hogy nem mindenkit érint ez az egész.

Viszont attól függetlenül, hogyha mondjuk te így a a kamera másik oldalán vagy a mikrofon másik oldalán te teljesen mondjuk meg vagy elégedve magaddal, de mondjuk van egy ismerősöd, aki tudod, hogy hogy küzd azért ezzel, akkor is érdemes néha ilyen dolgokról is hallani, mert kicsit jobban bele tudod helyezni magadat a másiknak a cipőjébe, a másiknak a helyzetébe.

És hogyha van mondjuk egy ilyen időszakja, amikor így rosszabbul érzi magát, akkor tudsz neki esetleg tanácsot is adni azzal kapcsolatban, hogy hogyan tud ezen túljutni.

Vagy lehet, hogy egy kicsit jobban megérted, hogy miért kell mondjuk egy picit türelmesebbnek lenned olyan emberekkel, akik nem mindig vannak ezzel megelégedve.

És alapvetően ez az egész önszeretett vagy pozitív testképdolog, ez egy nagyon sok rétegből álló dolog, és az embernek hosszú ideig szart még ezt teljes mértékben felépíti.

Főleg, hogyha mondjuk egy olyan helyről érkezik, mint én, hogy teljes mértékben utáltam önmagamat, gyűlöltem önmagamat, nem szerettem belenézni a tükörbe, annak ellenére, hogy belenéztem mindig, és tényleg szerintem volt, hogy órákat töltöttem a tükör előtt, és csak nézegettem magamat, és néztem azt, hogy mi az, ami nem tetszik, mi az, ami nem olyan, mint mondjuk a modelleknek a social médián, vagy akár a ismerőseimnek, akik mondjuk jobb alakjuk volt, ugye, hát ez a jobb alak is egy kicsit az aktuális szépség ide állnak meg felelő jobb alak meg tökéletes alak.

Szóval az, hogy most valami tökéletes alaknak számít, mert hogyha visszamegyünk több 100 évvel ezelőtre, akkor például sokkal jobban a teltebb alak volt az, ami így a szépségidálnak számított, merthogy ugye azok a nők azok, akik nem tudom termékenyebbek, vagy szóval pontosan nem tudom, ennek nem néztem utána, de a lényeg, hogy ez a szépség ideál dolog is ugye folyamatosan változik.

Szóval én most amikor azt mondom, hogy nem éreztem, hogy tökéletes az alakom, akkor a jelenlegi aktuális szépség állnak megfelelően.

Szóval nagyon sokat küzdöttem ezzel, és alapvetően tudom, hogy így a mai fejemmel, hogy ez nem csak erről szól, hogy akkor most hány kiló az ember, hanem tényleg itt azért nagyon sok rétegű mentális része is van.

Szóval az, hogy az ember szeresse magát, az, hogy az ember elfogadja magát, tudja, hogy mik a tényleg értékei, legyen egy olyan önbizalma, ami ami nem abból fakad, hogy mit lett a tükörben, hanem egy ilyen teljes mértékben belülről fakad önbizalom.

Szóval alapvetően tudom, hogy ez egy ilyen hosszú dolog, de szerintem ezt az ember egész életén keresztül tanulja.

Én most itt a mai epizódban nem feltétlenül ilyen hosszútávú dolgokra gondolok, mert ettől függetlenül, hogy fejben tudom, hogy ezt így kéne csinálni, de amikor felébredek és van egy ilyen napom, akkor nem arra van szükségem, hogy hogy egy ilyen több évig eltartó folyamatnak az elejére csöppenjek be, hanem hogy akkor ott úgymond egy picit ilyen tűzoltás terűen, hogy tudok jobban lenni.

Ettől függetlenül, ahogy ti is tudjátok, én folyamatosan dolgozom magamon, és próbálok jobb és jobb lenni, és építeni az önbizalmamat, meg az önbecsülésemet, az önértékelésemet.

De ettől függetlenül igenis vannak ilyen napjaim, és igenis ilyenkor szükségem van arra, hogy legyen valami mankó, legyen valami kapaszkodó, amit tudom, hogy ott van, hogyha esetleg rosszabb a kedvem, mert igenis volt régebben ilyen volt ilyen, hogy tönkretette a napomat, aztán a hetemet, aztán igazából már emberekkel se akartam találkozni, mert annyira rosszul voltam attól, hogy hogy nézek ki, hogy nem akartam szociális lenni, nem akartam, hogy más lásson engem.

És így utólag mondva ez teljesen teljesen hülyeségek hangzik, meg ilyen szürreálisnak, de sajnos igen, ez volt bennem.

És sajnos mai napig van olyan, hogy hogy ugye nem vagyok megelégedve azzal, amit látok, de már vannak eszközök igazából a kezemben, amik tudnak segíteni, és nem hagyom már, nem engedem azt, hogy hogy ezek ilyen hosszú távra eljönak, hogy mondjuk emiatt rossz napom legyen, vagy rossz hetem.

Szóval igazából ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a mai epizódban pont ilyen apró tippeket szeretnék neked mutatni, meg megosztani veled, hogy mik azok, amik így pillanatnyilag tudják oltani a tüzet és kezelni a nehézségeidet.

De ettől függetlenül hangsúlyozom, hogy ez egy hosszantartó folyamat, és így sokkal mélyrebb fejlődésre van szükség ahhoz, hogy tényleg az ember teljesen úgymond ezt ki tudja iktatni az életéből.

Az első dolog, ami nekem sokat szokott segíteni, az nem más, mint egy gondolat, amivel amúgy nem olyan régen találkoztam.

És ennek az a lényege, hogy alapvetően mi emberek nem arra vagyunk megteremtve, nem úgy lettünk teremtve, hogy mi lássuk önmagunkat, nem úgy lettünk megteremtve, hogy órákon alatt álljunk a tükörben, és pici apró részenként elemezzük a testünket, hogy mi az, ami tökéletes, és mi az, ami nem.

Évezeteken keresztül nem létezett tükör.

Csupán annyit láttak az emberek önmagukból, amit a víznek a felszíne igazából visszatükrözött.

Nem volt igazából összehasonlítási alap, mert ugye azt látták, hogy mások hogyan néznek ki, de azt nem, hogy ők magukan néztek ki.

Ők csupán azzal voltak tisztában, hogy milyen értékeket hordoznak, hogy ők belül milyen világot alakítottak ki maguknak, de nem látták magukat minden egyes nap, minden egyes pillanatban, nem tudták összehasonlítani magukat a másikkal.

És a mai nap már nem csak nem csupán tükrökről beszélek, nem tükrökről, hanem telefonokról.

Ugye nem voltak régebben Zoom meetingek, nem tudtál FaceTime-olni valakivel, mert abban a pillanatban ugye, hogy ilyen meetingen veszel részt, egyből látod önmagadat.

Egész nap igazából tudod magadat nézni.

És ez igazából azt jelenti, hogy egész nap ki vagyunk téve annak, hogy önmagunk felett ítélkezzünk, hogy vizsgáljuk magunkat apró szegletről szegletre. pedig a testünk nem erre lett kitalálva, hogy a külsőségekben megragadjunk, hogy folyamatosan magunkat hasonlítsuk, a külsőnket hasonlítsuk másokhoz, hanem arra, hogy tényleg éljünk vele, hogy érezzünk, hogy boldogok legyünk, hogy különböző érzéseket éljünk át, és a belső világunk alakítsa ki a külvilágunkat.

De ehhez képest most kicsit megfordítottuk ezt az egészet, és én ahogy látom, az én véleményem szerint, ez egyáltalán nem egy jó irány, és nem vezet semmi jóhoz.

Sőt, igazából csak egyre jobban figyelünk olyan értékekre, amik nem valódi értékek, és ez eléggé elszomorító.

Viszont pont ezért, hogy rájöttem arra, hogy amúgy nem így lettünk megteremtve, ez csak egy ilyen mesterséges dolog.

Ez amúgy egy kicsit segíti azt elengedni a így a nekem és a fejemben, hogy tényleg nem ez nem ez a lényeg, nem így lettünk kitalálva, és okkal nem így lettünk kitalálva.

Szóval nem kell egész nap minden nap apránként elemeznem önmagamat.

És néha ez a gondolat tényleg segít.

És hogyha ezt tovább viszem, akkor igazából eljutottunk egy következő tanácshoz, ami nekem sokat segít, hogy amikor így így kelek fel, vagy jön egy ilyen pillanat, hogy elkezdeném mondjuk marcangolni önmagamat és állni a tükör előtt, akkor szfszerűséggel odébb sétálok.

És ehhez azért már el kellett jutnom persze arra a pontra, hogy beazonosítsam.

Be kellett azonosítanom, hogy igen, ez most egy ilyen nap, most nem vagyok annyira megelégedve magammal.

Mondjuk ilyenkor megfogom és arréb sétálok, vagy tényleg csak azt a minimális időt töltöm el a tükör előtt, amen itt úgymond muszáj.

Szóval mondjuk nem tudom, amíg megcsinálom a sminkem, vagy berakom a kontaktlencsémet, vagy gyorsan felöltözöm, gyorsan csinálok egy nem tudom outfit checkket, de hogy aztán megyek tovább, nem állok ott, nem húzgálom a pólómat, órákon keresztül nézegetem, hogy mi, hogy nem nézem meg a bőrömön az összes pórust, hogy éppen hol jön ki éppen pattanásom, vagy hol nem.

Ilyenkor megfogom magamat, és minél inkább megpróbálom minimalizálni a tükör előtt teltött időt, de tényleg ehhez már azért kell egy erő erős alap, hogy beazonosítsam és azt mondjam, hogy jó, akkor arrébb sétálok.

A következő dolog, ami nekem szokott segíteni ilyenkor, hogy kicsit ilyen kényelmesebb ruhákat hordok.

Mint ahogy most is láthatjátok, egy gigantikus pullóverben ülök.

Itt vannak pillanatok ilyenkor, amikor nem érzem magamat olyan szűk ruhákba, amiben tudom, hogy folyamatosan figyelnem kell a testtartásomra, vagy figyelnem kell arra, hogy mondjuk ha fel vagyok puffadva, akkor már előre tudom, hogy nem fogom jól érezni magamat.

Szóval vannak ilyen ruhák, és ha tippelem kéne, ez mindnyájunk rohatárában így néz ki.

Vagy vannak olyan ruhák, amiket tudom, hogy ha éppen fel vagyok puffadva, ha éppen egy nagy kiadós ebédre készülök, akkor is ugyanúgy kényelmesen fogok ott ülni utána az asztalnál.

És vannak olyanok, amik meg hát igen, kicsit így szűkebbek.

Nem minden nap érzem magam annyira magabiztosan benne.

Szóval ilyenkor figyelek arra, hogy ne szabotáljam magam, mert…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨Ha ma nem érzed jól magad a testedben, akkor ez az epizód Neked szól ✨”

Miről szól ez az epizód: „✨Ha ma nem érzed jól magad a testedben, akkor ez az epizód Neked szól ✨”?

Emese az Édesebb Napokért podcastban a testpozitivitásról és az önelfogadásról beszél. Elmondja, hogy neki is voltak nehéz időszakai a testképével és az étkezési zavaraival, de megtanult szembenézni az önkritikus gondolatokkal. Kiemeli, hogy betegség vagy a súlyváltozás is… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨Ha ma nem érzed jól magad a testedben, akkor ez az epizód Neked szól ✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨Ha ma nem érzed jól magad a testedben, akkor ez az epizód Neked szól ✨”?

Fő témái: testpozitivitás, önelfogadás, testkép, étkezési zavarok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨Ha ma nem érzed jól magad a testedben, akkor ez az epizód Neked szól ✨”?

Megjelenés: 2025. 10. 15.. Hossz: 24 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/ha-ma-nem-erzed-jol-magad-a-testedben-akkor-ez-az-epizod-neked-szol-53583dd2

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból