Énegyetem Podcast

„A HALÁL OLYAN MINT A NAP, NEM TUDUNK SZEMBENÉZNI VELE" VENDÉGÜNK SELMECZI MÁRTA 31.EP.

· PT48M20S

Összefoglaló

Ez az Énegyetem Podcast vendége Selmeczi Márta, aki mentálhigiénés szakember és gyásztanácsadó. Két gyermeke elvesztése után saját útját járta a gyászban, ami önismereti és segítő szakmai munkásságához vezetett. A beszélgetés során Irvin D. Yalom gondolatai is előkerülnek a…

Röviden

Műsor
Énegyetem Podcast
Megjelenés
2024. 11. 01.
Hossz
48 perc
Témák
gyász, önismeret, veszteség, lelki egészség, irvin d. yalom
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] ez itt az én egyetem podcast nem a hullámokat kell állítani hanem megtanulni szörfözni gyakorlati eszközöket adunk egy rendkívüli [Zene] élethez a halálv szünet nélkül viszket szakadatlanul bizsereg finoman alig hallhatóan kaparászik egy belső ajtón a tudat felszíne alatt rejtve álcázva a legkülönfélébb tünetek formájában szivárog át számtalan aggodalmunk megpróbáltatásunk konfliktusunk forrásaként a veszteség tudatosíthatja saját létezésünket írja vind jalom pszichiáter a stanfordi vezető pszichiátere könyvében és még egy nagyon-nagyon fontos gondolatot szemben a nappal című könyvében ír hogy a halál olyan mint a nap nem tudunk szembenézni vele amikor nem olyan régen ért több veszteség is az életemben több embert elveszítettem akkor hirtelen bementem egy könyvesboltba és úgy éreztem hogy ez most segít há különben is a szorongásaimat sokszor olja hogy én el bob iskola különböző ilyen nagyon jó könyves boltokba nekem ez egy nagyon jó program és akkor találtam ilyen intuitív módon ezt a könyvet jalom szemben a nappal című könyvét és egyáltalán az ő munkásságát amibe akkor belemerültem és rengeteget segített nekem ez a könyv ezútan is nagyon ajánlom és szerettük volna ágival behhozni az én egyetem podcast legújabb adásába ezt a témát most ebben a fekete-fehér kiadásban itt november 1jén 2024-ben és meghívtunk hozzá egy szakértőt aki nem csak szakértő hanem egy háromgyerekes édesanya és most szeretném őt bemutatni a honlapján keresztül hogy milyen bemutatkozó szöveggel találkozhattok amiben jobban megismerhetitek őt tehát három gyerek édesanyja de már csak egy szalad nevetve felé azt mondja örökkévalóságnak tűnt minden perc amit a temetésük után megélt segítség nélkül próbált felállni nem tudja és soha nem is fogja igazán eltemetni az emléküket a mai napig a szíve alatt hordozza őket mint a legfiatalabb egészséges lányát az életét megbijegezte ez a mélyre nyúló seb de ma már ez a fájdalom enyhült megtanult megélni a gyászt de mint minden ajándék ez is egy életre szól azért kezdte el az önismereti útját járni hogy a kislányával felhőtlen legyen a kapcsolata ami kereste önmagát a boldogság rátalált a jelenlegi párja mellett elkezdett könyvet írni tanulni hogy miképp válhat olyas valakivé aki mint egy lelki monkó segít másoknak ma már mentálhigiénés szakember és gyásztanácsadó szeretném megért az emberekkel szeretné megértetni az emberekkel hogy egy levél végével még nem ér véget a történet vendégünk itt a stúdióban selmeci márta szia márta sziasztok köszönöm a meghívást nagyon-nagyon örülök örülök hogy eljöttél én ahogy mondtam is neked ilyen nagyon intuitív módon pontosan ahogy a jalom könyvét találtam akkor a könyves boltban ahogy az előbb meséltem én úgy akadtam rá a te oldaladra is már régebben de valahogy most jött bennem hogy hogy meghívjunk és és beszéljünk itt november elsjén erről a témáról hogy tudjunk hitelesen segíteni azoknak az embereknek akik akik átélik ezeket a veszteségeket és miért mondom azt hogy hitelesen mert számomra mindig az a leghitelesebb személy aki úgy beszél erről hogy ő maga is azért elég erőteljesen átélte ezeket a ezeket a dolgokat tehát ahogy itt az adás alőtt beszéltük is hogy mi is a saját sebezhetőségünket használjuk itt ágival vannak különböző szakmai dolgok is segítőszakmában dolgozó emberek vagyunk mi is de közben a sebezhetőségünkön keresztül tudunk hozzátok vendégeinkhez is és így egymáshoz kapcsolódni szóval az hogy ez így le van írva egyáltalán a honlapodon ennyire el sebezhetően és szépen megfogalmazva az az szerintem nagyon fontos azért külön köszönet és írtál is két könyvet itt itt láthatjuk mögötted igen a az első könyvemet talán akkor kezdtem a a segítői szakmát egyszer elmentem egy előadásra ahol ahol az érintett előadó is élt meg veszteséget és úgy megérintett engem hogy hogy ő ilyen nyíltan beszél és amúgy meg milyen jól működik milyen jól funkcionál és és meg vettem az első könyvét és aztán megtudtam hogy ugye gyász csoportvezetőket gyászt tanácsatókat képez ki de én elsőnek úgy gondoltam hogy először a saját gyászommal kéne foglalkoznom és és mikor elmentem a erre a képzésre akkor ott mondta a vezető hogy hogy amikor elveszítjük a szeretett személyt akkor van egy olyan lehetőség hogy írjunk neki egy levelet amikor megírtad a levelet módodban áll hogy akár el is égetheted vagy szét is tépheted és akkor én gyorsan jelentkeztem hogy hát ugye én tiltakozok és rögtön szólok ha valamivel nem értek egyet de nincs ezzel baj hogy tehát nem rossz gondolat ötlet javaslat és én mondtam hogy annak idején mikor én elveszítettem a gyerekemet rá öt napra megírtam egy levelet csak úgy jött akkor még még nem voltam segítő szakember de olyan fájdal éreztem olyan hirtelen történt hogy a a két éves lányom meghalt hogy hogy ki kellett írnom magamból majd eltelt öt nap a temetése következett és írtam még egy levelet és aztán úgy elraktam ezt a két kockás füzetből kitépett lapot és így az évek alatt őrizgettem és képzeljétek el hogy hogy a sok év alatt hogy meg se sárgult a levél hogy semmi baja nem lett ez a levél amit amit nem nagyon veszel elő így a hétköznapokba el van téve és akkor született az első gondolat hogy ugye azért is a címe hogy búcsú a gyermekeimtől hogy leveleket írok a gyerekeknek hogy ez 2017-ben jelent meg akkor 17 levélben írom meg hogy mi történt velem egy pszichológus segítségével segített nekem így összefoglalni leírni újra átélni és végül is akkor akkor néztem úgy igazán szembe ezzel hogy hogy valahogyan gyere már ki a tagadásból tehát ez a mély fájdalom hogy hogy én nem akartam ezt elfogadni de aztán ahogy ahogy a bemutatkozó szövegben is van meg a honlapomon is hogy a az én drága szeretett párom ahogy ahogy megismerkedtünk a szeretete volt az hogy hogy csak érezted azt hogy hogy szeretve vagy érezted azt hogy biztonságban vagy hogy meg érezni újra azt hogy milyen az hogy hogy szeretve lenni és ez az út így önként ráléptem a a önismeret útjára és és ez segített nagyon sok mindenben hogy én szembenézzek azzal hogy hogy abb a 16 évnyi tagadásból jöjjek ki és sorban elvégeztem a segítői szakmákat és közben éreztem azt hogy szerencsére van egy egészséges kislányom hogy hogy vele a kommunikáció jobb és jobb legyen mert hát ugye az anyukája egy kicsit határozott kicsit szigorú kicsit nyers volt és és úgy nem igazán ment az ölelés nem igazán ment az hogy hogy én kimutassam hogy őt mennyire szeretem de de rájöttem a sok önismeret utam mellett közben hogy muszáj neki éreznie azt hogy az anyukája szereti és hogy egyre jobban nyíltam meg mint a hagyma ahogy a héját így boncolgatjuk és és aztán így rájöttem így rácsodálkoztam az életre hogy emlékszem utaztam a egyszer a buszon így a jalom könyve jutt jutott eszembe és akkor még nem is olvastam csak hogy így így visszaidézve hogy utaztam a buszon és és ahogy kinéztem ahogy láttam a a tájat ahogy láttam a napsugarat ahogy láttam a minden olyan színes volt minden olyan megéltem azt hogy a jelenben vagyok és és hogy ez a veszteségem előtt ez valahogyan így lehetetlen volt számomra tehát én úgy voltam vele hogy hogyha süt a nap hát az a dolga hogy süssön tehát hogy most ettől most ez semmit nem jelent és hogy tényleg a az hogy hogy hogy a jelenben vagyok meg megpróbálok minél többet a jelenben lenni mert hogy legtöbbször hol van a gyászoló a múltban vagyunk a múltban vagyok mert emlékezek rá hiányzik fáj felidézem a az emlékeket a közös együtttöltött időt elugrok a jövőbe hogy mi lenne ha még élne tervezgetném meg hogyan lesz tovább mi lesz az az életemmel és a gyászoló a múlt és a jövő között ugrál csak a jelenben nincs én sokszor mondom a gyászolóimnak hogy mikor a megtörténik a veszteségünk olyan mintogyha mintha egy hatalmas fájdalomtestünk lenne és hogy azt néha hogyha aki élt meg veszteséget hogy lehet érezni olyan mintha gombó van a torkodba nem kapsz levegőt mellkas szorítást mert fáj kiszakad a szíved nem akarod elfogadni ami veled történt és nem rögtön az elején mert az elején semmivel nem foglalkozol semmivel semmi nem érdekel de az időmúlásával hogyha megélem a jelent akkor ezt a fájdalomtestet tudom egy kicsit úgy képzeld el mintogyha egy ilyen nagy labda lenne attól függ mekkora a veszteséged és minél több jelemben lévő idővel feltöltöd az a labda megy össze sose fog elmúlni az a kis labda max ilyen pimpoglbdává vagy kis golyóvá össze tud zsogorodni hiszen akit valakit szerettél az életedben az az mindig ott lesz a szívedben tehát az nem fog elmúlni definiáljuk azt hogy mondjuk megtörténik a temetés és hogy utána milyen fázisai vannak egyáltalán a gyásznak mi azok amiken átmehetünk és hogy mikor van az amikor azt mondom hogy szakemberhez kell fordulni mert hogy így nem tudom ezt egyedül megküzdeni vagy megdolgozni magamba mert hogy szerintem ez egy nagyon fontos pont az életben hogy mikor olyan nagy ez a labda már számomra hogy már nem tudom elbírni a a temetés amikor megtörténik a temetés körülbelül akkor azt hívnánk így a kontrollált szakasznak hiszen a a a veszteség bekövetkezik egy olyan sokkos állapotba kerülünk nem akarjuk elfogadni hogy hogy ez velünk történt talán azon agyalunk hogy hátha visszatekernénk az időkerekét vagy ez csak egy rossz álom is hogy ez nem velünk történt de aztán jön a valóság hogy intézni kell a hivatalos ügyeket ami iszonyatosan megterhelő a a veszteségben érintett személyeknek akár a rokonokkal való kapcsolat is tehát hogy hogy ott egy közös megegyezés hogy ki hogyan szeretné a szertartást tehát hogy ez a kontrollált szakaszban nem nagyon van időnk arra hogy összeom junk talán esténként mertogy hogy talán a tagadás az amit ugye hogy nem akarod nem akarsz ezzel szembenézni hogy mi történt veled a temetés körüli ügyek intézésével lezárul a a kontrollált szakasz amiután a gyászoló nagyon meg tud ijedni mert mint egy mint egy nagy csend nehezedne rá én ezt úgy szoktam hívni mintogyha csendnek hangja lenne mert az az a az a mélycsend amikor hazamész és várnád hogy hozzád szóljon vagy hogy keresed a lakásban vagy látod halványan hogy a mit hova tett vagy hogyan kommunikáltatok vagy hogy eszedbe jut egy csomó minden vele kapcsolatban és és aztán így belemész valahogyan nincs időhöz kötve de hogy jön a a depressziónak a szakasza nem várjál kihagytam a dü a harag ez így nehéz nekem a pont a ági kérdéséhez is lenne egy ilyen egy ilyen plusza ami saját személyes nagy kérdésem volt gyász kapcsán a sajátom és és a körülöttem lévők gyászának kapcsán is hogy mikor van az a fázis amikor el lehet küldeni valakit egy szakemberhez mert egyszerűen annyira hirtelen tud lenni annyira váratlan betör pontosan úgy ahogy ahogy egy trauma hiszen ez is lehet az vagy ez is az hogy mikor van az a fázis amikor amikor azt mondod te szakemberként is hogy hogy mostantól már lehet kezelni vagy vagy tehát tényleg ülhet ott veled szembe legyen ez bárki mert szóval szerintem ez ez a része nagyon nehéz megtörténik és akkor hogy rögtön lehet-e elkezdeni kezelni vagy nem azt szoktuk javasolni hogy a minimum három három-h hónapot jó lenne ha meg tudnál várni a gyászoló na de az élet nem ezt mutatja tehát hogy sokszor talál ozok hogy akár egy hét elteltével is olyan mély fájdalma fájdalmat élünk át hogy hogy a gyászoló igényni a segítséget és ezt nyilván ő dönti el de ugye sokszor a a hozzátartozók próbálják küldeni mertogy én úgy látom hogy a a szeretett személy elég rossz állapotban van és hogy kérjen segítséget de még gyászolóként is neked kell akarnod hogy hogy elgyere mert az hogy hogy a a szülők vagy a ház házastárs vagy jó barát szeretne segíteni az az nagyon jó és nemes de de hogy az kell hogy az érintett szeressen jönni de tényleg mostanában az van hogy nagyon rövid idő tellik el tehát egy egy pár hét és és jön de ideálisabb esetben az lenne a a legjobb hogyha temetés lezártával tehát a kontrollált szakasz után tudna eljönni mert ugye utána még migutána ott van a düh a haragnak nak a fázisa amikor ugye mérgesek vagyunk a világra önmagunkra orvosra bárkit hibáztathatunk szétmarcangol minket a bűntudat ezekkel külön-külön egyesével tudunk dolgozni igen szóval hogy ez ez nagyon fontos hogy hogy mikor mikor van az a az a pillanat amikortól lehet mert mondom én ezt láttam a környezetemben hogy hogy nem fogta még fel az adott személy és talán meg meg sem tudta fogalmazni hogy hogy mi történik most éppen mert annyira váratlan vagy annyira hirtelen volt én tényleg csak ezért ezt így jó hogy errő beszél igen valahogyan úgy amikor nagyon friss még akkor minthogyha az egy az agy egy védekező mechanizmust építene fel és nem akar szembenézni tehát ugye a a a sokkos állapotból rögtön belemegyünk a tagadásba és nem akarod elhinni sok gyászolomm a sok gyászoló v dolgoztam az évek során és és van aki a sokadik alkalommal tudott csak sírni vagy felfogni azt hogy ez vele történt vagy gyermekelvesztésnél sokadik alkalommal tudatosult benne hogy hogy ez az ő gyermeke volt és nyilván én én mondom a leges legelején meg ugye amikor jelentkeznek akkor ugye megkérdezem hogy mi a veszteségük és és hogy finoman nagyon finoman bán mindig a a gyászolókkal hogy hogy egy kis időt adjanak önmaguknak tehát hogy ne rögtön ne azonnal hogy egy picit otthon az otthoni környezetben de a legtöbb ember az jön és és megkapja a segítséget az a kérdésem hogy te inkább csoportokat tartasz vagy egyéni terápiát és hogy mikor melyiket érdemes választani mertogy így ez is egy nagy kérdés hogy az állapottól függ vagy inkább a mélységétől vagy hogy mik azok a szempontok ami alapján azt mondjuk hogy inkább csoport vagy inkább egyéni terápiával foglalkozunk velük mind a kettőt szoktam csoportot is és egyéni konzultációkat is ez személytől függ tehát nagyon sok gyászoló azt mondja hogy hogy inkább csoportban nyílna meg ott ugye van az a támogató közeg mint egy mint egy láthatatlan köldögzsinor olyan hogy sorstársi kö össég hogy egymást segítjük és és akkor talán könnyebb megnyílni könnyebb elmondani a veszteségünket a fájdalmunkat hiszen más ember is benne van ebben a fájdalomban és megért engem de van olyan aki azt mondja hogy inkább egyéniben jönne mert olyan nagy a fájdalma hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Selmeczi Márta

Szervezetek, cégek

  • Énegyetem Podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „„A HALÁL OLYAN MINT A NAP, NEM TUDUNK SZEMBENÉZNI VELE" VENDÉGÜNK SELMECZI MÁRTA 31.EP.”

Miről szól ez az epizód: „„A HALÁL OLYAN MINT A NAP, NEM TUDUNK SZEMBENÉZNI VELE" VENDÉGÜNK SELMECZI MÁRTA 31.EP.”?

Ez az Énegyetem Podcast vendége Selmeczi Márta, aki mentálhigiénés szakember és gyásztanácsadó. Két gyermeke elvesztése után saját útját járta a gyászban, ami önismereti és segítő szakmai munkásságához vezetett. A beszélgetés során Irvin D. Yalom gondolatai is előkerülnek a… Az epizód a Énegyetem Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 11. 01..

Milyen témákat érint ez az epizód: „„A HALÁL OLYAN MINT A NAP, NEM TUDUNK SZEMBENÉZNI VELE" VENDÉGÜNK SELMECZI MÁRTA 31.EP.”?

Fő témái: gyász, önismeret, veszteség, lelki egészség, irvin d. yalom.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „„A HALÁL OLYAN MINT A NAP, NEM TUDUNK SZEMBENÉZNI VELE" VENDÉGÜNK SELMECZI MÁRTA 31.EP.”?

Megjelenés: 2024. 11. 01.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/enegyetem-podcast/a-halal-olyan-mint-a-nap-nem-tudunk-szembenezni-vele-vendegunk-selmeczi-marta-31-72353969

Több epizód a Énegyetem Podcast-ből