Édesebb Napokért

✨A gondolataim nem tények✨Podmas 12✨

· PT12M30S

Összefoglaló

Ebben a részben arról a jelenségről van szó, amikor az ember elkezdi a gondolatait tényeknek hinni. A műsorvezető saját tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan vezet a túlgondolás irreális forgatókönyvekhez, és hogyan reagál erre a test is. Megosztja, hogyan tanulja meg…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 12. 12.
Hossz
13 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
túlgondolás, mentális egészség, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Üdv újra itt és köszöntelek az Édesed napokért podcast podmás sorozatának következő részében.

Ebben a sorozatban megosztok veletek 24 olyan dolgot, amit az elmúlt 24 éven tanultam.

És a mai tanulság, amit hoztam nektek, az pedig nem más, mintogy a gondolataim nem tények.

Veled volt már olyan, hogy volt egy bizonyos történés, és utána képes voltál akár órákig, vagy akár napokig elemezni azt, hogy mi történt.

Ki hogy reagált bizonyos dolgokra.

Te jól válaszoltál-e egyes szituációkban, és azon kapod magad, hogy attól függetlenül, hogy mondjuk csak egy mondat hagyta el a szádat, egyetlen egy mondatból te már egy teljes sztorit králsz a fejedben.

Hát igen, velem ilyen sokszor megtörtént, és ez igazából a túlgondolásomhoz vezethető vissza, mert hát igen, hajlamos vagyok túlgondolni a mai napig viszont most már próbálom egyre egészségesebb szintekre hozni ezt a tógondolást.

És ugyanis tényleg nagyon-nagyon sokáig volt olyan, hogy vagy egy adott szituációm megtörtént, és utána elemeztem, és folyamatosan újrapörgettem a fejembe, és így csak gondolkodtam azzal, hogy biztos jól reagáltam.

A reakciómat mások is úgy értették, ahogy én azt mondani akartam.

Mi van, hogyha teljesen félreértettek és most már nem szeretnek többet, vagy nem kellett volna ennyire őszintének lennem?

Lehet, hogy inkább jobban meg kellett volna tartanom magamnak egy-két információt, vagy vagy érzést.

És ezeket pörgettem újra a fejemben.

És a másik dolog, amit szintén nagyon hajlamos vagyok csinálni, az pedig a jövőre való tekintettel ugyanez az a túlgondolás, az hogy elkezdek gondolkodni azton, hogy vajon mi fog történni.

És például egyszer egy konkrét sztori volt, hogy behívott a főnököm, hogy beszélni szeretne velem délután, és ez ilyen nem tudom, 11-kor történt.

És addig a pillanatig, hogy ugye megtörtént ez a beszélgetés, ami igazából semmi extra nem volt, addig a pillanatig én már minden létező szenáriót lef lefolytattam a fejembe, hogy á biztos ki fog rúgni akkor, vagy le fog szidni valamiért.

Nem itt, hogyha báramit csináltam volna, ami amúgy indokolta volna ezt az egészet, de hogy teljes mértékben már egy ilyen teljes tolit kreáltam a fejemben.

Már azon gondolkodtam, hogy jó, akkor hogyha ha már nem fogok itt dolgozni, akkor akkor mit fogok kezdeni az életemmel?

És így tényleg egy ilyen teljesen szürreális gondolatmenet igazából kreáltam már a fejemben.

És az egyik legfurcsább dolog, hogy amikor így elkezdek gondolkodni, elindulnak az agytekedvényeim, és teljesen szürreális sztorikat képez, olyankor nem csak a gondolataim kezdenek el iszárnyalni, hanem a testem is reagál rá, mintogyha valóságos lenne. elkezdek szorongani, elkezd gyomorgörcsöm lenni, elkezdek izgulni, és tényleg érzem az egész testemben, hogy hogy valami nem oké.

Szóval nem elég az, hogy a gondolataim elmennek egy ilyen teljesen irreális irányba, de hogy tényleg még a teljes testem is reagál erre az egészre.

És amúgy nem olyan régen jött velem szembe ez a gondolat, hogy a gondolataim nem tények.

És teljes mértékben betaláltam úgy, mert tényleg, hogyha végiggondolom, akkor alapvetően a gondolataim azok nem mindig a valóságot tükrözik. nagyon kreatív, ami amúgy nagyon sokszor nagyon jól jön az életemben, mert alapvetően a szakmám is kreatív, meg teljes mértékben így feltölti a kreatívkodást, de hogy ilyenkor értelemszerűen ez nem nincs előnyömre ez az egész. viszont rá kell jönnöm arra, hogy ezek amikor így elkezdek ráni valótlan dolgokat, ezek valószínűleg tényleg nem ugye a valóságot tükrözik, hanem a múltbeli bizonytalanságokat, a múltbeli félelmeket, a múltbeli sebeket, mert valószínűleg azért gondolok túl dolgokat, legalábbis én arra tudom visszavezetni, mert hogy történt valami a múltban, ami esetleg tényleg mondjuk rosszul sült el, vagy tényleg valaki reagált rosszul egy bizonyos szituációra, vagy hallottam valakitől azt, hogy hogy valami rossz fog történ Mindegy.

A lényeg, ami a lényeg, hogy valószínűleg ezek ilyen múltbeli sebek vagy traumák, amik ilyenkor visszatükröződnek ezeken a irrealisztikus gondolatokon.

És tényleg most próbálok koncentrálni arra, hogy amikor elindul egy ilyen gondolatmenetem, amikor elkezdenék rágódni olyan, ami vagy már megtörtént, vagy még előttem áll, akkor egyrészt az első dolog, amit felteszek magamnak, hogy az, amin gondolkozom, ennek mennyi valóság alapja van?

Ez valóság, vagy csak félelem, mert tényleg nagyon sokszor inkább a félelmet tükrözi vissza.

És hogyha nincs bizonyíték az adott dologra, akkor teljesen felesleges az, hogy rágójak egy bizonyos dolgon, mert van egy idézet, ami szerintem nagyon jól illik ehhez, hogy az aggódás nem fogja elvenni a holnapnak a problémáját, hanem szimplán egyszerűséggel a mai nap békéjét is elveszi.

És próbálom ezerint ilyenkor kicsit így leállítani a gondolataimat, mert tényleg felesleges olyan dolgok rágodni.

Egyrészt, ami már megtörtént, azon általában ugye nem tudunk már változtatni.

Szóval próbálok, amikor így a múlton elkezdenék rágódni, akkor egyrészt nem belelovalni magam ezekbe a gondolatspirálokba, és a jövővel kapcsolatban meg tényleg ha nincs valóság alapja, akkor teljesen felesleges azon rágódni, és akkor megpróbálom így eltalálni a gondolataimat.

Na de a lényeg, ami a lényeg, hogy ne zengjek itt hosszú órákat erről az egész témáról, mert amúgy a tógondolásról amúgy csináltam egy külön podcastet, szóval itt tényleg csak erre a pici apró tanulságmorzsára szeretnék koncentrálni, hogy a gondolataim nem tények, hogy alapvetően tényleg ezt nagyon próbálom tudatosítani magamban, és és amúgy nagyon felszabadító, mert ugye amikor belekerül az ember egy ilyen, legalábbis én amikor belekerülök egy ilyenbe, azt említettem, hogy teljes mértékben a testem is ugye reagál rá, teljes mértékben beszippant ez a félelem. ez a kétség.

És azzal, hogyha tudatosítom magamban, hogy a gondolataim nem tények, attól egy picit így felszabadulok.

Felszabadulok, mert tudom, hogy ez nem a valóság.

Lehet, hogy nagyon kreatív vagyok.

Néha még nevetek is magamon egyet, hogy vow mennyire ügyesen ki tudok találni valamit, de hogy alapvetően tudom azt, hogy attól, mert most így elkezdtem ezek gondolkodni, attól még nem biztos, hogy ez van.

Attól még érezhetem magamat egy bizonyos módon, mert az érzelmeim azok mindig valósak voltak és mindig valósak is lesznek.

Azt bárki bármit érez, az teljesen valid.

Azt senki nem mondhatod oda senkinek, hogy te nem márpedig nem érezheted így magadat.

Az más, hogy a gondolat, amiből jött ez az érzelem, az nem biztos, hogy valós, mert az érzés igenis igaz.

Lehet igaz a fájdalom, lehet a félelem is igaz, amit érzek azzal kapcsolatban.

Viszont amit levonok, amit amilyen következtetés levonok, az már egy belső értelmezés, az már egy belső narratíva.

És ez a bizonyos narratíva, ez viszont igenis változtatható. ehhez félet igenis van rá hatásod, és igenis ilyenkor meg tudod kérdezni magadtól, hogy ez valóság vagy félelem.

És onnantól kezdve, amikor ettől a drámaíró énemtől egy kicsit sikerül külön választanom magamat, akkor sokkal logikusabban végig tudom gondolni ezt az egészet, és teljes mértékben meg tudom nyugtatni magamat, hogy hát igen, amúgy erre semmi realisztika nincsen, ennek semmi valóság alapja nincsen, és ezt a gondolatot inkább el kéne engedni, vagy esetleg az is lehet, hogy levonok egy bizonyos következtetést, és rájövök, hogy amúgy a tógondolás mögött milyen fájdalmam, milyen múltbeli sérelmem lakozik.

És jobban belegondolva amúgy valószínűleg ez a túlgondolás, ez az egész száriózás a fejemben, ez azért alakulhatott ki, mert szeretem a biztonságot, szeretem a kontrollt, szeretem tudni azt, hogy mi fog történni.

És azzal ugye, hogyha végiggondolok, millió egy végkimenetelt, millió egy gondolatom lesz, azzal szerintem az agyam egy picit egy ilyen védelmet akar nyújtani, megvéd engem a bizonytalanságtól, legalábbis ezt szeretné.

De azóta azért rájöttem már így mostanság gondolkodtam ezen azért elég sokat, hogy ezek nem feltétlenül védelmet adnak, inkább csak bezárnak.

Bezárnak egy ilyen negatív spirálba.

És most már tényleg próbálom egyre jobban ezt így elengedni, egyre jobban inkább úgy tekinteni rá, hogy igen, lesznek ezek a gondolataim.

És most már nem próbálok meg görcsösen se küzdeni ellenük, sem megoldást találni rá, hanem inkább hagyom, hogy jöjjenek, menjenek, elfogadom őket, hogy vannak, és ezek is valamit jelentenek számomra, és megpróbálok ezekből is levonni bizonyos következtetéseket.

Szóval legközelebb, hogyha azon kapod magad, hogy túl gondolsz valamit, akkor egyrészt tedd fel magadnak a kérdést, hogy ez tényleg a valóság vagy csak a gondolataim, és utána próbáld meg megismételni magadban a mai tanulságot, ami nem más, mintogy a gondolataim azok nem tények.

Köszönöm, hogy velem tartottál a mai epizódban, és holnap találkozunk ugyanitt.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál ebben [zene] az epizódban, és ha esetleg ma még nem mondta volna neked valaki, akkor szeretnélek emlékeztetni arra, hogy hihetetlenül szeretlek.

Nagyon büszke vagyok rád, és kívánom [zene] azt, hogy legyen szuper édes napod.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨A gondolataim nem tények✨Podmas 12✨”

Miről szól ez az epizód: „✨A gondolataim nem tények✨Podmas 12✨”?

Ebben a részben arról a jelenségről van szó, amikor az ember elkezdi a gondolatait tényeknek hinni. A műsorvezető saját tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan vezet a túlgondolás irreális forgatókönyvekhez, és hogyan reagál erre a test is. Megosztja, hogyan tanulja meg… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨A gondolataim nem tények✨Podmas 12✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨A gondolataim nem tények✨Podmas 12✨”?

Fő témái: túlgondolás, mentális egészség, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨A gondolataim nem tények✨Podmas 12✨”?

Megjelenés: 2025. 12. 12.. Hossz: 13 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/a-gondolataim-nem-tenyek-podmas-12-4d7fe24d

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból